Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-05 / 182. szám
HÍRLAP, 1990. november 5., hétfő MEGYEI KÖRKÉP 3 A falu emlékezete (Fotó: Gál Gábor) Egyházi és társadalmi ünnep, magánügy és közösségi ünnep... Vajon van-e értelme így szétválasztani az eseményeket? Egy bizonyos, november 1-jén, mindenszentekkor Egerbaktán az egész falu, kicsik és nagyok egyként emlékeztek elődeikre. A falu a maga erejéből és a maga tehetségéből állított emlékművet az első és második világháborúban meghalt, odaveszett baktai polgárok emlékére. A község százezer forintját Mata József polgármester (akkor még tanácselnök) az esperes űr és a gyülekezet kezébe tette: ha jól megszámoljuk, éppenhogy a hozzávalókra futotta: a márványtábla, a vésetés... Varga Ágoston és Mata Lajos pedig — községbcli- ek — felállították az emléktáblát. Ezen a csütörtöki délelőttön esett az eső, mégis sokan állták körbe a templom előtti teret. (Forgatókönyv szerint: a Dobó üt elején, az elsőbbségadás tábla mellett.) Az iskolások kórusa meg-megbicsakló hangon énekelte: Isten Hazánkért... — ’’Ilyen ünnepség akkor lehetett, amikor az első világháború hőseinek avattak itt emléktáblát” — kezdte beszédét Purszky Zoltán esperes űr. Az ünnepi feketébe öltözött fejkendős asszonyok és a férfiak egy hittel mormolták a Miatyánkot és az Üd- vözlégyet a nemzetiszínű élő köszörű mögött. A beszéd alatt hűvös szél lengeti a templomi lobogókat. Hátrébb áll az iskolások serege — fegyelmezett-csendesen. Elöl a pedagógusok. Mások félrehű- zódva, magukba forduló némaságban. A verset — mely Kovács István hősi halott elestét beszéli el — mindenki nagy figyelemmel hallgatja. Kicsit érzelmes, szokatlanul szívig ható. Mégsem a kötelezően elcitált üres, ünnepi szavalat az egyik jó tanulótól. Ennek értelme van, mert a hozzátartozókról is szól. A hallgatóság közül néhányan könnyeznek. Meghalt apákról, nagyapákról beszél a pap. A leleplezett táblán kilencvenkét valóságos név, egykor valóságos idevalósiaké: Vargák, Maták, Kovácsok — harmincnégyen az első világháborúban elesettek közül, a többi második világháborús áldozat. Hallom, amint két idős férfi szól egymáshoz mellettem: „voltak vagy háromezren itt, s alig néhány száz maradt”. Hogy kiről beszélnek, már nem kérdezhetem meg. Felhangzik a Himnusz, s vége az ünnepségnek, de még sokan sokáig ottmaradnak a megáldott megkoszorúzott emlékmű előtt, s vége az ünnepségnek. Gépzene segítené a vékony gyerekhangokat, de lassan ösz- szemosódnak a zajok az úton áthaladó autók robajával, az úttesten áthaladó autók robajával.-jámbor A pétervásárai önkormányzat kéri: Ne vágj ki minden fát! Vébéjegyző Hívom telefonon a község polgármesterét alig néhány nappal a megválasztása után, de nincs bent. — A jegyző urat tudom adni — közli egy kedves női hang még egy kicsit remegve a nevetéstől, amit az váltott ki, hogy azt mondta a kagylóba a bejelentkezéskor: tessék, községháza! (Hiszen dehogy is községi tanács.) — A jegyzőt? — kérdezem félve, hátha valamit nem tudok, hátha ott már van, mert pillanatok alatt elbírálták a pillanatok alatt beérkező pályázatokat, s már ki is nevezték a szakembert, nem egy megbízott ügyel az alkotmányos rend betartására. — Hát, hogy is mondjam? — kacag fel megint a hölgy. — A vb-titkár van itt, de hát úgyis ő lesz, már hallottam. Igazán nem elvi okok miatt, de én vele nem akarok beszélni, mivel kifejezetten a polgármesterrel szeretnék, aki egyébiránt nem volt tanácselnök. így hát most már én is vidáman elköszönök, és leteszem a kagylót. Bámulom a plafont, és feltételezem — persze, nem engedem meg —, de csak úgy valóban merész gondolatként elképzelem, hogy mi van akkor, ha falunkba érkezik még egy pályázat, s benyújtója szintén jegyző kíván lenni. De aztán gyorsan elhessegetem ezt, hiszen ez nem történhet meg, porszem csúszna a gépezetbe, az egész önkormányzat jövendője kérdésessé válna, hiszen olyan feladatot kapnának, amire nem is mertek számítani. De mivel ennek tényleg nincs esélye, nem is foglalkozom vele tovább, összekapom magam, mennem kell a tanácsházára, vagy hová a fenébe... (kova) Részlet egy, a szerkesztőségünkbe is eljutott tiltakozó levélből: „ Tudomásunkra jutott, hogy a pétervásári Gárdonyi Termelőszövetkezet hozzákezd a pétervására — vezekény- pusztai védett gyertyánostölgyes kitermeléséhez. A különleges növénytani értékeket rejtő, úgynevezett kan- kalinos erdő nagy részét már elpusztították. Most az utolsó négy hektárhoz kezdenek. Az önkormányzati testület tiltakozik a termelőszövetkezet akciója ellen, és kéri, hogy azonnal állítsák le a természetvédelmi terület megsemmisítését!” Az írást a Heves Megyei Környezetvédők Szövetsége ügyvivője, Bárdos Ferenchozta el szerkesztőségünkbe, kérve, hogy adjunk helyet a Hírlapban a tiltakozásnak, és csatoljuk a szövetség kérését is, amely így szól: „A Heves Megyei Környezetvédők Szövetsége követeli a természetvédelmi területen indokolatlanul folyamatban lévő kitermelések leállítását, az ügyben illetékes állami szervek azonnali intézkedését.” A két kérésnek eleget tettünk, azonban fontosnak éreztük, hogy a leginkább érintett fél — a termelőszövetkezet elnöke, Kaszab Sándor— is meghallgattas- sék. Amikor telefonhoz kértük, azonnal kiderült, hogy ő — bár tagja az önkormányzati testületnek — tőlünk hallotta először a hivatalos tiltakozás részleteit. — Ez nem újkeletű ügy — mondta, majd arra kért, hogy adjunk egy kis időt, hogy érdemben és pontosan tájékoztathasson bennünket. Egy fél óra múlva újrajelentkezett, és a következőket mondta el: — A vezekénypusztai erdőrészlet tarvágással hasznosítható, és ezt hatóságilag is engedélyezték, a védelmi előírások betartásával. A kankalin védelmében már korábban megállapodás született arról, hogy a tsz kezelésében lévő területen két hektárnyi részt érintetlenül hagynak. Az érintett erdőrészlet egyébként jelenleg saijeredetű, cseres- tölgyes, amit újraerdősítés során mageredetű tölgyessé alakítanak. Ez a szakemberek véleménye szerint nemcsak gazdasági szempontból, hanem a védett növény életkörülményeinek is jobban megfelel. Ez idő tájt 14 hektár erdő áll még lábon, amelyből 12 hektár kitermelését a védelmi előírásoknak megfelelően megkezdték. Az újraerdősítésről azonnal gondoskodunk. Ami a lényeg: a munkálatokat a tiltakozás tartalmának megismerése után leállítottuk, és fölvettük a kapcsolatot a helyi ön- kormányzattal, hogy mielőbb tájékoztassuk a tagokat a reális képről. Mindenképpen fontos megjegyezni, hogy kompromisz- szumos megoldásra törekszünk, és nyitottak vagyunk a kérdés tárgyalásos rendezésére. A válasz, úgy gondolom, megnyugtató, néhány észrevételünk mégis van: a tiltakozás miért csak ilyen kerülő úton jutott el a támadott félhez? Hiszen a téeszelnök — mint már említettük — testületi tag az új önkormányzatban. A másik dolog, ami még ide kívánkozik: örvendetes, hogy egy-egy településen komolyan aggódnak a természeti értékekért. Mi magunk is ezért adtunk teret a véleményeknek. (bárta) Egerben kék-zöld zászlót bontottak Megalakult a cigánytestvériség szervezete A közelmúltban lezajlott fajellenes atrocitások érlelték meg a gondolatot a megyeszékhelyen élő cigányokban, hogy szervezett érdekvédelmi szövetségbe tömörüljenek. Ehhez megfelelő keretet biztosít számukra az idén nyáron Budapesten megalakult Phralipe Független Cigányszervezet, amelynek tagja lehet minden magyar állampolgár, aki betöltötte a 16. életévét. Ez a kitétel abból az alapszabályból származik, amelyet szombaton délelőtt az egri Megyei Művelődési Központban ismertettek a helyi cigányság mintegy 35-40 jelen lévőképviselőjével. Elhangzott továbbá, hogy a szervezet ”...az emberi jogok, az alkotmányos és kisebbségi jogok érvényesítéséért, a cigányság identitásának (azonosságtudatának) és kollektív jogainak védelme és kiteljesítése érdekében lép fel. Jogi személy, tagjai véleményét képviseli.” Az egri szervezetet létrehozók hangsúlyozták, hogy hosszabb távú elképzelések alapján kívánnak tevékenykedni, s egyáltalán nem korlátozzák tagsági körüket a városra: számítanak mind a megyében, mind a szomszédos régiókban élők együttműködésére, hiszen gondjaik mindenütt azonosak. A zászlóbontás szó szerint értendő, ugyanis az egyesülési „szertartás” elnöki asztalát a cigányság hagyományos színeit tartalmazó kék-zöld — a szabad eget és földet jelképező — zászlóval díszítették. S ennek az együvé tartozásnak a jegyében beszéltek arról — igaz, néha erősen eltérő véleményekkel —, hogy szervezzenek-e anyanyelvi tanfolyamokat, kik és milyen formában képviseljék őket az újonnan létrehozott érdekvédelmi szervezetben, amely immár jogosult hivatalosan is eljárni ügyeikben, nyilatkozni a cigányságot érintő kérdésekben, előzetesen beleszólni a meghozandó döntésekbe. A jelenlévők a részletek megvitatását követően öttagú ügyvivő testületet választottak Báder József, Szendrei Károly, Jónás József, Báder Emil és Lakatos Oszkár személyében. Az adminisztráció és a pénztár gondozásával Puporka Bélánét és Csíki Lajosnét bízták meg. Az alapító tagság egyúttal abban állapodott meg, hogy a titkárt, valamint a két szervezeti képviselőt a következő ülésükön választják meg, kikérve előtte a helyi cigányság szélesebb körű véleményét. Erre a vezetőválasztó tanácskozásra ünnepélyes keretek között — tervezik a felnémeti Kally .Save (Fekete ifjak) folklóregyüttes fellépését — november 17-én, szombaton délután 3 órakor szintén az egri művelődési központban kerül sor. M Zöldellő vetések Az áztató esők hatására me- gyeszerte szinte felsóhajtottak a földek, de kiváltképpen az őszi vetések. Amint azt a megyei szakigazgatási szervtől megtudtuk, jól fejlődnek az őszi vetések, így az árpa, sőt a jövő évi kenyeret jelentő búza is. A termelő gazdaságok a búzavetés 24. órájában járnak, és várhatóan napokon belül végeznek mintegy 55 ezer hektáron az őszi búza vetésével is. Szakemberek szerint az idén az ősziek kitűnő magágyba kerültek, és rossz szemmel kár ránézni az üde zöld táblákra. Jó hír tehát, hogy megyénkben rendben és sikeresen kerültek földbe a jövő esztendőben termést hozó ősziek. FI írünk van arról is, hogy felfelé kúszik a kukorica ára, túlhaladja a mázsánkénti ezer forintot. A gond inkább az azonnali fizetséggel van, mivel a gazdaságok közismerten htján vannak a „pénzmagnak...” Arra a kérdésünkre, hogy mi van a nyugati takarmánnyal, azt a választ kaptuk, hogy útban van, így Heves megyében sem jelentkezhetett még a piacon. Mindenesetre várják és bizakodnak, hogy megérkezése után minden bizonnyal lejjebb szorítja majd a jelenlegi igen magas takarmányárakat. Mindent összegezve; friss információnk megerősíti, hogy múlóban vannak néhány hónappal ezelőtti aggodalmaink, mert a gazdálkodók reményeket keltő munkára használták fel — megannyi gondjuk-ba- juk ellenére — az elmúlt hónapokat, heteket. Vetettek, hogy jövőre legyen mit aratni... Új „égi jelek” Egerben Egyéves várakozás után az egri IKLV szakemberei megteremtették a műszaki feltételeit annak, hogy a Hadnagy úti lakótelepen nyolcszáz lakásban foghatóak legyenek ma estétől a műholdas adások, illetve a városi televízió programjai. Az ott élők készülékeiket a lépcsőházaikban kifüggesztett hirdetmények alapjan állíthatják át az egyes csatornákra. Andornaki emlékmű A minap háborús emlékművet avattak Andornaktályán. Az eseményen az egri Lenkey-hon- védkollégium diákjai álltak díszőrséget, s a katonazenekar muzsikait, miközben a falu lakói közül sokan lerótták kegyeletüket. Emlékérem a mosodának Frim Jakab-emlék érmet vett át a hétvégén a megyei csecsemőotthon és egészségügyi gyermekotthon mosodájának és varrodájának kollektívája. Az ünnepeiteket kollégáik ma délután fél háromkor köszöntik — a gyerekekkel együtt — az intézményben. Szerencsés újszülött A takarékossági világnapon Egerben elsőkent Szacsvai Ádám született meg. Ebből az alkalomból dupla öröm is érte a családot, hiszen az édesanya egy, a kisfiú nevére szóló ötezer forintos takarékbetétkönyvet vehetett át virágcsokor kíséretében az OTP Heves Megyei Igazgatóságának képviselőjétől. Hatvaniakra vadásznak! Természetesen a címben említett tevékenység a nyálra, fácánra vonatkozik, és azokra a fegyveresekre, akik néhány napra a helyi Aranyfácán Vadásztársaság vendégeként érkeztek Itáliából. Az arezzói vadászok első napja nem sikerült ugyan a legfényesebben, de nagyon bíznak benne, hogy behozzak a lemaradást, és kilövik azt a száz nyulat és fácánt, amelyre a keményvalutában megfizetett szerződésük szól. Irodalom a Yitkovics-házban Kapcsolódva a „tél adta irodalmi légkörhöz”, az egri tanárképző főiskola magyar irodalom tanszékének szemináriumi csoportja hétfőnként délután öttől hétig nyilvános foglalkozásokat tart a Vitkovics-házban. Az első alkalommal — ma — Holló Ervin vezetésével tallóznak a huszadik század világirodalmában. Hozták vagy vitték a benzint az éj leple alatt...? (Folytatás az 1. oldalról) Keressük a többieket, akik zömmel egriek, de vagy nincsenek otthon, vagy nem veszik fel a telefont. Egyedül Angyal Dezső érhető el, neki kellene például vasárnap dolgoznia a kútnál. Hogy mégis itthon van, arról csak annyit árul el: — A főnök azt mondta, nincs benzin, nem lesz műszak, talán hétfőn, majd telefonál... Az árván maradt kút híre eljut a városi kapitányságra is, ahol a rendőrség ügyeletese megjegyzi: fokozottabb ellenőrzést végeznek a töltőállomásnál, amelynek zárva tartása nekik is gondot okozott, mert a járőrkocsijuknak is Kiskörén kellett tankolnia. Füzesabonyban valamivel jobb volt a helyzet — mert aki helybeliként hírét vette, tudott üzemanyagot venni —, itt ugyanis az Áfor kinyitotta a vasútállomás közelében lévő „kis kutat”, ahol minden mennyiségben volt benzin és olaj, röviddel az ominózus eset után. Az Áfornál mondják el, hogy nem értik a Hevesen történteket, mert szombaton délelőtt tíz óra 40-kor indítottak egy 8 ezer literes (92-es) benzinszállítmányt, de át kellett irányítaniuk a Jászságba. A hevesi kútnál ugyanis nem volt, aki átvegye. Délre jár az idő, amikor megtaláljuk a magánhirdetésben megnevezett Áfor-üzemigazgatót, Varga Józsefet, aki az előző éjszaka jött haza egy pécsi vállalati tanácskozásról. Meglepődve értesült a lapból az állítólagos „szóbeli letiltásról”. Mindjárt cáfolja is azt egy bővebb magyarázattal: — Semmilyen szóbeli letiltásról nincs szó...! — mondja. — Van viszont egy ennél sokkal komolyabb dolog Domboróczky József üzleti ügyeivel, s a szerződéses viszonyával kapcsolatban: már 1989-ben gondok voltak vele, az év végén fel kellett szólítanom, hogy tartozása van, szíveskedjen rendezni. Ezt aztán több hónap múlva, márciusban meg is tette, augusztusban felhívta a helyettesemet a miskolci elszámoltatási iroda vezetője, hogy a füzesabonyi töltőállomásnak újra nagy összegű tartozása van, erre való tekintettel 24-én megírtam neki a levelet, hogy amíg a hátralékát nem rendezi, nem szolgáljuk ki. Tehát szó sincs arról, hogy most és szóban letiltottam volna az ellátását, korábbi dolgok ezek... — De akkor miként jön ide a hevesi kútzárás? — A hevesi benzinkút az Áfész tulajdona, nem a miénk, mi csak ellátjuk az állomást. S ezt, tudomásom szerint, a felesége vette ki, így ennek a bezárásához semmi közünk sincs: pénteken is vittünk nekik 20 ezer liter 86-os benzint, amit át is vettek. Hogy azután szombaton miért nem nyitottak ki, nem tudhatjuk... Nekem csak a füzesabonyi üggyel kapcsolatban vannak té- nyeim: a hó végén a jogászunk elkészítette a bírósági beadványt, ugyanis október 1-jén ezt a töltő- állomást vissza akartuk venni Domboróczkytól, de ezt megtagadta. Október 29-én, hétfőn hatósági tanúk jelenlétében ismét megpróbáltuk visszavenni a kutat, de újra megtagadta. Ekkor jelentette a rendészet, hogy Domboróczky ezt a kútját szabálytalanul, a hevesi Áfész bélyegzőjének felhasználásával töltötte fel szuperbenzinnel. Ezek után azt valóban elrendeltem, hogy a hevesi kút bélyegzőjével a füzesabonyi tankolónoz nem vihet benzint a saját tartálykocsijá val, s így innen nem is kapott... Eddig hát a szombati történések. Vasárnapra új fordulatot hozott a hevesi „benzinsokk”: a járőröző rendőrök megnyugvással tapasztalták, hogy éjszaka — úgy 22-24 óra között — beállt a tartálykocsi a város szélén lévő kúthoz, így bizonyára reggelre megszűnik a táblán jelzett üzem- anyaghiány. Csakhogy vasárnapra sem nyitott ki a töltőállomás: kérdés, hogy vajon hoztak-e vagy elvittek benzint az éjszaka leple alatt?Ugyanis lapunk egyik informátora azt jelezte, hogy a benzinkutas tartálykocsija innen Poroszló felé vette az útját, ahol Domboróczky Józsefnek új kútja épült. S tálán ott megtalálható az a benzin — mondtak —, ami most hiánycikk Hevesen. Hogy erről az állításról miért nem kérdeztük meg magát az érintett feldebrői benzinkutast, Domboróczky urat is? Csupán azért nem, mert a városi rendőrkapitányság jelentése szerint vasárnapra virradóra Heves és Tenk között autóbalesetet szenvedett az EJ 49- 10-es rendszámú BMW típusú személyautójával. Szerencsére komolyabb személyi sérülés nem történt, csupán az értékes autó tört össze alaposan, mert — mint az ügyeletes tiszt a helyszíni vizsgálat alapján elmondta — a vezetője ugyancsak sietett valahová... Szilvás István
