Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-01 / 256. szám

HÍRLAP, 1991. november 1., péntek MEGYEI KÖRKÉP Egri képviselői fogadónap November 5-én ismét fogadó­napra várják az egri választópol­gárokat. Ezúttal — délután 4 és fél 6 között — Várkonyi György önkormányzati képviselőt keres­hetik fel a városházán ügyes-ba­jos dolgaikkal a helybeliek. A kémia és a filozófia A műszaki-közgazdasági na­pok programsorozatának újabb előadására került sor tegnap Egerben, a Magyar Kémikusok Egyesülete Heves Megyei Szer­vezetének rendezésében. A Technika Házában ez alkalom­mal dr. Posta József, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegye­tem tudományos főmunkatársa beszélt a kémiának, mint szaktu­dománynak a filozófiával való kapcsolatáról. Tanfolyamok a számviteli törvényről Az Országgyűlés által elfoga­dott új számviteli törvény okta­tására — a felmért igények sze­rint — tanfolyamokat szervez Egerben a Müszi Rt- November 18-tól kétszer ötnapos turnus­ban pénzügyminisztériumi bizo­nyítványt nyújtó képzést kezde­nek. Ezt követően — későbbi időpontban — másik ötnapos kurzust is tartanak. Jelentkezést még elfogadnak, érdeklődni Nagy Máriánál (Eget, Kertész u. 87. alatt, vagy a 36/20- 186-as telefonszámon) lehet. Kitüntetés — takarékosságért A takarékossági világnap al­kalmából tegnap kitüntetéseket adtak át Budapesten, a szövetke­zetek országos központjában. Ezúttal nyújtották át Bocsi Imré­nek, a Füzesabony és Vidéke Ta­karékszövetkezet elnökének a Takarékszövetkezetek Érdemér­met. Recski emlékmőavatás Keddi lapszámunkban adtunk hírtarról, hogy Recsken második világháborús emlékművet állíta­nak, s ezen feltüntetik a világégés helyi áldozatainak neveit. Az emlékmű — melyet egyébként tegnap avattak fel — támogatói­nak sorából sajnálatos módon kimaradt a helyi SZDSZ-szerve- zet, amely pedig legfőbb kezde­ményezője volt az obeliszk létre­hozásának. Alapítvány Eger kollégiumaiért A városi önkormányzat leg­utóbbi közgyűlésén határoztak a képviselők arról, hogy alapít­ványt létesítenek Eger kollégiu­maiért. Ennek célja, hogy javít­sák a diákok elhelyezésének fel­tételeit, s elősegítsék a közokta­tási intézmények, illetve a kollé­giumok nevelési és kulturális eszköztárának fejlesztését, kor­szerűsítését. Az alapítvány indu­ló vagyonát — 25 ezer forintot — az önkormányzat biztosította, ehhez bármely bel- és külföldi intézmény, magánszemély hoz­zájárulhat pénzzel vagy termé­szetbeni adománnyal. Nem MSZMP... A személyeskedés átka című — tegnapi lapszámunkban meg­jelent — hatvani tudósításunk­ban sajnálatos elírás történt, amiért olvasóink, s az érintett el­nézését kéijük. A szöveg helye­sen: ”...az MSZP helyi szerveze­tének irodavezetőjével, Sárosi Károllyal volt alkalmunk szót váltani...” A Bajza Alapítvány él és működik. Várjuk segítségüket és támogatásaikul, mindenféle formában. \ hatvani OTP-nél vezetett csekkszámlaszám: 10564-4 Alapítvány címe: Hatvan, Balassi u. 17. Tisztelettel a KURATÓRIUM Uj kiállítás a Hatvani Galériában Az elmúlt hét végén új tárlat nyílt a Hatvani Galériában. A földszinten Szpisják Pál szobrászművész alkotásait, az emeleten Révész Erzsébet iparművész szebbnél szebb ruhamodelljeit láthatja a közön­ség. Fotóriporterünk — Perl Márton — ez utóbbiakból ad most ízelítőt. Önkormányzati ülés Pétervásárán Napirenden: a szociális ellátás Tegnap délután ülést tartott Pétervására önkormányzata. A képviselők elsőként arról tár­gyaltak, hogy milyen a szociális ellátás helyzete a városban, s ez­zel kapcsolatosan megvitatták a fontosabb teendőket is. Ezután egy beszámoló következett a vá­rosi oktatási-nevelési intézmé­nyek idei gazdálkodásáról, s ezen belül különösen arról, hogy az említett intézményeknek mennyire sikerült hatékonyan és takarékosan működniük. Végül — utolsó napirendként — az