Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-25 / 70. szám
Rozsnyó—Kassa március 28., április 4. Részvételi dß: 320,— Ft Telefon: 11—711, 13—220 H ÍRLAP, 1991. március 25., hétfő FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Húsz százalékkal emelték a dolgozók fizetését Szolid beruházások az áfésznál Javában zajlanak a különböző szövetkezetekben az elmúlt gazdasági évet értékelő számadások, küldöttgyűlések, ahol a vezetés a tagsag elé tálja a tavalyi munka mérlegét, és felvázoljak az idei esztendő legfontosabb feladatát. Ilyen küldöttgyűlés volt Füzesabonyban is, ahol a Füzesabony és Vidéke Áfész munkáját tárgyalták. Ahogy az elnök, Nagy Zoltán kiemelte: a szövetkezet a külső és belső nehézségek, a sok mendemonda, néha rosszindulatú híresztelés ellenére is talpon maradt, összességében eredményes évet zárt, és minden reményük megvan arra, hogy ebben az esztendőben is úrrá tudnak lenni nehézségeiken. Tavaly a szövetkezet gazdálkodási eredményessége 11 millió 816 ezer forintra rúgott, majdnem 6 millióval többre a tervezettől. A két kft. több mint egymillió 200 ezer forinttal növelte a vagyonukat. Nyereséget termelt a nagykereskedelem, a bolti kiskereskedelem, a vendéglátás, az építőipar, ugyanakkor veszteséggel zárt a felvásárlás, a szolgáltatás, az ipari tevékenység. A leltárhiány is meghaladta a másfél millió forintot, aminek az okát abban látják, hogy a múlt évben hatályon kívül helyezték a leltárfelelősségről szóló jogszabályokat. A szövetkezet enélkül is alkalmazott felelősségrevo- nást, de az nem volt olyan visszatartó erejű, mint korábban. Két boltvezetőt emiatt elküldték a cégtől, egy esetben pedig büntetőfeljelentésre is sor került, mert a hiány sikkasztással párosult. Az is figyelmet érdemel, hogy a szövetkezet igyekezett az élethez igazodni. Kereste azokat a formákat, amelyek az üzemeltetést leghatékonyabbá tették. Amiről kiderült, hogy elavult, rossz, azt menet közben megszüntették vagy eladták. Két kft.-t alakítottak többek között, de bővítették a különböző más jellegű vállalkozási formákat is, miközben a betonüzemeket megszüntették, a sarudi húsüzemet pedig eladták. Gondok voltak, vannak a textilhulladék-fel- dolgozóval. El akarják adni egy svájci Unikeller nevű cégnek. A vételárat egyeztetik, miközben rt indítottak kártérítés ügyé- n a Hungarotex ellen a Fővárosi Bíróságnál. A per lassan folyik, még ítélet nem született, ám a szakértő a fenti vállalatot marasztalja el. Nem maradt szó nélkül az sem, hogy egész évben labilis volt a pénzügyi helyzetük. Ehhez hozzájárult az infláció nagysága, a nyereségkiesés, valamint a középlejáratú beruházási hitelüknek a bank részéről való váratlan, azonnali hatályú felmondása. Emiatt több olyan beruházás nem valósult meg, illetve lelassult, ami a fejlesztési tervükben szerepelt. Lelassult Füzesabonyban például az Egyetértés úti ABC építése, a Móricz Zsig- mond úti Forfa-pavilon felállítása, Poroszlón pedig az úgynevezett földvári pavilon létesítése, mert az önkormányzat nem tudott területet rendelkezésükre bocsátani. Szihalmon viszont szerencsére most, a húsvéti ünnepek előtt ABC-áruházat adtak át a forgalomnak. Az idei tervekbe így aztán az előbbiek létrehozását is felvették. Bővítik majd a sarudi idényjellegű ABC-t, Füzesabonyban a piaci csarnoki