Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-21 / 17. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. január 21., kedd Látószög Hiányzó értékeink Sok mindentől elszoktunk, sok mindenről leszoktunk, sok mindent elfelejtettünk az elmúlt évtizedekben. A felnőtt és a gyermek is másabb, mint ezelőtt, egykor. Talán csak az idősebbek, az öregebbek maradtak minden tekintetben — nemesebb értelemben is — réginek. Többnyire bennük él ma is a kötelességtudás, az igazi felelősségérzet, a kitartóbb szorgalom, a körültekintőbb figyelem, a sokoldalúbb érdeklődés, a megfontoltabb mérlegelés, a józanabb takarékosság. Jobbára rájuk számíthat a munkahely, a család, a társadalom. Ők azok, akik érkezéskor előre köszönnek a tőlük fiatalabbaknak is, nem lökdösik a sorban a közelükben állót, kevésbé furakodnak az előttük lévő elé. Hamarább átadják helyeiket utazás közben egy-egy várandós asszonykának, apróságát cipelő kismamának, mint az iijabbak. A gépkocsiba ajtót nyitnak a hölgy előtt úrvezetőként akkor is, amikor a hivatásos taxisok sem érzik már magukra nézve kötelezőnek az ilyenféle gesztust. Társaságban sem foglalják el a járda teljes szélességét, mint általában a mai diákság, hanem igyékeznek csak az egyik oldalon haladni. S sorolhatná az ember szinte vég nélkül a példákat! Kik rontották el, hol rontottuk el...? — kérdezgetjük egymást. Nem könnyű rá válaszolni. Ez is, az is keresheti a hibát a családban, s kutathat utána az iskolában — vagy éppenséggel önmagában. Kétségtelen, hogy otthon sok mindenre megtaníthatták, rászoktathatták volna az emlegetett évtizedekben is a gyermekeket, s a fiatalok — ha akarják — akár önmaguktól elsajátítják azokat a tudnivalókat, amik szüléikben, nagyszüleik- ben még mindig élnek, s értékek. A család intézménye azonban — mint tapasztalhattuk — számos esetben meglehetősen formálissá vált. Igazi családokról nem nagyon beszélhettünk az elmúlt időkben, s ilyeneket ma is csak kevésbé emlegethetünk. Szétrobbantak a fészkek, mondhatni: erőszakkal szétrobbantották az otthonokat. Állásba küldték az édesanyákat is, „hajtásra” kényszerítették a hitveseket. Talán a gyereknevelésre jutott a legkevesebb idő. Az iskola — legjobb igyekezete mellett — sem tudta pótolni a szülőt. Vagy nem is akarta, hiszen nem volt benne, nincs ma sem a „tanmenetben.” Ha az olvasást, az egyszeregyet nem is tanulta meg istenigazából a gyerek, eljutott a számítás- technikáig, megismerte már az óvodában, hogy miként születik a baba, az általánosban pedig feltétlenül tökéletesen tisztában lett a nemi élet rejtelmeivel. S ezt elégnek tartották, hiszik sokfelé most is. Pedig bizony nem elég. A bizonyítvány, a diploma, a házasságlevél mellé — több is kellene. Amiről ezért vagy azért leszoktunk, amitől elszoktunk. Ami nélkül jóval kevesebbet ér az ember, vagy nem jut messzebbre... Gyóni Gyula Számoljon, mielőtt fizet! (VII/7) Hiteltörlesztési tanácsadó Néhány gyakorlati tanács 1. / Ha valaki többet akar fizetni havonta, mint amit számára a bank előirt, azt megteheti anélkül, hogy a kölcsönszerződés módosítását kezdeményezné. A bank enélkül is a tényleges befizetések alapján csökkenti az adósságot. A szerződés módosítása nélkül akkor és annyival fizet többet az előírtnál, amennyire futja a pénzéből. Módosítás után azonban a vállalt magasabb részlet fizetése kötelező. 2. / Ha valaki a 15 százalékos kamatot választotta a tartozásának felezése nélkül, akkor semmiképpen ne módosíttassa köl- csönének futamidejét. Az állami kamattámogatás összege ugyanis a hosszabb futamidőknél nagyobb. Ha e nagyobb támogatás mellé a szerződés módosítása nélkül többet fizetünk az előírtnál, akkor kevesebb saját erővel tudjuk rövidíteni kölcsönünk futamidejét. 3./ Azok, akik 1989. január 1-je után vettek fel változó kamatozású lakáskölcsönt, és kiemelt törlesztési támogatásban részesülnek, az előző pontban leírtakkal ellentétben kíséreljék meg módosítani szerződésüket, ha rövidíteni akarják a futamidőt. Ez esetben ugyanis a bank által előírt havi (éves) törlesztés meghatározott százalékát az állami támogatás fedezi, s ez annál nagyobb, minél több az előírt törlesztés. Ennél a támogatási formánál addig célszerű visszafizetni a hitelt, amíg a törlesztési támogatást adja az állam (maximum 15 évre). Mivel igazán jelentős támogatást az első 5 évben kap az adós, ezért ebben az időszakban célszerű minél nagyobb részét elfogyasztani az adósságnak. Ha valaki az első 6-7 évben ezt képes megtenni, akkor egyetlen fillér kamatot sem kell fizetnie, mert ezt helyette az állami támogatás fedezi! 4./ Az adósság apasztásának leghatásosabb módja, ha a rendszeres havi törlesztés mellett, esetenként jelentősebb összeget tudunk befizetni lakásszámlánkra. Családtagok, rokonok, ismerősök azzal tudnák legjobban segíteni a lakáskölcsönnél küszködő fiatalokat, ha ajándékozási alkalmakkor az erre szánt összeget a kölcsöntörlesztésére juttatják, mert így ajándékuk értéke megsokszorozódik. Ennek kulturált formája lehetne olyan ajándék- utalványok kibocsátása, amelyet egyszerűen lehet a kölcsöntör- lesztésre fordítani. Pl. úgy, hogy az ajándékozott lakáskölcsöné- nek számlaszámát ráírva leadják azt a számlakezelő bankfióknál. Addig is megteszi a kevésbé díszes, de meghatározott összegre kiállított banki befizetési csekk. Fontos: ha valakinek többféle kölcsöne van ugyanannál a banknál, akkor az előírtnál több befizetés esetén feltétlenül jelölje meg, hogy a többletet melyik kölcsönének gyorsított törlesztésére kívánja fordítani. Ennek módját a bank ügyintézőjével egyeztesse! Tisztelt olvasó! Reméljük, hogy a leírtakból tud hasznosítani valamit, őszintén sajnáljuk, hogy az ötletek, tanácsok mellett abban nem tudunk segíteni, hogy az átmeneti többletkiadások fedezetét előteremtse, — de kívánjuk önnek, hogy sikerüljön. (Vége) ifi. Tohai László számítástechnikus Tohai László gépészmérnök A tervezettnél kedvezőbb pénzügyi folyamatok Tervek a kötvénykibocsátásban A Magyar Nemzeti Bank várhatóan az idén is aktív lesz a külföldi kötvénypiacokon — tájékoztatta Hárshegyi Frigyes, az MNB alelnöke a Magyar Távirati Irodát. Elmondotta, hogy ez évre mintegy 1 milliárd dollár értékű kötvényforgalomba hozatalával számolnak. Elképzelhető azonban, hogy ennél kevesebb külső forrásra lesz szüksége a Jegybanknak, mert a tervezettnél kedvezőbben alakulnak a pénzügyi folyamatok. Az idén az MNB azzal számol, hogy a fizetési mérleg közel egyensúlyban lesz, illetve ha a növekedés elindul, akkor a deficit elérheti a félmilli- árd dollárt. A januári tapasztalatok alapján elképzelhető, hogy a tavalyi kedvező folyamatok továbbra is érvényesülnek. Az előzetes adatok szerint 1991-ben 400 millió dolláros többlet alakult ki a folyó fizetési mérlegben a tervezett, nagyarányú deficit helyett. Az első két hét alatt ismét többlet mutatkozott a mérlegben, és tovább növekedtek az MNB valuta- tartalékai is. A gyors ütemű működőtőkebeáramlás hatására januárban a tartalékok 200 millió dollárral emelkedtek, jelenleg elérik a 3,6 milliárd dollárt. így előfordulhat, hogy a Magyar Nemzeti Banknak a prognosztizáltnál kevesebb külső forrásra lesz szüksége az év során. Arthur L. Kopit darabjából A sorhajókapitány Arthur L. Kopit „pszeudo- klasszikus tragi-bohózatában „ vagy inkább vásári lelkiállapotú bohózati tragikumban, a játék és az elfajzott milliomos nagysága, gyermeteg fiacskája és a szűkre méretezett színfalak mögött feltűnik Rosa Fusere sorhajóskapitány. Nevét figyelembe véve amolyan Karib-tengeri félvér fiatalember is lehet ez az ékesen felcicomázott, kalandra és pénzre éhes fickó, akit valamilyen roggyant ötlete, kívánsága folytán felszedett a pénztől és a pénz hatalmától végképpen ferde hajlamúvá és ferde ízlésűvé vált milliomos asszony. Mi semmit nem tudunk róla, csak azt, hogy itt van, az asszony iderendelte, zene szól; táncol ez a férfi, teszi a szépet istenigazában a folyton parancsoló, folyton kiabáló, a saját hangjába belerészegült estélyi ruhás némbemek. Akiről vagy tudja, hogy minden génjében végzetesen terhelt, vagy nem tudja, és ez annál rosszabb — neki. Mert ebben a táncban egy kezdet van, egy roham, egy attak, az izmos lendület, ahogyan ez a férfiúi képességeire nézve kemény vitéz beveszi majd a várat, ami nem is vár, csak inkább egy mindent megfizető démon. Ám Rosa Fusere, akit mi mind közönségesen hívhatunk Rózsafüzér úrnak is, hiszen Kopit kinevettetni akaija őt is, mint az anyát, akit Madame Rosaliguet- te-nek, tehát Rózsaliget asz- szonynak dédelget, noha semmi nem látszik ezen a gazdag özvegyen, hogy rózsaligetben jött volna a világra, ha csak a töviseket nem keresnénk rajta, miatta. Sorhajóskapitányunk lovallja magát, már-már azt hisszük, hogy mondatainak, lépéseinek, vad-vad lihegésének nem is szakadhat vége, hiszen olyan teli tüdőből fújja a tüzet, mondatai any- nyira nyilván egyirányban lovagolnak, futamodnak, rájátszik, frivol, pedig családi meghittségben folyik le ez az egyoldalú küzSistereg a levegő, amikor Fésűs Tamás a színen van delem, ahol az asszony a Madame hagyja magát táncoltatni, nem dől a tengerésztisztecske karjába, esze ágában sincs engedni egy jottányit sem undok fölényéből. Emez, a kapitá- nyocska meg csak mondja, szavalja, hörgi a keringő dallamára. Feszíti, kelleti, egyre magasabb spirálba magát, belegabalyodva önnön szerepének reménytelen voltába, mert kifulladásakor érzi, az eszével talán már kiszámította, hogy ez az őrült, vagy legalábbis lelkiekben elvetemült asz- szony keményebb fából van faragva, vagy inkább ólomból öntve és ő, a kapitány csak sergethe- ti, forgathatja. Ebből az a szerelem, az a romantika, az az össze- egyesülés, az az óra, amiért ő idejött, ebbe a szállodai szobába hagyta magát ideinvitálni, amire ő annyira készült a képzeletével és egyéb készségeivel, az ennek a szörnyetegnek, ennek a „dögnek” nem kell, nem is kellhet. De ezt ő, a sorhajóskapitány a romantikus rá- és belejátszásban már nem veheti észre, mert akkor már minden olyan aljas és végérvényesen megcsúfolása annak a romantikának, amiért érdemes élni. Ezt a tengerésztisztet Fésűs Tamásnak kellett megoldani. A színpadi mű, a szerző, a lelkibetegekről szóló tanmese, bohózat vagy tragikusra vett abszurd mára már egy mélyről kiásott irodalomtörténeti rozsdaság, ha úgy vesszük. Főleg itt, Közép-Euró- pában az. Nem is tudom, miért csatlakoztatta a Gárdonyi Géza Színház az eddig játszott abszurdokhoz. Ezt mondja a színházba járó eszem. De amit Fésűs Tamás ebben a furcsa játékban alig szűk negyedórában összehozott, emlékezetes marad számomra. A nyavalygósan-kiabálósan előrehaladó eseménysorban végre berobbant, és amíg ő ott ki nem fúj, amíg ki nem hal a színről, addig sistereg a levegő, addig elhiszem azt a mesebeli lehetőséget, hogy a csillagok leszaladnak az égről, a milliomos asszony a sűrített levegőként szétáradó hülyeségéből, ferde, kibicsaklott hajlamaiból visszavedlik normálissá, érez, elfogadja ezt a vulkánszerű kitörést, ahol a hódítás mondatai, a csóró tengerésztiszt reményei beteljesülnek. Mert a köznapi ember képes hinni abban a csodában, hogy az érzelemnek és a vágynak, a vágy szépségének, lobogásának valahol mindent meg kell olvasztania. Főleg ha ilyen átéléssel, ilyen forróvérű romantikával tömi tele a szülész, mint ahogyan ezt Fésűs Tamás tette. Ó nem a darabbéli embert fogalmazta meg, Kopit ilyesmit, mint amit Fésűs elővezetett, nem is igen ismerhetett. De mert ő szeret játszani, hát mindenét beleadta ebbe az epizódba. Emiatt az őserejű lendülete miatt tud elcipelni a hátán ez a fiatalember egész színházi estéket a festett falak között, míg a többiek ballagnak, dolgoznak mellette. Farkas András Hozzászólás Ki volt a Megyei Művelődési Központ (legényegylet) tulajdonosa? Köszönettel is tartozhatnék Sugár Istvánnak azért, hogy ezt a témát a nyilvánosság elé tárta, bár egy kissé más megvilágításban, mint szándékomban volt. Szándékommal a szerző nem kívánt foglalkozni — hiszen erről nem kérdezett meg — bár cikkében néven is nevezett. Természetesen a cikkíró szakértelmét nem vonom kétségbe, hisz régóta űzi mesterségét, mégis egy kissé más oldalról látom az ügyet. Azt, hogy az épület a legényegyleté volt, sőt a Katolikus Legényegyleté, mint önálló jogi személyé (!) ezt sem vitatta senki. Az igénybejelentést sem ennek vitatása miatt tettem, hanem csak azért, mert jogutódlási lehetőséget érzek ebben a témában. Vitatom, hogy a legényegylet teljesen egyházi szervezet vagy intézmény lett volna. Világi volt, ugyanúgy mint a Kolping, amely ma is létező szervezet külföldön (itt is szerveződik). Igaz, egyházi segítséget is kap, de ettől még nagyon is világi szervezet. Ä jogutódlás gondolata akkor merült fel, amikor a célokat kezdtük vizsgálni. A legényegyletet azért hozták létre — többek közt —, hogy ott iparoslegények szállást, ellátást és kulturális lehetőséget kapjanak. Ezek a legények (akkor még volt lehetőség vándorlásra) általában tanulási céllal érkeztek egri mesterekhez, majd mentek tovább, dolgoztak, tanultak, míg el nem érték a mesteri tudást és címet. Ez után volt lehetőségük valamely városban letelepedni és belépni az ipartestületbe. Mindezt azért írtam így le, hogy elszakadjunk bizonyos téglák birtoklásának gondolatától, mert ez attól sokkal komolyabb ügy. Mi történt a legényegylet és ipartestületek feloszlatása, vagyonának államosítása, azaz „Eger város részére történt bekebelezése” után? Rövid szünet következett be, mely idő alatt megpróbálták az iparosokat szövetkezetekbe és az állami szektorba besajtolni. Amikor belátták, hogy ezzel a keményfejű réteggel nem lehet mit kezdeni, létrehozták államilag a KIOSZ-t, mely hivatott volt a nyájat az akolban tartani. Egerben is ez történt. Először egy szobában, majd egy üzlethelységben, megtűrtén, irányítottan, de működött a szervezet. A hatalom melléfogásait és szorításának enyhülését érezve a réteg fejlődni kezdett, ezzel egyidőben a KIOSZ is egyre nagyobb teret kapott a szakmunkásképzésben, a szakmunkások továbbképzését is egyedül látta el és látja el. A mestervizsgáztatás jogát is megkapta. A valamikori legényegyleti tagok is ebben a szervezetben voltak, és vannak — ha még aktívák. Az iparosokat saját világi szervezetük nem hagyta magára, még a legnehezebb időkben sem. Hogy feladatát a KIOSZ ez idő alatt hogy látta el, az egy másik kérdés, de az hogy ma is van szervezett iparosság, az ennek köszönhető! Tehát ennek figyelem- bevételével tartom a jogutódlást lehetségesnek, és ezt erősebbnek. érzem mint a téglák tulajdonlásának nosztalgikus ügyét. Az egész üggyel csak az után kezdtünk foglalkozni, miután elindult a megye és a város közti tulajdonlási-üzemeltetési huzavona. Ekkor kértem szakembereinket, hogy nézzenek utána ezeknek a tulajdoni ügyeknek. Természetesen ekkor előkerültek az egyéb, általunk is tudott, ingatlanok papírjai is. így tudjuk azt, hogy a Széchenyi u. és Macky Valér u. sarkán levő épülethez is van az iparosságnak köze, hiszen az Iparos Kör székháza volt. Az Ipartestület székháza Pyrker u. 3. (mostani Egészségház u.) alatt volt, azt is államosították. Ezután a Kádár család lakott benne, majd lebontották. Ezen épületek, illetve jogok nem vitathatók, így ezeket nem akartuk nyilvánosságra hozni, amíg a parlament nem dönt további sorsukról, illetve visszaadásukról. Természetes, hogy a cikkíró szakértelmével, tárgyi tudásával nem rendelkezhetem, hiszen korom miatt sem lehettem részese ennek az időnek, tehát csak az idősebb iparos kollégák elmondásaira tudok támaszkodni ebben a témában, de gondolom, hogy a hivatkozott megyei főjegyző sem volt tagja a Katolikus Legény- egyletnek, tehát a tulajdonról, annak keletkezéséről és az akkori polgári viszonyokról ő is csak hallomásból tud. Mindezekhez hozzátartozik — a cikkben nincs említve — még a közgyűlésen tett kijelentésemnek az a része is, melyben azt mondtam, hogy ha a tulajdon az Ipartestülethez kerül, a városi kulturális érdek nem szenved csorbát. Mindenesetre, mint a közgyűlés kulturális bizottságának tagja is, bízom abban, hogy a nosztalgiából feltámasztott Legényegylet sem kívánja száműzni a kultúrát a házból, és meg tud egyezni az Ipartestülettel, valamint Eger Megyei Jogú Város Közgyűlésével, hogy az épületben eddig helyet kapott csoportok, kulturális igényüket itt kielégíteni vágyó fiatalok és idősebb korúak, azt vallási megkülönböztetés nélkül továbbra is használhassák. A közgyűlés biztosan jó néven veszi, ha a tulajdonosok is hozzájárulnak az épület évi kb. tizenöt- millió forintos működtetési költségéhez. Horváth Gyula Eger és Vidéke Ipartestület elnöke