indítványok között szó esett a helyi adók bevezetésével kap­csolatos rendelettervezetről, s tá­jékoztató hangzott el a polgári védelmi feladatokról. A feladat: a lakosság szolgálata Döntött az MDF hatvani szervezete Lapunk október 28-i számá­ban „ Visszahívják képviselői­ket?” címmel rövid írás jelent meg az MDF hatvani szervezeté­nek legutóbbi közgyűléséről. Ehhez a szervezet elnöksége fű­zött kiegészítést, ebből idézünk. „A szervezet közgyűlése egyide­jű, nyílt szavazással elégedetlen­ségét nyilvánította ki a városi ön- kormányzatban tevékenykedő három képviselője eddigi mun­kájára vonatkozóan, és felszólí­totta a párt listáján bejuttatott önkormányzati tagokat a szük­séges következmények levoná­sára. A szervezet titkos szavazás­sal megerősítette dr. Czegka Miklóst jelenlegi tisztségének gyakorlásában, azonban meg­vonta bizalmát Béres Lászlótól, aki a tagság döntését tudomásul vette. A névre szóló szavazás csupán az említett két, listán be­juttatott személyre korlátozó­dott, mivel Wágner Dénes önálló képviselőként került be az ön- kormányzatba, ugyanakkor el­nyerte a szervezet bizalmát, és a tagság a háromtagú elnökség so­rába választotta.” A kiegészítésben hangsúlyoz­zák továbbá: a tagság elégedet­lenségének oka nem az, hogy nem részesülnek eléggé a hatal­mi tortából, hanem az önkor­mányzati munka eddigi koncep­cióját kifogásolják. A szervezet döntésének célja az, hogy az ön- kormányzati munka az legyen a továbbiakban, ami annak dekla­rált célja: a lakosság szolgálata, akaratának tiszteletben tartása, a törvények érvényre juttatása. Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház Harlekin Bábszínházait) be­mutatóra készül: Lázár Ervin „A legkisebb boszorkány” című játékát adják elő. A darab ven­dégrendezője, Lengyel Pál, az Állami Bábszínházból érkezett, tőle kérdeztük: milyenek a be­nyomásai az egri társulatról, s a körülményekről? — Jók, s ezt két dolog befo­lyásolja: a csapatban van hit, s ha valami jó, akkor azért sok min­denre képesek vagyunk. Ez segí­tette is a munkát. A másik, ami ritka, hogy egy társulat elé olyan anyagot tesznek le, ami tényleg önmagában is érték. Ami szol valamiről a gyerekeknek, s uram bocsá'a gyerekekkel együtt báb­színházba járó felnőtteknek is. Azt is mondhatnám, ez a „fehér holló sűrűségével mérhető”. S az nagyon jó, ha egy társulat érzi, hogy ez valami más, s erre van „érzékszerve” is. Az sem szokvá­nyos, amikor egy produkciót nem valami ellenében kell létre­hozni. Itt nem ez volt, így csak az előadással kellett törődni. Ha elégedetlen lennék a körülmé­nyekkel, akkor magammal len­nék elégedetlen, mert olyan elő­adást képzeltem volna el, amit nem lehet itt megvalósítani. — A zene, a bábok nyilván egy koncepcióba illenek bele, mégis áruljon el valamit róluk a közön­ségnek... — Rokonszenves és érdekes módon jött létre az előadás. A darab nem létezett, volt egy for­gatókönyv, amit Lázár Ervin megírt, s ránk bízta a folytatást. Összeültünk a tervezővel, Orosz Klaudiával, hogy megbeszéljük a szcenikát. Azt mondtam neki, én ezt „sok-sok tüllben” tudom elképzelni. Erre ő benyúlt a kis nejloncekkerébe és kivette a váz­latokat, amelyen a bábok tüllbe voltak öltöztetve. A zenéről any- nyit: amikor a kazettát feltettem, s Klaudia meghallgatta, az volt a véleménye, hogy Darvas Ferenc mintegy „megzenésítette” a bá­bokat. — Kíváncsian várjuk a bemu­tatót november 3-án, vasárnap, délelőtt 10-kor a bábszínházban. — Jámbor — Novemberben pontos információt kapnak Ki milyen szakmát tanulhat? A Heves Megyei Pályaválasz­tási Tanácsadó gondozásában példás gyorsasággal jelent meg az 1991-1992. évi Iskola- és szakmakereső című kiadvány. A kétségtelenül jó szándékú igye­kezet azonban — sajnos — óha­tatlanul a minőség rovására ment: több információ nem helytálló. Legalábbis így van ez a gyöngyösi 214. Sz■ József Attila Ipari Szakmunkásképző Intézet neve alatt felsorolt szakmáknál, hiszen ebben az intézetben gáz-, vízvezeték-szerelő, cipőgyártó szakmát nem tanítanak, az autó­villamossági szerelők képzése érettségihez kötött, néhány szak­kal pedig az oktatók éppenség­gel sohasem foglalkoztak. Gyöngyösön szeretnék, ha legalább a jövő esztendei tájé­koztatás pontos lenne—jelezte a polgármesteri hivatal nevében Csötönyi Csaba. A város tantes­tületei most állítják össze az 1992-ben indítandó szakok jegyzékét, amelyet a Heves Me­gyei Pedagógiai Intézet még no­vember végén megjelentet. Ilyen­formán nemcsak hitelesen, ha­nem időben is értesülhetnek az érdeklődők a tudnivalókról. Ugyanekkor természetesen az iskolákban szintén kinek-kinek megadják a kellő felvilágosítást a képzésekről. Közlekedési kultúránkról — a 24. órában (Folytatás az I. oldalról) — Hogyan lehetne gátat szab­ni a rendbontásoknak? Az eddigi próbálkozások — a fővárosnál maradva —sajnos eredménytele­nek voltak. — A gondolkodásmódon kel­lene változtatni elsősorban ah­hoz, hogy ezek a gondok meg­szűnjenek. Néhány önkormány­zat jó példával jár elöl, képzett, nagy tapasztalattal rendelkező szakembergárdával igyekeznek megoldani a problémákat. Vál­toztatni kellene például azon a jogszabályon is, amely kimond­ja, hogy a közlekedésrendezési terveket csak a település általá­nos rendezési tervével összhang­ban szabad elkészíteni. Kérdem én, milyen rendezési terv létez­het közlekedési terv nélkül? Az épületeket ki lehet cserélni, de a struktúra marad. Annak idején hiába hangoztattuk, hogy Eger­ben a korabeli városszerkezetet hiába vetjük alá a mai élet próbá­inak, nem bírja ki. Már 1962- ben figyelmeztettünk arra, hogy a történelmi belvárost nem sza­bad autókkal terhelni, vétek ide úgynevezett „kocsivonzatú” in­tézményeket telepíteni. Ha meg­nézzük, végül mégiscsak ilyenek épültek. Ezért örülünk azoknak a jeleknek, amelyeket az önkor­mányzatoknál látunk. Bízunk benne, ha kezükbe veszik váro­suk, településük sorsát, akkor az összehangoltabb fejlesztések so­rán közlekedési politikánk, kul­túránk is kedvezően alakul. — A konferenciának külföldi előadója is volt, Sarzana közle­kedési és idegenforgalmi taná­csosa személyében. Mi, egriek, mit tudunk hasznosítani az olasz vendég tanácsaiból? — Bruno Punzo űr az olasz városok közlekedésének szerve­zéséről tájékoztatta a résztvevő­ket, tanácsait, ötleteit mi is ka­matoztathatnánk. A kétnapos rendezvényen kivitelezők, vál­lalkozók is részt vettek, jó alka­lom nyílt tehát az üzletkötésekre, kapcsolatok kiépítésére. Eger képtelen lesz megoldani saját erőből a közlekedés belvárost el­kerülő, észak-déli útvonalának kialakítását. Ez a gond a közle­kedési fórumon is szóba került, reméljük, nem maradunk segít­ség nélkül ennek megvalósításá­ban. — A tanácskozáson szó volt az M3-as út további fejlesztéséről is? — Az M3-as kemény dió, hi­szen az ország átalakulási-gaz­dasági problémái mellett számos goní is jelentkezett az autópálya építésével kapcsolatban. Mégis örülnünk kell annak, hogy — ha nem is első helyen — az építkezés továbbra is szerepel a tarca fej­lesztési terveiben. A megépítésé­ig azonban még sok vitát kell folytatnunk, csatát nyernünk. Ebben több önkormányzat is érintett és érdekelt. Ez a közle­kedési konferencia olyan érte­lemben is hatást gyakorolt a me­gyére, s Egerre, hogy feladata­inkra irányította a figyelmet, és napirenden is tartja azokat. Szüle Rita A Szent Bertalan-templomban, Gyöngyösön Istentisztelet és emléktábla-szentelés A Városszépítő és -védő Egyesület II. világháborús emlékbi­zottsága és a helyi önkormányzat szervezésében szombaton délelőtt 10 órától istentiszteletre, emléktábla-leplezésre és -szentelésre kerül sor Gyöngyösön, a Szent Bertalan-templomban. A II. világháború­ban elesett hősök és áldozatok emlékére tartandó eseményen Keresz­tes György, polgármester mond beszédet. Az emléktáblát megszen­teli dr. Nagy La/as apát-plébános, Posta Benjámin ferences rendház- főnök és Berzétei László református esperes. Közreműködik a Can­tus Corvinus és a Berze Nagy János Gimnázium vegyes kara, Holló Erzsébet vezényletével. Joó János Mátyásra emlékeznek Egri szakmunkásképzősök tisztelgése A reformkor hala­dó gondolkodója, az egri rajziskola rajzta­nára volt Joó János Mátyás, aki 1807-től 1874-ig élt. Az egri 212. Számú Bornem­issza Gergely Ipari Szakmunkásképző Intézet őrzi emlékét, kegyelettel idézi alakját. Amikor 100 esztendős volt az in­tézmény, emléktáb­lát avattak tiszteleté­re. Akkor rendbe is tették súját, ám az később ismét elha­nyagolttá vált La­punkból értesültek erről a szomorú tény­ről, ezért elhatároz­ták, hogy folyamato­san gondját viselik. Mészáros István szakoktató és tanulói síremléket készítet­tek a jeles tanár szá­mára. Mindenszen­tek és a halottak nap­ja alkalmából tegnap meg is koszonízták, és gyertyát égettek emlékére. Hatvanban is elfogyott a türelem (Folytatás az 1. oldalról) — Mit jelent konkrétan az önök esetében a fűtési díj emelé­se? — Az én nyugdijam 7200 fo­rint — mondja Pappné. — Csak a lakbér és a fűtés 6400 forintba kerülne, és erre jönne még a vil­lanyszámla, a tv-előfizetés... Be­teg ember vagyok, rendszeresen járok orvoshoz, gyógyszereket szedek. De ez nem egyedi eset. Akiket itt lát, mindannyian ha­sonló helyzetben vannak — mu­tat végig a szaporán bólogató né­pes szomszédseregen. — Tudvalevő, hogy a VGV- nek 15 millió forintnál is többel tartoznak a bérlők, s főként a lakbérekkel, vízdíjakkal. Gon­doltak már arra, hogy mi lesz, ha az eddig rendszeresen fizetők, azaz önök sem lesznek képesek tovább fizetni ? — Jó, hogy ez is szóba kerül — emelik fel többen is a hangjukat. — Nézze, bennünket nem érde­kel a VGV kintlévősége. Külö­nösen akkor nem, amikor jól is­metjük azokat a lakókat, akik hosszú évek óta nem fizetnek semmiért, mégis vígan vannak a fűtött lakásokban. Tudunk olyan szomszédról, aki például tavaly leadta a lakását, fölvette a le lépé­si díjat, de nem költözött ki. Lak­bért azóta sem fizet, és a folyosón a szemünkbe röhög, amikor ha­zacipeli az itallal teli szatyrokat. Azt is mindenki tudja, hogy mennyi tisztességes ember vár lakásra, aki hajlandó lenne min­dent megtenni annak érdekében, hogy fedél legyen a feje fölött. S ha már itt tartunk, azt is elmon­danánk, hogy 16 éve élünk ebben a házban, de ez alatt az idő alatta vállalat semmilyen felújítást nem végzett, egy szöget sem vert a fal­ba. Kérdésünk: mire fordították eddig a lakbéreket? Ömlik a keserűség a lakókból. A panaszokkal hosszú oldalakat lehetne megtölteni. Arra a kér­désre, hogy a polgármesteri hi­vatalban hallottak-e a kormány által megítélt „kompenzációs ke­retről” — amely a fűtési dijak emeléséből származó szociális feszültségek enyhítésére hivatott —, nemleges választ kapok. Nem tudnak róla, de azt már most ki­jelenthetik, hogy egyszeri segé­lyekkel ezt a problémát nem lehet megoldani. Amikor elköszö­nünk, egyszerre mondják: — Ha nem módosítják ezt a rendelkezést, nem fizetünk...! A fenti beszélgetést követően Szinyei András polgármestertől megtudtuk, hogy a napokban kaptak tájékoztatást a Pénzügy­minisztériumtól, miszerint a vá­ros egymillió forint támogatást kap pótkeretként. Az idő rövid­sége miatt azonban még arról sem tudtak tárgyaim, hogy mi­lyen alapelvek szerint osztják majd el az összeget. Az elképze­lések szerint a népjóléti bizott­sággal közösen dolgozzák ki a dotáció szempontjait és mérté­két, s amint erről megállapodás születik, szerkesztőségünket is értesítik a döntésről. Barta Katalin Bábszínházi premier A legkisebb boszorkány

Next

/
Oldalképek
Tartalom