Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-20 / 169. szám
HÍRLAP, 1991. július 20. lllliS HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Zöldbableves Hozzávalók: 30 dkg borjú- vágy sertéscsont, 1/2 cs. petre- zsefyemzöldje, 40 dkg friss vagy 50 dkg konzerv zöldbab, 4 dkg zsír, 12 dkg liszt, 2 dkg só, 2 g paprika, 2 dkg hagyma, 1/2 tojás, 1,5 dl tejföl, 3 cl ecet, 1 gerezd fokhagyma. A csontokat és a zöldséget 1,5 liter sós vízben két óráig tozzűk. A levest leszűrjük, a megtisztított és megmosott zöldbabot ösz- szevágjuk, és a levesben puhára főzzük. Zsírból, 6 dkg lisztből, finomra vágott vöröshagymával, zöldpetrezselyemmel, fokhagymával, paprikával rántást készítünk, kévés hideg vízzel felöntjük, a levesbe keverjük, és 5 percig forraljuk. 6 dkg lisztből, 1/2 tojásból kevés vízzel csipetkét készítünk, és a levesbe főzzük. Tálalás előtt belekeverjük a tejfölt. Parajkrémleves Hozzávalók: 30 dkg borjú- vagy sertéscsont, 10 dkg sárgaré- a, 5 dkg petrezselyemgyökér, /2 kg paraj, 6 dkg vaj, 6 dkg liszt, 2 dkg só, 1 gr törött bors, I dl tejszín, 1 tojás sárgája, 1 g szódabikarbóna. A csontot, zöldséget, 1,5 liter vízben 2 óra hosszat főzzük. A megtisztított és megmosott parajt külön, szódabikarbónás vízben megfőzzük, hideg vízzel lemossuk, áttörjük, és a leszűrt levesbe tesszük. Vajból, lisztből világos rántást készítünk, kevés hideg vízzel felöntjük, a levesbe keverjük, és 10 percig forraljuk. Tálalás előtt a tejszínt a tojás sárgájával habverővel elkeverjük, és a nem forró levesbe öntjük. Gombás rostélyos Hozzávalók: 5 szelet 18 dkg- os rostélyos, 10 dkg zsír, 6 dkg hagyma, 3 dkg liszt, 3 dkg só, 5 dkg paradicsompüré, 1,5 dl vörösbor, 3 gr törött bors, 15 dkg gomba. A kissé kivert és megsózott rostélyosokat egy serpenyőben hirtelenpirosra sütjük, majd egy megfelelő lábosba rakjuk. A hús zsírjában pirítjuk a lisztet, majd beletesszük az apróra vágott hagymát, tovább pirítjuk, de ügyeljünk arra, hogy a hagyma meg ne égjen. Hozzáöntjük a bort és paradicsomot, megborsozzuk, állandó keveréssel néhány percig főzzük, és ráöntjük a rostélyosokra. Annyi vizet öntünk még hozzá, hogy jól ellepje, és befedve, lassan pároljuk. Közben megforgatjuk, és ha a leve elfőtt, kevés vizet öntünk utána. A többi vízben megmosott gombát szeletekre vágjuk, megpirítjuk a visszatartott 2dkg zsíron, és 10- 15 perccel a hús puhulása előtt ezt is hozzáadjuk. Köretnek rizst, burgonyát vagy makarónit adunk. Hentestokány Hozzávalók: 80 dkg sertéslapocka, 12 dkg császárszalonna, 5 dkg zsír, 14 dkg hagyma, 3 dkg paradicsompüré, 1 dkg fokhagyma, 2 dkg so, 12 dkg ecetes uborka, 2 gr toröttbors, 1 dl fehérbor. A fiúst 1/2 cm széles és 5 cm hosszú csíkokra vágjuk és megmossuk. A metéltre vágott császárszalonnát a felolvasztott zsírban kis ideig pirítjuk, utána hozzáadjuk a finomra vágott hagymát, ha sárgára pirult, beletesz- szük a paradicsompürét és a finomra vágott fokhagymát, elkeverjük, hozzáöntjük a fehérbort, és 1-2 percig főzzük, majd beletesszük a húst, sózzuk, borsoz- zuk, és lefödve pároljuk. Időnként megkeverjük, és na szükséges, kevés vizet öntünk utána. Ha megpuhult, hozzáadjuk a vastagabb metéltre vágott és a kissé Kinyomott ecetes uborkát, és ezzel pároljuk még 4-5 percig. Ügyeljünk arra, hogy a tokánknak rövid, sűrű leve legyen. Köretnek tarhonyát vagy petrezselyemmel meghintett főtt burgonyát adunk. Bakonyi sertésszelet Hozzávalók: 75 dkg sertésfelsál vagy -dió, 2 dkg só, 10 dkg zsír, 1 dkg paprika, 25 dkg gomba, 6 dkg hagyma, 3 dl tejföl, 5 dkg liszt. A sertés szelethúst öt nagyobb vagy tíz kisebb szeletre vágjuk, jól kiverjük, és sózva, majd lisztben megforgatva mindkét oldalán halványra sütjük, s egy megfelelő nagyságú lábosba tesszük. A megmaradt zsír egy részében a finomra vágott hagymát sárgára pirítjuk, hozzáadjuk a paprikát, elkeverjük, majd 2 dl vízzel felöntve 2-3 percig pároljuk, ráöntjük a szeletekre, és lefödve pároljuk. A megmosott és cikkekre vágott gombát 3-4 percig pirítjuk a visszatartott zsírban, hozzátesz- szük a húshoz, és ezzel együtt pároljuk. Végül elkeverjük a tejfölben a lisztet, ráöntjük a szeletekre, és így forraljuk még 5 percig. Köretnek galuskát adunk. tanácsok Az élelmiszerek tárolása A házilag befőzött lekvár penészedését megakadályozza, ha belefőzünk áfonyát. A nagy szemű áfonya könnyebben fő meg, ha előtte melyhűtöt- tük. Sütemény, kalács: A fémdobozban tárolt sütemény friss marad, ha mellé teszünk egy fél almát. A kalács frissen vágott felületére fogvájóval tűzzünk egy szelet friss kenyeret, nem fog kiszáradni. A maradék süteményt, illetve kalácsot szorosan csavarjuk alufóliába, és tegyük a hűtőbe. Az aprósütemény tárolására szolgáló fémdobozt béleljük ki pergamenpapírral vagy selyempapírral. Ha az aprósütemény kiszáradt, kartondobozba záriuk, tegyünk egy nedves kendőt a fémdoboz fedele és a kartondoboz közé, és úgy csukjuk be. Hűvös helyen tároljuk. Kávé, tea: A kávé és tea hosszú ideig megtartja aromáját, ha az eredeti csomagolást jól zárt alufóliával borítjuk be. Pozsonyi út Társkereső levelét eltettem, és — ígéretemhez híven — majd az őszi hónapokban intézem! Kérem, addig se tétlenkedjen, és, noha sok a munkája, önmagával, a társkereséssel is törődjön. Higy- gye el, nem is mindig az a legfontosabb, amit az ember csinál, vagy annak vél. Ősszel majd meglátjuk, de azért jelentkezzen újra... Viktória Címet valóban nem küldtem, de egy lovagot igen, aki Kanadába szeretne vinni egy maga korabeli asszonykát. Tudtommal fel is kereste, találkoztak is, de valahogyan nem jött össze a dolog. Vagy mégis? Szóval, én megtettem a magamét, a többi Önökön múlik. Gyakori lakásváltoztatása nem tesz jót, ráadásul napközben sem találják, noha megértem, hogy egyeb dolga is akadhat annál, hogy odahaza várja a jó szerencsét... Tóthné Amint tudja, személyesen kerestem fel, találkoztunk is, de mivel már összecsomagolt és otthonából hosszú időre távozni készült, édeskeveset tehettem Önért. Lehet, hogy igaza van, és egy új környezet, a kikapcsolódás hozhat némi enyhülést. Meggyőződésem azonban, hogy lényegében nem old meg semmit! Jelenleg — úgy tűnik — patthelyzetben van, de ilyen kevés információ birtokában még csak meg sem kísérlem, hogy konkrét lépéseket tegyek. Amennyiben visszatér, és bejelentett lakóhelyén tartózkodik majd állandóan, akkor jelentkezzen. Addig is óvakodjon a meggondolatlan cselekedetektől, és ne öntsön olajat a tűzre... Kilátástalan szerelem Nem biztos, hogy az, legföljebb Maga türelmeden. Azért, mert hozzászokott, hogy egy füty- tyentésére az eddigi leányok egyből hanyatt dobták magukat? Most kifogta, nem jött be a lapja. A jeligéje igaz voltában kételkedem, gyanítom ugyanis, hogy Maga nem szerelmes igazan, csupán rá akar „hajtani” erre a Hölgyre, aki azonban átlát a szitáján. Bár tévednék! Ez sem lehetetlen, és ha valóban így lenne, akkor szerelmére csak büszke lehet, hogy nem mindjárt az ágyban kezdi. Miért gyanakszom? Azért, mert levelében azt is megkérdezi, hogy ameddig „itt” el nem éri a célját, addig erdemes-e máshol „tutira” mennie. Nos, ha valóban beleszeretett volna ebbe a lányba, akkor nem valószínű, hogy folytatni óhajtaná a kalandozásait. Végtére persze, ez sincs kizárva, a magafajta vagány srácok szerelmi lélektana nekem is „magas”, így lehet, hogy újból tévedek. írja meg, hadd tanuljak valamit Magátok mert ez a tanácsadásaimhoz elengedhetetlen. Tudja, a szerelem „szent” dolog, meg kell becsülni, és ami lényeges: játékszernek nem