Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-29 / 151. szám
8 HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1991. június 29., szombat __— Monte Crísto szülője szakácskötényben A francia nők, de különösen a színésznők hódolója és dédelgetette, az idősebb Dumas gazdag irodalmi tevékenysége (több mint 500 kötete olvasható) mellett jeles szakács, kitűnő konyhaművész is volt. 1873-ban megjelentetett egy konyhai nagyszótárat, mely szakácskönyv, anekdotagyűjtemény és gasztronómiai világtörténelem egyben. Érdekesség az is, hogy Dumas a Maison d’Or vendéglőt szerette és látogatta legjobban, szinte törzshelyének számított. A feljegyzések szerint többször állt főzőkanállal dolgozva ott a tűzhely mellett. A főzött ételek készítésén kívül a „saláták mestere” megtisztelő címet is megkapta az akkori neves francia séfektől. Általában a szakácskodás volt a legkedveltebb pihentető tevékenysége. Gazda István: Széchenyi István születésének 200. évfordulója alkalmából a napokban jelent meg az a könyv — a tévé és a Tájak — korok — múzeumok kiskönyvtára jóvoltából — amely a nagy magyar reformer életének minden fontos mozzanatát megismerteti az olvasóval. Elment Picasso művészrokona Dumas gasztronómiai érdeklődéséről, szakácskodásáról több érdekes magyar ismertetésben is tudunk. (Akik közelebbi kapcsolatba kerülhettek vele, mind megemlítik. Van aki, akik részletesen is beszámolnak tapasztalatukról. (Már a múlt század közepéről ismerünk szemléletes és hangulatos beszámolót. Szerzője a maga korában ismert színésznő volt: Bulyovszky (Szilágyi) Lilla (1833-1909). Balettozással kezdte művészi pályafutását. 1846-ban már fellépett a Nemzeti Színházban. Utána szubrett lett Kolozsváron. 1848-ban férjhez ment Bulyovszky Gyulához. A Nemzeti színháznak 1851-ben lett a tagja. Laborfalvy Rózával rivalizáltak, és ő a számára kilátástalannak tűnő hadakozás helyett a külföldi utat és idegenbe szerződéseket választotta. Mivel több nyelven is vállalhatott szerepet, nyugateurópai útja során többek között fellépett Boroszló, Hamburg, Weimar, Gótha színpadain. 1861-ben tartós szerződést kötött Drezdában, majd 1867-től Münchenben. 1875-ben hazajött, de csak ritkán lépett színpadra. Mint író és műfordító is ismert lett. Az ő munkája pl. Dumas: Gauthier Margitjának magyar változata. 1858-ban megjelent és a maga idejében fölöttébb népszerű útinaplójában hangulatos képet fest utazásairól, tapasztalatairól, ismerőseiről és barátairól, színpadi élményeiről. A napló megőrizte számunkra, hogy francia színész és színésznő ismerősei elvitték, bemutatták Dumasnak. első találkozásukról a következőkben számol be: N apjainkban a kutyadivat fénykorát éli. Korosztályra, nemre való tekintet nélkül különböző okokból hódolnak az emberek új passziójuknak, a kutyatartásnak. Kutyakiállítás és kutyavásár, egyesület, újság, szak- kirodalom és kutyakozmetika mind-mind a kutyások, illetve a kutyák rendelkezésére állnak. — A kutya világát! — rántom fel hajnali ötkor a redőnyt az éktelen ugatásra. Mi történik itt? A kutyáját sétáltató János, sűrűn mentegeti magát, és felszól az emeletre: — Ne haragudj, de egy uszkár megtámadta a vizslámat, ók csinálják a lármát... Az esti kutyasétáltatásnál már lenn vagyok az udvaron, és valla- tóra fogom. — Miért tartasz kutyát a harmadikon? Sértődötten néz. — És ezt te kérdezed? — Miért? Nekem nincs kutyám! — De állat- és természetbarát vagy, és az a hír rólad, hogy már ettél kutyahúst is. Hiába! Nálunk a hírek gyorsan repülnek, jók is, rosszak is, titokban nem maradhat semmi. Valamikor, valahol bizonyára említettem, hogy — néhány esztendeje Koreában, tudtomon kívül — többször kutyapörköltet ebédeltem. János komolyan veszi a kérdést, és őszintén válaszol: — Ismered a sorsomat, tudod, hogy életpályám sikertelen. Szürke ember, harmincegy éve irodakukac vagyok. Megszoktak már, mint egy öreg bútordarabot, a nagypofájúak gyakran félreállítanak, vagy heccelődnek velem, belém törlik a lábukat. Gyermekünk nincs, a feleségem „Midőn Dumasnál ebédeltem Doche, Dejazet, Mile Leoni és többek társaságában, jövet elhibáztam az ajtót, és nem az igazit nyitottam. Meglepve állottam meg a küszöbön. A konyhában találtam magamat, és a szakács éppen hatalmasan kavart valamely étek ingredi- entiákat egy lábasban. És e szakács köténnyel és felgyűrt inggel, nem volt más mint maga Dumas, ki mikor kedves vendégei vannak, egy ételt mindig maga készít. E szokás ellen semmi észrevételem; de hogy épp ez étel gazdagon volt fűszerezve fokhagymával, ez feltűnt előttem. Pedig sem doche Eugenie, sem Fejazet, sem Leonie meg nem botránkoztak rajta, és jó kedvvel hozzáláttak; sőt maga az ifjú Dumas is, ki pedig a „1 e g f e 1- ségesebb,, köröket látogatja, jó ízűn falatozott belőle.” Az idézetben szereplők koruk kiemelkedő francia színészei, színésznői. Valamennyiőjüket barátság fűzte a híres íróhoz. Ő Bulyovszky Lillát is megkedvelte, és többször is kérte: maradjon Párizsban, lépjen fel valamelyik darabjában. Megjegyezzük, hogy Bulyovszky Lilla mellett gróf Teleki Sándor is szoros és baráti kapcsolatba került Dumas-val. Hosz- szasan és több helyen is beszámolt 1879-80-ban megjelent „Emlékeim” című visszaemlékezéseiben Dumas szakácsművészetéről, gasztronómiai tevékenységéről. Többek között pl. arról, hogyan dicsekedett a visz- szaemlékezőnek, hogy olyan függőleges és forgó, különleges nem ellenzi a kutyatartást, sőt egyszer, amikor egy névnapon becsíptünk, azt mondta: — Tartson csak kutyát a Jankó! Annak legalább ő is parancsolhat... A vizsla e néhány rövid mondat alatt ötször is befutja a játszóteret, és megugat néhány erre surranó autót. Jankó búcsúzik: — Szóval, így állunk, pajtás! Mellbevágnak a szavak, és két házzal odébb a saroktól figyelem Jankót és kutyáját. Aportiroztat- ja, és a vizsla a parancsokat szolgálatkészen teljesíti... Bella néni — látom — szőrpamacsot vezet, pirossal szegélyezett kabátka van a kutyán. Külföldön gyártott pórázát húzza, rángatja a pincsi. — Hogy viseli magát a...? — Pirinyó! — segít ki Bella néni, és leül mellém a padra. Egy ismerős kisfiú vállalja, hogy amíg szót váltunk, Pirinyót sétáltatja. — Mióta van kutyája? — Nem is olyan régóta. El sem tudja képzelni, hogy egy ilyen parányi kis kutya milyen hű és kedves társ lehet... — Éppen kérdezni akartam! — Nézze, én magányos vagyok kilencedik éve. Egy kanárim volt, de kirepült, aztán nem nyársat talált fel, amire sokkal inkább büszke, mint Monte Christo regényére. Bulyovszky Lilla tájékoztatásai, megfigyelései, leírásai nagy részben máig hangulatosak, szellemesek, olvasmányosak. Nem csoda, ha kedvelték írásait. Ráemlékezve, idézzük fel, milyen szemléletesen ábrázolja a múlt század közepére jellemző müncheni sörözések, vendéglátóhelyek hangulatát: „Hogy a népéletet is lássam, egy vasárnapon bementem egy közönséges korcsmába. Mind a két nemet nagy számmal találtam képviselve. — A nők külön asztaloknál ültek, és tömérdek maradt más csak a rádió és a tévé. Gyakran azon kaptam magam, hogy beszélek. Hozzájuk! A színészekhez a képernyőn. Dicsértem vagy szidtam őket, de egyre ment. Akkor került a kezembe a Kutya című újság. Azóta van nekem a Pirinyó. — Igen, de a kutyával sok a baj! Az erkély kicsi, és sok mindenre nem alkalmas... — Nekem éppen ezek a bajok, a gondok, a felelősségérzet hiányoztak! A kutyával törődnöm kell, enni adni neki, sétáltatni, szólni lehet hozzá. Szidni, veszekedni rá, vagy éppen dicsérni, ahogyan megérdemli. Tudja, a fi- amék Pécsett laknak. Évente legfeljebb kétszer, ha találkozunk, az unokáimat is csak ilyenkor láthatom. A Bella nénivel történt beszélgetés óta hetekig nem volt kutyaesetem. Tegnap a szundikálásból újból kutyalárma vert fel: — Hozd! Ülj! Fújj! Letenni... Tizenéves lányok iskolázták a kutyáikat. Lehettek öten-hatan a kutyások. — Mit kezdetek ezekkel a kutyákkal? — Ez a divat! Mostanában mindenki kutyát tart — magyarázták, és úgy néztek rám, mintkávét fogyasztva, sokkal nagyobb zajt ütöttek, mint a fériak. — Ezek elől feltűnő gyorsasággal tűntek el a nagy sörkancsók, minduntalan másoknak adva helyet, mi mellett halkan beszélgettek; legtöbben, mint kivehetném — politizálva. Csak itt ott hallatszott egy harsány felkiáltás és csendes jodlirozás. A „nagy királyi sörházba” is elvittek. Undok egy hely. — Tömérdek részeg és nem részeg férfiú és nő, sőt gyermek is, kik mind pokoli zaj és zsibongásban roppant nagy kőpoharakból töltik magukba a híres bajor árpalevet.” ha elmaradtam volna két ku- tyabrossúrával. A tinédzserek egymással és főleg a kutyáikkal beszélgetnek. Oktatják, tanítják őket. Délután egy rokonfiúval hoz össze a sors. — Te, Peti! Mit akar ez a sok fiatal lány meg fiú, ezekkel a kutyákkal? És főleg te mit akarsz? Hallgat, vonogatja a vállát, serkenő bajuszkáját simogatja, amíg végre megszólal: — Ezekkel legalább lehet beszélgetni! Reggel, mielőtt a suliba megyek, anyu van még egy ideig, aztán ő is rohan. Délután üres a lakás, később hazaesnek dögfáradtan, szólni sincs kedve az embernek hozzájuk. Este tévé! Apu néha megkérdezi: — Mi volt a suliban? — Mi lenne? Semmi! — Szóval, ezért kell neked a kutya? — Megaztánhatan-hetenösz- szejövünk kutyások, és van téma. Nagyokat röhögünk... Ismerek egy középkorú férfit, aki igazi természetbarát. Valamikor mindene volt az erdő, a kutya, a vadászpuska. Visszeres, félig béna lábai már nehezen viszik, de azért sétálgatnia kell. Egy magyar vizsla jár mindig vele méltóságteljesen. — Úgy lépked ez a kutya, mintha vadkacsázni mennének. Felcsillan a szeme, megsimogatja Zsuzsikája fejét: — Nekem ez a kutya jelenti a természetet! Nem vagyok nagy kutyabarát. Bevallom, hogy sohasem volt saját kutyám, de amióta gyanítom, hogy az emberek miért is tartanak kutyákat, azóta mintha valamivel megértőbb lennék irántuk. Emberbarátságból... Szalay István Elhunyt hétfőn Rufino Tamayo mexikói festőművész, a kortárs mexikói festészet égjük vezéregyénisége, a világ képző- művészetének ismert és elismert csillaga. A 91 éves művész néhány hete szívműtéten esett át, napokkal ezelőtt pedig tüdő- gyulladással szállították be egy mexikóvárosi kórházba. Tamayo vásznait és freskóit élénk, sőt, harsány színek tobzódása és a különös, szürrealista — Hallott maga erről a philadelphiai esetről? — Melyikről? — Több is van? — Biztosan. De az az igazság, hogy én egyikről sem hallottam. Tudja, kicsit messzi van nekem az a Philadelphia. — Az nem is olyan biztos. Szóval, él ott, Philadelphiában egy bizonyos Bogdan Setela. — Örvendek. — Nos, ezzel a Bogdan Sete- Iával különös dolog történt. — Mindannyiunkkal történnek különös dolgok. Nap mint nap... Én például csütörtökön... — Bocsásson meg, de most Bogdánról beszélgetünk. Szóval, ez a fickó hosszasan várt autóbuszra a megállóban. — Igaza volt. Tényleg nincs ez a Philadelphia olyan messzi. — És ahogy vár, várakozik, egyszer csak megpillant egy autót. — Nem egy taxit? — De! Ördöge van! Pontosan egy taxit. — És leinti... — Le ám... — Mert siet. — Nem, nem azért, mert siet. — Akkor nem értem. — Hiszi, nem hiszi, a kocsiban fölismerte saját, 11 éve ellopott autóját. formák gazdagsága jellemzi. Festményeinek egyéni ízű szimbolikáját a szakértők részint Picasso szimbolikájával rokonít- ják, részint pedig a mexikói indián őskultúra mágikus jelkép- rendszeréből eredeztetik. A művész egyébként bevallottan és köztudottan az azték, maya és tolték őskultúra bűvkörében élt, műkedvelő néprajzkutatóként tudományosan is tanulmányozta annak szellemi világát. — Hát ez valóban érdekes. Fölismerte... — Föl ám! Pedig nem volt könnyű! Az új tulaj ugyanis több változtatást is eszközölt rajta. — Sasszeme lehet ennek a Bogdan Seteiának. Nagy kincs, nagy képesség! És mégis buszon jár, immár 11 éve. — Mindenfelé vannak ilyen tragikus sorsok. De érdekli, mi történt tovább? — Nem érdekel. Ám, ha már belekezdett, fejezze is be! — Szóval, ez a Bogdan leintette a taxit, vagyis a saját elkötözött kocsiját, mondott a sofőrnek egy fal címet, és addig-addig csevegett vele, amíg meg nem látott egy rendőrt. — Na, mégiscsak messzi van tőlünk ez a Philadelphia! Nálunk akár egy álló napig is furikázhattak volna, mire egy közeget látnak. Ennyi drága idő egy ősöreg kocsiért! És közben, ha nincs szerencséje, még a busz is elmegy... — Igaza van, nagy balek ez a Bogdan. — Talán ezt mégsem mondanám. — Miért nem? — Mert ahhoz azért volt esze, hogy hol legyen balek. — Azám! Philadelphiában... Müncz András Dr. Draveczky Balázs Kutya világ Bogdán, a balek Széchenyi napjai
