Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-07 / 107. szám

1990. augusztus 7., kedd Hírlap Egerben is eltűnt Petőfi, de csak egy éjszakára Rokonszenves megnyilatko­zásként kell tudomásul vennünk, hogy a toll egri munkásai emlék­táblát állítanak Petőfi egri láto­gatásának emlékeképpen a költő egri szálláshelyének falán. Az emléktábla a sajtó munkatársai­nak és a közönségnek anyagi tá­mogatásával elkészült, s most már csak azt kellett eldönteni, hol legyen a helye. Életrajzi és irodalomtörténeti tény, hogy ama nevezetes febru­ári napon, illetve három napon Petőfi az egri papnevelő intézet lakója volt, elbarátkozott a kis- papokkal, jól érezte magát köz­tük. Talán a professzorok jóvol­tából egy kicsit több búfelejtő is került a poharakba a szeminári­um pincéjéből. Tény, hogy meg­született a híres egri vers az „Egri hangok”. A szemináriumban meg is jelölték a szobát, ahol álomra hajtotta fejét, gondtala­nul pihenvén az eddigi fáradal­makat, éhezést, fagyot, miegye­bet. Ott látható a tábla ma is. Csak hát. Ki zörgeti meg a szemi­nárium vastag kapuját, és ké- redzkedik fel az emeletre, hogy láthassa a helyet, ahol Petőfi megpihent. Körülményes dolog ez, kiváltképpen akkor, amikor a klerikális reakció réme ott kísért a komor falak között, és aki oda­megy, azt okvetlenül elviszi az ördög, akinek pedig ott semmi köze sincs. Dehát látnia kell minden ide­való embernek és idegennek, hogy itt járt, itt volt, s ezt büszkén emlegetjük. Külső fal kívántatik, ott mutat az ékes bronz tábla, a költő hiteles arcképével. Körül- tépelődték a témát mindazok, akiknek torkán akadt az intézke­dés. Egy időre felmerült a Tárká- nyi utca szöglete. Hiszen biztos, hogy ott lakott, sőt ott is halt meg Tárkányi Béla. Igenám, csak­hogy az a sarokház káptalani tu­lajdon, abban csak kanonok lak­hatott, és nem kis idő kell, amíg egy jámbor kispapból kanonok lesz. Tárkányit pedig csak 1844 júliusában szentelték pappá, öt hónappal Petőfi látogatása után. Tárkányi csak 1877-ben köl­tözött a házba, akkor építették újjá egy régi ház lebontása után. Ő volt a ház első lakója. Közben egy érdekes közjáték, amit a költő levele jelent. Petőfi rövid feljegyzést hagyott a sze­minárium portáján, miután nem találta ott a kispap Tárkányit. „Holnap reggel hét óra tájban el­jövök” — írta levelében. írta és elment. Hová ment? És hol töl­tötte az éjszakát másnap reggel hétig? Erre a kérdésre nincs vá­lasz. Erre a kérdésre nem tud vá­laszolni senki. Ezen az első egri éjszakán Petőfi Sándor eltűnt az egri történelemből. Bizonyos, hogy pénze nem volt. Éppen eb­ben az ügyben kereste Tárká­nyit: „...addig legyen Ön szives nekem útravalót szerezni, mely- lyel Pestig mehetek...” Pénze tehát nem volt, aminek segítségével vendégfogadóba mehetett volna. A Korona ven­déglő, vagy a patak két partján felsorakozó vendégfogadók már fogadtak utasokat, nem is be­szélve a Szarvasról, hiszen An­dornak felől érkezett. Dehát pénze nem volt. Talán találko­zott a szálláshelyükről kikalan­dozott jogászokkal,s hozzájuk csatlakozott. Arról tudnánk, hi­szen ha neve nem is, fellépése feltűnő lehetett. Eltűnődhetünk, ki nyitotta meg ablakát és kapu­ját a különösen hideg télben di­dergő garabonciásnak. Talán egy lelkes kézműves, aki egyébként is tartott diákokat. Talán