Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-30 / 75. szám

HÍRLAP, 1991. március 30., szombat

f «f A gr« a rffmt

HÉTVÉGI MAGAZIN

7.

Az egyesülés még nem maga a Kánaán

Christoph Hein, a NSZEP- rendszerhez mindvégig kritikusan viszonyuló keletnémet író ezúttal is a fején találta a szöget. Egyik közelmúltbeli sajtónyilatkozatában — az egykori NDK lakosságának hangulatáról szólva — kijelentette: „kár, hogy már levakarták a falakról, hirdetőtáblákról a tavalyi választásokra készült plakátokat. Túlnyomó részüknek a puszta látványa is ellenállásra, lázadásra késztetné ma a keleti tartományok polgárait.”

Heinnek jó a memóriája, ellentétben számos bonni — főleg kormánypárti — politikussal Kohl, Waigel, Lambsdorff, Diepgen már elfelejtették, mit is ígérték az októberi és decemberi tartományi, illetve országos választások előtt a tömegeknek: „Keleten senkinek sem fog rosz- szabbul menni, mint az egyesülés előtt — egyenlő munkáért egyenlő bért Keleten és Nyugaton —, szocializmus helyett szabadságot és jólétet mindenkinek”.

A választások előtt az adóemelés eshetőségét körömszakadtáig tagadó CDU-CSU-FDP alig két hónap elteltével a háború utáni német történelem legvas- kosabb adóemelési csomagjában állapodott meg. Parlamenti többségük birtokában az ellenzék aligha lesz képes megtorpedózni az előterjesztést a Bundestagban, így a német adófizetők maris készülhetnek az X napra: július 1-jére, amikor a kormány „a kasszához kéri” őket.

Különösen érzékenyen sújtja a koalíció adócsomagja a bérből, fizetésből élőket (egy átlagos jövedelmű, kétgyermekes családra évi 2000 márka többletterhet ró az adóemelés), miközben a „nagyhalak” ezúttal is jól járnak. A kormány elállt a tőkehozadék erőteljesebb megadóztatásának tervétől, amivel milliókat ajándékozott a legmagasabb jövedelmű rétegnek. Kérdés azonban, hogy ez a beruházási ösztönzőnek szánt ajándék képes lesz-e rábírni a vállalkozókat arra, hogy az eddiginél jóval bátrabban invesztáljanak a keleti országrészben?

Az itt élő 16 millió lakost kétszeresen sújtja a Kohl-féle csomagterv. Égyrészt jövedelmük eleve csupán fele-harmada a nyugati tartományok lakosságáénak. Másrészt Waigen pénzügyminiszter akaratának megfelelően az idén gyors ütemben folyik az állami szubvenciók leépítése. Januártól háromszorosára szökött fel a villamos áram és a földgáz fogyasztói tarifája, májustól hasonló mértékben drágul a háztartási szén, júniustól a tömegközlekedés. A vasúti díjszabás az év elején a kétszeresére emelkedett, s októberig a jelenlegi 1,50-ről 5 márkára növekszik a négyzetméterenkénti lakbér.

Tetőzi a mizériát Kelet-Né- metországban, hogy június 30- án lejár a tavaly kötött felmon- dásvedelmi megállapodás. Egyedül a fémfeldolgozó iparban 150.000 munkahely sorsa forog veszélyben — azaz a fémmunkások kétharmadára elbocsátás vár. Hasonlóan feszült a helyzet a hajógyártásban, a kohászatban, a kalisó- és szénbányászatban. Tömeges elbocsátások esetért a nyáron valóra válhat a rémkép: Kelet-Németország- ban minden második keresőképes lakos állás nélkül marad. (A jelenlegi hivatalos adat szerint 8,6 százalékos a munkanélküliség, további 17 százaléknyi munkavállaló rövidített munkaidőben dolgozgat.)

Erre az „5 perc múlva 12” helyzetre hívták fel a figyelmet a szakszervezetek által rendezett tüntetések. Az Erfurtban, Lipcsében, Schwerinben, Halléban az utcákra vonuló százezrek ismerős jelszót harsogtak: „Wir sind das volk!” (Mi vagyunk a nép!) Talán még nem késő a szövetségi kormánynak rádöbbenni, milyen veszélyes helyzettel is áll szemben, s hogy sürgősen cselekednie kell. Ellenkező esetben — ebből a türingiai tüntetők nem is csináltak titkot — a következő tiltakozó menet a bonni kancellári hivatalt veszi célba.

Jazov fiira látogatása

Nincs abban semmi különös, ha a szovjet védelmi miniszter hadseregének arra érdemes kádereit kitünteti. Kicsit kényes azonban, ha mindezt német földön teszi, és utazását titokban tartja. A bonni kormány csak ta- lájgathatja: mit is gondoljon erről a közelmúltbeli meglejpetész- szerű türingiai látogatásról, mi van a háttérben, s vajon megis- métlődik-e?

No, persze, a kormány nem szándékozott reagálni, szó sem volt tiltakozásról. A szóvivő kérdése — miért ne látogathatná meg a miniszter katonáit, ha ezt helyesnek tartja? — tanácstalanságot tükröz, es persze, azt is jelzi, hogy a Jazov-látogatást készek elnézni. Ha a dolog megismétlődne, más lenne a reakció is. Hogy mi, azt nem tudni, a diplomatikus válasz a bonni külügyminisztériumban annyi volt: elképzelhető lenne, hogy JazoV bejelentette volna útját.

Ez természetesen nem kötelező. A szovjet csapatok főparancsnokaként vízum nélkül beutazhat, és a szovjet-német szerződés szabályozza az ott-tartóz- kodás jogát is. Ezenkívül a látogatás meg a „kettő plusz négy” szerződés szovjet ratifikálása előtt történt. Csakis ez a szerződés — amit a nyugati hatalmak már korábban ratifikáltak — adja vissza formálisan a bonni kormány teljes szuverenitását. Ezentúl, ha a szovjet védelmi miniszter német területre kíván utazni, szigorúan tartania kell magát a nemzetközi szokásjoghoz, miszerint szuverén országok miniszteri látogatásait rögzíteni kell.

Pszichológiailag persze érthető a főparancsnok látogatása. A „nyugati cáöpoft”, vagyis a volt

NDK-ban lévő szovjet haderők helyzete a lehető legsúlyosabb. A szétesés tendenciája, amely miatt a szovjet csapatok kivonását egyből a parancsnokkal, Borisz Sznyetkov tábornokkal kezdték, igazán nagy aggodalomra adhat okot.

Dezertálások, fegyverek, lőszerek, egyenruhák illegális áruba bocsátása, s egyéb bűncselekmények azt a feleimet keltik, hogy a szovjet katonák (havi zsoldjuk havonta kb. 25 marka) nagy problémát okozhatnak, és súlyosan megterhelhetik a német-szovjet viszonyt. Mi a teendő például, ha szovjetek ezrei kérnek politikai menedékjogot, mint ahogy egyesek már meg is tették?

Sznyetkov utóda, Matvej Burlakov kénytelen volt azonnal meghúzni a gyeplőt. A bomlás tendenciáját ellensúlyozandó, szigorú fegyelmezést vezetett be. Ez olyan messzire vezet, hogy a szovjet katonáknak gyakorlatilag tilos bármilyen kapcsolatba lépni a német lakossággal.

A fegyelem egyúttal a teljes harci készség fenntartását is célozza, valmmt a gyakorlatok rendjének folyamatosságát, bár a csapatok 1994-ig történő kivonása önmagában is tekintélyes logisztikai erőfeszítést jelent.

Nem egyszerű az egykori NDK-ban működő KGB-ügy- nököknek biztosított lakások problémája sem. A közvetítők ezekben az ügyletekben mindenkor a Stasi emberei voltak. Hogy ezeket a szállásokat — amelyek ma is a volt Stasi-munkatársak kezelésében vannak — minél előbb ki lehessen üríteni, arról folynak a tárgyalások, mégpedig német források szerint „egészen magas kormányszinten”.

UFO-lesen______________________________________________

A Phobos rejtélye

Ezt a felvételt 1976 nyarán a Viking-1 keringő egysége készítette a Phobosról — alig 300 kilométer távolságból.

A Deimos, amelynek felszíne nem olyan látványos

A Mars holdjai a Naprendszer legérdekesebb és legrejtélyesebb égitestjei. Jonathan Swift, a nagy angol szatirikus író regényében a Laputa repülő sziget csillagászairól a következőket írja:

’’Legutóbb a Mars körül apró mellékbolygót fedeztek fel, a belső csillag a főbolygó középpontjától három, a külső viszont ót átmérőnyi távolságban futja elipszisét. Az első tíz, a második 21 és fél óra alatt végez a pályájával.”

Csak csodálkozhatunk, milyen jól eltalálta Swift, hogy holdak léteznek a Mars körül, ugyanis azokat csak 150 évvel később fedezték fel. A keringési adatokat is meglepő pontossággal nevezte meg. Az újabb megfigyelések szerint a Phobos, a belső hold a bolygó felett másfél marsátmérőnyire kering, a Deimos pedig épp háromszorosra. A Phobos a Marsot 7,65 óra alatt kerüli meg, a Deimos 30,3 óra alatt. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a Mars tengelyforgási ideje 24 óra és 37perc (ez az érték majdnem egyezik a Földével), vagyis jóval nagyobb a Phobos kenngési idejének Ez azt jelenti, hogy a marsbeli látóhatáron a Nap nyugaton kel és keleten nyugszik. I. Szklovszkij neves szovjet csillagász a hatvanas években a Mars holdjainak eredetére vonatkozóan igen érdekes feltevést ismertetett, amelyben felveti azt az izgalmas kérdést is, hogy mesterséges hold-e a Phobos. Fejtegetései szerint a két hold a parányi mérete miatt is szokatlan. A Phobos holdnak van még egy megdöbbentő tulajdonsága Naprendszerünk többi holdjához viszonyítva. 1945-ben Sztruve orosz csillagász kiszámította minden lehetséges időpontra a Hold pályamenti helyzetét. Később kiderült, hogy a Phobos elméletileg kiszámított helyzete nem felel meg a ténylegesnek. A különbség igen nagy volt: mindössze néhány évtized alatt a Phobos 2.5 fokkal előresiet pályáján a számított helyzethez képest. Ez az égimechaniká- ban teljesen megengedhetetlen hibaérték. Tehát a Phobos gyorsuló mozgást végez a pályáján, és ez annyit jelent, hogy egyre közelebb kerül a Mars felületéhez.

Ezt a jelenséget a Föld mesterséges holdjainak történetéből mar ismerjük: a légkör ellenállása lefékezi a mesterséges holdakat, azok alacsonyabbra kerülnek, közben fel is gyorsulnak. A Phobos mozgásának jellegében bekövetkező változások olyan nagyok, hogy ezt még ma sem tudjuk megmagyarázni!

Tehát az égimechanikai paradoxon értelmében a Phobos gyorsuló mozgását valamilyen fekező erőnek kell tulajdonítani. Egyik lehetőségként gondolhatunk a Mars légkörének fékező hatására is, de mivel az égitest légköre, ahol a Hold kering (6000 km távolságban), nagyon ritka, így a kis közegellenállás nem elegendő a megfigyelt pályaváltozások megmagyarázására.

A második ok az lehetne, hogy a Phobos felgyorsulását árapály jelenségek okozzák. Minthogy azonban a Marson nagyobb víztömegek, vagyis tengerek nincsenek, ezért csupán a bolygó szilárd kérgének árapály- szerű hullámzására gondolhatnánk. Azt viszont meglehetősen nehéz elképzelni, hogy a kicsiny, 16 km átmérőjű Hold a merev, a hozzá képest óriási Marson olyan méretű dagálypúpot hozzon létre, amely a megfigyelt fékeződést megmagyarázná.

Az 1959-ben végzett elemzések és számítások megmutatták, hogy a természetes okok közül egyik sem magyarázza meg a Phobosszal kapcsolatban észlelt rendellenes mozgást.

