Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-24 / 46. szám
HÍRLAP, 1992. február 24., hétfő FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Kompolti reagálás A község a világ összes kincséért sem eladó? i - Heten (Schmidt Ferenc, Heid- t rech Péter, Müller Ferenc, Józsa } Tibor, Walter Béla, Bata István- né és Engel Istvánná) írták alá • azt a levelet, amelyben reagálnak I) j a február 13-án lapunkban a ■ „Kál és Kompolt újabb vitája” címen megjelent írásunkra. Először is kijelentik: „a megjelent fotó nem a Kompolti utcáról készült”. Azt viszont nem közük, szerintük akkor vajon melyikről. Később megjegyzik, hogy a község „közigazgatási határa több évszázaddal ezelőtt alakult ki, és e területből vetettek el jogtalanul a Kál községgel közös kényszer- házasság idején közel 38 hektár lakott területrészt lakosságunk megkérdezése nélkül. Ezt követeljük vissza...” Ezután a kemény hangulatú levélírók a vitatott Kompolti utcai közös vízhálózat megépítésének történetét elevenítik fel, amely megegyezik Farkas Pál polgármesterük írásunkban közölt nyilatkozatával. „A káli polgármester azonban a megállapodást semmibe véve — csak azért, hogy az utca két oldalán lakók között ellentétet szítson —, a káli ingatlantulajdonosoktól nem kért lakossági hozzájárulást... A Kompolti utcában történt aláírásgyűjtés a fentiek miatt a káli polgármester háttérben történt irányításával zajlott.” Azt is írják, hogy a káli polgármester által említett mondat — jó volna, ha a falu újra egyesülne — komolytalan, mert „Kompolt község lakossága sajátos, önálló életét akarja végre békességben élni Ezért döntöttünk úgy 1990- ben, hogy önállóak leszünk, mert közös lónak túrós a háta.” Azt is leszögezik, hogy az ő tisztségviselőik helybéliek, 30 éve szolgálják a lakosságot, míg a szomszédban egyesek „ejtőernyővel” kerültek tisztségbe, nem tudni, milyen okok miatt jöttek el a megyei igazgatói székből, Párádról és környékéről: „múltjukkal együtt ismeretlenek, de mi ezzel nem is foglalkozunk ”(?) Végezetül önérzetesen fogalmaznak: „Felszólítjuk Tompa polgármestert, ne foglalkozzon községünk lakosságával és tisztségviselőivel. Foglalkozzon a sajátfalujával, a sorompón túl van mit tennie. Fejezze be végre a különböző szórakozóhelyeken ita- lozgatása közben tapasztalt, lakosságunkat zavaró magatartását. Helyesebb volna, ha végre hazaköltözne Kálba, a község közepén álló községházba... Jegyezze meg végre mindenki, hogy Kompolt község lakossága ősi tulajdonát követeli vissza..., amely a világ összes kincséért sem eladó.” Poroszlói tanyavilág Jó tavaszt remél Dávid Ádám — Ötezer birka van a három tanyán — Túzoktollas csikóskalap Karámban még a ménes és a birkanyáj. Morcos szelek fújnak a Tisza felől, és a tél szorításától fagyos a poroszlói tanyavilág. Dübörgő traktorok takarmányoskocsikat húznak a szövetkezet három tanyája felé, ahol ember és állat egyaránt unja a telet, és tavaszra vár. Nagyállás a legismertebb. Lovaglóiskolája hovatovább európai hírű, kancái és hátasai híres tenyészetekből származnak, miként maga a főlovász, Dávid Ádám tűzoktollas csikóskalapja is sok német, olasz, osztrák vendég otthoni fotográfiáján fellelhető, mint kedves emlék. — Mit hoz a tavasz, Ádám? Belecsodálkozik a tél végi ragyogásba, körülhordozza tekintetét a végeláthatatlan pusztaságon, ahol apró vizek tükre csillan, amelyekben kényesen tollászkodó bíbicek tanyaznak, maguk is barátságosabb időkre várva. — Jó tavaszt várok, mert élni akarunk! Bölcs szavaiból kiérzem a jóslatot, amely szerint — miután sem a termeszeiét, sem a saját árI nyékát nem ugorhatja át a ember — az önmagukkal vajúdóknak kell végül is kiizzadni a jövőt. Ki tudja, hányadszor már a történelem során... — Ez a csikó háromnapos. Egymás után ellenek már a többiek is, szaporodik, fejlődik az állomány — Fridrich Attila, a csikós újságolja, hogy a nyáron több százan is voltak itt lovagolni, kocsikázni, de az idei tavasz- tól-nyártól még többet remélnek. — Mennyit ér ez a kis csikó? — Nem eladó, de hatvanezret legalább... Lapu István számadó juhász a távoli melegedőből figyeü a ho- dályokat, veszi a kézjelet, és be- ! mutatja az állományt. — A három tanyánkon ötezer birka van. Ezek itt a pecsenyebárányok, ezekből adunk el a tél folyamán több mint ezer darabot. Jó hír ez a szövetkezet gazdáinak, mert tavaly ilyenkor még jelentős gondot jelentett az értékesítés, és minden bizonnyal ez alapozta meg a számadó véleményét is, amely szerint a gazdaság eddig még nem fizetett rá a ju- hokra.. Mintha idegen érkezne, csa- hos kutyák rohannak elő, pedig csak kóbor őzcsapat közelít, és a hófoltos legelőkön — mint szürke tüskök — túzokok bámulnak errefelé. — Tizenhatan vannak! — magyarázzák, mintha a ritka madarakat is úgy kellene számon tartamok, mint a lovakat, bárányokat. Itt mindenki hirdeti a madárvédők igazságát, amely szerint nélkülük szegényebb lenne ez a táj... Foga van még a napnak, de azért simogatja már az arcot, pirítja a legelőt, így a juhászok abban reménykednek, hogy az idén már Szent György-nap előtt ki lehet hajtani a nyájat... Sz.I. i ) Lapu István: — Ezer pecsenyebárányt adunk el Kossuth imája Ünnepség a kápolnai csata évfordulóján Irtunk már róla, hogy Kossuth Lajos születésének közelgő 190. évfordulója tiszteletére a „Kos- suth-párti megyében”, Hevesben ünnepségsorozat lesz. Ennek nyitányaként február 27-én, a kápolnai csata emléknapján ünnepséget rendez a helyi honismereti kör, hiszen a hiedelem szerint ezen a napon Kossuth imát is mondott a történelmi helyen. Csütörtökön, a kápolnai csata 143. évfordulója alkalmából délután fél négy órakor megkoszorúzzák az emlékművet a Kos- suth-Dembinszky Emlékparkban, majd 16 órától ünnepi műsor lesz az általános iskolások témához kapcsolódó vetélkedőjével egybekötve a művelődési házban. A festményen Kossuth Lajos imája látható a kápolnai csata után, a harc színhelyén — 1849. február 27-én. Tanulságos éjszakai történetek (Folytatás az 1. oldalról) Ha lett volna a káli önkormányzatnak joga és lehetősége az alapos környezettan ul mány- ra, netán priuszellenőrzésre, az említett cigány lakosok nem kerülhettek volna a helyi őrök soraiba. Ugyancsak vádat emelt, egyszerre két ízben is a Füzesabonyi Városi Ügyészség Rostás Lipót- né kompolti lakos és társa ellen nagyobb értékre dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás és más bűncselekmény miatt. A 22 éves Rostásné — akinek férje börtön- büntetését tölti — kilenc hónapos terhes állapotban volt a betöréses lopás időpontjában, múlt év októberében, illetve novemberében. Az első két alkalommal a 29 éves budapesti lakos, Kökény Bemát, majd a mezőkövesdi Balogh Miklós segítségét vette igénybe a bűnelkövetéséhez. Balogh büntetett előéletű, 1990- ben szabadult a többrendbeli súlyos testi sértés bűntette miatt kirótt 11 hónapos börtönbüntetéséből. Nos, az elsőrendű vádlott alaposan gyanúsítható azzal, hogy úgy járt a kompolti ABC-áru- házba lopni, betömi, mint a jó kútra vízért. Tavaly október 2-án éjjel egy nagyobb kővel betörte az üzlet bejárati ajtajának üvegét, majd azon behatolva kávét, italokat, cigarettákat vitt el a „figyelő szolgálatban” lévő társával. Azon a hajnalon még egyszer visszament a betörés színhelyére a „bátor” asszony, és újabb két műanyag táskára való áruval: sajttal, itallal, szalámival távozott, mintegy 30 ezer forint értékben. Húsz nappal később éjjel újból megismételték a fenti akciót. Ekkor azonban már kalapácscsal verte be a kirakat üvegét. Liberó pelenkát, intim betéteket lopott, amelyeket elrejtettek a közeli bokorban, majd visszatérve a tett színhelyére, tokaji borokkal, márkás cigarettákkal, pulóverrel, szabadidőruhával, samponnal, gumilabdával távoztak. A hajnali órákban Rostásné — mivel nem volt kedve aludni — ismét fordult egyet az üzletben, és jól felpakolva távozott az „alapos munka” jutalmával. A nyomozás során kiderült, hogy őket lehet alaposan gyanúsítani a bűncselekmény-sorozat elkövetésével. De mivel előrehaladott terhes volt a hölgy, nem tartóztatták le. Ekkor kapott vérszemet a menyecske, mert november 21-én és 30-án éjjel másik társával tört be a kompolti ABC-be. Tudta, hogy őt a szülés előtt nem tartóztatják le. Az első esetben vaspánttal, másodiknál pedig baltával nyitott utat magának az üvegajtón. Ez utóbbi esetben viszont elpártolt tőlük a szerencse, mert ezen az éjjelen Müller Ferenc, Kladiva Gyula és Németh Lajos polgárőrök voltak szolgálatban. Az áruháztól 200 méterre figyelték a terepet. Meghallották a durranást, az üvegcsörömpölést, s látták, hogy az üzletből egy cigány nő szalad a buszmegálló felé, ahol társa lapult. Müller futott elő, felszólította a nőt a megállásra, aki hirtelen megfordult, és baltáját támadásra emelve, fenyegetve mondta: ha közelebb lépsz, agyonütlek. Előugrott ekkor a cigány férfitárs is egy jókora nagy késsel, aki megragadta a polgárőr ruháját, ütni akarta, de szerencsére Müller kiszabadította magát, és elszaladt. Ez volt a szerencséje — a nyomozás szerint —, mert könnyen kiolthatták volna akár az életét is. Illetve a dulakodás közben a polgárőr olyan cselekményt is elkövethetett volna, amely már túl van a jogos önvédelmen, s azért a törvény őt is felelősségre vonta volna. A kérdés ezek után, hogy ki védi mega becsületes polgárőröket, ahogy az is: ki garantálja feddhetetlenségüket? Fazekas István Polgármesterek találkozója Noszvajon Ma délelőtt kilenc órára adott egymásnak találkozót tizenöt község polgármestere és jegyzője Noszvajon, a volt párt vendégházában. A körzet gázprogramja lehetséges kivitelezőinek beszámolóját hallgatják meg, hogy dönthessenek arról, ki a legmegfelelőbb a munka elvégzésére. Aldebrói felhívás A/í/ehrőönkormányzata arról értesítette lapunkat, hogy a szövetkezeti és átmeneti törvény értelmében létrehozandó érdekegyeztető fórum tagjainak megválasztására ma, fél hattól kerül sor az Idősek Klubjában. A fórum megalakítása után a képviselő-testület közmeghallgatást tart az idei év költségvetéséről. A füzesabonyi könyvtár rendezvényei A Füzesabonyi Városi Könyvtárban ma öt órától dr. Bálint György, a népszerű Bálint gazda „ Tavaszi munkák a házikertben” című előadását hallgathatják meg az érdeklődők. Az intézmény „Vélemények, viták” című sorozatának első előadására február 28-án, pénteken, öt órakor kerül sor, amelynek keretében Ágh Attila politológus a rendszerváltás éveinek részletes elemzésére vállalkozik. Egerfarmosi kárpótlás Már Egerfarmoson is megalakult a földegyeztető fórum. Amint azt a község polgármesterétől megtudtuk, a falu lakossága összesen hétszáztíz hektár földet igényelt vissza, ebből száznyolcvan hektár már gazdára is talált. Kerestek maguknak munkát Szerencsés vállalkozás nélkül nincs siker Nem könnyű egy ötvenéves családapának — aki eredeti foglalkozására nézve villanyszerelő — otthagyni a munkahelyét, és besorolni a munkanélküliek közé. Különösen nehéz akkor, amikor hasonló sorsra jutott a 24 éves fia, sőt a nagylánya is. Szóval, hárman egy családból. Bíró lstvánék andornaktályai kertjében mintha repülőgéphangárok lennének, úgy sorakoznak a fóliasátrak a tel végi csillogó napfényben. Mindegyikben működik az automatikus szellőztető berendezés, amelyeket a gazda mosógépmotorokból személyesen bütykölt, méghozzá tökéletesen. Mégiscsak hasznát veszi a régi szakmának. Az tudja csak, aki vele bánik, hogy milyen kényes dolog a fóliázás, illetve a melegházi növény- termelés. Arról nem is szólva, hogy túl sok múlik a szerencsén: kikelnek-e a magvak, nem éri-e a kis növényeket erős fertőzés, és nem utolsósorban, hogy milyen piaca és ára lesz majd annak az árunak, amelyet óriási költséggel és fáradsággal előállítanak? — A miénk családi vállalkozás! Amikor kezünkbe kaptuk a munkakönyvét, túl sok választásunk nem volt. Kezdeni kellett valamihez! Nyári meleg van a fóüasátor- ban, kikelt mar a piros hónapos retek, a paradicsom is, gyakran figyelni kell a hőmérőt, amely Már kibújtak a palánták a fólia alatt szintén egy különleges szerkezet, a gazdát dicséri. — Kicsiben már évek ótafóli- ázgatok, vannak jó, de keserű tapasztalataim is, amelyeknek a végkövetkeztetése lényegében az, hogy abban a pillanatban ráfizetéses a vállalkozás, ha nem mi magunk visszük a piacra, és adjuk el az árut! A közbeeső kereskedelmi hasznot nem búja el még a primőr sem. A nagy igazságokat mindig a tapasztalatok szülik, így eszem ágában sincs kételkedni abban, amit Bíró István és Levente fia mondanak. A legény előadja saját érveit is, amelyek természetesen elhangozhatnának az édesapja szájából is: — Megpróbálkozunk az idén 500 négyzetméteres fólia alatti hajtatással, ami az évek során felhalmozott befektetést számítva, mintegy egymillió forint! Ez saját erő, vagyis egyik év elnyeli a másikat, és marad a remény, a bizakodás... Ugyan ki ne tenné fel ilyen méretű vállalkozás hallatán — sőt a még nagyobb távolabbi terveket is figyelembe véve — a kérdést: miért nem vesznek fel kölcsönt? A papa, a „főnök” válaszol: — Tavaly a makiári telepünkre vettünk fel 120 ezer forintot, és 17 ezret fizettünk kamatként három hónapra! Nos, az ilyen hitelekből én nem kérek... Világos beszéd! Szóból ért a magyar, és abból a reménységből, amelyet a kormányzat a jövőben elfogadható támogatás formájában nyújt majd a mező- gazdasági kistermelőknek... — Fő profilunk a retek, a paprika, a paradicsom és a szabadföldi uborka... Az uborkát említve a gazda széttárja a karját: — Tavaly fejreállt az uborka, jól fizetett a paradicsom, de kérdés, hogy mit hoz majd a tavasz, a nyár, és milyen lesz a kínálat és a fizetőképes kereslet a piacokon? Vannak tények és vannak — sűrűn — kérdőjelek. Tény, hogy a tavalyinak közel kétszerese a csőváz, a festék, a fűtőanyag ára, mint ahogyan az is, hogy egyetlen paprikamag egy forint... Állunk a „nejlonhangárok” előtt, kattan az automatikus szellőztető, miközben a fóliák alatt mindennap egy-két centit növekszenek a most még parányi növények. Húsvétkor már a piacon találkozhatunk 4-5 ezer csomó piros retekkel... (bogácsi)
