Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1991. február 9., szombat .¥/ > , •■■ í,&» j ***a % jmm '" . * * i . már.* ■- * .. ** ** * 3» ***■: " ? «» •* * , Ä afc ) WS, T é r f o r Yft a (Reprodukció Perl Márton Évfordulók Kikre emlékezhetünk 1991 -ben? „Minden nípnek az ű nyelvínn...” Sylvester János Újszövetség-fordításának 450. évfordulóján Korántsem a teljességre törekedve kerültek papírra az itt fölsorolt „szellemtörténeti” események. Lejegyzőjük eszköznek szánta azokat az egyre gyengülő „genius loci” védelmében. 65 éve a huszonegy esztendős József Attila Hatvanban a Hat- vany-családnál tölti nyarának egy részét. 70 éve hunyt el Egerben Maczky Valér cisztercita szerzetes, filozófiai és esztétikai író. Számos munkája közül külön is emlékezzünk meg „Eger város és a magyar irodalom” című könyvéről. 75 éve hunyt el Andomaktá- lyán Mocsáry Lajos, a Függetlenségi Párt megalapítója, de akit a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontja miatt saját pártja kizárta tagjai sorából. S eggel álmosan, fáradtan ébredt. Az üres eu- nohtinos doboz ott csörgött az éjjeli szekrényén, amikor a karórája után kotorászott. — íratnom kell altatót! — mondta magának, és ásítva kibújt az ágyból. A fürdőszobában mint rendesen, csöpögött a csap, a zuhanyozó rózsája könnyezett. Bele- állt a kádba, és a meleg testére engedte a hideg vizet. Megborzongott, megrázkódott, mint a versenyló hajsza után, de frissebb lett, és élénkebb a gondolatai. Öltözködés közben végiggondolta a napját, amely reá vár, eszébe jutott Feri, akinek megígérte, hogy ma visszaadja a két hete kölcsönkért ezrest, a főnöke, aki sokatmondóan közölte, hogy beszélni óhajt vele. — Mit akarhat a vörös róka? Öt éve volt ennél a vállalatnál, ennyi ideje, hogy utálta a főnökét, aki csupán azért alkalmazta, mert németül és angolul beszélt. Azóta kapja a nyelvpótlékot, lefordít évente három levelet, de kétszer már előfordult, hogy kölcsönadta a főnöke a szomszéd cégnek egy-egy külföldi látogatáshoz. Mindenki tudta róla, hogy pontos ember. Soha nem késik, sehová nem megy előbb, hozzá lehet igazítani a toronyórát. Pontban nyolckor elfoglalja a helyét az íróasztalnál, és magában némi rosszallással nyugtázza, ha Meiszterics, a kollégája öt percet késik. — Mit álmodott? — kérdi ilyenkor. A banális kérdésre általában nem válaszol, sőt keresztülnéz a társán, mint egy tábla üvegen. Ilyenkor Wogel von egyet a válekkor furcsa dolog történt: a Román Nemzeti Párt fölkérte, s meg is választotta képviselőjének a karánsebesi nemzetiségi választási kerület. Ki hinné, hogy e politikus húszéves korában Műkedvelők címmel színművet írt... 90 éve született Egerben Ra- jeczky Benjámin a közelmúltban elhunyt jeles népzenekutató és zenetörténész. 110 éve született Hevesen Lengyel Géza újságíró, író. Nagyváradon együtt újságírós- kodott Ady Endrével, s gazdag anyaggal telített könyvet írt a költőről, „Ady a műhelyben” címmel. 120 éve annak, hogy Gárdonyi Géza szüleivel Kálba költözött, ahol a családfő a Károlyi-uradalomban gépészként dolgozott. Ián, és betudja az egészet a kollégája rapszodikus, gyakran zavart, ideges modorának. Aztán előszedi aktáit, a fontosabbakat átolvassa, és előkészíti a referálásra az esedékes napi köteget. — Wogel! A főnök kéreti! — szólt be az ajtón a titkárnő. — Most megtudom, hogy mit akar tudni! — gondolta Wogel, és gyors léptekkel indult is a főnök szobája felé, de nem történt semmi, csak a cég dolgai után érdeklődött, meg egyes aktákat egyeztetett vele. — Mit kérdezett a főnök? — mordult rá Meiszterics, amikor visszaült a helyére. Wogel riadtan kapta fel a fejét, tulajdonképpen nem értette a kérdést, és ez zavarba hozta. — Mit kérdezett volna? Meiszterics méla undorral nézett át az asztal túloldalára, ara- szolgatta szemével, majd gunyorosan fintorgott. — Ne adja a hülyét! A főnök igenis kérdezett magától valamit. Amennyiben pedig letagadná ezt a tényt, két tanúval igazolni kívánom állításom helyességét, majd nyilvánosan szembeköpöm. Noémi jött be, a szupermini- szoknyás titkárnő, aki a harInnen került aztán az író az egri preparandiára. 125 éve mondott búcsút Egernek a tanítóképző igazgatója, Mindszenty Gedeon, költő és hitszónok. Ekkortól szenterzsébeti plébános volt. 175 éve született Gyöngyösön Spetykó Gáspár költő. Soha még oly gazdag életet, mint az övé! Gimnazista korát követően volt Ferences-rendi szerzetes, vándorszínész, egri jogász, ügyvéd, ügyész, népfölkelő az 1848-49- es szabadságharcban. Összes verseit és prózai dolgozatait halálát követően szülővárosában adták ki. 200 éve, hogy a miskolci születésű Dayka Gábor költőt, egri papnövendéket a prédikációjában föllelt s eretnekségnek számító vétségek miatt az egyházi minckét évéből a divat erejével szeretett volna néhányat feledtetni. — Helló Wogel úr! A nagyfőnök ismét csevegni óhajt magával... Meiszterics hangosan felröhögött, és fröcskölő nyálával végigszórta az íróasztalát. — Mozduljon! Nem hallotta, hogy a főnökség ismét „beszélgetni” óhajt magával? Miközben Wogel zavartan indult, Noémi fél fenékkel felült az íróasztala sarkára, és combtőig panorámát nyújtott a női lábakat imádó Meisztericsnek. — Mondja szépségem! Miről cseveghet a főnökkel az a nyálas kozmopolita? — Nem a politikáról! — kuncogott fel az elvált szépség, és tenyerével combjait simogatta, majd lehuppant az íróasztalról, és bizalmasan a férfi hajába túrt. — Nincs kedve a Golfjával szombaton felugrani a Mátrába? — Ketten mennénk? Noémi huncutkásan megpöckölte Meiszterics orrát: — Maga kis kapzsi! Jönnek velünk a gyerek is. Ámde ennek a maga szempontjából nincs gyakorlati jelentősége... Wogel érkezett vissza. Arca bíróság kizárta a papi szemináriumból. 210 éve jelent meg Egerben egy könyv „A régi indusok bölcselkedések , azaz: példákkal jó erkölcsökre tanító könyvecske” címmel. A mű voltaképpen fordítás a Pancsatantrából (a II-III. század körül keletkezett szanszkrit mesegyűjtemény). A fordító bizonyos Báji Patay Sámuelről mindössze annyit tudunk, hogy birtokain Ugocsában és Szatmárban élt. 400 éve Lengyelországból való hazatérése után Balassi Bálint Egerben tartózkodott. Fönnmaradt ugyanis a városban május 9-én keltezett, öccsének írott levele. vörös volt, szemében parázsló tüzek égtek. Megállt az íróasztala előtt — szemben a kollégájával, és ennyit mondott: — Maga szemét! — Becsületsértés! — ordítozott Meiszterics, s az irodába belépő másik két kollégáját tüstént tanúként idézte. — Hallották uraim? — Nem hallottunk semmit! Azt halljuk, hogy maga ordibál... — Hallaniuk kellett a becsületsértést, mint ahogyan Noémi is hallotta... Noémi ekkor már künn volt az ajtón, és jóízűen kuncogott. — Ez a kis kurva is akkor megy el, amikor itt kellene, hogy legyen! — tajtékzott Meiszerics, és ordenáré módon mindenféle spiclinek lehordta Wogelt. — Ezt viszont hallották az urak! — állította a sértett, és a székére roskadt... Elcsitult a felbojgatott darázsfészek, az élet visszatért a rendes kerékvágásába, csupán a fejekben és a lelkekben dúlt tovább a harc, a bosszúvágy. Wogel fájdalommal vette tudomásul, hogy a főnöknek — Meiszterics javaslatára — nem áll módjában tovább a nyelvpótlékokat folyósítani. Kollégája pedig szentül hitte, hogy Wogel a valutaűzérkedés alapos gyanúját tálalta fel a főnöknek, a drága kollégái pedig— akik nem voltak hajlandók tanúskodni — gáládul cserbenhagyták. Délben Noémi libbent be: — Meisztericském! Remélem nem felejtette el, hogy szombaton síelni megyünk a Mátrába... Szalay István A XVI. század a bibliafordítások évszázada Európában. A sort Erasmus Újszövetség-fordítása nyitotta meg 1515-16-ban, ezt követte Luther Újtestamentuma 1522-ben, majd 1534-ben a teljes Szentírás német fordítása. 1526 az Újszövetség első, William Tyndale készítette angol fordításának esztendeje, 1535 pedig a teljes angol nyelvű Bibliáé (Miles Coverdale munkája). 1526-ban Olaüs Petri készítette el az Újtestamentum svéd fordítását, 1541-ben fivére, Laurentius Petri viszont már a teljes bibliafordítást adta a svéd reformáció híveinek kezébe. 1530 a dán nyelvű Biblia megjelenésének esztendeje (Christian Pedersen fordította), 1548 a szerb nyelvű Újtestamentum közreadásáé, s ekkor jelent meg Agri- cola finn Újszövetség-fordítása is. Oddur Gottskalsson fordította s adta közre 1540-ben Izlan- don az Újtestamentumot, 1584- ben pedig Gudbrandur Thor- laksson a teljes Bibliát. És nem feledkezhetünk meg Williams Salesbury 1567-es gael nyelvű Bibliájáról sem, mint ahogy a sokasodó közép-európai fordítások tényére is figyelnünk kell, Ju- raj Dalmatin 1584-es kiadású szlovén, Stjepan Konzul 1560-as horvát bibliafordítására egyaránt. Az 1590-es esztendő Károli Gáspár Vizsolyi Bibliáját hozta nemzetünknek, 1579-1593 között pedig elkészült a szláv bibliafordítások talán legszebb változata: a cseh nyelvű Králicei Biblia. A felsoroltakkal párhuzamosan készültek a század magyar nyelvű bibliai textusai is: 1533- ban a Komjáti Benedeké (Az Szenth Pál levelei magyar nyelven), végül 1541-ben a Sylvester Jánosé (Új~Testamentum). Kerek 450 éve tehát, hogy az Újszövetség első teljes magyar nyelvű szövegét a magyar ajkú hívők kezükbe vehették. Hisszük: szekularizált világunkban is vannak szép számmal olvasók, a szép magyar nyelvű textusok iránt fogékonyak, kik képesek felmérni Sylvester János művének jelentőségét, értékeit és szépségeit, melyek még Károli munkájának fényében sem halványulnak. De hogyan is született meg az európai formátumú tudós nyelvész, műfordító és költő a maga nemében páratlannak tetsző munkája? A válasz rövid: a XVI. század korparancsaként. „Et omnis lingua confitebitur” (”és minden nyelv Istent magasztalja”) — írta a Pál apostoltól vett idézetet ábécés-könyvének amiapjára Primoz Trubar, a szlovén reformáció vezéralakja, lényegében ugyanazt az erazmista és re- formációs korigényt fejezve ki az apostol szavaival, mint ahogy Sylvester tette Újszövetség-tor- dításának maradandó értékű verses ajánlásával: Az ki zsidóul és görögül és vígre diákul Szól vala rígenn, szól neked az itt magyarul. Minden nípnek az ű nyelvínn, hogy minden az Isten Törvínyín íllyen, minden imággya nevít. Erazmista és reformációs korigényt említettünk, nem is alaptalanul nyilván, hisz jobbára e kettősség volt meghatározója a XVI. századi kiterjedt bibliafordítói tevékenységnek. A XVI. századi magyar bibliafordítások erazmista indíttatása pl. történelmi tény. A „...félig-meddig még a középkor és a humanizmus mesgyéjén”... álló Komjáti Benedek a bécsi egyetem tanuló évei idején lett Erasmus híve, s ez az indíttatás tette őt Szent Pál leveleinek tolmácsolójává. Fordítása végső formába öntésénél bizonyította Erasmus „újszövetségi textusa” volt számára irányadó, valamint a páli levelek elé írt erasmusi argumentumok, továbbá a rotterdami mester Adnotati- onese és a Paraphrases. Ha más nem, úgy ez is elegendő mértékű bizonysága Komjáti ama szándékának, hogy fordításával erasmusi értelemben vett tudós humanista művet kívánt alkotni. Hasonló célzatú volt Pesti Gábor kísérlete is, aki szintén bécsi diák volt, s az erazmista tanok elkötelezettje. Az ő fordításának (Új Testamentum magyar nyelven) alapszövege is Erasmus textusa volt, s ő is beledolgozta munkájába Erasmus jegyzeteit és parafrázisait, sőt a Szentírás magyarra fordításának szükségességét is mesterére hivatkozva bizonygatja. Erasmust idézve így fogalmazza meg óhaját: „bárcsak minden nyelvre le lenne fordítva” a Biblia Sacra, hogy necsak a skótok és írek, hanem a törökök és szaracénok is olvashassák és megismerhessék” az Igét. Bátran leírhatjuk: vállalkozása fontos láncszem a Sylvesteren át Károli Gáspárhoz vezető úton. Harmadik erazmista bibliafordítónk, Sylvester János körül vita zajlott: vajon csak Erasmust követő humanista eruditus volt- e, avagy már a reformációnak is híve? Ha igen, semmiképp sem úgy, miként néhány wittenbergi tanulótársa: Dévai Bíró Mátyás, Gálszécsi István vagy Ozorai Imre. Mert Sylvester — noha Luther és Melanchthon városának és univerzitásának neveltje volt — mindenekelőtt mégis tudós (filológus, nyelvész) és nem hitvitázó, nem prédikátor, nem egyházszervező. Szerepét persze tagadni a magyar reformáció fejlődés- történetében ennek ellenére aligha lehet, hisz a bibliafordító erazmista társak között ő volt az első és egyedüli, aki a Luther és Melanchthon által is elfogadott erasmusi követelményeknek megfelelően készítette el a teljes magyar Újtestamentum- fordítást. Azaz: bibliai textusát nem a Vulgata alapján, hanem a görög és a latin nyelv ismeretének birtokában önti magyar nyelvi formába. Az már csak természetes, hogy munkája közben a görög szöveget követve — elődeihez hasonlóan — ő is felhasználja Erasmus Andotationesét éppúgy, mint a Paraphrasest. Tudjuk: „mesterként” — wittenbergi stúdiumaira utalva — Melanch- thont emlegeti, míg Lutherről szót sem ejt. Alighanem ez is habitusából következik: számára a humanista tudományművelés volt az elsődleges, ám mert reformációellenes megnyilvánulásairól nem szól az írás, így talán fel lehet tételeznünk részéről legalább a rokonszenvezés gesztusát. Olyanféle, alhatárolódást tartalmazó megnyilatkozásáról ui. nem tudunk, mint az Erasmu- sé, aki megtette ezt Lutherrel szemben. Jelek szerint Sylvester nem készült papi pályára, s vagyonát vesztve is iskolamesterként végezte munkáját Sárvá- rott, majd meg — az Ujtestamen- /«m-fordítás és a Grammatica Hungarolatina közreadása után,” pártfogója, Nádasdy Tamás támogatásával — a bécsi egyetemen kapott állást, a három szent nyelv közül a héber majd a görög professzora lett. Ami pedig bibliafordítását illeti, konstatálhatjuk, hogy az az erasmusi humanista műveltségeszmény jegyében, a magyar nép hitéletét gazdagító szándékkal készült, s létrejöttében nem kizárható a német nyelvű Luther-Biblia példája sem. XVI. századi megítélésére vall, hogy 1574-ben Bécsben újból kiadták, textusát pedig a későbbi fordítók is használták... Lőkös István Kiss Gyula Kollégák
