Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-15 / 12. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1992. január 15., szerda Számoljon, mielőtt fizet! (VII/5.) Hiteltörlesztési tanácsadó A kölcsöntartozás minden részletfizetés alkalmával csökken. A futamidő elején a törlesztés túlnyomó része csak a kamatot fedezi, ezért kevés marad a tőketartozás fogyasztására. Később ez az arány fokozatosan megváltozik, és felgyorsul az adósság apasztásának folyamata. Nagyobb törlesztőrészletből már a futamidő elején is több jut a tőketörlesztésre, ezért gyorsabban fogy el az adósság. Az „ A” jelű grafikon szemlélteti az előzőekben elmondottakat. Jól látható, hogy a havi törlesztőrészlet növelésével egyre meredekebb pályán fut le a törlesztési folyamat. A kisebb törlesztőrészletek lassúbb, a nagyobbak gyorsabb törlesztési pályát eredményeznek. A grafikon segítségével a futamidő bármely időpontjában meghatározható a még hátralévő adósság, ha ebből az időpontból függőleges szerkesztővonalat húzunk, amelynek az egyes pályákkal való metszéspontjában leolvasható az aktuális adósság összege. Pl. 100.000 forint kölcsöntartozás, 32 százalékos kamatláb és 2600 forint havi törlesztés esetén a futamidő ötödik évének közepén a hátralévő tartozás 67.600 forint, de 3000 forint havi törlesztés esetén ugyanekkor már csak 23.000 forint. Nézzük meg, milyen lehetőségeink vannak a futamidő és az összes visszafizetés csökkentésére. a) A havi törlesztőrészlet emelése. A „B” jelű grafikonon olyan eset látható, amikor havi 2400 forinttal történik a törlesztés az első év végéig. A második év elejétől 2600 forintra emeljük a havi részletfizetést. Ettől a ponttól kezdve már az ennek megfelelő meredekebb pályán folytatódik a törlesztés. Ha az új pályaszakaszt párhuzamosan eltoljuk a váltási időpontig (1 év), akkor a futamidőmegtakarítást a régi és új pályának a vízszintes tengelyen leolvasható (lemérhető) különbséHogyan fogy el adósságunk? géből közvetlenül megkapjuk. Ez esetben 38,6 hónap a futamidő rövidítése, amelynek eredményeként az összes visszafizetésben elérhető nettó megtakarítás mintegy 75 ezer forint. b) Eseti befizetések hatása. A futamidő csökkentésének egyik leghatásosabb módszere, ha a menetrend szerinti havi törlesztéseken túl esetenként jelentősebb összeget fizetünk be a la- káskölcsönszámlánkra. Az ilyen terven felüli befizetések nagy előnye, hogy a teljes összeg a tőketartozást csökkenti, mivel a kamatokat a rendszeres befizetések fedezik. További előny, hogy a csökkentett tőketartozás miatt a kamatterhek is kisebbek lesznek, ezért a változatlan havi törlesztőrészletekből nagyobb hányad marad a tőketörlesztésre. Ez a kettős kedvező hatás a futamidő és ezzel együtt az összes visszafizetés jelentős csökkenésében nyilvánul meg. Ilyen esetet ábrázol a „C” jelű grafikon. Ha pl. 100.000 forint kölcsöntartozás, 32 százalékos kamatláb és 2400 forint havi törlesztés esetén a futamidő első évében a negyedik hónap végén 10 ezer forintot fizetünk be terven felül a lakáskölcsönszám- lánkra, akkor ez az ábrán látható hatást váltja ki. A befizetés időpontjában a befizetett összeggel azonos mértékben csökken az adósságunk, s a havi törlesztésnek megfelelő pálya a felmért függőleges végpontjától folytatódik, ahová párhuzamos eltolással vihetjük át. A futamidő csökkentésére gyakorolt megdöbbentő hatás a vízszintes tengelyen leolvasható. Példánk szerint négy évvel rövidül a futamidő, s ezáltal mintegy 115 ezer forintot takaríthatunk meg a 10 ezer forint árán. A következő részben a törlesztési folyamat nyomon követésének egyszerű módszerét mutatjuk be. ifj. Tohai László Tohai László A régi rendszer bűnei Romániában Szülővárosukból kizárt magyarok A lázas betelepítések ellenére tagadhatatlan Kolozsvár magyar múltja. 1440. február 23-án ebben a házban született Mátyás király „Kolozsváros olyan város, a kapuja kilenc záros...” — mondja a nóta, amelynek eredete alighanem arra az időszakra nyúlik visz- sza, amikor itt-ott még láthatók voltak a város összefüggő kőfalai. Az egykori, védőfalakkal és bástyákkal körülvett városban a céhek idejében is nehéz volt letelepedni, talán nem hiába említi a nóta a kilenc zárat. Később, amikor a várfalak már elvesztették értelmüket, gyorsan gyarapodni kezdett Kolozsvár területe és lakosainak száma. A XX. század első felében erőteljesen megindult a kis családi házak építése, s az égtáj minden irányában megnyúlt a város: a második világháború éveiben a lakosság száma valamivel több volt százezernél, s annak ellenére, hogy Trianon után az új hatalom nagy erőfeszítéseket tett a románosításra, 1943-ban a városlakók mintegy háromnegyed része magyar, illetve magyar zsidó volt. 1945-től, azóta, hogy a település újra román fennhatóság alá került, gyors ütemben folytatták a „kincses” város lakosság-összetételének a „javítását”. Ez a törekvés az ’50-es, ’60-as évektől kezdve, de különösen a Ceausescu-érában elgondolkoztató arányokat öltött. A hatalom mindent elkövetett azért, hogy gyökeresen megváltoztassa Kolozsváron és más nagyvárosokban a lakosság nemzeti összetételét. A célt — fondorlatosán — olyan módszerekkel akarták elérni, amelyek ellentétesek voltak az ENSZ emberjogi kiáltványaival. így például Kolozsvárt azon néhány nagyváros közé sorolták, ahová csak a legnagyobb városi párt- és állami vezetők jóváhagyásával lehetett letelepedni. Az intézkedés „ártatlanságát” azzal igyekeztek bizonyítani, hogy Kolozsvár képtelen 100-150 ezernél több lakos befogadására, mert a lakásállomány erősen korlátozott. Lassan azonban kibújt a szög a zsákból, hiszen eljött az egészen gyors ütemű lakás- építkezések időszaka. Sok gyár is épült, s a meglévő munkaerő semmiképpen sem elégítette már ki az igényeket: megindult tehát a környező, sokszor meg éppenséggel a távolabbi román falvak munkaképes lakosságának a betelepítése. Magyar ember—hosz- szú ideig — csak elvétve, különös szerencse vagy kapcsolat folytán kaphatott kolozsvári személyazonosságit, ami csakhogynem kolozsvári „állampolgárságnak” felelt meg. Lényegében a magyarokat sújtotta az az intézkedés is, amely szerint még az őshonos kolozsvári sem térhetett vissza többé véglegesen a városba, ha egyszer korábban máshol telepedett le, és ennek a személyazonossági igazolványában is nyoma maradt. Ez a látszatra sem ártatlan intézkedés hosszú évekig megdöbbentő következményekkel járt: mindennapos volt az, hogy gyermek nem kerülhetett vissza a családi házba, bármenynyire is bizonyította, hogy még a dédszülei is ott laktak. Emiatt aztán sok fiatal inkább lemondott arról, hogy beiratkozzék az egyetemre és elvégezze azt, mert félt attól, hogy tanulmányai végeztével kihelyezik, és ezzel bezárulnak előtte a város kapui. Ezért az egyébként tehetséges magyar fiatalok nem iratkoztak be a szomszédságukban lévő egyetemre, inkább elmentek dolgozni. Ilyen drákói intézkedésekkel Ceausescu diktatúrájának a végére sikerült is átalakítani a város arculatát: a történelmi városmagot és közvetlen környékét leszámítva ezrével és tízezrével épültek a panellakások. A diktatúra éveiben mintegy öt nagy lakótelep „nőtt ki” a földből, amelyek közül a legnagyobbnak, a monostorinak egyedül annyi lakosa van, mint a ’40-es évek egész Kolozsvárénak. E betelepítési politika nyomán eljutottunk oda, hogy Kolozsvár mintegy 400 ezer lakosa közül továbbra is körülbelül 70-80 ezer a magyar. Számszerűleg tehát megvan a fél évszázaddal ezelőtti létszám, de közben a románok száma tíz-tizenkétszeresére nőtt, s így a magyarság — részarányban — jóval jelentéktelenebbé vált. Hogy a falusi lakosság gyors betelepítése milyen következményekkel járt a megye falusi települései számára? A falvak, különösen a városközeli román falvak egy része elnéptelenedett, az otthon maradt öregek is lassan kihaltak, kihalnak, s gyakorlatilag nem tudni: ki is műveli majd meg a földeket... Történik mindez akkor, amikor Kolozsváron több ezer ember hiába keres magának munkát. Lám, a romániai diktatórikus, népelnyomó rendszeregyik „nemzetvédő” akciója lassan a visszájára sül el. Bebizonyosodik: indulatoktól fűtve lehet ugyan átmenetileg mutatós eredményeket elérni, de ezek jogosságát és tartósságát már megkérdőjelezi a történelem és az a sok termőföld, amely bevetetlen, ha pedig bevetették, learatatlan maradt. Mindannyiunk, románok és magyarok szomorúságára egyaránt... Okos György Kolozsvár N éha, ha nagyon elragadtatom magam, és mondjuk amerikai filmrendező vagyok, csuda dolgokat kitalálok. Legtöbbször szerepel az én amerikai filmjeimben egy nem túl szexbomba, de azért a vásznon is átütően vonzó nő, egy kékszemű, szakállas vagy „műborostás” férfi, meg autók, annyi lóerővel, amennyi négy Trabantban meg egy Zsiguliban van — összeadva persze. Arra mindig nagyon vigyázok — ha amerikai filmrendező vagyok éppen —, hogy a filmemben rengeteg érzelem legyen, de azt mindig úgy tálaljam, mintha egy grizzly medve simogatna egy fülemülét. Ezért a filmemben a főszereplő férfi csak egyszer mondja a főszereplő nőnek: szeretlek — legjobb ezt a dialógust valami fegyveres bevetés elé tenni, némi fájdalmas könnycsepp és visszanézés kíséretében. E szó kimondása közben a főszereplő rerfiszínészemet arra inspirálom, hogy mereven egy irányba nézzen — bele a kamerába —, és mielőtt felvesszük a jelenetet, nem felejtem el összekócolni a frufruját. így aztán már túl is vagyunk a nehezén... A körítést tetszőlegesen lehet variálni: például, hogy a feketék üldözzék-e a fehéreket, vagy inkább a jenkik az indiánokat. Nem hagyom ki persze a fő motívumot: a magányos hőst, amiből lehet kettő is, és akkor csinálok egy Bonnie és Clyde-ot mondjuk 1996-ban. A kor követelményeihez hűen nem halna meg egyikük sem, csak küzdenének halált megvető bátorsággal egy ócskaTkis dzsesszkocsmáért, amit a gonosz bankos bácsik be akarnának záratni. És az még csak hagyján, hogy lakatot akarnak rátenni, de ráadásul sorra lődözik le a barátaikat. És hiába van a rossz embereken akkora golyóálló köpeny, hogy csak a fej ük látszik ki belőle, a két szuperhősöm — akik közül az egyik esetlenül bájos: nem tud célozni — úgy szemen lőné a golyóálló mellényeseket, hogy csak loccsanna ki meg az agyvelejük is, es folyna nagyon a vér. Aztán, mikor már mindenki hulla, a dzsesszkocsma meg becsületből meg van mentve, jöhet a szívszorongató záró képsor: a két, hányatott életű főhős férfiasán összeborul — mint rendező, nagyon vigyázok arra ilyenkor, hogy a szemüket közelről is mutassa a kamera: mennyi fájdalom össze tud gyűlni ilyenkor még egy közepes színész szemében is, nemhogy a Mickey Rourke-éban —, és a néző nagyon érezze: ezek itt ketten most mélyen megértették, milyen nagy sziiksé§ ük van egymásra. De hát az élet nem egy merő romantika, két em- emek két útja van általában. így az egyik bikára ül, a másik meg motorra, és elszáguldanak, két irányba. Csak azt ne tessék megkérdezni tőlem, amerikai filmrendezőtől, hogy miért hívják az egyik főhősömet Harley Dayidsonnak, a másikat meg csak úgy egyszerűen Marlboro embernek. Úgyis csak olyan profán magyarázat jutna eszembe, hogy: mert az egyik motorozik, a másik meg Marlboróra gyújt, ha éppen nem akar leszokni — máskülönben meg szakasztott úgy néz ki, mint a cigireklám. De hát ennyi bonyolult gondolatmenet után legalább a cím hadd legyen közérthető... Doros Judit Mint a Luca széke... A gondok ellenére — jó zárás Féltik-e összespórolt pénzüket a hatvani és városkörnyéki polgárok? Tartanak-e a kétségtelen inflálódás veszélyétől? Nos, ahogyan Herczeg Alajos elnök és helyettese, Erdélyi Fe- rencné szavaiból kivettük: nem tapasztalni ilyet. S ez ügyben a tények tanúskodnak igazán. Az élaául, hogy a Hatvan és Vidé- e Takarékszövetkezet 13 egységének 1990-es közel egymilliárd forintnyi betétállománya 1991- ben 350 millió forinttal tovább gyarapodott. — Ami viszont letagadhatatlan: az új kormány által bevezetett számviteli, pénzintézeti és szövetkezeti törvények igen megszigorodtak, s betartásuk minden munkatársunktól fokozott figyelmet, pontosságot követel —• jegyzi meg Erdélyi Fe- rencné, hozzátéve még, hogy fővárosi fiókjuk szintén jól működött, s több mint 170 millió forinttal növelte a takarékszövetkezet betétösszegét. — Korábban szolgáltatásokkal is foglalkoztak. Így kül- és belföldi társasutazásokat szerveztek. Mi maradt meg ebből? — Kedvünk nem csökkent, csak a lakosság anyagi kondíciója. Ennek ellenére élménydús társasutazásokat bonyolítottunk le Franciaországba, Csehszlovákiába, Ausztriába, valamint Egyiptomba és Itáliába. Reméljük, az idén is sikerül az ilyesféle igényeket kielégítenünk — mondja Herczeg Alajos, majd arról informál, hogy 1991-ben már eredményes volt az Állami és a Hungária Biztosító megbízásából vállalt lakás-, illetve gépkocsi casco biztosítási tevékenységük is, ami 24 millióval növelte éves forgalmukat. S ez az összeg a megemelt biztosítási díjak miatt az idén jelentősen no majd. Más kérdés, hogy ennek menynyire tapsikolnak a biztosítási díjra kötelezettek. — Múlt évi gondjaik között szerepelt a Tabán utcai 38 lakásos társasház és a hozzá tartozó f arázsok kiviteleztetése. Végül ínkeservesen megtörtént az átadás. Miért húzódott el ennyire? — Ez az épülettömb valóban úgy készült, mint a Luca széke, de erről nem mi tehettünk, hanem a vállalkozó, a Generál Coop cég, amely csődbe került. Végül csaknem 10 millió pluszkiadás ellenében a VGV és az Aszódi Költségvetési Üzem munkája tette lehetővé a lakások birtokba adását. Ez olyan lecke volt, amit sokáig megemlegetünk. Tanulsága: nem mindegy, mennyire tájékozódunk, mielőtt bármibe is fognánk. Vagyis a jövő szempontjából azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a pénzért hozzánk folyamodók mennyire hitelképesek — szögezte le mondandóját a takarék- szövetkezet elnöke. A fontos gazdasági problémák számbavételét követően Erdélyi- né arról is szólt, hogy takarékszövetkezetük nyitott a különböző nemes törekvések iránt. Támogatták például az országos orvosvegyész napok megrendezését, segítik a Tőkés László-mozga- lom céljainak megvalósítását, hozzájárultak a nyelvi oktatás korszerűsítését szolgáló Bajza- alapítványhoz, s segítik a Széchenyi közgazdasági szakközépiskolát, amelynek diákjai szakmai gyakorlatukat náluk töltik. Moldvay Győző
