Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-26-27 / 251. szám
HÍRLAP, 1991. október 26—27., szombat—vasárnap HEVES ÉS KÖRZETE 5. Hevesi nyugdíjasok Apcon Tarnaörs élő emlékei Ilyenkor ősszel, amikor színesek a lombok, különösen érdemes megtekinteni azokat a tölgyfákat, amelyek a parányi alföldi község, Tarnaörs élő nevezetességei közé tartoznak. A falu temetőjében áll egy hatalmas mocsári tölgy, amely emléket állít egy régi asztalosmesternek. A szájhagyomány szerint ugyanis az 1800-as évek elején Szanyi Szilveszter ültette az akkor meg suháng nagyságú fát. A szakemberek 90-100 evre becsülik a tizenegy méter magas fa korát. 1982 óta védett a több mint 400 centis törzsű faóriás. Ez a robosztus megjelenésű tölgy a hosszú élet jelképe még akkor is, ha a temetőben található. Valamikor határfának ültették az Alföldjellegzetes tölgyét, és a földmérőknek ma is bemért pontjuk, úgynevezett „térképfájuk”. A másik faóriás a falutól délre, mintegy két kilométerre a Tama melletti régi mederben látható. Korát 150-200 évre becsülik, a magassága pedig 12 méter. Törzsének kerülete megközelíti az 500 centit. Valószínű, hogy többedmagával — a ma is látható vadkörtékkel — egy fácános része volt. Ugyanis a falu néhai földbirtokosa, az Orczy család messze a környéken híres volt a tamaörsi fácán- és nyúlvadásza- tairól. A falu környékén a hajnali és az esti órákban ma is gyakran látni fácánt és nyulat. A Tama holtágaiban pedig többféle vízimadár fészkel. Néha-néha vonulómadarak is előfordulnak itt. Az erre járó turisták, horgászok, vadászok nem bánják meg, ha rövid pihenőt tesznek Alföldünk ezen kis csücskében, hiszen élményt nyújt ez a táj is a maga valóságával. Baráti találkozó Körzeti oldalunkon többször beszámoltunk már a hevesi nyugdijasklub rendezvényeiről, művészeti vetélkedőiről. Ezúttal a klub egyik vezetőségi tagja — Zagyva Bertalanná — számol be levelében arról, hogy nemrégiben baráti találkozón vettek részt az apci nyugdíjasoknál: Az apci nyugdíjasok — kezdi beszámolóját — a templom előtt sorfalat állva fogadtak bennünket, s a szívélyes üdvözlés után közös misén vettünk részt, amelyet egyébként a mi tiszteletünkre tartottak. Ezután az idősek napközi otthonába kalauzoltak minket, ahol elbeszélgettünk vendéglátóinkkal, kicseréltük Mint lapunkban beszámoltunk róla, a hevesi ötvenhatos megemlékezések sorát az a kiállítás nyitotta meg, amelyet október 23-án adtak át a látogatóknak, érdeklődőknek. Az anyagot a helyi Móricz Zsigmond Művelődési Központ aulájában helyezték el. Az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések több szempontból is dicséretesek, hiszen nemcsak a forradalomnak állítanak emléket, hanem egyben a fiatalabb generációk számára is közvetítenek ismereteket. Eddig ugyanis — az ismert okok miatt — az ifjabbak sokszor (az iskolákban legalábbis) eltorzított, tapasztalatainkat saját klubunk életéről. Délután a helyi művelődési házban — amely teljesen megtelt — az apci polgármester köszöntötte a hevesieket, ezt követően pedig a mi tagjaink színvonalas műsorral viszonozták az apciak kedvességét. Szép versek és népdalok hangzottak el, s nagy sikert aratott az Ötvös házaspár és Barna Ferencné azokkal a régi lakodalmas jelenetekkel és köszöntőkkel, melyekkel a régi hagyományokat idézték fel. A találkozó annyira jól sikerült, hogy a hevesiek meghívták apci kollégáikat egy viszontláto- gatásra.... hazug képet kaphattak csak a 35 évvel ezelőtti forradalomról és annak eseményeiről. Most viszont alkalom nyílik arra, hogy hiteles forrásokból, hiteles dokumentumok segítségével állítsák össze magukban ezt a képet. A hevesi kiállításon több tárgyi emlékkel is megismerkedhet az érdeklődő: így korabeli sajtótermékek sora, és ’56-os röplapok is láthatók. Külön tabló foglalkozik a mártírhalált halt miniszterelnök, Nagy Imre életével és munkásságával. Ez a bemutató október 28-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási ideje alatt: 8 órától 20 óráig. Kiállítás Hevesen Ötvenhat emlékei A breganzei kapcsolat Befektetés és példa Olaszországból Dr. Antonio Brian: „A legkisebb településnek is megvan a maga méltósága” Hevesen köztudottan kevés a munkalehetőség. Az országos átlagnál háromszor több itt az állástalan. Nem csoda, ha minden külföldi befektető szívesen látott vendég a térségben. A közelmúltban az olaszországi Bregan- ze városából érkeztek érdeklődők, hogy kapcsolatokat keressenek a két település között. Ekkor kérdeztük meg dr. Antonio Briant, Breganze polgármesterét elképzeléseikről. Ahogy elmondja, a kapcsolat véletlenül született meg. Dr. Hegedűs György, Heves polgármestere jó néhány év óta ismer egy breganzei polgárt, aki márciusban szólt, hogy jön a magyar barátja, s szeretné felkeresni a városházát. Szívesen megismerkedne azzal, hogy miként szerveződik itt az élet, milyen jó lépéseket tesznek a breganzeiek és milyen hibákat vétenek. A találkozó létre is jött, s Heves első embere találkozhatott az ottani viszonyokkal, a szerkezeti felépítéssel és a szolgáltatásokkal. Mint dr. Antonio Brian hangsúlyozza, számukra a legfontosabb, hogy átlátható legyen munkájuk a polgárok számára. Minél jobban igyekeznek őket bevonni a döntésekbe, s az elhatározások végrehajtásába. Ez azért nagyon fontos, hogy tudják: mit kapnak a pénzükért. Ezzel kapcsolatban még azt is elmondja, hogy nem szerencsés, ha ingyenesek a szolgáltatások, mert úgy nem értékelik azokat semmire. Egyébként ez a kistelepülés Vicenza tartományban található, s 7500 lakosú. Annak ellenére, hogy ilyen kicsi, jóformán minden megtalálható itt, ami az itt élők kényelmét szolgálja. Az utcák közművesítettek, mindenhol villany, víz, gáz, telefon. Sok a munkalehetőség, nagyon sokakat foglalkoztat a kézművesipar, de kisebb gyárak is dolgoznak. Előállítanak gépeket, kerámiát, ruhákat, s még sok minden mást. Ha akad is állástalan polgár, az— ha másként nem — feketén is kap munkát. Ehhez azt fűzi hozzá Brian úr, hogy annyira hozzászoktak a jóléthez az ottaniak, hogy nincs is kedvük fizikai munkát végezni. Ezért az ilyesmit marokkóiak, vagy észak-afrikaiak vállalják el. Az utóbbi időben arra törekszenek az ottani vállalkozók, hogy a kelet-európai országokkal keressenek kapcsolatot. Főleg a Cseh és Szlovák Köztársaság, Lengyelország, de elsősorban Magyarország érdekli őket. Tudják, hogy itt — az alacsonyabb bérek miatt — olcsóbban lehet előállítani különböző kézműipari termékeket, mint náluk. Ezért is dolgozzák ki a települések között az együttműködési kereteket, amelyben vállalkozók, iparosok és gyárosok szövetkezhetnek egymással. A polgármester már most is hozott magával szakembereket, akik látnak fantáziát a hevesi lehetőségekben. Érdekli őket a bútor- gyártás, a háziipari szövetkezet munkája, a pulykamell-export, de az alkatrészgyártás és -összeszerelés is. Már konkrét elképzeléseik is vannak. Nagyon tetszett nekik, amit a Hevesi Háziipari Szövetkezetben láttak, s ha a kereskedelmi image-t kialakítják, rövid időn belül piacra dobhatják a termékeket. A pulykamellexportra közös vállalatot terveznek, úgy képzelik, hogy a Góbis Kereskedőházzal együtt rendelik meg és vásárolják föl, s megfelelő csomagolásban _ forgalmazzák Olaszországban. Úgy gondolják, hogy a gazdakörökre támaszkodhatnának. Az alkatrészgyártáshoz és -összeszereléshez is olasz szakemberek nyújtanak segítséget, megfelelő dokumentációval szolgálva. Ezt is a kereskedőház egy részlegével szerveznék meg, de nem hazánkban értékesítenék a terméket, mert nincs elég igény rá. Az olasz polgármester arról is beszélt, hogy Heves volt az első kisebb kelet-európai város, amelyet közelebbről megismert. Elég sok különbséget lát saját hazájához képest. Úgy véli, sokat kell fejlődnie, de ez egyik napról a másikra nem valósítható meg. Nagyon elhibázottnak látja, hogy Magyarországon minél kisebb egy település, annál fejletlenebb. Náluk úgy tartják, hogy a legkisebb falunak is megvan a maga méltósága, s ha valahol lemaradás van, ott beavatkozik az állam és a megye, hogy segítsék a fejlődést. Arról is beszélt, hogy miként valósították meg a közművesítést. Legfontosabbnak a levegő, a víz és a föld védelmét tartják. Egyébként Brain úr kereszténydemokrata, ami számára azt jelenti, hogy társadalmi tevékenysége középpontjába az embert állítja. Maga is üzletember, egy borszövetkezet elnöke, de mellette tanít és tanácsadást is vállal. Szabadidejében pedig énekel, fellép a városka templomában. A kapcsolat tehát megszületett, s nemsokára konkrét formát is ölt. S Heves előtt ott lebeghet a testvérvároska példája, amelyet azonban csak hosszú távon lehet elérni. Nem könnyű több évtizedes lemaradást behozni, de ez értelmes cél lehet a hevesiek számára. (gábor) AII. világháború áldozatainak Emlékműavatás Erdőtelken Az emlékmű — virágokkal, koszorúkkal Október 23-án délelőtt fölavatták Erdőtelken azt az emlékművet, amelyet az I. és a II. világháborúban elesett hősök és elhurcolt áldozatok tiszteletére állítottak. Az eseményre — bár az idő rendkívül kedvezőtlen volt — nagyon sokan voltak kíváncsiak. Az ünnepség szentmisével kezdődött Erdőtelken, majd a megjelentek a templomkertben álló emlékműhöz vonultak. Az ünnepi műsor keretében — a Himnusz elhangzása után — fellépett többek között a kömlői asszonykórus, a díszőrséget pedig az Első alkalommal a Hevesi Nevelési Tanácsadó adott otthont annak a munkaközösségi megbeszélésnek, amelyet a helyieken kívül a hatvani, a gyöngyösi és az egri szakmabeliek részvételével tartottak. A megbeszélésen aktuális dolgokról esett szó. Értesülésünk szerint a hatvani, a gyöngyösi és az egri nevelési tanácsadókat a jövőben is a helyi önkormányzatok működtetik tovább. A hevesi viszont idén, december 31-ig tartozik a városi alatkai honvédség katonái, valamint az egri Lenkey kollégium diákjai adták. Az egybegyűltek előtt dr. Lukács Tamás országgyűlési képviselő (KNDP) tartott történelmi megemlékezést, majd a helybeli társadalmi szervezetek és a hozzátartozók emlékeztek a második világháborúban elesett hősökre, áldozatokra. Ezt követően Oszlánczi István polgármester, valamint Pintér Béla alpolgármester leplezte le az emlékművet, amelyet Tájt hi László címzetes kanonok, esperes-plébános szentelt fel. önkormányzat felügyelete alá, miután a megyei közgyűlés döntése alapján 1992. január 1-jétől a megyei önkormányzathoz kerül át. Ennek előkészületeiről Lassú Árpád, a megyei önkormányzat művelődési irodájának vezetője érdeklődésünkre elmondta, hogy az átadás-átvételhez szükséges információk gyűjtését megkezdték a pénzügyi irodával együtt. Ennek konkrét megvalósítására a jövő év elején kerül sor. Tizennyolcezer kéményt vizsgáltak meg Az elmúlt öt hónapban az előírásoknak megfelelően a Heves Megyei Tüzeléstechnikai és Kéményseprő Vállalat hevesi ki- rendeltségének dolgozói a körzetükből 18 ezer kémény műszaki vizsgálatát végezték pl. Ez a munka kiteijedt Füzesabony telepi részére, Besenyőtelekre, Poroszlóra, Dormándra, Boconád- ra, Tamamérára, Tarnazsadány- ra, Nagyfügedre, Pélyre és Heves vezekényre. A szakvélemények alapján, — több esetben — a lakókat felszólították, hogy saját maguk és környezetük érdekében mielőbb hozassák rendbe a kéményeket. Horgászverseny Alatkán A közelmúltban megtartotta hagyományos versenyét Alatkán — egy művelésből kivont sóder- bányatavon — a Metalloglobus Horgászegyesület. Az egyéni férfi versenyben Törő Antal budapesti horgász lett az első. A második helyre Mikula András, a Metalloglobus tamaszentmik- lósi telepének dolgozója, a harmadik helyre pedig Nagy Tamás jászberényi nyugdíjas került. A női egyesben a legjobb eredményt Sei Péterné budapesti, az ifjúságiaknál ifj. Jámbor János pélyi, a legfiatalabbaknál pedig Balogh Krisztián hevesvezeké- nyi versenyző érte el. Kopjafát avattak Tarnazsadányban Az 1956-os forradalom 35. évfordulója tiszteletére október 23-án kopjafát avattak a falu közepén levő ligetben. Egy erdélyi fafaragó művész, Csathó Antal által készített munkáját Mester András tarnazsadányi polgár- mester avatta fel. Az ünnepségen a helyi általános iskola tanulói adtak műsort. Kiállítás A Debreceni Műhely alkotókörének kiállítása nyílt meg nemrégiben Hevesen, a helyi művelődési központban. A festményeket az érdeklődők október 30-ig tekinthetik meg. Januártól a megyei önkormányzathoz kerül Zaránkról indult — Amerikába készül Tudománya: a búzanemesítés Egerben találkoztunk, a megyei gabonaválasztmány legutóbbi ülésén. Ott egyik főszereplője volt az eseménynek Lóvéi István, a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Közvetlen szavakkal mutatkozott be a zaránki származású fiatalember, aki először találkozott Heves megye mezőgazdaságának szakvezetőivel. Nagy hozzáértéssel beszélt a minőségi búzatermelés fontosságáról, annak lehetőségeiről. Nem véletlenül, hiszen ezzel a növénnyel „jegyezte el magát” nemesítőként, kutatóként. — Falun nőttem fel — mondja közvetlen egyszerűséggel —, ma is szeretem Zaránkot, az Alföldnek ezt a részét, az ott tevékenykedő embereket. Ez nagyban kihatott pályaválasztásomra, nem kevésbé Lövei nagyapám, aki gyerekként tanított a föld szere- tetére, a földművelés szépségeire. Az általános iskolát követően elkerültem a szülői háztól, miután Budapesten, a Vörösmarty imnáziumban tanultam tovább iológia-kémia tagozaton. Már ott elhatároztam, hogy érettségi után Gödöllőre, az agrártudományi egyetemre jelentkezek. Szerencsemre fel is vettek, és 1984-ben diplomáztam. — Hogy került Martonvásár- ra? — Ez tulajdonképpen véletlenül történt. 1983 telén az egyetemi tudományos diákköri konferenciára én is beneveztem. A dolgozatom témája az intenzív búzatermelés úgynevezett művelőutas komplex technológiájának kialakítása és vizsgálata volt. Ez akkoriban újnak számított, és erre épült a diplomamunkám is. Nagy örömömre nyertem a diákköri konferencián. Akkoriban járt egyetemünkön dr. Balia László főosztályvezető és dr. Jolánkai Márton osztályvezető a martonvásári kutatóintézetből, akiknek bemutattak, és akikkel szakmi kérdésekről beszélgettünk. Arra kértek, hogy ezt folytassuk az intézetben, ahová el is mentem. Tulajdonképpen Bábolnára készültem a mérnöki oklevél megszerzése után, de miután felajánlották, hogy adjak be pályázatot Martonvasárra, ezt meg is tettem, és emellett döntöttem. — Tehát a szerencse is ön mellé pártolt... — Valóban így történt, és immár hét esztendeje ott dolgozom. Tulajdonképpen dr. Bállá László — aki ma már az intézet igazgatója — és dr. Jolánkai Márton felkaroltak. Nagyon sokat köszönhetek nekik, és jól érzem magam az intézetben. Egyik legizgalmasabb munkám, amelyet a Heves megyei szakembereknek is elmondtam, a minőségi búzatermelést segítő martonva- sári Mv-M-fajta elterjesztése. Ez már szabadalom. Úgynevezett félintenzív búzáról van szó, amelyet zárt rendszerben termelnek, es óriási jelentősége lehet a következő evekben, természetesen ezen a tájon is. Van egy térkép, amely 1885-ben a bécsi tőzsdének készült, és országunk minőségi búzatermő területeit mutatja. Ebbe Heves megye is beleilleszkedik. Azt hiszem, ez ma is élő útmutató lehet, ámbár a jövőnek is szól! — Tudomásom szerint hamarosan A merikába készül... — A Világbank ösztöndíjával a jövő év februárjában az Egyesült Államokba megyek tanulmányútra. Ezt pályázat alapján nyertem el, és nagy megtisztelte- tesnek tartom. Előtte azonban még doktorálni szeretnék, remélem, ez sikerül is. A disszertációm alapja az 1983-as diákköri konferenciára összeállított dolgozatom, amelyet természetesen sok mindennel továbbfejlesztettem azóta. Az amerikai tanulmányút elé nagy várakozással tekintek, és bízom abban, hogy sok új ismerettel gazdagodok majd ott. Menfusz Károly