Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-01 / 230. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. október I., kedd Látószög Aki mer... Nemcsak szükség, hanem bizonyos fokig sikk is hazánk­ban vállalkozónak lenni. Aki, hogy úgymond, ad magára, bi­zony belevág valamibe. Forgatja, „fiaztatja” a pénzét. Ma­napság ugyanis már nem bűn ráeszmélni, megtanulni, hogy a tőke tőkét szül. Legokosabb, ha befekteti az ember, mert sok­kal többre jut vele, mint az infláció ütemét sem követő banki kamattal. A vállalkozások megpezsdítik a gazdasági élet állóvizét, az ötletek, törekvések akaratlanul is versenyhelyzetet terem­tenek. Nagyobb, változatosabb mindjárt a kínálat, több az áru, színesebb a szolgáltatás. Kevésbé kiszolgáltatott a fo­gyasztó, biztosabb, hogy ha éppenséggel jól nem is—feltétle­nül jobban jár. Legalábbis — elvileg. Mivel a gyakorlat sajnos nem min­dig igazolja az elméletet. Előfordulhat, elő is fordul számta­lanszor, hogy a vállalkozó sokkal inkább csak amolyan sze­rencsevadász, semmint igazi üzletember. Nem tanulta, még csak el sem leste istenigazából a szakmát, amibe kezdett. Mondhatni, hogy éppen az jutott az eszébe, amire az enge­délyt kérte. Netalán amire különösebb jogosítvány, esetleg mindenféle papír nélkül is a fejét adta. S itt kezdődnek a bajok\ Mármint a vásárló számára. Mert a lezser vállalkozót — pontosabban: próbálkozót — aligha zavarja a hozzánemértés, a színvonalatlan munka, a megbízhatatlanság. Préseli, amíg csak tudja egyre jobban saj­tolja a forintokat a fogyasztóból. A szabadárak lehetőségeit a legmesszebben kihasználva iparkodik megfizettetni, amit ad. Többnyire csak a számla nélküli kiszolgálásnál hajlik az en­gedményre. Ha fjedig enélkül is — hát sokszor megnézheti az ember, hogy voltaképpen miért fizet! Nem túl gyakori, amikor az üzletember tényleg az, ami­nek hiszi, vallja magát. Még mindig elég kevés nálunk — me­gyénkben is —, aki nem álmodta, kapásból választotta ezt meg azt a pályát, hanem tudatosan, komolyan készült rá s hi­vatásának érzi. Aki nem a jelenlegi zavaros helyzet gyenge pontjait keresi, s igyekszik mohón, mindent félretéve megra­gadni mások rovására, hanem hosszabb távra is akar beren­dezkedni. A sűrű fillér előnyét szem előtt tartva a ritka forint­tal szemben. Pedig klasszikus a példa, helytálló még ma is az élet min­den területén. Lehet hinni benne. Biztosabb eredményt, si­kert ígér a mohó pénzhajhászásnál. S nyugodtabb életet, álta­lánosabb szimpátiát, elismerést a vállalkozónak. Hitelt a szó átvitt és szorosabb értelmében. Ami cseppet sem utolsó. Ki- nek-kinek a számára elgondolkodtató lehet. Elgondolkodta­tó és irányadó. Elterelhet a könnyelműségtől, kapkodástól, az igazán megfontolt, komoly munka felé. Amit vár a fogyasztó, a gazdaság, s ami végsősoron a vál­lalkozónak is a legtöbbet hozhatja. Égyszóval, amikor min­denki a legelégedettebb. Nem lehet csak mersz kérdése a vállalkozás városon és falun. Kinél-kinél legyen más is indítékul, hogy nyerjen. S az sem érezze, hogy vesztett — akin itt vagy ott nyernek. Gyóni Gyula A gyöngyösi térrendezés háttere % Ví*­Napkeleti Mária Gyöngyösön az önkormány­zat környezetvédelmi és telepü­lésfejlesztési bizottsága február óta foglalkozik — sok egyéb mel­lett — a Szt. Bertalan utca (tér) rekonstrukciójával, együttmű­ködve a polgármesteri hivatal il­letékes vezetőivel, kikérve a Képzőművészeti Lektorátus és a Műemléki Felügyelőség vélemé­nyét is. A térrendezés alapkoncepció­jában kezdettől fogva teljes egyet­értés volt. Ennek része volt a mű­emléki városközpontba nem illő szovjet diadalív elbontása, s he­lyette egy feliratos, fekvő kőlap elhelyezése, amely emlékhelyet állít minden nemzetiségű elesett katonának. Hozzátartozott az is, hogy a jelenleg a nagytemplom falánál álló Maria Immaculata- szobor kerüljön vissza a térre, és hogy a Zeneiskola véghomlok­zatán lévő, ma üres falfülkékbe, ahogyan két évszázadon át volt, Loyalai Szt. Ignác és Xavéri Szt. Ferenc barokk szobrait vissza kell állítani — másolatban. A rekonstrukciós elképzelé­sek a tér gépjárműforgalmának megoldásával, az átmenő forga­lomba való beilleszkedésével bő­vültek. Az egész folyamatot itt most nem kívánom részletezni, de mi­után a munka beindult, talán nem érdektelen számotvetni az­zal, hogy mi történik jelenleg a téren. Nos, a diadalívet augusztus­ban lebontatta a városgazdasági igazgatóság, és feltárásra került a zeneiskola véghomlokzata előtt hajdan állt Mária-szobor eredeti alapzata és kőlépcsője, mintegy 70 cm-rel a jelenlegi útburkolat szintje alatt. A terv a régi fényképek alap­ján az volt, hogy a szobor kerül­jön vissza régi helyére, a szim­metrikus véghomlokzat tenge­lyébe, a homlokzati szobrokkal egy kompozíciót alkotva. Csak­hogy a korai fényképekről nem látszott, a feltárás során azonban kiderült, hogy az alapzat, a lép­csőzd — és így a posztamens is az oszloppal, szoborral — bár a homlokzat tengelyében állt, de eredetileg nem volt párhuzamos a homlokzati síkkal, attól mint­egy 10-12 százalékos szögben el volt fordítva. A meglepő helyzetben az új döntés az lett: mindenben az ere­deti formát kell visszaállítani, persze a feltöltött tér jelenlegi burkolati szintje fölött. Ami mi­att ezeket leírom, a helytörténeti érdekességén túl az az, hogy megelőzzük a kételyeket. Tehát nem téves kitűzésről, nem is vala­mi bizarr ötletről van szó, csupán arról, hogy a Mária-szobor ere­detiformában kerüljön az eredeti helyére. Azért elgondolkodtató: mégis miért fordították el elődeink a szobrot a hátterét képező hom­lokzati síktól, vállalva a forma­bontást? Előzményként tudjuk, hogy a volt jezsuita gimnázium — most zeneiskola — mai épüle­tének alapkövét 1751. május 16- án tették le, és 1752. október 7-én adták át az épületet. Több­ször átalakításra került, mai for­máját 1983-ban kapta meg. Az Immaculata-szobor felállítását 1770. körüli időpontra teszik. Az időrendet figyelembe véve az elhelyezés tudatossága alig vi­tatható. Szinte bizonyos, hogy az elfordítás a szobornak keleti irányba tájolása érdekében tör­tént, akár a kompozíció rovására is. A történelmi vallások építé­szetében, — nemcsak a kereszt­név, de például a zsidó vagy isz­lám vallásoknál is — az úgyneve­zett keletelés, ha nem is mind­egyiknél törvényszerű, de eléggé gyakori volt. (Vagyis hogy a szentély az épület keleti oldalán legyen, s a hívő kelet felé fordul­va imádkozzék.) Gyöngyösön például minden templom keletek, kivétel a Szt. Orbán-templom lenne, ha nem tudnánk, hogy eredetileg az is keletek templom volt, gótikus főbejárati kapuja befalazva ma is látható a nyugati homlokzatán. A Szt. Bertalan-főtemplom is keletek, innen adódik, hogy hossztengelyétől a Zeneiskola véghomlokzatától el volt — és lesz—elfordítva a Mária-szobor. A fentieket méginkább meg­erősíti az a helytörténeti tény, amit régi gyöngyösiektől meg­tudtam: ezt a Mária-szobrot nemzedékről-nemzedékre Nap­keleti Máriának nevezték, sőt egyes idős emberek így nevezik ma is. A szobrot köralakú, ková­csoltvas-kerítés övezte, amely a Kálvária kápolna udvarán meg­található, javítható állapotban van, és visszahelyezhető a szobor köré. Ez a körkerítés a hasábala­kú, tehát szögletes idomú posz- tamenset áttörtén takarni fogja, ami az elfordított megjelenés ha­tását mérsékeli. Tóth László építész Svéd nácik áldozata lenne Wallenberg? A külföldiek jobban ismerik, mint mi Egy orgonista Egerből A tragikus sorsú svéd diplo­mata, Raul Wallenberg eltűnésé­nek rejtélye mindmáig élénken foglalkoztatja a svéd közvéle­ményt is. A tekintélyes stockhol­mi napilap, a Dagens Nyheter pénteki számában ugyanis Hele­ne Carlbaeck-Isolato történész azt állította, hogy a második vi­lágháború alatt a budapesti svéd követségen szolgált és zsidók ez­reit mentő Wallenberg ’’náciba­rát svédeknek esett áldozatául. ” A svéd történész asszony, aki a szovjet KGB által nemrégen át­engedett dokumentumok átta­nulmányozása után jutott erre a következtetésre, feltevését egy német állampolgár, bizonyos Hermann Grossheim-Krisko ki­jelentésére alapozza, aki 1944 augusztus és december között ugyancsak a budapesti svéd kö­vetség alkalmazásában állott. Kijelentéseit egy a KGB által át­adott jegyzőkönyv tartalmazza. Grossheim-Knsko szerint „nemcsak zsidók kerestek mene­déket a svéd követségen, hanem emigráns fehéroroszok, olaszok és németek is, akik menekülni igyekeztek a magyar fővárost kö­rülzáró szovjet csapatok elől.” Carlbaeck-Isolato asszony szerint lehetséges, hogy „a szov­jetek kollektive felelőssé tették Wallenberget a svéd követségen abban az időben eluralkodott nácibarát és pártoskodó hangu­latért.” MTI Egy orgonista él itt Egerben évek óta. Hivatása a Bazilikához köti, ott orgonái, ott vezényli az alkalmanként megszólaló kóru­sát. Munkaköre szerint szolgál a liturgiában. Régen azt mondták, hogy a székesegyház „kántora” csak kiváló zenész lehet. Mára is igaz ez az állítás és igény. Az orgonistát Bíró Imrének hívják. Evekkel ezelőtt jött át Nagyváradról, itt telepedett le családjával. A várost megszeret­te, teszi a dolgát. Főfoglalkozása mellett — mert erre gyakran, he­tente többször is felkérik — dél­előttönként odaül az orgona ló­cájára, és az idegenforgalom ér­deklődőinek el-eljátszik egy Bach-számot, Lisztet, Handelt, C. Franckot — kívánság szerint. Ezek között az érdeklődők, al­kalmi hallgatók között vannak szakemberek is, zenebarátok, akik megérzik, felfogják, hogy itt egy olyan ember muzsikál, aki nemcsak „megoldja” a kívánt feladatot, hanem hozzáadja azt is, amit a mű által kiváltott érze­lem — a zenélés szenvedélyének az a műszerrel nem mérhető foka — létrehoz benne. Ezért történik évről évre, hogy meghívják őt a franciák, az osztrákok, ő eleget tesz a felkérésnek, ad egy-egy koncertet: a helyi lapok meg is ír­ják, mit és hogyan kaptak Bíró Imrétől, majd hazajön. Elmeséli barátainak, a szakma érdeklődő­inek, mit és hogyan kapott­adott, aztán vége. Itthon szép­szerével még egy komoly vissz­hangot kiváltó hangversenye sem születhetett meg. Pedig ki-ki elvárja, hogy a közönség — így- úgy — visszaköszönjön arra, amit ő jó szívvel ad. Vagy adni szeretne. Az idei nyáron, júliusban a délnémet vidéken fekvő Inders- dorfban játszott az ottani kolos­tortemplom orgonáján. A térké­pen nem nagy pont—számunkra valahol München és Dachau környékén fekszik ez a helység. Az orgonájáról sem lehetne el­mondani, hogy — bizony komoly megfontolások miatt — nem elektromos fújtatással működte­tik. Bíró Imre játéka mégis feltű­nő elismerést váltott ki két kriti­kusból is. Az egyik írás ríme: Bí­ró Imre elbűvölt minket, a mási­ké Virtuozitás, de nem öncélúan. A közeli Dachau lapja „Ismerős orgonaművész látogat Inders- dorfba” rímmel harangozta be őt. Az írások kifejtik, melyik Bach-számban mit tartottak fi­gyelemre méltónak. Hogyan ér­telmezte a g-moll prelúdium és fugát (a BWV 524-öt), ezt a szá­munkra is annyira kedves és is­merős zenei elmélkedést; és mi­lyen hatásosan fejti ki, hozza len­dületbe a művet, ha éppen az a-moll prelúdium és fugáról van szó (BWV 543). Csaknem köny- nyednek és vidámnak tartja azt a játékot, amely C. Franck számai kapcsán született meg Inders- dorfban. És nyilván az élmény, a hangulat eredményeképpen írta le cikke alcímében Dieter Tho- ma a Dachauer Neueste-ben, hogy „nem mindennapi orgona­órát kapott Bíró Imrétől.” Ebben minden bizonnyal közrejátszott az is, hogy Liszt B-A-C-H-ját, a zenemű romantikus hangulatát minden részletében kihasználva- hangsúlyozva adta elő. Külön ki­emeli az írás a pedáltechnikát, amely remekül érvényesült a szám bevezető részében. De ta­lán legszebben út Charles-Marie Widor toccatájáról, amelyet az Ötödik orgonaszimfóniából vett elő Bíró Imre. És summázatul meg is jegyzi: az otthonosság, amivel a művész Lisztet játszot­ta, nagy hatással volt rá, a kriti­kusra. A közönség is meleg szeretet­tel ünnepelte őt, pedig nem köny- nyű feladat a németeknél Bach- hal fellépni: a fugák mestere, a toccáták, a korálok, kantáták szerzője, annak zenéje — náluk igazán szent és értett dolog. Talán nem tévedne a Nemzeti Filharmónia, ha felfigyelne erre az egri művészre, és beiktatná eg­ri és országos műsortervébe; fog­lalkoztatná Bíró Imrét, akit ed­dig Egerben inkább a Bazilikába betévedt idegenek hallgattak. No, meg a hívők, akik misére jár­nak. (farkas) Soha ilyen nyarat, mint ez az idei! Uborka se volt már ennyi évek óta! Nem csoda, ha kinek-ki- nek eltenni támadt kedve belőle télire. Az uborka ára egészen 15 Ft-ig „süllyedt”, úgy tűnt tehát megéri a fáradságot. Üveg (min­den háztartásban akad, hiszen né­melyike beválthatatlan) egy kis tartósítószer, s ecet kell hozzá semmi más! Az ám, az ecet! Lehet, hogy a kereskedők nem számoltak vele, az is lehet, hogy a szokásosnak sokszorosára nőtt az eltevési kedv, mindenesetre az ecet az egész vá­rosban kifogyott. Nemcsak napo­kig, hetekig keresték a háziasszo­nyok, már bablevesbe való, salátá­hoz elengedhetetlen se volt belőle. Savanyú képpel fürkésztem — so- kadmagammal — az üzletek pol­cait. Egy helyütt almaecetet kínál­tak, két decit egy százasért. Na, ez nem húz ki a bajból, gondoltam, s tovább róttam a boltokat, szeren­csére várva, de mindhiába. Lám, lám ez még nem piacgazdaság. Három hét múltán (miután már az uborkát megettük, a romlottját a szemétbe dobtuk) gondos, ház­tartásában is előrelátó nagynéném - hét faluval arrébb — megajándé­kozott egy üveg, idejekorán bes­pájzolt ecettel. Címkéjén gusztu­sos felirat: Chef ételecet, 10%-os. S alatta még az is: biológiai erjesz­téssel készült. Összecsordult számban a nyál, finom zöldséges salátákra gondoltam. Jobban megörültem neki, mintha bor lett volna benne. El is tettem étkek­hez. Már-már letettem a befőzésről, amikor az egyik maszek zöldséges tábláján megpillantottam az ujjon­gó feliratot: ECET VAN! Aha! Nyomban betértem, s vettem egy üveg jóféle német ecetet, egyene­sen az osztrák szomszédoktól szál­lítottál 95 Ft-ért. (Mellesleg ez volt az utolsó darab a boltban). Csak otthon eszméltem rá: a Tafe- lessig (asztali eccet) savanyúsága nem éri el egy limonádéját. Gyo­morkímélő, gusztusos. Formás, és erős az üvegje, s mint vonzó színes rímkéje tanúsítja már 1830 óta boldogítja a német gyomomedve- ket. No igen, ebből nem lesz cse­megeuborka, de még káposztával töltött almapaprika se. Savanyú képem akkor derült fel ismét, amikor az egyik „élelmes” ABC-ben a polcokon felfedeztem a bejáratnál már előre beharango­zott szlovák OCOT-ot. Fehér, mű­anyag üvegben sárgásbarna színű, bizony bizony inkább fáradtolaj­nak nézné az ember, dehát csak öt­venhárom forint volt. Ez is eltűnt a polcról egy nap alatt, végül is örül­hetek, hogy nekem is jutott. Ezzel öntöttem nyakon öt üvegnyi ubor­kát. Most lesem „megmaradnak- e”, mert a nehezen látszó felirat 8%-os erősségről „tudósít”, hol­ott a felöntőléhez 20%-os esszen­cia illik. Azon töprengtem, vajon tőlünk nyugatabbra megértenék-e a mi savanyú bajainkat. Gondolom, ott csak a természetes életforma el­szánt bajnokai tesznek el savanyú­ságot, s feltételezem, egy üvegnyi nem kerül száz forintba, ami itt leg­alábbis egy átlagmunkás egy, más­fél órai keresménye. Ámde tartóz­kodjunk az öszehasonlításoktól, ezerszer megtettük már. Marad­junk az ecetnél. Már-már nem is számítottam rá, a minap feltűnt az egri piac standjain. Százhúsz fo­rintért megvehetem, olyan, ami­lyen a nagykönyvben meg van ír­va. Igaz, vékony műanyag flakon őrzi, a kupakja sem az igazi, pedig mint felirata hirdeti, erős mint a méreg, szembe nem fröccsenhet, húsz százalékos sav. Miután „enyém lett”, még valami feltűnt rajta. Noha az idén gyártották, a címkéjén áljelzés is van, miszerint a fogyasztói (mostmár tudom, hogy csak ajánlott) ára 29.90. Van tehát négy üveg ecetem. Egy szlovák, egy német, egy régi (megőrzött) magyar és egy uj ma­gyar. Sorbaállítom oket,”fo- kok”szerint. A legenyhébb, legdrá­gább a német, a legcsípősebb, s legborsosabb árú az „új magyar”. Esszencia! Négy világ, négy kultúra. A legmaróbb a miénk, a piaci. (jámbor) f HEVES MEGYEI .. MUNKAÜGYI ll KÖZPONT ■■ 3301 EGER, KOSSUTH LU.9. TEL: 38/12-266 XtaNMOfetcMr Ej*r. Khpkmm. * T.-36/13-149. Gr**/*. Soms * i. T: «mOfanáitZ T.:3S/11-30L Hm, Th+MiHnuáttirl T: 39111-416. NmAqi MUottkít T-39/41-033. rtmrtm KoomhLm. L T:36/64-449. állásajánlatai: MÁTRAI ÁLLAMI GYÓNGYINTÉZET, Mátraháza: Állást hirdet: 2 fő intézeti gyógyszerészi munkakörre — gyógyszerész végzettséggel; felvesz intézeti higiénikust egészségügyi főiskolai közegészségügyi járványügyi végzettséggel; valamint 3 fő ápolónőt — ápolónői képesítéssel. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés a bér- és munkaügyi osztályvezetőnél. FIGYELEM! Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola szervezésében érettségizett fiatalok részére egy éven belül középfokú képesítést nyújtó pedagógiai asszisztens és oktatástechnikus tanfolyam indul. A nyilvántartott munkanélküliek oktatási költségét a Megyei Munkaügyi Központ vállalja. Bővebb felvilágosítás és jelentkezés a főiskola 10- 466/72-es mellék telefonszámán — 1991. október 4-ig. EGYÉNI ÉS TÁRSAS VÁLLALKOZÓK, FIGYELEM! A Heves Megyei Munkaügyi Központ városi kirendeltségei várják mun­kaerő-felvételi szándékaik bejelentését. A kirendeltségek segítséget nyújtanak a megfelelő munkavállalók kiválasztásához és felkutatásá­hoz. Érdeklődni: a Munkaügyi Központ kirendeltségeinél lehet az emb­lémában feltüntetett címen és telefonon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom