Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-10 / 187. szám
HÍRLAP, 1990. november 10., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 7. HEVES MfYf| HÍRLAP étuégi Szögesdrót és magas falak Kallódó gyerekek ...Magas fal, szögesdrót, erős zárak, rács az ablakon. Éles ellentétben áll ez a szomszédos, virágos ablaké házakkal. Mintha két össze nem illő világ találkozna. A kívül élőknek már fel sem tűnnek a falak. Élik a maguk megszokott, mindennapi életét, ám a szögesdrót mögött egy másfajta világ van. Sorban kell vonulni étkezni, sétálni, dolgozni, aludni. Valamennyien a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének rendelete alapján kerültek a fiatalkorúak krasznodári átmeneti intézetébe. Vannak ' közöttük elhagyott gyerekek, vannak, akik megszöktek otthonról, vagy szülő nélkül maradtak. Sokan lelkileg sérültek. És természetesen vannak bűnözők, akik különösen súlyos bűncselekményeket követtek el, ezért azonnali elkülönítésükre van szükség. A lányok csavargásért, prostitúcióért kerültek ide. Megvizsgálják őket a bőr- és nemibeteg- gondozó intézetben, s a betegeket gyógyítják, a többieket haza- küldik, vagy szakmunkásképzőkbe irányítják. A fiatalkorúak átmeneti intézetei 62 éve működnek'a Szovjetunióban. Számuk ma 170. A krasznodáriba 3-18 éves korú fiatalok kerülnek, akiket az elkövetés okától, kortól és nemtől függően öt részlegben helyeznek el, és legfeljebb egy hónapig tartanak itt. Az intézmény sajátos jellegű. Nem börtön, nem kolónia, de nem is kollégium. Az egyetlen olyan hely ez, ahol a gyerekeket etetik, felöltöztetik, és valamit megpróbálnak pótolni abból, amiből kimaradnak az életben. Ezért járnak ide Krasznodárból színészek, sportolók, híres emberek. Nem marad el a munkára nevelés sem. A napi többórás foglalkozásokon padok, asztalok, szekrények készülnek a műhelyekben. A krasznodári intézet nem szociális létesítmény, amelynek a nehezen nevelhető gyermekekkel, illetve a bűnmegelőzéssel kellene foglalkoznia. A Szovjetunióban sajnos egyelőre nincs olyan intézmény, amely felkarolná a gyerekeket életük nehéz szakaszában, még mielőtt bűnözőkké válnának. A fiatalkorúak bűnözése pedig ijesztő mértékben növekszik. Más országokban régóta működnek olyan szociális létesítmények, amelyek segítenek a fiatalkorúak ideiglenes lakásgondjainak megoldásában. A szovjet szakemberek tanulmányozzák a külföldi tapasztalatokat, amikre nagy szükség van, mivel évről évre egyre több gyerek kerül a krasznodárihoz hasonló intézetekbe. UFO-lesen Ki tud egy jó mesét? Egyes statisztikák szerint életünk során csupán alig egyszázaléknyi esélyünk van arra, hogy egy azonosíthatatlan objektumot, azaz UFO-t megfigyelhessünk. Akik már láttak, beszámolójuk nem mentes az érzelmi kilengésektől. „Fantasztikus látvány volt. Olyan izgatott lettem, amit már rég tapasztaltam magamon. Az eset érzelmileg teljesen felkavart!” Más megfigyelők szerint: „Meg kell, hogy mondjam, különös és hátborzongató élmény volt, és a mai napig is az! ” Nem csoda, hogy azoknak, akik még nem voltak ilyen nem mindennapi élmény részesei, talán egy kis hiányérzetük is támad. Ezért arra gondolnak: de szeretnénk UFO-t látni! Nem tudom pontosan, mi az oka annak, hogy sokszor az emberek maguk találnak ki furcsa UFO-s történeteket. Talán a rendkívüli élmények hiánya, vagy egyszerűen feltűnési vággyal kombinált fél- revezetési szándék. Mert bizony adatközpontunk működése óta — sajnos — ilyen valótlan bejelentések is érkeztek! Most ezekről mesélnék. Néhány hónappal ezelőtt csillagászati ismeretterjesztő előadást tartottam egy budapesti szakközépiskolában. Itt találkoztam Sz. Péter akkor még 3. osztályos tanulóval, aki már első hallásra is különös történetet adott elő. Elmondása szerint néhány hónappal ezelőtt lakótelepüktől nem messze, a város szélén, furcsa szerkezetet — talán csészealjat — találtak egy sűrű bozótos területen. Az azonosíthatatlan test állítólag mélyen a homokos talajba volt beásva. Az ezüstös színű — Péter szerint —, ismeretlen anyagból készült szerkezet átmérője legalább 4-5 méter volt! Az oldalán pedig ablakszerű mélyedések nyomait figyelte meg, melyek zárva voltak. Péter nemsokára azt is elárulta, hogy mindezt két barátjával közösen fedezték fel. A szerkezetről állítólag fényképet is készítettek! Majd néhány hét múlva, amikor ismét kimentek a helyszínre, a rejtélyes objektumot nem találták meg! Beszámolója után megbeszéltük, hogy rövidesen nyélbe ütünk egy újabb találkozást, amikor a helyszínen megkeresnénk az objektum nyomait, vagyis azt a mélyedést vagy gödröt, ahová a test beásva volt. Két hét múlva beszéltem újból — telefonon — Péterrel. Rövidesen megtudtam, hogy Ő maga nemrég járt kint a helyszínen, de sajnos nem találta meg azt a mélyedést, ami éppen egy halovány bizonyítékként is szolgálhatott volna. A fényképről kiderült, hogy az egyik barátjánál van, akit nem tud elérni, és csak ez az egy kép készült a testről, az is Polaroid!!! Valamint még arról is említést tett, hogy fogadalmat tettek barátjával, hogy senkinek sem beszélnek a látottakról. Ki érti ezt? Ezek után jobbnak láttam pontot tenni a dolgok végére, hiszen egyértelműnek tűnt, hogy szándékos félrevezetésről van szó. A másik — ugyancsak kitalált — történet egy rákos betegségben szenvedő asszony csodálatos gyógyulásáról szól. A késő esti órákban érkezett a meglepő telefonhívás! Értelmes, fiatalos női hang közli (bár 57 évesnek vallja magát): — „Még 3 hónappal ezelőtt halálos beteg voltam... Nagyon sokat szoktam sétálgatni a Népkertben. Az egyik júliusi estén is ugyanezt tettem, amikor a kis hídon átmenve furcsa fényesség jött velem szembe. Először azt hittem, biztos meghalok, hiszen az orvosok megmondták: nincs több hátra, mint néhány hónap. Akkor azonban furcsa dolog történt velem. Elvesztettem az eszméletemet, és csak este tíz után tértem magamhoz, a földön fekve. Az arra járó emberek (este 10 után!!!) még mondták is, hogy biztosan részeg. A történtek után ismét orvosi ellenőrzésre mentem, és amikor az újbóli vizsgálatok eredményeit megkaptam, nemcsak én, de még az orvosok is elképedtek. Minden George Adamski felvétele: 1950. V. 29-én a Hóid előtt különleges alakzatban repülő UFO-król negatív volt!!! És azóta is nagyon jól érzerp magam. De érdekes, amikor telefonálok, furcsa módon süt a telefon, és erős hányingerem támad! Ne haragudjon, hamarosan le kell tennem, mert egyre erősödnek ezek a rossz érzéseim! ” — És letette a kagylót. S ami néhány perc múlva következett, abból már rögtön tudtam, hogy a történet nem igaz... Még szerencse, hogy a telefon mellett mindig ott van a ceruza, így a hölgy nevét és lakcímét is lejegyeztem. Másnap, amikor a tudakozót felhívtam, egyértelműen megmondták, hogy ebben a bizonyos utcában, ilyen néven nincs készülék. S ami a legfontosabb, ezt a fent leírt, csodálatos gyógyulást orvosi papírokkal sem sikerült igazolni. Hadd szóljak még az ufológia neves úttörőjéről, George Adamskiról, akinek a könyvét csupán néhány napra sikerült megszereznem. (Fliegende Untertassen sind gelendet). Képekkel illusztrált könyvében arról ír, hogyan találkozott a vénuszi emberekkel, akik aztán elvitték őt egy naprendszerbeli körutazásra, és persze a Vénuszra is. Könyvét 1962-ben adta ki a Ventla kiadó. Ekkor még a tudósoknak sem volt semmiféle közvetlen bizonyítékuk a Vénusz felszínén lévő pokoli fizikai viszonyokról. Az első Venyera- szonda ugyan 1961. május 20-án ért Vénusz-közelbe í 100 ezer kilométerre), de a ráaiókapcsolat rövidesen megszakadt. A sorozat többi tagja, a Venyera-2, -3 sem érhette el a bolygo felszínét. A Venyera-4 pedig 1967 októberében ért bolygóközeibe, de leszálláskor a hírkapcsolat az átlagfelszíntől 23 kilométeres magasságban megszakadt. Nagyon Sz. Péter rajza az állítólagos objektumról valószínű, hogy a leszállóegységek — a nem várt óriási nyomás miatt — üres konzervesdobozok módjára roppantak össze. Az első — a Vénusz felszínére leszálló — egység a Venyera-7 volt. 1970. december 15-én sikeresen landolt, de a leérés után csupán 23 percig közvetített adatokat. A mérések szerint a felszíni hőmérséklet a vizsgált területen 475 fok volt, a légnyomás pedig százszorosa a földinek. Ma már azt is tudjuk, hogy ilyen fizikai viszonyok között az élet legegyszerűbb formája sem jöhet létre. Tehát mára már George Adamski regénye legfeljebb sci-fi-ként olvasható, nem pedig valóságként!!! A XX. század modern meséje, amelyben Adamskit az ezeréves vénuszi tanítója néhány jó tanáccsal látja el: „ Te még nem tanultál meg másokkal békességben és testvériségben élni minden ember egyenlő jóléte érdekében, mint mi azokban a más világokban... ti, emberek, gyorsan hajókat építenétek az űrbe való utazásra, ágyúkkal raknátok tele, és lövöldöznétek azokkal, azután megpróbálnátok meghódítani és a tulajdonotokká tenni mások világát. Most, hogy te eszköze vagy a világok közötti hírközlésnek — folytatja regénybeli tanítója — üzeneteink, amelyek szeretetet és türelmet sürgetnek a mindenki iránti gyanakvás és cenzúra helyett, befogadó szívekrefognak találni. Menj tehát a Végtelen Atya áldásával küldetésedre, és csatlakozz hangoddal azokhoz, akik szintén a reménységnek ezt az üzenetét hordozzák. ” Mentségére szolgáljon Adams- kinak — ha írása nem is valóságos —, hogy ebben a köntösben emberien szép. Tanulságként még annyit, hogy ezek a kitalált, legtöbbször meghatóan szép „történetek” egyértelműen rontják a megbízható és pontos UFO-ész- lelesek hitelét! Nagy kár! (Továbbra is várjuk a témával kapcsolatos leveleket. Címünk: Uránia Csillagvizsgáló UFO- Adatközpont, Pf. 323.) V. Tana Judit Egy másik Adamski-felvétel: űrhajó, hátterében a Holddal. Nagy kár, hogy ezek a felvételek homályosak és semmitmondóak! (Demond Leslie George Adamski: Fliegende Untertassen sind gelandet 1962.)