használható. Pikáns kérdések Többször írtam már, hogy a tisztességes szándékkal feltett szexuális kérdéseket nem kezelem tabuként. Annak semmi akadálya, hogy „butuska” felesége — ezt Ön írta ißy— szexuális jártasságát elősegítse. Mindenesetre ehhez idő es kellő tapintat kell és — főképpen — az ő beleegyezése. Ajtóstól ne rontson a hazba, inkább teremtsen olyan helyzeteket, amelyek hasonlítanak a maga elképzeléseihez. Amit a levele második részében ír — tudniillik, hogy ha Ő nem, akkor majd más —, azzal nem értek egyet! Kockára tenné a házasságát, ahelyett, hogy a butuska asszonykát tanítgatná és tenné j ártasabbá a szerelem abc-jében? Mit szólna hozzá, ha Ó választana magának másik „oktatót”? Egyébként azok a szerelmi játékok és formák, amelyekről ír, házasságban sem tekinthetők rendkívülinek, és ha mindkettőjüknek megfelelnek, akkor azokat gyakorolni lehet. Szerintem Maga ügyesebb, dörzsöltebb férfi annál, hogy megakadna efféle leckén! Nem értem, hogy a Maga korában, miért bújja folyton a szexlapokat, úgy tesz, mint egy kamasz, ráadásul ez még nem is olcsó szórakozás. Gyűjtse össze a pénzt, és vegyen az arán a kis Feleségének — mondjuk — szexis alsó holmikat. Majd meglátja, milyen „drágák”, és hogy mennyire öriil majd nekik az asz- szonykája. És a legfontosabb: előfordulhat, hogy előbb-utóbb hálás is lesz az ajándékokért... Mit szól az ötletemhez? Kaktuszvirág Kérem, ne újon többet, ne is keressen! A játékszabályokat nem tartotta be... (Uránus) Jubileumi SIPRI-jelentés — sötétrózsaszínben Messze már az 1990-es esztendő, 1991. viharai feledtetik a tavalyi év politikai megrázkódtatásait, de a történészek, politológusok, a tanulságot keresők ezúttal is érdeklődve veszik kézbe a SIPRI-évkönyvet. A SIPRI a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézetnek, egy most negyedszázados nemzetközi kutatóközpontnak a rövidítése. A statisztikák tárgyilagosságára, a következtetések függetlenségére sokat adó intézet 1966-ban alakult, és azóta főképp a svéd parlament pénzügyi támogatását élvezi. Évente kiadott vaskos angol nyelvű jelentései a fegyverkezés és leszerelés, a fegyverkereskedelem, a fegyveres konfliktusok témakörében mozognak, és nélkülözhetetlen segédeszközei a szakértőknek. Az 1991-es SIPRI-évkönyv az új „politikai gondolkodás” fokozatos térhódítását, a fegyverkezési verseny lassú mérséklődését, az ellentmondásos enyhülési irányzat tendenciaszerű érvényesülését jelzi. A világ katonai kiadásai 1990- ben 5 százalékkal voltak alacsonyabbak, mint az előző évben. A fegyverkezésre kiadott 950 milliárd dolláros összegből 570 milli- árdot az Egyesült Államok és a Szovjetunió használt fel, de az ő katonai költségvetésük is 6, illetve 10 százalékkal csökkent 1989-hez viszonyítva. Az Európai Közösségek és a harmadik világ nagyjából azonos összeggel szerepel a katonai kiadások vonalán (150-152 milliárd dollár). Japán a listán a hatodik helyen áll 30 milliárdos fegyverkezési ráfordítással. A világ hadiipari óriásai — amerikaiak (az első tizenegy közül tíz). A McDonnel Douglas, a General Dynamicss és a Lockheed után a negyedik helyre zárkózott fel a British Aerospace. Ami az atomfegyverkísérleteket és magukat a nukleáris fegyverrendszereket illeti, a stockholmi kutatók a vezető katonai hatalmak mérsékletét emelik ki. Harminc év óta nem volt olyan kevés atomrobbantás (18), mint 1990-ben. Az Egyesült Államok nyolc, Franciaország hat, Kína két, a Szovjetunió és Nagy-Bri- tannia egy-egy atomkísértetet végzett. Az Egyesült Államok rendszerbe állította ugyan az első Trident II. jelzésű tengeralattjáró- fedélzeti ballisztikus rakétáit, de jelentősen csökkentette hadászati bombázói számát. A Szovjetunió leállította „Tájfun” mintájú óriás tengeralattjáróinak és Nyugaton SS-24 kóddal illetett interkontinentális ballisztikus rakétáinak építését. A SIPRI-jelentés ezúttal is behatóan elemzi a hagyományos fegyverekkel folytatott világkereskedelmet. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió a fegyverkategória exportjában 1990-ben is megőrizte vezető helyét. A hagyományos fegyverzet világexportjában együtt 69 százalékkal szerepeltek, de az Egyesült Államok ezúttal megelőzte a Szovjetuniót (40 illetve; 29 százalék). Washington 8,7 milliárd, Moszkva 6,4 milliárd dollár bevételt könyvelhetett el fegyvereladásaiért, de míg a szovjet fegyverek elsősorban a harmadik világba vándoroltak, addig az amerikai szállítások elsősorban a fejlett tőkés országokba irányultak. A szuperhatalmakat sorrendben Franciaország, Nagy-Bri- tannia és az NSZK követte, mely utóbbi megelőzte a Kínai Nép- köztársaságot. Világméretekben a hagyományos fegyverekből eszközölt vásárlások 1990-ben 35 százalékkal estek vissza 1989-hez képest. A fejlődő világban Szaúd-Ará- bia, a fejlettek között Japán volt a legnagyobb vásárló. A stockholmi intézet kis kitérőkben megjegyzi, hogy Irak az elmúlt évtizedben fegyvervásárlásainak 80 százalékát a Biztonsági Tanács három állandó tagjánál (Szovjetunió, Franciaország, Kína) eszközölte, s a vásárlásokat részben Irak későbbi áldozatai finanszírozták, nevezetesen Kuvait és Szaúd-Árábia. A SIPRI konfliktuskutató tevékenységének eredményei szintén tükröződnek az 1991-es évkönyvben. Megállapítva, hogy Európában, általában a központi térségekben a tömbök szembenállását a nacionalista jellegű viszályok váltották fel, a nemzetközi kutatógárda 1990-ből 31 fegyveres konfliktust regisztrált. A konfliktusokat három csoportban vizsgálja: államok közötti háborúskodás, egy állam konfliktusa politikai vagy etnikai csoporttal (legalább ezer halott), és a hagyományos polgárháborúk. Államközi fegyveres összecsapásra 1990-ben csak India és Pakisztán között került sor, s míg Namíbiában és Nicaraguában lényegében sikerült lezárni a belső vérontást, Afrikában, Ázsiában tíz-tíz, a Közel- és a Közép-Keleten öt fegyveres konfliktus tombolt, és ment át 1991-be. A legvéresebb harcok Libériában és Etiópiában voltak (több mint tízezer áldozattal), azután India következett (Pandzsáb és Kasmír), majd Srí Lanka, Csád, Salvador, Dél-Afrika, Peru, Libanon és a többiek. A SIPRI-statisztikából kiderül, hogy 1990-ban a világ összes fegyveres konfliktusai áldozatainak kilenc tizede a polgári lakosságból került ki. Ami az Irak elleni háborút illeti, ez csak 1991. január közepéig 53 milliárd dollárt emésztett fel, annyit, amennyit évente segélyként az egész harmadik világ kap. A koalíciós háborúhoz 34 ország 680.000 főt vonultatott fel, szemben az 540.000 fős iraki haderővel. A fő szerepet az Egyesült Államok vállalta, amely addig zömmel Európában koncentrálta erőit, hogy segítse a NATO-t a Varsói Szerződés esetleges támadásával szemben. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Öböl-konfliktus kapcsán példátlan mennyiségű határozatot produkált, és a világszervezet lényegesen növelte nemzetközi súlyát. Jó tanácsok utazóknak A közlekedés fekete krónikája Szellemes címlapja van annak a jelentésnek, amelyet a közelmúltban nyújtottak át Brüsszelben az Európai Közösség bizottságának az országúti biztonsággal foglalkozó szakértői csoport tagjai: a 12 tagállamot jelző csillagok és a földrészt jelző „E” betűkörül országút gyűrűje látható, .rajta középén autó robog, kétoldalt kerékpáros és gyalogos. Autós, kerékpáros, gyalogos: évente 50 ezer pusztul el belőlük manapság az Európai Közösség útjain, es egy meg megdöbbentőbb összesítés szerint a közösség létrejötte óta 2 millió az országút halálos áldozatainak száma a 12 országban. A többit jobb nem is számolni, hiszen évente 1,5 milliós a sebesültek szomorú hadoszlopa, és 70 milliárd ECU (azaz 100 milliárd dollár) a gazdasági kár. De mit lehet tenni? Az Európai Közösség egy-egy francia, olasz, holland, spanyol, brit és német szakértőt bízott meg azzal, hogy kutassák fel a választ: legtöbbjük közlekedési miniszter volt, vagy hasonló. A francia Christian Ge- rondeau elnökölt: ő korábban a miniszterelnök közúti biztonsági megbízottja volt. Azzal kezdték, hogy elővették a Tizenkettek Európájának közúti térképét, no, meg a statisztikákat. Furcsa dolgokra jöttek rá. Minden egyes. tagállamban eltérő a helyzet, a halottak és sebesültek száma közvetlenül nem függ sem a népsűrűségtől, sem az autósűrűségtol. A legjellemzőbb kimutatás arra vonatkozik, hogy a járművek által megtett 100 millió kilométernyi megtett útra hány halott jut. Nos, a különbség hétszeres: Angliában, ahol az arány a legjobb, 1,39 a megfelelő szám, Spanyolországban, ahol a legrosszabb, 8,32. 1 milüó gépkocsira évi 236 halott jut Dániában és 764 Görögországban. De a különbség nem okvetlenül Észak és Del között keresendő: míg Nagy-Britanniában 1 millió autóra 255, Írországban 530 halálos áldozat jut. Figyelemre méltó az összehasonlítás az Egyesült Államokkal és Japánnal. Mindkét ország statisztikái jobbak: míg a közösség átlaga 367 halott 1 millió járműre, az Egyesült Államokban 259, és Japánban csak 241 a megfelelő szám. Megvizsgálták továbbá, melyek a közúti közlekedés szabályai a tizenkét tagállamban — és rá kellett ébredniük, hogy azok bizony nagyon eltérők, es nemcsak a brit szigeteken, ahol, mint ismeretes, baloldali közlekedés van továbbra is. Van, ahol szigorúan korlátozzák az alkoholfogyasztást és a sebességet, van, ahol nem. Mindkettő közvetlenül összefügg a halálozási mutatókkal. Ameddig Franciaországban nem korlátozták a sebességet az autósztrádákon, a halottak száma 100 millió kilométerenként 3,6 volt, amikor 130 kilométerben szabták meg a határt, 1,5-re csökkent. A szakértők ezt követően munkához láttak, és kidolgozták javaslataikat, azzal az ambiciózus céllal, hogy már 2000-re 20- 30 százalékkal csökkentsék a balesetek számát a közösségben. Ennek érdekében a közösségnek egyrészt kötelező utasításokat, direktívákat kell kidolgoznia minden autós számára, másrészt a tapasztalatcsere fórumaként kell fellépnie, végül pedig a nemzeti hatóságoknál szüntelenül napirenden kell tartania a közúti biztonság ügyét. Mindennek megvalósításara a bölcsek egy külön európai ügynökség létrehozását javasoltak — 5 millió ECU-s költségvetéssel és mintegy 20 alkalmazottal. A végcél egy „európai közlekedési térség” kialakítása lenne — vagyis a közlekedési és közlekedésbiztonsági szabályok fokozatos egyesítése. A közlekedés biztonsagának növeléséhez szükség van arra, hogy változtassanak a résztvevők magatartásán, hogy javítsák az úthálózatot, a gépkocsik biztonságát és a balesetek áldozatainak szóló segítségnyújtást, mindez természetesen tovább részletezhető: a közlekedés résztvevőinek megváltoztatásához például az oktatás és a képzés, a tájékoztatás, a törvényhozás, az ellenőrzés javítására és a büntetések szigorítására egyaránt szükség van. A 85 sűrűn gépelt oldalból álló jelentés javaslatainak ismertetésére itt nincs hely: de egyelőre bizony csak jótanácsokrol van szó, nem többről. A közösség bizottsága — hivatalos javaslattevő szerve — néhány gondolatot a jelentésből várhatólag a döntéshozó miniszterek elé teijeszt, de korántsem biztos, hogy azok igent mondanak. Elvégre a közösség több mint három évtizede működik, de még sohasem sikerült egységes szabályozást elérnie például egy olyan egyszerű dologban, mint az autósztrádákon engedélyezett maximális sebesség.