egy sü­tőmester, aki már a másnapi ke­nyér tésztáját készítgette. Jó vol­na tudni ennek az első egri éjsza­kának az eseményeit, hogy meg­jelölhetnénk csak egy szerény táblával is a házat, ahol először hajtotta álomra fejét. De hát így bele kell nyugodnunk a gondo­latba, hogy Petőfi nyomtalanul eltűnt az egri éjszakában. Kapor Elemér Mikor gazdaságos a húsmarhatartás? — Exportengedély- lyel — gúzsba kötve — Hogyan alakul a falusi turizmus? — Mi újság a géppia­con? A Kis­termelők Lapja augusz­tusi számá­ból A húsmarhatartásról szóló so­rozatban ezúttal a hústehenek takarmányozásáról esik szó. Kapcsolódik ehhez a következő téma is:A húsmarhafarm ideális mérete.Harsányi Lehel, a Hús- marhatartók Egyesületének ve­zetője számításokkal bizonyítja, milyen létszám mellett lehet gaz­daságos a húsmarhatartás. Exportengedéllyel — gúzsba- kötve. Srankó István riportjából megtudhatjuk, hogy az export- engedély még nem minden. En­nek az engedélynek a birtokában is érezheti gúzsbakötve magát a termelő. Nem csak a beteg állat jelent veszteséget a vágóhidakon, ha­nem az állat megfelelő ápolásá­nak, gondozásának az elmaradá­sa is. Erről szól dr. Nádor And­rás: Hol a jó gazda gondossága? című írása. Hogyan alakul a hazai falusi turizmus? Megtudható Reuss Éva: Várják a vendégeket című írásából. Zala Simon Tibor: Mi újság a géppiacon? című cikkében a ha­zai piacon vásárolható gépek vá­lasztékáról ír. A jó levegőt nem pótolja sem­mi, úja Csőri Istvánná, és saját példáján mutatja be, hogy mi­lyen tünetekben mutatkozik a tojótyúkok hiányos levegőellátá­sa. „ Kevesebbet vártam Kelet-Európától ” Beszélgetés egy nyugat-berlini szociálpedagógussal Nyugat-berlini fiatalok jártak nemrégiben Szilvásváradon. Az ott eltöltött egy hét viszonzása volt egy azt megelőző látogatás­nak, amelyet a magyar község fiataljai tettek a német főváros Zehlendorf kerületében. A kül­döttség tagjai közül az egyik ve­zetővel, a harminc éves Jürgen Riedelmeierrel beszélgettünk a Szalajka völgyében. — Hármas céllal érkeztünk Magyarországra — mondta. — •Először a nagyváros, Budapest életével ismerkedtünk, most pe­dig a vidékkel. Utunk végén pe­dig egy hetet a Balatonnál is el­töltünk. — Az eltöltött idő alatt mi a benyomásod, melyik az igazi Magyarország: Budapest vagy a vidék? — Ezt ennyi idő alatt nehéz megállapítani. Itt most Szilvás­váradon nagyon kellemesen érezzük magunkat, pihenünk, kirándulunk. Ez ránk is fér, hi­szen Budapest nagyon fárasztó volt, rengeteget mentünk, s köz­ben sokat hallottunk Magyaror­szág történelméről is. Kellemes meglepetéseink mindenhol vol­tak, hiszen annak ellenére, hogy kevesen beszélnek nyelveket, aki már egy-két német szót (Fotó: Molnár Zsolt) tudott, kézzel-lábbal segített ne­künk. — Régebben is érdekelt Ma­gyarország, vagy csak véletlenül jutottál el ide? — A kerületi tanácson min­den évbep .hirdetnek utakat fia­taloknak, így az idén is lehetett menni Izraelbe, Franciaország­ba, Jugoszláviába és Magyaror­szágra. Sokat olvastam az újsá­gokban az országotokról, ezért választottam ezt a lehetőséget. — Volt régebben Magyaror­szágon egy vicc: mondj egy szi­getet a Vörös-tengerben. A vá­lasz: Nyugat-Berlin. Ti akik ed­digi egész életetekben „ körül vol- tatohtzárva” kommunista típusú országokkal, nem féltek, amikor beléptek az egykori vasfüggöny mögé? — Magyarországról soha nem képzeltük azt, hogy ott borzal­mas élni, az újságok sem írtak ilyesmit. Tudtuk, hogy nem sza­bad összekeverni Romániával vagy az NDK-val. Tudtuk, hogy ide lehet utazni, itt nincsenek sorbanállások. Énnek ellenére kevesebbet vártam Kelet-Euró- pától, nem gondoltam, hogy ilyen kellemesen, otthonosan fo­gom érezni magam. — Szilvásvárad és Zehlendorf között testvérkapcsolat van. Lé­tezhet ilyen egyáltalán egy száz­ezer lelkes nagyvárosi kerület és egy község között? — Természetesen. Éppen a különbözőségek miatt. Nekünk például sokkal szabadabb itt az életünk, járhatjuk a természe- tet.Erre a lakóhelyünkön nincs lehetőségünk. Úgyhogy én is azon leszek, hogy ápoljuk ezt a kapcsolatot, mert szeretnék máskor is jönni. Kovács Attila Az épület jól illeszkedik a kertvárosi környezetbe (Fotó: Szántó György) Az év lakóháza A természetet is beköltöztették A hagyományokhoz híven a Heves Megyei Tanács idén is meghirdette az „Az év lakóháza” pályázatot, amelyre a határidőig négy pályamű érkezett be. A bí­ráló bizottság ezúttal is számos szempontot vett figyelembe helyszíni szemléje során. Külön figyelmet fordítottak a telepítés­re, az anyaghasználatra, vala­mint a funkcionális megoldásra. Ezek alapján az év lakóháza elis­merést az egri Ady Endre utcá­ban épült családi ház kapta, melynek tervezője Dely György, a munkálatok műszaki vezetője pedig Boldis Pál. Az építtető, avagy a boldog tulajdonos Dr. Jenes Pál és családja. Őt és fe­leségét kértük arra, vezessenek végig az épületen, és mutassák be olvasóinknak is az irigylésre mél­tó otthont. „Bejárásunkat” a fe­dett bejárati terasznál, illetve az ebből nyíló lakóelőtémél kezd­jük. A házigazda így kalauzol bennünket: — Sokáig sorházban laktunk. Én mindig arra vágytam, hogy egyszer a szülőházra emlékezte­tő tomácos, ámbitusos családi házban élhessünk. Szerettünk volna továbbá minél közelebbi kapcsolatba kerülni a természeti környezettel. Ézért a sok üvege­zett fal és ajtó, a széles ablakok, amelyek a kertre néznek. A be­áramló fényben a szobanövé­nyek is jól érzik magukat. A konyha a nappali szoba mellett helyezkedik el. A terve­zésnél ügyeltek arra, hogy a két helyiség ne legyen teljesen elkü­lönítve, ezért a kiadó pult eredeti funkcióján kívül arra is szolgál, hogy a háziasszony munka köz­ben is bekapcsolódhat például a szobában tartózkodók társalgá­sába. A ház másik szárnyában kap­tak helyet a hálófülkék, amelyek vendégfogadásra is alkalmasak, valamint a kis társalgó szoba, ami tárgyalások, komolyabb megbeszélések színhelye lehet. Az alsó szintre — ahol a fiata­lok rendezkedtek be -,lépcsősor vezet. A számukra kialakított konyha, nappali, és hálószoba mellett kisebb tárolók, és egy tá­gas étkező is található itt. A házigazda trófeáinak, s a va­dászathoz szükséges kellékek­nek külön helyiséget szántak, ami társalgásra, poharazgatásra is alkalmas. Emh'tést érdemel a tágas, fűt­hető garázs, amelyben két autó is kényelmesen elfér. Vendéglátónk elmondása sze­rint nem kevés utánajárásba ke­rült az anyagok beszerzése, és még mindig akad tennivaló az épületben. (bárta) A fedett teraszról nyílik a lakóelőtér A nappaliban külön helyet kapott a „zöld sarok’1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom