Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-03 / 181. szám

4 SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1990. november 3., szombat Horváth Balázs: „A kormány elismeri, hogy hibázott, amikor elő­készítetlenül jelentette be a benzináremelés hírét.” Felkészületlenül érte a kormányt — Tisztelt belügyminiszter Ür! Ön egyik múlt héten pénte­ken adott nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a kormányt meglepte a benzináremelést kö­vető igen heves reakció. Arra kell ebből következtetnünk, hogy a miniszteri testület nem ismerte fel döntésének lehetsé­ges hatásait? — A mostanihoz hasonló ne­héz napokat a második világhá­ború óta — az 1956-os esemé­nyeket kivéve — talán nem is élt meg ez az ország. A kormány nem készült fel rá, hogy ilyen tár­sadalmi megrázkódtatások okozta helyzetet megoldjon. Nem is készülhetett fel, mert az efféle tennivalókat nem lehet elvi alapokon megtervezni, válság- helyzetben mindig az állandóan változó konstelláció szerint lehet cselekedni. Egyébként úgy gon­dolom, az elmúlt hétvégi drámai történések egy sokkal precízeb­ben megszervezett államigazga­tást is nehéz helyzet elé állítottak volna. Emlékezzenek csak az 1968-as párizsi diáklázadásra! A nagy hagyományokkal és kiérlelt válságkezelő technikával rendel­kező francia rendőrség csaknem teljesen széthullott... — A rádióból szerzett értesü­léseink szerint Ön október 26- án, pénteken délelőtt határo­zottan lehetségesnek tartotta a rendőri beavatkozást a benzin­sokk miatti demonstráció rész­vevőivel szemben. Hogyan fo­gadta a budapesti rendőr-főka­pitány ezzel ellentétes nyilatko­zatát, illetve intézkedéseit? Mi késztette végül is elhatározásá­nak megváltoztatására? — A történtek teljes elemzé­séhez elengedhetetlen, hogy vé­gigkövessük a legfontosabb ese­mények kronológiáját. Ismert, hogy múlt hét péntek reggel 8 órától tárgyalt a kormány a taxi­sok és a magánfuvarozók képvi­selőivel. Ezen a tárgyaláson má­sok is részt vettek, így például dr. Nagy Sándor, a Magyar Szak- szervezetek Országos Szövetsé­gének elnöke is. Mivel a létrejött blokád megbénította az ország életét, a kormánynak az volt az egyértelmű álláspontja, hogy a közrendet helyre kell állítani. Ezt a Belügyminisztériumban tartott sajtótájékoztatón be is jelentet­tem. Az ezután beérkezett jelen­tésekből vált nyilvánvalóvá, hogy a mozgalomban résztve- vőkhöz csatlakoztak az ország gazdasági nehézségei miatt hát­rányba került csoportok egyes tagjai is. Az egész szituációt kü­lönösen kényessé tette az a tény, hogy az utcákon megjelentek az SZDSZ és az MSZMP szórólap­jai. Ekkor már a kormány előtt is világossá vált, hogy a kialakult blokádot nem lehet rendőri kényszerítő eszközökkel felszá­molni. A rendőrség egyébként készenlétben állt mind a három napon — akár az erőszakos fellé­pésre is. Hangsúlyozom azon­ban, hogy péntek déltől ilyen be­avatkozást a blokádban résztve­vőkkel, mint tárgyaló partnerek­A HÍRLAP exkluzív interjúja dr. Horváth Balázs belügyminiszterrel, aki szerint: A blokádválság egyedüli nyeresége az érdekegyeztetés elmozdulása a holtpontról Az 1945 utáni történelmének második jelentős krízisét élte az elmúlt bét végén a magyar nép. A benzináremelésről hozott előkészítetlen kormányzati döntés mél­tán váltott ki felháborodást, különösen azok után, hogy közvetlenül előtte éppen a kormány szóvivője jelentette ki ország-világnak: nem szerepel a testület napirend­jén ez a téma. A többit már ismerjük... Az események középpontjában volt mindvégig dr. Horváth Balázs belügymi­niszter, aki a kórházban kezelés alatt álló Antall József miniszterelnököt helyettesí­tette. Munkatársaink éppen azért kérték fel őt interjúra, hogy olvasóink is megtud­hassák, miként ítéli meg a miniszter így utólag, alaposabb megfontolást követően a történteket. Horváth Balázs rengeteg sürgős tennivalója közepette arra a mostani héten nem tudott időt szakítani, hogy lapunk képviselőit személyesen fogadja hiva­talában, arra azonban — egyedül a Hírlap kívánságának eleget téve — mégis vállal­kozott, hogy írásban válaszokat adjon kérdéseinkre. kel szemben nem terveztünk! A elhárítani a közrendre és közbiz- készenlét arra szolgált, hogy a tonságra egyéb módokon ko- rendőrség — feladatának megfe- moly veszélyt előidéző esetleges lelően — képes legyen sikeresen megmozdulásokat. Anarchiát vagy alkotmányos módszereket? — Előző kérdésünkre adott válaszában már utalt rá, épp ezért tesszük fel a kérdést: ón szerint ki vagy kik a felelősek azért, hogy ez a főleg gazdasági jellegű válság egyre inkább po­litikai síkra terelődött? — A gazdasági feszültségek utcára vitele mindig nagy ve­szélyt rejt magában. Ugyanakkor azonban különbséget kell ten­nünk a sztrájk és a blokád kö­zött. Véleményem szerint a tár­sadalomnak konszenzusra kell jutnia abban a kérdésben, hogy mit akar: anarchiát vagy alkot­mányos módszereket?! Meg kell találnunk az érdekérvényesítés alkotmányos formáit, mechaniz­musait, mert a politológusok né­zete szerint is ezek igen fejletle­nek Magyarországon. — Azokban a napokban Ön többször is kiemelte a tájékoz­tatási szervek felelősségét, mondván, hogy azok késleked­ve és csak kis terjedelemben tet­ték közzé az Ön által korábban készített helyzetelemzést az üzemanyag-ellátásról. Ennek ellentmondani látszik minisz­tertársának, Bőd Péter Ákos­nak az a televízióban elhangzott kijelentése, hogy ő embereitől maximális diszkréciót kért. Ezekben a kérdésekben nem egyeztettek a kormány tagjai? — A már említett péntek dél­előtti sajtótájékoztatón azt is el­mondtam, hogy a sajtó nagyon kevés figyelmet szentelt a néhány héttel korábbi csehszlovákiai benzináremeléseknek. A kor­mány elismeri, hogy hibázott, amikor előkészítetlenül jelentet­te be a hazai áremelés hírét. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy kényszerhelyzetben vol­tunk! Kiszivárgott az áremelés híre, nagymérvű felvásárlási láz indult meg. Pontosan akkor, amikor a nyugat-európai orszá­gokhoz képest a mi tartalékaink megengedhetetlenül alacsony szinten álltak. egyaránt — saját legitimációs problémáikkal voltak elfoglalva. A kormány megbízottai egyéb­ként már pénteken részt vettek az ÉT ülésén. Az események úgy alakultak, hogy ezek a tárgyalá­sok csak később kerültek az ér­deklődés középpontjába. A Ma­gyar Televízió csak a vasárnapi tanácskozást közvetítette... Az nyugodtan megállapítható: ha nyeresége van a sok-sok veszteség mellett a blokádválságnak, ak­kor az az, hogy végre megkez­dődtek az érdekegyeztető tárgya­lások. — Szó volt arról, hogy az egész országot megbénította a blokádválság. Ebben a nehéz szituációban milyen kapcsola­tokat tartott a belügyminiszter, egyáltalán a kormány az új ön- kormányzati szervekkel, ho­gyan ítéli meg viselkedésüket? — Igen, volt kapcsolatunk ve­lük, bár meg kell jegyeznem, hogy az önkormányzati törvény értelmében ez a kapcsolattartás alapjaiban alakult át. A minisz­térium nem adhat ugyanis utasí­tást az önkormányzatoknak! Legfeljebb információs kapcso­lattartásról lehet szó. Ilyen ügye­let működött a Belügyminiszté­rium közigazgatási területén. Az önkormányzatok, a polgármes­terek, illetve a vb-titkárok tevé­kenységét a rendőrség szerepé­hez hasonlóan értékelem. Rend­kívülit teljesítettek a helyi ellátás megszervezésében, az indulatok csillapításában. Furcsa az élet. Épp a múlt szombatra terveztük — Miniszter Ür, nem gondol- ja-e azt, hogy a taxisok és fuva­rozók mind szélesebb körre ki­terjedő demonstrációjával szemben az ellentüntetés meg­szervezése az egyébként is töré­keny helyzetet még inkább ve­szélyessé tette? — Ez tulajdonképpen egy ál­lampolgári kezdeményezés volt, amit a rendőrségen is bejelentet­tek, és amelyhez csatlakozott több társadalmi szervezet. Sze­rintem a magyar nép politikai érettségére utal, hogy egyik olda­lon sem ültek fel a provokációk­nak, s a vasárnapi demonstráci­ók is inkább hasonlítottak egy­fajta populáris hitvitához — ahol a szemben állók olykor vaskos tréfával mondták el véleményü­ket —, semmint polgárháborús helyzethez. Ebben hihetetlen nagy szerepe volt a rendőrségnek is. Most végre a közvélemény polgárbarátnak minősítette a fellépésüket. Azok után, hogy a rendszerváltással én egy hiteha- gyott, rendkívül bizonytalan rendőrséget örököltem, ezt most igazán óriási eredménynek könyvelem el. az első polgármesteri konferenci­át. Ez elmaradt. Helyette egy va­lóban éles szituációba kerülve, az elméletinél sokkal fontosabb gyakorlati tapasztalatokat sze­rezhettek a polgármesterek és az önkormányzatok. — Egy hét elteltével volt ideje átgondolni, megfontolni a tör­ténteket. Mit tenne ma más­ként? — Hogy mit csinálnék ma másképpen? Ezen szerintem nemcsak nekem, de másnak sem érdemes gondolkodni, hiszen ez a Magyarország már valóban más Magyarország, mint az egy héttel korábbi. Keressük a kor­mányzati stílusváltás konkrét, gyakorlati lépéseihez vezető módszereket. Más oldalról úgy látom, ez a válság döntő lökést adott az érdekérvényesítő fóru­mok és a szakszervezetek újjá­születéséhez. Gábor László Szalay Zoltán Az emberek nem ültek fel a provokációknak — Ilyen körülmények köze­pette érthetetlennek tűnik, mi­ért nem vették igénybe azokat a fórumokat, amelyek a válság megoldásában végül is segítet­tek? Nem tartották megfelelő partnernak az Országos Érdek­egyeztető Tanács tagjait? — A válságot megelőző idő­szakban az Érdekegyeztető Ta­nács egyes szereplői — a munka- vállalói és a munkaadói oldalon Az önkormányzatok először élesben Megbénult három napra az egész ország élete (Fotó: Perl Márton) Torlasz az egri Törvény ház előtt is

Next

/
Oldalképek
Tartalom