egységeket megnyitják, és közös beruházással mezőgazdasági boltot építenek. Megemelték 20 százalékkal a dolgozók bérét, és száz új taggal szeretnék gyarapítani szövetkezeti létszámát. Célrészvényje- gyeiket ötmillió forintnyival gyarapítják. Részjegyek után ez év május 31-ig 357 ezer forintot osztanak ki. Fontos feladatuknak tartják a tagsági kapcsolatok ápolását, amelyre jó lehetőséget kínál a szövetkezeti üzletrészek kiosztása. Ezek birtokbavételével a tagság tulajdonosi érdekeltsége növekedik, mert így nemcsak a részjegy után, de az üzletrész után is lehetségessé válik az osztalék megszerzése. Nagyon várják az új szövetkezeti törvény megalkotását, mert annak elfogadása után szeretnék kihasználni az abból adódó lehetőségeket, gyorsan alkalmazkodni az új körülményekhez s egyéb gazdasági változásokhoz. Nagypénteki passió Füzesabonyban A közelgő húsvéti ünnepeket megelőzően, de annak jegyében, március 29-én, pénteken 17 órakor Füzesabonyban, a római katolikus templomban nagypénteki passióra kerül sor, Szent János szerint. A műsort P. Szendrey Bonaventúra szerkesztette, és a Tinódi Kamarakórus adja elő. Szólisták lesznek: Varga János — evangélista, Kacska István — Jézus, Bóta Gyula — Péter, Tóth András — Pilátus, Bartus Zsig- mond — poroszló, Kovács Erika — szolgáló. Művészeti vezető: Nagy László. A passiót a városi j művelődési központ rendezi. Cserkészcsapat alakult Kerecsenden A nemzeti ünnep községi programjában szerepelt többek között Kerecsenden a cserkész- csapat megalakítása. Ezen a napon 13 lány és fiú tett fogadalmat a cserkészélet törvényeinek a betartására. A gyerekek parancsnoka Ercsényi Károly, a helyi ön- kormányzat tagja lett, aki édesapjától „örökölte” ezt a címet. Egyébként az országban egyedülálló eset, hogy a cserkészcsapat patronálását a községi ön- kormányzat vállalta magára. Nyugdíjasklub Poroszlón Régi vágya teljesül a poroszlói nyugdíjasoknak. Március 28-án, csütörtökön 15 órától a művelődési házban tartják a nyugdíjas- klub első összejövetelét. A rendezvényen döntenek a további feladatokról és az összejöveteleik időpontjairól. A helyi népművelők váiják mindazoknak a jelentkezését, akik kedvet éreznek a foglalkozásokon való részvételre. Több mint tízezer látogató... ...járt közel tíz év alatt Feldeb- rőn az altemplomban. Diákcsoportok, hazai és külföldi turisták, egyetemi hallgatók, tanárok ezreinek nevét rögzíti az emlékkönyv. Rajtuk kívül miniszterek, államfők, követek, egyházi méltóságok bejegyzéseit is őrzi a díszes dokumentum. Tavaly év vége felé például magánlátogatás keretében megtekintette a nevezetességet Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke is. Az önállóság első lépései Megszűnt a távolságtartás Egerfarmoson Egerfarmosról úgy tartják, hogy ott a világ véget ér. Ha ez a megállapítás nem is állja meg a helyét, annyi bizonyos, út a faluból tovább nem vezet. Mégis, nagy dolgok történnek arra mostanság, hiszen hosszú évek után újból önálló lett a település. A kezdeti nehézségekről és eredményekről beszélgettünk Po- czok Sándor polgármesterrel. — Korábban minden ügyirat Mezőszemerén volt — kezdte mondandóját a polgármester. — Hetenként kétszer jártak át az egykori tanácsi tisztviselők. A falubeliekkel ritkán találkoztak, s beszélgetések híján az emberek többsége