Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

B"HÍRUP 5 rLayapcít Bangladesi helyzetkép — tájfun után A tájfun előtt a 11 éves Meher segített apjának hazavinni a so­vány halászzsákmányt, és na­ponta egyszer ehetett egy kevés főtt rizst. — Meg lesz-e ezután is a rizsem? — kérdezi most a csit- tagongi kisfiú. — Nem vagyok koldus, de az éhség olyan nagy, hogy koldulnom kell. Meher héttagú családja az ut­cára kényszerült, miután sárból, bambuszból és szalmából össze­tákolt kunyhójukat elmosta a vi­har, amely a közelmúltban vé­gigsöpört Banglades délkeleti partvidékén. S ők még szeren­csések voltak, mert valamennyi­en életben maradtak. Akkor még mintegy tízmillió ember, az ország lakosságának csaknem egytizede élt a viharsújtotta part­vidéken. Sokan közülük bérlő­ként dolgoztak a távol élő birto­kosok földjein. Ma már szinte nincs olyan család, amely ne gyá­szolna — a tájfun áldozatainak száma valószínűleg a 200 ezret is meghaladja, s meg csak elkép­zelni sem lehet, hányán pusztul­nak majd el a katasztrófa után várható járványokban. A sovány kis Meher, mint el­mondja, a vihar előtt sem lakha­tott jól soha: naponta egyszer ka­pott egy marék rőtt rizst, s ha sze­rencséje volt, ha jó volt a zsák­mány, akkor egy darabka halat. Iskolába soha nem járhatott. Ap­ja, Mohammad Ahmed halász, korábban napi 35 takast (kb. egy dollárt) keresett, s most sokmil- lió honfitársával együtt még szo­morúbb jövővel kell szembenéz­nie. A szegénység, tudatlanság és elmaradottság jellemző a több mint százmilliós lakosú Bangla- desre, ahol öt ember közül négy nem engedheti meg magának, hogy naponta kétszer egyen rizst vagy zöldséget. Az egy főre jutó évi jövedelem 170 dollár. A nyo­mort csak fokozzák az évente is­métlődő tragédiák — tájfunok, árvizek, aszályok. A mostani táj­fun elmosta a termékeny partvi­déket, megsemmisítette a ter­mést. Az élelmezés most már nemcsak a túlélők, hanem az egész nemzet számára gond. — Nemcsak egymillió tonná­nyi termést veszítettünk, hanem egy-két évre a termőföldet is — mondja Lutfur Rehman Khan segélyezési miniszter. — A leg­alapvetőbbeket próbáljuk bizto­sítani az embereknek: rizst, sót, némi cukrot. A tájfun súlyos csapás volt a világ egyik legkevésbé hatékony gazdasága számára. Az ország nagyrészt a külföldi segélyekből él: ebből az évi kétmilliárd dol­lárból fedeznek minden fejlesz­tési tervet és az összes kormány­kiadásnak mintegy felét. Az ország alapvető valutabe­vételi forrásait, a jutaültetvénye­ket, a ráktenyésztő telepeket és Csittagong kikötőjét amely a külkereskedelem köldökzsinór­ja, tönkretette a tájfun. A rákte­nyésztés — az ország harmadik legnagyobb valutaforrása — nagyrészt a viharsújtotta terület­re Koncentrálódott, s itt termel­ték ki az ország teljes sószükség­letét is. A csittagongi kikötő, amelyen keresztül a segélyek ér­kezhetnének, hasznalhatatlan, hónapokba telik, míg ismét meg­közelíthetővé válik. Haleda Zia miniszterelnök­asszony hathetes kormányának legsürgetőbb gondja egyelőre az, hogy eleimet es ivóvizet biztosít­son a szabad ég alatt élő embe­reknek. A kormány megígérte, hogy le fogja győzni a problémá­kat, de egyelőre senki sem tudja, hogyan. Kormánytisztviselők magánbeszélgetésekben bevall­ják, hogy egyetlen lehetőségük a külföldi segítség lenne, de az adományozók egyelőre nem si­etnek. Megdöbbent, szomorú arcok, sírásra görbülő szájak, elkesere­detten ökölbe szoruló kezek je­lentették a kulisszát április utolsó napján a zwickaui Sachsenring autógyárban, amelynek futósza­lagjáról ezen a napon gördült le az utolsó Trabant kisautó. A népszerű „duroplaszt bombázó” gyártásának beszüntetésével pont került az önálló keletnémet gépjárműgyártás végére, hiszen egy hónappal korábban Eise- nachban (Wartburg), tavaly de­cemberben pedig Ludwigsfelde- ben (Ifa-teherautó) állt le végleg a termelés. Zwickauban még a korábbi­aknál is gyászosabbra sikerült a búcsú. Egyrészt azért, mert ezzel az utolsó fejezet ért véget a csak­nem 100 éves keletnémet autó­gyártás történetében. Másrészt pedig azért, mert a Trabant egy­fajta jelképe volt az NDK-beli motorizációnak. Kis túlzással úgy is mondhatnánk: a Trabi ré­sze volt az NDK-tudatnak. A sokszor kigúnyolt, lenézett, ócsárolt kisautó alacsony ára, ol­csó fenntartása és igénytelen vol­ta révén a keletnémet — és per­sze számos kelet-európai — Kis­ember hű társa volt. Népszerűsé­gére mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy szülőhazájában 14- 16 évbe is beletelt, amíg egy Tra- bant-előjegyzésből autó lett. Az NDK polgárai persze legalább annyira tisztában voltak „aszfalt- bolhájuk” vagy „kartonjárgá­nyuk’’ valódi értékével, mint amennyire szerettek volna „igazi autóhoz” jutni. Ez azonban negyven éven át csak kevesek­nek adatott meg — a többségnek be kellett érnie a Trabanttal. Az 1957 novembere és 1991. április 30. között gyártott több mint 3 millió kisautó közül 2 millió ma is fut. Ennek a fele a keletnémet tartományokban pöfékeli kékes színű kipufogó gázait a levegőbe. Bár tavaly július óta már Kizá­rólag négyútemű Volkswagen­motorral szerelt (sőt, részben ka­talizátorral is ellátott) Trabantok hagyták el a Sachsenring-gyárat, az uj Trabikból csak elvetve látni egyet-egyet a német utakon. A valutaunió nyomán az NDK pol­gárai előtt szélesre tárult a nem­zetközi autópiac. A keletnémet családok zöme az elmúlt tíz hó­napban nyugatnémet, francia, olasz, japán autóra tett szert — Trabantról, Wartburgról hallani sem akartak többet. Ezzel pedig tulajdonképpen ők maguk mondták ki a halálos ítéletet e két nagymúltú márka fölött. Hi­szen mind Eisenachban, mind Zwickauban csak a belső piac­ban bízhattak a vezetők, miután január 1-jétől kezdve — a dollár- elszámolásra történt átállás nyo­mán — a hagyományos piaco­kon, így Magyarországon, Len­gyelországban, Bulgáriában megfizethetetlen magasságba szökött a keletnémet gépkocsik ára. Az utolsó Trabi — sorszáma tanúsága szerint a 3 069 009-ik példány — a Sachsenring-gyár házi múzeumába került. A Kelet­német utakon azonban mégjócs- kán látni vidoran pöfögő, nem egyszer élemedett korú (20-25 éves) példányokat. Mivel a hasz­nált autók piacán ingyen sem le­het túladni rajtuk, a legtöbb tu­lajdonos — akár második kocsi­ként — tovább furikázik velük. Akadnak azonban olyan hálátla­nok is, akik egyszerűen az út szé­lén hagyják több éven át hűség­gel szolgált útitársukat. Berlin szívében éppúgy látni kerekeitől megfosztott, kibelezett Traban­tokat, mint a drezdai vagy a lip­csei autópálya mentén. Ok fen­nen hirdetik az egykori NDK ipari technológiájának fölényét: míg a szintén ebek harmincadjá- ra jutott Zaporozsecek, Wart­burgok, Moszkvicsok, Skodák karosszériáját pár év alatt szét­eszi a rozsda, a Trabin nem fog az idő vasfoga. HÍRLAP, 1991. június 8., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 7. A maják vitathatatlanul fejlett civilizációja a tudósokat szárma­zásuk és fejlett csillagászati tudá­suk tekintetében a legfantaszti­kusabb elképzelésekre, magya­rázatokra késztették. Ezen el­képzelések legérdekesebbike az, amely szerint az ősi maja nép ta­lálkozott az „istenekkel” avagy földönkívüli lényekkel, akik tu­dásukkal segítették őket. Már az első kutatók, akik a múlt század közepén nagy nehézségek árán jutottak el a yucaton dzsungel nehezem megközelíthető helyei­re, fantasztikus és csodálatos kincsekről szóló hírekkel tértek haza. Az expedíciók indián veze­tői áthatolhatatlan bozótokon éles késeikkel vágtak utat. Ve­szedelmes hágókon, hasig érő sárban, csúszós sziklákon, agyongyörtörve értek el az első maja építményekig. Az eléjük táruló látványra még a legmeré­szebb álmaikban sem mertek gondolni. A bonyolult mintázat­tal és faragással díszített épüle­tek egy magasrendű civilizáció hagyatékai voltak. A maják naptárral is rendel­keztek. Ez valamivel pontosabb volt, mint az általunk használt Gergely-féle naptár! Feljegyzé­seik jóval az időszámításunk előtti időktől kezdve folyamato­sak voltak, egészen a spanyol hó­dításig. Matematikai tudásuk is elképesztően fejlett volt. Nagy számokkal dolgoztak. Tizenkét- jegyű logaritmusokkal számol­tak, és sikerült eljutniuk a nullá­hoz, ami egészen kivételes elvo­natkoztató képességet feltételez. A számoknak helyiértéket is ad­tak, így tízjegyű számokat is ki tudtak fejezni pontok és vonalak segítségével. Tudósai voltak a csillagászatnak. Naptáraikat nemcsak a Nap, hanem a Hold keringése alapján is számították, és a számítások eredményét kő­oszlopokra vésték. Épületeik ha­tározottan mutatták a vallás kap­csolatát a csillagászattal. Városa­ik beosztása és a piramisok elhe­lyezkedése közt szoros kapcsolat van, ugyanis az épületek fekvése mindig szogirúan kelet-nyugati. 1928-ban Uaxactun nevű maja városban három, egymás mellett álló templommal szemben egy 15 méter magas különös piramist fedeztek fel, melynek teteje kes­keny csúcsban végződött. Az építmények ilyen különleges el­rendezése asztronómiai értelmet sejtetett. Ez a feltevés be is igazo­lódott, amikor teodolitok segít­ségével hamarosan megállapí­tották, hogy a piramis és a három templom egy hatalmas napórát alkot. Vagyis az épületegyüttes elrendeződése olyan, hogy a pi­ramis tetejéről nézve a napéj­egyenlőség idején a Nap a temp­lomok sarkainál kel fel. A csillagászat tudománya és a naptár ismerete a papok kivált­sága volt, akik egyben e tudás birtokában hatalomra tettek szert a tudatlan nép felett. Hon­nan ez az óriási tudás? A kérdés annál is inkább érdekes, mert a maja kultúra, mint láttuk, igen magas színvonalat ért el, ugyan­akkor még nem fedezték fel sem az ekét, sem a kereket, nem vol­tak igavonó állataik, és nem is­merték a boltívet sem. Még rejtélyesebb az a népek történetében egyedülálló példát­lan jelenség, hogy i. sz. 600 körül ez a nép látszólag minden ok nél­kül otthagyta tökéletesen kiépí­tett városait, és elvándorolt több száz kilométerrel északra új ha­zát keresni. A történelem nem is­mer olyan népet, amely a majá­kat elűzhette volna hazájukból. Bár születtek e jelenségre ma­gyarázatok: a megművelhető földek évről évre egyre jobban eltávolodtak a várostól, mert a sovány, kősziklás erdei talaj igen hamar kimerült. A földművelő parasztság pedig követte a visz- szavonuló őserdőt egészen ad­dig, amíg a nagy távolság és a ki­merült talaj miatt munkája lehe­tetlenné vált. Bekövetkezett az éhínség kora, ezért kénytelenek voltak új, termékeny hazát ke­resni. Valóban ezzel magyaráz­ható a városok elhagyása? A maja piramisok titkait egy vállalkozó szellemű fiatal tudós, dr. Petti Flenegen a következő­képpen értelmezi. „A piramiso­kon belül furcsa dolgok történ­nek, de sajnos, sehogy sem sike­rült megállapítani, mik is a titok­zatos hatóerők.” Néhány évig ezeknek az erőknek a hatásával és azonosításával foglalkozott. Felfedezte, hogy a piramis egy­fajta kozmikus üvegház. Ezáltal megérthető, a piramis forma ren­deltetése, az hogy „megfogjon”, begyűjtsön bizonyos kozmikus energiát. Az üvegházat is úgy tervezik, hogy a napsugarak de­rékszögben essenek be ahhoz, Tikal, a maja város (rekonstrukció) hogy az infravörös sugarak ma­ximális melegítő hatását elérjék az üvegház belsejében. A pira­mis falait is úgy építették, hogy maximálisan továbbítsa a „bio­kozmikus energiát”. Mindezt az állítást bizonyos jelenségek alá­támasztják. Például a nagy pira­misban talált búzaszemek, me­lyek tartályokban vagy a padlón voltak, ötezer év után, amikor nedves közegbe tették őket, azonnal kicsíráztak. Ez azt jelen­ti a fizikus szerint, hogy a piramis energiajelenségei fenntartják az „életerőt” a szervezeten belül. A maja hagyatékok között olyan ékírásos táblákat találtak, melyek a Vénusz fázisait mutat­ják. Gondoljuk át, ezt az. ismere­tet mi az agyagtáblák vésése után háromezer évvel szereztük meg!! Ezek a tények megdöbbentőek. Vajon honnét szerezték ezt a ha­talmas tudást? Erich von Danikén, aki csak­nem húsz évvel ezelőtt a nagy vi­tát kiváltott filmjével robbant be a köztudatba, műveiben arra ke­resi a választ, hogy milyen tudást és titkokat rejteget még az embe­riség eddig fel nem derített ősko­rának története. Látványos film­jében — A jövő emlékei-ben — bemutatja a naptár szerint épített dzsungelbeli városokat, melye­ket — szerinte — a földi halandók az égből jött isteneknek építet­tek. Arra keresi a választ, hogy ki is volt valójában Cuculcan, más néven a „Tollas Kígyó”, aki egyes tudósok szerint a maják fö­lött oly korlátlan hatalommal uralkodott. Történelmük leg­fontosabb forrása a Chilam-Ba- lamkódex. Ebből a szent könyv­ből értesülhetünk arról, hogy va­lamikor régen egy idegen szakál­las férfi jelent meg a maják föld­jén, akit Cuculcannak nevezték el, és halála után isteni rangra emelték. Templomok épültek tiszteletére, és szerte az ország­ban mindenütt megjelent kőbe faragott jele. Majd hatalma tető­pontján, amilyen váratlanul jött, olyan hirtelen tűnt el az emberek szeme elől. Talán fehér ember le­hetett? Egy aszték kéziraton sza­kállal ábrázolják, holott a maják eltávolították arcukról a szőrt! Danikén szerint Cuculcan az űr­ből érkezett. Bizonyítékként Pa- lenque csodálatos kőreliefjét mutatja be — ami Cuculcan sírjá­nak fedőlapja is egyben. „Egy ember ül egy űrkabin­ban. Láthatóan el van foglalva a műszerek figyelésével. Kezei kapcsolókon vannak, a lába^ pe­dig egy pedált működtet. És a kabin végében jól felismerhető fúvókákat látunk, amiből lángok törnek elő. Amint látjuk, testtar­tása jellemző az űrhajósokéra, s az öltözéke is olyan célszerű, mint a mai űrhajósoké. Az ülés erősen ki van párnázva. Ez a gyorsulás miatt van. Egy szerke­zet, melyből hősugarak törnek elő” — így értelmezi a dombor­művet Danikén. Ez a szenzációs dombormű már több évtizede ismert a szak­emberek előtt. A legkülönbö­zőbb értelmezéseit olvashatjuk: vannak, akik azt mondják, hogy egy főpap sírköve, aki áldozati oltáron ül, és melléből — stilizált kukoricaszárak formájában — az új élet tör elő. Mások állítása sze­rint a legutolsó palenquei királyt ábrázolja, aki éppen egy szörny nyitott szájába zuhan. A kőtábla alján látható lángokról a tudósok azt állítják, hogy az az esőisten stilizált szakállszőnyege. Hogy mit ábrázol a palenquei kőrelief? Úgy látszik, ez még ta­lán a szakemberek előtt sem tel­jesen világos. S nem véletlen, hogy Danikén a dombormű ér­telmezésével kapcsolatosan ta­lálgatásokról így vélekedik: „Olyan ez, mint Ezékiel pró­féta kijelentése az Ótestamen- tumban. Az embernek szeme van a látásra, és mégsem lát.” V. Tana Judit Az uaxactuni építmények tervrajza UFO-lesen ____________________________________________ T udás a csillagokból? Búcsú a Trafótól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom