Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-25 / 121. szám
Bordeaux, a bor világfővárosa Kell-e a jó bornak cégér? A bordeauxi bor igazán jó — mégis úgy vélik a helyi szőlőtermesztők — s főként a Vinexpo, az idén már ötödik alkalommal megrendezésre kerülő borászati világkiállítás szervezői —, hogy ennek is kell „cégér”, mint általában a bornak, amelyből a világon manapság jelentős a túltermelés. S hogy az alkoholellenes mozgalmak hívei se hördüljenek fel, a bordeuxi szervezők még egy gondolattal gazdagítják a jelszavakat: valahogy így fogalmazva meg ajánlatukat: igyunk kevesebbet, de jobbat. Bordeauxban persze könnyű ilyen jelszót kiadni, hiszen az ottani bor régóta világmárka. A franciák természetesen többszáz éve ismerik és becsülik ezt a fajtát, de például Angliában is már a XVIII. században hajórako- mány-számra vásárolták a Garonne torkolatának vidékéről származó vörösbort, amely ma a világ szinte minden táján ismert, kedvelt és — az erszények tartalmától függően, de széles árskálán — megvásárolható ital. A város környékén 109 ezer hektáron termelnek borszőlőt, évente 4 és fél millió hektoliter, 600 millió üveg bordeuxi kerül a több mint 18 ezer termelőtől a hétezer pincészet, a nevezetes Chateaux-k pincéibe, s Franciaország borexportjának harmada, a legutóbbi árak szerint több mint öt milliárd frank értékű bor kerül innen kivitelre, mindig vevőre találva, pedig a verseny egyre erősebb. Kétségtelen, hogy a bor piaca telített, a termelés jóval meghaladja a keresletet. A világ bortermelő országai hozzávetőlegesen évi 340 millió hektolitert produkálnak, ez nagyjából 40 milliárd hét és fél decis üveget jelent. Ebből azonban ötven milliárd hektó eladhatatlan, főként a gyengébb minőség. Az Európai Közösség egymagában harminc millió hektót vásárol fel, amelynek jó részét megpróbálja ipari célokra hasznosítani, de — s ebben az alkohol- ellenes hadjáratoknak is része van — a felesleg növekvő tendenciát mutat. Ezért a bortermelők — nemcsak a francia szőlősgazdák — érdeke az, hogy új piacokat találjanak és főként a minőségi borok fogyasztását próbálják népszerűsíteni, ami korántsem könnyű feladat. Ráadásul néhány olyan ország, amely jelentős importőr volt, egyre több és több hazai termésű bort hoz forgalomba, sőt, már az exportpiacon is jelentkezik. Bordeaux — szinte az első számú érdekelt a világpiacon — ezért akarja magára vállalni a borászat világközpontjának szerepét, beleértve a bor fogyasztásának józan népszerűsítését is. A városban természetesen régóta működik szőlészeti és borászati szakközépiskola, főiskola, kutatóintézet, de emellett számos új szakosított feldatot is magára akar vállalni a francia borászat e jelentős központja. Az egyetem jogi karán például szaktanfolyamot indítottak azoknak a diákoknak, akik kifejezetten a szőlészet és a borászat jogi kérdéseivel kívánnak foglalkozni. Nemzetközi kereskedelmi központot, az egész világot átfogó számító- gépes adatbázist szerveznek, sőt, olyan „teleportot”, mesterséges holdak közbeiktatásával működő számítóközpontot, amely kifejezetten a bortermelés és a borkereskedelem világközpontja lenne. A nagy borkereskedelmi vállalatok a teleport segítségével állandó és naprakész képet kapnának a piac helyzetéről — természetesen úgy, hogy aköré települve alakítják ki irodáikat. A Vinexpo, a borászati világ- kiállítás is ennek az átfogó programnak része. Bordeux-ban tíz évvel ezelőtt nyitotta meg először kapuit ez a hatalmas világkiállítás, amelyet azóta minden második évben rendeznek meg. Akkor még csak 524 kiállító volt, az ideire, amelyet immár ötvenezer négyzetméteres fedett és klimatizált kiállítócsarnokban tartanak meg, több mint kétezer kiállító jelentkezett, köztük több magyar vállalat is — Magyarország egyébként már régóta képviselteti magát Bordeauxban. 38 ország borászata és szeszesitalgyártása lesz jelen, mert a bor mellett a különböző szeszesitalok gyártói, forgalmazói is helyet kapnak a csarnokokban. A Vinexpo a jó bor cégére lesz a szervezők szerint. Aki tehát a jó bort szereti, júniusban sokat tudhat meg róla Bordeaux-ban. Család vagy karrier, azaz... Mi a fontos az amerikai és mi a magyar gyerekeknek? A magyar általános iskolás fiúk 14, a lányok 18 százaléka megelégszik a középiskolás végzettséggel, míg a hasonkorú amerikai gyerekek közül csak 1, illetve 3 százalék nem akar tovább tanulni. Mindkét ország gyerekei számára a béke az elsőrendű, de az amerikai iskolások a bűnözés megelőzését tartják hazájuk második legfontosabb problémájának, míg a magyarok a tiszta, egészséges környezetet. A 10-14 évesek felnőttként egybehangzóan olyan munkát kívánnak, amelyet szeretnek, de sok amerikai fiú szívesen lenne „gazdag és híres”, míg a magyarok a „rendes családot” tartják fontosabbnak. E tanulságokkal szolgált a nagyszabású felmérés, amelyet az amerikai általános iskolai igazgatók országos szövetsége végzett — magyar kollegáik segítségével. A 26.000 amerikai pedagógust tömörítő szövetség már tavaly úttörő programot indított, hogy segítsen a demokráciára nevelni a most felnövő magyar nemzedéket: 39 amerikai általános iskolát kapcsoltak ösz- sze magyar társaikkal. A gyerekek azóta leveleznek a „jó honpolgár” program keretében: a cél, hogy megismertessék a magyar iskolásokkal az állampolgárok jogait és kötelességeit a demokráciában. A felmérésben arra is kellett válaszolniuk, mi a jelentősége az egyén véleményének a demokratikus társadalomban, s mit jelent a személyes, titkos szavazás alapvető joga. Mint kiderült, a női egyenjogúság tekintetében a magyar gyerekek valamivel maradibb nézeteket hoztak otthonról, mint amerikai társaik: a fiúk 58 százaléka nem választana nőt köztársasági elnöknek, míg az amerikaiak 62 százaléka igennel válaszolt erre a kérdésre... Fontosabb, hogy az amerikaiak sokkal nagyobb része kíván a középiskola után tovább tanulni. HÍRLAP, 1991. május 25., szombat 7. UFO-lesen Kalandozások az „ufókákkal” Véleményem szerint még most is megmosolyogják azokat az embereket, akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek az UFO-témával. Hisz vannak, akik azonosítatlan tárgyat látnak, mások ufonautákról, azaz földönkívüliekkel való találkozásokról számolnak be (mert a bejelentések között ilyen is akad bőven). Akiktől távol áll a téma, azok sanda pillantásokkal próbálják felmérni, kit és milyen erők késztettek arra, hogy ilyen „képtelenségekkel’^?) foglalkozzon. Többségünkben egyfajta kíváncsiság munkál, vágy az ismeretlen irányában. Keveseknek adatott meg, hogy valami olyan megfoghatatlan élménnyel telítődjenek, amit másképp nem is nevezhetnénk, mint „harmadik típusú találkozásinak. Igen, ők állítják: megéltek földönkívüli lényekkel való találkozást. így érdeklődésük a téma iránt nem alaptalan. Bevallom, ha ilyen személyekkel találkozom, mindig némi kételkedéssel fogadom az effajta állításokat. Bármenynyire is sajnálatos, akadnak olyan bejelentők, akik kitalált történetekkel állnak elő. Ezért is illik nemcsak a beszélgetés tartalmára, hanem a különféle gesztusokra is odafigyelni. Az emberek gyakran „adnak le” olyan üzeneteket, amelyeket eredetileg nem állt szándékukban leadni. így a hazudozó emberek köny- nyen felismerhetők, bármilyen meggyőzően hangzanak el is szavaik. Azért vannak kivételek — politikusok, színészek, stb. —, akik nagyon jól tudják pallérozni gesztusaikat. Az alábbiakat a fentiek figyelembevételével olvassuk! Ugyanis ez a beszámoló meglehetősen meggyőző volt. A beszélgetés 1991. április 21-én az ózdi UFO-kongresszuson készült. B. László Debrecenből érkezett. Furcsa gyermekkori élményről számolt be. — 1953-ban ötéves voltam, amikor a kis ufókával — ahogy mi itt egymás között hívjuk — a határban találkoztam. Egy pár méterre megközelített. Arra emlékszem még, hogy ekkor kiáltottam a nagyszülőknek, akik a távolban kapáltak. Amikor visz- szanéztem rá, már csak a hátát láttam. Valamivel nagyobb lehetett, mint én. Néhány másodperc alatt eltűnt. Gyerekfejjel majd bele bolondultam, hogyan tűnhet el ilyen gyorsan „valaki”. Amikor megpillantottam, nem féltem tőle, nagyon hasonlított azokra a rajzokra, amiket itt mutattak be. Az egész teste szürke volt, nagy, fekete szemei pedig vízszintesen helyezkedtek el az arcán. Magas, éles, furcsa hangot adott ki. Nem emberi hang volt, az biztos. Azóta sokat elgondolkodtam az eseten, vajon meddig is tarthatott. Talán 30 másodpercig, esetleg egy percig? Az esetet követő napokban — jól emlékszem — valami rendkívüli módon fel voltam dobódva, éreztem, hogy valamiért különlegesen más kedvem volt. — Úgy hallottam, volt egy másik „kalandja” is... — Ez utóbbi eset úgy 13 évvel ezelőtt történt, akkor 29 éves fejjel éltem át a történteket. Egy kellemes, csillagos nyári éjszakán a barátom kertjében aludtam. Csak arra emlékszem, hogy valamilyen idegen helyen vagyok, talán lehetett ez űrhajó is. Halványan, de él bennem a környezetem műszerezettsége, és egy bizonyos asztalszerű tárgy. Ez egy kissé ferdén álló, fehéresz- szürke asztal lehetett, amin milliméter vastagságú párhuzamos vonalak futottak. Most, itt a konferencián tudatták velem, hogy már más eltérítettek is beszámoltak ilyen asztalról. A lábáról nem tudom, milyen volt. Egy valamit még jól fel tudok eleveníteni: egy 2-3 centiméter átmérőjű rúdsze- rűség, amit ide-oda mozgattak. Közölték velem, hogy elhagytuk a Földet. Ez úgy él bennem, mintha egy hang szólalt volna meg a fejemben. Az elmondottakhoz ragaszkodom, és nem érdekelnek azok a vélemények, melyek minderre azt mondják: marhaság. Nemsokára annak az érzete lett úrrá rajtam, hogy jövünk vissza. Az esetet követő napokban — legalább 8-10 napig — valami különleges, meghatározhatatlan érzésem volt, ami hányingerrel társult. — Nem lehetett az egész egy álom? — Ez az „esemény” vagy bárminek is mondjuk — álomnak, vagy valóságnak — az én hitem szerint igaz volt. Mindez sokszor lejátszódik bennem, ugyanúgy, mint az ötéves gyermekfejjel megélt eset is. Az ember az álmot idővel elfelejti, de ez a két élmény tíz-húsz naponta mindig újból és újból lepereg előttem, lejátszódik bennem. Vajon miért...? Az események sorozata ezzel a történettel nem fejeződött be. De ezekről már nem volt hajlandó beszélni. Csak annyit árult el, hogy valamilyen rejtélyes okok miatt a következő találkozásról ő maga sem tudott, csak mások látták. Sajnos, semmi további információt — a legnagyobb győz- ködések ellenére sem — nem sikerült kapni riportalanyomtól, mert attól is félt, hogy nyilatkozatai miatt elveszítheti állását. — Még kísért a múlt szelleme — mondta. Egy UFO-kongresszuson bizony sok érdekes emberrel ismerkedhetett meg az érdeklődő. Kis családom legidősebb férfitagja egy olyan ifjú hölggyel beszélgetett el hosszadalmasan, aki (állítólag) szintén találkozott ufonautákkal. A hölgy nevét nem árulhatjuk el, de annyit Ismeretlen eredetű nyomokat találtak ’90 október elején a Nógrád megyei Diósjenű határában. A kongresszusi szórólap címoldala Ilyennek látta B. László a lényt igen, hogy a férfiak szerint olyasvalaki, „aki körül felforr a levegő, megáll a forgalom, elakad a lélegzet.” Ebből a „másodkézből” kapott beszámolóból a következője derülnek ki: nem is olyan régen ez az ifjú feleség egyik éjszaka arra ébredt, hogy apró lények állnak a szobájukban az ágy körül. Nagyon megijedt. Első reakciója az volt, hogy a férjét kezdte költögetni, de sajnos az olyan mélyen aludt (!), hogy képtelen volt felébreszteni. Az utána történtekre pedig nem tud visszaemlékezni. A következő története pedig már egyenesen elképesztő. Állítólag van egy férfi ismerőse, aki évekig élt a földönkívüliekkel, s olyanokkal, akik teljesen emberszerűek. A férfiú egy földönkívüli hölggyel esett szerelembe — s ahogy mondják, ez az érzés legyőzi a korlátokat és a fényévnyi távolságokat —, így hát összeházasodtak. Az információ szerint ezt a tényt egyelőre még nem akarják nyilvánosságra hozni, de majdan (?) eljön annak is az ideje. Nos, kedves olvasóim, azt hiszem,-jól érzékelhető, hogy az UFO-témában előítéletmentesen milyen magasságokba emelkedhetünk. (Mások szerint ez nem más, mint amikor — az épel- méjűség határát elhagyva — elérjük a szellemi sötétség állapotát. Hogy melyik véleménynek adnak igazat, azt Önökre bízom.) E tucatszámba menő történetekből — tanulságként — csupán azt szerettem volna bemutatni, hogy milyen sokrétű is az ufók ügye. Lehet az ufókban hinni, vagy nem hinni. (Ez a legrosszabb, mert az ufók léte vagy nem léte nem a hittől függ.) De lehet még róla beszélni, vitatkozni, embereket ijesztgetni, másokat megmosolyogni. Lehet vele politizálni, üzletelni, s jó ürügy még az ismerkedéshez is. S higgyék el nekem, egy programokkal teli kongresszusi ufós nap után — amikor az ember ufókról előadást tart és hallgat — már bele is lehet fáradni. Mert ezt is lehet... Ezután nem maradhat más hátra, csak az, hogy pihentetőül lemenjünk Alfába — de már ufók nélkül...! V. Tana Judit Az IBUSZ Belföldi Idegenforgalmi Osztálya és a Havanna Közösségi Ház közös programajánlata: NYOMOK cimmel hétvégi üdülés közben: beszélgetés az ufókról HARGITAI KÁROLLYAL NEMERE ISTVÁNNAL KELETI GYÖRGGYEL PUSZTAI SÁNDORRAL és más előadókkal a Diósjenő határában talált titokzatos nyomok megtekintése /bővebben lásd: Ufomagazin 1991/1* száma, "Hungarufo" cimszó alatt!/ dőpont: 1091. júliu/ 5 töl 7 i«l Az UFO még mindig jó üzletnek bizonyul
