Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-05 / 30. szám

HÍRLAP, 1992. február 5., szerda GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Pillanatfelvétel a karácsonyi betlehemes játékról Kerek évfordulók esztendejében Kodály-emlékek idézése Mátra­szentimre örömei A mátraszentimrei általános iskola igazgatójától, Blaskó Györgytől kaptunk levelet, amelyben tájékoztat minket az intézményben, valamint a köz­ségben történt eseményekről. Ezek általában örömteliek, bár előfordulnak bosszantó dolgok is... „A klubkönyvtámál — 1974 óta — első ízben került sor bevé- teles rendezvényre október vé­gén, amikor az 5-6. osztályos ta­nulóink bábelőadást tartottak. Decemberben, az iskolai kará­csonyi ünnepségen pedig betle­hemes játékot adtak elő. Ezt a karácsonyi éjféli misén is megis­mételték. Másnap rövidített for­mában, két csoportban látogat­ták a családokat — a hagyomá­nyoknak megfelelően —, min­denki nagy örömére. Irodalmi és a hagyományokat őrző tevé­kenységüket tovább folytatva, készülnek Jakab Krisztina ma­gyar szakos tanár, osztályfőnök vezetésével — aki az előző műso­rok előkészítője is volt — újabb mesejáték bemutatására, amire tavasszal kerül majd sor. A polgármesteri hivatal, az önkormányzat is bőkezű „Jézus­kának” bizonyult a karácsony előtti napokban. Az óvodás és is­A múlt szombaton jelent meg az „Abasáron a rendszerváltás még tart” című cikk. Még ennek megjelenése előtt több helybéli lakos keresett meg minket leve­lével vagy telefonhívásával. Ter­jedelmi okok miatt ezeket a ri­portban nem tudtuk közölni, ám úgy véltük, megérdemlik, hogy legalább részleteikben nyilvá­nosságot kapjanak. „Lemondott a díszes társaság — ad címet is írásának Tóth Já­nos, majd így folytatja: — A meghirdetett testületi ülésre úgy ondoltam, én is elmegyek, mint ívülálló. De jó is volt, mert ilye­nen és ehhez hasonlón nem vet­tem még részt... A polgármester úr indítványából egyetlen napi­rendi pont volt, dr. Nagy Dezső úr eltávolítása, mivel közel van a nyugdíjhoz, és valaki a testület­ből Kitalálta, hogy Nagy Dezső urat meneszteni kell. Majd ho­zunk helyette egy fiatalabbat. Hát, kérdem én, egy orvos, aki most 25-30 éves, az hol tanult annyit, mint aki már harminc éve a szakmájában dolgozik. Nagy úr már minden rábízott beteget is­Egy lapunkban megjelenő ké­rés késztette arra Tóthlstvánnét, a gyöngyösi egyedülállók klub­jának vezetőjét, hogy felajánlja segítségét a klub nevében is: „Örömmel olvastam az 1992. január 19-i számukban, hogy ol­vasóik azt kérik, segítseneklétre- hozni egy magányosok klubját. Sajnos, az írás alapján nem tud­ni, hogy a levélírók csak Egerből kolás korú gyermekek 47 ezer forint rendszeres segélyt kaptak, míg az idősebb korosztálynál ez megközelítette a 250 ezer forin­tot. A gazdasági nehézségek elle­nére is elmondható, hogy az ön- kormányzat az 1991-es évet eredményesen zárta, sok-sok ember gondján segített vagy eny­hített. Ezt tükrözte az év végén, december 28-án Mátraszentist- ván és Mátraszentimre települé­seken megtartott falugyűlés is, ahol Szabad Lajos polgármester tájékoztatott az előző időszak fejlesztéseiről, a jövő tennivalói­ról. A lakosság hozzáértéssel, megfelelő komolysággal és fe­lelősséggel foglalkozott a szol­gáltatásokkal, a megépítendő mer, és a betegek is nagy biza­lommal vannak iránta, s most pe­dig a nyakunkra hoznának egy fiatal orvost, aki a pártállamban tanulta mindezt. Ezért a falu né­pe felháborodott. (Jogosan) Ezért aláírási akciót szerveztek, és dr. Nagy Dezső mellett 4-500 aláírás született... A testület mégis úgy döntött, az orvosnak mennie kell. Erre a nép fölzaj- dult, hogy nincs igazság, miért kell ennek a pár párttagnak — idézőjelben csak „voltak” — dönteni egy falu népének akara­ta ellen... A falu felbolydulására lemondott a testület, mert tud­ták, ennek nem lesz jó vége, majd a gyógyszerész úr felesége külön megjegyezte, hogy majd válasz­tanak újabb tagokat ebből a „csürhe bandából”. Hát, kérdem én, hopy én, mint született abasá- ri, miért vagyunk mink csürhék, holott ő egy bevándorolt, és a fa­lu pénzén élősködik. Én azt hi­szem, idáig mi adtunk nékik ke­nyérrevalót, ezért a csürhe szót nem érdemeljük meg... Kérjük a falu lakosságát, hogy a követke­ző választáson nézzük meg, hogy vagy más városból is érdeklőd­nének. Segítségükre sietve, ké­rem, szíveskedjenek tudatni az érdeklődőkkel, hogy Gyöngyös városában négy éve működik az „egyedülállók, függetlenek klubja”. Az 1991-es évet 76 fő taglétszámmal zártuk. Népes klubunk tagjai Gyöngyös, Gyöngyössolymos, Gyöngyös­pata, Gyöngyöshalász, Visonta, szennyvízhálózattal, új iskolával és kollégiummal. Többen visszautasították a Heves Megyei Hírlap 1991. de­cember 12-i számában meg­jelent, „Meddig épül a mátra­szentimrei iskola?című névte­len levelet, s az abban megfogal­mazott gondolatokat. Ahhoz ugyanis, hogy a kollégium fel­épüljön, a régi szárnyon is vál­toztatni szükséges. Céljainkat nem tudnánk megvalósítani, ha csak a „mában” gondolkodnánk. Tudtuk, hogy izzasztó, keserves munka lesz, de humánus célt szolgál majd: az egészségileg na­gyon is hátrányos helyzetű gyer­mekek problémáját oldja meg. Mi is aggódunk, de nem úgy, mint azt a mátraszentimrei „Anonymus” teszi, tette...” kiket helyezünk a polgármester úr mellé...” Dankó János előbb telefonon keresett meg többször, majd be­jött a szerkesztőségbe, s leírta azt a pár sort, aminek közléséhez nevével együtt hozzájárult. íme: „Nem csak az a kérdés, hogy a falunak pluszkiadást jelentene egy új orvos fogadása, hanem az, hogy a régit szoros baráti kap­csolatok mzik a polgármester­hez, ugyanúgy, mint a régi hata­lom megbukott képviselőihez. Az abasari mentalitáshoz pedig szorosan hozzátartozik, hogy az emberek többsége kötelességé­nek érzi a mindenkori hatalom támogatását. És jól tudja minden józan gondolkodású abasári, hogy hiba nélkül nincs sem or­vos, sem állampolgár, ezért ki- kezdhetetlennek sem érezheti magát senki. Sajnos, a jelenlegi hatalom képviselői ugyanúgy nem képesek elviselni a kritikát (esetleg igazmondást), mint a ré­gi. Ez is oka volt a képviselő-tes­tület lemondásának. De szerencsére, most már négyévenként mindenki újra megmérettetik.” Nagyréde helységekből járnak heti egy alkalommal foglalkozás­ra a Matra Művelődési Központ­ba. Szombatonként klubon be­lül, vagy a már kialakult baráti társasagok klubon kívül talál­kozhatnak. Amennyiben többet kívánnak megtudni működé­sünkről, keressenek fel ben­nünket, ismerjék meg munkán­kat.” Az idén 110 esztendeje szüle­tett, s 25, hogy meghalt Kodály Zoltán. Nagy zeneszerzőnk, népzenekutatónk, zenepedagó­gusunk életének nyitó- és záró­eseményei olyan évfordulókká kerekednek, amelyek mellett nem mehetünk el észrevétlen. Külön-külön és együtt is emlé­kezésre késztetik az utókort, ki­váltképpen azokat, akikhez így vagy úgy közelebb állt, akik kö­zött többször megfordult, akik személyesen ismerték, szót vál­tottak nemzetünk büszkeségé­vel. Heves megye, pontosabban a Mátra, s ezen belül is Galyatető olyan hely, ahol a nagy magyar jó ideig visszatérő, kedves vendég­nek számított. Zakupszky Lász­ló ny. általános iskolai igazgató, a Felső-Mátra szakavatott régi tu­dós tanítója, népművelője, kuta­tója, szorgalmas krónikása, egyi­ke a Mester ismerőseinek. A fe­ledhetetlen hegyvidéki látogatá­sokról, találkozásokról tanul­mányt is írt, publikált már, s ri­portokban nyilatkozott országos fórumokon. Nem véletlen hát, hogy őt kértük az élmények fel­idézésére 1992 elején. — Az országos szakszervezeti központ kijelölése alapján a ga- lyatetői egykori Élmunkás Üdü­lő 108-as lakosztályába járt a Kodály házaspár pihenni 1954 nyarától — magyarázza beszél­getésünk alkalmával az idős pe­dagógus, közéleti ember. — Mondanom sem kell, hogy nem­csak a szálló személyzete, hanem minden beutaltja megtisztelte­tésnek vette a híres vendégek ér­kezését, közelségét. Már az is él­ménynek számított részükre, ha megpillanthatták őket. Őszinte szeretet kísérte úgyszólván min­den mozdulatukat, lépésüket, főleg, hogy Kodályné, Emma né­ni egy kellemetlen balesete után tolókocsiba kényszerült. Ha az itt töltött idő elsősorban a pihe­nésé, az alkotásévolt is, s Kodá- lyék meglehetős zárkózottságot mutattak, szerencsére elég gyak­ran lehetett látni őket az épület­ben, a fedett uszodában vagy ép­penséggel a szabadban, a sétá­A Gyöngyszöv Áfész hálóza­tát sem kerülik el a betörők. Ta­valy már az év végi nagy ünnepek előtti hónapban húsz körülvolt a lopások száma — jóllehet, sze­retteik ajándékozásaira ők is csak később gondoltak. A garáz­dák nem válogattak különöseb­ben, vagy éppenséggel nagyon is kiválasztották a helyszínt, hiszen több olyan üzletet felkerestek, ahol nem ez volt az egyetlen láto­gatás. A 149. számú ABC-be háromszor is betörtek, s így együttesen 676 ezer forint érték­nek kelt „lába”. Ugyanennyiszer volt hívatlan látogatója a viszne- ki élelmiszerboltnak, de szeren­csére innen összesen „csak” 113 ezres zsákmánnyal távoztak. nyokon. A Tanár úr szót-szót váltott az üdülő dolgozóival, ér­deklődött mindennapi munká­jukról, családjaikról. Beszélge­tett pedagógusokkal, a szálló néptáncegyüttesének tagjaival. Nem volt rá jellemző, de előfor­dult, hogy az üdülő kitüntetési ünnepségén is részt vett. S talán ez alkalommal tárulkozott ki jobban is itteni ismerőseinek. El­árulta, hogy túrái, sétái közben megfigyelte a hegyvidék kis tele­püléseinek kulturális, néprajzi, zenei értékeit is, s őszinte meg­elégedésére, örömére szolgált a mátrai zenekincs helyi gyűjtése, feldolgozása, színpadra alkal­mazása... A hosszabb útjaira ma­gával vitt szétnyitható kis turista­székén üldögélve, a táj szépségei­ben és hagyományaiban egya­rántgyönyörködött. Kíváncsian, szeretettel figyelte az erdei mun­kák szüneteiben fel-felcsendülő régi, falusi dalokat, meg a mezei foglalatosság közben előszökő énekeket. Szabad Béláné Guba- la Rozália altatója annyira tet­szett neki, hogy a bölcsőt ringató — akkor még — fiatalasszonnyal meg is ismételtette. Kedvére volt csoportunk magnószalagra vett műsora, s készséggel elfogadta a csoporttagokkal való személyes találkozás meghívóját is. Figyel­mesen, elmélyülten hallgatta a falunkbéliek előadását, s közben jegyzetelgetettis... Talán dr. Palló Imre operaénekes és a fia volt, aki a legtöbbször felkereste Ko- dályékat Galyatetőn. Minket, szentimreieket azonban Borsai Ilona, az MTA Népzenekutató Csoportjából Kiss Lajossal és Rajeczky ően/aVmnna/meglehe­tősen gyakran kijáró zenetudós hozott össze a világhírű vendég­gel, akivel az idézett ismeretség maradandó emléket jelent mind­annyiunknak. Büszkék vagyunk Kodály „Mátrai képek” című művére, amely a vidékünkön született, s utóbb például Halsey Stevens személyében Kaliforniá­ból, majd másokat dr. Vikár László közvetítésével Japán­ból csalt kíváncsiskodni falva- inkba. Kétszer-kétszer keresték fel az atkári és az adácsi ABC-t, s At- káron ha először nem is okoztak nagy kárt, másodszor már 403 ezer forintnyi rakománnyal in­dultak tovább a helyszínről. A nagyrédei Szolőskert étte­rembe az épület felső teraszáról hatoltak a prédáért, míg Vámos- györkön a tetőn keresztül közelí­tették meg a vendéglőben, illetve a gázcseretelepen sejtett értéke­ket. S ha a PB-palackokkal nehe­zebb is boldogulni, mint az egyéb, kisebb cikkekkel, no meg a pénzzel — nem kevesebb, mint 17 ilyen gáztartályt sikerült „meglovasítaniuk” minden kü­lönösebb feltűnés nélkül... Medve János Színházbérleti előadások Fehér Klára „Ez az ország el­adó” című vígjátékával színház­bérleti előadások kezdődtek ja­nuárban Gyöngyösön. Február­ban a sorozat az egri Gárdonyi Géza Színház vendégszereplésé­vel folytatódik. A továbbiakban az Arizona Színház társulata lá­togat a Mátra Művelődési Köz­pontba, illetve a Budapesti Ka­maraszínház művészei tartják itt előadásukat. Gordon-tréningek Gyöngyösön a Családsegítő Központ a városi mentálhigiénés műhellyel még tavaly sikeres Gordon-tréninget szervezett a szülők számára. Az intézmény további tervei között szerepel hasonló foglalkozássorozat indí­tása az ifjúsági és tanári eredmé­nyesség fejlesztésére. Újabb tornaterem Tornatermet szeretnének Gyöngyöspatán is az iskola mel­lé. A község állami céltámoga­tásban bízik, mert az eddig ösz- szegyűlt saját 10 millió forint ke­vés a tervek megvalósításához. A zene jegyében Filharmónia-hangverseny- bérletet hirdet a gyöngyösi Mát­ra Művelődési Központ. A szel­vényeket tegnaptól már meg is vásárolhatják az érdeklődők az intézményben. Az előadások minden alkalommal este 7-kor kezdődnek. Március 1 -jén az Egri Szimfo­nikus Zenekar vendégeskedik Gyöngyösön. Gémesi Géza ve­zényletével és Oravecz György zongoraművész közreműködé­sével Schumann IV. szimfóniáját és Rachmanov C-moll zongora- versenyének részleteit adják elő. Még ugyanabban a hónapban, 31-én Geiger György trombitán és Maros Éva hárfán mutat be néhányat Bach, Handel, Schu­bert, Ravel műveiből. Népszerű áriák és duettek csendülnek fel Mozart, Donizetti és Rossini operáiból, Ötvös Csilla (ének), Vághelyi Gábor (ének) és Kato­na Ágnes (zongora) tolmácsolá­sában. Ami az abasári riportból kimaradt Segít az egyedülállók klubja... Gy. Gy. Üzletfosztogatók PADLÓSZŐNYEG OLCSÓ, MUTATÓS, 21 SZÍNBEN NÉMET IMPORTBÓL GYÖNGYÖSÖN: SZUPERIOR Kisáruház, Móricz Zs. u. 2. EGERBEN: SZÖFA Kisáruház, Makiári u. 140/A. Mátyás Király u. 85. Servita u. 62. ABASÁRON: Ifjúság u. 1. HEVESEN: Fő u. 8. f Leporellóvásár! 1 2401 pl. 1381 Ft/dob. 240/2 pl. 2250 Ft/dob. 382/1 pl. 2125 Ft/dob. 382/2 pl. 2869 Ft/dob. Áraink az ÁFA-t tartalmazzák! „PERGAMEN” Papír-írószer, nyomtatványbolt Eger, Napsugár út 19. Tel.: 19-335 Cukisirató Volt valaha Gyöngyösön egy cukrászda. Valójában több is — a régiek, talán még a mai középko­rúak a megmondhatói —, hiszen a Csapót, a Vidát, a Dózsát, az Il­lést egyaránt sokan látogatták, szerettek. Mind közül azonban valahogy a Tőzsérneve élt legto­vább az államosítások után. Szinte mostanáig így hívták az utóbb Mátragyöngyére „keresz­telt” vendéglatóipari üzletet, no­ha az elődjétől messze elmaradt, egészen a búcsúzásáig. Az egy­kori cuki, a későbbi presszó ugyanis több próbálkozás után sem tudott megmaradni a szak­mában. Mindenfélévé iparko­dott változni, de eredeti értékeit sohasem tudta visszaszerezni. így nemrégiben feladta a kilátás­talan küzdelmet, s a helyén ma már használtruha-bolt forgatja a szerencséjét. A hajdani kedves, kellemes Tőzsér cukrászda — amelynek ízeiért az országúti autósok, kü­lönjáratú buszok csoportjai is be­kanyarodtak a belvárosba, felejt­hetetlennek tűnő tulajdonosa pedig hosszú évekig Budapest legrangosabb szállodáinak egyi­kében folytatta munkáját, s ko­rántsem véletlenül mestercuk­rász lett időközben — elvesztése sokaknak kétszeresen is fájó. Nemcsak a helyiségben tornyo­suló bálás, kilós ruhaneműk le­hangoló látványa, hanem a tova­tűnt hangulat, az emlékezetes re­mekek, finomságok miatt is... Szerencsére születtek a helyé­be új cukrászdák is. S nem akár­milyenek... Öregbítik az előd hírnevét, a szakma nemes hagyo­mányait, növekvő a vevőkörük. Van, amelyik már csaknem olyan fogalom, mint az emlege­tett. Lehet, hogy hírével egyszer túl is szárnyalja amazt. így le­gyen. A gondolattal azonban min­denképpen nehéz megbarátkoz­ni. A város szívében, úgyszólván a legjobb helyen, hogyan mehe­tett így, ennyire tönkre a nagy múltú üzlet? Érthetetlen, hogy nem tudtak mit kezdeni vele, s váltására képtelenek voltak Gyöngyösön jobbat kitalálni, mint amit nyitottak... (-ni)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom