Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-10 / 160. szám
HORIZONT 4. HÍRLAP, 1991. július 10., szerda A Barátok terén található impozáns épületegyüttes Gyöngyös egyik ékessége, a középkori eredetű Szent Ferenc-rendi templom és kolostor. Ferencesek telepedtek le itt, még a török idők előtt, majd rendház működött. P. Posta Benjámin ferences rendházfő- nökkel, az Alsóvárosi Római Katolikus Ferences Plébánián arról beszélgettünk, hogy mikortól vannak itt Assisi Szent Ferenc követői, milyen szerepet töltenek be Gyöngyös életében, és egyáltalán él-e még a Mátra alján az a bizonyos ferences lelkiség? — A ferencesek, mint rend a középkortól kezdve itt vannak — kezdi a plébános úr. — Azonban, ha arra gondol, hogy mióta vagyunk itt újra, akkor néhány hónapja, egész pontosan 1990. augusztus 2-án iktattak be hivatalosan. A rend akkor kapta vissza a Gyöngyös Alsóvárosi Plébániát, és a plébánia lakrészébe költözött a ferences rendház. Szóval, néhány hónapja vagyunk itt újra, negyven év után ismét. A rendnek a régi ittléte valóban meghatározó volt Gyöngyös város arculatára, márcsak azért is, mert a középkortól, a XIII. század végétől kezdve folyamatosan működött itt a rend, még a török időben is. A ferences lelkiség Gyöngyös városának része, szellemi arculatának meghatározója volt. Azt, hogy ebből mi van most még érvényben — 40 év elteltével — fel kellene mérni. A város felkért egy szociológus csoportot, hogy térképezzék fel Gyöngyös szociális helyzetét. Erről én is tudomást szereztem, és kértem azt, hogy vegyenek fel néhány olyan szempontot, amiből kitűnne Gyöngyös vallási állapota, s hogy ápolják-e a hagyományokat, ami kapcsolatos mondjuk a ferences renddel és szellemmel. Még nem kaptam jelzést, hogy elférne-e ebben a felmérésben az általam említett néhány kérdés is. — Miterli György plébános úr elkezdett itt egy olyan folyamatot, amely a Barátok templomának a felújításához vezetett. Azon túl, hogy igazán megszépült az épület, tehát látható nyomai vannak munkásságának, Önök folytatják-e ezt a kezdeményezést? — Miterli esperes úr — aki plébánosa volt a Gyöngyös Alsóvárosi Plébániának — valóban nagyon komoly munkát végzett a 6-7 év során, amit itt eltöltött. Az egész templom rendbehozatalára volt egy nagytávú, nagy léBeszélgetés P. Posta Benjámin ferences rendházfőnökkel Él-e még Gyöngyösön a ferences lelkiség? A ferencesek plébánia-temploma A templom egyik ékessége a barokk szószék — Önök végül is hogyan szeretnék a belső teret kialakítani? — A szembemiséző oltárt véglegesen más helyre, a templomhajó első boltszakasza alá terveztük, ahol megfelelő nagyságú tér áll rendelkezésre a liturgikus mozgásokra. A szentélyt pedig fenntartjuk a szerzetesi stallumok (padlók) részére. A másik lényeges elképzelésünk a keresztelő kápolna főbejárat melletti kialakítása. Terveink között szerepel egy házi kápolna létesítése, ahol szerzetesi közösségünk közösen és egyénileg imádkozni tud. Szeretnénk fűt- hetővé tenni ezt az épületrészt, ahol télen-nyáron egyaránt ösz- szejöhetünk közös imára. — A közel egy év alatt, mióta a ferencesek újra itt vannak Gyöngyösön, igen sokrétű munkát végeztek. Itt van például a Kolping- egylet és a Máltai Szeretet Szolgálat. Ezeknek a felkarolása, működtetése is hozzátartozik a Ferences-rend elképzeléseibe? — Nézze, a mi elképzeléseinkhez az az új gyakorlat tartozik, hogy a nem papokat — egyházi elnevezéssel: laikusokat — bevonjuk az egyház életébe. Gondolom, természetes, hogy az egyház a hívőkön keresztül akarja kifejteni a maga tevékenységét. Elkezdtünk néhány egyesület életrehíváni, vagy spontán jelentkeztek nálunk, hogy szeretnének ilyen-olyan közösséget alapítani. A mi szempontjaink érvényesültek, amikor egyiket- másikat támogattuk vagy sem. Lényeges számunkra, hogy olyan szervezet legyen, amelyik vallási alapon jön létre, az egyházzal élő kapcsolatot tart fenn, és maguk a közösség tagjai vallásosak. Az is, hogy olyan munkát vállaljanak az egyház életében, ami egybeesik a mi törekvéseinkkel. Idáig két ilyen egyesület alakult és működik. Az első volt a Kolping-egylet helybéli családja. Ez részben hivatásrendi szerződés. Tagjai magukra nézve kötelezőnek tartják az átlagon felüli gyakorlati vallásos életet. Nemzetközi szervezet, ami szintén hangsúlyos. Ezzel is szeretnénk segíteni a magyarországi társadalmi folyamatokat, az Európához való közeledést. Ugyanez volt a Máltai Szeretet Szolgálattal is: tagjai gyakorló keresztények. Nem föltétien katolikusok, lehetnek más egyháznak a tagjai is. Világszervezet, és a felebaráti szeretet gyakorlásán keresztül akarja megmutatni a maga istenhitét, vallásosságát. Ez a két szervezet jelentős plébániánkon. Természetesen működnek kifejezetten hitbuzgal- mi, tehát a vallás gyakorlásának közösségi formáit kereső, már élő szervezetek is. Idetartozik a cserkészet, a Rózsafüzér Társulat, az énekkar, a ministrás gárda és szeretnénk újraéleszteni a Ferences Világiak Rendjét. — Végezetül hadd kérdezzük meg: hogyan sikerült újra beilleszkedniük Gyöngyös életébe? — A kérdés talán nem egészen pontos, mert nincs arról szó, hogy be kell illeszkednünk. Mi mindenütt otthon érezzük magunkat, ahol hívők vannak. Ennek a gyakorlata, szelleme már olyan, hogy az emberek a lelki- pásztorokat szívesen fogadják. Gyöngyösön pedig kifejezetten a ferenceseket, mint lelkipásztorokat szívesen látták. Az elmúlt 40 évben sem veszett ki a ferenceseknek az emlékezete, vártak bennünket. Amikor megjelentünk — pedig hétköznap volt a beiktatás — templomunk megtelt. Ismerték tehát négy évtizeddel ezelőtt a ferenceseket, és ezt a szép emléket átadták gyermekeiknek is, akik szüleik elbeszéléséből tudtak rólunk. Köztudott volt Gyöngyösön, hogy létezünk, valószínűleg a családokban gyakran beszéltek rólunk. Lehet mondani, hogy a családok barátai voltak a ferencesek. Ahogy a magunk ferences létünkkel megjelentünk újra Gyöngyösön, rögtön a szívükbe zártak, és örömmel fogadtak a helybéliek. Korcsog Béla P. Posta Benjámin: „Mi mindenütt otthon vagyunk, ahol hívők vannak” (Fotó: Adamik Miklós) legzetű programja, elképzelése. Ezt indította a homlokzat rend- behozatalával. Ez volt a legnehezebb, mert itt található a legtöbb plasztikai dísz, szobor: minden épületet ez reprezentál. A plébános úr terve volt a templom teljes külső képének a rendbehozatala. Ehhez tartozott volna hozzá az altemplomnak a feltárása, többek között Vak Bottyán sírjának a feltárása. Mi ezeket az elképzeléseket részben átvettük, azonban bizonyos hangsúlyeltolódás van abban, amit mi szeretnénk megvalósítani. — Plébános úr miről is van szó, mi ez a hangsúlyeltolódás? — A mi kiindulópontunk nem az épület, hanem az emberek, akikkel nekünk kapcsolatot kell teremteni, különböző módon a templomhoz kell őket kapcsolni, és a vallásos életnek az újjáélesztése. Minden más, tehát a környezet alakítása is másodlagos. A II. Vatikáni Zsinat néhány liturgikus előírása megköveteli a templomban bizonyos változatások végrehajtását. A legfontosabb a szembemiséző oltárnak a kialakítása, az egyik liturgikus térnek az átszervezése, a szabályozóknak megfelelően. Ez a mi templomunkban jelen pillanatban csak nyomokban fedezhető fel. Korábban sem egy átfogó elgondolás nem volt a belső térnek az átszervezésére, ahogy konkrét lépéseket sem tettek ennek érdekében.- * | A magyar gazdaság rövid távú kilátásai A recesszió tovább mélyül, a keleti piacok drámai szűkülése, valamint a befektetési kedv csökkenése alapján nincs ok közeli fordulatot remélni, másfelől viszont folytatódnak azok az olykor meglepő intenzitású pozitív folyamatok, amelyek a gazdaság alkalmazkodóképességét jelzik — állapítja meg a Konjuktúra-, Piackutató és Informatikai Intézet jelentése. Megállapításaik szerint a konvertibilis exportot ezúttal nem mesterkélt eszközökkel bővítették, a kisvállalkozások fellendültek, s Magyarországnak egyelőre, úgy látszik, sikerül többé kevésbé tartania magát az IMF-fel egyeztetett stabilizációs politikájához, ami más kelet-európai országokkal való összehasonlításkor nem kis sikernek minősül. Az ország konvertibilis deviza- pozíciója az első négy hónap után lényegesen kedvezőbb volt a vártnál. így elképzelhető, hogy az év végére kialakuló fizetési- mérleg-pozíció jobb lesz a feltételezett 1 -milliárdos deficitnél, még akkor is, ha az egyenlegjavulás lassú, netán meg is szűnik. Az ország külső finanszírozása a kedvezőtlen nemzetközi körülmények — a hitelpiacok szűkülése és a kelet-európai régió számos országának Magyarország megítélését is befolyásoló megrendült fizetőképessége — ellenére biztosítottnak tekinthető. Ezzel szemben, mint arra már a megelőző, tavasszal készült konjuktúrajelentés is utalt, a keleti kereskedelem változásában a cserearányromlásnak valószínűleg kisebb, a kereskedelmi forgalom összeszűkülésének viszont lényegesen nagyobb hatása lehet, mint azt az elmúlt év végén a szakértők többsége feltételezte. Szaporodnak a vállalatok pénzügyi nehézségei, a csődhelyzetek és velük együtt a társadalmi feszültségek. A súlyos válságjelenségek ellenére — a közelmúlt pozitív folyamatai alapján — nem tűnik kizártnak, hogy viszonylag kedvező körülmények és a következetes gazdaságpolitika esetén sikerülhet az infláció felgyorsulását megfékezni, de persze az árszínvonal-emelkedés ütemének látványos csökkenése és egyelőre a gazdasági teljesítmények zsugorodásának megállítása nélkül. Számolni kell a gyorsuló ütemű munkanélküliséggel is. A konjuktúrajelentés a magyar gazdaság értékelésén túl foglalkozik a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok alakulásával, a kelet-európai sajátos problémákkal, Németország gazdasági helyzetével az újraegyesülést követően, valamint taglalja a fejlett és a fejlődő országok gazdasági helyzetét.-----i fi ív Robin Hood A történettől nem vár sok újat az ember: Robin Hood, a kitaszított szász nemes históriáját könyvben, tévében, rajzfilmen, szóval majdnem minden alakban ismeri már. Inkább csak azért ül be a moziba, mert a mese, a kaland az örök, a romantikus hősökre pedig mindig szükségünk van. Ez a mostani Robin Hood vegyes érzelmeket kelt, amelyek nem múlnak el a film végén sem. Mintha megbicsaklott volna a sztori, mintha csak arra kellett volna, hogy lássunk néhány verekedős jelenetet, pompás lovat, csapzott hajú normann lovagot. A Robin Hood- képünk is sérül, mert az ifjú ezúttal kissé „szansájnosra” sikerült: vakító kék szeme, jól fésült bajusza van, és íjász tudását is csupán egyszer villantja fel. Amúgy egyáltalán nem lesz hős belőle, semmilyen értelemben. Mint férfit, nem tudjuk csodálni: szerelme a normann lány, Marian iránt inkább testi, mint lovagi, ami egy másik filmben persze egyáltalán nem lenne zavaró. Node Hood-tól nem azt váijuk, hogy egy izgalmas csatajelenet kellős közepén „ledöntse” szíve választottját. (Még akkor se, ha ezt az akciót egyértelműen a hölgy provokálja.) Harcosként se nyeri el csodálatunkat: langyos és középszerű alak. Mindezekért bizonyára a rendező is felelős. Nem lehet egy legendát úgy formálni, hogy a végén épp a legendaság hangulatát veszítjük el: a jó itt győz ugyan, mégsem érzünk boldogságot. Valahogy nem érdemelte meg... Arról nem is beszélve, hogy ebből a filmből hiányzik egy központi figura: Oroszlánszívű Richárd. Emiatt Robin Hood harca öncélúvá válik, nem jön a királynakvaló, a hatalom kérdését két nemes intézi el, egymás között: „Béküljünk ki, elvégre mindannyian Angliában élünk...” — és persze kibékülnek, sőt, a normann átadja a kardját, és az irányítás jogát is Robinnak. Hej, ha minden viszályt ilyen egyszerűen meg lehetne oldani! Nem érdeme, sőt, hátránya a filmnek, hogy a kidolgozatlan történetet naturisztikus eszközökkel próbálták hihetővé tenni. A megkínzott hulla szeme helyéről bizony kimászik néhány fehér kukac (a gyerekek a nézőtéren borzonganak is rendesen) — íme, így büntetik az ellenséget. Kacagásra ingerel az egyik zárójelenet: gyomrán átdöfött karddal még sétál pár métert a gonosz gróf, csak azért, hogy utolsó erőfeszítéssel megkapaszkodjon a harangzsínórba, és megkondít- sa azt. Persze az se jobb, amikor a felszentelt pap vérszomjasán tekeri ki az utolsó áldásért esdeklő normann katona nyakát. Ekkora küzdő- szellem láttán fejet kell hajtanunk a szászok előtt. Aztán, ha a mozi után hazamegyünk, és a gyerek meséért könyörög, ne csodálkozzunk. Megadóan lapozzuk fel inkább az Öreg néne őzikéjét, és olvassunk fel neki belőle: hálás lesz érte. Doros Judit A hegedű virtuóza Hatvanban Június közepén a Délsziget- barátok IV. Országos Találkozóját koronázta meg az esti koncert Hatvanban. A Damjanich szakközépiskola dísztermében gyülekeztek a Délsziget- és zenebarátok izgatott várakozásban, mert az est művészvendége Erdélyből érkezett: Ruha István, a neves világjárt hegedűvirtuóz. Mosolyogva lépett a pódiumra, mögötte Székely István a fiatal zongoraművész. Áliához emelte a hegedűt, és megkezdődött a varázslat. Megszólalt Tar- tini Ördögtrilla szonátája. A kezdő tétel lágyan ringató sicilianó- jában megcsodálhattuk a művész szép hegedűtónusát, az Allegró- ban a díszített tizenhatodok bravúros könnyedségét, s a zárótételben bámulatos hangszertechnikáját, amikor a felső hangon kitartott trilla (Tartini kottajelzése szerint „az ördög trillája”) és az alatta kibontakozó dallam többszólamú technikai bravúrjával örvendeztette meg hallgatóságát. S ez még csak az „előétel” volt! A hegedűirodalom gyöngyszemeivel kápráztatott el bennünket egész este. Beethoven F-dúr „Tavaszi szonátája” volt a folytatás. Az elnevezés igen találó, a művet tavaszi derű, fiatalos életöröm hatja át, mindkét hangszeren szólisztikus bravúrt igényel, s ebben nagyszerű partner volt Székely István. Különösen, hogy ezt a bravúrt egy pianínón kellett produkálnia! Nekem különösen a Scherzóban tetszett a két hangszer kedves „kacagó” évődése. Haydn Adagióját áradó dallamossággal, zengő, szívhez szóló hangon játszotta. A Brahms: Scherzo előadásában is — köny- nyedén felülemelkedve a mű technikai nehézségén — óriási szuggesztivitással tárta elénk a darab érzelmi gazdagságát, férfias romantikáját. Majd megint egy Tartini-mű következett, Variációk egy Corelli témára — Fritz Kreisler átiratában. Színe: sen, élvezetesen. S a befejezés, Bartók: Román népi táncok. Az ő ujjai alól úgy pezsegtek elő e dallamok, mint érlelt, zamatos bor, amely előbb markáns ízével megmámorosít, majd érzelmesen ellágyít — az üveghangokon megszólaltatott középső tánc — s végül szilaj táncra késztet. Szűnni nem akaró vastaps volt a jutalmuk. Nem is soká kérette magát a ráadással, pedig a melegtől igen szenvedhetett. Először Mozart: Keringőjét hallhattuk. ízlésem ellenére talán túlzottan szalonzene ízűre sikeredett, de ezt oly könnyed eleganciával tette, hogy megbocsátottam. A két Kreisler-mű már igazi virtuóz-ínyencség volt e zeneiszellemi „lakoma” végén. Öröm volt látni a közönség soraiban középiskolásokat, Hatvanból elszármazott régvolt zeneiskolásokat, egri zenész kollégákat is. Boldog vagyok, hogy én is részese voltam ennek a közös élménynek. P. Mester Jolán