elidegenedett a vezetőktől. Ennek hatásait az önkormányzati választások után is éreztük, nehezen nyíltak meg velünk szemben. A távolságtartás csak hónapok múlva csökkent, de ma mar nyugodtan állíthatom, hogy a többségnek nincsenek fenntartásai a falu vezetésével szemben. — Az emberi kapcsolatokban történt közeledéseken túl milyen előnyökkel járt még az önállóság? — Jobban , látjuk a község problémáit. Éppen ezért érezzük, tudjuk, mi a fontosabb, s a problémák felismerésén, megfogalmazásán túl van hatáskörünk a feladatok megoldására is. Nem függünk a valamikori társközség érdekeitől. S ami nem utolso szempont, nem az úgynevezett közös, nagy kalapból gazdálkodunk. — Bizonyára napirendre került már a közös intézmények további sorsa is. — Még nem dőlt el, mi lesz ezekkel. Jártunk már a köztársasági megbízottnál tanácsért, de támpontokat nem kaptunk, mivel a kérdéskörrel foglalkozó törvények még nem születtek meg. így nem marad más hátra: az önkormányzatoknak kell megoldást találniuk. Hozzáteszem: békességgel... — Milyen terveik vannak idén, fejlesztéseket és beruházásokat illetően? — Természetesen akadnak elodázhatatlan feladataink, így az úthálózat javítása, s a vízhálózat teljes kiépítése. Fizetési kötelezettségeink közé tartozik a korábban felvett 6,9 millió forintos hitel idei törlesztése, amelyből a ránk eső rész 900 ezer forint. A vízműhálózat kiépítésére kapott összeget három esztendő alatt kellene visszafizetnünk. Ez jelentős tehertételt jelentene mindkét településnek, ezért ún. állami céltámogatásért folyamodtunk. Tervezzük még egy önálló orvosi státus létesítésit, de ezt csak a lakosság hathatós segítségével leszünk képesek megvalósítani. Ugyanis a jelenleg érvényben lévő egészségügyi törvény szerint az ezerötszaznál nagyobb lélekszámú falvaknak jár ez. Úgy tűnik, az állás betöltésére vállalkozó is akadna egy marosvásárhelyi illető személyében, aki gyermek- és belgyógyászként tízéves praxissal rendelkezik. Keressük még a falu jegyzőjét, mivel a szobája még üresen áll a polgármesteri hivatalban. A tanárok többsége itt diákoskodott Látogatóban a füzesabonyi zeneiskolában A füzesabonyi zeneiskolába bekukkantva, kíváncsiságomnál csupán a csodálkozásom volt nagyobb, amikor délidőben — a tanítás után — a városból és környékéről gyalog, vonaton és kerékpáron sorra érkeztek a gyerekek: vonósok, fúvósok, zongora szakosok. Tavaly ünnepelték az iskola 20 éves születésnapját, 14 pedagógus és 240 diák, akiknek életük vagy életkiegészítőjük a muzsika, a zene. Koczka István és Váradi Tamás tanár urak bizonyítják, hogy náluk szándékban és igyekezetben nincs hiány, sokkal inkább a tegnap gondjai szaporodnak, léven, hogy a zenekultúra sem maradhat talpon pénz nélkül. A négymillió fölötti éves költségvetés biztosított ugyan, de a gyengélkedő forint és a bővített, uj iskola méltányos igényei ennél magasabbak. A hangszerpark folyamatos elöregedése, a meglévőek rendszeres javítása állandó gondot jelent nem csupán Kiss Zoltán igazgató úrnak, de iskolanépének egyaránt, s minek tagadjuk, a helyzet jelenlegi javítása most sokkal többe kerülne, mintha korábban szinten tartották volna. Sajnos, a tárgyi feltételek romlása már néha kényszerből az igények mérséklését parancsolja. Ottjártamkor újságolták az örömhírt, hogy a füzesabonyi zeneiskola tanárai megkapták a 30 százalékos béremelést. Mégis, töretlen akarat és erőfeszítés kell a jövőhöz. És hogy van-e erre remény, netán garancia? Erre egyetlen tény a válasz: az iskola tanárainak tekintélyes része hajdan diák volt itt! Kell-e ennek tudatában bizonygatni, hogy a füzesabonyi, a kali, a szihalmi vagy a mezőtárkányi zenekedvelő gyerekek a jövőben is mindent megkapnak itt, ami tehetségük kibontakoztatásához szükségeltetik? Mindezek ellenére a hazai zenepedagógusok jelentős része a jövő perspektíváit illetően nem túlságosan derűlátó. Sokan — a zenei szakirodalom szerint is — a magyar zenei nevelés és zenész- képzés értékeinek gyors romlását jósolják, és állítják, hogy a kultúrpolitika csődjelensegei miatt kényszerpályára sodródás tapasztalható. Ó, bár ne lenne igazuk, és hitük, önfenntartó szívósságuk meghozná a reményt keltő jövőt... (sz. L) A földmunkát a község vállalta Gáz a Torna mentén ? Arról tanácskoztak a minap Kálban, Verpeléttől Nagyútig a Tama menti községekből a polgármesterek, az intézmények, szövetkezetek vezetői, valamint a helyi önkormányzatoknak a tagjai, mintegy félszázan, hogyan tudnák a Kál határában húzódó gázvezetékről, elosztóból településeik gázellátását megoldani. Ezen az eszmecserén részt vettek a termelők, a kivitelezők, mindazok, akik érdeklődéssel figyelik a készülődő beruházást is. A házigazdák polgármestere, Tompa Vilmos ismertette a pillanatnyi helyzetet, a tanulmány- tervet, az eddig elkészült létesítményeket azzal a megjegyzéssel, hogy Kál község területére a gázbekötés elvi engedélye megszületett. Megegyezés született arról is, hogy az érintett községek regionális tervet készítenek, amelynek alapján majd az önkormányzatok eldöntik, hogy csatlakoznak-e vagy sem a munkálatokhoz. A tanácskozás során helyszíni szemlére is sor került. Megtekintették a gázelosztót, megismerkedtek a terepviszonyokkal. így aztán, amikor a tervezők és a kivitelezők ismertették a jogszabályokat, a különböző megoldási lehetőségeket, szinte egybehangzóan állapították meg: szűkösek az anyagi lehetőségeik, de mint vissza nem térő eséllyel, élni kívánnak ezzel a környékbeliek. A káli polgármester önkormányzatának arról a döntéséről is szólt, hogy ebben az esztendőben a faluban megkezdik a gáz- bevezetést. Két kilométer távolságról kell a gázt Kálba eljuttatni, nyolcmillió forintba kerül várhatóan ez a munka, s további 2-3 milliót emészt majd fel a Dózsa, a Rózsa utcákban lévő intézmények, és mintegy 60 lakóház gázbekötése. A földmunkákat a község vállalta, ami másfél millió forint költségcsökkentést tesz lehetővé. A kiviteli tervek elkészítésére a káli önkormányzat egyébként pályázatot ír ki. Az oldalt összeállította: Fazekas István Molnár Zsolt Kerecsendi falujárás Mindenki fölött eljár az idő... Ez az én „nagycsaládom...” A legtöbb faluban van egy hajlék, amely hívja és befogadja az idős embereket. Öregek klubja, idősek otthona... Az elnevezésnek nincs jelentősége, annál inkább annak, hogy akik itt élnek, azok fölött bizony eljárt az idő, és közös emberi sorsunk szerint — mint a harangóra súlya — ereszkedik alá az életük. Az asztalon öklömnyi mackók meg hímzett kézimunkák, és néhány szál szegfű az ünnepeltnek. Sándor meg Józsefkor jártam Kerecsenden az egy éve nyílt klubban, ahol egy bájos fiatalasz- szony, Simon Miklósné vállalta az „anyaságot” valamennyiük felett. A tv-ben az aranyásókról pereg a film, azokról, akik egy öklömnyi aranyrögről álmodtak egész életükben, de legtöbben hányatott életük ajándékaként a remélt nagy darab „kenyérből” csupán morzsákat kaptak... Ä mackók, a kis macik az idősek ajándékai voltak az óvodásoknak, az iskolásoknak, a csodálatosan hímzett kalocsai térítőt pedig Rézi néni hímezte hús- vétra a közös asztalra, amely mellett valamennyien ülnek. Legtöbben bölcs méltósággal figyelik az eseményeket, és a múló napok tavaszi ébredésében önmagukat ajándékozzák meg egy-egy kedves mosollyal: megértük az új tavaszt! A. tél mezítelen foltjait zöld pázsittal borítja be április, és hajnalonta a mind többen hazaérkező énekesmadarak teszik elviselhetőbbé az életet. — Tegnap m egjöttek a gólyák, most már a fecskéket várjuk... Az öregek és az ősök tiszteleténél aligha van emberibb cselekedet, és ha a mai világban — amikor bizony fogunkhoz kell verni a garast — 613 ezer forintot fordít évente az elöljáróság arra, hogy húsz idős ember illő békében és gondtalanul töltse el itt a napjait, akkor ez dicséretére válik valamennyi illetékesnek. — Éltesse az Isten, Sándor bácsi! Hetvenen túl az embernek talán a jó szó a legbecsesebb ajándék, no meg a figyelmesség, az, hogy emberszámba veszik. Megdöbbentő, hogy a hajdan délceg huszár, a két világháborút megért kőkemény jellemű férfiú miként nyúl a piros szegfű után, és hogyan próbálja szeme sarkából kitörölni az arcára futó könnyet. — Szeretni csak szeretve lehet... Rézi néninek eltartója sincs már, mindene ez az otthon és annak a lakói, akik között morzsol- gatja a napjait, és szívét álmodja a kézimunkákba, amelyeken naphosszat dolgozik. — Jöjjön el máskor is! — mondják, és búcsúra nyújtják a kezeiket... Izgalmas kérdés foglalkoztatja Mezőszemere lakosságát: hová tűntek a fák a falu széléről, barbár módon kik vághatták ki azokat? Feltételezések persze már akadnak a tettesek személyét illetően, de a rendőrség még nem fejezte be a nyomozást. A faritkítás viszont az utolsó csepp volt a pohárban a békeszerető emberek számára, mivel az utóbbi időkben elszaporodtak a betörések és lopások Mezőszemerén. Éppen ezért elhatározták, maguk biztosítják a rendet a településen, s megalakították a polgárőrséget. Negyvennyolc önkéntessel kezdték működésüket, s azóta még húszán csatlakoztak hozzájuk. Rendszeresen járőröznek éjszakánként, s azóta egyetlen bűncselekmény sem történt a faluban. Továbbra sincs viszont rendőre a településnek. Korábban a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság illetékesei ígéretet tettek arra, hogy biztosítanak egy hatósági személyt, így Mezőszemerén is megépítették a szolgálati irodát. De a rendőrt egyelőre hiába várják a helybéliek. Persze békésebb célok is nap mint nap felvetődnek az ott élők körében. A legfontosabbak közé tartozik az ivóvízhálózat bővítése, illetve az utak korszerűsítése. Az előbbire idén 1,3 millió, az utóbbira 1 millió forintot áldoz az önkormányzat. Ezek mellett jut még az orvosi rendelő, illetve az anya- és gyermekvédelemmel foglalkozó intézmény vizesblokkjának kiépítésére is. Az idei tervek között szerepel még a kereszteződésekben található lámpák felújítása és a telefonhálózat bővítése is.
