Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-04 / 207. szám
HÍRLAP, 1990. december 4., kedd PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. A Barkóczyak kastélya vevőre vár Az akarat diadala Közel egy éve mutatkozott be lapunkban a Parádsasváron élő fiatal költő, Juhász Pál, aki már hosszú ideje tolókocsihoz kötve tölti napjait. Most közöljük két újabb versét, s terveink szerint a nem túl távoli jövőben egy portrét is készítünk majd róla. Önmagad Elrohantál az élet mellett, Mint egy száguldó gyorsvonat, S azon töröd a fejed, hogy Hogy lehetsz újra önmagad. A szárnyasaitok becsapódtak, Marnak a feléd nyúló kezek, Gyötör, hogy sosem jössz rá, Te engedted el a kezemet. Karácsonyi ének Gyertyák fénye lobban, Szívünk ütemesen dobban, Szemünkből könnycsepp fakad, Szánkon elnémult szavak, S ülünk a fenyőfa alatt. Ülünk, s várjuk az angyalt, Megérkezik fényes sugallattal, Ránk hinti mennyei csókjait, Elszórja ezüstös virágait, S lerakja szívünk ajándékait. azt. Ilyenkor Matyi bátya leül az illető mellé a lócára, vagy csak úgy a pult mögül mesél mindenféléről, nem megkerülve persze a politikát. Ez számára úgyszólván az egyetlen szórakozás, mert bár van tévéje meg rádiója is — sőt, az utóbbiból kettő, akkumulátorról működő masinák, mivel a villany nincs bevezetve —, az azért nem az igazi. Ezenkívül, mikor vendég jön, még a jószágokat is ott lehet hagyni kicsit, nem túl hosszú időre természetesen, hiszen azok biztosítják a megélhetést, a már negyedszázada álló kunyhót, mint említettük, egyre ritkábban látogatják az emberek, hiába van előtte az úton a csalogató „BÜFÉ” tábla, hiába a lényegében egész napos nyitva tartás. Amikor ott jártunk, akkor is csak egy, valószínűleg szintén magányos öreg barát érkezett, aki egészen Borsodnádasdról gyalogolt idáig. Gyorsan rendelt egy fél rumot és egy fél kevertet, a kettőt egy nagyobb pohárban összeöntötte, lehúzta, aztán türelmetlenül várta, hogy lefényképezzük a gazdát Ausztráliából való kengurus kalapjában, s Matyi bátya meg ő végre folytathassák a talán egy napja, talán egy hete félbeszakadt beszélgetést. (r. m.) Százezer jutna egy családra Az egri hálózathoz csatlakozva szeretne bekapcsolódni a ve- zetékesgáz-ellátasba Egerbakta néhány más, Egerhez közeli községgel — például Egerszóláttal, Kerecsenadel, Demjénnel, Fel- sőtárkánnyal — együtt. Társulat formájában mintegy 50 millió forintba kerülne a beruházás, s egy-egy baktai családra közel százezer forintos költség hárulna. Emiatt mindenképpen szükség lenne valamilyen támogatásra, s így annak segítségévei talán 1992-1993-ban válhat majd valóra az elképzelés. Visszaállítják a felső tagozatot? Immár tizenöt éve, 1975-től Recsken végzik az általános iskola felső tagozatát a mátrabal- lai gyerekek. Lakossági kezdeményezés nyomán most azt tervezi Mátraballa önkormányzata, hogy visszaállítja a községben a felső tagozatot. Jelenleg a Körülmények vizsgálatánál tartanak, a helyzetet azonban nehezíti, hogy a szülők álláspontja megoszlik a kérdésben. Kevesebb a betörés Ugrásszerűen csökkent a betörések száma, s a kisváros éjszakai nyugalma is biztosítottnak látszik, amióta elkezdte munkáját a pétervásárai önvédelmi csoport. Korábban hetente háromnégy betörő is járt az általa kiszemelt helyen — általában különböző intézményeknél —, azonban a „polgárőrség” megalakulásától számítva mindössze egy hasonló bűncselekményre került sor. A városi önkormányzat mellett működő hatvanfős önvédelmi csoport vezetője Bocsi Barnabás. Ivóvíz Bátornak Bátor községben megkezdődött a vezetékes ivóvízhálózat kiépítése. A munkások már a fővezetéken dolgoznak, s a munka, az észak-magyarországi regionális vízműhöz való csatlakozás a tervek szerint 1992 első félévére fejeződik be. A bátori családoknak az ivóvíz fejében 25 ezer forintot kell fizetniük kilenc éven át. Üj orvosi rendelő A balatoni önkormányzat nemrég megkapta az új orvosi rendelő és tanácsadó építésére vonatkozó tervet. A többmilliós nagyságrendű jelentős beruházásra azért van szükség, mert a jelenlegi orvosi rendelő nem alkalmas már feladatának ellátására. Az új épület, melyben a körzeti orvos dolgozna, s ahol elsősorban a terhes anyákat látnák el tanácsokkal, a községháza mellett kap majd helyet. Valóságos kortörténet a recski kastély sorsa. Az erdős domboldalon fekvő épületet a Barkóczy bárók építették úgy száz évvel ezelőtt, és használták is 1939-ig, majd eladták az irgalmasnővérek rendjének. Az államosítás után óvoda és napközi otthon működött benne tavaly októberig, azóta viszont üresen, kihasználatlanul áll, és állaga fokozatosan romlik. Jelenlegi tulajdonosa — az önkormányzat — szeretné eladni olyan vállalkozónak, aki lát fantáziát a kellemes környezetben fekvő épület hasznosításában. Több érdeklődő is jelentkezett már, például egy osztrák úr, aki olasz turistákat üdültetne itt, kihasználva Parádfürdő közelségét. Egy másik úr azt vizsgálta, alkalmas-e vadászkastélynak. A válasz természetesen igen, ám még ő sem döntött. Jó lenne pedig mihamarabb lebonyolítani valakivel az üzletet, mert a most még elfogadható állapotban levő kastély előbb-utóbb tönkremegy, a polgármesteri hivatal pedig önerőből nem tudja felújíttatni. Mi szívesen megvásárolnánk kollégámmal, mert igazán kellemesen el lehetne lakni benne, de az üzlethez annyi évig kellene élére rakni a forintjainkat, mint ahány éves a kastély maga. Úgyhogy egyelőre maradunk a lakótelepen... Megszületett a döntés Bükkszenterzsébet különválik Tamalelesztől írtunk már Párád és Parádsas- vár „házasságának” végéről, a minap arról kaptunk hírt, hogy az eddig társközségek — Eger- bocs és Hevesaranyos — január 1-jétől „elhagyja” Bátort; szóval, zajlik az élet, kapcsolatok bomlanak fel, esetenként újak, új formájúak köttetnek. Tamalele- szi tudósítónk most az ott történtekről számol be. * * * Az önkormányzati választások óta foglalkoztatja az embereket a kérdés: együtt maradjanak- e, vagy különváljanak a községek? Tamalelesz, Szentdomonkos, Fedémes és Bükkszenterzsébet ügyeit közel húsz éven át közös tanács irányította. Ez idő alatt együttesen fejlesztették a négy község intézményeit: volt óvodaépítés Bükkszenterzsébeten és Tamaleleszen, utóbbiban új könyvtár is készült, felújították a művelődési házakat, telefonvonalakat, vezetékes ivóvizet építettek, építenek ki. Az újonnan választott képviselő-testületek első dolga volt megvizsgálni saját falujuk lehetőségeit különválás vagy együtt- maradás esetén. A közelmúltban megszületett a döntés: Fedémes és Szentdomonkos polgármesterei, Molnár Istvánná és Sipos Jó- zse/bejelentették testületük egybehangzó akaratát, mely szerint e két község nem állít fel önálló jegyzői hivatalt, hanem Tarnale- lesszel együtt körjegyzőséget alakítanak, s a közös fenntartású intézményeket (iskola, könyvtár stb.) anyagilag támogatják a lakosság arányában. A bükkszenterzsébeti önkormányzat viszont, Zay László polgármesterrel együtt, egyhangúlag a különválásra szavazott. Itt még az tisztázandó, hogy ezentúl hogyan támogatják majd a közös használatú intézményeket. A várható feladatokról kérdeztük Palkovics Ákost, Tamalelesz polgármesterét. — Még az idén rengeteg tennivalónk van — mondta. — Felállítjuk a köijegyzői hivatalt, a képviselőkkel együtt kidolgozzuk a működési szabályzatot, s amint a Parlament meghozza döntését a költségvetésről, mi is azonnal hozzálátunk a miénk kidolgozásához, amelynél az egyik legfőbb szempont az ésszerű takarékosság lesz. A helyi adókkal egyelőre nem foglalkozunk, hiszen tudjuk, hogy az itt élőknek tíz éven át kell fizetniük bizonyos összeget a vezetékes ivóvíz fejében. Kovács Mária Bekölcei álmodozások Jogszabályok és költségvetés híján Bekölcén sem mernek tervezni, csak álmodozni. De nézzük előbb, ami már megvalósult. Nagy eredménynek tartja Dorkó János polgármester, hogy az év közepén megindult a szervezett szemétszállítás, amiért lakóhelyiségenként 155 forintot fizet egy évre minden család. Ideje volt már megoldani ezt az akut problémát, mert jobb níján a falu végére hordták a sittet es a konyhai háztartási hulladékot az emberek, és valóságos szemétdombokat emeltek a kivezető utak mellett. Ezeket most elfuvaroztatja az önkormányzat, azután pedig keményen büntetni fogják a sem esztétikai, sem egészségügyi szempontból nem kívánatos illegális szemetelést. S hogy az egészségügynél maradjunk, íme az első ábránd: szükség lenne egy szolgálati lakásra, hogy azután saját körzeti orvosa legyen a községnek. Most Egercsehiből jár át a doktor, ám ha helyben lakna, az — már csak a váratlan esetek miatt is — sokkal előnyösebb lenne. A? ivóvízhálózat kiépült, probléma viszont, nogy nincs csatornázás, és a magas talajvíz miatt a derítők sem nyelik el a szennyvizet, ami olykor az árkokban csordogál. Ez a beruházás azonban olyan összegekbe kerül, hogy egymagában nem tudja kigazdálkodni Bekölce, ahol sok nyugdíjas él, ezért más településekkel társulva kellene kivitelezni, s így a költségek is megosz- lanának. Távlati célként szeretne bekapcsolódni a falu az orsz᧠os távhívóhálózat- a. Egercsehiben már elkészültek a tervek, és a központ helyét is kijelölték, ehhez a hálózathoz szeretnének majd csatlakozni a bekölcei telefontulajdonosok, ha a feltételek adottak lesznek. És végezetül egy olyan álom, amely már a közvetlen megvalósulás előtt áll. Mindössze egyetlenegy utcát kell leaszfaltozni, és büszkén mondhatják majd Bekölcén, hogy bármerre mennek a faluban, portalanított úton közlekedhetnek. Igaz, a járdahálózat teljes kiépítése még hátravan... Kevesen keresik fel mostanában Matyi bátya kunyhóját. Régebben — főleg nyaranta — még csak-csak jöttek a vendégek, turisták, hollandok, németek, gazdag külföldiek díszes autócsodákon, hoztak általában valami kis ajándékot is a gazdának; és jöttek az erdészek, a favágók, a lemezgyári munkások, meg néhá- nyan a közeli községből, Balatonból is. A kunyhóbeli közösségi élet azonban mára alaposan visszaesett. Ennek a lassan beköszöntő tél mellett a rendszerváltás is oka lehet. A hatvanhat éves Matyi bátya, a híres betyár, Vidróczki leszármazottja ugyanis nem kedveli az új, szabadon választott magyar kormányt, és — úgy egyáltalán — a jelenlegi rendszert sem. Matyi bátya a kommunista párt tagja, az elvekhez hű maradt, nem cserélt köpönyeget. Ebből kiindulva feltételezhetjük, hogy akik korábban a kunyhóba jártak, azok viszont most szeretik a kormányt, és nem akarják hallgatni Matyi bátyát, amint azt szidja. Mert Matyi bátya minden vendéggel szívesen társalog. Egyedül dolgozik naphosszat, s akkor tud kikapcsolódni, ha valaki betér a kunyhóba inni eztHejha...! Nem a Fideszről lesz szó az alábbiakban, kedves olvasó, tőlük csak a címet loptuk, mert úgy érezzük, még mindig aktuális, hiába vagyunk túl a helyhaí!)tósági választásokon. A polgármesterekről elmélkednénK egy kicsit, és ebből mindjárt kitetszik, hogy a címbeli óhajtószócskát nem úgy folytatjuk, hogy: „Hej, ha én is, én is közietek lehetnék, szép magyar vitézek, aranyos leventék!” (Ezt meg Aranytól csentük el.) Úgy tapasztaljuk, hamar népszerűtlenné vált ez a hivatás, pedig sokan sorompóba álltak, hogy megvívjanak az ön- kormányzatok vezető posztjáért. Volt is eufória a második forduló után, amikor a szavazásra jogosultak harminc-egy- néhány százaléka eldöntötte, kik üljenek a polgármesteri székbe. Durrantak este a pezsgősüvegek, ováció rezegtette a megújulás előtt álló tanácsházák ablakait, felvirradni látszott végre a szép jövő. Hanem már a reggeli ébredés valahogy olyan másnaposnak tetszett, és a rossz szájíz azóta sem akar elmúlni, sőt van, akinél erősödik. Elképedve vették ugyanis tudomásul a háború utáni idők elsőként szabadon választott polgármesterei, hogy dolgoznának ők szíwel-lélekkel, politikusi elszánással, üzletemberi rafinériával a köz érdekéért, de hát — nem lehet. (Alighanem fel is kiáltottak meglepetten, hogy: hejha!!!) Készítenék a jövő évi költségvetést, de nem tudják, mert fogalmuk sincs, mennyi pénzük lesz, arról meg végképp, hogy az mire lesz elég a kormány által prognosztizált 36 százalékos infláció mellett, amiről a kisember rögtön tudja, hogy 50-60 százalék. Eladnák, bérbe adnák, vállalkozásokba vinnék az önkormányzati tulajdont, hogy legyen bevétel, nyereség az elkerülhetetlen fejlesztésekhez, de ezt sem lehet, mert késik a földtörvény, akadozik a privatizáció. Ez sem kis csapás, de most jön a kegyelemdöfés, ugyanis olyan szituáció állt elő, amilyen csak egészen jó abszurd regényekben szokott előfordulni. (Hiába, sok a Parlamentben az irodalmár.) Úgy várják el ugyanis a törvényes tevékenységet a polgármesteri hivataltól, hogy közben hiányzik az önkormányzati törvény. Mintha a futballisták közé bedobnák a focit, aztán azt mondanák atyaian: játsszatok csak nyugodtan, mi elmegyünk kitalálni a játékszabályokat, és ha végeztünk, küldünk egy bírót. A polgármesterek azonban egyre kevésbé vevők az abszurdra, hiszen a realitás talaján szeretnének állni, így egyre több panasz hallatszik Péterkétől Verpelétig, Bélapáttól Sasvárig (s visszhangozza megye, ország). A mérgesebbje azt mondja: ne tessék velünk és falunk népével most már szórakozni. Ha legközelebb rendszerváltásba akarnak beugratni, tisztázzák előtte a feltételeket! A békésebbje csak így sóhajt, míg szemét a kék égre emeli, távolodó ábránd után kutatva: Hej, ha végre önkormányzati törvényünk lenne, dejó is volna! (k.j.) Az oldalt összeállították: Konc/ János Kénes Marcell
