Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-07 / 107. szám
Hírlap 1990. augusztus 7., kedd Hírlap- telefotó Szatmárcsekén ünnepséget rendeztek Kölcsey Ferenc születésének 200. évfordulóján. Az ünnepi beszédet Kocsis F.lemér református püspök tartotta. Hirosima: Az atombomba ledobásának 45. évfordulóján a pusztításokra emlékeznek a japán város Béke-emlékparkjában augusztus 5-én Jereván: A város lakóinak ezrei várakoznak augusztus 4-én az örmény parlament elnökének megválasztására (Hírlap-telefotó - MTI) Megszállja-e Szaúd-Arábiát Irak? Az egyéni tulajdonon alapuló szövetkezést kezdeményezték (Folytatás az 1. oldalról) felé. Pontosan nem ismert, hogy hány katonát vontak ki. Irak a műit héten 100 ezer katonával és 300 harckocsival szállta meg- az arab törpeállamot. Kuvait londoni nagykövetének vasárnapi közlése szerint az iraki invázió következtében 700 kuvaiti állampolgár, köztük az uralkodócsalád 7 tagja vesztette életét. Vasárnap este Rijádba, Sza- ud-Arábia fővárosába indult Richard Cheney amerikai védelmi miniszter.Amerikai tévéállomások szerint Cheney arra akarja rábírni a szaudi vezetést, hogy Ríjad bocsássa rendelkezésre repülőtereit az amerikai bombázók számára arra az esetre, ha Irak Szaud-Arábiát is megtámadná. Rijád eddig vonakodott engedni az országon keresztül vezető iraki olajvezetékek elzárására vonatkozó amerikai kérésnek is. Az NBC tévéállomás jelentése szerint Bush szárazföldi erőket is kíván küldeni Szaud- Arábiába. Husszein jordániai király, Irak egyetlen szövetségese Szaddám Húszéin iraki elnökkel folytatott megbeszélésére hivatkozva vasárnap úgy nyilatkozott, hogy Irak nem készül megtámadni Szaud-Arábiát. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa New Yorkban vasárnap este nem hivatalos megbeszélést kezdett az Irak ellen hozandó kereskedelmi, pénzügyi és katonai szankciókról. Megfigyelők szerint a BT tizenöt tagállama közül 12-13 támogatja majd az azonnal bevezetendő intézkedéseket. Nyugati diplomaták valószínűnek tartják, hogy egy állandó BT-tag sem fogja megvétózni a határozattervezetet. (MTI) (Folytatás az I. oldalról) 600 hektárra növelnék a szőlőtermő területet, amely legalább félezer markazinak nyújtana folyamatos megélhetést. A szőlőt és a bort egyénileg termelnék, illetve feldolgoznák, az értékesítéskor, a piacokon viszont közösen lépnének fel szövetkezéssel. Ez a minőségi termelést, a falu még jobb elismerését az egyének nagyobb jövedelemszerzését szolgálná. Mindezért előkészületi munkákat kezdtek Márkázom Felszólalt Nagy Ferenc József miniszter is, aki elismeréssel beszélt a hírneves mátraaljai szőlő- és borkultúráról, és támogatásáról biztosította a markazi gazdák elképzeléseit. Szorgalmazta, hogy a helybeliek, mint ahogy máshol is, maguk oldják meg ezt a kérdést, amelyhez kérte a nagyüzemi vezetők támogatását. Kiemelte, hogy a politikai-társadalmi rendszerváltás igazából az önkormányzat megvalósítása nyomán teljesül ki. Emlékeztetett, hogy sok a bizonytalanság az országban, de a kormány a jog és az igazságosság alapján kíván erkölcsi rehabilitációt adni a parasztságnak. Nyomatékosan aláhúzta: — Nem a mezőgazdasági nagyüzemek szétveréséről van szó, hanem a magántulajdon visz- szaállításáról. Ehhez igazodó szövetkezeti formát kell kialakítani. A kormányzat törekvése az, hogy a mezőgazdaságban a rehabilitációt és a privatizációt együttesen valósítsa meg úgy, hogy közben a termelés, az export ne csökkenjen, és megfelelő legyen az ellátás is. Ezért kérjük, hogy mindenütt a nagyüzemi vezetők legyenek a kovászai az átalakulási folyamatnak. Számítunk a fel- készültségükre, a szakmai képzettségükre. Biztos vagyok abban, hogy lesz annyi föld az országban, hogy aki visszakéri, az tulajdonos lehessen. A továbbiakban hangoztatta, hogy várhatóan szeptember első felében kerül az Országgyűlés elé a földről, és a földtulajdonról szóló törvénytervezet, amely minden bizonnyal elfogadásra kerül. Addig is azonban fontos, hogy a nagyüzemekben végezzék az aktuális munkákat, így a tarlóhántásta nyári szántást, a vetéselőkészítést, mert a jövő évi termés megalapozásáról van szó. Aláhúzta, hogy csak azok vállalkozzanak egyéni gazdálkodásra, akik megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkeznek, és anyagi alapjuk is van a szükséges beruházások, fejlesztések megteremtéséhez. Az elhangzottakhoz elsőként dr. Koren János, a 297 tagot számláló markazi Mátravölgye Termelőszövetkezet elnöke fűzött véleményt. Aláhúzta, hogy a közös gazdaság az ország szőlős nagyüzemeinek élvonalába tartozik, az első öt között van a hektáronkénti 10-14 tonnás terméshozammal. A szövetkezeti ön- kormányzat alapján csak a tagság dönthet a gazdaság vagyonáról, jövőjéről. A sokat vitatott földtörvénytervezettel kapcsolatban kérdést intézett a miniszterhez. Nagy Ferenc József válaszában kiemelte, hogy a törvény- tervezet egy keret, amely még nem végleges. Minden esetre a részletkérdéseket is meg kell fogalmazni úgy, hogy utólag ne legyenek kételyeik az állampolgároknak. Nagyon fontos azonban a jóindulat, a kölcsönös jószándék egymás iránt, az új érdekében. A további vita nem volt indulatoktól, egyéni érzelmektől mentes. Többen felvetették, hogy az új földtörvénnyel a banki garanciákat is teremtsék meg. Biztosítsanak megfelelő piacokat a termékek elhelyezésére, és ezzel inkább ösztönözzék, minthogy elvegyék a gazdák termelő kedvét. Nagy Ferenc József miniszter ígéretet tett arra, hogy amennyiben a kereskedelmi bankokkal nem tudnak megegyezni, vagyonkezelési irodát hoznak létre. Céljuk, hogy ne a mai igen magas napi kamatokkal, hanem 7-8 százalékos kamattal biztosítsanak hitelt a vállalkozó gazdáknak. A kormány oda fog hatni, hogy újabb és újabb kisvállalkozóknak adjon teret a külkereskedelemben is az agrártermékek exportjához. Teszi mindezt azért, hogy a ma még gyakran monopolhelyzetben levő külkereskedelmi vállalatok hatalmát, befolyását megtörje. Mentusz Károly Franciaország Decentralizálás és önkormányzat Legyen nagyobb a helyi, a körzeti önkormányzatok jogköre, legyen demokratikusabb a helyi döntések meghozatala — ezt célozza a hivatalos indoklás szerint az az új törvénytervezet, amelyet a szokásos augusztusi szünet előtti utolsó ülésen fogadott el a francia minisztertanács. A tervezet majd a parlament őszi ülésszaka elé kerül, s bár az ellenzék képviselői máris hevesen bírálják, alapelveit nem vitatják. így valószínű, hogy a korábbi kormányzatok által elindított, valamennyi politikai irányzat által támogatott decentralizációs folyamat, az önkormányzatok jogainak bővítése tovább lép az országban. A központi hatalom jogköreinek bizonyos mértékű átadása nem ezzel a javaslattal kezdődött meg a franciáknál — ennek a folyamatnak régi hagyományai vannak, de jelentős ellenfelei is, akik a központi államapparátus hatalmát féltik tőle. Az ilyen él- lenállás azonban nem gátolhatta meg a decentralizálás előrehaladtát, azt, hogy a központi jogokból mind több és több kerüljön át a különböző választott helyi és körzeti testületek jogkörébe. Ezek főként a helyi gazdaságra vonatkoznak, de számos adminisztrációs, korábban az államigazgatás kizárólagos jogkörébe tartozó feladat is átkerült már a választott testületek kezébe. A legutóbbi törvény, amelyet kezdeményezőjéről, a szocialista párti akkori belügyminiszterről csak Deferre-törvény néven szokták emlegetni, 1982-ben született meg. A központi adminisztráció egyes feladatait három, különböző szintű önkormányzatnak, választott testületnek adták át: egyrészt a helyi — városi, falusi, — közigazgatásnak, másrészt a departement-ek, — a mi fogalmaink szerint a megyéknek megfelelő testületek — választott tanácsainak, s egyes vonatkozásokban a körzetek, a több, általában gazdaságilag és földrajzilag egymáshoz szorosan kapcsolódó departementből álló region-ok tanácsainak. Megyéből a francia anyaország területén 95, körzetből 22 van, de egyes városok, különleges adottságú területek ezen felül is kaptak bizonyos önkormányzatot. Míg a körzet tanácsa nem közvetlen választás útján jön létre, mert tagjai a körzethez tartozó megyék képviselői, illetve az oda tartozó választókerületekben az országos törvényhozásba megválasztott képviselők, a helyi, illetve megyei tanácsok tagjait a lakosság választja. A helyi önkormányzat jogai elsősorban a saját terület fejlesztésére vonatkoznak. A francia állam például nem helyezte a helyi testületek irányítása alá sem az oktatásügyet, sem az egészségügyet: ezek szigorúan központosított jellegűek, az országos minisztériumok illetékességébe tartoznak. Ugyancsak igen korlátozott a helyi önkormányzatok jogköre a rendőri feladatok ellátásában: bár sok helyütt mód van városi rendőrség felállítására — Párizs és több más nagyváros számára ez jelenleg nem lehetséges, — annak feladatköre korlátozott és ä fontosabb rendőri feladatok továbbra is a belügyminisztérium irányítása alá tartozó országos rendőri szervek, illetve a védelmi minisztériumhoz tartozó csendőrség kezében maradnak. A gazdasági feladatokba, a helyi fejlesztésére szolgáló programok kialakításában és megvalósításában viszont szinte kizárólag a helyi testületek dönthetnek. Igaz, az állam közvetve fenntartja beleszólási jogát: megyei szinten a prefektusok kinevezésével, helyi szinten a polgármesterek fölötti felügyeleti jog fenntartásával. A prefektus sajátos jogkörű és feladatú adminisztrátor: egyrészt ő a központi kormányzat képviselője, másrészt a választott testület által létrehozott helyi adminisztráció vezetője is. A polgármesterek feletti felügyelet azt jelenti, hogy a kormányzati intézkedésekkel ellentétesen eljáró polgármestereket fel lehet függeszteni, a központi szervek döntésével. A gazdasági, területfejlesztési, kommunális fejlesztési programok megvalósításához természetesen eszközök kellenek. Franciaországban az adók bizonyos része automatikusan a helyi testületekhez kerül: az ingatlanok adója mellett részesednek a jövedelemadóból és a forgalmi adóból is. Ugyanakkor a kormány támogatást is ad a központi bevételekből a fejlesztési programok végrehajtásához és természetesen az önkormányzati testületek szabadon rendelkeznek saját bevételeikkel. Ez biztos alapot ad a programok megvalósításához. Az új törvény most ezeket a jogköröket kívánja tovább bővíteni. Három területen javasol változásokat: egyrészt a központi adminisztráció beavatkozásának további csökkentését, másrészt a helyi demokrácia fejlesztését, harmadrészt a helyi együttműködés továbbfejlesztését kívánja ösztönözni. A viták főként az első pont körül összpontosulnak: a törvény ugyanis, a jobb együttműködés érdekeire hivatkozva, tulajdonképpen megnöveli az államot képviselő prefektusok jogkörét s az ellenzék — jobb és baloldalon egyaránt — ezt visszatérésnek minősíti az állami gyámkodáshoz az önkormányzati testületek felett. Bár a törvénytervezet szerint a központi államapparátusnak „csupán azokat a funkciókat kell gyakorolnia, amelyek nem adhatók át a helyi hatóságoknak”, a körzetek prefektusa ezentúl nagyobb beleszólást kap a megyei ügyekbe, mintegy felettes hatósága lesz a megyéknek a területfejlesztési, közigazgatási ügyekben. Igaz, hogy a hatásköröket egy később kialakítandó charta keretében újra szabályoznák, ez a charta azonban nem része a törvénytervezetnek, vagyis a körzeti prefektus jogait nem határolják körül. A helyi demokrácia fejlesztésére irányuló passzus „átlátszób- bá” akarja tenni a helyi közigazgatás tevékenységét s egyúttal nagyobb beleszólást kíván biztosítani a lakosságnak. Ezt elsősorban a helyi népszavazásokkal szándékozik elérni: megnöveli a választott testületek tagjainak, vagy a lakosság csoportjainak lehetőségét arra, hogy a döntésekről népszavazást eredményezzenek, előírja, hogy a választott testületek tagjainak nagyobb tájékoztatást kell kapniok a helyi döntésekről és a fontosabb gazdasági jellegű döntéseket, például a fejlesztési programba kapcsolódó szerződéseket előzetesen nyilvánosságra kell hozni. A legfontosabb intézkedés a tervezetben a kormány képviselői szerint a helyi önkormányzatok együttműködésé lehetőségének kiszélesítése. A közös intéz-' mények létrehozásának joga kibővül, lehetőség nyűik a települések együttműködési szervezeteinek létrehozására, az egymással szomszédos körzetek együttes fejlesztési programjainak kialakítására és megvalósítására, sőt arra is, hogy a területi egységek együttműködést alakítsanak ki más országok hasonló egységeivel. Hogy az pontosan mit jelent, a törvénytervezet nem szabja meg, de természetesen kizárólag gazdasági jellegű együttműködési megállapodásokra gondol, amelyek az 1992 után létrejövő nyugat-európai együttműködésben többé-kevésbé természetesen lesznek majd. K. Cs.
