Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-12 / 188. szám

2, VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1990. november 12.,hétfő Baker Párizsban Az agresszor elleni koalíció szilárd Arab csúcstalálkozó Hamarosan szaúdi-szíriai- egyiptomi csúcstalálkozó lesz Kairóban, ahol az Öböl menti válság várható alakulását és a le­zárása utáni időszakban kialakí­tandó regionális biztonsági rend­szer kérdéseit fogják megvitatni — ez vált ismeretessé az egyipto­mi fővárosban a hét végén. A hármas csúcsot követi egy már korábban beharangozott, eltérő összetételű csúcs: Hoszni Muba­rak egyiptomi, Háfez Asszad Szí­riái elnök és Moamer Kadhafi lí­biai vezető észak-egyiptomi ta­lálkozója. Megadták magukat a gépeltérítők Megadta magát az indiai ható­ságoknak szombat éjjel az a négy burmai diák, aki eltérítette a ta­hiföldi légitársaság egyik Airbus A-320 típusú repülőgépét. A diákok az összes túszt sértetlenül elengedték. A gép Bangkokból a myan- mari (régi nevén Burma) Ran- gúnba tartott 204 utassal és 12 főnyi személyzettel, amikor a burmai diákok pokolgép-felrob­bantásával fenyegetőzve arra kényszerítették a kapitányt, hogy az indiai Kalkuttában száll­jon le. A törvényhozók figyelmeztették a kormányt Az amerikai törvényhozás ve­zető demokratapárti politikusai pénteken figyelmeztették a kor­mányt: azt akarják, hogy szavuk legyen az Irak elleni hadviselés kérdésében. Thomas Foley, a képviselőház elnöke és Richard Gephardt, a demokratapárti frakció vezetője közös nyilatkozatban szóh'totta fel George Bush elnököt: adjon még időt az Irak elleni gazdasági embargó hatásának érvényesü­lésére, s újabb lépéseket csak az ENSZ bekapcsolásával, vala­mint a kongresszus támogatásá­val tegyen. Az Ausztria-lottó nyerőszámai A Lottóunió Kft. tájékozta­tása szerint a 45. heti játékhét nyerőszámai a következők: 2,6,17,21, 30,43, a pótszám 45. Az e heti jokerszám a követ- kező:367438 Az Irak-ellenes koalíció meg­szilárdításában látja most befeje­ződött kőrútjának legfőbb jelen­tőségét James Baker amerikai külügyminiszter. A számos or­szágban tett körút utolsó állomá­sán, Párizsban, úgy összegezte tapasztalatait, hogy a koah'ció to­vábbra is egységes és kész foly­tatni az ENSZ határozatainak megfelelően az Irak elleni szank­ciók alkalmazását. Baker ugyan­akkor határozottan megtagadta, hogy a katonai megoldás lehető­ségéről részletesebben szóljon, kijelentve: erről folytatódnak a tárgyalások, de az Egyesült Álla­mok most úgy véli, hogy na­gyobb nyomatékot kell adni a ka­tonai erőnek, mert ezzel mutat­hatják meg Iraknak, hogy a koa­líció nem hajlandó részleges megoldásokra. Az amerikai külügyminiszter Egy szovjet történész azt állít­ja, hogy az egykori Európa két diktátora, Sztálin és Hitler 1939. október 17-én, azaz nem sokkal aLengyelország ellen viselt szov­jet — német háború után titkos találkozót tartott Lvovbán. A kutató szerint a találkozó tényét az amerikai Szövetségi Nyomo­zó Hivatal, az FBI akkori főnöke, Edgar Hoover személyesen hoz­ta a washingtoni külügyminiszté­rium tudomására. Minderről D. Nadzsafov, a történelemtudo­mányok doktora számolt be, amerikai archívumok dokumen­tumaira hivatkozva, a Komszo- molszkaja Pravda vasárnapi szá­mában. Utalt ugyanakkor arra, hogy az adat hitelességét a Szov­jet archívumok titkosított anya­gai tudnák bizonyítani vagy cá­folni, azok egy része azonban még mindig zárva van a kutatók előtt. Párizsban Francois Mitterrand elnökkel és Roland Dumas kül­ügyi államminiszterrel tárgyalt, valamint találkozott Manfred Wömerrel, a NATO tőtitkárával is, aki külön e célból utazott a francia fővárosba. Korábban a francia sajtó magas állású ameri­kai kormánytisztviselőkre hivat­kozva azt jelentette, hogy Was­hingtonnak „nincs bizalma” a francia álláspont iránt. Baker, valamint francia tárgyalópartne­rei most határozottan cáfolták ezt, de egyikük sem nyilatkozott arról: hajlandó volt-e Párizs hoz­zájárulni egy Irak-ellenes kato­nai akcióhoz, illetve kész-e arra, hogy egy ilyen jellegű döntést tá­mogasson az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Hubert Vedrine, az Elysée palota szóvivője megis­mételte a francia álláspon­tot: Franciaország szilárdan ki­Nadzsafov, aki a harmincas­negyvenes évek szovjet — ameri­kai kapcsolatrendszerével fog­lalkozik, kutatóútja során a was­hingtoni országos levéltárban, az amerikai külügyminisztérium dokumentumai között bukkant rá a találkozó tényét valószínűsí­tő levélre. (A lap egyébként közli a levél eredetijének fotókópiáját is.) A szóban forgó levélben Ed­gar Hoover, a Szövetségi Nyo­mozó Hivatal, az FBI nagyhatal­mú főnöke, személyesen tájé­koztatja A. Berle külügyminisz­ter-helyettest arról, hogy irodá­jának tudomására jutott a Sztálin — Hitler találkozó ténye. Hoo­ver szerint a két diktátor a szovjet — német megnemtámadási szer­ződésen jóval túlmenő, titkos ka­tonai szerződést írt alá, amelyről egyébként Sztálin nem sokkal később, ugyanazon év október 28-án tájékoztatta a kommunis­tart a Biztonsági Tanács határo­zatainak megvalósítása mellett, hozzájárul a blokád fenntartásá­hoz, követeli, hogy Irak vonja ki csapatait Kuvait területéről és bocsásson szabadon minden túszt. Ennél többet azonban sem amerikai, sem francia részről nem közöltek a tárgyalásról, amelyet egyébként Baker igen pozitívnak minősített. Az amerikai külügyminiszter párizsi sajtókonferenciáján elis­merte: a koalíción belül vannak eltérő nézeteltérések abban, hogy meddig kell fenntartani az Irak elleni blokádot, milyen kö­rülmények között kerülhet sor katonai akcióra, de rendkívüli egység nyilvánul meg az alapkér­désben, nevezetesen, hogy Irak­nak teljesíteni kell a Biztonsági Tanács érvényes határozatait. ta párt politikai bizottságának hét tagját. Hoover levele 1940. július 19- én, az^ a találkozó után csak­nem egy évvel kelt, tehát a tekin­télyes amerikai ügynökség is csak egy év múltán szerzett tudo­mást róla. A szovjet történész szerint ez azt jelzi, hogy mindkét fél maximális titoktartással ke­zelte az ügyet. Nadzsafov utal ar­ra, hogy az FBI vezetője nem ad­ta volna nevét olyan jelentéshez, amelynek hitelességéről nem volt meggyőződve. A történész szerint akkor, ha Hoover értesü­lése valóban igaz volt, ez érthe­tőbbé teszi a II. világháború előt­ti szovjet külpolitika számos, ed­dig megmagyarázhatatlan ele­mét, mindenekelőtt azt, hogy, Sztálin miért bízott a végsőkig abban, hogy el tudja kerülni a szovjet — német háborút. Titkos katonai szerődést írtak alá . \ Sztálin — Hitler találkozó 1939-ben? Riválisok a látóhatáron Bizonytalan hét vár Margaret Thatcherre Bizonytalan hét vár Margaret Thatcher brit miniszterelnökre: legkésőbb a csütörtöki határidő­ig eldől, hogy ezúttal lesz-e más jelentkező is a kormányzó Kon­zervatív Párt vezérségére, először a „ Vaslady” 15 éves pártvezéri és 11 éves, e században páratlanul tartós kormányfői pályafutása során. Az első jelentkező versenytárs az 57 éves Michael Heseltine le­het, aki 1986-ban összekülönbö­zött a kormányfővel, és lemon­dott hadügyminiszteri tisztéről. A múlt héten ismét bírálta a 65 éves miniszterelnököt, de azóta is tagadja, hogy be akarná dobni kalapját a ringbe. Hívei azonban erre ösztökélik. A vasárnapi londoni lapok elemzéseiből kiderül: mintha már Thatcher asszony hívei is hajlanának a kihívás elfogadásá­ra, hogy tisztázódjék a feszült helyzet, ők a modora és lobon- cos haja miatt csak Tarzánnak becézett, milliomos üzletember Heseltine vereségére számíta­nak, amitől Thatcher asszony helyzete erősödnék. Ám ha He- seltine-t a Konzervatív Párt par­lamenti képviselőinek csak kis többsége vérezteti el — ők vá­lasztják a pártvezért —, akkor a háttérből előbukkanhat a valódi versenytárs. Politikai körökben több mint egy hete már senki sem mondja ki, de mindenki a szerény Sir Geoffrey Howe-ra gondol. Howe, aki egy évtizeden át Thatcher asszony gazdasági, majd külügyi mindenese volt, másfél hete mondott le egy éve betöltött miniszterelnök-helyet­tesi tisztségéről, mert úgy vélte, hogy a kormányfő brit szuvere­nitást védő Európa-politikája el­szigeteli és a pálya szélére sodor­ja az országot a britek nélkül is egységesülő Európai Közösség­ben. Azóta még számos csapás érte a kormányfőt, akinek mintha nem mennének úgy a dolgok, mint régen. Karl Otto Pöhl, a né­met Bundesbank elnöke a hét végén éppen Londonban minő­sítette újra elfogadhatatlannak John Major brit pénzügyminisz­ter kompromisszumos tervét, amellyel Thatcher asszonynak ez a szilárd híve át akarta hidalni a szakadékot a kormányfő pénzu- nió-ellenessége és a többi 11 EK- tagállam egységét támogató ál­láspontja között. A brit gyáripa­rosok szövetsége és a parlament felsőházának illetékes összpárti bizottsága egyaránt a brüsszeli uniótervek mellett foglalt állást az elmúlt héten. Második miniszterelnöki peri­ódusát a falklandi háborúnak köszönhette Thatcher asszony, de most nem népszerű a háború a brit közvéleményben. Egy repre­zentatív felmérés szerint az ang­likán püspökök többsége ellenzi a háborút. Tíz túszfeleség Bag­dadban próbálja kiszabadítani férjét. Ha sikerrel járnak, több száz más rokon indul útnak Irak­ba a többi túszért — miközben Margaret Thatcher szinte na­ponta elismétli, hogy hamarosan háború lesz. A nyolcvanas évek közepén letörte a bányászok országos sztrájkját, meggyengítette a ha­talmas szakszervezeti mozgal­mat, nekilátott az állami tulajdon felszámolásának — valósággal átalakította az országot —, és minden választáson győzött, mert hazafias határozottsága, ta­karékos gazdasági szemlélete, és főleg — északi-tengeri olaj bevé­telekből és privatizálásból finan­szírozott — adócsökkentései a kis- és nagypolgárok szívét egya­ránt melengették. Ám ha most rendeznék az új választásokat, az ellenzéki Munkáspárt talán ab­szolút többséget is szerezhetne a felmérések szerint. A thatcheri gazdaságpolitika fő eleme, az alacsony infláció, ugyanis immár a múlté, a kamatlábak viszont magasak, mert a fizetési mérleg deficitje az idén körübelül 15 milliárd font lesz. A magas ka­matlábak gyárost és lakástulaj­donost — a brit polgárok többsé­gét — egyformán sújtanak. A közel 11 százalékos infláció csökkenését, a gazdaság nekilen­dülését még Major pénzügymi­niszter is csak a jövő év végére jó­solhatta a múlt héten. A felméré­sek szerint Thatcher asszony a legnépszerűtlenebb kormányfő azóta, hogy feltalálták a közvéle­mény-kutatást. Ebben a helyzetben más meg­világítást kapott az is, hogy egy régi munkáspárti bástyának szá­mító városkában, Bradfordban, a múlt heti időközi választáson ismét vereséget szenvedett a Konzervatív Párt, csak éppen sú­lyosabbat, mint legutóbb. — Margaret Thatcher elvesz­tette szem elől azt a távlatot, amelyet ő adott az országnak — vélekedett az egyik vasárnapi lap vezércikkírója. — Mint minden vezetőnek, neki is lejár az ideje. Gorbacsov befejezte németországi látogatását (Folytatás az 1. oldalról) szerződés, amelyet Németország újraegyesülése után külföldi or­szággal, a Szovjetunióval kötött. A szombati német lapok főcíme­ikben egyöntetűen úgy ítélték meg, hogy Gorbacsov látogatá­sával, a szerződéssel, a német­szovjet kapcsolatok új alapra he­lyeződtek, a viszonyban új kor­szak köszöntött be, a német­szovjet szerződésnek a két orszá­gon túllépő jelentősége van. A látogatás utolsó napján Gorbacsov bonni szálláshelyén Eduard Sevardnadze és Otto Lambsdorff szabaddemokrata pártelnök társaságában reggeli­zéssel egybekötött megbeszélést folytatott Hans-Dietrich Gens­cher külügyminiszterrel. Mind­ketten aláhúzták, hogy a novem­beri párizsi csúcstalálkozó új fokra emeli majd az európai biz­tonsági és együttműködési folya­matot, ezt intézményesíteni kell. — Fontos, hogy Európában olyan helyzet jöjjön létre, amely­ben a határoknak már nincs je­lentőségük — hangsúlyozták a. politikusok. Gorbacsov fogadta a szociál­demokrata párt vezérkarát, Hans-Jochen Vogel pártelnököt és Oskar Lafontaine-t, a párt el­nökjelöltjét, majd külön Theo Waigel pénzügyminisztert, a CSU elnökét. A szociáldemok­raták úgy vélték: Gorbacsov már csak a német egység létrejöttében játszott szerepéért megérdemli, hogy konkrét nyugati segítséget kapjon a szovjetunióbeli nehéz­ségek leküzdéséhez. — Németor­szágnak és a többi nyugati or­szágnak nem szabad addig vár­nia, amíg a piacgazdaság a Szov­jetunióban áttör — hangoztat­ták. A szovjet reformfolyamat témáján kívül az Öböl-válságot is megvitatták, s Vogel szerint Gorbacsov méltatta Willy Brandt bagdadi útját, amelynek végén, pénteken, az SPD tiszte­letbeli elnöke csaknem kétszáz német és más nemzetiségű volt tússzal térhetett vissza Irakból Európába. Gorbacsovék a déli órákban helikopteren utaztak a Bonntól délre fekvő Pfalz-erdőség vidé­kére, Speyerbe, ahol megnézték az ezer éves dómot, császárok te­metkezési helyét. A speyeri dóm előtt ezrek éljenezték a moszkvai vendégeket. Deidesheimben a környék ételspecialitásait szol­gálták fel ebédként, majd a Gor­bacsov házaspár rövid időre be­tért Helmut és Hannelore Kohl oggersheimi házába. Eközben a kelet-németországi Hallébán Genscher kalauzolta Sévardna- dzét. A német külügyminiszter megmutatta neki szülőházát is. A kettős kirándulással a néme­tek a szovjetek nyári gesztusát vi­szonozták, amikor is Kohl és kí­sérete Mihail Gorbacsov — és a grúz származású Sevardnadze — szűkebb hazájában, Sztavropol- ban és a Kaukázusban vendéges­kedhetett. Göncz Árpád Japánban (Folytatás az 1. oldalról) 158 országból érkeznek vendé­gek Tokióba. A japán miniszte­relnök elsőként Ion Iliescu ro­mán államfővel, majd hosszabb ideig, mintegy 20 percig Göncz Árpáddal folytatott megbeszé­lést a kormány rezidenciáján. Kaifu egyébként vasárnap kilenc ország vezetőjét fogadta. — A szoros időbeosztás elle­nére a japán — magyar kapcsola­tokat érintő minden fontosabb kérdést meg tudtunk vitatni a ja­pán vezetővel — mondta Göncz Árpád a sajtó képviselőinek. Ami a gazdasági kapcsolatokat illeti, Kaifu miniszterelnök ígére­tet tett arra, hogy a januári buda­pesti látogatáson született meg­állapodásokat Japán végrehajtja, és támogatja Magyarországot az energiagazdálkodás terén is. Mint emlékezetes, a Japán Exim Banknak még jelentős hitelkere­te áll rendelkezésre az idén ma­gyarországi fejlesztési progra­mok finanszírozására. Kaifu ígé­retet tett arra is, hogy a japán kormány támogatja majd a válla­latok magyarországi beruházá­sait, és ennek érdekében sort ke­rítenek a beruházásvédelmi SHálás szívvel mondunk^ köszönetét mindazoknak, akik DR. LÉGRÁDY GYULÁNÉ temetésén részt vettek és sírjára virágot helyeztek. A gyászoló család ^Köszönetünket fejezzük^ ki mindazoknak a rokonoknak, munkatársaknak, barátoknak, ismerősöknek, akik szeretett férjemet és édesapánkat FEHÉR JÁNOST utolsó útjára elkísérték, részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Ä gyászoló család megállapodás részleteinek tisz­tázására, annak megkötésére. Az első megbeszélések ez ügy­ben még az idén elkezdődnek. Göncz javasolta, hogy a két ország hozzon létre olyan kon­zultációs rendszert, amelynek keretében a mindkét felet érintő nemzetközi kérdéseket vitatnák meg. Ezt a külpolitikai egyezte­tést Tokióban fontosnak tartják, mert Japán gazdasági súlyának megfelelő szerepet szeretne betöl­teni a világpolitikában és ennek megfelelő fontosságú képviselet­re tart igényt a nemzetközi szer­vezetekben is. Végül a Magyar Köztársaság elnöke megerősítette Akihito császárnak és feleségének ma­gyarországi látogatásra szóló meghívását, meghívta Fumihito herceget is, és reményét fejezte ki, hogy a személyes találkozá­sok sorában a jövő évben sor ke­rülhet Antall József miniszterel­nök és Jeszenszky Géza külügy­miniszter látogatására. Kaifu üd­vözölte a látogatásokat és mint mondta, azok időpontját diplo­máciai csatornákon keresztül fogják egyeztetni. ' Fájdalommal tudatjuk N mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy DR. VERMES RÓBERTNÉ sz. Barchetti Klára elhunyt. Temetése november 15-én 11.30 órakor lesz az egri Hatvani temetőben. A gyászoló család ^Megrendüléssel tudatjuk^ hogy CSATHÓ (KÖNIGH) ISTVÁN nyugdíjas nyomdász életének 82. évében csendesen elhunyt. Hamvasztás utáni gyászszertartásáról később történik értesítés. A gyászoló család.

Next

/
Oldalképek
Tartalom