Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-25 / 70. szám

HÍRLAP, 1991. március 25., hétfő Üzen a szerkesztő! „Nagykökényes” jeligére Indulatból és nem kis keserű­ségből született meg panaszos le­vele. Messziről-kezdi: „Én már sok évvel ezelőtt letettem a tollat, és megígértem magamnak, hogy soha-soha többet nem foglalko­zom semmivel és senkivel. Ami­kor még tombolt a faluk összevo­nása és ezzel együtt a kicsik tönk­retétele, mi, egy páran, kézzel- lábbal tiltakoztunk ellene, de ki figyelt ránk? Az újságírók tob­zódtak, legendákat szerkesztet­tek, dicsőítették a közösségben rejlő nagy erőt. Most, amikor már a vak is látja, mi lett az el­képzelésekből, lesajnálnak ben­nünket, de sztorinak ez is jó. Ol­vasom február 26-i számukban a „Gazdag szegények” című írást. Igaza van, hogy Nagykökényes padlón van, romokban hever, nagyon elöregedett, szegény is, ifjúságát elűzték. De ki a felelős azért, hogy ide jutott ez a szor­f almas és tisztességes kis falu? ran-e felelős? Nem akarok sze­mélyeskedni, de ha a volt közös elnököt megkérdeznék, miért ju­tott társfaluja ide, hogyan juttat­ta ide, ő biztos meggyőzné önö­ket határozott érveivel, ravasz ki­mutatásokkal, hogy Nagyköké­nyes már a XXII. században, an­nak színvonalán van, s ez az ő ér­deme, köszönjük meg fáradozá­sait. Bár a sokat szidott Dessewfy bárócsalád egy meglehetősen n- golyás, idős, agg asszonya ha­gyott a falura iskolának való ko­moly nagy telket, tessék csak megnézni, ki kapta meg és meny­nyiért? Ez bizony tabu! Munka­hely? Szinte semmi...” Személyeskedéssel elvegyítve folyik a panasz, leltára annak, ami van. így záija a kézzel írott hosszú lamentációt: „Tisztelettel várom válaszukat az újságon ke­resztül. A nevem nem írom alá, mert keményen folyik munkahe­lyemen az elbocsátás, és a kezek hosszúak még... Maradok tiszte­lettel én e kis falunak őseimmel együtt évszázadok óta hűséges és becsületes lakója.” A falvak összevonása — mint államigazgatási és gazdasági el­képzelés — a diktatúra durva hi­bája volt. Nem is biztos, hogy ott nyomták meg az utasítás indító­gombját, ahogy eddig a papírok zizegték. Az összevonással azt a lelkuletet sértették meg, csak­nem gyógyíthatatlan sebeket ejt­ve, amiről a levél záradéka be­szél. A faluban a legtöbb helyen — vidéken — zárt bolyban éltek­éinek valóban hosszú idő óta az emberek. Az iskola, a templom, a községháza, a kocsma — ne szégyelljük ezt leírni — a bíró, pap, tam'tó, orvos, jegyző vezet- te-irányította a kis közösségeket. A diktatúra mindent át akart for­málni: ismerve néhány félig megmagyarázott elgondolást, a máshol is ismertté vált szervezési rendet, úgy tűijjk, a képlet alap- gondolata nem a magyar jogfej­lődés televényéből csírázott ki. Hasznosság és sok más szólam egybevetése után sem lehet in­dokolni, miért és hogyan akarták — nem egy helyütt sikerrel — tel­jesen tönkretenni a falvak belső, lélektani rendjét, értékeit. Ehhez persze a diktatúra mozgósította a maga szakembereit, köztük az újságírókat is, akik — mert netán hit nélkül csinálták — vaskosan túllihegték a változást. Nekik mindez csak téma volt, Önöknek — Nagykökényesen is — inkább dráma, hogy tragédiát ne is em­legessünk. Az elsorvasztás és megszüntetés egy lejtő és annak vége. Neveket forgat meg levelében, utólag hoz pozícióba olyanokat, akik az elmúlt évtizedekben ilyen-olyan szinten szereplők le­hettek. Esetleg maradtak. A mai újságíró pedig kimegy, lejegyzi a tapasztaltakat, és bemutatja azt, ami látható. De a külszín mögött ott van az Önök fájdalma, az ál­lapotnak felfogható kiszolgálta­tottság, hogy nem tudnak az öt­ről a hatra menni, mert szándé­kuk és elemi érdekeik ellenére szervezték át és meg Önöket. Le­het azt is mondani, hogy a közös­ség évszázados rendjét bontot­ták fel. Lelkiekben is. Ki törő­dött vele? Ki törődik ma vele? És ha törődik, mit ér vele? És még ráadásul félnek is. A társadalmi szerkezet és benne az emberek nem változnak meg máról hol­napra. Hatalmi pozíciók nem szűnnek meg automatikusan, a személyi kapcsolatok sok min­dent ellenkezőjére fordíthatnak mindannak, amit „ott fenn”, a törvényhozó atyák paragrafu­sokba gyömöszölnek. Reméljük, hogy a „kizökkent idő” hamaro­san helyére billen, bár az köztu­domású, hogy a gödörbe belees­ni pillanat müve,Kimászni onnan kínságos dolog. Örülünk annak a bizalomnak, amellyel nyugtat­ja, hogy mi manapság a társadal­mat, a közösséget, a közösség igazságát, érdekeit akarjuk szol­gálni azzal is, most is, hogy az Ön panaszát közzétettük. „Hazafi” jeligére. Közölte velünk csendes felhá­borodással, hogy az egri érseki palota délkeleti sarkáról a Kos- suth-emléktábla alatt függő ko­szorút leemelték ismeretlen tet­tesek: a park egyik fájának a lá­bához letették. És ez Egerben történik ma, ahol egykor Kos­suth Lajos kijelentette, hogy Egerbe kell jönni hazafiságot ta­nulni. Mindezt azért említjük, a tényt és a Kossuth-gondolatot egymással szembeállítva, hogy elgondolkoztassunk, vajon min­dent megteszünk-e ma, vagy ma már, hogy a fiatalság tudatában az erkölcsi rend, az értékek rend­je, az európai gondolkodásnak megbízható mércéje helyreáll­jon, és az üres szólamok helyét betöltse? OSZTOZUNK ÖNNEL a húsvétvárás örömében: most rendkívüli akció keretében HÚSVÉTI ENGEDMÉNYES VÁSÁRON választhat szeretteinek ajándékot: 30 %-os árengedménnyel egyes divatékszerekből, kvarc karórákból, faliórákból, ajándéktárgyakból, március 18-tól 30-ig az Óra-Ékszer boltokban Budapesten és vidéken egyaránt. Eger, Alkotmány u. 9. Gyöngyös, Fő tér 6. Hatvan, Vöröshadsereg u. 11. ^ _____________________ P F 23 ízléshiány vagy provokáció? Avagy: hogyan kerül a csizma az asztalra? A kérdés mindkét változatát a március 15-i egri ünnepségek rendezőinek tesszük fel. Úgy érezzük, jogunk van a választ várni, mert bántónak és egyben kérdőjeles elgondolkodtatónak tartjuk a szép nagy nemzeti ün­nepünk hangulatát lerontó ren­dezési hibákat. Mert mi is történt március 15-én Egerben? Szívdobogtató tavaszi reggel­re ébredtünk. A program és a ba­zilika harangjai ünnepi istentisz­teletre hívogattak. Evangéliumi és cserkész-tízparancsolatok hangulatával vonultak fel a cser­készfiúk és -lányok, és a szépszá­mú hívősereg ráigenlő áhítattal hallgatta meg a főpásztor ünnepi számyalású beszédét. A tanítást, mely időszerű tartalmával nem­zeti önbecsülésre, jövőt ígérő hit­re, bizalomra, az összefogás ere­jében bízó reményre, hazánk, népünk, embertársaink szerete- tére buzdított. A templomból kiáramló tö­meget a téren türelmesen vára­kozó sokaság fogadta. A térzene már nem volt ilyen türelmes. Hangos indulóütemei már a templomi szertartás utolsó per­ceinek hangulatába robbantak bele. A cserkészek rendezetlen, fegyelmezetlen futkosással ke­resték helyüket és álltak fel alak­talan alakzatban az alsó lépcső- pihenőn, mintha szereplői kí­vántak volna lenni a későbbi saj­nálatos produkciónak. Mert zászlójuk címerével még keret lehetett a „Feltámadott a tenger” forradalmi lendületű — egyéb­ként illő drámaisággal előadott — soraihoz, de... ...asztalra lépett a csizma! A művésznő hangjával fényesítet- ten ugyan, de itt és most ünnep- rontóan káromló tartalommal József Attila Tiszta szívvel című mindent tagadó verse kettészelte az ünnepi hangulatot. Rendező Uraim! Nem túl nagy kontraszt, a templom lép­csőin, az erényeket az Istentől eredeztető érseki beszéd után, az Isten áldását hazánkra kérő him- nuszi bevezetés után megtagadni Istent, családot, hazát?! Tagadni mindent, ami a hívő polgár szá­mára pozitív, felemelő, szent kell hogy legyen ebben a megújulni kívánó magyar társadalomban? A szabadsageszményt hirdető nagy nemzeti költőnk, Petőfi után a nemzetietlen szégyenre­zsim házi poétájának példázata az, amit még mindig tűrnünk, hallgatnunk kell? — Nem, Ura­im! Ez mai társadalmunkban tűrhetetlen ízléshiány, vagy szándékos provokáció. A vörös zászlókat már sikerült épületeink homlokzatáról, utcáinkról elta­karítani, de az internacionalista, vörös lelkületet még be szeret­nék lopni — nem! Szuggerálni a tájékozatlan vagy serdülő fiatal lelkekbe. A színház, a pódium: fórum! — de nekünk már ilyen eszméket hirdető fórum nem kell, még akkor sem, ha a szere­pekkel együtt a pódiumot is ki kell dobni, le kell rombolni. Felháborodásom — gondo­lom, rajtam kívül másoké is — a koszorúzási aktus során mélysé­ges szomorúsággá szelídült. Hát ide szegényedett a szabadságesz­mékért életüket is áldozó fiata­lok példája, lelkesedése, hogy a híres iskolaváros, Eger főiskolái, sok közép- és általános iskolája közül csak egy, a Szilágyi Erzsé­bet Gimnázium tartotta illendő­nek és helyénvalónak Petőfi és személyében a márciusi ifjak em­lékének megkoszorúzását? Isko­lák, igazgatók, tanárok, rende­zők! Valahol meg nem jelenni is állásfoglalást jelent. Negatívot! Hát ne legyünk felháborodva, ne legyünk szomorúak? Csodál­kozhatunk, hogy a közért tenni, a közéletben reszt venni polgár­társaink 70 százaléka nem kí­ván? Várhatjuk így az áldást fentről, énekelhetjük, hogy „ha­zám, hazám, te mindenem”? — hiszen: „se istenünk, se hazánk” ...?! Vagy mégsem? — Elváljuk, hogy válaszoljon az illetékes: megfontolatlan volt, vagy provo­kált? A válaszból kitűnik majd, hogy valóban „pártoktól men­tes” volt-e Egerben 1991-ben a március 15-e. Dr. Chikán Zoltán a KDNP megyei elnöke Valószínű, hogy az írásban említett vers nem illett be a prog­ramba, de József Attila negatív minősítésétől elhatároljuk ma­gunkat. (A szerk.) Ki kit fog szaván? Tisztelt Pécsi István Úr! Olvastam a „Szaván fogjuk” rádióriport nyomán megjelent cikkét. Thürmer Gyula MSZMP-el- nökkel folytatott rádióinteijú- hoz fűzött kommentárja, mely a Hírlap március 14-i szamának 4. oldalán jelent meg, nemcsak a tárgyilagosságot nélkülözi, de ta­núbizonyságot tesz írója politi­kai dilettantizmusáról és a tárgy­szerű ismeret hiányáról. Azt írja, hogy az Ön számára fura és meghókkentőek Thür­mer Gyula nézetei. Hát nem is csodálkozom, hogy Pécsi úr meghökken, ha tiszta nézetek­kel, tiszta eszmékkel és tiszta em­berekkel találkozik. Thürmer Gyula a tőle megszokott, nyu­godt és felelősségerzetet tanúsító válaszaiban az ország valós hely­zetének és a nemzet hangulatá­nak ismeretében minden szavá­ban igazat állított. Feltehetően az bőszitette fel Pécsi urat, amit az elnök a párt abbéli kötelességé­ről mondott, hogy feltárja az em­Tisztelt Tajcs Ferenc! Mindenekelőtt hadd jelezzem, hogy nem kommentárt, hanem rá­diókritikát írtam az általam is figyelemreméltónak tartott program­ról. Kiemeltem: Thürmer Gyula „kétségkívül értelmes, felkészült em­ber”. Ezt megerősíthetem, de azt is, hogy demagógízű nézeteivel szár­mazásom, neveltetésem, mindenkori pártonkívuliségem, a polgári demokrácia iránti kötődésem miatt nem értek egyet. A szövegössze­függésből kiderül, hogy kizárólag ilyen értelemben használtam a jog­utód kifejezést a hajdani, cseppet sem jó emlékezetű MSZMP kény- szerűségből vállalt szellemi órókségrészére utalva. A pártfőtitkár glorifikálásátólpersze tartózkodom, ezt a szemléle­tet túlhaladta az idő. Egyébként mindenféle szélsőségtől elhatárolód­va tisztelem mások tőlem eltérő véleményét. Akkor is, ha azzal nem azonosulok, illetve vitatom. (pécsi) berek mostani becsapasanak tényét. Számomra viszont meghökkentő Pécsi úr újságírótól nem elfogad­ható tájékozatlansága. — Illene tudnia, hogy a volt állampárt jogutódja — teljes ap­parátusával és vagyonával — nem a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt, hanem az MSZP, melynek Horn Gyula az elnöke. Csak megjegyzésként: a húsz­milliárdból bizonyára jutott az Ön borítékjába is. — Nem kell matematikailag zseninek lenni a többség-kisebb­ség tényének megítélésében. Emlékeztetem arra a le nem ta­gadható körülményre, hogy a ta­vaszi választásokon a^,hallgatag­nak” becézett többség nem na­gyon tülekedett a szavazóumák elé. Lehet, hogy — mint írja — a kormány legitimitását szavatoló többség csak kisebbség? Hogy a történelem leit és mit lép túl, vagy fog túllépni, azt majd a történelem dönti el. Tajcs Ferenc Eger Őket miért mellőzték? A Heves Megyei Hírlap március 12-i számában olvastam egy cikket, amely arról adott hírt, hogy me­gyénket a Nagykőrösön megrende­zett Arany János balladamondó versenyen egy kedves egri diáklány képviselte. (O már, ugyancsak a lap szerint, a második volt). Az említett verseny előtt is megjelent egy írás, abban pedig arról tudósított a szer­ző, hogy megyénkből egyedül az ő riportalanya jutott az országos meg­mérettetésre. A két hír tehát ellent­mond egymásnak. Szerényen meg­jegyzem: Heves megyéből négy diáklányt delegáltak Nagykőrösre a már említett kettőn kívül, a hatvani Kertész Tündét és a gyöngyösi Gor- da Tündét. Ők épp olyan lelkese­déssel és izgalommal készülték erre a vetélkedőre, nekik is csodás érzés volt, hogy iskolájukon kívül megyé­jüknek is dicsőséget szereztek. Az őket felkészítő nevelők is szívükön viselték szereplésüket. Nem értem tehát, hogy okét miért mellőzték. Nekik is jólesett volna, ha legalább a nevüket megemlítik. Mindezeket — utolsósorban — azért is említem meg, mert az egyik szavaló édesanyja vagyok. Gorda Ferencné Hatvan Tisztelt Asszonyom! Ha jól megfigyelte, az említett cikkek portrék voltak — a versenye tői függetlenül. Igaza van, a híra­dással adósak maradtunk, ezért most örömmel pótoltuk. (A szerk.) Horoszkóp március 25-től március 31-ig KOS (ni. 21. - IV. 20.) Szerelem: Gondolatai­ban mind gyakrabban fordul meg a változtatás igé­nye. Egyre rosz- szabbul érzi magát a jelenlegi helyzetben. Tü­relmetlen, és már nincs kedve a béküléshez. De a változtatást partnerétől váija. Hivatás: Mun­kahelyével is elégedetlen, itt is változtatásra gondol, attól várna javulást. Talán a héten adódik is valami kedvére való ajánlat. BIKA (IV. 21. - V. 20.) Szerelem: Örömmel fo­gadja egyik munkatársa közeledését. Egyelőre csak apró flörtre gondol, de egyáltalán nem kizárt, hogy sok­kal komolyabb kapcsolat válik belőle. Hivatás: Ha teheti, a hé­ten ne gondoljon munkára, in­kább vegyen ki néhány nap sza­badságot, s utazzon el, vagy ké­szülődjön az ünnepre. IKREK (V. 21. - VI. 21.) Szerelem: Érezhetően közeledik az április, olyan a hangulata is: egyik nap az egekben jár a boldogságtól, másnap meg földig lóg az orra szomorúságában. Sírás és neve­tés váltakoznak, miközben part­nere csak tétován áll, s nem tud­ja, mit tegyen. Hivatás: A héten mindenképpen szánja rá magát arra a régóta húzódó beszélge­tésre a főnökével. Biztosan meg­értő lesz. RÁK (VI.22. - VII.22.) Szerelem: Fék­telen jókedve egyelőre alap­talan: partne­rét még csak ezután fogja kiismerni, s ha a nehéz napo­kon túl lesznek, utána dönt: to­vábbra is vele, vagy inkább nél­küle... Hivatás: Rengeteg a ten­nivalója, néha már az az érzése, hogy három ember helyett dol­goztatják. (Igaz, ennyi helyett kapja a pénzt is!) OROSZLÁN (VR. 23.- VIII. 23.) Szerelem: Amit most érez, több mint barátság, csak még önmagá­nak sem meri bevallani. Fél a saját érzései­től? Vagy inkább a következmé­nyektől? Egyszer mégis színt kell vallania. Most néhány hét hala­dékot káp... Hivatás Itt az ideje a pihenésnek. Ha nem is tud sza­badságra menni, legalább az ün­nepek idején ne dolgozzon! SZŰZ (VIII. 24. - IX. 23.) Szerelem: Most a családja szeretné telje­sen kisajátítani magának. Élettársa a kö­zelgő ünne­pekre való te­kintettel több gyengédséget vár. Hivatás: Talán a héten marad ideje az ajándékvásárlásra és családjára, mert a munkával ha­mar végez. MÉRLEG (IX. 24. - X. 23.) Szerelem: Ba­rátai minden­áron szeretnék összehozni va­lakivel, mert úgy vélik, az Is­ten is egymás­nak teremtette önöket. De nagyon nincs ínyére ez a ’’kényszerbarátság”. Pedig a másik fél igencsak benne lenne... Hivatás: Csúnya vitába kevered­het kollégáival, feletteseivel, mert nem hajlandók mérlegelni az ön ajánlatát, javaslatait, érve­it. A héten már nem tudja meg­győzni őket! SKORPIÓ (X. 24. - XI. 22.) Szerelem: Egé­szen váratlanul lobban lángra, pedig már rég­óta lehetősége lett volna erre a kapcsolat­ra. Hivatás: Minden lépését sze­rencse kíséri ezekben a napok­ban, ennek tudatában tehát olyasmibe kezdjen, amitől sokat vár. Anyagi helyzetét is hosszú távra megalapozhatja. Érdemes kockáztatnia. NYILAS (XI. 23. - XII. 21.) Szerelem: Amennyiben még független, igazán észreve- hetné már, hogy valaki na­gyon szeretne a közelébe fér­kőzni. Ez a hét tetteknek kedvez, Ámor már célba vette Önt, félre az álmodozással! Hivatás: Ké­pességeit felettesei is értékelik, ennek köszönheti, hogy olyan feladattal bízzák meg, ami ked­vére való, ráadásul egy külföldi utazással is kapcsolatos valami­lyen módon. BAK (XII. 22. - I. 20.) Szerelem: Szí­vesen venné, ha partnere ba­busgatná? Ak­kor ne traktálja munkahelyi gondjaival, ha­nem engedje át magát a szerelemnek. Hivatás: Ami aggasztja, ami nem hagyja aludni, voltaképpen nem is olyan komoly probléma. Csak túl fá­radt, s emiatt a bolhában is ele­fántot lát. Kollégái elismerik az Ön képességeit! VÍZÖNTŐ (I. 21. - n. 20.) Szerelem: Per­ben és harag­ban áll a világ­gal, s ezt legin­kább közvetlen hozzátartozói és partnere sínyli meg. Ha­ragját az ő nyakukba zúdítja, pe­dig ezúttal igazán nem rajtuk múlik, hogy Ön rosszkedvű. Hi­vatás: Alaposan felborult min­den, az eddigi biztosnak, kényel­mesnek hitt állása veszélybe ke­rült. S bár kap ajánlatokat, egyi­ket sem tartja magához méltó­nak. HALAK (II. 21. - III. 20.) Szerelem: A házasságban élő Halak ne­hezen tudják megértetni magukat ezek­ben a napok­ban hitvesük­kel. A magá­nyosok viszont épp búskomorságukkal hódítják meg a környezetüket, nem is egy ajánlkozó akad, aki szívesen vi­gasztalná őket. Hivatás: Legjob­ban tenné, ha néhány napot pi­henne most. £ 2 </> 12 og ° ■■ N m N 0 tn w u Q acm ' 3 10 ' s* W> c .21 a§> 'rc-o V ' ö> XX, ÍT OS 13 SE ^ c §5 o U) N f 0) 2 w QC *■ (0 1 N V 'flí OE 0) * N | * ^ <0 „ CM i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom