Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1991-07-15 / 164. szám

HÍRLAP, 1991. 15., hétfő SPORT 7. Keresztül-kasul Észak-Magyarországon A világot jelentő kerekek Mansell próféta ... Tegnap Silverstone-ban nem volt oka a szomorkodásra (Archív fotó: Szántó György) A Forma-1 tegnapi futamában, az angliai Silverstone-ban Nigel Mansell — a mondással ellentétben — prófétának bizonyult saját ha­zájában, hiszen maga mögé utasította vetélytársait. Másodikként Berger, harmadikként Prost érkezett célba. Agria helyett Politoys-fesztivál Sakkcsaták tíz napon át Egy kétkerekű pedáltekerős szerkentyű éppúgy hozzánőhet a gazdájához, mint teszem azt, egy hűséges, gazdija minden szavára a fülét hegyező eb. Bevallom, ezt a kijelentést bárkitől tamáskod- va fogadtam volna, úgy gondol­va, hogy némiképp túloz a kere­kezés megszállott híve. Egy tíz­napos kerékpártúra nyereghez edző tapasztalatai kellettek ah­hoz, hogy jómagam is hasonló­képpen vélekedjek. Azt már talán említeni sem szükséges, hogy az észak-ma­gyarországi kerékpáros barango­lás szervezője Vígh Lajos volt, aki két éve kezdeményezte a me­gyeszékhelyen a Tekergők Túra- kerékpáros és Szabadidő Sport­egyesület megalakítását. A leg­nagyobb feltűnést keltő rendez­vényük tavaly a százórás kerék­pározás volt, de a hétvégeken is rendszeresen tartottak egy-két napos kirándulásokat, amelye­ken bárki részt vehetett. Ezek adták az alapját első nagyobb lé­legzetű vállalkozásuknak, a ha­zánk északi vidékeit bejáró túrá­juknak. Az egri Líceum elől vágott ne­ki csaknem nyolcszáz kilométe­res útjának a csapat, minden egyes tagján a Tekergők emblé­májával ékesített egyenpóló. Az első napon mindannyian barát­koztunk a járgányainkkal, lesve minden apró jelre, ami a későb­biekben hasznosítható. Ezen- közbén arra is maradt idő, hogy a szusszanások alatt a csapat ös­szerázódjon. Fignon (ki ne is­merné a kétszeres Tour de Fran- ce-győztes francia kerekező ne­vét?), Sörös és Tesó alkották a kemény magot, többnyire ők diktálták az utazósebességet. A táj varázsa az izzadtságcseppe- ken keresztül is lenyűgözött, csakúgy, mint a felsőnyárádi fa­gyizó enyhet adó terméke. Már rég elhagytuk utunk első állomá­sát, Rudabányát, de a fiúk még másnap is emlegették a nyárádi gombócokat. Az útvonal — Aggtelek, Gönc, Hollóháza, Sárospatak, Tokaj, Tiszalök és Miskolc — to­vábbi állomásainak látnivalóira nem térek ki külön, mert már so­kan bejárták ezt a vidéket. Igaz, nem mindegy, hogyan. Gyaní­tom, jóval többen vannak azok, akiket lóerők repítettek, csak fal­ta, falta mohón és lélektelenül a masina a kilométereket, és eszükbe sem jutott, hogy bele­kóstoljanak a túrabiciklizés kü­lön világába. Merthogy a váz fölé hajolva nyomni a pedált: egy jó­val emberközelibb világot tár elénk, mint a szélvédő mögüli szemlélődés, jóllehet, ez utóbbi lényegesen kényelmesebb. Átél­hetjük azt a csodálatos érzést, hogy a saját izomerőnk visz, visz előre, nem is éppen cammogva. Azt a gyötrelmet, hogy egy-egy kaptatónak sehogyan sem akar vége szakadni, majd — ha mégis felérünk a tetőre — a lejtőn suha- nás kárpótol a verejtékezésért. Itt aztán bárki próbára teheti a kitartását, felmérheti azt, hogy mennyire képes elviselni a vi­szontagságokat. Helye van a vir­tusnak is, mert akinek kevés a napi 80-100 kilométeres adag, az minden további nélkül rátehet még 30-40-et. Hasonlóképp cselekedett Fignon és Sörös. Amikor már mindenki örült, hogy végre elnyújtózhatott, ők még felcihelődtek, és bebaran­golták a környéket. Egynémely kapaszkodón a legkisebb áttétel­lel, úgymond „bikából” hajtot­tak fel, lábizmaik és tüdejük leg­nagyobb örömére. Ázt egyébként mindenki presztízskérdésnek tekintette, hogy legyen bár 12 százalékos az emelkedő, szégyenszemre ne szálljon le a nyeregből. Ez alól egyetlen kivétel volt, Boldogkő­váralja, ahol kitérőt tettünk, pontosan a vár kedvéért. Itt már több mint 100 kilométer volt a lábakban, azonkívül 35 fok ár­nyékban, s persze a meredek, amely mintha csak az égben szándékozna véget érni. Ez volt az a pont, amikor a lányok — négy „amazon” egészítette ki a csapatot — bemondták az unal­mast, lesz, ami lesz, leszálltak a járgányról. Tettüket azzal indo­kolták, hogy ez a kitérő már nem tartozik a hivatalosan kihirdetett útvonalhoz... Egyre fogyott az energia, s ez­zel egyenes arányban fogyatko­zott a bab- és egyéb konzervállo- mány. Voltak, akik már alig vár­ták a pihenőnapot, hogy egy álló nap csak lógathassák a lábukat. Pórul is járt, aki így tett, mert az idő arra kevésnek bizonyult, hogy az öt nap alatt felhalmozó­dott fáradtságot az izmok kipi­henjék, ahhoz viszont tökélete­sen elegendő volt, hogy a tétlen­ség órái alatt elmerevedjenek a lábak, és olyanok legyenek, akár a bot. A tanulságot alighanem mindenki levonta: egy ilyen hosz- szú fizikai megterhelés közben fényűzés a teljes pihenő, amiért fizetni kell. A 800 kilométerből jó, ha tízet mentünk kerékpárúton. Szó sze­rint jó, mert alighogy rátértünk Encsnél az elsőre, máris kígyó­ként sziszegett az egyik kerék, utolért a defekt. Nagy baj nem volt, mert azonnal ott termett a kísérő szervizkocsi, amely egyút­tal a poggyászoktól is „megfosz­tott” minket. Igyekeztünk elke­rülni a forgalmas főútvonalakat, így aztán módunk volt megis­merni közútjaink siralmas álla­potát. A legjobb esetben is tol- dozott-foldozott (a szegény em­ber nadrágját juttatta eszembe) aszfaltcsíkon úgy ficánkolt a ve- locipéd, akár egy megbokroso­dott paripa. Az esővíz vájta göd­rök közötti kimentő szlalomozás a táj szépségeitől is elvonta a fi­gyelmet. Egy bizarr gondolat ját­szott el velem, ami már születése pillanatában arra ítéltetett, hogy ne legyen belőle semmi. Elgon­doltam, amint az Európához va­ló közeledésünkről egyre csak papoló honatyák egy csoportja „kijózanító” sétakerékpározá­son vesz részt, mondjuk Tisza- dob és Tiszaluc között. A rövid­ke út végeztével megtörtén mo­tyogják: Kelet-Európa, Kelet- Európa... Arról is megbizonyosodhat­tunk, hogy a kerekesek összetar­tó