Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-04 / 207. szám
PF.: 23. HÍRLAP, 1990. december 4., kedd . Pt. 23 Üzen a szerkesztő T. G. Hosszú leveléből, amelyet fel lehet fogni önéletírásnak is — az elpanaszolás hangjának kulturáltsága miatt —, de akár olyan nyílt levélnek is, amely a társadalom lelkiismeretéhez kíván szólni, mondván: tanuljatok az én esetemből, az én áldozattá válásomból, mert valakit tudatosan ki lehet fosztani lelkileg és anyagilag, és aztán otthagyni, majd még a távolból is olyan helyzetet diktálni, amibe csak belerokkanni lehet. Végigelemezve a levelet, mondhatnánk azt is, hogy ez a kézzel írott, gyötrődő önelszámolás egy házasság tragédiája; anatómiája, átvilágítása egy embernek, akiben a körülmények hatására kifejlődik, elszabadul az önzés, aki felszív-felnevel magába annyi képmutatást a simu- lékony alkalmazkodástól a hízelgésen át a rábeszélésig, hogy a család teljesen alárendeli magát hosszú időn át az 6 érdekeinek, és amikor már úgy érzi, hogy őt felszerelték, ellátták mindennel, amivel segíthették, beugrik az arcára a gőg, a megvetés, a fölény; tetteiből a kíméletlenség, szavaiból a sértés, az erkölcsi tönkretétel szándéka olvasható ki. Tudjuk, szubjektív ez a levél, bemutat egy nyers erőt, amely mintha nem tudná, hol a határ akkor, amikor már szeretet rég nincs, de az a meggondolás is hiányzik, mi történik, ha a másik oldalon elfogy a türelem, és olyasmi következik, amire azt szokták mondani a felelősségre vonáskor: erre nem számítottam. Nem önt akaijuk ezzel a válasz- szal vigasztalni vagy eligazítani, hiszen mi csak azt mondhatjuk — mi a körön kívülről szólunk egy komor állapothoz —, hogy a türelem, a fegyelmezettség, az értelmiségi léthez oly pontosan illő végiggondolás, a jól megszerkesztett, felépített kiútkeresés az ön feladata. Az, hogy távirati stílusban, lerövidítve közöljük ezt a panaszt, azért van, hogy olvasóink is elgondolkozzanak rajta: a forró fejjel és forró testi szerelemmel, olykor a gólyabál hatására megkötött házasságok nem a boldogság csúcsát jelentik, hanem az újratermelődő problémák garmadáját máglyázhatják. És ha a még ki sem alakult egyéniség, jellem „átvált”, szinte az áldozat szeme láttára csap át önmaga ellentétébe, és azt a kárvallottnak tehetetlenül kell néznie, mert a joghoz esetleg nem ért. Az „ügyes” apró fecnikkel, de valós aláírásokkal, halasztgatásokkal, és alig felfedezhető stiklikkel el- tomázhatja magát családtól, és attól a valóságtól, amely kitermelte őt. Búrói gyakorlat, ügyvédi tapasztalat igazolja, hogy a bontóperek nagy százalékában súlyos jellemhibák játsszák a főszerepet, noha alig is lehet ilyesmiről beszélni az eljárásokban. Talán szemérmességből, talán azért, mert így könnyebb a legfontosabb témákat a szőnyeg alá söpörni. Hiszen a családjog csak magasztos eszméket szolgálna — de milyen emberek között? N. J. Az OTP-t érintő kifakadásait nem közöljük. Az, hogy ön és sokan mások elpártoltak ettől az intézménytől, mert ügyintézése lassú, rugalmatlan, ott sokáig kell mindenre várakozni, kinek- kinek a nézőpontján is múlik. „Ne sárgulj, fűzfa” jeligére Végre ilyen tartalmú levél is érkezik. Részleteit idézzük a téma és a stílus miatt: „Történt úgy tíz éve, hogy egy halász-juhász féle ember szülőfalujából, Ti- szacsegéről hozott egy fűzfadugványt, és elültette az akkor épült Eger, Lenin u. 107. sz. ház elé. Ez a dugvány megtáltosodott, jelenleg már az ötödik szintet is elérte. Laknak a házban a Tisza és a Körös mentéről elszármazottak is, akik hálásan gondolnak az ültetőre, mert a fa láttán a kedves, régi, otthoni tájra emlékeznek. A vihar tépi, rázza, csaknem a földig hajlítja, ő hajladozik, szívósan ellenáll, de gerince meg nem törik. Példát is vehetnénk tőle, emberek!” Talán ez az utolsó mondat a legszebb az egészben. Vajon hol jár a mezőőr? Fizetünk a semmiért... A Hírlapban olvastam egy írást, Hol jár a mezőőr? címmel. Én a város másik részén, az almári Fehér-hegyen bérelek földet a fiammal együtt már több éve, de még mezőőrrel nem találkoztam, pedig gyakran járok ki. Most fizettem be a 250 forintot (késedelmi díjjal „fűszerezve”). Sehogyan sem tudom megérteni, hogy miért köteleznek arra bennünket, hogy mezőőri hozzájárulást fizessünk, amikor az őr meg sehol sincs. Egyébként itt körülkerített, zárt kertek vannak, ha kismotorral erre jár a mezőőr, honnan állapítja meg, hogy a kerítésen belül a tolvaj vagy a tulajdonos tartózkodik-e? Fogott már el egyáltalán betolakodót? Na és mi van esős időben? Hogyan közlekedik a motorjával, amikor még gyalog sem lehet a vendégmarasztaló sár miatt? Csak a lényeg igaz: fizetünk a semmiért. Már arra gondoltam, hogy mi lenne, ha mondjuk azért fizetnénk adót, mert itt nyugodt, csendes körülmények között dolgozhatunk, a jó levegőt használva. Ez legalább megvan, ezért már lehetne fizetni. Végezetül remélem, az újonnan megválasztottak, a polgármesteri hivatalban dolgozók olyan döntéseket hoznak majd, amelyekkel könnyítenek helyzetünkön. Nagy István Eger Ne azonosítsanak a dologtalanokkal, a munkakerülőkkel Tisztelt Tiltakozó Polgárok! Mint a Heves Megyei Volt Állami Gondozottak Baráti Körének elnöke, a vezetőség támogatásával a Heves Megyei Hírlap november 29-i, csütörtöki számában megjelent „A GYIVI-ből jelentik: Az új garzonházból sem lesz bűntanya” című cikk mellett szeretnék állást foglalni, érvelni. Az úrás — megítélésem szerint — tartalmilag teljesen reális. Gondolatsorát folytatva szeretném tájékoztatni a közvéleményt, s természetesen mindazokat, akiket érint, hogy megfelelő információval rendelkezzenek. Úgy vélem, a környékbeli lakosság előítéletektől fűtött néhány polgárának kezdeményezéséről van szó. Egerben a jelzett helyen megvalósuló otthonház tervezésének kezdetétől — 1990 júliusától, másokkal együtt — a baráti kör vezetősége is részese volt a hely kiválasztásának, a tanulmányterv és kiviteli terv bírálatának. Maga az a tény, hogy Eger város 1990 nyara óta tevőlegesen támogatta — térítés ellenében, építési telek biztosításával lehetővé tette — a majdani otthonház megvalósítását, méltó kifejezése volt az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került sorstársaink ügyének megfelelő, felelősségteljes kezelésének. Heves megyében évente 70-90 — az állami gondoskodás alatt lévők közül — azok száma, akik nagykorúvá váltak, illetve válnak (1990-ben 72-en, 1991-ben várhatóan 82-en). E fiatalok — s korábbi növendékek — közül a megfelelő munkahellyel rendelkezők, rendszeresen, tisztességesen dolgozók számára is csak elenyésző számban lehetett megoldani az elmúlt években Heves megye városaiban — köztük Egerben is — a lakáshoz jutást. Ezt a „hézagot” kívánja pótolni ez a tisztességes, és az országban — tudomásunk szerint — egyedülálló kezdeményezés, amelyet Heves megye, Eger város — mint már említettem — bátran és határozottan felkarolt. Az állampolgárok egy részének pontatlan információja miatt nem volna helyes, ha az otthonház építése megtorpanna, esetleg véglegesen lekerülne a napirendről. Tehát ha felépülne az otthonház, ide azok a munkavállaló — volt állami gondoskodás alatt lévő — fiatalok kerülnének, akik az együttélés normáira alapozott házirendet és szabályokat magukra nézve kötelezően elfogadják, rendszeresen dolgoznak, bérüket — megfelelő előtakarékosság szerint — a végleges lakásmegteremtéshez összegyűjtik. Azokat a sorstársakat támogatjuk, akik a rólunk kialakított kedvezőtlen előítéleteket, amelyek a társadalomba akaratlanul is torzul beleívód- tak, magatartásukkal is céltudatosan igyekeznek kedvezőbbé formálni. Ha a szubjektív és előítéletektől terhelt vélemények meggátolnák ezt a kezdeményezést, jogosan és mélyen sértené az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek emberi jogait. Tiltakozunk az olyan véleménynyilvánítások ellen, amelyek az állami gondozottság tényét azonosítják a bűnözőkkel, a dologtalanokkal, a munkakerülőkkel. Éppen a szociális védőháló nem megfelelő volta okozza azt, hogy az állami gondozottak egy része valóban a perifériára sodródik. Ezzel szemben — vagy párhuzamosan? — az átlagos életet élő családok gyermekei, fiataljai éppen ilyen, vagy csúnyább mentalitást tanúsítanak, s az ilyen esetek száma az utóbbi időszakban megnőtt. Tisztelt tiltakozó polgárok! Arra kérem Önöket, legyenek toleránsak, s jusson eszükbe, hogy emberek vagyunk mi is. Zsiga Ferenc a Heves Megyei Volt Állami Gondozottak Baráti Körének elnöke Egy kis madártan f Tudom már, mi ez... Naponta ott járok el mellette (mivel nem tudom elkerülni), s így nem hagyhatott teljesen érzéketlenül, pusztán a méretei miatt sem. Ezek a méretek valóban le- nyűgözőek, sőt, megdöbbentőek. Amerikai katonai műholdak állítólag már bemérték, mivel azonban ők sem tudták azonosítani, s politikai hovatartozásunk 180, de legalábbis 90 fokkal megváltozott betájoltsága miatt hadászatilag a neutrális objektumok listájára tették. Érdeklődésüket valószínűleg az kelthette fel, hogy a gyanús objektum egyik vegén — jól fejlett — raké- tahajtómű-szerű képződmények láthatók, a tetején pedig két, fordított félgömbhéj szelet alakú kinövés, ami akár lokátoremyő- nek is nézhető — katonai szemmel. Mindettől azonban a létesítmény rejtélye mit sem változott, sőt! Végül is a módszeresség adta kezembe a rejtély kulcsát. Mivel egyidejűleg sikerült rajta azonosítani csőr- és madárlábszerű képződményeket, fel lehetett tételeznem, hogy az objektum eredetileg (és itt elárulom végre, hogy egy szoborról van szó) nagy valószínűséggel az élőlények egyik csoportjának — a faunának —, ezen belül a gerincesek törzsének valamelyik osztályába tartozhat, mégpedig a madarakéba. Na, de aztán, hogy ott melyik rendbe, családba, melyik fajhoz, alfajhoz tartozhat, az már fogas kérdés még egy szakképzett ornitológus számára is. A járókelők elejtett megjegyzéseiből — madártani vonatkozásban gondosan megszűrve azokat, tehát figyelmen kívül hagyva pl.: a „Mi a fertelmetes istennyila ez, Jani sógor?”, Nídd má’ a rusnya férgit”, stb. — további hasznos információt nyertem. Végül, felhasználva a helység és a mezőgazdasági kultúra jellegéből, valamint annak a népességre gyakorolt hatásából adódó korrelációkat (mint pl. a részegek populációjának gradá- ciója: a húsvéti ünnepek, május 1., augusztus 20., a szüreti időszak, karácsony, újév, farsang, a név- és születésnapok, valamint a Szépasszony-völgy táján), arra lehetne következtetni, hogy az ominózus jószág — noha csőre inkább kúpos, mint egyenes, csűdje inkább tollas, mint csupasz — mégsem békegalamb, hanem inkább, talán, esetleg: seregély?! Ezen fikció mellett szól az a további lakossági állásfoglalás, mely szerint a csőrében tartott bigyó nem olajbogyó, hanem szőlőfurt! Már-már hagytam volna magam meggyőzni az érvek eme vitathatatlan tömkelegétől, amikor a szemembe hullott a lemenő nap sugarainak a „madár” testén megcsillanó fénye. Ez a refrakció fakó vöröses-sárgás színben játszott, nem sötét violaszínben, irritáló acélkékben, nem is beszélve a hiányzó fehéres-sárgás, pety- tyes tarkázásról. Na jó! — mondhatná erre bárki —, hát a művészi szabadság, az talán smafu? Jó, hogy nem akarok mindjárt egy Strobl Alajost (ezért a pénzért). Ez igaz, ezen aztán nem lehet vitatkozni. A kétkedés démona azonban már belém költözött, s aztán, mintegy varázsütésre, átfutott rajtam a reveláció! Bizony, tévelygő felebarátaim, ez a jószág nem sárgarigó, nem vörösbegy és nem seregély, hanem... maga a Vörös Rébék! S mint ilyen, egyúttal a statika csodája is. (Nemcsak a lélekvándorlásé: „Egyik varjúból a másikba / Száll a lelke, vég nélkül”.) Mert körülbelül fél méterrel a súlypontja előtt megtámasztva — oszlopos lábain — már rég a farára esett volna, ha meg nem tartanák a bebetonozott talpcsavarok! „Rebi lelke nem vón kár: / De, mint varjú, visszajár. / Hess, madár! Fűti Antal, Eger Sötétedéstől virradatig Autók jönnek-mennek Úgy látszik, nekünk már soha nem lesz nyugalmunk! — kesergett Kerek Gyula egri olvasónk, akinek az idén már másodszor gyűlt meg a baja a szomszédjával. Kerek úr a Petőfi út 12/A alatt lévő két- családos társasházban él feleségével. Egy idő óta a földszinti lakóhoz estétől reggelig autók jönnek-mennek. Csengetésre sincs szükség, mert a gépkocsik — szemben az épülettel — reflektorjelekkel tudatják érkezésüket. Hosszabb-rövi- debb idő után távoznak, majd újabbak kémek bebocsátást az alagsorban lévő, mosókonyhából kialakított műhelybe. Ez idő alatt panaszosunk kutyája — jó házőrző módjára — megállás nélkül ugat. Természetesen nem hagyja békén a gazdit, aki megelégelte a dolgot. No, nem úgy, hogy betömte finomságokkal az eb száját, de nem is úgy, hogy kezet emelt rája. Jobb ötlete támadt, elővette fotómasináját, és sötétedéstől virradatig fényképezett. Arcok, autótípusok, rendszámok, pontos időpontok a sorozatfelvételen, mintha profik készítették volna. Egy biztos, ezek a gépkocsik nem az utcabelieké. A krimibe illő történetnek még nincs vége, a folytatás — Kerek úr szerint — már jó kezekben van. És a befejezés sem lehet kétséges: sürgősen vissza kell adni az idős házaspár éjszakai nyugalmát. (szüle) Anna néni gyémántdiplomája Berényi Anna tanítónőt nemrégen abból az alkalomból köszöntötte Kovács József, az Adá- csi Általános Iskola igazgatója, hogy hatvan évvel ezelőtt szerezte meg diplomáját Cinkotán. Az elején — állás híján — hetven hónapon keresztül különféle posta- hivatalokban dolgozott, majd ingyenes órákat adott az adácsi iskolában. Abban az intézményben, ahol az 1700-as évek második felétől dédapját, nagyapját és apját kántortanítóként alkalmazták. A család ősei emellett a község jegyzői és más közfunkcióit is ellátták. A Berényi család két leány- és két fiúgyermeke közül Anna, Lajos és István az adácsi római katolikus iskolában tanítottak, a két fiú az államosításig kántori feladatokat is ellátott. Érthető tehát, hogy a família a faluban nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett. Az egypárt- rendszer kialakulásával a helyi kiskirályok annak idején a vallásoktatás elleni harc sikerét abban látták, hogy a mélyen vallásos család két tagját, Annát és Istvánt elhelyeztették, míg Lajost a kántorságról lemondatták. István Mátraballára, Anna előbb Kompokra, majd 1959-től Dor- mándra került, innen is ment nyugdíjba 1966-ban. Anna 34 éves szolgálat után visszaköltözött Adácsra, azóta is itt él egyedül. Arra a kérdésre, hogy hogyan telnek nyugdíjasévei, elmondta: annak ellenére, hogy az őt és családját ért eljárást igazságtalannak tartja, isten akaratában megnyugodva, jó keresztény módjára megbocsát az egykori ellenségeinek. Örül, hogy ma már a vallás szabadon gyakorolható. Anna néni, gratulálunk a gyémántdiplomához, és még hosz- szú, boldog életet kívánunk! Medve János Adács Állandó veszélyben A biztosító nem fizet Lakatos Katalin az egri Rózsa Károly u. 2. számú IKLV-lakás- ban lakik kilencvenesztendős édesanyjával. Beköltözésük óta ugyanazt a gáztűzhelyet — régi típus, nincs felszerelve biztonsági szelepekkel — használják, idestova 25 éve. A baj akkor kezdődött, amikor a tűzhely egyik fontos alkatrésze tönkrement, javítása, pótlása — a Tigáz szakemberei szerint — ma már lehetetlen. Ki kellene cserélni a berendezést, ahhoz viszont sok pénz kell, a kis nyugdíjból még a felére sem futná. Úgy gondolta panaszosunk, hogy ha már 15 éve fizeti a lakásbiztosítást, most a bajban — a gázosok szerint állandó robbanásveszélyben — majd csak segítő kezet nyújtanak, „beszállnak” a költségekbe. Nem így történt. Azt a felvilágosítást kapta, hogy a biztosító nem fizet, a lakásbérlemények biztosítási szabályzata nem teszi lehetővé. Nemcsak Lakatosék, mindannyiunk érdeke, hogy tragédia ne történjen. Sürgősen segíteni kell! Mi például azzal tudunk, hogy lapunkon keresztül felhívjuk e halaszthatatlan ügyre az illetékesek figyelmét. Szeretnénk legközelebb már arról beszámolni, hogy minden rendben van az idős hölgyek tűzhelye körül. HEVES MEGYEI UNKAÜGYI HIVATAL 3301 EGER, KOSSUTH L. 9. állásajánlatai: HEVES MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT: Eger, Lenin út 142/b. Gyöngyösi Fő-építésvezetőségére gazdaságvezetői munkakörbe felvételt hirdet felső- vagy középfokú közgazdasági iskolai végzettséggel rendelkező munkaerő részére. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet telefonon: 36/10-266/67-es melléken. ESZTERHÁZY KÁROLY TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA: Eger, Szabadság-tér 2. A Tanárképző Főiskola Gazdasági Igazgatósága pályázatot hirdet földrajz tanszéken tanársegédi giunkakör betöltésére. A pályázónak egyetemi végzettséggel, lehetőleg középfokú nyelvvizsgával, konkrét tudományos elképzelésekkel, tervekkel kell rendelkeznie. Feladata lesz a Kontinensek földrajza c. tárgyból gyakorlatok tartása, speciálkollégiumok vezetése, valamint részvétel a tanszék tudományos munkájában. Az állás betöltésének határideje: 1991. február 1. A pályázatokat a főiskola főigazgatójához kell benyújtani, a megjelenéstől számított három héten belül. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS MUNKAVÁLLALÁSRA! Az Országos Munkaerőpiaci Központ pályázatot hirdet szakmai és nyelvi továbbképzés céljából vendégmunka-vállalásra Németországba, az alábbi munkakörökre: SZÁLLODA- ÉS VENDÉGLÁTÓIPAR: konyhafőnök, szakács, cukrász, főpincér, felszolgáló, vendéglátóipari eladó, gondnoknő, szobalány, szobafőnök, portás. ÉPÍTŐIPAR: kőműves, ács, burkoló, festő és mázoló, gipszmintakészítő.GÉPGYÁRTÓIPAR: lakatos, esztergályos, szerszámkészítő számjegy- vezérlésű szerszámgéphez, minősített hegesztő. VILLAMOSIPAR: elektrotechnikus, gyenge- és erősáramú villanyszerelő, elektronikai, vezérlés- és irányítástechnikai ismeretekkel. Feltételek: életkor 18-40 év között, képzettség: szakmunkás-bizonyítvány és 2 éves szakmai gyakorlat, nyelvismeret: a munkakör ellátásához szükséges NÉMET nyelvismeret. Jelentkezni lehet: a Heves Megyei Munkaügyi Hivatal Egri Irodájában (Eger, Klapka út 2.). Telefon: 12-146.
