Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-30 / 203. szám

3 HÍRLAP, 1991. augusztus 30., péntek MEGYEI KÖRKÉP Épületgépészek konferenciája Német kezdeményezésre jött létre az épületgépészek központi szövetsége, amely ma délután 6 órától az egri Park Hotel Fehér Termében tartja országos konfe­renciáját. A szövetség célja az, hogy a magyar vállalkozók meg­ismerjék a nyugati technológiát, tanulmányutakon sajátíthassák el a legkorszerűbb ismereteket. Emellett igyekeznek jól képzett szakemberekkel belopni magu­kat a magyar közönség szívébe. A hatásköri törvényről Ma délelőtt 9 órától Gyön- gyöstaijánban tanácskozik a Mátrai Önkormányzatok Szö­vetsége. Ez a szervezet 29 részt­vevőt tömörít magába, s célja az, hogy közös érdekek alapján kö­zös munkát végezzenek. A mai fórum vendége dr. Vass Géza megyei főjegyző lesz, aki a hatás­köri törvényről beszél az egybe­gyűlteknek. Nevelési segély Terpesen Megyénk több településéhez hasonlóan a terpesi önkormány­zat is elhatározta, hogy a szep­temberi iskolakezdéshez ingyen biztosítja az általános iskolások számára a tankönyveket. Emel­lett arról is döntöttek, hogy min­den óvodás és iskolás korú gyer­meket ezer forintos nevelési se­gélyben részesítenek. Tájékoztatás a kárpótlásról A Független Kisgazdapárt fü­zesabonyi szervezete ingyenes, tájékoztató jellegű tanácsadást szervez szeptember 2-től, min­den munkanapon 8-tól 15 óráig a Rákóczi üt 62. sz. alatt (a rend­őrség régi épületében). Ezenkí­vül hétfőnként és péntekenként szintén ingyenes jogi tanácsadást tartanak az érdeklődők számára ugyanitt. Kegytemplomi búcsú Az egerszalóki kegytemplom Kisboldogasszony- és Mária-ne- ve bűcsúját szeptember 7-én, il­letve 8-án tartják. Szombat este 7 órakor szabadtéri szentmisével és Zachár Géza miskolci plébá­nos vezetése mellett körmenettel indulnak az események. Imavir­rasztás közben éjfélkor gyertyás körmenet és engesztelő szentmi­se lesz, míg vasárnap 10 órakor kezdődik maga az ünnepi búcsúi szertartás. A búcsús körmenetet Sághy Ferenc főesperes, balassa­gyarmati plébános vezeti. Pótfelvételi és pótbeíratkozás Szeptember 5-én délután 2-től 6-ig még jelentkezhetnek azok a diákok, akik az idei tanév­ben szeretnének a füzesabonyi zeneiskola növendékei lenni. Ezen a napon ugyanis mód nyílik pótfelvételire és pótbeíratkozás- ra is. A különböző hangszerek iránt érdeklődő tanulók hegedű, cselló, fuvola, oboa, klarinét, trombita, harsona, kürt és bari­ton szakok közül választhatnak, de korlátozott számban még szolfézsre és zongorára is elfo­gadnak jelentkezéseket. A tan­évnyitó szeptember 6-án 17 órá­tól lesz. Nyárbúcsúztató A Hatvani Városi Művelődési Központ a hajnali órákba nyúló programot szervez ma a nyári va­káció búcsúztatására. Délután 2 órakor a művelődési központ Uránia-klubjában a nyári nap­közi otthonos táborok foglalko­zásain készült munkákból nyílik kiállítás. Délután 3 órakor a kas­télyudvarban Puszi és Ernesto Két bolond egy pár című műso­rát láthatják a gyerekek. Este a városháza előtti téren nagysza­bású utcabált rendeznek, ame­lyet 7 órakor diszkó nyit, majd fellép az Akcióegység, az Ath- ryum, a Nosztalgia, a White hor- seésa Traffic7a/wegyüttes. Éjjel egy órától hajnali kettőig ismét diszkó lesz. Biztos, hogy bomlaszt, akinek nagy a szája? Jól működő polgárőrsége van Szűcsinek: hatvanan vesznek részt a községben a rend ellenőrzésében. A közelmúltban külön helyisé­get alakított ki számukra az önkormányzat: Panasonic telefonnal és CB-rádióval, amely nyolc kilométeres körzetben ad. (Fotó: Perl Márton) Szerény, bensőséges köszöntő Akik a szenetércet, olajat adják (Folytatás az 1■ oldalról) — Miért szidta a vállalati biz­tost?— kérdezem Jósvai Lászlót. — Szerintem helytelenül járt el egy ügyben, és én ezt a kollé­gák előtt meg is fogalmaztam. Régi gyakorlat a cégnél, hogy ha valakinek apró, félórás javítása van a saját autóján, az behozhat­ja a kocsit, és odabent megjavít­hatja. Egy ilyen eset fordult elő épp akkor, amikor az új igazgató — vagyis a vállalati biztos — te­repszemlét tartott, és szerintem nagyon keményen oktatta ki a „bűnöst”. — A meghallgatási'jegyző­könyv szerint ön valami olyasfé­lét mondott, hogy az igazgatót ki­löki az ablakon... — Nem jelentettem ki ilyet, és ezt neki is megmondtam. Úgy fogalmaztam, hogy „bizony, az igazgató hibát követett el, nem kellett volna a melóst kiutasíta­ni...” Egyébként én többször is kértem Sós Istvánt, hogy beszél­gessünk, elvégre én voltam a „petíciósok” vezetője, illett vol­na, hogy tárgyaljunk a vállalat ügyeiről. De ő sohase ért rá — az­tán már csak ez a fegyelmi ügy jött, meg később a felmondásról szóló papír. — Fegyelem nélkül nem lehet rendet teremteni — kezdi a be­szélgetést Sós István, a vállalati biztos. — Engem azzal bíztak meg, hogy rendet csináljak, és ehhez szabad kezet kaptam. Kár tagadni, a vak is látja, hogy milyen tumultuózus jelene­tek ismétlődnek napról napra a hatvani földhivatalban a kárpót­lási törvény életbelépése óta. Míg korábban reggeltől zárásig negyven-ötven polgár fordult meg falai között, ma nem ritka, hogy kétszázan keresnek orvos­lást gondjaikra. Egyébként aho­gyan Molnár Bertalan körzeti földhivatal-vezetőtől halljuk: ti­zenkét főnyi ügyintéző gárdájuk ugyanennyi település ügyes-ba­jos dolgaival foglalkozik, s fel­duzzadt munkájuk közepette pozitívumként könyvelhetnek el igen sok elismerő levelet, dicsérő telefonhívást is az ország külön­böző helyeiről, munkájuk mél­tánylásaként. Pedig rengeteg irat, okmány, térkép fordul meg az itt dolgozók kezén. Hiszen valahány kárpót­lást igénylőnek e hivatalhoz kell fordulnia, korábban volt földje, lakóháza régi irataiért, betétmá­solatáért, földnyilvántartási bir­tokívéért, térképéért, s ki tudja még, mennyi más, hasonlóan fontos okmányért. Molnár Ber­Nem Jósvai László az egyetlen ember, akit elbocsátottam, töb­ben átszervezések miatt mentek el. Egyébként pedig úgy látom, hogy Jósvai László felesleges a cégnél, nincs szükségünk vil­lanyszerelőre. — Akkor miért nem emiatt mondott fel neki? Diplomatiku- sabb „húzás” lett volna... — A vállalat jogászával egyeztettem, ő azt mondta: fel­mondást meg lehet indokolni a dolgozó fegyelmezetlenségével. Különben is, azzal, hogy fel- mondtunk, és nem elbocsátot­tunk, Jósvai úr ugyanannyi ked­vezményt élvez, mint más tisz­tességes alkalmazott. — Voltaképpen az a baja vele, hogy önre sértő megjegyzéseket tett? Meggyőzni sem próbálták egymást, hiszen ön idekerülése után a harmadik napon fegyelmit indított ellene... — Tisztességesen jártam el: ahogy idejöttem, munkásgyűlést tartottam, és elmondtam, hogy nem tűröm a fegyelmezetlensé­get. Azt pedig egyáltalán nem tartom rendes dolognak, hogy Jósvai László minden egyes in­tézkedésemet munkaidő alatt ki­sebb csoportokban „megvitat­ta”, ezáltal kellemetlen, demora­lizáló légkört teremtett. Azt hi­szem, túlságosan hozzászokott ahhoz, hogy a régebbi vezetők „megijedtek” tőle, hozzám is az­zal kopogott be, hogy ő szervezte az aláírásgyűjtést az előző igaz­talan ugyanakkor azt is kifejtette, hogy mind e tennivalójuk köze­pette igencsak előfordul, misze­rint egy-egy állampolgár nem­csak az ingatlanra vonatkozó ira­tokat képtelen felmutatni, de le­származottként még azt sem tud­ja, hogy a határ melyik részén volt a birtoka. — Egyébként a polgárok él­nek azzal a lehetőséggel is, hogy adott esetben levélben keressék meg hivatalunkat, s mi készség­gel eleget teszünk az ily módon megnyilvánuló kívánságnak, ké­résnek, hiszen kötelességünk a polgárok mind igényesebb ki­szolgálása —jegyezte meg a hiva­talvezető. — S tehetjük ezt annál inkább, mivel az itt dolgozók nem mai gyerekek. A tizenkét ta­gú stáb nagyobb része évtizedek óta szolgál e funkcióban, tehát kellően felkészült. Sőt, akkor sem veszti el a fejét, ha eseten­ként a hozzá forduló ügyfelek tü­relmetlen megnyilatkozásai mi­att felfűtött légkör alakul ki hiva­talunkban. Mint látogatásunk során ta­pasztalhattuk, a földhivatal gató ellen, és vele mindenkép­pen beszélnem kell. Türelmét kértem, de úgy látszik, hiába... — Úgy tudom, Jósvai László a munkaügyi döntőbizottsághoz fordul, és a felmondás felülvizs­gálatát kéri. Mi van, ha nyer? — Semmi. Másnap átszerve­zésre hivatkozva felmondok ne­ki, hiszen már az előbb is mond­tam : villanyszerelőre nincs szük­ség a városgondozási üzemnél. Megkérdeztem Jósvai László közvetlen főnökét, Pál Dezsőt is, milyen embernek tartja beosz­tottját. ő úgy válaszolt: a mun­kájával kapcsolatban semmiféle kifogás nem merült fel, amit rá­bíztak, pontosan elvégezte. A „tulajdonságaival” kapcsolatban is megpróbálta megkeresni a he­lyes kifejezéseket. — Kellemetlen, nagyszájú ember? — Inkább úgy mondanám, hogy nyílt. Ha rosszat látott, azt az illető szemébe mondta meg. őszinte volt és szókimondó, és általában védte a munkások ér­dekeit. Tény és való, hogy ami­kor én egy évvel ezelőtt ide ke­rültem, mindenki vele volt „fennakadva”. És ez állítólag minden új vezetőnél — már az üzemigazgatókra gondolok — továbbgyűrűzött. Nem fogadták el őt, hanem mindig valamivel védekeztek ellene. Fekete bá­rány lett. Doros Judit munkatársai egészen kiélezett helyzetekben is készek megfelel­ni kötelezettségeiknek. Ha pél­dául igen sürgős ingatlan vagy kölcsön bejegyzése végett kere­sik meg őket, akkor készek soron kívül, a benyújtástól számított egy-két nap alatt elrendezni. S ez már csak amiatt is többletáldo­zat, mivel a kárpótlási ügyintézés mellett a hivatalnak hagyomá­nyos munkáját — tulajdonjog, jelzálog stb. bejegyzése! — szin­tén el kell végeznie. Utóbb hangzottak el lakossági bírálatok az itt dolgozók munká­ja, a hivatal ügyvitele kapcsán. Ezt nem utasították vissza Mol­nár Bertalanék, hiszen a lónak négy lába van, mégis megbotlik olykor. Inkább köszönik az ész­revételeket, s hajlandók arra, hogy túlórázzanak. Ám van ne­kik is kérésük: a polgárok vegyék figyelembe, hogy mennyire túl­hajszoltak munkatársai, s legye­nek megértéssel irántuk. Úgy vé­lik, ez is az ügy, a közösségi érdek hasznára fordul. (moldvay) Bányászok. Ők azok, akik nap mint nap a föld mélyében, illetve felszínén tevékenykedve szenet, ércet, olajat adnak mindannyi­unknak. A hét végén köszöntjük őket a már hagyományos bá­nyásznapon. Az idei azonban — éppen a nehéz gazdasági körül­ményeket figyelembe véve — szerényebb lesz, mint máskor volt. A készülődésekből azon­ban kitűnik, hogy mindenütt bensőséges köszöntést tartanak. Mindez már tegnap megkez­dődött az Országos Ere- és Ás­ványbányák Kutató és Termelői Műveinek istenmezejei bentonit- bányaüzemében. Ma folytatódik Gyöngyösön és Rózsaszentmár- tonban, ahol az elhunyt bányá­szok emlékére emelt táblákat megkoszorúzzák. Ugyancsak ma reggel ünnepi megemlékezést tartanak a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat egri üzemében. Csajtai Géza igazga­tó mond beszédet, majd 25-en kitüntetésben részesülnek, a Bá­nyászati Szolgálatért Érdem­érem különböző fokozatait kap­ják meg. Az üzem kollektívája szombaton a megyei levéltár melletti sportpályán találkozik, ahol baráti összejövetelt tarta­nak. A Recski Ércbánya Vállalat­nál szombaton délelőtt emlékez­nek meg a bányásznapról, és Ga- gyi Pálffy András igazgató tart beszédet. Szó esik arról: idén kétszáz esztendeje annak, hogy Recsken megkezdték az ércter­melést. A második világháborút követően — 40 esztendeje — újra megnyitották az üzemet. A bá­nya egy osztrák befektető céggel közösen, várhatóan még ebben az évben részvénytársasággá ala­kul. Az ünnepségen 18-an kap­ják meg a Bányászati Emlékér­met, közöttük Kovács Gyula an­nak gyémánt fokozatát, akit egy­ben a Bányamentő Érdemérem arany fokozatával is kitüntetnek. Szombaton délután ünnepsé­get tart Egerben, a Finomszerel- vénygyár kultúrházában az Or­szágos Érc- és Ásványbányák Kutató és TermelőMiívemek kol­lektívája. Tízen vehetnek át Bá­nyászati Szolgálati Érdemérmet, emellett hat dolgozónak — akik 25-30 éve a cégnél tevékenyked­nek — aranygyűrűt adományoz­nak. Végül közös vacsorán, fe­hér asztal mellett ünnepelnek. Érdekességnek számít, hogy megkezdik a privatizációt, mely­nek eredményeként szeptember 1 -jétől a bentonit- és az agyagbá­nya kiválik, és kft.-vé alakul. A Mátraaljai Szénbányák dol­gozói vasárnap ünnepelnek Vi- sontán, a Thorez bányaüzem­ben. Dr. Goda Miklós vezérigaz­gató tart megemlékezést, majd húsz dolgozót tüntetnek ki. Az ünnepségen várhatóan másfél ezren vesznek részt. A helyieken kívül Bükkábrányból, Ecsédről, Petőfibányáról és Veszprémbőlis jönnek a meghívottak. Csak amennyi kitelik tőlük Panaszok nyomában a hatvani földhivatalban Viszonylagos siker Véradás — még a cukorkampány előtt ( Tudósítónktól) A tervek szerint a hatvani cu­korgyárban szeptember 3-án ke­rült volna sor az önkéntes vér­adónapra. Mivel azonban ez az időszak a cukorgyári dolgozók felkészülésének időszakára esik, így egy héttel előbb került sor, augusztus 27-én a véradónapra. Nyolcvan donortól 32 liter vérre számítottak, de csak 71 jelentke­ző 28 és fél liter vérét kaphatta meg a vérellátó állomás. Énnek ellenére elégedettek voltak, hi­szen — mint mondták — a nyári szabadságolások idején számíta­ni lehetett a létszámcsökkenésre. Sajnos, a petőfibányai térség­ben sokkal nagyobb a lemaradás, hiszen az átszervezés és a több műszak nehezíti és kedvezőtle­nül befolyásolja a véradómoz­galmat. A mostani véradás viszonyla­gos sikere nagyban annak kö­szönhető, hogy a többszörös vér­adók mellett már a fiatalok is be­kapcsolódtak a mozgalomba. Akadnak, akik elsőként, de má­sok már többször is tartották kaijukat a tű alá. A sokszoros véradók közül is említést érde­mel többek között Farkasházi Zsuzsanna, Tóth Dezsőné, Hor­váth Vilmos. Utóbbi a Mátravi- déki Cukorgyárak szakszerveze­ti bizottságának titkára, akit már negyvenszeres véradóként tarta­nak nyilván. De az előkészítésért sokat tett Puskás József nyugdíjas, megbí­zott kultúrotthon-igazgató, aki négy helyiség berendezésével já­rult hozzá az eredményhez. Szűcs Ferenc Árokban a teherautó Tegnapelőtt egy Bükkábrány felől közlekedő szénszállító teherautó forgalmi okok miatt fékezésre kényszerült Kál község határában, a 3-as számú fő közlekedési úton, s emiatt az útpadkának hajtott, majd az árokba borult. Szerencsére komolyabb baj nem történt, mindössze a sofőr felesége szenvedett könnyebb sérüléseket. Az anyagi kár azonban így is jelentős, mintegy 150 ezer forint. (Majoros István felvétele) Polgárőrszoba Szűcsiben

Next

/
Oldalképek
Tartalom