Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 1. szám
HÍRLAP, 1992. január 2., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP 3. A láthatáron: egy fészekalja ifjú zseni...? Tárlaton... A jövőben talán hasonlóakon mutatkoznak be a gyöngyösi fiatalok is (Fotó: Szántó György) (Folytatás az 1. oldalról) — A Junior Art esetében ettől nem félek, mert azok a felnőttek, akik foglalkoznak a mi fiataljainkkal, kultúrára, esztétikára, életszemléletre és magatartásra is nevelik őket. — Tehát feltárják előttük vélt képességeik határát is? — Ennek egyetlen bizonyítéka az a „léptetési rendszer”, amely elvezet az alapoktól a különböző fokozatokig. A fiatalok többszörös szűrőn át jutnak el hozzánk. — A pedagógus kollégák partnerek ebben? — Az idősebbek, ők igen. — A különböző művészeti ágakban is foglalkoznak a fiatalokkal? — Ez a következő évek nagyon komoly feladata lesz. — „Zsenifészket” raknak Gyöngyösön? — Nagyon remélem... — Hírlik, kapcsolatokat alakítottak ki Dániában... — Igen, a hagyományos ring- stedi testvérvárosi szálak révén. Tavaly kint voltam egy ifjúsági csoporttal. Az egyik ottani művelődési ház igazgatójával gondoltunk arra, hogy rendszeresen találkoznunk kellene. A dánok is létrehoztak egy Junior Art szervezetet, és megrendeztük közös kiállításainkat. Most ezt az ittenit. Megígérték, hogy anyagi segítséggel is támogatnak bennünket. — Mit értsek azon, hogy a Junior Art Alapítvány tagjai anyagi segítséget kaphatnak nálunk? — Például azt, hogy a fiataloknak nem kell sok ezer forintot kifizetniük egy felkészítésért. Az illető szakemberek tiszteletdiját az alapítvány finanszírozza. De kaphat pénzt maga a fiatal is a különböző tan- és segédeszközök beszerzésére. Ha azt mondom, hogy egy valódi akvarell- gomb vagy egy ecset mennyibe kerül, mindjárt kiderül, mennyit ér ez az anyagi segítség. — A későbbiek során rendszeresen megismétlődnek ezek a Junior Art-napok? — Ha a művelődési központtól ezt a segítséget megkapjuk, akkor igen. Legalább évenként. — Itt van ez a kiállítás. Meglepődve tapasztaltam, hogy a képek szerzőinek a nevét nem írták ki. Miért? — Szervezési és technikai hiányosság az oka. Sajnos! De a két igen tehetségesnek tartott iljú- nak, Csernyik Robinak és Bencze Brigittának ott látható a neve. — Egy év még nem nagy idő. Ennek ellenére lehet valamiféle értékelést megfogalmazni a tapasztalatokról? — Ez az alapítvány működik. Ez sokat jelent, hiszen számtalan alapítványt hoztak létre Gyöngyösön is, amelyeknek a neve sem ismert ma már. Nekünk sikerült egy jól mozgó csapatot szerveznünk, és támogatókra is szert tudtunk tenni. Igaz, szponzorokat továbbra is várunk... Egy név mindenképpen idetartozik: Pintér Mihálynéé, aki a művelődési központ dolgozójaként szervezett, rohangált azért, hogy a mostani Junior Art-na- pok)ó\ sikerüljenek. Az is lényeges körülmény, hogy a kiállítás nagyszámú közönségét Keresztes György polgármester köszöntötte. Az alapítvány kuratóriumának elnöke, Schubert Henrik zenetanár pedig színes szavakkal méltatta a fiatalok lelkes tevékenységét... G. Molnár Ferenc Hevesvezekényen a helyi adóról Megkérdezték: mennyit és mire...? Visszapillantanak az elmúlt esztendőre... — fogalmazta meg az első testületi ülés témáját Balogh Sándorné polgármester, aki a hevesvezekényi képviselő-testület évkezdéséről informálta lapunkat. Áttekintik és felülvizsgálják többek között az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatát, majd az ÉMÁSZ illetékes vezetőinek tájékoztatóját hallgatják meg. Ez — egyebek mellett — azért is fontos, mert lakossági igény jelentkezett a műholdas tévéműsorok vételére, ehhez pedig tudniuk kell: mennyire terheli meg mindez a hálózatot. Az elmúlt évben egyébként rákötötték az új kutat a vízhálózatra, több mint egymillió forintot fordítottak az iskolai „vizesblokk” létesítésére, megépítethétszáz méter járdát az ABC- áruház és a temető között, s kialakították az új piacteret. Ami az idei esztendőt illeti: korábban szóba került a helyi adó kérdése, ebben az ügyben megkérdezték a lakosságot, hogy mennyit tartanának elfogadhatónak, s mire költsék majd a befolyt összeget. A helybeliek — a kérdőívek kitöltése, valamint a közmeghallgatás után — úgy vélték, a lakossági kommunális adó összege évi ezer, a vállalkozói tehervállalás pedig 500 forint legyen. A legtöbben arra szavaztak, hogy ebből a pénzből újabb utak és járdák építését oldják meg, de sokan szánnák a forintjaikat az óvodával kapcsolatos fejlesztésekre is. Saját tankönyv a nyelvoktatáshoz A gyöngyösi Jeruzsálem úti 3. Számú Általános Iskolában az orosz nyelv helyett az angol és a német tanítását kezdték meg nemrégiben, a normál tantervű negyedik osztályokban. Legelső nehézségként meg kellett küzdeniük azzal, hogy az egész országban nem kapható nyelvi tankönyv. Ezért az angol nyelvi munkaközösségük a saját céljaikra külön tankönyvet írt, amit a szintén az iskolában tanító — az amerikai békeszolgálattól ide delegált — tanárnő lektorált. Az így elkészült kéziratot az Euro-Combi Irodatechnikai Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. díjtalanul sokszorosította, mégpedig annyi példányban, hogy ezt a tanuláshoz nélkülözhetetlen segédeszközt minden érdekelt tanuló kezébe adhatták. Az iskola igazgatója azért kérte a köszönetadás nyilvános módját, mert úgy érezte, hogy napjainkban, a nehéz gazdasági helyzet közepette példaértékű az ilyen segítség. A kedvenc a szegfű és a rózsa Ünnep utáni virágkörkép „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet”. így tartja a közmondás — s ez igaz is. Az ünnepek előtt, a ballagásokkor és a nagyobb névnapok alkalmából istenigazából megnő a rohamokra idejében felkészült virágárusok forgalma. — Milyen volt most, az idei karácsonykor a virágkereslet? — Ezt kérdeztük Pólyák Páltól, a Besenyőtelken lévő, magyarholland alapítású, nagybani virág- és dísznövény-árusító kft. vezetőjétől, akiktől nemcsak a Heves megyei, de a szomszéd megyék kereskedői is beszerzik áruik java részét. — Nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy csúcsforgalmat bonyolítottunk le — mondta. — Igaz, nagy volt a kereslet, és minden igényt nem tudtunk kielégíteni. Sajnos, a magyarok főleg a szegfűt és a rózsát veszik, a többi virágféle — mint például a liliom, a hedera, a gerbera, a begónia, a tulipán — után minimális az érdeklődés. Ez utóbbiból pedig sok érkezik hozzánk nemcsak Hollandiából, hanem a tengerentúlról is. Szegfűből és rózsából viszont mázsákat lehetett volna eladni, de ennyit nem tudtunk beszerezni. Ezért mondom, hogy vegyes a forgalmunk. Fogyott még a cserepes virágokból egy sor, mert ezeket 30-40 százalékos kedvezménnyel kínáltuk. — Mégis, mennyi volt a forgalmuk súlyban, forintban, ha az nem üzleti titok? — Erre nem válaszolhatok, mert pontos képünk nincs róla. Immár nyolcadik hete egyfolytában, azaz szombaton és vasárnap is nyitva tartunk. A mérleg elkészítésére később kerül sor. Örvendetes viszont, hogy nemcsak a környékről, hanem Salgótarjánból, Miskolcról, a Jászságból is egyre több a viszonteladó vásárlónk. Mi ugyanis csokronként, szálanként nem árusíthatunk virágokat. — Egyéni véleménye...? — Sok pénzt fordítottak az emberek virágra. Hála az Istennek, hogy erre is futotta még... (fazekas) Egerszóláti „válságstáb” Pályázott a doktornő, de nem állt munkába Azzal az örömteli tudattal várták az új esztendőt Egerszalókés Egerszólát lakói, hogy január 2-tól mindkét helyen saját orvos vigyáz majd az egészségükre. Eddig ugyanis közös körzethez tartozott a két falu, amelynek betegei 15 éven át dr. Bene Zsuzsannához fordulhattak bizalommal. A körzetek szétválásával — tervezték — az ő munkája is könnyebbé válik, s bár a szólá- tiak sajnálják is távozását, de megértik helyzetét, hiszen Eger- szalókon telepedett le véglegesen. Egerszóláton úgy vélték, egy itt élő orvos naponta ellátja majd a rendelést, a betegek kezelései, gyógyítását. Ezért is hirdettek pályázatot az állásra, amely tegnaptól lett volna betölthető. A szoláti önkormányzat örömét azonban beárnyékolja az a szinte példátlan eset, miszerint a pályázat útján kiválasztott és kinevezett új körzeti orvos, dr. Hegedűs Zsuzsanna nem áll munkába, helyette egy magyarázkodó levél érkezett előző munkahelyéről, Borsodnádasdról... Furcsállják a dolgot a községben, mert ugyancsak kedvére jártak a leendő doktornőjüknek: két szolgálati lakás közül választhatott, s a neki tetszőre több mint százezer forintot költöttek, hogy megfeleljen az igényeinek. Mint az év első napián Tuza Ferenc polgármester elmondta, kényelmetlen az ügy azért is, mert korábban a többi pályázónak — összesen tizenhármán voltak — „nemleges” választ vitt a posta az állással kapcsolatban. S ők azóta — feltehetően — már máshol kerestek körzetet maguknak, így rájuk nem számíthat az önkormányzat, amely az év végi ünnepekben „válságstábbá” alakult át. Első gondolatuk az volt, hogy pert indítanak a községet „cserbenhagyó” orvosnő ellen a helybelieket ért anyagi és erkölcsi kar miatt, ám végül úgy döntöttek: nem méltatják ennyire az ügyet, fontosabb, hogy mielőbb orvosa legyen a falunak. Ennek alapján új pályázatot hirdetnek meg, addig is helyettesítéssel kívánják megoldani az ellátást. Bíznak abban, hogy a sza- lókiak ezúttal is segítőkészek lesznek, s legalább ők nem hagyják bajban a szomszéd falu lakóit.. Hadüzenet a reumának Jó néhány gyógyult beteg ismeri már Igor Akszenovicsot, a novoszibirszki egyetem orvos- kanditátusát, aki már megyénkben is bizonyította kiváló csontkovácsi adottságait. A segítségre várók vele találkozhatnak január 8-án, szerdán délután 5 órakor az egri Helyőrségi Klub első emeleti dísztermében. A HE- MO, a Hevesi Napló és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében vele készít nyilvános riportot Pécsi István, lapunk olvasószerkesztője. A szakember azt igazolja majd, hogy miként lehet segíteni azokon, akiknek már a mozgás- képessége is korlátozott, akik ge- rincbántalmaktól, illetve reumától szenvednek. A rendezvényre szóló ingyenes belépők mától a program kezdetéig, naponta reggel 9-től este 7 óráig vehetők át a Kossuth Lajos út 12. szám alatt, az irodában, illetve a portán. „Egyszer elmegyünk Moszkvába...” A csehovi mű irodalomórákon is tanított jelmondata ez, s az esszencia: Moszkva bármivel helyettesíthető, amire az ember vágyik. A sóvárgás, hogy egyszer elmegyünk, hogy egyszer megtesszük, és a soha be nem váltott álmok — ez az, amit Csehov annyira tökéletesen írt le, hogy beleborzongott a világ- irodalom. Aztán az ember a moziban elmereng. Látott már színházban is Három nővért, nem is akármilyen szereposztásban, amiről bizony „bőgve” jöttek ki az emberek. Es itt ez a másik, Lukács Andor rendezte, egy tehetséges színész első filmje, ilyenkor adni illik előzetesen bizalmat, rokonszenvet. Az alapötlet ki is érdemli a várakozásunkat, hiszen a történet ezúttal napjainkban játszódik, s hogy mennyire „pasz- szol”, nem is gondolnánk. Az oroszok mai oroszok, ráadásul Magyarországon állomásozó katonák. A nővérek szintén kis hazánkban élnék, egy szovjet laktanyában, innét sóvárognak Moszkva után. Panellakásukban, elektromos szamovár mellett Csehov mondataival szólnak egymáshoz, és mégsem érzünk semmi furcsát, oda nem illőt. Szögezzük le ezért még egyszer: a film „ötlete” telitalálat. Annál rosszabb a kivitelezés. Orosz hangulatot lehet „csinálni”, egy kis félhomály kell hozzá, olyan bútordarabok, amelyekről üvölt, hogy nem illenek össze, a lányokra vállkendő, kötött vagy csipkés, ez már majdnem mindegy. Nem árt, ha van néhány üveg vodka és pezsgő az asztalon, ebédre meg legyen pirog. A környezet tökéletes, a balalajkát meg a Matijos- ka babát akar mar oda is tudjuk képzelni. És az egész mégse áll össze, olyan iszonyatosan hiányzik belőle Csehov, meg az „oroszság”: a rebbenő félszavak, a belső fájdalom, a kirobbanás, az a tehetetlenségérzés, amitől még napokig dühös lesz a néző: nincs benne. Ennyiért kár volt filmet csinálni, ezt egy színielőadás sokkal jobban tudja. Mert Lukács Andor — sajnos — nem mást kreált, mint színházat a moziban. Percekig tartó monoton jeleneteket, egyetlen vágás nélkül. És érthető persze, hogy ez a „lusta fényképezés” is arra lenne hivatott, hogy a semmi nem történik hangulatot kifejezze, na, de ezt egy rideg mozivászon előtt igencsak meg lehet unni. Nem beszélve arról, hogy a színészek játéka sem bűvöl el különösebben, egyiket-másikat túl durvára karikírozták, mint például Garas Dezső részeges doktorát. Itt maradtunk megint. Mi is, nézők. Moszkva, úgy látszik, túl mesz- szevan... Doros Judit Az év terve: a gázprogram Két fordulóban tárgyalja a település költségvetését Domoszló önkormányzata. A decemberi első áttekintés után a közeli napokban tűzik ismét napirendre a témát, előtte azonban a polgár- mesteri hivatal vezetői, valamint a képviselő-testület megbízott tagjai külön-külön megbeszélik a gazdálkodási terveket a helyi intézmények vezetőivel. Mint Krizsó László polgármester elmondta, a község idei legnagyobb terve: bekapcsolódni a környező településeket érintő gázprogramba. Erről egyébként még ebben a hónapban kikérik a lakosság véleményét. Az autóklub kedvezményei Máig sikeres akciót vezetett be még novemberben az autóklub megyei szervezete: az egri Kistá- lyai úti műszaki állomáson, valamint a gyöngyösi ipar úti bázison kedvezményt nyújtanak a nyugdíjas és a mozgáskorlátozott tagoknak. A hatósági műszaki vizsgáztatás diját kivéve, valamennyi szolgáltatás áfa nélküli tarifájából 15 százalék kedvezményt adnak számukra. Gyöngyöspata templomáról Érdeklődésre számot tartó filmet készített a Magyar Televízió a gyöngyöspatai templomról. A műemlék felbecsülhetetlen értékeiről szóló alkotást Töredék (A múlandóság fölé) címmel mutatják be január 9-én 16.50-kor az 1-es csatornán. A kompoltiak „hírmondója” Megjelent a „Közhírré tétetik...”, Kompolt polgármesteri hivatala kiadványának harmadik száma. Ebben elsősorban a karácsony és az újév hangulata tükröződik, ám emellett a község lakóinak mindennapi problémái is helyet kapnak. így például szó esik a község gázellátásáról, a nagy vihart kavaró egészségház beindításáról, az utcanévváltozásokról. Kitűzött céljainak megfelelően a lap tájékoztat a hivatal intézkedéseiről is: anyakönyvi közleményeknek, ügyfél- fogadási rendeknek ad helyet. Országhatáron túlra Nagyszalontától Vajdahu- nyadvárig barangolhatnak képzeletben a gyöngyösi TIT Művelődési Központ ország-világjárók klubjánakVdgjtú. A képekkel illusztrált előadást Juhász András tartja majd, január 8-án délután fél hattól. Szünidei programok Holnap, január 3-án fejeződik be az egri Forrás Gyermek-Szabadidőközpont szünidei napközije. A programok előre megváltott bérlettel, valamint napijegygyei látogathatók. Ma például a bőrművesség, holnap pedig az agyagozás titkait ismerhetik meg az ide látogató gyerekek. Gyöngyösön a Török Ignác Gyermek- Szabadidőközpontban ma délelőtt Barbie-ruhákat készíthetnek, holnap pedig gyöngyöt fűzhetnek a szünidő utolsó napjait töltő kisiskolások. A természetes gyógymód jegyében A lőrinci Magvető Könyvtárban ma délután fél ötkor Reflexzóna és masszázsismeretek címmel hallhatnak előadást az érdeklődők. A foglalkozást Zsit- vay Katalin egészségnevelő vezeti. A tanítók példaképének emlékére Kiállítás és ünnepség Karácsondon Meglehetősen keveset tudunk az egykoron Hajdúszoboszlón született, s 1892-ben Karácsondon elhunyt Gönczy Pálról, akit a tanítók példaképeként emlegetnek. A Hajdúságban szobrot állítottak neki, miután megemlékeztek arról, hogy pályafutását Szoboszlón kezdte. Lelkiismeretes és kiváló munkássága nyomán hamarosan államtitkári posztra került, miközben új ABC-s tankönyvet írt, egészséges ülésmódot biztosító iskolapadot tervezett, s állandóan fejlesztette, gyarapította a hazai oktatási hálózatot. Karácsondon egy szép gazdaságot vezetett, itt alakította ki az iskolai tankertek elméleti és gyakorlati rendszerét. Híresen jó borából ivott annak idején a falusi birtokra látogató Arany János, Liszt Ferenc, de eljutott nedűje Bécsbe, ahol maga Ferencz József „ő-császári felsége” is megízlelte. Születésének 100. évfordulóját az első világháború miatt nem ünnepelhették meg, a 110.-en — 1927-ben — viszont méltó rendezvénnyel emlékezett meg róla Debrecen polgársága. Ezúttal halálának 100. évfordulója alkalmából kíván tisztelegni emléke előtt a Karácsondi Községvédő és -szépítő Egyesület, amely január 12-én kiállítást és ünnepséget rendez. A délután 5 órakor kezdődő eseményen Juhász István falukutató tart emlékbeszédet, amelyben — többek között — köszönetét mond Juhász Imre hajdúszoboszlói múzeumigazgatónak, aki jelentős segítséget adott a megnyitandó kiállításhoz.
