Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-29 / 152. szám

1990. szeptember 29-, szombat 5. Füzesabonyban nem nagyok a hátralékok A cigányok is részt vesznek benne Adózni muszáj... Ha messzebbre tekintünk visz- sza az időben, akkor is azt láthat­juk, hogy az állam különféle be­vételi forrásai közül nem elha­nyagolható helyen szerepel a la­kosság megadóztatása. Ez tény, ugyanakkor az is igaz, hogy á ránk kirótt összegek nem tölte­nek el határtalan örömmel ben­nünket. Ám hiába csikorgatjuk a fogunkat, adózni muszáj... Hogy a gyakorlatban hogyan is zajlik mindez? Nos, kiderül például abból a tájékoztatóból is, amely a füzesabonyi lakosságadóztatási tevékenységről készült a közel­múltban. A városban az é forrás­ból származó forintok mintegy 1 százalékát teszik ki a költségve­tési bevételnek. Bár ez a szám önmagában nem tűnik túlzottan nagynak, súlya és jelentősége mégsem elhanyagolható. Mel­lesleg az elmúlt időszakban e té­ren is sok változás történt, hiszen az 1988. január 1-jén életbe lépő új adórendszer egyes adóneme­ket megszüntetett, mások pedig — új formában — átkerültek az APEH-hez. S most lássuk, hogyan is feste­nek azok az adók, amelyek taná­csi hatáskörben maradtak. (Ezen adatok az augusztus végé­ig tartó állapotokat tükrözik.) Míg áz egy adózóra jutó teher a településen 1989-ben átlagosan 815 forint volt, addig 1990-ben már csak 722. A csökkenés a te- ho megszűnésével magyarázha­tó. Az állampolgárok természe­tesen sok esetben fordultak az il­letékesekhez különböző kedvez­ményekért. így például az adó­csoport — 340 adózó javára — 173 ezer forint adótörlést rendelt el két esztendő alatt. Ezenkívül — a vonatkozó jogszabályok sze­rint — adókedvezmények meg­állapítására is sor került. A ma­gánszemélyek földadójából szár­mazó bevétel 1990-ben megha­ladta az azt megelőző évit. En­nek oka, hogy növekedett az illet­ményföld-felhasználók száma, s a részükre kiadott terület nagysá­ga. Egyébiránt ez az adó azért különleges jelentőségű, mert a településen ezt fizetik a legtöb­ben. Az adóforrások gyarapodásá­nak tipikus példáit jelentik a jár­művek után fizetett forintok. Minthogy egyre többen tartanak gépjárműveket, így — természe­tesen — az ezzel összefüggésben kirótt adók is gyarapodtak. Az 1990-es esztendőben — az el­múlt évhez viszonyítva — több mint kétszeresére emelkedett a beszedett házadó összege is, da­cára annak, hogy az adózók szá­ma nem nőtt jelentősebben. Mindezt a település várossá válá­sa indokolja, ugyanis ilyenfor­mán a tételek magasabbak. Ám­bár — s ez érthető — e téren is ké­szülnek bevételi tervek, tartozók mindig akadnak, s az effajta „adósságok” behajtása cseppet sem könnyű feladat. Sőt, az élet- körülmények rosszabbodásával ez a tevékenység tovább neheze­dik. 1989-ben például 208 eset­ben került sor letiltásra. Az adott területen ugyanakkor mégis ked­vezőbb a helyzet, mint másutt, hiszen tavaly a hátralékok nem tettek ki számottevő összegeket. Azok, akik tartoznak, a fizetési felszólításokra többnyire teljesí­tik kötelezettségeiket. Gond vi­szont, hogy akik erre sem reagál­nak, azok zöme nem rendelkezik munkahellyel, így a dolgok inté­zése roppant bonyolult. Várható — s ez már e sorok írójának egyéni véleménye —, hogy az elkövetkező évek folya­mán tovább nehezedik majd az adók behajtása. Mindezen aligha lehet csodálkozni, ugyanis az el­szegényedés aligha nevel bárki­ből is fegyelmezett állampolgárt. Adócsökkentésben aligha biza­kodhatunk, az ellenkezőjére meg gondolni is rossz. Az illetékesek legfeljebb abban reménykedhet­nek, hogy előbb-utóbb mindenki belátja majd: adózni muszáj... (sárhegyi) Polgárőrség lesz Hevesen Mint arról a Hírlap­ban már beszámoltunk: Heves városában a kö­zeljövőben polgárőrség felállítását tervezik. Mindenki tudja, milyen a közbiztonság Magyar- országon, s mivel a rendőrség súlyos anyagi és személyi gondokkal küzd, logikusnak látszik egy olyan szervezet lét­rehozása, amely — a la­kosság bevonásával — segíthet a bűncselekmé­nyek megelőzésében. Farkas József, a helyi cigányság képviselője (a Magyarországi Cigá­nyok Szociáldemokrata Pártjának Heves megyei titkára) a napokban járt dr. Horváth Balázs bel­ügyminiszternél, hogy beszámoljon a Hevesen folyó munkáról. — A belügyminiszter úr — mondja Farkas Jó­zsef — teljes támogatá­sáról biztosított minket, s bátorított: állítsuk fel itt a polgárőrséget. Elen- gedhetelennek tartom, hogy mi, cigányok is se­gítsük a rendőrség mun­káját. A bűnügyi helyzet itt sem túl jó; ideges a hangulat, rengeteg a fe­nyegetés, és én válla­lom, hogy — nyolc ci­gánytársammal együtt — magunk is részt ve­gyünk ebben a szerve­zetben. Tudom, hogy bízhatom bennük. — Mit szóltak a cigá­nyok ahhoz, hogy Óh a rendőrséggel működik együtt? — Többen kérdezték tőlem: mi van, mitnyali- zol ezeknek? De nekem meggyőződésem, hogy nekünk magunkra is vi­gyáznunk kell. Elhiheti, nincs könnyű dolgunk, néha alig tudunk szót ér­teni egymással — főleg a fiatalokkal van baj. Dr. Francsics Öttó a hevesi rendőrkapitány­ság vezetője: — Amíg a jogi szabá­lyozás ebben a kezdeti stádiumban van, első­sorban a jelenlét biztosí­tása a legfőbb feladat, tehát, hogy a polgárőr­ség tagjai ott legyenek a területen, ott járőrözze- nek éjszaka az utcákon. Egy nemrégiben megtartott tanácskozá­son több vélemény is el­hangzott a témával kap­csolatban. Van, aki több jogot és eszközt — gumi­botot, fegyvert — szeret­ne az őröknek, más vi­szont éppen attól tart, nehogy túlkapások tör­ténjenek. A cél egyelőre az, hogy mindenki a la­kóhelyén vállaljon szol­gálatot, persze végleges rend csak az önkor­mányzatok felállása után alakul ki, hiszen bi­zonyos, hogy a polgár­őrség az ő felügyeletük­kel dolgozik majd a jö­vőben. — Miből fogják fi­nanszírozni a polgárőr­ség működését? — Költségek termé­szetesen lesznek, ha gépkocsi egyelőre nem is kell, mert a tagok saját autóval járőröznek majd, a benzinköltséget viszont fedezni kell, s később talán CB-rádi- ókra is szükség lesz. Ezért is hoztuk létre a Bűnmegelőzési és Egészségvédelmi Ala­pítványt, melynek ösz- szegéből — más egyéb mellett — a polgárőrség költségeit is fedezhet­nénk. Itt mondom el azt is, hogy a bűn elleni munkát segíti az a riasz­tórendszer, amit a kö­zeljövőben szeretnénk telepíteni. Igaz, a mai biztosítási rendszer nem ösztönzi a cégeket arra, hogy ilyen biztonsági cé­lokra áldozzanak. Ma sajnos úgy áll a helyzet, hogy egy betörésnél az a jó, ha nincs meg a tettes. Végül is minden új kezdeményezésre szük­ség van: a rendőrség lét­száma itt például az öt­venes évek óta a felére csökkent, az ügyek szá­ma viszont húszszorosá­ra nőtt... Havas András Egy évszázada a „vörös kakas” ellen A közelmúltban ünne­pelte a gyöngyösi városi tűzoltóság fennállásának 100. évfordulóját. A szín- pompás esemény felidézte a hajdanvolt időket, s segí­tett elképzelni a ma embe­rének, miként is küzdöttek a veszedelmes „vörös ka­kas" ellen a jelenkori tűzol­tók elődei. Összeállításunk a centenáriumi ünnepség legemlékezetesebb pillana­tait mutatja be... (Perl Márton képriportja) „Meghalnak” az állami gazdaságok vállalati tanácsai... A féltehetségek a helyükön maradtak? A piacgazdaság elsöpri a vállalati tanácsokat az állami gazdaságok éléről. Valódi piaci körülmények között ezeket a nagyüzemeket is csak profi módon, menedzser-szemléletű vezetőknek kell irányíta­niuk — jelentette ki újságírók előtt Raskó György, a Földművelésü­gyi Minisztérium privatizációs és vállalkozásszervezési főosztályá­nak vezetője a közelmúltban tartott sajtótájékoztatón. Emellett, mint hozzátette, a legfőbb érvük az, hogy nem lehet egyesíteni a vállalatirányítói és a dolgozói érdekvédelmi funkciót, a kettő merő­ben eltérő tennivalót jelent. A tőkés cégeknél sem ismerik a válla­lati tanács intézményét, ott is a tulajdonos által kinevezett ügyvezető igazgatónak adnak mindaddig szabad kezet, amíg a részvénytársa­ságban, vagy a kft-ben kellő osztalékot biztosít a tulajdonosok szá­mára. Az új vállalati tanácsok műkö­désével kapcsolatban azt is el­mondotta a főosztályvezető, hogy a legtöbb helyen már az el­ső ténykedésük sem volt szeren­csés: már az új vezetők kiválasz­tásánál képtelenek voltak a tulaj­donosi erdekeket képviselni. Számos állami gazdaság éléről leváltottak menedzser-szemléle­tű, sikeres igazgatót, s ugyanak­kor helyükön hagytak kevésbé tehetséges vezetőket. Raskó György szólt az agrárágazat má­sik szektorában, a szövetkeze­tekben, megindult helytelen gya­korlatról is. Arról van szó — mondotta -, hogy jó néhány szö­vetkezet kft-ve, részvénytársa­sággá akar alakulni. A miniszté­rium vezetése ettől a legtöbb esetben óva inti őket, mert véle­ményük szerint eléggé veszélyes útra térnének. Az FM elsősor­ban gazdasági okokból nem ért egyet a szövetkezetek társasággá alakulásával. A kft-k irányítása ugyanis olyan jogi és adminiszt­ratív kötöttségekkel jár, hogy az könnyen működésképtelenné te­heti a földművelő szervezetet. A részvénytársasági forma sem szerencsésebb, mert csakis olyan gazdaság vállalkozhat ilyenre, amelyik rentábilis, jelentős pénz­ügyi alapokkal rendelkezik. Ha ugyanis egy gyenge termelőszö­vetkezetből alakult rt. részvényei forgathatóvá válnak, minden bi­zonnyal rövid időn belül leérté­kelődnek, nem lesz rájuk vevő, s a vállalkozás tönkremegy. Az idei szőlő- és gyümölcsszü­retről Tóth Sándor, a növényter­mesztési főosztály helyettes ve­zetője, a minisztérium főkertésze egyebek között elmondotta: sző­lőből a közepesnél jobb termésre számítanak, így ebből mintegy 4-4,5 millió hektoliter bor ké­szülhet. A termés a hazai fo­gyasztást bőven fedezi, és jut ele­gendő az exportra is. Az ágazat gondjairól elmondotta: a szőlő- és a bortermelés mintegy 160 ezer családnak nyújt megélhetést. Na­gyon sok a tennivaló a minőség javításában. Sajnálatos, hogy a szőlősgazdák kétharmada nem rendelkezik pincével. Nagyon költséges a magyar bor előállítá­sa, az agrárolló nyílására jellem­ző, hogy amíg a német szőlősgaz­da 10 ezer, addig a magyar 52 ezer liter borért tud megvenni egy közepes erejű traktort, egy ugyancsak középméretű borszu- ro gépért az NSZK-ban 100 ezer liter borral, nálunk több mint 1 millió liter borral fizet a gazda­ság. Nagyon nagy költségek ter­helik a 2-3 évig erő bor tárolását, és ez az ágazat is csak 35-40 szá­zalékos-kamattal kap hitelt. Ja­vában tart az alma szedése, rak­tározása, exportja. Az FM-ben idén mintegy 900-950 ezer ton­nás összterméssel számolnak, ami 40-50 ezer tonnával keve­sebb a tavalyinál. Az átlagosnál 18-20 százalékkal magasabb a termés Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén me­f yében, míg Somogybán, Zalá- an, illetve Vasban a tavalyinak alig a fele termett. A Szovjetuni­óba idén 255 ezer tonna almát exportálunk, ennek negyedrésze mar elhagyta az országot. A múlt hét végéig zavartalan volt a vas­úti szállítás, az utóbbi napokban Viszont vagonhiányra panasz­kodtak a gazdaságok. Csehszlo­vákiába 40 ezer, az NDK-ba 15 ezer tonna almát értékesítenek idén exportvállalataink. A tisz­tán konvertibilis elszámolású pi­acokra ez idő szerint 80-100 ezer tonna ipari almát és 10 ezer ton­na friss almát szállítunk. Várha­tó, hogy Nyugat-Európa orszá­gaiból még további igénylők je­lentkeznek a gyümölcsre, mivel ott a szokottnál kevesebb ter­mett. A termelők számára ugyanakkor nem megnyugtató, hogy az említett gyümölcsök fel­vásárlására a vállalatoknak ke­vés a pénzük, a termés 40 száza­lékára még nincs meg a fedezet. Az FM sajtótájékoztatóján azt is elmondották: pénzügyi szakem­berekkel eddig eredménytelen tárgyalásokat folytattak arról, hogy az üzemek, a felvásárló vál­lalatok úgynevezett célhitelt, ka­matcsökkentést kapjanak, illetve átcsoportosítással költségvetési forrásból pénzhez jussanak. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom