Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-02 / 180. szám
4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1990. november 2., péntek Az emberiség történeti múltját a fennmaradt tárgyi emlékek alapján kutató tudomány a régészet. Anyagát főként az ásatások leletei szolgáltatják. Régebben csak a leletek rendszerezésével és rekonstruálásával foglalkozott. A modern régészet ezen túlmenően az emlékek alapján a letűnt korok anyagi kultúráját és társadalmainak történetét Igyekszik felderíteni. Mai összeállításunkban az emberiség bölcsőjének fellegváraként ismert Görögországnak a kulturális és művészettörténeti emlékeit őrző athéni Nemzeti Múzeumot mutatjuk be olvasóinknak. A Görögországban feltárt mesterművek egész sorát őrzi—Teljes képet nyújt az ókori művészetről Az európai művelődés bölcsőjénél Görögországhoz, az európai művelődés bölcsőjéhez még ma is sok ezer szállal kötődünk. Éppen ezért nem mindennapi élmény elzarándokolni önnön kultúránk forrásához, a napfényes Hellasz tájaira, híres ókori szentélyek, és még idősebb paloták, erődítmények maradványaihoz. Megállni az aranyfényű ikonok és mozaikok előtt. Megannyi érdekességet rejtegetnek a mai látogató előtt is a főváros Athén ókori műemlékmaradványai, bizánci templomai között sétálva évezredeket mehetünk vissza a múltban. Ókori emlékei, csak hellyel-közzel restaurált, jobbára töredékes maradványok. Az athéni Nemzeti Régészeti Múzeum kívülről (A szerző felvétele) Fantáziánkat, ismereteinket és a gazdag múzeumi gyűjteményeket kell segítségül hívnunk ahhoz, hogy a romokat eredeti pompájukban képzelhessük el. Ehhez nagyszerű lehetőséget kínál a görög főváros egyik reprezentáns intézménye, a Nemzeti Régészeti Múzeum. Tulajdonképpen Athénban a török iga lerázása után megkezdődött az ókori műtárgyak gyűjtése. A külföldi expedíciók egyre nagyobb ütemű kutatásai végképp indokolttá tették a Nemzeti Múzeum megépítését. 1866 és 1889 között létesült a mai épület ión homlokzatával. A második világháborút követően jelentős bővítésére került sor, miután kialakították a keleti szárnyát is. A kiállítások tulajdonképpen 1946 óta folyamatosak, de még máig sem fejeződött be a páratlanul gazdag gyűjtemény bemutatása. A múzeum Görögország különféle részein feltárt mesterművek sorát őrzi, és napjainkban is állandóan gazdagodik. Ami a legnagyobb érdem, hogy a gyűjtemény teljes képet nyújt Hellasz ókori művészetéről. Számos olyan egysége van a múzeumnak, amely világviszonylatban is egyedülálló. Ilyen például a mükénéi anyag, az archaikus szobrok, az akropo- liszi leletekkel kiegészítve. Nem kevésbé a klasszikus kori síremlékek együttese. A kiállított tárgyak címének felsorolása egész könyvet töltene meg, így csupán a főbb érdekességekre utalunk az ötvenhat terem anyagából. Talán a gyűjtemény egyik legérdekesebb része a múzeumi bejárattal közvetlenül szemben található mükénéi régiségek együttese. Ezeket a néhai német származású kutató,Schliemann által 1876-ban feltárt aknasírok arany tárgyai és egyéb leletei alkotják. Az időszámítás előtt 1600-1100 között virágzott mükénéi kultúra anyagának leggazdagabb és állandóan gyarapodó része ez. Ezek mellett vitrinekbe helyezve megtalálhatók az újkőkori és kora bronzkori leletek, kiemelkedő szépségű agyagedények, aranya ékszerek. Nem kevésbé lenyűgöző a szobrászati anyag. Egyebek között az egyiptomi és közel-keleti hatást tükröző márványszobrok. Érdemes kiemelnünk a későbbi korból származó és az eu- boiai A rtemisszion-hegyfoknál talált Zeuszt ábrázoló bronzszobrot, i. e. 450 tájáról. Az utóbbi években kezdődött meg a római kori görög szobrászat emlékeinek bemutatása. A Méloszi lovas, a bámulatos kidolgozású portrék, a domborművek azt szemléltetik, hogy a görög mesterek a hódító rómaiak szolgálatában a klasszikus művészet hagyományait az új megrendelők igényei szerint készítették. Az új ízlés, az új világkép megfogalmazására használták fel. Külön érdekessége a gyűjteménynek a kerámia-kiállítás. A vázafestészet emlékein kívül az agyagszobrászat válogatott darabjait, leletegyüttesekben bronzokat, elefántcsontfaragványokat is tartalmaz. Megtalálhatók az időszámítás előtti VII. század keleti hatásokra megújuló vázafestészetéből megmaradt anyagok, a különleges ampho- rák. Külön éredekessége a múzeumnak belső udvara, ahol különféle antik síremlékek, szobrok fogadják a látogatót. Érdemes tehát meglátogatni az athéni Nemzeti Régészeti Múzeumot. Kétségtelen időigényes, és aki teheti legalább két alkalommal szánjon rá időt, miután az ókori Hellaszból előkerült sokoldalú gyűjtemény megismerése, feldolgozása hosszabb időt vesz igénybe. Mentusz Károly A régészek vastag hamuréteget, elszenesedett csontmaradványokat találtak Miről vall a marathóni csatatér? A múlt század elején Görögországban járt angol utazók a marathóni csatamezőn különös kúpalakú dombra lettek figyelmesek. A 9 méter magas és 50 méter átmérőjű halom a síkság keleti szélén emelkedett. A domb feltárását akkoriban nem kezdhették meg a görögországi politikai helyzet miatt, így az ásatások csak a nyolcvanas években indultak meg, s számos megszakítással a mai napig tartanak. A feltárás során kiderült, hogy itt egy olyan sírról van szó, amelyről már Pauszaniász az i. sz. 2. században is megemlékezett, amikor azt írta, hogy a „marathóni csatatéren az athéniek és a plata- iaibeliek sírja mellett még más emlékművek is találhatók”. Hérodotosz megemlíti, hogy egy marathóni tömegsírban 192 athéni harcost temettek el. A régészek az athéniek marathóni tömegsírjában csupán vastag hamuréteget, elszenesedett csontmaradványokat és fadarabokat találtak. Éz arról tanúskodik, hogy az elesetteket a temetés előtt máglyán elégették. Az athéniek sírja eredetileg 12 méter magas volt, de a síkság feltöltődése következtében ma már csak mintegy 9 méternyire emelkedik a feszlín fölé. A plataiaibeliek körülbelül 3 méter magas síremlékét viszont a feltöltődések következtében a föld alól kellett kiásni. Mielőtt ezen újabb feltárásokra rátérnénk, elevenítsük fel emlékeinket a sokat emlegetett marathóni csatáról. I. e. 490-ben, amikor az athéniek értesültek a perzsák nagy seregének közeledtéről, amely Athént akarta elfoglalni, e hadvezetésben nagy vita folyt, hogy melyik a helyesebb védekezési mód; ha magát a várost védelmezik, vagy ha a város előtt, Marathon mezején ütköznek meg a perzsákkal. Miltiádész, a nagy hadvezér, aki jól ismerte a perzsák harcmodorát, a nyűt csatát javasolta, s ezt honfitársai el is fogadták. Athén a veszély láttán szövetségeseit, a többi görög városállamot is segítségül hívta, de csupán a plataiaibeliek jelentkeztek, a spártaiak pedig késve érkeztek. így tehát csak mintegy 9000 görög katona vette fel a harcot a túlerőben levő perzsa sereg ellen. Az athéniek Miltia- dész taktikáját követve arra törekedtek, hogy a perzsákat elvágják hajóiktól, s a hajókat felgyújtsák. A helyi földrajzi viszonyokat nem ismerő perzsákat Miltiádész a tengerparti mocsarak irányába szorította vissza, így a perzsák nagy része a mocsarakban lelte halálát. Az athéniek bátorsága és Miltiádész hadvezéri rátermettsége győzelmet hozott a görögöknek. Ennek a győzelemnek a hírét — egy kései hagyomány szerint — egy Pheidip- pidész nevű futár vitte a 42 kilométerre levő Athénba, ahol jelentése után — állítólag — holtan esett össze. Az ő önfeláldozó teljesítményének emlékét hirdeti az olimpiai maratoni futóverseny. A történeti események feleve- nítése után lássuk, milyen eredménnyel jártak a marathóni ásatások. Marinatosz professzornak, a görög régészeti ásatások főfelügyelőjének legutóbbi beszámolója szerint a legújabb ásatások alkalmával egy újabb sírhalom került elő. Ebben 20 harcos csontmaradványait találták meg a régészek. Marinatosz professzor ez újabb síremlékben a marathóni csatában elesett pla- taiabeliek temetkezőhelyét látja. A legmeghatóbb lelet egy körülbelül 10 éves kisfiú csontváza volt, amelyet az elesettek közös sírjában, de a többiek fölött egy külön urnában találtak. A professzor szerint az elhantolást végzők ezzel a kiemeléssel tiszteletüket kívánták kifejezni a gyerekhős iránt, aki feltehetőleg futárszolgálatot teljesített a csatában. Oscar-díjas bemutató a Prizmában Music box Koldus és látomás Gyakran előfordul, hogy a tárlat leglényegesebb darabjait csak ismételt látogatás után vesz- szük igazán szemügyre. így voltunk most Károlyi András festőművész esetében is a Rudnay Teremben. Azt az első szemle birtokában lejegyezhettük, hogy a művész a legváltozatosabb témákat közelíti meg, bekalandozza a históriát, nincs akadálya, előzékenyen forgatja meg ecsetjét a legtávolibb korok környezetében is. Mintha összegzést, ítéletet akarna mondani mindarról, ami eljut, elérkezhet tudatáig. Itt van példának okáért egyik alkotása, az „Az Idő fényében”. Ókori romokra zúdul az érzékelhetően alkonyi fény. A klasz- szikus építkezések emlékei sejtetni engedik, hogy az emberiség múló dicsőségének elénk vetítésével kijátssza a festő szemléletének nagy ütőkártyáját: az oszlopok foghíjas rendjében tér és idő adódik arra, hogy lenge öltözetű, különböző korú és nemű emberek forduljanak felénk, mutatván testi valójukban az életet és azt az állandóságot, amely a föld felszínén feltételezhető mindenkori valóság. A teraszosan emelkedő térség, az oszlopok rendje közötti út felviszi a tekintetet a fényben úszó horizontra. Mintha idehívná e tétován mocorgó emberek közé a végtelent, amely idő és tér viszonylatában olykor iszonyúan riaszt minket. És Károlyi András, az oszlopok között megbúvó sötét színekkel érzékelteti gondjait, aggodalmait, hogy mivégre is létezik körülöttünk ez a színpad, mit is céloz meg a színjáték, ha úgyis tönkre megy minden? S még fel sem ocsúdunk töp- renkedéseinkből, ránkköszön a maga leplezetlen igazmondásával a Koldus és látomás című kép. A kép bal sarkában rogy- gyantan áll a férfi, feltehetőleg ő a koldus, hátat fordít mindannak, ami az alkotáson szerepel. Ott pedig meredek lépcső vezet fel a magasba, oldalt különféle öltözékben férfiak és nők, ide- oda sandítva keresik helyüket, az irányt, a tülekedés lehetőségét. Nem mondanánk, hogy az életkép másképp nem olvasható, de mi úgy érezzük, hogy a teret és a megörökített pillanatot nagy nehezékekkel terheli meg az a gond, amely az átélt időt, az ábrázolt helyzetet nyomja le, eli- bénk, okulásunkra. És még vannak ítészek, akik azt álh'tják, hogy az alkotás tartalma nem fontos, csak az a szükséges, hogy a külső, a forma jól meg legyen csinálva”. De hát lehet valamit jól megcsinálni tartalom nélkül? Mike László a nyugdíjas chicagói munkás Magyarországról érkezett az Államokba. Felesége halála óta egyedül neveli két gyerekét. Lánya, Ann védőügyvéd. Csaknem ötven évvel a háború után azzal vádolják az idős embert, hogy rémisztő bűnöket követett el Mihály László néven. Ann szeretné apját tisztára mosni, he akarja bizonyítani, hogy a vádak hamisak. Budapestre utazik, hogy megismerkedjen az igazsággal... A kiváló rendező Costa-Gavras és a nagyszerű Jessica Lange felejthetetlen produkciója. Az Oscar-díjas filmet a Prizma nézői ma és vasárnap tekinthetik meg. Kiállítások, tárlatok Dargay Lajos rajzai a megyei könyvtár aulájában tekinthetők meg. — A Megyei Művelődési Központ második emeleti előterében a 20. Észak-magyarországi Fotókiállítás képeiből rendeztek tárlatot. — A Környezet-2000 című folyóirat, valamint a Megyei Művelődési Központ rendezésében még láthatják Kastaly István festőművész képeit az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola első emeleti aulájában. Gyöngyösön, a Vachott Sándor Városi Könyvtárban Molnár László festőművész grafikái kaptak helyet. Szórakoztató rendezvények Micimackó kalandos, kacagtató történetét újra megtekinthetik a gyerekek szombaton fél 11-kor a Prizma moziban. Ugyancsak az Ifjúsági Házban délután 3 órakor a Játékmúzeum vendégei hasznosan szórakozva tölthetik idejüket. Megismerkedhetnek régi mesterségekkel, különféle játékokat készíthetnek papírból, szövetből. — A Gyermek- Szabadidő Központban szombaton délután 2 órától a Lutra klub tagjai matricákat cserélhetnek, illetve vásárolhatnak. Hasonló csere-berére kerül sor a gyöngyösi Török Ignác Gyermek-Szabadidő Központban is, szombaton délután fél 3-kor. Túra A Bükki Vörös Meteor Természetjáró Szakosztálya vasárnap 17 kilométeres túrára váija a kirándulókat. A résztvevők Jakab Lajos kalauzolásával a következő állomásokat keresik fel a Bükkben: Bükkzsérc — Szilvásvölgy — Novaji kunyhó — Sík- főkút — Várkút — Bikkbérc — Nagy-Eged — Eger. Indulás 8.30-kor az egri autóbusz-állomásról. Az Idő fényében Programbörze
