Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-02 / 180. szám
HÍRLAP, 1990. november 2., péntek MEGYEI KÖRKÉP 3. Gyógynövények — otthon E változatos időjárásban gyakorta előfordulhat különféle megbetegedés a családban. Közülük számos olyan van, amely kisebb „házikűrával” gyógyítható, csak ismerni kell a megjelelő természetes gyógymódokat. Ezekről hallhatnak az érdeklődők Egerben, a Lajosvárosi Közösségi Házban november 5-én délután 4 órától, amikor dr. Estók Bertalan biológus a gyógynövényekről, s hasznosításukról tart előadást a Szociális Szolgáltató Központ szervezésében. Negyedszázados az Egri Gyermekváros Az Egri Gyermekváros megalakulásának 25. évfordulójáról tartanak ünnepélyes megemlékezést ma délután 2 órakor az intézményben. Falufórum Poroszlón Ma délután 5 órától falufórumra várják a poroszlói Vörös Hadsereg út lakóit. A gyűlésen az utca nevének megváltoztatásáról, az új névjavaslatokról esik szó. Utazóknak, közlekedőknek Tovább javul a 3-as számú fő közlekedési úton járók ellátása. Magánvállalkozásban rövidesen a detki elágazónál nyílik újabb büfé-falatozó, az autóbuszra-vá- rakozókat is kiszolgálva. A „BÜKK-ÉP” Építőipari Kft. építkezési munkálatai miatt ma, pénteken az egri Hibay Károly utcát reggel nyolc órától délután 1 óráig lezárják. Rendezvények az egri Yitkovics-házban A gyermek képzőművészeti nyári tábor alkotásaiból nyílt kiállítást december végéig láthatják az érdeklődők a házban, amelyre iskolás csoportokat is szívesen fogadnak. Ugyancsak itt adnak helyt az angol nyelvű társalgási klubnak, melynek célja az iskolában és tanfolyamokon megszerzett tudás bővítése. A foglalkozások péntekenként délután 4 órától hatig tartanak, s további érdeklődőket is várnak. A klub keretében tervezik, hogy alapfokú nyelvtanfolyamot is indítanak. Nemzetközi ásványbörze Gyöngyösön A magyar ásványbarátok e hétvégén szombaton két órakor tartják Gyöngyösön, a Mátra Múzeumban a Magyar Minero- fill Társaság alakuló ülését. Vasárnap reggel 9 órától pedig a város 7-es számú általános iskolájában kerül sor a harmadik nemzetközi ásványbörze megrendezésére. Novemberi események a Hatvani Galériában November 6-án, kedden délután fél 4-kor az általános iskolák felsőtagozatos tanulói részére A második parancsolat címmel, majd fél 6 órakor a felnőtteknek, illeve a középiskolás diákoknak Jézus és a családja címmel tart előadást dr. Reisinger János, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa a Biblia és a társművészetek sorozatban. * November 15-én, csütörtökön este 5 órakor az emeleti kiállítóteremben, a Nemzetközi Tőkés László Mozgalom szervezésében Ivó Svoboda, a Cseh Nemzeti Tanács képviselője, a Koordinációs Központ tagja Gyöngéd forradalom Prágában címmel tart konzultációs előadást a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság belső életéről, külpolitikai törekvéseiről. * Egész november hónapban Kiss Nagy András Kossuth-dijas szobrász és Kádár János Miklós Munkácsy-dijas festő kiállítása látható. * November 24-én, szombaton délelőtt fél 12 órakor az emeleti teremben a IX. Magyar tájak országos festészeti kiállítást megnyitja Szinyei András polgár- mester, s zeneszámokkal, versekkel közreműködnek a Bajza József Gimnázium növendékei. * November 29-én, csütörtökön délután fél 4 órakor a Kossuth téri Apolló Moziban Kosa Ferenc: Küldetés című filmjét vetítik, majd a főszereplő Balczó András sokszoros olimpiai és világbajnok öttusázóval, továbbá Kosa Ferenc rendezővel találkoznak az érdeklődők a Galéria emeleti termében. Tarnaleleszen és társközségeiben Vezetékes ivóvíz — 91 millióért Jókora összegbe, 91 millió forintba kerül az ivóvízhálózat kiépítése Tarnaleleszen, illetve a közigazgatásilag — legalábbis egyelőre — hozzá tartozó Bükkszenterzsébeten, Szentdomonkoson és Fedéme- sen. A megyei tanács tavaly több, mint 12 millió forinttal, idén 4 millió 700 ezer forinttal járult hozzá a költségekhez, azonban most igen nehézzé vált az önkormányzat helyzete, mivel megszűnt a megyei tanács, és így a támogatás is. Mindenesetre a munkálatok az Észak-Magyarországi Regionális Vízmű kivitelezésében tovább folynak, s a tervek szerint 1991 szeptemberében fejeződnek be. A vezetékes ivóvízért a négy községben családonként 25 ezer forintot kell fizetni, kilenc éven át. Gázrobbanás Erdőtelken Csütörtökön a reggeli órákban Erdőtelken, a Fő út 18. szám alatti házban gázrobbanás történt. A tulajdonos a konyhában egy teli gázpalackot akart felszerelni, ám nem győződött meg róla, hogy annak szelepe el van-e zárva. A zárókupak levétele után gáz ömlött a helyiségbe, s berobbant. A detonáció a tulajdonost „kirepítette” az udvarra, így égési sérülést nem szenvedett. A kár, becslések szerint mintegy ötvenezer forint, mivel a konyha teljes berendezése elégett. Iskolai testvérkapcsolat Ötvenmilliós kiesés Poroszlón A megye egyik legnagyobb közös gazdaságai közé tartozik a poroszlói Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezet. Erre az évre 508 millió forint bevételt terveztek, számítva az előző évek gazdag tapasztalataira, és a jól elvégzett őszi és tavaszi munkákra. Ezt az elképzelésüket már biztos, hogy az év végéig nem tudják teljesíteni, mert a nyári aszály rendkívül igénybe vette, megsanyargatta a Tisza-partján elterülő vetéseket. Mint Czövek Sándor, a gazdaság elnöke elmondotta, az előzetes számítások szerint — már folyik az adatok összesítése — az idén emiatt 50 millió forint kiesésre számíthatnak. Főleg a kukorica termése maradt el a vártnál, a hagyományos művelésű 304 hektár területről például 9-10 mázsás átlagot takarítottak be, még szerencse, hogy az öntözött 303 hektáron átlagban 84 mázsa hozamot értek el. Súlyosnak mondható a veszteség a 784 hektáros napraforgóföldön, valamint az őszi árpában és lucernában is. Megyeszékhelyünk testvér- kapcsolata alapján ápol barátságot a romániai Gyergyószent- miklóssalaz egri 3. számú általános iskola az idei évtől. Erdély kedves kisvárosából a Karácsony János nevét viselő alsófokú új oktatási intézmény a partner, amelyből a látogatók először érkeztek, még a nyáron. A kedves vendégeknek — akik összesen hatvanon voltak — két turnusban a Cifrakapu úti tagiskolában teremtettek a házigazdák vaká- ciós tábort. Az itt töltött 10-10 napon a meghívottak főleg Egerrel és környékével, más találkozás alkalmával pedig az iskolások családjaival, otthonaival ismerkedtek. A szülők ebédre, vacsorára is invitálták az erdélyi gyerekeket, akik — mint nyilatkozták annak idején — a külön vendégségben is igen jól érezték magukat. A vendéglátó iskola vezetősége egyben módot teremtett a kísérő, illetve a helybeli nevelők tapasztalatcseréjére is, s hasznos ajándékkal tette még emlékezetesebbé a magyarországi tartózkodást. Az oktatásban kiválóan alkalmazható módszertani, természettudományi, s mintegy háromezer forint értékben szépirodalmi könyveket adtak a látogatóknak. A találkozás óta kölcsönösek a levélváltások, sőt néhányan már személyesen is újra látták egymást. Az együttműködés tovább tart. A tervek szerint az egriek jövőre viszonozzák hivatalosan is erdélyi ismerőseik, barátaik látogatását. A hősökre emlékeztek Domoszlón Domoszlón csütörtökön az I. és II. világháborús hősi emlékmű előtt katonai tiszteletadással és egyházi részvétellel a község önkormányzati képviselete megemlékezést tartott. Erre a délelőtti gyászmisét követően került sor: az emlékműnél Hegedűs Béla plébános és Krizsó Sándor polgármester mondott beszédet a nagy számban ösz- szegyűlt helybeli polgárok részvételével. Lakásbővítés (látszólag) törvényes módon A gödör, amelynek sorsa ma még bizonytalan (Fotó: Molnár Zsolt) (Folytatás az 1. oldalról) Kocsis Ferencné, a Csebokszá- ri Egyesült Lakásépítő és Fenntartó Szövetekezet elnöke: — Úgy élünk itt, mint a kaszárnyában. Nem értem, hogy miért baj az, ha valaki emberibbé akarja tenni a környezetét, ráadásul a saját pénzén. Én még januárban közöltem Csehnével — amikor a ház alaprajzát odaad- tan neki —, hogy Berényiék építkezni akarnak. Nem akkor szerzett tudomást tehát minderről, amikor a gödröt már kiásták. Egyébként az üggyel kapcsolatban nincsenek papírjaim, mindent Berényiné intézett. Mivel a lakásszövetkezetnek nem fűződött ahhoz érdeke, hogy a család építkezzen, természetesen nekik kellett volna megkeresni a lakókat, s közölni velük tervüket. Berényi Péterné. — Eddig azt hittük, hogy az itt élőknek is rendkívüli szívességet teszünk az által, hogy olyan tervezőket és kivitelezőt találtunk, akik az ő problémájukat is megoldják. Mindenki tapasztalhatja ugyanis, hogy ezek az épületek lakhatatlanok, rondák. Nem lehet például normális körülmények között étkezni a konyhában, lehetetlenség társas viszonyt kialakítani. Én sok lakóval beszéltem elképzeléseinkről, elvittem a terveket a gyűlésekre is, ahol legtöbbször csak néhányan jelentek meg. Egy alkalommal a kocsimra is kiterítettem a rajzokat, s aki csak megnézte, ragyogónak találta. Nem fűződik érdekünk ahhoz, hogy mindent titokban tartsunk, hiszen kezdetben a négy földszinti lakó is hasonlóan gondolkodott, csak időközben anyagi okokra hivatkozva visszaléptek. Ha valaki azt mondja, egyenként járjam végig az embereket, gondolja, hogy nem tettem volna meg. Négy évig talpaltam, míg végre kezembe került az engedély. Most hagyjam már abba, amikor már tudom, jó ügyet szolgálunk. Nem, kérem, itt egy rosszul értelmezett demokrácia van felfutóban. Van egy hangadó, Cseh Istvánná, aki ellenünk uszítja a lakókat. A mostani hátatfordítá- sukat is csak ezzel tudom magyarázni. A papírjaim is azt bizonyítják, hogy törvényesen jártam el, nem baráti összeköttetés révén, mint amivel most vádolnak. Berényi Péter: — Az építkezéssel saját akaratomból leálltam. Arra vállalkozom — a mostani felfokozott hangulatban is —, hogy a lakókat megkövetem. Lépcsőházról lépcsőházra járok és beszélek az emberekkel. Tisztességesen akarom őket tájékoztatni mindenről, hiszen ezt a kalákaszellemet, ami most uralkodik, másképp nem lehet megtörni. A hozzájárulásukat szeretném kérni, ha már a lakásszövetkezet erről megfeledkezett. Reménykedem, az idő engem igazol, és az első napi megrázkódtatások lecsillapodnak, konszenzusra jutunk. Az emberek bizalmát visszaszerezni, a csorbát kiköszörülni így utólag nem lesz könnyű. Ki volt a feledékeny, kinek lett volna kötelessége értesíteni a 170 családot? Nos, e kérdés megválaszolására nem vállalkozunk, hiszen nem is vállalkozhatunk. Egy biztos: tulajdonközösségről van szó, amelynek ma szigorú szabályai, jogi konzekvenciái vannak. Feketéné Rónay Katalin és Fekete Miklós Árpád építészek tervei gyönyörűek, esztétikusabbá, otthonosabbá tennék az épületet, megszüntetnék a lakótelep egyhangúságát, uniformitását. Kár lenne, ha az álmok papíron maradnának... Szüle Rita 4 •• t|« r Az örökifjú korelnök... (Fotó: Gál Gábor) Korát meghazudtold fürgeséggel érkezik a megbeszélt találkozóra, ahogy leül, s várakozóan tekint rám a csillanó szemüveg mögül, nem mondanám rá: a hatvankettediket tapossa... Amikor ez szóba kerül, dr. Révész Tamás mosolyogva bólint egyet. — A sors kegyéből, pedig ez így vala... S az is, hogy személyével kapcsolatban egy újkeletű szólás járja az országban. Idézem is mindjárt neki. — Képzeld csak el — mondja az egyik ember a másiknak —, milyen fiatal képviselő-testülete lehet Egernek, ha a korelnöke is fideszes... Jóízűen felnevet, amint hallja, s mindjárt meg is erősiti a dolgot. — Az alakuló ülésen is mondtam, első igazi közszereplésem alkalmával, hogy „nem én vagyok öreg, hanem ti vagytok fiatalok”... De, félre a tréfával! Valóban korelnök lettem, tény: 28- as vagyok, vállalnom kellett, hiszen aki utánam következett, Irtandó Dezső, ha jól tudom, két esztendővel fiatalabb. — Kor ide, kor oda, van azonban valami, ami azért szokatlan ezzel kapcsolatban: az, hogy Ön végül is fideszes... — Ez lehet szokatlan, de egyáltalán nem meglepő, legalábbis a számomra nem az. Ez az a korosztály, amely mind inkább „feljön” manapság, s egyre nagyobb táborra tesz szert, ugyanis az egyik legjobban prosperáló társaság. S nekem ez tetszett és tetszik is. — Ez hát a kötődés alapja és ereje? — Nemcsak ez... Talán a fiatalságom történéseiben is keresendők a gyökerek. Úgy 16-17 évesek voltunk, amikor dúlt a II. világháború, sokan áldozatai is lettek, a „levente-korosztály”. Én is belekeveredtem, amerikai fogságba estem, igaz, két nap után azzal bocsátottak útnak: ”gyerek vagy még, menj haza”... Ennek, meg sziráki evangélikus lelkész apámnak köszönhettem — s az akkori kor sem kedvezett —, hogy fiatalon nem volt módom politizálni, sőt az állatorvosi egyetemről is eltávolítottak. A Kőbányai Szerszámgépgyárban, átképzős esztergályos koromban ivódott belém egyfajta tartás... Hogy ezt miért mondom el? Mert ezt a tartást láttam viszont tavaly októberben, amikor a fi- deszesek — akkor még bizony bátor cselekedetként — olyan transzparenssel mentek az utcára, amelyen ez állt: ”Le a kommunistákkal!” Odaálltam közéjük... — ...És a jelöltség? — Ehhez tudni kell, hogy húsz évig voltam az egri 31-es körzetben tanácstag, nem gondoltam már rá, hogy továbbra is vállaljam ezt a lakossági megbízatást, de... És itt megint csak jött a Fidesz, amikor a megyei pártbizottság elé ülve tiltakozó akcióba kezdtek. Arra jártam, maguk közé ültettek, jót beszélgettünk, s megnyertek maguknak. Most meg arra kértek, induljak a színeikben, egyéniben a 3-as körzet független jelöltje, Balázs Mihály mögé kerültem, de listán bejutottam a testületbe. S talán a véletlenjátéka, hogy a fiam a másik városrészben, Csebokszáriban szerzett győzelmet. — Az egykori tanácstagból lett szószóló miben látja a képviseleti tevékenység megújulásának, váltásának lehetőségét? Mennyiben lesz több szava, tekintélye? — Nézze, húsz év alatt rengeteg lakossági problémával találkoztam, meg is oldottam dolgokat, első sikerélményeim közé tartozik például a Galagonyás utca burkolata, s nem egyszer interpelláltam is gondos-bajos ügyekben. A tapasztalatom viszont az volt: vitatkozhattunk mi, tanácstagok, órákig erről is, arról is, lehettek jobbnál jobb ötleteink, de a pontot az „ i”-re mindig a pódiumon ülő pártbizottsági ember tette fel. Az ő döntése volt a szent, s ez elkesentően hatott mindenkire... S a változások? Már az eddigi két ülésünk is azt bizonyítja, lesz mit tenni minden képviselőnek a saját belátása szerint, s úgy szavazhat, érvelhet, ahogy azt a megbízói elvárják tőle. Csupán ez lesz az egyetlen kontroliunk, hát nem más már ez az érzés, ez a tudat is...? A korelnök gondolkodva néz fel, sokszor „megrághatta” már ezt a kérdést. Még családi körben is, hiszen fia, lánya politizál a Fi- deszben. Az ifjabb Tamással még a város gondjait is meghány- hatják-vethetik, hiszen — mondom beszélgetés közben — otthon akár egy szűk frakcióülést is tarthatnának. — Tényleg, Révész úr, hogy fér össze két „ dudás ” egy csárdában? — Hát, igen: egy öreg, meg egy fiatal fideszes... Köztünk csupán a mindenütt szokásos „generációs problémák” lelhetők fel, időnként. A családi életünkből fakad, hogy higgadt típusúak vagyunk, talán még én számítok kettőnk közül a robbanékonyabbnak. Ami pedig az életet, a politikát illeti, arról a fiamnak volt egy mondása: "Nézd, apu. Ez egy ilyen állapot, forrong a világ, s benne mi is. De ez a mi korosztályunk jövője. Mit mondjak, igaza van... Szilvás István
