Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-01 / 230. szám
HÍRLAP, 1991. október 1, kedd PÉTER VÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5A helyi adókról — Egerszalókon Bár a legtöbb településen nem csupán az ott élő polgárok, hanem maguk az önkormányzatok is idegenkednek a helyi adók valamelyik típusának bevezetésétől, most — bizonnyal amiatt, hogy anyagiakban egyáltalán nem bővelkednek az egyes községek — mégis egyre több helyről kapjuk a hírt: lesz helyi adó. Egerszalókon például a holnapi testületi ülésen foglalkoznak ezzel a kérdéssel az önkormányzati képviselők, akik megvitatják a helyi adókról szóló rendelet tervezetét. A plénumon emellett elhangzik a községi általános iskola és az Émász vezetőjének beszámolója, jelentést tesz a pénzügyi ellenőrző bizottság, szó esik továbbá a szociális segélyekről is. Jubileumi kiállítás Pétervására idén ötödik éve adott otthont a vezekényi környezetformáló és képzőművészeti alkotótáboroknak, s e jubileumra a képzőművészeti világhét keretében az öt év zsűrizett anyagának kiállításával készült a városi művelődési ház. A tárlatot múlt hét pénteken nyitotta meg Pál László polgármester. Az érdeklődők október 15-ig—szombat kivételével — mindennap 8 és 20 óra között tekinthetik meg az alkotásokat. Mátraderecskei segélyek írtunk már róla, hogy Mátra- derecskén nagy a felbolydulás a szociális segélyek miatt. A polgármesteri hivatal csupán a rendelkezésére álló, szűkös keretből gazdálkodhat, ám a községben igen magas a munkanélküliség — a megyei átlag kétszerese —, s egyéb címeken is jó néhányan igényelnének segélyt. Nem véletlen hát, hogy tegnap délutáni ülésén éppen a szociális ellátottság kérdésével foglalkozott az önkormányzat. Ezenkívül szó volt arról is, hogy miképpen alakultak az év eddig eltelt részében az adóbevételek, s hogy a testület mely hatásköreit ruházza át a bizottságokra, illetve a polgármesterre. Az ülésen történtekről egy későbbi lapszámunkban részletesen is beszámolunk. 'Mm „Fordított” látkép Pétervására általában más nézőpontból szerepel a fotókon: leggyakrabban a település határából, vagy még messzebbről fényképezik, mert akkor látszik jól fő „ismertetőjele”, a dombon álló gyönyörű templom. Mi most fordítottunk a dolgon, s az emh'tett templom „lábától" kaptuk lencsevégre a fiatal várost. (Fotó: Perl Márton) A fax inkább otthon van Egyelőre nem lesznek nyilvános készülékek Örvendetes, hogy Pétervására környékén is egyre több települést kapcsolnak be a távhívó hálózatba, s a közeljövőben egyre több készülékkel is gazdagodnak majd a helyiek. Ha pedig a vonalat már bevezették a lakásba, akkor már csak egy telefax-készüléket kell vásárolni, s írásos küldeményeinket is azonnal továbbíthatjuk. Magyarországon ma már egy igen jelentős réteg el sem tudná képzelni a munkáját telefax nélkül, míg mások soha nem használtak még ilyen szerkezetet, s körülbelül úgy tekintenek rá, mint eleink annak idején a drót nélküli távíróra. Egy készülék ára százhúszezer forintnál kezdődik, s akár háromszázezret is kóstálhat. így aztán nem mindenki engedheti meg magának, hogy vásárol egyet, s ilyenkor aztán mit tehet: elmegy a postára, hogy használja a nyilvános készüléket. Igen ám, de hiába próbálkozik ezzel Párádon, Verpeléten, Szilvásváradon, vagy akár Pétervásárán, a postán nincsen telefax. A megyei távközlési üzem vezetőjét, Nagy vári Pétert kérdeztük: mi ennek az oka, s vajon változik-e majd a közeljövőben a helyzet? Mint elmondta, a megyében pillanatnyilag egyetlen helyen van nyilvános telefax, Egerben, az ügyfélszolgálati irodájukban. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy kevesen veszik igénybe ezt a szolgáltatást, hiszen elsősorban vállalkozók faxoznak sokat, ők pedig inkább megvásárolják, ugyanis akkor a viszontválaszt is „faxfordultával” megkaphatják. Ha a postára érkezne a válasz, akkor be kellene menniük érte, mivel faxot nem kézbesítenek. Egyelőre nem mutatkozott igény az iránt, hogy az emh'tett településeken telefaxot vásároljanak. A postahivatalokban többnyire a téma iránt szaglászó munkatársunk volt az első, aki ilyen készüléket keresett. Nagyvári Péter szerint hamarosan a megye más településein is nyílik ügyfélszolgálati irodájuk, s ott lesz majd nyilvános telefax. így a tervekben szerepel többek között Pétervására is. A kihívás napja Nagyvisnyón Vidáman, sportosan Nagyvisnyót is „kihívta” ez a nap. Országszerte megrendezték ezt az eseményt, s az volt a cél, hogy mindenki legalább tizenöt percet sportoljon ezen a napon. A faluban az iskola környékén sokan ezt túl is teljesítették, egész nap lehetett látni a szaladgáló melegítős diákokat. De nem mindenki volt ilyen lelkes. — Ön nem vesz részt a sportolásban? — kérdeztük egy arra ballagó férfitól. — Hát én nem, én megyek a dokihoz — válaszolja, és valóban megy is tovább gyógyíttatni magát, míg mások inkább a megelőzéssel foglalkoznak. — A felnőttek majd délután jönnek — mondja a tornatanár. — Elég sokan jelezték, hogy eljönnek majd. De már reggel is részt vettek a munkába menők a korai tornán, néhányan jókat nevettek, többek között saját magukon is, de szemmel láthatóan szívesen mozogtak egy kicsit. A gyerekek sem bánják, mert nincsen tanítás. Likai Jánosné, Nagyvisnyó polgármestere is ott sétál a gyerekek között, igaz, délelőtt még civilben. — Nem ez az egyetlen helyszín, máshol is sportolnak ezekben a pillanatokban a faluban. Az orvosi rendelőbe például a védőnő hívta el a kismamákat, kisgyermekes anyukákat, s a munkahelyeken is mindenhol lehetőség nyílik egy kis testmozgásra. Csak sajnos, nagyon mostohák a körülményeink, most építünk majd egy sportudvart. Reméltük, hogy esetleg nyerhetünk majd valamit ezzel az akcióval, de erről már letettünk. A lényeg az, hogy ez egy vidám, sportos nap... — "Sportos” ez a község? — Hát nem, nem jellemző, a fiatalok is nehezen kapcsolódnak be, talán most tettünk egy lépést. De ha nincsen sportpályánk, akkor nagyon nehéz. Majdnem tökéletes * • * újítás így legalább nem kell attól tartam, hogy letörik a füle... (Rénes György karikatúrája) A Sándorrét még utoljára megtelt. Tűzött a szeptemberi nap, lehetett hemperegni a fűben, számháborúzni a hegyoldalban. Két nap volt a vénasszonyok nyara. — Krisztin néni vagyok Szolnokról — kiáltotta el magát Krisztin néni Szolnokról. — Nyugdíjasok vagyunk, minden hónapban visz bennünket a régi vízmüvünk busszal. Most idejöttünk, gyönyörű vidék, gratulálunk. — Kóstolják meg, a gyerekek már nem búrnak ennyit megenni — mondták a kompolti tanár nénik, és a hegyoldal megkóstolta a bográcsgulyást, virsliből, krumpliból valamint pirospaprikából. Amott meg derecskeiek piknikeltek, darabolták a húst, szeletelték a derecskéi pék fantasztikus kenyerét. — Húzzatok hozzá csevicét! — kiabáltak oda, s a veder elmerült a mélyben, hozta föl a vasas vizet — igen jó a gyomornak, száz évig él tőle a sándorréti ember —, kortyolgatott a kis csapat, mígnem lebukott a nap Sándorréten, az utolsó meleg sugarakat elnyelte az éjszaka, mert most már lassan jönnek Kékes felől a hófelhők, a farkasok, a medvék, de ha ezek talán mégsem, a levelek most már akkor is mindenképpen megsárgulnak. (-ács) önkormányzati ülés Pétervásárán Veszteséges a mozi Pétervására önkormányzata az elmúlt hét végén tartotta meg esedékes ülését. A testület először beszámolót hallgatott mega helyi filmszínház gazdálkodásáról, helyzetéről, s amint az a moziüzem vezetőjének szavaiból kitűnt: a látogatók száma az utóbbi időben jelentősen csökkent. Még az is előfordul esetenként, hogy egy-egy előadást csak har- mincan-negyvenen néznek meg, pedig a terem befogadó képessége kétszáznál is több. Ilyen körülmények között a mozi gazdaságos működtetése nem kis gondot jelent. Fél év alatt a bevétel mintegy 322 ezer forint volt a 350ezer forintos kiadással szemben, így a veszteség már most jelentős. A bevételeket az épület, illetve a helyiségek egy részének bérbeadásával próbálják növelni, s ugyanakkor az önkormányzat is nyújt bizonyos támogatást. Az ülésen arról is szó esett, hogy a péterkei mozi rövidesen — még ebben az évben — az önkormányzat tulajdonába kerülhet, a képviselők erről októberben döntenek majd. Az ülés második részében, az indítványok között szerepelt egy kérelem: a Közüzemi Szolgáltató Vállalat igazgatói kinevezésének meghosszabbítása. Ezzel ösz- szefüggésben a vállalat vezetője rövid tájékoztatást adott az idei munkáról, s elmondta azt is, hogy a cég átalakulás előtt áll, melynek előkészítése már folyik: kft., illetve a részvénytársasági forma jöhet majd számításba. Erre való tekintettel a vállalat jelenlegi igazgatója, Józsa Sándor kinevezését az önkormányzat meghosszabbította — az átalakulásig. A testület a fentieken kívül kamatmentes kölcsönöket ítélt oda, és elbírált lakáscélú kölcsönök törlesztő részlete iránti kérelmeket is. Zay József Miért Balaton — Balaton? Balaton. A szó hallatán a legtöbb embernek a „magyar tenger” jut az eszébe. Kevesebben tudják, hogy létezik egy hasonló nevű település is Észak-Hevesben. De vajon honnan származik e furcsa elnevezés? — ezt alighanem még a helybéliek sem tudják megmondani. A legelterjedtebb nézet szerint a község neve a szláv blato- blaton szóból ered, amely sárost, mocsarast]e\ent. Ezt az elképzelést azonban a régebben tényleg meglévő mocsarakon kívül semmi sem igazolja. Valószínűbbnek tűnik a másik elmélet, amely szerint a Balaton név kun eredetű. A XIII. században a IV. Béla által Magyarországra telepített kunok néhány nemzetsége (Beel, illetve Ug nemzetség) a háromkúti — ma bélapátfalvi — laposon telepedett meg. Később a tatár hordák elől egyes csoportj aik a Bükkbe, mások az északi mocsarakba húzódtak. Ez utóbbiakból vált ki, és költözött még északabbra egy kis csoport Ajtón családfő vezetésével, s ők létrehoztak egy új települést — Balatont. A falu neve a néphagyomány szerint az alapító családfő nevéből keletkezett: Beel Ajtón — Belanton — Balanton — Balaton. A vidék egyébként mind a mai napig őrzi a Beel nemzetség nevét. Elég, ha csak a Bélkő, Bélapátfalva, Mónosbél elnevezésekre gondolunk. Az elmélet kétségkívül tetszetős, a gond csak az, hogy bizonyítani szinte lehetetlen. A kérdés tehát marad: valójában miért is Balaton — Balaton? Kovács Péter Zsúfolásig telt a művelődési ház Kárpótlási fórum Bodonyban Sokan örültek Bodonyban is, amikor végre „tető alá” került a kárpótlási törvény. Számos helybélinek van ugyanis olyan földje, háza, amelyet most visszakövetelhet, s így aztán — mi is megírtuk — a törvény elfogadása után egymás kezébe adták a kilincset az érdeklődők a polgármesteri hivatalban, azt kérdezvén: miképpen juthatnak hozzá ismét egykori tulajdonukhoz. A hivatal egy ideig állta a „rohamot”, de később, amikor már nem bírták tovább, az önkormányzat tervbe vette, hogy rendeznek egy lakossági fórumot a kárpótlásról, melyen aztán mindenki megkaphatja a szükséges információkat. így is történt, a fórumot a közelmúltban megtartották: nagy volt az érdeklődés, vagy százharmincán zsúfolódtak be a helyi művelődési házba, hogy meghallgassák a szakembereket, dr. Magyarfalvy Krisztinát, a megyei kárpótlási hivatal vezetőjét és Mester Lászlót, a megyei földhivatal képviselőjét, akik elmondtak mindent, amit csak tudni kell a kárpótlásról, s természetesen válaszoltak is a helybeliek kérdéseire. Vénasszonyok miara
