Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-09 / 237. szám
HÍRLAP, 1991. október 9., szerda PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ 9 Piacosodik az oktatás? Vágó Irénnel, az Országos Közoktatási Intézet munkatársával az oktatási reform néhány időszerű kérdéséről beszélgettünk. Szóba kerültek sikeres és kevésbé bevált módszerek; a követelményeket a gyermekek képességeihez szabó oktatási újítások. Mint kiderült: nem egy kísérlet hátterében nem is annyira a gyermekek érdekei, mintsem bizonyos anyagi megfontolások működnek. Egyik-másik iskolában a reformra kapott pénzekből krétát, jutalomkönyvet vettek, vagy éppen a tanári továbbképzéseket finanszírozták. — És mindezzel párhuzamosan elindult egy sokkal károsabb folyamat is, amelyet én egyszerűen csak az „oktatáspiacosodásának” neveznék — állítja a kutató. — A magán- és alapítványi iskolák gombamódszaporodnak, létüket vagy a problémás vagy a tehetősebb szülők szorgalmazzák. — Ez azt jelenti, hogy előbb-utóbb kiszorulnak az iskolából a kevésbé jó anyagi körülmények között élő, de problémásnak számító gyerekek? — Nem erről van szó. A hazai pedagógiai kísérletek többsége az egyéni pedagógia irányába tapogatózik. Megpróbálnak olyan utakat találni, amelyek az egyes gyerekeknek nagyobb esélyt adnak a boldogulásra. Pedig a szociálisan hátrányos helyzetűek a Waldorf- vagy a Zsolnai-iskolákban jobb körülmények között vannak, mint azok a társaik, akik a hagyományos általános iskolába járnak. A nagy kísérletekben 2-3-5 éhenként nyomon követik a gyermekek fejlődését, s ezek a jó eredményeket igazolják. — Az iskolai kísérletek „alanyai” között alkalmaznak valamiféle szelekciós szempontot? — Nem, ilyenek nincsenek. Nem válogatnak a gyerekek között sem anyagi, sem képességbeli szempontok alapján, s éppen ezért a kísérletek gyakorlatilag a teljes gyermeknépességet felvállalják. A Zsolnai-programban például harmadik osztályig nem is lehet buktatni, így szinte kényszerítik a pedagógust arra, hogy ne mondjon le a legrosszabb előmenetelű diákról sem. — Az iskola más szempontok miatt is kénytelen a korábbinál anyagiasabban gondolkodni. Hadd mondjak egy konkrét példát: az igazgató rendelkezésére álló költségvetés a gyerekek létszámával arányos. Számos ellentmondást szül ez a helyzet. Jól látom? — Sajnos, igen. A dolog több szempontból is aggasztó. Szinte mindenütt csökken a gyerekek létszáma, ha emiatt nagyobb osztályokat indítanak — pénzt takarítanak meg, pedig a diákok, a szülők és maguk a pedagógusok is abban volnának érdekeltek, hogy kisebb létszámú tanulócsoportok szerveződjenek. Olcsóbb a képesítés nélküli pedagógus és a nem szaktanári helyettesítés, vagy ha a lyukasóráról egyszerűen hazaengedik a gyerekeket. Mindezek a nevelési célok ellen munkálnak. Péhl Gabriella Amerikai gazdasági egyetem Moszkvában A Szovjetunió napokon belül társult, „ésszerű időn belül” pedig teljes jogú tagja lehet a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) és a Világbanknak — jelentette ki Nicholas Brady amerikai pénzügyminiszter csütörtökön Gorbacsov szovjet elnökkel folytatott tárgyalásai után. (A társult státus nem jogosítja fel a Szovjetuniót az IMF pénzforrásainak igénybevételére, csak technikai jellegű segítségre számíthat.) Brady arról igyekezett meggyőzni moszkvai tárgyalópartnereit, hogy az az amerikaiak által szorgalmazott technikai támogatás és szakemberképzés legalább olyan fontos a Szovjetunió jövője szempontjából, mint a már megígért élelmiszer- és gyógyszersegélyek. Washington kész egyetemet vagy kihelyezett tagozatot alapítani Moszkvában, és természetesen szó lehet szovjet szakemberek egyesült államokbeli képzéséről is — jelentette ki a pénzügy- miniszter. Véleménye szerint a „kapitalizmus játékszabályainak oktatása” előkelő helyet kell, hogy elfoglaljon a gazdasági átalakulás folyamatában, és ennek valódi jelentőségét már a szovjet politikusok is kezdik felismerni. Gorbacsov elnök máris felajánlott egy épületet a majdani egyetem számára. Brady igen szűkszavúan reagált a szovjetek 15 milliárd dolláros élelmiszersegély-kérelmére. (Világgazdaság, 1991. szeptember 20., 1. oldal). Miután tárgyalópartnerei számokat nem említettek, nem kívánt ez ügyben állást foglalni, csak annyit jegyzett meg, hogy a fenti összeg „borzasztóan sok”. Ami a várható amerikai segítségnyújtás jellegét illeti, figyelemre méltóak azok az értesülések, amelyek az amerikai mező- gazdasági minisztérium Szovjetuniót bejáró küldöttségének tagjaitól szivárogtak ki. Szerintük elsősorban Örményországban és Oroszország északi részén fenyeget az élelmiszerhiány, de az élelmiszer-ellátás általános helyzete nem mondható rossznak. Tapasztalatuk szerint az elosztási rendszer zavarait az egyes köztársaságok barterügyletek révén próbálják áthidalni. Gyöngyös és Vidéke Ipartestület, a Sámson Holding és a Léder KFT. Gyöngyös Város Önkormányzatának támogatásával EXPO GYÖNGYÖS címmel szervezi meg termékek és szolgáltatások bemutatóját, melyre tisztelettel meghív minden gyöngyösi és Mátra-környéki vállalatot, vállalkozót. A kiállítás helye: Mátra Művelődési Központ Ideje: 1991.november 28. — december 1. Jelentkezési határidő: 1991. október 18. Részletesebb felvilágosítást ad: Csötönyi Csaba sajtó és külügyi referens Polgármesteri Hivatal Főtér 13. 3200 Gyöngyös Telefon: 37/13-050/32, 33 13-081 Fax: 13-030 _____________________________________________________/J A Suzuki vállalja a kockázatot Mi lesz a sorsuk a „szocialista” autóknak? Mi lesz a Magyarországon futó mintegy hatszázezer Trabant és Wartburg, félmillió Zsiguli és Samara, a százötvenezer keletnémet gyártmányú motorkerékpár, valamint a sok Barkas, IFA, Robur további sorsa? Hogyan jutnak e járművek gazdái a következő években alkatrészekhez? A fogós kérdésre az alkatrész-kereskedők a hazai iparral együtt próbálnak választ találni. Az Autósprofil Jármű- és Alkatrészipari, Kereskedelmi, Szolgáltató Egyesülés alkatrészbörzét rendezett az Autótechnika Kereskedelmi Vállalat budapesti bemutatótermében. A szimpóziumon a meghívott hazai és külföldi szakértők arról tanácskoznak, miképp fejlődhet a hazai alkatrész- gyártó ipar arra a műszaki színvonalra, amelyet például a Suzuki, az Opel vagy a General Motors a beszállítóitól elvár, megkövetel. Az ezzel kapcsolatos kérdésekre dr. László Jenő, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium köz- igazgatási államtitkára válaszolt. — Az Autósprofil Egyesülés kezdeményezése mivel nyerte el az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, és személy szerint az ön támogatását? — Tartalmában és szándékában is kiemelkedik ez a kiállítás a hasonló rendezvények sorából. Egyrészt azt az átmeneti időszakot igyekszik áthidalni, amely alatt a magyar autósok kénytelenek a volt szocialista országokban gyártott gépkocsikat használni. Ezeket a járműveket még legalább négy-öt évig kell javítani, alkatrészekkel ellátni. Másrészt ez az átmeneti időszak lehetőséget teremthet a hazai iparnak felnőni az európai autógyártás színvonalához az alkatrészgyártáson keresztül. — Az autógyárakat többéves alkatrészgyártási kötelezettség terheli. Számíthat valamiféle kártérítésre Magyarország ennek elmaradásáért, illetve a tar- talékalkatrész-gyártás átvállalásáért? — A szerződésekben mintegy 6-10 éves pótalkatrész-szállítasi kötelezettség szerepel. Most folyik annak a mérlegelése, hogy mely esetekben gazdaságos a gyártás átvállalása. Ez ugyanis valóban több évig piacot jelent a vállalkozó számára itthon és külföldön, de kötelezettségekkel is jár. A kettőt együtt kell mérlegelni. Ezenkívül azt sem lesz könnyű eldönteni, hogy érdemes-e gépeket, esetleg gyártósorokat elfogadni kompenzációként, vagy sem. — Véleménye szerint az a vállalkozó, aki képes Lada- vagy Wartburg-alkatrészt gyártani, valóban képes lesz a Suzuki vagy az Opel minőségi követelményeinek is megfelelni? — Az elképzelhetetlen, hogy ezeknek a követelményeknek a hazai vállalkozók többsége segítség nélkül megfeleljen, hiszen nemcsak specialis gépekre van szükség, hanem az alkatrészek li- cencdiját is meg kell fizetni. Ezért a minisztérium megállapodott az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal arról, hogy a Suzuki hazai beszállítói hátterét az OMFB pénzügyi támogatásával teremtjük meg. Ennek a pénzforrásnak két sajátossága van. Egyrészt a minőség élvez támogatást, a másik fő cél a ma- ánvállalkozók segítése. Mindét esetben csak akkor, ha minden garancia megvan arra, hogy a pályázatnak megfelelő célok megvalósulnak. Hiszen ha az OMFB és az IKM pályázatokra úgy ad pénzt, hogy az semmivé lesz, akkor ugyanúgy járunk, ahogy az elmúlt negyven évben jártunk. — Ezenkívül milyen forrásokra számíthat a járműalkatrész-ipar a termékszerkezet-váltáshoz? — A Műszaki Fejlesztési Alap és más pénzügyi alapok, a bankok innovációs hitelei adnak lehetőséget a vállalkozóknak új beruházásokra. Ebben a folyamatban a vállalkozónak és nekünk is biztosra kell menni, mert ha a vállalkozó elbukik, az állam is elveszti az erre szánt pénzét, a kívánt cél nem valósul meg. — Ebben a szigorú feltétel- rendszerben ki vállalja a kockázatot? Hiszen az innovációs tevékenység az átlagosnál lényegesen rizikósabb. — Például a Suzuki. — S hajlandó erre? — Igen. A Suzuki Rt.-vel megállapodást kötöttünk, amelynek értelmében a beszállítók beruházásainak egy részére vállalja a kockázatot. — Amint ön is többször hangsúlyozta, az állami támogatás a múlté. A minisztérium miképpen támogathatja az Autósprofil Egyesülés kiállításához hasonló kezdeményezéseket? — A minisztériumnak kötelessége, hogy támogassa a magyar ipart és kereskedelmet, hisz ezért alakult. Ez esetenként operatív beavatkozást jelent, a tulajdonos jogán, máskor — és általában — pedig az iparpolitikán keresztül. A magyar gazdaság jövőjét illetően két szakaszt kell megkülönböztetni. A következő két-három évre kiterjedő átmeneti időszakra azt tartom fontosnak, hogy a vállalatok olyan termékekhez jussanak, amelyekkel piaci sikereket érhetnek el, hiszen egy vállalat értékét elsősorban nem az eszközeinek értéke adja, hanem a piaci pozíció, amelyet a termékeivel ért el. Ezt kell követnie annak a felzárkózásnak, amely a magyar gazdaság és a magyar ipar számára helyet biztosít a nemzetközi élvonalban. Az ezredfordulóig teljesítenünk kell az Európai Közösség támasztotta követelményeket. Ha ez nem történik meg, a magyar ipart nem fogják jegyezni többé. — Egyetért azzal a vélemény- nyel, miszerint az iparpolitika alakításában a pénzügyi kormányzat túl erősen fogja a gyeplőt, a lehetségesnél is kevesebb mozgásteret hagy például a magyar ipar fejlesztését kevésbé szolgáló vámok és forgalmi adók rendszerével. — Minden tárcának megvan a maga feladata. Olykor a feladatok és célok ütköznek. Ezekből a feszültségekből mindig valamifajta kompromisszum születik, hiszen a Pénzügyminisztériumnak nem az a célja, hogy az ország termelése leálljon. Semmiképp sem fogalmaznék úgy, hogy a két minisztérium között valamilyen ellentét lenne, az egyik erősebb, mint a másik. Mindig megegyezések születnek, igaz, nemritkán nagyon éles tárgyalások eredményeként. Zelei Béla Kelet— nyugati üzletek A müncheni KircA-csoport 49 százalékos részesedést készül szerezni a svájci Ringier AG által nemrégiben Csehszlovákiában alapított tévéújság, a Teletip kiadásában. A hetente megjelenő újságot kezdetben 400 ezer példányban fogják forgalmazni cseh és morva területen egyaránt. A filmipar, a televíziózás és tömegtájékoztatás területén működő Kirch-csoport most először vesz részt közvetlenül újságkiadásban. A Mitsui & Co. Ltd. 2 ezer villástargoncát készül szállítani a Szovjetunióba. Az erről szóló több mint 4,1 milliárd jen értékű szerződést a Mitsui a szovjet Ma- sinoimporttal kötötte meg. A villástargoncákat, amelyet a Toyo Umpanki Co. Ltd. állít elő, a Mitsui 1991 decembere és 1993 augusztusa között exportálja a Szovjetunióba. Az üzlet finanszírozására a Bank of Foreign Economic Affairs vállalt garanciát. A francia Pechiney SA élelmiszer-csomagolással foglalkozó részlege, a Pechney Emballage Alimentaire megállapodást kötött a csehszlovák csomagolóiparban vezető pozíciót betöltő Strojobal céggel vegyes vállalat alapítására. A tervezett vállalat Pechiney Strojobal néven, roz- dalovicei székhellyel, 20 millió frankos alaptőkével kezdi meg tevékenységét. A Pechney Stro- jobalban a francia partnernek 70 százalékos, a csehszlovák félnek 30 százalékos részesedése lesz. A frankfurti székhelyű Hoechst AG jelenleg több mint 30 szovjet céggel tárgyal együttműködés kialakításáról, illetve vegyes vállalat alapításáról, főként a növényvédő szerek, a ruhaipar, az egészségügy és a kozmetikumok terén — közölte a cég keleteurópai tevékenységéért felelős vezetője, Uwe Jens Thomson. A tárgyalások egy része már a köztársaságok (Oroszország, Ukrajna, Belorusszia, Kazahsztán) szintjén is zajlik. A kereskedelmi jellegű tárgyalások mellett a Hoechst tudományos kapcsolatok kialakítására is törekszik, például a csúcstechnológiát igénylő gyógyszerek kifejlesztésének területén. Befejezéshez közelednek a tárgyalások egy körülbelül 200 millió márka indulótőkéjű gyógyszeripari vegyes vállalat alapításáról. A nyugatnémet Hochtief AG építőipari cég vasbeton szerkezeteket gyártó vállalatot készül vásárolni a keletnémet vállalatok privatizálásáért felelős Treuhan- danstalttól. Az üzlet pénzügyi részleteit nem hozták nyilvánosságra, a Hochtief azonban annyit közölt, hogy kezdetben több mint 20 millió márkát kíván költeni a Stahnsdorfban található üzem korszerűsítésére. A Hochtief átvette az üzem jelenlegi dolgozóit, akiknek számát a következő években a mostani duplájára kívánja növelni. Példa a Privát Expo A magánvállalkozások a világpiacra készülnek Magyarországon a privatizálásnak van egy útja, amely eddig sokkal dinamikusabbnak bizonyult, mint az állami nagyvállalatok értékesítése: ez a túlnyomó- részt vagy teljes egészében magyar tulajdonban levő magánvállalkozások megalakulása és kibontakozása. Erre utal az is, hogy az idei nemzetközi vásáron a magyar kiállítóknak már több mint 30 százaléka a magánszférát képviseli, s 300 magánvállalkozó külön is bemutatkozik az úgynevezett Privát Expo keretében. A kiállítás prospektusában írta Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke a következőket: „A magyar magánvállalkozás szinte a semmiből indult, és ékes bizonyítéka annak, hogy képesek vagyunk a világszínvonalú munkára. Meg vagyok győződve róla, hogy amit itt látunk, azzal rövidesen New Yorkban, Londonban, Berlinben, Párizsban, Rómában is találkozni fogunk.” A világpiacra történő kitörés érdekében szoros együttműködés alakult ki a Vállalkozók Országos Szövetsége és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma között, amely ügynökséget alapított a vállalkozások világpiaci menedzselésére. Elsősorban a gyógyszeripar, a kozmetika, az elektronika és az élelmiszeripar területén működnek olyan jelentős magánvállalkozások, amelyek jo eséllyel kapcsolódhatnak a világpiachoz. Az ő révükön a magyar magán- vállalatok térnyerése a külgazdasági forgalomban egyre inkább realitássá válik. Több külföldi — elsősorban olasz — vállalkozó érdeklődése arra utal, hogy a külföldi partnerek befektetéseire előbb-utóbb számítani lehet. Remélhetőleg már 1992 elején megvalósul társulásunk az Európai Közösséggel, és életbe lép az EFTA-val megkötött szabadkereskedelmi megállapodás is, ami elsősorban az osztrák, az észak-olasz és délnémet piacokra koncentráló magyar kis- és középvállalatoknak bizonyulhat előnyösnek. Ezeknek az előnyöknek a kihasználása érdekében sürgeti Palotás János, a VOSZ elnöke is egy olyan szelektív gazdaságpolitika kialakítását, amely előmozdítja, hogy a magánvállalkozások Magyarországon meghatározóvá váljanak, és ott is tevékenykedhessenek, ahol hagyományosan az állami nagyvállalatoké a főszerep. Ahhoz, hogy Magyarország regionális kereskedelmi csomóponttá váljék, elsősorban az infrastruktúra fejlesztésénél van szükség a külföldi működötökére és a magyar magántőke növekvő aktivitására. B. G. Ugye nem felejtette el, hogy a NAGYOBBACSKA ABC október 10-től (csütörtök) jelentős mértékben csökkenti árait? És mi ebben az érdekes? Az, hogy ez nem egyszeri akcióban történik, hanem állandó folyamatos jelleggel. Tisztelettel várja továbbra is kedves vásárlóit a NAGYOBBACSKA ABC Eger, Vallon u. 8. sz.
