Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-24 / 46. szám
Üzen a szerkesztő: M. Gy. Keserűséggel és sok-sok iróniával átszőtt okfejtésének címet is adott: A nyugdíjasok kupája, avagy Kupa nyugdíjasai. Ön nyugdíjas; némi bevezetés után a lényegre tér: „Csak még egy kis türelem, öt-tíz év, és minden jó lesz. Persze, addig nem tanácsos „beadni a kulcsot”, mert akkor mivégre tesz emberfeletti erőfeszítést az atyailag jóságos kormány... Kupa úr még nemrég is azt bizonygatta, hogy ő személy szerint mennyire szívén viseli a kisemberek sorsát, a személyi jövedelemadó-kulcs átrendezése során is jó szándék vezette. Egyetértett, és maga is hangoztatta, hogy a nyugdijakat kizárólagosan biztosítási alapon, a szolgálati idő és az aktív évek alatt befizetett járulék arányában kell meghatározni. Kár, hogy ezzel szemben a nyugdijak fokozatos, állandó nivellációja, egyértelmű elértéktelenedése valósul meg. Az állam nagy lelkét abszolúte nem zavaija a tb-alapból elvett milliár- dok jogtalan használata, melyeknek visszafizetésére még csak ígéretet sem tesz, pedig ezek segítségével a nyugdijakat generálisan rendbe lehetne hozni. Kupa miniszter úrnál egyre érthetőbbé válik parlamenti szerepléseikor — főleg kritikai észrevételekre adandó válaszai során — az ingerültebb, sértődékeny tónus, az olykor kevésbé sikeresen leplezett „farkasmosoly”. E tekintetben egyre inkább kezd valakire hasonlítani. Nem feltétlenül szükséges, hogy ő a népszerűségi lista éllovasa legyen, de azért viselt tisztsége nem követeli meg az újabb adók, áremelések és elvonások őszintéden magyarázkodását. Főleg akkor nem, amikor a terhek kivetése messze megelőzi az időközben erősen megkurtítani tervezett nyugdíjemeléseket!” (Név, cím a szerkesztőségben.) Válaszféle: Amikor a szerkesztőségbe áramló leveleket forgatjuk, azt is észre kell vennünk, mikor, kik és miért szólalnak meg, melyik korosztály, melyik társadalmi réteg tagja fog tollat, emel fel írógépet, hogy a benne felgyülemlő „idegességet” éppen az írás olykor igencsak áldásos sportja által levezesse. Tiszteljük ezeket a levélírókat gondolataikért, észrevételeikért, azért, mert érdeklődésükkel, e nehéz korban élésükkel, a bőrükön szerzett tapasztalataikkal — és főleg azzal, hogy gondjaikat velünk megosztják — használnak is a köznek. A demokrácia beköszöntésének idején sok névtelen vagdalkózás jutott el hozzánk. A kézzel írott kifakadások politikai irányultsága nyilvánvaló volt, félremagyarázható jelenségeket pécéztek ki, neveket, személyeket akartak tönkretenni — ebben a kisebb régióban —, természetesen olyanokét, akikkel a levélírónak netán leszámolnivalója lehetett, vagy úgy vélte, eljött az ideje, hogy törlesszen valamiért. Aztán ezek a személyre szóló kifakadások ritkultak, még viszonylag gyakorlat- lanul fogalmazók is a közügyekre koncentráltak. Nem annyira politikai szempontból felvetett nehez- ményezések voltak a legtöbb esetben a levéh'rás indokai, inkább a közállapotok, a köztereken tapasztalható visszásságok zavarták egyesek lelki nyugalmát. A politikától való elfordulás országos tünet, senki nem érti a folyamatok itt-ott megismerhető tüneteit, a mulasztásokat, a gazdasági húzásokat, pedig manapság már igencsak sok oldalról magyarázzák azokat. Nem fehér holló ugyan, de most felfortyant egy értelmiségi. Az okfejtésnek csak kisebb részletét közöltük, hogy érdemben foglalkozhassunk alapállásával. Önnek, kedves Olvasónk, elevenébe vág, hogy nyugdija kétségbeejtő mértékben értéktelenedik el, miközben elhangzanak ígéretek, a sebre tapaszként odailleszthető mondatok arról, hogy no még egy kis türelem, ennyi meg ennyi esztendő, és akkor majd csak fogjuk látni az alagút végét. Hajói olvastuk az ön által leírt szöveget, önnek az a nem ritkán megnyilvánuló kormányzati ingerültség fáj vagy okoz idegi bánfáimat, hogy mialatt a nyugdíjasok milliós tábora által évtizedek alatt kifizetett járulékösszegeket ma is folyamatosan használja az állam — vagy mondjuk, a kormány —, és mialatt többször is megígérték, hogy a nyugdijak értékállóságát biztosítják, csúsznak — és nem keveset — a nyugdíj-kiigazítások, fél lábbal sántikál utána annak az inflációs rátának, amit alkalmasint utólag, valahogy mindig bizonytalan adatban, adatokkal ismertetnek a közvéleménnyel. Őszintétlennek nevezi dr. Kupát, személy szerint elmarasztalva őt azokért, amiket mond. Amiket mondani kénytelen. Nem szeretnénk hamis látszat áldozatai lenni, de leírjuk: nem hisszük, hogy „az őszintétlen mondatokat”, a helyzet indokait dr. Kupa a maga jókedvére eszelné ki. Amikor pénzügyi politikáról van szó, nem állíthatnak oda mást — nem is lenne jó, ha most megint valaki más lenne holnaptól kezdve előttünk őszintétlen —, egyszerűen kényszerek vannak, ezeknek a kényszereknek a kormány engedni kénytelen. Egyben maradéktalanul igazat kell adnunk önnek: ami a mai közéletben a jó modort iUeti, hát azt még gyakorolni kell. És ez legalább annyira bántja önt, mint maga a nélkülözés ténye. Az, hogy statisztikai adatnak néznek minket, adóalanynak, akiket már most gyóntatnak, pedig még nem is követhettünk el semmit. Ha egy kicsit jobban odafigyelnének arra, hogy a türelem ma a legdrágább kincs Közép-Európában, akkor más stílust használnának dr. Tor- gyántól dr. Kónyáig, oda-vissza. A szavak, ha magasról hangzanak, nagyobb hullámokat vernek, mint esetleg kívánatos lenne. Ezért is folytattuk az ön elmélkedését a nyilvánosság előtt, mert a némaság nem a pezsdülő élet kísérőjelensége. HÍR A SZERELMES REGÉNYEK KEDVELŐINEK! Már kapható a SZÍVHANG c. kiadvány 2. száma! Keresse a hírlapárusoknál, illetve előfizethető: HELIR BP. 1900 4. HÍRLAP, 1992. február 24., hétfő Üt (utcák) Európa felé? Eldobott zsemle ajárdán Egy furcsa helyzetkép azért ragadott meg, mert adott esetben általános iskola környékéről van szó. Péksütemények eldobása mellett láthattunk már ki nem ürített tejes-kakaós zacskókat a hulladékgyűjtőkben, valamint megunt és el nem fogyasztott gyümölcsdarabkákat a kisiskolások járta tájakon. Tehát nem egyedi esetről van szó. Miért írok róla? Belém hasított az a tény, hogy egy látásból korábban ismert kisdiák a fagyott hóról a fél zsemlét felvette. Felvette, és tovább fogyasztotta. Ismerős kis arc, akire akkor figyeltem fel az őszszel, mikor társai csúfolták foltos nadrágjáért, kopott cipőcskéiért. Napokig magamban hordoztam ezt a kínterhes jelenetet akkor, de nem írtam róla. Elgondolkoztató asszociációk! Kisdiákok félredobják reggelijüket, tízóraijukat; kisdiákok nem jutnak elegendő tejhez, kenyérhez, és újratalpalt lábbeliket viselnek. Fény és árnyék együtt közéletünkben, már a legkisebbek vüá- gában is. Sokan emlékezünk még arra, hogy őseink „Jézus, segíts!” — sóhajjal dugták a forró kemencébe a megkelt kenyeret. Elénk villan gondolom néha, hogy őseink „keresztet rajzoltak” a kenyérre, annak megszegése előtt. Kisgyermekekkel megcsókoltatták a kis cipókat. Tisztelték, becsülték az „ÉLETET”, a mindennapi kenyerünket... S erre nevelték utódaikat. Változó világunkban változnak az értékítéletek. Kialakulnak jobb módúak, és egyre többen lesznek a szegények. Neveljük az új generációt arra: becsüljék meg mindennapi kenyerünket! Osztályfőnöki órakon beszélgessünk az uj értékítéletekről. Húzzuk alá a kenyér szerepének jelentőségét. Szólni kell arról is, nem a márkás farmer, a drága dzseki teszi az embert nagy- gyá, hanem az erkölcs, a tudás, a becsület... A tiszta, foltos ruha pedig nem szégyen. ... , , , Lukacs András Eger Nap mint nap el kell jutnom a Mátrai útról a Jeruzsálem utcába, a munkahelyre. Ennek okán kikerülhetetlen a város egyik legforgalmasabb útvonala, a Ko- háry út, az Alkotmány út egy része, a benzinkút környéke. Eleinte azt hittem, hogy csak véletlen, csak ideiglenes az a mérhetetlen mennyiségű szemét, amin keresztül kell botorkálnom. Egyre nagyobb undort kelt bennem, de ahogy nő a szemét mennyisége, úgy nő az indulatom is. Nem vagyok tollforgató ember, nehezen szánom rá magam még egy üdvözlőlap megírására is. Emellett azonban már nem tudok szó nélkül elmenni. Időnként a vásárlás és egyéb teendőim miatt a város más részein is megfordulok. Soha sem itt, sem más városban még ekkora mocskot, szemetet nem láttam. Pedig már egy pár éve taposom szülőföldünk eme szép tájának talaját. Ráadásul „huszonéves” korom óta azt magyarázom tanítványaimnak, hogy naponta emberenként egyetlen darab papír, buszjegy, csokoládépapír stb. elég ahhoz, hogy estére térdig járjunk a koszban. Szerencsére vannak, akikre hat, mert így csak bokáig járunk benne. Sajnos azonban nem lehet az egészet a kultúra hiányára kenni. Régebben sem állt ez magasabb szinten nálunk, de akkor legalább takarítottak. Ki-ki saját portáján, mások kényszerűségből, munkalehetőség gyanánt. Most sehol senki! Csak szemetelünk, mert a szemét az olyan, hogy vonzza a következőt. Ahol van egy kupac, oda az is eldobja, akinek egyébként eszébe sem jutna, úgy van vele, hogy a többi között elfér az enyém is. Az „enyém” még nem, de ki tudja, hova jutunk? volt egyszer egy Challenge Day. Nemreg, a múlt év májusában. A kihívás napja előtt en — testnevelő tanár létemre — nem azon drukkoltam elsősorban, hogy melyik város győz a sport tekinteteben, hanem sajnos azon, vajon eme szent napra (legalább erre) eltakarítják-e műveletlenségünk szemmel látható bizonyítékait. Hiába! Azok a soproni képviselők, akik „ellenőrként” részt vettek ezen a sportnak szentelt napon, elvihették Nyugatra (nem Éurópába) kis városunk, a csodálatos Mátraaljának hírét, és annak a szégyenletes benyomásnak emlékét is, amit itt a sport- szereteten kívül láttak. Apropó, Mátra! Ott is olyan helyre menj, ahol csak a madár jár. Az nem piszkít bele a saját fészkébe. Hát ez az út vezet tőlünk Európába? Kecskés Krisztina Gyöngyös Különbségjelek Minden ugyanaz marad Járom az utcákat, belelépek a pocsolyákba, szívom a ködöt. Kutyacsapat rohan a járdán. A sarkon megállók a harmonikás- nál, viseltes ruhában vidám nótákat játszik most is. Sapkájában néhány forint, még egy féldecire sem elég. A harmonika cincogása elkísér a cukrászdáig, ott átveszi a zene fonalát a szőke, szakállas, „freedom”-országbeli gitáros, és egy fekete, bűvös asszonyról énekel nekünk, hűvös téli embereknek, akik a februári, rendkívüli árengedmények világában botorkálunk üzletről üzletre, amíg a készlet tart, és öregasszonyok rémhírsuttogásából valószínűsítjük a jövőt. A rádióban egy jól fizetett polgár a nagy, nemzeti siránkozásról beszélt tegnap este, hangja ki volt bélelve megcáfolhatatlan felsőbbrendűséggel. Az újságokban én is ott vagyok, egy a 440 ezerből, miközben a tévében a téli olimpia. Délutánra változik a kép, kisüt a nap, a cinegék majd’ megszakadnak a nagy „nyitnyikezés- be”, és állítólag a kenyér mégsem lesz kilencven forint, ellenben a tej és a hús, no persze. Egy pádon ülve süttetem arcom a napsugarakkal, és a tegnap esti, magabiztos, siránkozásellenes siránkozáson jár az eszem, miközben a „Black magic womarí’-t dúdolom, hála a kószáló szellőnek, ami felém hoz néhány akkordnyi szabadságot. Robog az élet, a maga bűvös, fekete hétköznapjaival, és ...minden ugyanaz marad. Sauf ért Attila Sírok Vigasz a gyászban A szülők, a házastárs, a gyermek vagy a jó barát elvesztése vigasztalhatatlan szomorúságot, fájdalmat okoz a gyászolónak. A temetés körüli tennivalók és maga a szertartás lebonyolítása is odafigyelést igényel. Jóleső érzés, ha a sok-sok tennivalóból mások is lelkiismeretesen, tisztességgel kiveszik részüket. Két köszönőlevelet kaptunk, amely éppen arról szól, hogy van Egerben egy olyan temetkezési vállalat, név szerint a Brinza, amelynek dolgozói mindenre odafigyelnek, készségesen segítenek, még a nem rájuk tartozó ügyekben is. Vass Ferencné és Tóth Jánosné édesanyjuk, Beke Jánosné pedig férje temetésén tapasztalta a vállalat dolgozóinak példamutató viselkedését, és lapunkon keresztül mondanak köszönetét munkájukért. >» február 24-től március 1-jéig KOS (Ill.21.-rv.20.) Szerelem: Határozott, ami nagyon tetszik a másik nemnek. Érthető, hogy többen is érdeklődnek Ön iránt, s szívesen osztoznának programjaiban. Egyelőre azonban válogat. Ha állandó partnere van, akkor is kacérkodik a gondolattal, hogy más vizekre evezzen! Hivatás: Ami az elmúlt napokban kellemetlenül érintette, végleg sikerül felejtenie. BIKA (IV.21.-V.20.) Szerelem: Olyan hódító a héten, hogy nincs az az ember, aki ellen tudna állni Önnek. Ha most nem hisz saját erejében, akkor mikor? Hivatás: Szívóssága most meghozza gyümölcsét: mások már rég feladták, így egyedül ér a célba, s hívja fel magára a felettesei figyelmét, illetve nyeri el a rég várt megbízatást. IKREK (V.21.-VI.21.) Szerelem: Sértődékeny, pedig semmi oka rá. A magyarázat az, hogy túl fáradt. Kellemetlen hírt hall valakiről, aki nem közömbös a számára. Szeretne segíteni, de nem tudja, hogy fogjon hozzá. A hétvége feladja a végszót. Hivatás: Sok kellemetlen percet okoztak munkatársai, most végre sikerül megtalálni velük a közös nevezőt. RÁK (VI.22.-VII.22.) Szerelem: Választás előtt áll, akkor is, ha még nem kopogtatott életében az új partner. Egyszerűen elege van az eddigi életformából. Aki elégedett sorsával és hűséges partneréhez, az is megpróbál legalább új színt vinni a kapcsolatba. Hivatás: Nagyobb lélegzetű, sok energiát igénylő munkát ne vállaljon, mert nem lesz türelme és ereje a végére járni. OROSZLÁN (VII.23.-VIII.23.) Szerelem: Most elsősorban olyan emberek vonzódnak Önhöz, akik bíznak az erejében és abban, hogy segíteni tud rajtuk. így nem is annyira a barátság vagy a szerelem, mint az érdek vezérli tetteiket, csak ezt Ön nem mindig veszi észre. Hivatás: Szereti, ha dicsérik, elismerik ügyességét, leleményességét. Ezúttal a dicséret mellé jelentős pénz is jár! SZŰZ (VIII.24.-IX.23.) Szerelem: Ha ezekben a na- i pókbanHalakf j szülöttel hozza \ ^\\\V össze a sors, ez ) )\\V a találkozás 1 1 egy életre szól, alaposan megváltoztatja sorsukat. De bárkivel találkozzon is, első gondolata az lesz, hogy ösz- szekosse kettőjük további eletét. Hivatás: Vannak hetek, amikor semmi nem sikerül. Ez is közéjük tartozik. Akkor cselekszik helyesen, ha tétlenül vár. T elefon-Horoszkóp magyar nyelven! Tudj meg többet a jövődről! Ez a saját eheti horoszkópod. /» Hívd fel ezt a számot! Tárcsázd előbb a 00/1609 490 76 + számot és utána folytatólag a saját csillagjegyed számát A telefonhívás ára percenként 150 Ft MÉRLEG (IX.24.-X.23.) Szerelem: A // \\ héten közelebb ((4É \ kerülhet sze' Tetteihez. rv Megértőbb; ___ mint máskor. M egbocsátó és békülékeny, ezért lehet, hogy régi partnerével ismét felveszi a kapcsolatot. Hivatás: Bosszantja, hogy nem látja át az eseményeket, s vannak olyan dolgok, melyek eredőjét nem ismeri. De azért kezdeményez. SKORPIÓ (X.24.-XI.22.) ben született. Szerelem: Nyugodt időszak vár most Önre, különösen, ha a partnere Szűz vagy Halak jegyéle mintha szégyellné, hogy boldog, ahelyett, hogy élvezne az életet. Használjon ki minden percet, mert az öröm múlandó. Hivatás: Nagyszerű eredményre számíthat, amennyiben a munkatársaival közösen vág bele a kapott feladatba. NYILAS (XI.23.-XII.21.) Szerelem: Előtérbe kerül a család, felelősséget kell vállalnia közvetlen hozzátartozóiért, esetleg valaki most az Ön gondoskodására szorul. Ne utasítsa vissza. Nincs az a hivatali siker, amely pótolhatná a szeretett személy hálás mosolyát. Hivatás: Csak a sürgős feladatokkal foglalkozzon, minden mást halasszon a következő hétre. _BAK (XII.22.-I.20.) Szerelem: Vénusz ezekben a t napokban segíti kapcsola- ilakulá' tainak al sát, minden fontosabb beszélgetést, az Ön számára kedves randevút ezekre a napokra időzítsen. Hivatás: Máskor talán az alkotás örömét is élvezné a munkájában, most azonban egyetlen dolog vezeti: a pénzszerzés. Azt a feladatot részesíti előnyben, amelyért többet fizetnek. VÍZÖNTŐ (1.21.-11.20.), Szerelem: Ér- rnri9 ™. zelmes és ál- / AlluJjJll modozó az utóbbi időben. Vágyai nem el- érhetetlenek, hol van hát a régi kezdeményező kedve?! Most itt az alkalom, hogy meg- vallja érzéseit partnerének. Hivatás: Rengeteg feladat közt válogathat, miközben mások a munkanélküliség rémével küzdenek. Valaki a háttérből segíti, anélkül, hogy erről Ön tudna. HALAK (11.21.-III.20.) Szerelem: Bizonytalan az érzéseiben. Valaki mást szeretne, de hogy kit, nem tudja. Vonzódik partneréhez, de nem igazán ő az, aki mellett boldognak is érez- hetné magát. Hivatás: Próbálja meg a háttérből figyelni az eseményeket, s csak akkor irányítsa magára felettesei figyelmét, amikor erre a legkedvezőbb a pillanat. Pletykálnak Önről. Herczeg Kata (Átvéve a Tvr-hétből)
