Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01-02 / 27. szám

HÍRLAP, 1992. február 1—2., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Bácskai babos leves tejfölösen Hozzávalók: 25 dkg birka színhús, 5 dkg zsír, 10 dkg vörös­hagyma, 1 dkg fokhagyma, 5 g pirospaprika, 15 dkg szárazbab, 2 dl tejföl, 1 db babérlevél. A finomra vágott vöröshagy­mát zsírban üvegesre pirítjuk, megszóljuk pirospaprikával, hozzáadjuk a zúzott fokhagy­mát, a babérlevelet és az apró kockákra vágott birka színhúst. Kevés vízzel felengedjük, és fedő alatt pároljuk. Közben az átválo­gatott, megmosott babot hideg vízbe feltesszük főni, de ügyel­jünk arra, hogy a bab ne főjön szét. Amikor a hús félig megpu­hult, hozzáöntjük a babot, majd — a tejfölt beleöntve — készre forraljuk. Csipetkével tálalva tartalmas egytálétel. Brüsszeli kelbimbó Hozzávalók: 1 kg kelbimbó, 2 dkg só, 5 dkg vaj, 8 dkg füstölt szalonna, 4 dkg morzsa, 2 dl tej­föl, 5 dkg vöröshagyma, 3 g tö­rött bors. A kelbimbót sós vízben puhá­ra főzzük, majd leszűrjük. Az ap­ró kockára vágott szalonnát kiol­vasztjuk, és zsírjában aranysár­gára pirítjuk a finomra vágott vö­röshagymát. Ezután hozzáadjuk a kelbimbót, sózzuk, borsozzuk, majd hozzáöntjük a simára elke­vert tejfölt. Megfelelő edényt vé­konyan vajjal kikenünk, és mor­zsával meghintjük, majd bele­öntjük a kelbimbót. Tetejét is vé­konyan meghintjük szitált mor­zsával, majd vajdarabkákat tör­delünk rá. Forró sütőben pirosra sütjük. Bátortalan Félszeg magatartása miatt nem szégyenkeznie kell, hanem tennie róla, hogy ne maradjon ilyen! Amint leírta, kisebbségi érzésre nincs oka, mivel sem tes­ti, sem lelki hibája nincs, legalább­is nem olyan, ami erre indokot adna. Visszaidéznék egy monda­tát a leveléből: „Ilyen a termé­szetem!” Láthatja, hogy manap­ság éppen a rámenősség, a teljes nyíltság a „divat”, ezért is fekete bárány a többiek között, sőt, a lá­nyok még azt is magára fogják, hogy bizonyára nem „őket” ked­veli. Hogy mit tegyen ? Fütyüljön rá, hogy mit gondolnak magáról, és hogy mit beszélnek, elvégre fiatal, egészséges ember, és van ideje, hogy válogasson. Bizonyá­ra előbb-utóbb megtalálja azt a csendesebb természetű, szolid lányt, akivel majd megértik egy­mást és talán boldogok is lehet­nek. A komolyabb, férjre vágyó lányok sem mind a nagy mellé­nyű vagányokért lelkesednek, sőt, nagyon is megfigyelik a ma­gafajtákat. Szóval semmi mimó- zalelkűség, félszeg visszahúzó­dás, mert mindennek eljön az ideje. A türelem rózsát terem! Téli szerelem Megszeretett egy lányt, pon­tosabban egymásba szerettek! Most az a gondja, hogy vajon a leány igazán szereti-e magát. Honnan, miből lehetne megtud­ni, hogy kedveli, szereti, és való­ban úgy van, ahogyan mondja? így ír: „Életemben most vagyok először szerelmes, és nem szeret­nék csalódni... Nos, az ilyesmit megérzi az ember! Nem kell nagy élettapasztalat ahhoz, hogy észrevegye a leány vonzódását, érdeklődését, és azt, hogy tetsze­ni szeretne magának. Es ha ez mind hazugság? — kérdezi. Ta­nácsolom, hogy éppen az ellen­kezőjéből induljon ki, és a leg­jobb, legszebb szándékot feltéte­lezze a szerelméről, de ne legyen vak és süket! Vegyen észre min­den nem tetszőt, és beszéljék meg, ugyanakkor ne legyen gya­nakvó és féltékeny, mert ezzel a legszebben induló szerelmet is Paradicsomos sajtos rizs Hozzávalók: 25 dkg rizs, 5 dkg füstölt szalonna, 5 dkg zsír, 5 dkg vöröshagyma, 40 dkg para­dicsom, 2 dkg só, 3 g törött bors, fél csomó zöldpetrezselyem, 10 dkg ementáli sajt. A szokásos módon párolt rizst készítünk. A füstölt szalonnát apró kockákra vágjuk. Serpe­nyőben kevés zsírt hevítünk, be­letesszük a szalonnát, majd kiol­vadt zsúján a finomra vágott vö­röshagymát üvegesre pirítjuk. Ekkor beletesszük a cikkekre vá­gott, kemény húsú friss paradi­csomot, sóval, törött borssal, apróra vágott zöldpetrezselyem­mel ízesítjük, és a serpenyő rázo- gatásával 2-3 percig pirítjuk. Hozzákeverjük a fele reszelt saj­tot, és a párolt rizshez adjuk. A megmaradt sajttal meghintjük, és a forró sütőibe toljuk. Önálló fogásként kitűnő vacsora, de kö­ret főtt és sült virslihez, vagy ros­ton sült húsokhoz. Bakonyi mártás Hozzávalók: 5 dkg vörös­hagyma, 3 dkg zsír, 1 dkg piros- paprika, 1 dkg só, 3 dl tejföl, 5 dkg liszt, 15 dkg gomba, 10 dkg füstölt szalonna, 5 dl csontié. A füstölt szalonnát kockára vágjuk, és — kevés zsírba téve — kiolvasztjuk. Hozzáadjuk a fi­nomra vágott gombát, és az anyagokat együtt pirítjuk. Ami­kor a gomba víztartalmát elvesz­tette és zsírjára pirult, megszór­juk pirospaprikával, elkeverjük és azonnal felöntjük, csontlével vagy vízzel. Sóval ízesítjük. A megfojtja. Hallgasson a szívére, de az esze is legyen a helyén... A kis kíváncsi A jeligét én választottam, mert Ón megfeledkezett róla. Bevallom, nem könnyű leckét adott fel, és gyanítom, hogy sok­sok családban gondot okoznak a szüleik hálószobájába beleskelő- dő nagyobbacska gyerekek. Idé­zet a leveléből: „Észrevettük, hogy a 12 éves kislányunk figyel, hallgatózik és kíváncsiskodik utánunk. Korábban bizony ügyet sem vetettünk rá; gondol­tuk, alszik a szobájában, és így zavartalan a házaséletünk. Saj­nos, későn döbbentünk rá, hogy a kislány kíváncsisága szinte be­teges, és amikor lelepleztük, da­cos, durcás, zokogó gyermeket találtunk magunk körül. Az ad­dig oly aranyos, bájos kis csitri most tiszteletlen, hazudozik, nem tanul, baj van vele az iskolá­ban is! Mit tegyünk?”Mielőtt ta­nácsot adnék, a szokásos kegyet­len őszinteséggel megjegyzem, hogy nincs szó semmiféle beteges hajlamról! A kedves szülők nem vették észre, hogy a bájos kis Fémfelületek H0M0KFÚVÁS0S tisztítása, homogenizálása. Üvegek HOMOKFUVÁSOS mattítása kis- és nagytételben, mérettől függetlenül. Makiár, József A. 96. Tel.: 36/57-217 mártást felforraljuk, tejfölös ha­barással meleg tojásételekhez adjuk, de tálalhatjuk fehér és barna húsú halakhoz is, ebben az esetben a mártást füstölt szalon­na nélkül készítjük. Erdélyi tejfölös-kapros tokány Hozzávalók: 20 dkg marha­hús, 20 dkg sertéshús, 20 dkg borjúhús, 8 dkg zsír, 8 dkg zsír, 10 dkg vöröshagyma, 1 dkg pi­rospaprika, 2 dkg só, 1 csomó kapor, 3 dl tejföl, 5 dkg liszt. A marha-, sertés- és borjúhúst csíkokra vágjuk, megmossuk és lecsepegtetjük. Zsírt hevítünk, beletesszük a finomra vágott vö­röshagymát, és aranysárgára pi­rítjuk. Megszórjuk pirospapriká­val, elkeverjük, és azonnal 2 evő­kanál vízzel felengedjük, majd zsírjára visszapároljuk,. Beletesz- szük a marhahúst, megsózzuk, és mindig csak rövid lében, gyakor­ta megkeverve, addig pároljuk, amíg a hús félig megpuhult. Ek­kor a sertéshúst hozzáadjuk, és a továbbiakban is kevés lében, fe­dővel letakarva pároljuk. Bele­keverjük az apróra vágott friss kapor felét. Mikor úgy tapasztal­juk, hogy a sertéshús is félig pu­ha, a borjúhúst is beletesszük, és addig pároljuk, ameddig mind­három féle hús elkészült. Tejfö­lös habarással sűrítjük, ezután még néhány percig forraljuk, közben belekeverjük a vágott kapor másik felét is. Az elkészült kapros-tejfölös tokány mellé kü­lön tálalt galuskát adunk. csitri nővé érik, és az Ő korában a szexuális kíváncsiság éppen olyan természetes, mint Önöknél a kiegyensúlyozott, nyugodt há­zasélet. Megbántottá, féltékeny- nyé tették, becsapottnak érzi magát, ezért a „furcsa” magatar­tás. Hogy mit tegyenek? Az elké­sett dolgokkal mindig gondban vagyok, mivel ennek a kislánya nak már öt-hat évvel ezelőtt ép­pen anyuka szájából kellett vol­na hallania azokat a dolgokat, amelyekre most kíváncsi. Más lapra tartozik, hogy azért egy bakfis kíváncsisága határtalan, ezért bizony szülői hiba volt, hogy ezzel nem számoltak. Sür­gősen beszéljenek, „beszélgesse­nek” vele mindketten, ha nem is egyszerre, de őszintén ám. Mert neki „tapasztalatai” vannak, és a szülei hazugságát tényleg nem tudná nagyobblelki sérelem nél­kül elviselni. Próbáljanak Önök is beférkőzni a „titkaiba”, legye­nek Önök is kíváncsiak, hogy tetszik-e neki valaki, volt-e már szerelmes, és válaszoljanak szí­vesen minden kérdésére, amire kíváncsi. Segítsék át a nehéz ka­maszkoron, legyenek megértők vele szemben, és szeressek na­gyon, hadd érezze, hogy már nem tekintik egészen gyereknek, és hogy számíthat később is a szülők bizalmára. így lehet — re­mélhetőleg — visszanyerni őt anélkül, hogy a „leleplezett” szü­lők tekintélye csorbát szenved­ne. Talán két szót ajánlanék a szí­ves figyelmükbe: természetesen, szeretettel! Mindenesetre figyel­jenek oda, hogy a hálószobatit­kok sorozatos átélése nem oko­zott e nála olyan lelki sérülést, amely később gondokat okoz­hat. Nem szeretném az ördögöt a falra festeni, de az ördög sem al­szik mindig... Uránus A Los Angeles-i Gulyás étteremben A gulyás, azazhogy angolul le­írva „goulash” a Budapesttől több mint tízezer kilométernyi távolságra lévő Los Angelesben is étvágygerjesztő hatású szó. így azután magától értetődik, hogy az ottani Goulash Hungarian Restaurant az egyik legnépsze­rűbb éttermek egyike. Bencze Jenő, a vezetője tehát nem pa­naszkodhat, hogy nem megy jól a sora. 1991. november 17-én, va­sárnap este tértem be oda Los Angelesbe élő három barátom­mal, s miután tőlük hallottam egyet és mást Bencze úrról, meg­kérdeztem tőle, hajlandó len- ne-e néhány kérdésemre vála­szolni. Igent mondott, s miután meg­győződött arról, hogy aznap esti vendégei jóízűen falatoznak asz­taluknál, bekapcsolhattam mag­netofon készülékem. Mielőtt azonban erre sor kerülhetett vol­na, Bencze Jenő arra kért, járul­jak hozzá ahhoz, hogy beszélge­tésünk során jelen lehessen egy közjegyző... Nem tudtam mire vélni, hogy erre ugyan miért len­ne szükség, de miután megittunk az étterem főnökével egy pohár jóféle magyar bort, kiderült, hogy nem a velem szemben táp­lált esetleges bizalmatlansága miatt, hanem azért, mivel egyik vacsorázó vendége — közjegyző, s egyúttal építési vállalkozó —, Oscar (Oszkár) Rózsa sem hét­köznapi emberként él ebben a metropolisban. Természetesen igent mond­tam, s miután Rózsa Oszkárral is megittam a pertut, s utána az ál­domást, sok mindent megtud­tam róluk. Bencze Jenő nemrég vásárolta meg azt a meglehetősen tágas ét­termet, amelyet most vezet, s egyedüli bánata, hogy az „étte­rem” helyett nem használhatja a „csárda” elnevezést. Ehhez ugyanis az kellene, hogy magyar cigányzenekar húzhassa itt a talpalávalót, ám zenekar fellép­tetésére eddig még nem kapott engedélyt. Bencze Jenő nem önszántából kezdte el itt munkatársaival a működését. Abban a szinte ál­landó jelleggel zsúfolt szórako­zóhelyen ugyanis, amelyet Los Angeles hollywoodi városrészé­ben vezetett, nemrég gyilkos párbaj zajlott le. Egy magyar származású gengszter és egy amerikai rendőr kezdte el lőni egymást á népes vendégsereg nem kis rémületére. S mivel mind a bűnöző, mind pedig a zsaru jelesre vizsgázott küzdeni akarásból, mindketten holtan te­rültek el a földön. Súlyos ólom­mérgezésben — derült ez ki már a helyszíni szemle során, amikor a rendőrorvos megállapította, hogy kölcsönösen szitává lőtték egymást. Bencze Jenő még most sem beszél szívesen erről az esetről, amely azután azzal a fájó követ­kezménnyel is járt, hogy addigi vendégei inkább máshová jártak vacsorázni, mint őhozzá — ret­tegve attól, hogy ha a magyar gengszter maffiózóként űzte az „iparát”, a társai esetleg olykép­pen kívánnak emléket állítani neki, hogy vacsorázás helyett szétszedik az éttermet. Bencze Jenő a vérbeli sport­emberek nyugalmával — habár ő is döbbenten — nézte végig ezt a vérengzést. Labdarúgó játék­vezetőként ugyanis számos olyan mérkőzésen is ügyködött, amelyeken minden idők egyik legkiválóbb focistája, Pelé ontot­ta a gólokat, vagy ha éppen ott­hon hagyta a labdarúgó cipőjét, akkor is több hátvédnek okozott gondot az ellenfél kapuja előtt. Valamikor ő is a zöld gyepen kergette a labdát, de miként azt szinte már szégyenlősen beval­lotta nekem, csupán járási szin­ten. Pásztón, ahová a szíve még mindig visszavágyik. Miként sok tíz- vagy talán több százezren, ő is az 1956-os magyar forradalom leverése után cserélt hazát, de lé­lekben mindig is magyar maradt, s ma is hibátlanul, ízes tájszólás­sal beszéli anyanyelvét. Nekem szóló mondanivalóját — egy újabb fröccs lehörpintése után, amely már kezdte elfelej­tetni velem, hogy éjszaka New York felé át kell repülnöm, szél­iében ezt a hatalmas országot — azzal zárta, örömmel fogadna egy olyan magyar szakácsot, aki a halászléfőzés mestere, s ha vég­re megkapja az engedélyt arra, hogy zenekart működtessen, a szülőhazából olyan művészeket léptet fel az éttermében, akikért tolongani fognak az itteni ma­gyarok éppúgy, mint a sótlan éte­lekhez szokott amerikaiak is. Amíg Bencze Jenő kétszeres, Rózsa Oszkár, a közjegyző és építési vállalkozó még csak egy­szeres édesapa. A felesége a kö­zép-amerikai El- Salvadorból talált el hozzá, és szült neki egy nagyon szép kislányt. — Mi a különbség a magyar és az El-Salvador-i nők között? — érdeklődtem. — Ég és föld! Amíg a magyar nők anyagi értelemben szinte ki­elégíthetetlenek, addig ha egy la­tin nőnek csak a szívedet adod is, már mindenestől a tiéd. Rózsa Oszkár szülei szintén az 1956-os forradalom bukását kö­vetően cseréltek hazát, s miután kockázatosnak látták volna, ha a két gyermekükkel kelnek útra, az ő neveltetésükről a nagyma­májuk gondoskodott. Oszkár csak később követhette a szüleit, s mivel jó fejű gyerek volt, az egyetemre is zeneszóval vették fel. Neki az volt a vágya, hogy hí­res FBI-os váljék belőle, de mivel a látása nem bizonyult tökéletes­nek, erről le kellett mondania, így azután „csak” közjegyző és építési vállalkozó lehetett. Köz­jegyzőként az adóügyek egyik el­sőrendű szakértője, s nemrég olyan pert nyert meg a „kőke­mény” adóhatósággal szemben, amely szinte csodaszámba ment. Boldog ember, mivel szerető csa­ládján kívül közel tudhatja ma­gát édesanyjához, aki szintén itt él, de azért is, mivel még a videó­zásnál is erősebb hobbyjának is élhet. S hogy mi ez? Bencze Je­nőtől tudom: az ide került ma­gyarok segítése. Oszkár tizennyolc éves volt, amikor olyasmit tett, amiről an­nak idején sok ezer amerikai rendőr beszélt. Két Los Angele- s-i rendőr állt szemben három mindenre elszánt bűnözővel, s már úgy tűnt a Los Angeles-i Hooker-Romano kettős számá­ra, hogy ütött életük utolsó órája, amikor az éppen arra kocogó Oszkár már messziről látva a tör­ténteket és az üresen álló rendőr­autót, óvatosan megközelítette azt, bemászott és rádión kért se­gítséget a rendőrségi központtól. Ezzel perceken belül eldőlt a gengszterek sorsa, szirénázva ér­kezett a felmentő rendőrcsapat. Hogy mennyire szívén viseli a magyar sportot, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy hűséges eíőfizetője a Nemzeti Sportnak. Van azonban egy nagy fájdalma, Budapesten élő édesapjáról sem ő, sem pedig a szintén az USA- ban élő testvére nem tud semmit. Juhász Oszkárnak hívják, 1928- ban született, s ha igaz, Budapest III. kerületében lakik, valahol a Raktár utcában. Milyen csodá­latos lenne, ha Ősziek édesapja éppen e riport nyomán hírt adna magáról, s mi összehozhatnánk őt amerikás magyar fiával. Idáig értünk beszélgetésünk­ben, amikor egy harmadik Los Angeles-i magyar is szót kért. Híbert Endre, aki 3 évvel ezelőtt érkezett Los Angelesbe. Kemé­nyen dolgozik, s közben persze, tanul is, hogy gyökeret verhes­sen. Magyarországon a Dózsa György ut 74. szám alatti kórhá­zi osztályon dolgozott, ahol idős, többnyire teljesen magatehetet­len betegeket gondoznak. Most mégis nagyon szomorú, mivel nem all annyira jól anyagi­lag, hogy karácsonyra kihozassa Miklóst, a tizenegy éves kisfiát, akit édesanyja, Endre elvált fe­lesége nevel. Ok Angyalföldön, a Csanády utca 7., II. emelet 22-ben laknak, s azt üzeni nekik Híbert Endre, legyen nagyon boldog új eszten­dejük. ígéri, az idei Karácsonyt feltétlenül Mikivel tölti — ameny- nyiben a fiú édesanyja ehhez hozzájárul —, s azért él, hogy egyszer meghálálja elvált felesé­f enek azt a szeretet, amellyel Mi­it körülveszi helyette is. Mindennap bekopogunk Önköz!

Next

/
Oldalképek
Tartalom