Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-04 / 207. szám

HÍRLAP, 1990. december 4., kedd MEGYEI KÖRKÉP 3. Amikor növekszik a munkanélküliség A cél: szakmát adni Aggasztó híreket hallunk nap mint nap a növekvő munkanél­küliségről. A TIT Hatvan Városi Szervezete évek óta igyekszik enyhíteni szakmai felkészítő, il­letve át- és továbbképző tanfo­lyamaival a feszültségen, s lehe­tőséget nyújtani mindenkinek arra, hogy megélhetést nyújtó szakmát tanulhasson. Ezt tartották szem előtt a szer­vezők akkor, amikor meghirdet­ték a betanító szintű ív- és láng- hegesztő-tanfolyamot. A kur­zussal kapcsolatos részletes tájé­koztatóra december 6-án, csü­törtökön 15 órakor kerül a Dam­janich János Szakmunkásképző Intézetben. Ide várják azokat az érdeklődőket is, akik munkahe­lyükön a bizonytalan jövőtől tar­tanak, és szeretnének ezzel a szakmával alaposabban megis­merkedni. Nem volt halálos sérülés... Halomra gázolt emberek Heves megye területén hétvégén két közúti baleset történt, szeren­csére egyik esetben sem haltak meg. December 1-jén a hajnali órákban Gyöngyösön, a helybeli Kis Gyula gépkocsijával áttért a menetirány szerinti bal oldalra, és egy fának ütközött. A férfit könnyű sérülést szenvedett. Az becsült anya­gi kár: 20.000 forint. A másik közúti baleset is a hónap első napján történt, szintén Gyöngyösön. A szegedi Dohány János személygépkocsijával a kije­lölt gyalogos átkelőhelyen elgázolta a gyöngyösi Balogh Sándornét, Batka Erzsébetet, és Balogh Sándort. A baleset következtében a férfi nem sérült meg, míg Balogh Sándornét súlyos, illetve Batka Erzsébe­tet könnyű sérülésekkel szállították a kórházba. A balesetek ügyében a rendőrség folytatja a vizsgálatot. A csöppségek élvezik Aerobic-tanfolyam Párádon (Tudósítónktól) A Parádi Általános Iskola tornaterme heti két alkalommal, kedden és csütörtökön délután ad helyet azoknak a falubeliek­nek, akik az aerobic segítségével próbálják kialakítani egészséges életvitelüket. A tanfolyam a köz­ség kismamáinak kezdeménye­zésére, a körzeti védőnő segítsé­gével indult. Az említett kisma­mák alkotják jelenleg is a részt­vevők többségét, ők általában gyermekeikkel együtt érkez­nek a foglalkozásokra. A csöppségek (átlagéletkoruk másfél év) rendkívül élvezik a nagy tér adta mozgáslehetősé­get, s a torna rendszeres láto­gatása bizonyára kialakítja bennük a mozgás iránti igényt A mezőgazdaságisok sikere Virágkötészetből jeles A napokban Kecskeméten rendezték meg a középiskolások országos virágkötészeti versenyét. Hét Iskola tanulói mérték ösz- sze ügyességüket három kategóriában. Az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet diákjai is részt vettek a vetélkedésen. Bőséges választékuknak és ügyességük­nek köszönhetően Kiss Jőzsefné tanítványai remekül szerepel­tek. A szabadon választott csokorkötésben Skultéti Rozália III. osztályos tanuló első, asztalidísz-készítésben pedig második he­lyezést szerzett. Ezért a teljesítményért az egyéni összetettben is a képzeletbeli dobogó második fokára állhatott. Komposzt — komputerrel A Demjén határában található Albert-majorral szemben, egy kölestábla helyén, hazai viszonyok között rekordidő — néhány hét — alatt, mintegy 30 millió forintos ráfordítással épült ki a Quality Champignon német — magyar vegyes vállalat csi­perke, azaz sampinyongomba termesztésére alkal­mas komposztot előállító üzeme. A tevékenység színvonalára jellemző, hogy a heti háromszáz tonna micélium, vagyis szaporítóanyag és különböző me­zőgazdasági melléktermékek, szalma és csirkegua­nó feldolgozását holland eredetű számítógépes rendszer felügyeli. A vállalkozás nem titkolt szán­déka, hogy Eger és környéke kihasználatlan pincéi­ben meghonosítsa a holland sampinyonhibrid ter­mesztését. (Fotó: Gál Gábor) Egyszemű szörnyetegek Új veszély fenyeget jár­ványszerű terjedéssel. Elég régóta autózom, de az ország­utakon soha eddig nem lát­tam annyi felemás világítású gépkocsit, mint mostanában. Már a ködös nappalokon sem veszélytelenek, éjszakánként azonban kimondottan félel­metesek. Rendkívül zavaró a kétféle fényerősség, még inkább, amikor csak egyetlen lámpa világít elöl vagy hátul. S rá­adásul az is túlontúl gyöngén. Különösen az utóbbi „egy- szeműek” a kellemetlenek. Gyakran úgyszólván csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy nem motorkerékpárral találkozik az ember. Előzés­nél a megtévesztés nagyon könnyen súlyos tragédiákhoz is vezethet. Gyakran hallani közúti ellenőrzésekről, kam­pányszerű razziákról, s úgy tudom, hogy ezek a világítás­ra, a lámparendszerre is kiter­jednek. Ami bizonyára más gépjárművezető előtt sem is­meretlen. Mégis előfordul a szabálytalanság, sőt szaporo­dik, úgy látszik, megállítha­tatlanul. Pedig az említett elektro­mos hibák a szabálytalanko­dók biztonságát is kockára te­szik. Jó lenne ezt nem elfeled­ni, s kinek-kinek még az út­nak indulás előtt megvizsgál­nia, hogy a lámpák is rendben vannak-e. Ahogyan valamikor tanul­tuk... (-ni) Felejtsük el a gigantomániát...! Hazánkban az utóbbi évtizedekben hagyomány és gyakorlat lett a gigantománia. Csak nagyban tudtunk gondolkodni, cselekedni. Trösztök, kom­binátok, több községre kiterjedő szövetkezetek, ta­nácsok, áfészek, körzeti iskolák, gazdaságok jöhet­tek létre, mert úgy vélték, hogy csak a nagy, a hatal­mas lehet egyedül jó és gazdaságos! Emlékezzünk vissza: egymás után épültek kenyérgyárak, hús­kombinátok, tejüzemek, hűtőházak, nem kevés vendéglátóhely, kongva az érdeklődők hiányától. A tej, a kenyér, a hús, a zöldség, a keveréktakar­mány ötven-százötven kilométert utazik naponta, hogy a faluból, közvetlenül a termelőhelytől elszál­lítva nagyrészt visszautazzon, elkerülve a feldolgo­zókig, a fogyasztókig. Az élet, a gyakorlat mostan­ság nem akarja igazolni ezeket a,korábban évtize­dekig jónak kikiáltott célszerűségeket. Csupán a fo­gyasztási szövetkezetek működtettek az elmúlt idő­szakban több mint száz szeszfőzdét, pékséget, vá­góhelyet, darálót. Városokba kerültek a malmok és mindenféle élelmiszer-feldolgozók, gondoljunk csak a kenyérre, a baromfihúsra, a konzervre, a hű­tőiparra. A helyi ellátást, annak üzem- és intéz­ményrendszerét a szó szoros értelmében eltávolí­tották, sőt sokszor gazdasági kényszerrel is elvitték a termőhelyekről. így manapság is sokat utazik a tej, az élő állat, a szemes takarmány, hogy jelentő­sen megdrágulva visszakerüljön a termelés környé­kére. A friss zöldség például „felmegy” Budapestre a Bosnyák téri piacra, hogy ott szétosszák az ország egész területére. Mindannyian mondjuk nap mint nap, hogy min­den mennyire drága. A termelők és a fogyasztók csodálkoznak, hogy miként lesz a hatvanöt forintos ízóból 200 forintos hús, a 6,50-es búzából 22 forin­tos kenyér, a tizenegy forintos tejből állami támo­gatással 20 forintos fogyasztói ár, a hétforintos sze­mesből 15-ös táp, vagy a hatforintos paradicsom­ból 20 forintos, míg a fogyasztó kosarába ke­rül. Panaszkodik a termelő, a feldolgozó, a keres­kedő, hogy ráfizet, miközben drágának tartja a megvett terméket a fogyasztó. Lehetne-e olcsóbb a hús, a kenyér, a tej, a zöldség vagy a táp? Kétségte­len, legalábbis ott, ahol megtermelik. A nagy kom­binátok drágán dolgoznak, és a 100-150 kilométe­res oda-vissza szállítás költségei pedig milliárdok- kal növelik az amúgy is tetemes költségeket. Arra már mindenütt rájöttek, hogy a helyben termelt és kimért tej, a vágott sertés, a marha húsa, a helyben darált szemes termény 20-30 százalékkal lehet olcsóbb és frissebb. A helyben sütött friss ke­nyér és zsömle összehasonlíthatatlanul jobb — és talán olcsóbb — lehet hozzáértő pékek közreműkö­désével. Az önkormányzatok is segíthetnek ebben, és érdekük biztatni a vállalkozókat — az áfészeket, a termelőszövetkezeteket —, hogy segítsék megte­remteni és kibontakoztatni az ésszerűbb és gazda­ságosabb helyi termelést, feldolgozást. Bizonyosan nem járnak rosszul, ha ezt az utat választják! Mert ami helyben előállítható, és mindennapos igényt szolgál, azt ne a távolból elégítsük ki. (mentusz) Apci véradók ( Tudósítónktól): Robotkay Lajos hetvenötszörös véradó köszöntötte önkéntes tár­sait a napokban azon a találkozón, amely már az apci Qualitál Köny- nyűfémöntödében is hagyományos azok között, akik a segítség szán­dékával tű alá tartják karjukat. A térítésmentes véradónapok '] elentőségét Juhász Gábor, a Vörös- kereszt hatvani városi vezetőségének titkára méltatta, majd elismeré­seket is tolmácsolt. Utóbbi során Gyurkó Sándor, Cserháti István, Iványi András, Jambrik Zoltánná, Jakubovics Ferenc negyvensze­res, három dolgozó harmincszoros, hét húszszoros, hat-hat pedig ti­zenötszörös, illetve tízszeres véradóként kapott kitüntetést. Fehér László, az apci vállalat igazgatója — a kollektív szerződé­sükben foglaltaknak megfelelően — pénzjutalmakkal is kiegészítette az elismeréseket. Szűcs Ferenc Gazdakör Besenyőtelken Ma este 18 órakor mintegy ötven em­bert várnak Bese­nyőtelken a művelő­dési házba arra az összejövetelre, ame­lyen megalakítják a helybeliek a gazda­kört. A társaság tag­jai a Kertbarátok Köre szervezésében „bontanak majd zászlót,” Mlinkó Margit agronómus vezetése mellett. A kör működési költ­ségeit a művelődési ház fedezi. Amennyiben el­fogadják működési szabályzatukat és tervüket, akkor a téli hónapokban kéthe­tente tartanak fog­lalkozásokat, ahol a helyi és meghívott előadók főleg a vállalkozási lehe­tőségekről, azok finanszírozásáról, és olyan kérdések­ről tartanak elő­adásokat, amelyek ötleteket, támpon­tokat adnak a far­mergazdálkodás kialakításához a besenyőtelkiek­nek. Számítógépes nyelvtanulás A számítógépes nyelvoktatás­ról tart előadást ma délután dr. Koutny Ilona, az ELTE nyelvé­szeti tanszék eszperantótanára az egri főiskola Egészségház ut­cai épületében. Szó lesz az IBM/ PC számítógéphez csatlakoztat­ható „beszélő perifériáról”, s a vendég bemutat egy új oktató- programot, amelynek a segítsé­gével könnyebben sajátíthatják el a diákok az eszperantót. MSZP-évzáró Gyöngyösön Az elmúlt év eseményeit érté­kelik a Magyar Szocialista Párt gyöngyösi tagjai december nyol­cadikén, délelőtt tíz órakor. Ter­mészetesen a jövőt is említik majd, hiszen beszélnek a párt le­endő szervezeti felépítéséről, és személyi kérdésekben is dönte­nek. Sítábor Poprádra Diákok utazhatnak a kedvelt síparadicsomba, Poprádra, de­cember 25. és 30. között az egri diákegyesület szervezésében. Az érdeklődők a Demisz egri irodá­jában jelentkezhetnek az útra december tizenötödikéig. Síbörze az iskolában Téli híreink sorába tartozik az is, hogy december nyolcadikén délelőtt kilenctől megunt téli sporteszközeiket cserélhetik má­sikra azok, akik elmennek az egri tízes iskolába. Az eseménynek bizonyára lesznek visszatérő vendégei is, hiszen már négy éve megrendezik ebben az időpont­ban ezt a börzét. Önkormányzati rendőrség Az önkormányzati rendőrségi modell kiépítéséről tartanak megbeszélést ma délután 14 óra­kor a hevesi városházán. A ta­nácskozáson ezenkívül szót ejte­nek az ehhez kapcsolódó jogin­tézmények, valamint a polgári védelemmel való együttműkö­dési lehetőségekről. Dzsessz a Házban Az archaikus dzsesszről tart előadást ma este hétkor Szepesi György az Egri Ifjúsági Házban. Ezután a Super Trió ad hangver­senyt. Jézus és tanítványai A Hatvani Galériában ma dél­után fél négykor az általános is­kolásoknak a harmadik paran­csolatról, majd ezt követően fél hatkor a Biblia és a művészetek című szabadegyetemi előadás- sorozatban Jézusról és tanítvá­nyairól tart diaképes, zenés elő­adást dr. Reisinger János, a Ma­gyar Tudományos Akadémia munkatársa. Az irodákból mennek, a munkások maradnak (Folytatás az 1. oldalról) Fontosságát mindnek igazol­nia, fennmaradásáért valóban dolgoznia kell. Vállalkozó lesz még a központi munkaügyis is az irodájában, különben bizonyta­lanná válik a sorsa nálunk. Ha lesz is még felmondás, elbocsá­tás, divatos „leépítéstől” nem kell tartani, a fizikai dolgozókat pedig — legalábbis egyelőre — kimondottan megnyugtathatom. Maradnak. Sőt, a németországi megrendelések további kilátásai alapján akár újabb munkásokkal nő is a táboruk... A külföldi fel­adatokkal való foglalkozásra már megalakult az exportiro­dánk, s jövőre az önálló export­jogot is szeretnénk megszerezni ehhez. A tervünk, hogy vállala­tunk, ha még nem is lesz éppen nyereséges, veszteséges sem le­gyen 1991-ben. Szerencsére vannak — s akadnak ezután is — tennivalóink, mi több: jövő esz­tendei kapacitásunk felét már mostanáig sikerült szerződések­kel lekötnünk. S ez a mostani vi­lágban, s ilyentájt, az év vége felé, nem éppen rossz helyzet. — A „karcsúsítás”során, mint híre kelt, a HÁÉV„kiárusítása” is megkezdődött... — Szó sincs erről. Mindössze az történt, hogy egri munkász- szállónk szerepét, jelentőségét felülvizsgáltuk, újraértékeltük. Annak a 10-20 dolgozónak, aki itt lakik, nem szabad ekkora épületet fenntartanunk. Annak sincs sok értelme, hogy a kihasz­nálatlan helyiségeket bérbe ad­juk. A saját embereinken kívül eddig itt tartózkodóknak már fel is mondtunk. Az APEH novem­ber 30-ig költözött ki az ötemele­tes házból, s rövidesen a Telestár Kft. is eljön onnan. Az ingatlan értékesítéséről tárgyalásokat kezdtünk hazai társaságokkal. Annak szeretnénk eladni, ame­lyik szállodává alakíttatná, s ki­vitelezését természetesen ránk bízná. Mert hotelnek lenne a leg­alkalmasabb, s ez — az elképzelt munkákkal — kétszeresen is jö­vedelemhez juttatná vállalatun­kat... Két ipartelepünket is sokal- lottuk, ezért a felnémetit kiürí­tettük, s csak a gyöngyösit tart­juk meg a továbbiakra. Teljesen elegendő ez is a céljainkhoz, rá­adásul pedig valahogy közpon­tibb fekvésű is, hiszen voltakép­pen még Gödöllőtől Ózdig dol­gozunk. A megszűntetett egri üzemet — amelynek remek ipar­vágánya s több raktára, csarno­ka van — persze korántsem hagyjuk a sorsára. Azon va­gyunk, hogy valamilyen közös vállalkozásba vigyük, s így hasz­nosítsuk a későbbiekben a HÁ­ÉV számára. — Beszélt a jövő évi szerződé­seikről. Szólna bővebben ezek­ről? — A már említett Pest megyei városban 100 lakást é pítünk, s új otthonok kialakításán dolgo­zunk Mezőkövesden is. A másik borsodi településen, Ózdon, re­habilitációs átképző központ ki­alakítására kaptunk megbízást. Egerben folytatjuk a tanárképző feladatait, s valószínűleg a prog­ram II. üteméhez is hozzáfo­gunk. Gyöngyösön tart még a kórházépítés, míg Mátraszent- imrén — hogy csak néhányra utaljak — az olajbányászok üdü­lőjét bővítjük tovább. Németor­szágban pedig a jelenlegi 70-80 helyett 100 millió forint körüli értékű további munkára számít­hatunk... Ha jelenleg minden kí­nálkozó lehetőséget meg is kell ragadnunk, távlatilag nyilvánva­lóan szeretnénk közelebb dol­gozni. Testvérvállalatainkkal re­gionális törekvésünk, hogy lehe­tőleg ki-ki csak a saját körzeté­ben maradjon, s ne „szomszédol- jon”. Más dolog a külföldi vállal­kozás. Az ilyen ugyanis — jelen­leg — jóval többet hoz a „kony­hánkra”, mint amennyivel távo­labb van. Ezért a piac szélesítésé­vel is próbálkozunk. Felvetődött már, hogy esetleg más országban is építünk. Gyóni Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom