Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01-02 / 27. szám

10. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1992. február 1—2., szombat—vasárnap Növényi eredetű energiaforrás Gázolaj helyett bioolaj A hazai üzemanyagárak sorozatos emelé­se ismét felélénkítette azokat a próbálkozá­sokat, amelyek a növényi eredetű energia- forrást célozzák meg. Ezek sorában minden eddiginél közelebbinek tűnik a repce bio­olajként történő hasznosítása, legalábbis több bácskai gazdaság számára. Nemrégiben ugyanis bajai székhellyel megalakult az a vál­lalkozás, amely egyebek között főként egy szabadalmaztatásra benyújtott magyar talál­mány nagybani kikísérletezésére és az eljárás szélesebb körű elterjesztésére jött létre. A vetéstől az olajnyerésig, illetve a mellék- termékek hasznosításáig kiterjedő űj techno­lógiai eljárás feltalálója Kovács Ambrus, a bajai Nova-Energia Kft. ügyvezetője. Hosz- szú évekre visszanyúló kísérletei igen kedve­ző számokat mutatnak az üzemanyag-fo­gyasztást illetően is: a növényolajjal átlago­san legalább tízszázalékos megtakarítás ér­hető el, alkalmazásának környezetkímélő hatása pedig közismert, mint ahogy az is, hogy a dízelmotorok esetén minden különö­sebb átalakítás nélkül felhasználható. A biodízel szélesebb körű elterjedését ed­dig az akadályozta, hogy előállításának költ­ségei magasabbak voltak, mint az ásványi eredetű gázolajé. Az új eljárás révén a bioolaj már árban is versenyképes, sőt, a számítások szerint — igaz, egyelőre még csak saját fel- használásra történő termelés esetén — lite­renként tíz-tizenkét forinttal kevesebbe ke­rül, mint a gázolaj. A mostani 32-35 forintos literenkénti költséget tovább csökkentheti a technológia nagybani kipróbálásától várható eredmény, valamint az, hogy a hasznosításra létrejött társaság a jövőben vásárlás helyett mezőgazdasági termékekkel ellentételezett barterüzlet keretében tervezi beszerezni a biodízelhez szükséges import adalékanya­got. A Bácskai és Dunamelléki Mezőgazdasá­gi Szövetség, a Baja környéki mezőgazdasági szövetkezetek, illetve agrártermék-forgal­mazók által alapított vállalkozás résztvevői egyébként úgy ítélik meg, hogy legkésőbb a jövő év második felétől már erőgépeik, szárí­tóik túlnyomó többségét bioolajjal üzemel­tethetik. A kalkulációk szerint száz hektáron vetett repcéből — legalább közepes termést feltételezve — 25 darab MTZ 80-as traktor egész évi üzemanyaga nyerhető ki. Az eljárás a rosszabb minőségű földek hasznosítása szempontjából is jelentős, s a melléktermékként visszamaradó olajpogá­csa akár állati takarmányként, akár fűtő­anyagként hasznosítása sem elhanyagolható. A biodízelre irányuló kísérletek egyéb­ként nem maradnak a vállalkozó társaság ke­retei között. Megállapodtak ugyanis a helyi Volán vállalattal, hogy kipróbálják két város­ban közlekedő autóbusz- üzemanyagaként is a repceolajat, állandó méréssel összehason­lítva a fogyasztási és környezetszennyezési mutatókat. Ezen túlmenően igen nagy a valószínűsé­ge, hogy a mezőgazdasági termelők körében lesz keletje a technológiának. A jelenlegi fel­tételek között ugyanis szinte ez az egyetlen módja annak, hogy jogos sérelmüket orvo­solják, vagyis hogy megmeneküljenek olyan erőgépek, szárítok, fűtőművek üzemelteté­sekor az útalaphoz való hozzájárulástól, amelyek semmi összefüggésbe nem hozha­tók közúti közlekedéssel. Az üzemanyagár­ban ennek ellenére benne van a hozzájárulás, visszaigénylésre pedig nincs lehetőség. Mit (nem) akar az autóspárt? Változnak az idők, változnak a célok. Ausztriában — csakúgy, mint Svájcban — érdemesnek látszik az autótulajdonosokra építve beszállni a politikai har­cokba. Végtére is az autó a jólé­tet jelenti, ha megfosztják tőle a polgárt az életszínvonalának zu­hanását jelzi. Amikor tehát a Salzburgban most alakult párt vezetője, a 73 esztendős Kari Friedrich Koch az osztrák autó­sok és polgárok jogai védelmét tűzi ki céljául — nem is keveset ígér választóinak. Ez idő tájt 300 tagja van, s hogy mennyire nép­szerűek céljai, az októberben, a salzburgi községtanácsi választá­sokon dől el. Két mandátumért indul harcba a párt — mondja annak idős vezére. A legkézzelfoghatóbb célkitű­zés: ne legyen autópályadíj. A polgár szabad mozgása a leg­alapvetőbb emberi jog, s ha ezért fizetni kell, akkor máris korlá­tozzák — vallja a pártalapító. Építsenek viszont több parkoló­házat a városok központjában, mégpedig abból a pénzből, amit az adófizető sokszorosan az ál­lamkasszába tesz a benzinre ki­vetett sarcokkal. A svájci Autóspárt (APS) irigylésreméltó sikereket ért el. Három évvel 1985-ös megalaku­lása után már hat kanton tör­vényhozásába jutott be. A legna­gyobb siker a tavaly szövetségi parlamenti választáson született: kettőről kilencre növelte mandá­tumainak számát és ezzel önálló frakciót hozhatott létre. Igaz, a svájciak nem utolsó sorban a választási siker kedvé­ért jócskán kiszélesítették a cél­kitűzéseket: külföldi-ellenesség- gel fűszerezve a svájci polgár még fogékonyabb a gépkocsi- ado, az úthasználati díj, a sebes­ségkorlátozás elleni jelszavakra. A kiegészítő célok annyira be­váltak, hogy a párt a legújabb hí­rek szerint készül más nevet fel­venni: az Autóspárt elé kerül a li­berális szó, és a programban elő­kelőbb helyet kap a bevándorlás teljes beszüntetésének követelé­se. A salzburgi párt ebben nem követi a svájciakat: zászlajára nem kíván külföldiellenes jelsza­vakat tűzni. Külkereskedelmi forgalmunk tavalyi adatai A Központi Statisztikai Hiva­tal adatai szerint külkereskedel­mi áruforgalmunkban 105,3 mil­liárd forint passzívum keletke­zett 1991 első tizenegy hónapjá­ban. 624,0 milliárd forintért ex­portáltunk árukat, az import ér­téke pedig 729,3 milliárd forint volt. A tizenegy havi exportbevétel 17,8 százalékkal, az importbevé­tel 49,3 százalékkal volt több az előző év hasonló időszakához képest. Mennnyiségét tekintve azonban csökkent az áruforga­lom, a behozatal mintegy 6 szá­zalékkal, a kivitel valamivel na­gyobb mértékben, körülbelül egytizedével volt kevesebb. A passzívum túlnyomó része — 95 százaléka — a konvertibilis elszámolásokban keletkezett, összhangban azzal, hogy a volt KGST országokkal folytatott ke­reskedelmünkben dollárelszá­molásra tértünk át. A konverti­bilis passzívum 1316 millió USA-dollár volt, a töredékére zsugorodott rubelelszámolású forgalomban pedig 197 millió rubeles többlet keletkezett. 1991-ben külgazdasági kap­csolatainkban a kelet-európai térség szerepe csökkent, erősö­dött viszont a piaci gazdálkodást folytató országok jelentősége. 46,5 százalékkal nagyobb érték­ben szállítottunk árukat az Euró­pai Közösségbe és 41,8 százalék­kal többet az EFTA országaiba. A kelet-európai országokba irá­nyuló kivitel forintértékben 14,1 százalékkal, mennyiségében pe­dig jóval nagyobb arányban esett vissza. Az anyagjellegű termékek ex­portjából 51,7 milliárd forinttal, a mezőgazdasági-élelmiszeripari termékek kiviteléből 40 milliárd forinttal nagyobb bevétel szár­mazott 1991-ben, mint az előző év első tizenegy hónapjában. Ugyanakkor a gép- és berende­zésexport értéke 13,7 milliárd forinttal, az energiajellegű ex­port 1,6 milliárd forinttal elma­radt az egy évvel korábbitól. Behozatalunkban másfélsze­resére nőtt a közös piaci orszá­gokból és 1,8-szeresére az EF- TA-országokból vásárolt áruk forintértéke 1990 hasonló idő­szakához képest. A kelet-euró­pai régióból behozott áruk érté­ke szintén növekedést mutat, a mennyiséget tekintve azonban számottevő a csökkenés. Az energiahordozók esetében pél­dául az import többlet kizárólag a konvertibilis elszámolásra való áttérésből adódó árnövekedés­ből származott. Nissan teherautók Magyarországon Megkezdte a Nissan tehergépjárművek forgalmazását a Nissan Hungária Részvénytársaság. A francia — japán — magyar vegyes vállalat a személygépkocsik mellett áruszállí­tásra alkalmas 2,5-17 tonnás, Európában gyártott teherautó­kat, kamionokat is árusít ezentúl Magyarországon. A vállalatot tavaly ősszel hozta létre az angliai, ám japán tulajdonban lévő Nissan Trading UK, valamint a PGA nevű, francia — magyar holding. Az 1 millió márka alaptőkéjű cég 26 százaléka van az előbbi, 74 százaléka pedig az utóbbi vál­lalkozás tulajdonában. A Nissan Hungana Csehszlovákia és Lengyelország után a Nissan Trading harmadik kelet-európai kereskedelmi vállalata. A japán autógyár egyébként nem­csak kereskedelmi partnerként van jelén hazánkban: egyes alkatrészeket is vásárol magyar gyártóktól, így például a Tungsram autólámpákat szállít a cégnek. Georges Vandenberghe marketingfőnök az MTI kérdésére elmondta: a Nissan Hungária az első évben mintegy 500- 1000 gépkocsi eladására számít, ez öt éven belül elérheti az osztrák forgalomhoz hasonló 10-13 ezer darabot évente. A Nissan célja, hogy az európai átlagnak megfelelően részese­dése a magyar piacon is elérje az 5 százalékot. A Nissan Hun­gária 199?ben még nem számít nyereségre, mivel most építi ki országos kereskedelmi hálózatai. Eddig mintegy 40 millió forintot ruháztak be a budapesti telephelyTkiépítésébe. A ter­vek szerint nyár elején megnyílhat a budapesti központi sza­lon is. Az elképzelések szerint megyénként egy, Budapesten pe­dig négy centrumot hoznak létre, ezek közül az első már meg­nyílt. A szabványnak megfelelően valamennyi telephelyen lesz bemutatóterem, gyors- és normái szerviz, valamint alkat­részraktár. A tokaj-hegyaljai szőlőkről Nemrégiben futótűzként ter­jedt a hír Hegyalján, hogy a sú­lyos financiális gondokkal küz­dő, 1200 hektáron gazdálkodó Tokaj-hegyaljai Borkombinát hozzákezdett a szőlőskertekben a tőkék kivágásához. A történel­mi borvidéket szerető emberek azonnal hallatták szavukat a sző­lők védelmében. Mi a hír valóságtartalma? — erről kérdezte az MTI munkatár­sa a legilletékesebbet, Bacsó Andrást, a borkombinát vezér- igazgatóját. Az ismert szakember elmondta, hogy a privatizációt is számítva jelenleg 1020 hektár szőlőültetvényük van. Valóban nemrégiben arról döntöttek, hogy 170 hektáron kivágják a szőlőket. A kivágásra ítélt szőlők elöregedett ültetvények, úgyne­vezett szoknyaterületek, fagyzu­gos részek. Valamennyire jel­lemző a gyenge termőképesség és a rossz minőség. Ezek fenntar­tása, művelése jelentősen tovább terhelné a gazdálkodást. Tokaj-Hegyalja, történelmi hagyományainak megfelelően, végre szeretne visszatérni a való­ban minőségi bortermelésre. En­nek érdekében, tehát a minőség és eredetvédelem miatt a kiváló termőhelyi adottságú szőlősker­tek élveznek előnyt a jövőben. Hegy alján túltermelési válság van, j elenleg évente négyszer any- nyi bort termelnek, mint ameny- nyit a jelenlegi piaci viszonyok között értékesíteni tudnak. A to­kaj-hegyaljai pincékben jelenleg hét esztendő eladatlan borkész­letei halmozódnak. A jelenlegi piaci kilátások közepette remény sincs ezek gyors értékesítésére. Márpedig a hegyaljai ember mindig abból élt és fejlesztett, termelt és telepített, amit a bo­rokból ki tudott gazdálkodni. Je­lenleg másuk sincs csak az adós­ság, így értelmetlen dolog elöre­gedett szőlőket feleslegesen mű­velni. A vezérigazgató szerint előrelátó, jól átgondolt lépés a rossz termőképességű szőlők ki­vágása. Hogy a jövőre is gondolnak, azt bizonyltja az a tervük, hogy még az idén áprilisban 50-60 hektárnyi kivaló termőhelyi adottságú hegyaljai területen kí­vánnak új szőlőket telepíteni. Hozzátette, hogy ehhez várják a bel- vagy a külföldi működö­töké jelentkezését. Kevesebb freont használunk fel A tervezettnél jóval nagyobb ütemben mérséklődött Magyar- országon az ózonkárosító vegyü- letek, közöttük a freonok fel­használása. Ennek elsődleges oka: az ipari termelés már három éve csökken. Kevésbé függ össze azzal, hogy Magyarország csatla­kozott a montreali egyezmény­hez, és ennek megfelelő techno­lógiai korszerűsítést hajtott vég­re. Hazánkban a legnagyobb fel­használók a kozmetikai gyár es egyeb vegyipai tok — az 1987-ben kötött nem­zetközi egyezmény évében ösz- szesen 5600 tonna freont hasz­náltak fel a különböző termé­kekhez. A montreáli egyezmény szerint a freon alkalmazását 1995-re 50 százalékkal, 1997-re 85 százalékkal kell csökkenteni, 2000-re pedig teljes mértékben meg kell szüntetni. E vegyületből a magyar válla­latok — jórészt az utóbbi időben elszenvedett piacvesztés miatt — jóval kevesebbet használtak fel. Bakonyi Árpád, az ipari minisz­térium környezetvédelmi osztá­lyának vezetője elmondta: jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a nemzetközi egyezményben rög­zítetteket Magyarország tartani tudja, nincs szükség tehát sem­milyen különleges program ki­dolgozására. Továbbra is keresni kell azonban a műszaki megol­dásokat a még meglévő freonfel- használás kiváltására, ügyelve arra is, hogy ne kerülhessen újra az országba káros technológia. A gépipar helyzetének alakulása 1991-ben Tovább csökkent 1991-ben az ipari termelés volumene, hason­lóan az 1990-ben megindult fo­lyamatokhoz. Legnagyobb mér­tékben a gépgyártás, illetve a ko­hászat területén jelentkezett a csökkenés — derül ki a Központi Statisztikai Hivatal kiadványá­ból. A tavalyi év első 11 hónapjá­nak eredményei alapján a gép­ipar 34,3 százalékkal termelt ke­vesebbet, mint egy évvel koráb­ban. A mélypont novemberben volt: ekkor az előző évi 56 száza­lékára csökkent az ágazat terme­lése. A termelés csökkenésének legfőbb tényezője a fizetőképes belső és külső kereslet összezsu­f orodása. A kelet-európai piac eszűkülése érzékenyen érintet­te a gépipart. A magyar gépex­port — kevés kivételtől eltekint­ve — a konvertibilis piacon mind ez idáig periférikus szerepet ját­szik. A termékek, összetételük és minőségük miatt, csak részben voltak átirányíthatók más pia­cokra. A hazai piacon is a beru­házások és a lakossági vásárlások visszaesése volt tapasztalható. Ez utóbbit befolyásolta az árak emelkedése is: a híradástechni­kai és egyéb feldolgozó ipari ter­mékek arszintje 26,5 százalék­kal, az alapanyagtermelő ágaza­toké 33,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Az elmúlt évben a gépipar a magyar ipar termelésének már csupán 17,1 százalékát adta, ami az előző évhez képest 3,5 száza­lékos csökkenést mutat. Ezzel még mindig a hazai ipar egyik legnagyobb ágazata maradt, ugyanakkor a nemzetgazdaság legkevésbé homogén területe. Exportja továbbra is erősen kon­centrált, több mint felét húsz nagyvállalat adja. A külföldi tőke beáramlása még mindig nem a kívánt mérté­kű, amelyet főként az ipar adott­ságai hátráltatnak: az alacsony jövedelmezőség, az infrastruktú­ra hiánya. Azonban annak elle­nére, hogy a magyar gépiparban más országokhoz képest kevés a dinamikus, versenyképes terü­let, az iparban tavaly létrejött mintegy 800 vegyes vállalat túl­nyomó része a gépiparban és a könnyűiparban jött létre. A gépiparban az 50 főnél na­gyobb létszámú ipari gazdálko­dóknál 1991 januárja es novem­bere között mintegy 322 ezren dolgoztak, ez közel 16 százalék­kal kevesebb, mint az előző év hasonló időszakában. Az 50 fő­nél kevesebb dolgozót foglalkoz­tató kisüzemek termelése a fel­mérések szerint dinamikusan nő, jelenlegi szerény súlyuk miatt azonban egyelőre csak kismér­tékben tudjak mérsékelni a nagy szervezeteknél bekövetkezett visszaesést. Az előrejelzések szerint 1992- ben a gépipar termelésének visz- szaesese folytatódik — ha nem is az eddigi ütemben. A beáramló működötöké következtében fel­gyorsulhat a szerkezetátalaku­lás, amelynek hatására már nö­vekedésnek indulhat a hagyo­mányos konvertibilis piacokra kiszállított áruk mennyisége, és kismértékben bővülhet a hazai kereslet is. Hazai kábítószer-helyzetkép Fel kell hagyni a „sebezhetetlenségi mítosszal” Régi adósságot törlesztett és sokak igényét elégítette ki a Népjóléti Minisztérium azzal, hogy az évek óta meglévő hallga­tólagos hírzárlat feloldásaként a közelmúltban fórumot rendezett a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás hazai helyzetéről. A kábítószerügy minden ol­dalát érintő tanácskozáson a megelőzés problémái mellett az orvosi, jogi tennivalók is szóba kerültek. Körinek László, a Belügymi­nisztérium Rendészeti Hivatalá­nak elnöke azt hangsúlyozta: a pszichológiából jól ismert „se­bezhetetlenségi mítosz”-szal ha­zánknak mára a kábítószer te­kintetében is fel kell hagynia. A kábítószer-bűnözés ugyanis im­már valóságos probléma, s csak remélni lehet — fejezték ki a je­lenlévők —, hogy a bűnüldözés­sel szemben nincs behozhatatlan lépéselőnyben. A könnyen és minden különösebb következ­mény nélkül beszerezhető, drog­nak minősülő patikai készítmé­nyektől bódulatot remélők tábo­ra ugyanis lassan, de biztosan a kemenydrog híve lesz. Legalább­is erre enged következtetni az utóbbi időszak számos történé­se. A drámai változások kezdő­pontja az 1990-es év második fele volt, amikor is egyre több marihuana és LSD érkezett az országba — magyar közreműkö­déssel. De megszaporodott a he­roin és a kokain, valamint annak olcsóbb változata, a crack is. A fórumon elhangzott: a még mindig kételkedőket talán meg­győzi az a tény, hogy a szórako­zóhelyeken, azok környékén árult drogoknak már árfolyama is van. Egy adag LSD 500-800, egy gramm hasis 700-1000, egy gramm kokain 1500-2000, egy szál kábítószeres cigaretta pedig 150-300 forintba kerül. A csem­pészet korábbi szerény szintje is kezd veszélyes méreteket ölteni: míg 1990-ben csak grammokban volt mérhető az a kábítószer­mennyiség, amelyet magyar ál­lampolgároktól koboztak el, ta­valy a nyolc elfogott magyarnál összesen 29,5 kilogramm hero­int találtak. Mindez arra figyel­meztet — mutatott rá Hollósi György, az ORFK munkatársa —, hogy a kicsiben üzletelők mellett már hazánkban is felmér­ték és megfelelőnek találták a te­repet a nagykereskedők. A hazai kábítószer-kereske­delem mellett Hollósi György felhívta a figyelmet a tranzit­csempészetre, amelynek hatását közvetlenül is érzékelhetik a ká­bítószerrel foglalkozó szakem­berek. A jugoszláviai háború kö­vetkeztében ugyanis a korábban három szálon futó „balkáni út­vonal” jelenleg szinte csak Ma­gyarországon át vezet. Mivel a határokon az ellenőrzés megszi­gorítása megfelelő eszközök hiá­nyában lehetetlen (egy kamion alapos átvizsgálása 14-15 órát vesz igénybe), becslések szerint hazánkon évente 10 tonna hero­inszerű kábítószer „vonul át”. Ezek jó része — mondta az ORFK illetékese — a koszovói albánok, az arab nemzetiségű csempészek és egyre inkább del- amenkai kokaincsempészek közreműködésével jut el a nyu­gat-európai piacokra. A csem­pészáruk többsége autókban, kamionokban jut el rendeltetési helyére; a dél-, valamint az észak-amerikai piac telítettsége miatt az Európába tartó csempé­szek a Ferihegyi repülőtérét ve­szik igénybe atszállóhelyként. Az említett tények a korábban csak filmekből ismert szervezett bűnözés térhódítását igazolják, ami ellen csak jól szervezetten, összehangolt munkával lehet fel­venni a versenyt — hangoztatták a résztvevők. Ahogyan Körinek László fogalmazott: a rendőrség jelenleg rendezi sorait, s az egy éve működő kábítószer-ellenes tárcaközi bizottság léte már némi bizakodásra ad okot, a haté­kony kábítószer-ellenes harchoz. Tátra villamosok vidékre ? KorszerűTátra villamosok beszerzéséről folytat­tak Prágában tárgyalásokat Miskolc, Szeged és Debrecen polgármesteri hivatalainak és helyi köz­lekedési vállalatainak vezetői. Miskolcon csaknem 6 hónapja fut a prágai Tátra gyárban készült legkor­szerűbb KT 8 D 5 típusú, 35 méter hosszú villamos- kocsi, amelyet tartós próbára a Kassai Közlekedési Vállalat bocsátott a város rendelkezésére. A ta­pasztalatok igen kedvezőek, a miskolciak megsze­rették ezt a típust. A prágai villamosgyártók e kor­szerű kocsiból azonnal is tudnának szállítani, azon­ban ez a villamosszerelvény 650 ezer dollárba ke­rül. Bejelentették viszont, hogy még az idén befeje­ződik egy 16 méteres hosszúságú, az említett váro­sok igényeihez is jobban igazodó villamoskocsi fej­lesztése. Ez a kocsi olcsóbb lesz nagyobb testvéré­nél, viszont csúcsidőben több jármű összekapcsolá­sával azonos igények kielégítésére képes. A városok közgyűlései következő üléseiken dön­tenek majd villamosparkjuk cseréjéről. Felvetődött egy olyan, jóval olcsóbb ajánlat is, hogy a Prágai Közlekedési Vállalat még mindig korszerűnek szá­mító 6-8 éve futó villamosokat adna el a magyar vi­déki városoknak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom