Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-26-27 / 251. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1991. október 26-27., szombat-vasárnap Megfizetik a tanulópénzt az IRC-nél Jogi útra terelődött az alapító tagok vitája „A német jog szerint minden korrekt” Október elején futott a városban szerte a hír: őrizetbe vették az egri IRC német tulajdonostársát, Achim Wie bet. A törvényes határidőn belül a bíróság első fokon előzetes letartóztatását is elrendelte. A hónap közepén viszont már szerkesztőségünkben találkozhattunk vele és képviselőjével, Simon Gáborral. — Ha mindezt otthon nyilvánosságra hozom — vágott mindjárt a dolgok közepébe beszélgetésünk alatt a német üzletember —, az biztos, hogy nem lesz német vállalkozó, aki Magyarországon fektetné be a tőkéjét! — Kérem, talán haladjunk sorjában! — Tehát. Ha feltételezzük is, hogy elkövettem a Magyar Büntető Törvénykönyv 318. szakasza szerinti csalást — hangsúlyozom, erről szó nincs! —, azt akkor is Németországban tettem, az ügyben semmiképp sem a magyar hatóság illetékes! A cégtől járt kint magyar küldöttség Kölnben, az adóhivatalban, német ügyvédet is felkerestek. Miért nem akkor jelentettek fel?! — Valóban, Ön szerint miért nem? — A német jog szerint mindent korrektül végeztem, így nem tudtak mit kezdeni az egész dologgal... Képzelje csak, olyan ez, mint amikor valaki német földön az autópályán 220-szal száguld és Magyarországon jelentik fel gyorshajtás miatt... A rendőrségi feljelentés alapja Wiebe úr szerint két szerződés. Egy német nyelvű províziós megállapodás, amit 1990. június 6-án kelteztek, s egy magyar szövegezésű, amelynek dátumaként 1990. július 28-át tüntették fel. — Ez utóbbit — magyarázta Achim Wiebe — idén márciusban kaptam kézhez. A fej léces fedőlapon szerepel csak a kézjegyem, a szerződés szövegének végén viszont nem. — Ez miként lehetséges? — Úgy, hogy a fej léces lapból idén januárban előre aláírva itthagytam 12 darabot. Ezt júliusban az egyik partner a közgyűlésen el is ismerte nekem. így hát mindenki tudja az IRC-nél, hogy az a szerződés hamis! Az ügyvédem kérte is, ezt a megállapítást vegyék bele a közgyűlés jegyzőkönyvébe. Nincs benne. „Nagyon bíztam ebben az emberben” Az IRC egri, Deák Ferenc úti irodájában Szölgyémy Ferenc ügyvezető nem látszott nyugtalannak a német tőkések megjósolt elmaradása miatt. Inkább cége sanyarú sorsa, és a Wiebe- vel kapcsolatos történet nyomasztotta. — Achim Wiebe — említette előzményként — alapító tulajdonosa a négy magyar partnerrel közösen 1989. novemberében létrehozott IRC-nek. Reklámtevékenységek, számítástechnikai feladatok és ingatlanforgalom ellátására alakult. Úgy volt, hogy ő 300 ezer márkával száll be, ám eddig még nem hozta teljes egészében ezt az összeget. — Mi indította a cégvezetést a németországi fakitermelés vállalására, hisz az nem igazán tartozott a profiljába? — Németországban 1990. tavaszán a hatalmas viharok miatt rengeteg fa sérült meg. A Met- rimpex Külkereskedelmi Vállalat elérte, hogy felszabadítsák azon a részen a kivihető magyar munkaerő-kontingenst. Bárki mehetett oda dolgozni. A németeknek a négy hazai vállalat közül a miénk lett az egyik partnere. 30 ember jutott kint munkához. Nekünk pedig a talpraállás- ban segített volna, hiszen tavaly nehézségeink voltak. A Met- rimpexszel kötött első szerződés révén deviza árbevételhez és ellentételezésül fához jutottunk. Mára már nyilvánvaló: a fakitermelők az egri IRC-nél, képletesen szólva, a padlót is felaprították, kihúzva ezzel a talajt az üzletben érdekeltek alól. A jövedelmezőnek beharangozott németországi munka nemhogy nem segített a cég talpraállásában, hanem éppenséggel a csőd szélére taszította. A korábbi barát német partnerrel folytatott vita az év közepén mind markánsabbá vált, ahogy mondják, elenyészett az eddig iránta táplált bizalom. Az CRC egyik létrehozóját, Achim Wiebe urat a magyar üzlettársak feljelentették a rendőrségen. — Hogyan lépett be ebbe az üzletbe Achim Wiebe? — Először is segített gyorsítani a németországi munkavállalási engedélyek beszerzését. Később külker-jogot kaptunk, így magunk* is bonyolítókká válhattunk. Talán érthető, hogy tulajdonostársunknak adtam személyesen ezt a második lehetőséget. Mégpedig a kereskedelemben szokásostól eltérően magas jutalékért. A Metrimpex ezt nem tudta vállalni, így kilépett az üzletből. Wiebe úr kapott megbízást újabb három munkaterületre. — Pontosan e szerződések miatt emelt kifogást a német üzlettárs, mondván, hogy a tavaly júliusban kötött megállapodás érvénytelen, ő azt nem írta alá, a cégjelzéses fedőlappal a jóindulatát használták ki. Az ügyvezető továbbra is nyugodt maradt, ám ennek hallatán egy pillanatra elborult a tekintete: — Nagyon bíztam ebben az emberben, ezért különösképpen nem foglalkoztam a papírokkal. — Hát ez nem igazán üzletemberre valló vonás... — Most már tudom. De hát ő a cég tulajdonosa is volt... Múlt év július 27-én volt taggyűlésünk, amelyen szóbakerült a fa- kitermelés is. Akkor a jegyzőkönyvbe nem került bele a jutalék mértéke. így annak nincs is nyoma. Szeptemberben viszont megbeszéltem Achimmal, hogy mindenről írás kell. Adott egy papírt, itt van Ferikém, mondta, csináld meg! így tettem, majd visszavittem hozzá, s ő aláírta. „Szerintem mérleghamisítás történt” A német tulajdonostársat ugyancsak felháborította, hogy magyar partnerei a háta mögött feljelentették a rendőrségen. Találkozásunkkor — amelyet ő kért — készen is állt arra, hogy a saját nézete tükrében felvillantsa ennek a lépésnek a hátterét: — Amit az IRC-be befektettünk, az odavan! Már 1990. decemberében csődben volt a cég. Most bepillanthattam a könyvelésbe. Akkor a törzstőke 17 millió forint volt, a veszteség mintegy 18 millió. A múlt év végéig alaptőke-emelést hajtottak végre — 32 millió forintra. A német törvények szerint ennek bejegyzéséhez fedezetül ott kell lennie akár készpénznek, akár apportnak. De egyik se volt! Ők épp a fakitermelési munkára alapoztak! Ez kérem, mérleghamisítás! S most rajtam keresztül akarnak pénzhez jutni... — Nem tévedünk nagyot tehát, ha azt gondoljuk, nemigen vált be a fakitermelési üzlet? — Nem hozott nyereséget. A szerződés 3 millió márkáról szólt, ám csak 2 millió 29 ezer márka lett a bevétel. Gondoljon csak bele, a tervezett négy helyett 9 hónapig tartott a munka. Ez alatt kellett szállásolni, etetni, itatni a dolgozókat. így a költségek magasabb összeget tettek ki, mint amennyi a bevétel volt. Én azt mondom, senkinek a zsebébe — a magyar partnerokéba se — juthatott ily módon egyetlen márka se plusszként. Épp ezért nagyon furcsállom azt is, hogy most októberben a közgyűlést a tiltakozásom ellenére elhalasztották. Társalgásunk alatt Wiebe úr többször is nyugtalanul pislan- tott az órájára. Azért arra még szakított időt, hogy elpanaszolja sérelmeit is: — Nem éppen fair módon bántak velem. Október elején egy keddi napon délután tudtam meg, hogy a tagok bent jártak a rendőrségen. Szerdán reggel kértem az ügyvédemet, nézzen utána a dolognak. Akkor még nem regisztráltak semmit. Csütörtökön délután öt óra körül kaptam tőle a hírt, hogy feljelentés van ellenem, de hozzátette, ez nem probléma. Az ügyvédem elutazott Budapestre, este fél likőr jöttek hozzám a Hotel Egerbe a rendőrök, s közölték, ki akarnak hallgatni. Két órát beszélgettünk bent, jegyzőkönyv nem készült. Később bejött egy addig számomra teljesen ismeretlen rendőr, s ő lediktált valami jegyzőkönyv-félét. Azt én természetesen nem írtam alá. Ezután őrizetbe vettek, s a fogdába kísértettek. Pénteken a meghatalmazott ügyvédemen keresztül kértem, hallgassanak meg, szeretnék vallomást tenni. Ám nem érdekelte őket. Vasárnap született a bírósági döntés, akkor rendelték el a 30 nap előzetest. A tárgyalásra a képviselőmet nem engedték be... Az már csak egy másik jellemző dolog, hogy engem, tüdőbeteg embert 12 négyzetméteres ablak nélküli cellába tettek három ember közé. Később bilincsbe verve vittek a kórházba, ahol hozzábilincseltek az ágyhoz is. Ilyet egy kultúrállam- ban szerintem nem tesznek! — Végül is Ön szerint hol tart most az ügy? — Megszüntették az előzetes letartóztatást, azt hiszem, ez már mond valamit. A német követségen és az Interpolon keresztül úgy tudom, az egész ügyet átadják a német rendőrségnek és államügyészségnek, ott viszont közölték, nem foglalkoznak vele. „A számlák hamisak, vagy vitathatóak” Szölgyémy Ferencet is szembesítettük üzlettársa véleményével. — Valóban nem láttak más megoldást, minthogy rendőrséghez forduljanak ? — Nézze, ami a fakitermelést illeti, az már múlt év december végére nyilvánvaló lett, hogy nyereség helyett veszteséget hoz. Folyamatosan finanszírozási gondjaink voltak, rendre csak az derült ki, hogy a megtermelt mennyiség kevesebb, mint a ráfordítás. Nem egyszer megtörtént, hogy a favágók sztrájkoltak. — Bizonyára érdeklődtek a bonyolítónál, Wiebe-nél is mindennek okáról? — Természetesen, ő erre azt válaszolta, hogy a német erdő- gazdaságok kevesebbet fizetnek, mint amennyiben megállapodtunk, neki pedig nincs pénze arra, hogy finanszírozza a termelést. Hogy pontosan mi lehetett, azt nem volt könnyű eldönteni. Vadászi János ügyvezető helyettes decemberben kint járt megAz elmúlt hónapokban ugyancsak sűrűn akadt telefonálnivalója az egri IRC német alapítójának a magyar partnereivel támadt nézeteltérések miatt... (Fotó: Szántó György) vizsgálni az ottani költségkimutatásokat. Mikor visszatért, közölte, az a könyvelés egyszerűen áttekinthetetlen. így azt a lépést választottuk, hogy átadjuk a bonyolítást újra a Metrimpexnek. Ehhez egyébként Wiebe úr is hozzájárult. A Metrimpex hajlandónak mutatkozott vállalni az üzletet, s 600 ezer márkával finanszírozta a fakitermelést januárban. — A szükséges összeg tehát előteremtődött, de Németországban ki vitte továbbra is az ügyeket? — A bevétel Wiebe kezéhez folyt be. — Ő viszont épp azt mondja, magasabbak voltak a költségek, mint maga az árbevétel... — Azt hiszem, el kell mondanom, hogy mi van a háttérben, hisz épp ez a dolgok lényege. A Metrimpex idén májusban követelte, hogy térítsük meg a finanszírozási összeget, különben csődeljárást indít az IRC ellen. Ekkor Németországba utaztunk, ahol Wiebe úr többünk előtt levezette, hogyan tudja kifizetni a 600 ezer márkát. Egy üzleti ismerőse, bizonyos Beissel gróf 200 ezer márkát és 120 ezer márka értékű apportot hozna. Ez azonban csak egy olyan megoldás lett volna, hogy — mivel az árbevétel és a törzstőke is hiányzott, hiszen Wiebe nem fizette ki az elején ígért összeget — így ők mindezt tőketeljesítésnek akarták betudni. Ez elfogadhatatlan volt a cég számára. Űgyanakkor az is tény, ha nincs költség, viszont ismerjük az árbevételt, úgy egyértelmű, hogy a Wiebe által küldött számlák hamisak, vagy legalábbis vitathatóak. — Mindezt honnan derítették ki, hogy végül is feljelentés alapjául használhatták? — Tárgyaltunk a német adóhivatallal is, rákérdeztünk az erdőgazdaságokra is. Utóbbi helyeken azt közölték, hogy ők rendezték a számláikat. Tehát az árbevétel megvolt. Ám hogy hová tűnt, azt egyelőre homály fedi. — Meg kell ismételni: Wiebe úr szerint a költségek felemésztették... — Júliusban kaptuk meg a bizonylatokat Wiebe-től, s kiderült, a nagyrészük erősen kifogásolható. Álapos a gyanú arra, hogy visszaélés történt. Ezek alapján határozta el az IRC tagsága, hogy feljelentést tesz Achim Wiebe ellen. — Nem próbálták vele tisztázni először a történteket? — Mi tettünk kísérletet az egyeztetésre, hisz nehezen hihető, hogy egy üzletben nincs árbevétel, csak kölcsön van, s erre Wiebe ajánlotta, hogy egyéb kitinek tevékenységéből, árbevételéből kompenzálásképpen átad valamit. Egy hentesüzlet-hálózatról van szó. Konkrét szerződéseket adott volna át a Metrim- pex-nek. A külkereskedelmi vállalat azonban ebbe nem ment bele, mondván: mi a biztosíték arra, hogy ez a vállalkozás nyereséges lesz ? Nem maradt más hátra, minthogy jogi útra tereljük az ügyet. Különben a jogászunk tárgyalni szeretett volna Wiebe úrral Kölnben, ám ő erre nem volt hajlandó. — Információik szerint mekkora összegről van szó? — Az erdőgazdaságtól kapott jelentések két és fél millió márkáról szólnak. Az IRC jogos követelése szerintünk meghaladja az egymillió márkát. — Miért halasztották el a taggyűlést, amelyen tisztázhatták volna a történteket? — A büntetőügy miatt halasztották el a magyar cégalapítók a taggyűlést. Achim Wiebe rendkívüli taggyűlés összehívását kérte, erre november 5-én kerül majd sor. %v. v | , | ■> | , gg g g, Keserű csalódás § 111 i ܧ8$8§ WfáMM — Az elmúlt hónapokban bizonyára volt ideje elgondolkodni a saját felelősségén is. Mire lyukadt ki? Az ügyvezető mélyet szippantott a sokadik cigarettájából, és nagy sóhaj kísérte mondandóját: — Nagyon is érzem a saját felelősségemet, sok tekintetben végtelenül naivan, túlzott bizalommal intéztem az ügyeket. Keserű csalódás ez nekem. Az üzleti élet más, mint amit korábban csináltam, sokkal szigorúbb törvények uralkodnak. Abban nagy az én felelősségem, hogy elvesztettük az üzleti életben presztízsünket. — Elkerülhetetlen a kérdés, mi lesz az IRC sorsa, hiszen csak a Metrimpexnek 30 millió forinttal tartoznak ? — Úgy vélem, ha a nagy hitelezők tényleg hozzá akarnak jutni követeléseikhez, akkor az az érdekük, hogy megvárják az ügy végső kimenetelét. Ha Wiebe úr fizet, akkor a cég üzemelhet tovább. Az a bizonyos egymillió márka kihúzna bennünket a bajból. — Ismerve a jogi eljárásokat, ez még a távoli jövő zenéje, de az is lehet, hogy a német üzlettárstól nem látnak egy pfenniget se... — Hát igen. Épp ezért szurkolója vagyok annak, hogy a hentesüzlet bejöjjön. Az eljárás a csalás miatt nem szűnt meg A Heves Megyei Rendőr-főkapitányságon Hajdú László r. őrnagy, a gazdaságvédelmi osztály vezetője elé tártuk Achim Wiebe kifogásait. — A legfontosabb ezek közül az, hogy magyar hatóságnak nincs illetékessége az ügyben. — Ebben téved, hiszen Egerben, magyar vállalatnál, vagyis az IRC-nél nyújtotta be elszámolás végett a számláit. A bizonylatokon ott szerepeltek a németországi fakitermeléssel kapcsolatban a saját kft-alkalmazottainak munkabérei, továbbá a magyarok által már kifizetett szállodai dijak, ellátási költségek is. A kiutazó dolgozók ugyanis az IRC- től itthon kaptak ellátmányt. Tulajdonképpen kétszer fizettetné ki ugyanazokat a költségeket. Ennek megfelelően a Btk. 318. szakasz (6) bekezdése szerint minősülő c.va/ű.vbűntettének alapos gyanúja miatt indítottunk Achim Wiebe ellen eljárást. — Mekkora összegről van szó? — Mintegy egymillió német márkáról. Ennyivel károsította meg az IRC-t. — Ennek eldöntése nyilván a bíróságra tartozik. A német üzletembernek azonban a rendőrség bánásmódjával összefüggésben is voltak kifogásai. A kihallgatás, afogvatartás körülményeivel kapcsolatban... — A kihallgatás a büntetőeljárási törvény szabályainak megfelelően történt, tolmács jelenlétében. Eleget tettünk a védőkirendeléssel kapcsolatos feladatunknak is. Az ügyvédnek elmondtuk: anyanyelvén leírhatja a vallomását, s azt azonnal lefor- díttatjuk és csatoljuk az ügyiratokhoz. Ezt azonban nem tette meg. — De hát ő többször is kérte, hadd tehessen vallomást! — Mi ezt az írásos megoldást tartottuk jobbnak, szombaton pedig nálunk is szabadnap van. — Hol tart most az eljárás Achim Wiebe-vei szemben, aki úgy tudja, átadják az egészet a német hatóságoknak? — Továbbra is tart az eljárás, a megyei főkapitányság vizsgálati osztálya végzi a nyomozást. Szalay Zoltán Ingatlan ® Reklám Computer