Nem sokkal ezek után Szklovszkij egy merőben új és szokatlan hipotézist állított tel a Phobos-szal kapcsolatban. Abból indult ki, hogy döntő szere- et az említett jelenség bekövet- ezésében valószínűleg a Mars felső légkörének ritka rétégéi játszanak. Ebben az esetben a vizsgált Hold tömegének rendkívül kicsinynek kell lennie, és így az átlagos sűrűsége a víz sűrűségének legfeljebb ezredrésze lehetne. De elképzelhetünk-e olyan szilárd, tömött testet, amelynek sűrűsége kisebb, mint a levegőé? Természetesen nem! Elképzelhetjük azonban a Phobost nem tömör testnek, hanem finom porszemcsék felhőinek. Egy ilyen felhő azonban csakhamar szétszóródna, és olyan alakzatot venne fel, amely a Satumus bolygó gyűrűjéhez hasonlítana. A tudós szerint a továbbiakban az az egyetlen lehetőség marad — amely kielégíti a szilárdság, az alakallandóság és a kis sűrűség

követelményeit —, hogy a Phobos üres, mint egy konzervdoboz, amelynek kiöntötték a tartalmát.

Egy természetes kozmikus test vajon elképzelhető-e üregesnek? Ez teljesen lehetetlen. Ezek szerint a Etold csak mesterségesen jöhetett létre? — veti fel a lehetőséget írásában.

Szklovszkij merész hipotézisét meg is indokolta. Szerinte magas intelligenciájú, értelmes lények számara egy ilyen mesterséges hold létrehozása elvileg lehetséges. És aligha kételkedhetünk abban, hogy néhány száz év múlva a Föld körül több kilométer átmérőjű mesterséges holdak keringenek majd. Könnyen lehetséges, hogy az ilyen mesterséges égitestek túlélhetik az őket létrehozó civilizációt is.

Talán éppen valami ehhez hasonlót látunk a Marson is — vélte Szklovszkij 1959-ben.

„Három milliárd évvel ezelőtt a Mars légköre jóval sűrűbb volt,

felületét óriási vizek, folyamok és tengerek bontották. Abban az időben értelmes lények is élhettek a Marson, akik igen magas technikai színvonalat érhettek el” — úja a szakember.

Nem próbálja elképzelni, hogy milyen lehetett a külsejük, azt sem, hogy mi történt velük, de fejlődésük meghatározott szakaszán túljutottak bolygójuk határain.

E hipotézis publikálása után élénk vita bontakozott ki, mert az említett feltételezéseket a szakemberek meglehetősen szkeptikusan fogadták. S az is tény — ahogy a szerző könyvéből kiderül —, hogy mindezeket Szklovszkij maga sem vette komolyan.

’’Egészen más feladat lebegett akkor a szemem előtt: fel akartam hívni a széles közvélemény figyelmét egy technológiailag igen fejlett civilizáció tevékenységének kozmikus következményeire. Ne feledjük, hogy hipotézisem az űrkorszak hajnalán született, a nagy lelkesedés és a felcsigázott remények légkörében.”

A fenti, érdekes elmélet akkor keletkezett, amikor a csillagászoknak fogalmuk sem volt arról, milyen lehet a Mars vagy a Phobos felszíne. Mára már — az űrszondák jóvoltából — meglehetősen jól ismerjük a Naprendszer égitestjeinek a „felszínét”. A Phobosról készült felvételeket szemlélve a hold — mitagadás — nem tűnik mesterséges objektumnak. Szabálytalan alakú sziklatömb, amely egy ragyás burgonyára emlékeztet bennünket, melynek felszínét kráterek és furcsa, párhuzamos barázdák bontják.

Talán szegényebbek lettünk egy illúzióval, es nosztalgiával pillantunk vissza azokra az időkre, amikor még azt gondoltuk, hogy a Marsot évmilliókkal ezelőtt értelmes civilizáció népesítette be. De az esetleges csalódásért kárpótolnak bennünket az űrszondák nagyszerű felévételei, amelyek elősegítik számunkra a Naprendszer egyre jobb megismerését.

Vas né Tana Judit

A Phobos sziluettje a Mars felszíne felett. Ez a Hold Naprendszerünk legsötétebb égitestje. A képen az expozíció a Mars felszínéhez igazodott, így a Phobos feketének látszik.

Tréfás rajz a marsbeli porviharról