népség, ha úgy tetszik, egy nagy család. Útban a tiszavasvári strandra, elromlott az idő, csepe- regni kezdett. A szembejövő is­meretlen túrázók — nem kis meglepetésünkre — így köszön­tek ránk: „Jobb időt!” Kívánsá­guk meghallgatásra talált, mert csakhamar előbújt a nap. A túra utolsó napjaiban már az is szóba került, hogy a Dunán­túlra vagy külföldre „tekereg­jünk” a következő években. Ta­lán ez is elegendő bizonyíték ar­ra, hogy a fáradtságnál erőseb­bek voltak az élmények. Buttinger László Szombaton délután vette kez­detét az Egri Dohánygyár nagy­termében a megyeszékhely ez évi legrangosabb sakkeseménye, a Politoys-fesztivál, amely az Ag- ria-kupa örökébe lépett. A Heves Megyei Sakk Szövetség rendezvé­nyét támogató fővárosi szövetke­zet többek között 70 darab sakk­készletet ajánlott fel a versenyre. Egyébként a külföldiek érdeklő­dése a korábbi évekhez viszonyít­va jelentős mértékben megnőtt, ausztrál, szovjet, német, svéd, dán, finn, jugoszláv, román, fran­cia sakkozók érkeztek a viadalra. Külön színfolt, hogy először tar­tózkodnak dubai sakkozók Ma­gyarországon, akik az egri tornára neveztek be. A viadal három részből, egy 14-es körversenyből, egy „Ä” open és egy „B” open vetélke­désből áll. Ez utóbbi az Egri Va­sas kupája is egyben, míg az „A” open a magyar Grand Prix-soro- zat része. A tornán megyénkből csak egri sportolók indultak, köztük a SeM-KSE versenyzői, Mészáros András nemzetközi mester és Seres Lajos, aki har­madik nemzetközi normájának elnyeréséért száll harcba. Az első forduló eredményei. Körverseny: Bíró (román)-Can- fell (ausztrál) 1-0, Fehér-Báli 1-0, Eklund (svéd)-Dermann (német) 0-1, Seres-Borsos (szov­jet) 0,5-0,5, Östergaard (svéd)- Kockenberger (német) 1-0, Mohd (Dubai)-Mansoor (Du­bai) 0,5-0,5, Ohotnyik (szovjet)- Kasanovics (jugoszláv) 1-0. Az „A” opén mezőnyéből az egriek eredményei: Jensen-Mé- száros 0,5-0,5, Persson-Kladiva 0-1, Bördős-Shnaider 0-1, Ott- mann-Sándor 1-0. A bábucsaták valamennyi na­pon délután 2-8-ig tartanak. Az indulás előtti pillanatok TOTÓ A 28. játékhét nyertes tippsora a következő: X, 1, 1, X, 2, 1, 1, 1, 2, 2, 1, 1, X Maradt a régi vezetés A polgármesteri hivatal tanácstermében szombaton délelőtt tartották meg az Eger Város és Körzete Labdarúgó Szövetség alakuló közgyűlését, amelyen elfogadták az alapszabályt, emellett pedig tisztségviselőket választottak. A szövetség elnöke Bóta Zoltán, titká­ra pedig Csomós Béla maradt. A közgyűlés lefolyásáról keddi szá­munkban adunk bővebb tudósítást. Úszás Egri és gyöngyösi érmek A közelmúltban utánpótlás­úszóversenyt rendeztek Eger­ben, amelyen a házigazdákon kí­vül rajtkőre léptek gyöngyösi, miskolci, salgótarjáni és BVSC-s sportolók. A viadalon a verseny­időszaknak megfelelően kizáró­lag rövid távú számokat iktattak a programba. Az eredmények a legtöbbször közepesek, vagy an­nál gyengébbek voltak. A megyénkben dobogós he­lyezettek eredményei. Lányok. Delfinek. 50 m pillangó: 3. Vi- sontai (ESE) 44,91. 100 m hát: 2. Visontai 1:27,56. Utánpótlás. 100 m mell: 2. Feith (ESE) 1:31,84. Serdülők. 50 m pillan­gó: 2. Vecseri (ESE) 36,14. 100 m hát: 2. Nagy M. (GYSE) 1:24,69,3. Domboróczki (ESE) 1:24,74. 4x50 m gyors: 1. Eger SE „A” (Vecseri, Feith, Dombo­róczki, Grósz) 2:14,88. 4x50 ve­gyes: 2. ESE „A” (Feith, Bálint, Vecseri, Grósz) 2:29,23. Fiúk. Utánpótlás. 50 mpillan­gó: 2. Gólya (ESE) 32,88. 100 mell: 2. Vas (ESE) 1:28,96. 4x50 m gyors: 2. Eger SE (Sza­bolcsi, Vas, Kanalovics, Gólya) 2:13,78. 4x50 m vegyes: 3. ESE „A” (Országh, Vas, Gólya, Ka­nalovics) 2:34,68. * * * Ettől az évtől a Magyar Úszó Szövetség — alkalmazkodva a nemzetközi gyakorlathoz — megváltoztatta a korcsoportbe­osztást. Tájékoztatásul közöljük az új besorolásokat. Fiúk: 8-9 évesek — békák, 10-11 évesek — delfinek, 12-13 évesek — után­pótlás, 14-15 évesek — serdülők, 16-17 évesek — ifjúságiak, 17 év fölött — felnőttek. Lányok: 6-7 évesek — békák, 8-9 évesek — delfinek, 10-11 évesek — után­pótlás, 12-13 évesek — serdülők, 14-15 évesek — ifjúságiak, 15 év felett — felnőttek. Érdekesség, hogy a lányoknál — a korábbival ellentétben — külön korcsoportbeosztást ké­szítettek, és a fiúkhoz képest az egyes korcsoportokba két évvel fiatalabbakat soroltak be. Ez nyilvánvalóan annak következ­ménye, hogy a tapasztalatok sze­rint a lányok lényegesen hama­rabb érik el pályafutásuk csúcs­pontját, mint a fiúk. A nagy meleg a röpiseket is elbágyasztotta • (Fotó: Szántó György) Strandröplabda — gyér érdeklődés Több ezren élvezték a hűsítő hullámokat a hétvégi kánikulában az egri strandon. Ráadásul a sportbarátoknak érdekesnek ígérkező csemegét is kínált ezúttal a fürdő, hiszen területén rendezték meg a strandröplabda-bajnokság soron következő fordulóját. Nos, a külföl­dön olyannyira hódító látványosság az egri strandon csak kevés nézőt Legalább a vonzott, alig néhányan vették csak körül a homokos pályát. Ennek formák von- oka lehet a nagy hőség, de az is, hogy sehol egy plakát sem hirdette az zottak volna... eseményt. Talán ha jobb a hírverés... Barcelonában indulni akar Longo visszatér? Úgy tűnik, az idei esztendő valóban a nagy visszatérések, illetve a visszatérés-bejelenté­sek ideje. A müncheni olimpia amerikai úszóhőse, Mark Spitz, vagy éppenséggel honfitársa, a profi nehézsúlyú ökölvívó vi­lágbajnok, Joe Frasier után pályafutása foly­tatásával kacérkodik a világ legeredménye­sebb kerékpáros hölgye, Jeannie Longo is. A 32 éves francia versenyző a L’ Equipe- nek adott nyilatkozatában elmondta, hogy valószínűleg indul az 1992-es barcelonai olimpián. A kilencszeres világbajnok, há­romszoros Tour de France-győztes Longo (asszonynevén Ciprelli) azonban nem az or­szágúti versenyen állna rajthoz, hanem az öt­karikás játékok műsorán jövőre először sze­replő 3000 méteres egyéni üldözőversenyen. Longo 1989 novemberében világcsúccsal búcsúzott a versenyzéstől: Moszkvában az egyórás kerékpározásban ért el 45,016 km- es rekordot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom