Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-24 / 199. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE 1990. november 24., szombat — Abból, hogy a gyöngyösi Vak Bottyán Szakközépiskolában adott nekem találkozót, arra következtetek, hogy nem főállásúpolgármester, hanem továbbra is itt tanít... — Igen, továbbra is fenntartom ezt az állásomat. — Ez azért érdekes, mert a legutóbbi tanácselnököt néhányon éppen azért támadták, mert nem főállású. — Én ragaszkodtam hozzá, hogy egyelőre taníthassak is. Úgy érzem, hogy így is el tudom látni a feladatómat. Minden délután ott vagyok a községházán, s pénteken, amikor nincsenek óráim, akkor egész nap. De ha azt fogom érezni, hogy nem megy a kettő együtt, akkor megválók az iskolai munkámtól. — Ön SZDSZ-KDNP támogatott volt. Az országos helyzetet figyelembe véve ez érdekes összeállítás... — Az országban összesen tizenegy helyen volt ilyen koalíció. Én SZDSZ-tag vagyok, s a faluban a kereszténydemokraták tűntek jó szövetségesnek. Minden jelöltünk közös volt, azzal a kitétellel, hogy a kiszemeltek neve után először az a párt szerepelt, amelyiknek a tagja vagy szimpatizánsa. Kevés konkrét dolgot ígértünk, mert nem akartunk irracionális dolgokat mondani. De ezeket az elképzeléseinket már valóra is váltottuk. — Tényleg kevés dolgot ígérhettek... — Rendbetettük a szeméttelepet, most már betonozott út is vezet oda. Ez főleg egészségügyi okokból volt fontos. Társadalmi munkában százhúsz méter járdát építettünk a Tímár utcában, egy önkormányzati tag is kőműves- kedett. Az atkári út másik oldalán is van már járda — megyei támogatással —, s ez azért fontos, mert zebrát csak két járda közé lehet festeni. — Mindezt alig több mint egy hónap alatt. Honnan volt erre pénz? — Volt még a kasszában. Igaz, dúskálni nem lehet. De az volt a véleményem, hogy a portát arról lehet megítélni, hogy milyen tiszta. Éppen ezért először erre fordítottunk gondot. — Váltsunk egy kicsit témát. Engem nagyon meglep, hogy közismert MDF-es vezetők nem jutottak be az önkormányzatba. Ennek Gyöngyöshalászon aligha lehet a parlamenti vagy kormányzati szereplés az oka. — A stábjuk, amely a kampányukat szervezte, négyszer-öt- ször nagyobb volt, mint a miénk. Tele volt a plakátjaikkal a falu, hangoskocsival járták az utcákat. Mi személyesen kopogtunk be a portákra, s ez a faluban nagyon fontos. Ráadásul itt mindenki ismeri a másikat, tudják, hogy kik azok az emberek, akiket nem lehet támadni. Most ilyenek kellettek. — De azért tagadhatatlan, hogy a „ nehéz időkben ” ők szálltak szembe a hatalommal... — Nézze, nem szívesen mondom, de így történt: sokaktól hallottam, hogy most nem hangoskocsival kell ordibálni. — Régebben egy halászi tanácsülésen szinte csak verekedés nem volt. Most milyen a hangulat az önkormányzati testület találkozóin? (Fotó: Szántó György) — Nincsenek olyan összecsapások. Megalakítottuk a bizottságokat, sok testületen kívüli szakembert is meghívtunk. Bizonyos kérdésekhez még külön is hívunk előadót. Engem ugyan megfenyegettek, hogy leöntik sósavval a kocsimat, de ez nem a községházán történt. Ez minden. — Én önnel is először egy tanácsülésen találkoztam, ahol elég ideges volt. Most viszont nyugodt, vidám. Ez a változás várható a faluban is? — Én alapvetően nyugodt ember vagyok, és életemben nem voltam még úgy kiakadva, mint amikor látott. Szeretném, ha a falu is visszanyerné az önbizalmát, mert ez most még nincs így. A pénz jövőre sem lesz sok, úgyhogy nem elherdálni akarjuk, hanem értelmesen felhasználni. Mindenképpen szeretnénk egy körzeti megbízottat, hiszen nemrégiben gyilkosság is történt. Sok nálunk az egyedülálló, idős ember. Munkahelyeket szeretnénk létesíteni, s a vállalkozókat is segíteni, nyissanak cukrászdát, hentesüzletet, ABC-t. Szeretnénk az elődeink ígéreteit is teljesíteni. — Eddig a faluról volt szó. Az iskolában mit szóltak ahhoz, hogy polgármester lett? — Azóta inkább öt perccel később megyek el és hamarabb jövök, nehogy azt mondják, hogy emiatt tehermentesítem magam. A diákok örültek, sokan közülük itt is polgármester úrnak hívnak. Kovács Attila Bővül a szociális foglalkoztató Andornaktályán Száz fogyatékosnak adnak munkát Éppen egy éve kezdte el a HÁÉV az andornak- új szárnyban, ahová a tervek szerint legkésőbb ja- tályai szociális foglalkoztató új szárnyának alapo- nuár elején beköltözhetnek az új lakók. Mintegy zási munkáit, és az idén november 28-ra írták ki a száz felnőtt (16 évnél idősebb) értelmi fogyatékosműszaki átadás-átvétel időpontját. Az építkezés, a nak biztosítanak majd foglalkoztatást, olyanoknak, tereprendezés és a berendezési tárgyak mintegy 37 akik bizonyos mértékű önellátásra és munkavég- millió forintba kerülnek. Ezt a pénzt a megyei ta- zésre képesek, s akik eddig az egri egészségügyi nács biztosította. A kétszintes épület 1272 négyzet- gyermekotthonban túlkorosként tartózkodtak, méter alapterületű, sőt a későbbiekben a tetőtér be- vagy a GYIVI-ben, illetve a megye más intézmé- építésével újabb hasznos teret nyerhetnek. Három- nyeiben és családoknál éltek, négy ágyas hálók, közös helyiségek, telefonközpont és orvosi, nevelői szobák kapnak majd helyt az (Fotó: Gál Gábor) Törvényre várva „Az emberek nem a földet akaiják visszakapni, biztos megélhetést remélnek,«” O * T : A t ff-V *4* ? Talán nem kell különösebben magyarázni, hiszen szinte nap mint nap nyomon kísérhetjük, milyen rendkívül nagy a bizonytalanság a törvényhozókban is: hogyan, miként alkossák meg az oly sokakat érintő jogszabályokat. A földtörvény tervezői, előkészítői közül nem kevesen az 1947-es állapotokat akarták visszállítani, míg mások eltérő álláspontokat fogalmaztak meg. Az utóbbi időben — a többpárti egyeztetés után — egy kompromisszum körvonalai bontakoznak ki. De hogyan is fogadta a különböző híreket a legérdekeltebb, a földművelő ember? Azt gondolhattuk volna: micsoda öröm lesz azok számára, akik valaha akár „kisbirtokkal” rendelkeztek, most végre visszakaphatják az őket megillető tulajdonukat. Aztán — akár volt valakinek földje, akár nem — morfondírozni kezdett: vqon mihez fognak a hetvenen felüliek, a nyolcvan felé járók, hiszen nincs már erejük hozzá, hogy kapát kapjanak kezükbe, s napkeltétől napnyugtáig görnyedjenek a szabadban... Kíváncsiak voltunk, milyen várakozással tekintenek a földtörvény elé. Hogy most nem éppen kisgazdákat faggattunk, annak is megvolt az oka. A készülő jogszabályok elsősorban a termelőszövetkezetben dolgozókat érintik, s mivel ma Magyarországon a legtöbb gazdálkodó ilyen egyesületbe tömörül, nyilván az ő véleményük sokat nyom a latban. Az általános álláspontnak látszik, hogy mindenképpen gyorsítani kellene a törvény megalkotását. Az ötpárti megegyezést követően is egyértelmű tájékoztatást várnának végre. Hiszen akik ma nyilatkoznak sajtóban, rádióban, televízióban, egymásnak is ellentmondanak> Vágó^-József, a hatvani Lenin Termelőszövetkezet elnökét kértük, értékelje a helyzetet. — A hatvani termelőszövetkezet tagjai egyáltalán mit várnak? — A fizikai dolgozók döbbenten veszik tudomásul a jelenlegi tényeket — mondja. — Szinte óránként kopogtatnak az irodám ajtaján, kétségekkel teli: „kellünk mi egyáltalán, lesz holnap kenyerünk?” Hiszen legtöbben föld nélküliek. S csak remélhetem, hogy az elkövetkezendő időben a nagy többség nem azt az utat választja, amelyet már eddig is többen tettek: egyszerűen elhagyták a termelőszövetkezetet. A traktorvezető épp úgy ért a buszsofőrködéshez, s a Volánnál úgy érezte, biztosabb a helye, a megélhetése. — Ezekben a nehéz napokban, amikora várakozás már valóban feszültséggé alakul, hogyan tudnak szót érteni az emberekkel? — Nap mint nap munkahelyi közösségi ülést tartunk, ami nem szokványos tanácskozást jelent, hanem azt: valóban szemtől- szembe beszélhessünk valameny- nyi dolgozóval. Még november 28-a előtt három részközgyűlést tartunk a tsz-ben, amelynek a fő témája a vagyonfelosztás lesz. Mi azért is vagyunk nehéz helyzetben, mert sokkal több az alkalmazottunk, mint az, akinek valaha földje volt. Ennek ellenére tőlük is mindössze ketten jelentkeztek, hogy szeretnék visszakövetelni maguknak a földet. Aztán találkoztunk olyannaljs, aki pénzt akart. Igen ám, csakhogy ezt a jelenlegi jogszabályok nem teszik lehetővé. — A nyugdíjasokat hogyan érinti mindez? — Nézze, ők már kétkezi munkával meg sem tudnák művelni azokat a hektárokat, amelyek „visszajárnának” nekik. S amit még nagyon fontosnak tartok: ne csak a földtörvény szüléssék meg minél előbb, hanem a hozzá kapcsolódóak is. Gondolok most a szövetkezeti, az adó-, és az illetéket érintő törvényekre, így a bizonytalanság miatt valóban nem tudjuk, melyik lábunkra álljunk. — Ez a felemás helyzet hátráltatta-e a munkát a termelőszövetkezetben? — Nagy-nagy örömünkre, nem. Jómagam huszonöt éve vagyok vezető állásban, de meg kell mondjam: soha nem tapasztaltam ilyen szorgalmat, felelősségtudatot az emberekben. Végeztünk már az őszi vetésekkel, minden munka a maga rendjén megy. Talán azért is meg akatják mutatni, igenis a termelőszövetkezetben tudnak jól dolgozni. Hogy mást ne mondjak, a nyolcszáz hektárnyi cukorrépából mindössze csak száznegyven hektárnyi van már a földben. Viszont a bizonytalanság mindany- nyiunkban bennünk van, a jövő évi szerződésink is „a levegőben lógnak”. Egyszerűen nem tudjuk, minek mennyi lesz az ára, azt viszont már a saját bőrünkön érezzük, hogy november elsejétől harminc százalékkal emelkedett a villanyáram, és további negyven-ötven százalékos műtrágya-áremeléssel számolhatunk. A zagyvaszántói termelőszövetkezet elnöke, Varga János sem derűlátó. Mint mondotta: — Nem tudom, meddig bírják még az emberek ezt a bizonytalanságot. Ha nem gyorsítják föl a törvény megalkotását, talán olyannal is számolnunk kell, hogy egyszerűen széthullanak a gazdasagok. És a földtörvény megalkotása önmagában még nem lesz elég. Szorosan hozzá kell kapcsolódnia a szövetkezeti- és egyéb jogszabályok megalkotásának is, hiszen egyszerűen tanácstalanok vagyunk: milyen adórendszer elé nézünk, s milyen lesz a jövő évi szabályozórendszer. — Önöknek sikerült már megvalósítani a jövő évre szóló szerződéskötéseket? — Egyszerűen tragikus a helyzet. Senkivel semmiféle szerződést nem kötöttünk. Hiszen nem tudjuk, mihez igazodjunk. Mi a Közép-Magyarországi Tejipari Vállalat pásztói üzemével állunk kapcsolatban és a Törökszentmiklósi Baromfiipari Vállalattal. Itt járunk az év vége felé, s egyikük sem tudott semmiféle árat mondani, jövőre mennyiért veszik át tőlünk az alapanyagot. Ugyanakkor az emberek hangulata is nagyon rossz, napról-napra jobban féltik munkahelyüket, s mi vezetők is szurkolunk. Egyrészt a tagságért, másrészt pedig azért, hogyan viseljük el az immár ötven százalékos inflációt. Váray Károly, a Magyarság Jövője Társaság képviselője a következőképp vélekedik: — A rózsaszentmártoni polgár, ha kilép házának küszöbéről — noha a község területét képező —, idegen földre lép. A völgyben elterülő portákat az ecsedi termelőszövetkezet birtokába került kizsigerelt föld övezi. Szinte „vigyázz állásban” kell a falunak néznie az egykor saját földjét: mozdulni nem szabad! Meddig élhet még így a közösség, megcsonkítva éltető flórájától?! Az egykori megalomániás tsz-egyesítes meztelenre vetkőz- tette e gyönyörű települést. Omladozó épületek, kihasználatlan területek fémjelzik az „idegen tulajdont”, közben sok ember kerül létbizonytalanságba. Magukban hát azt mondják: „vissza a földet, az erdőt, az épületet”. De nem saját tulajdonba, mint ahogyan a földtörvényt megalkotok képzelik, hanem a község javára, szeretnénk hogy mindezt Rózsaszentmárton javára kamatoztathassák. így lenne valóban „rózsakoszorú” földterület, melynek közepén e falu valóban fejlődhetne. Mi itt úgy véljük: a föld csak a karizmatikus vállalkozók kezébe kerüljün, akiket valóban az iránta való szeretet irányít. Mikes Márta (Fotó: Perl Márton) „Most nem hangoskocsival kell ordibálni... ” Beszélgetés a gyöngyöshalászi polgármesterrel „Gyöngyöshalászon folytatódik a harc”, „Mér’ ordítasz, Gyula?”, „Aláírás-hamisítás Gyöngyöshalászon" — ilyen és hasonló címekkel jelentek meg tudósításaink az elmúlt évben Gyöngyöshalászról. Az újságíró bármikor jelent meg a községben, mindig talált egy-egy tűzfészket, nem volt nehéz izgalmas riportokat készíteni. Nagyon sok témát kínált a helyi vezetés és az ellenzék ellentéte, akik eleinte a tanácstestüieten kívülről, majd a visszahívások nyomán már belülről fejtették ki a véleményüket. Most ott is lezajlottak a helyhatósági választások 58 százalékos részvételi aránnyal. A polgár- mester nagy többséggel Hegede Józsefien, akit az SZDSZ és a Kereszténydemokrata Néppárt támogatott. Érdekes módon azok közül az emberek közül, akik Gyöngyöshalászon még évekkel ezelőtt először szálltak szembe a központi akarattal, majd lettek belőlük az MDF helyi vezetői és tanácstagjai, senki nem jutott be az önkormányzatba. Az újdonsült polgármesterrel, most, beiktatása után alig egy hónappal beszélgettünk. Hegede József: „Szeretném, ha a falu is visszanyerné az önbizalmát...”