Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-04 / 105. szám
átalakul? 6. Hírlap 1990. augusztus 4., szombat „A nemzet érdekeit akartam képviselni egész életemben...” Találkozások dr. Habsburg Ottóval Jellegzetes személyiség, törékeny, mégis szívós alkat, hallatlan vitalitással, nyílt észjárással. Dr. Habsburg Ottó az utolsó magyar koronás király, IV. Károly fia. Hetvenkét éves. Nemrégen ismertük meg munkásságát, mindazt,'amit nemzetünkért tett Európában, s ma az egyik legnépszerűbb magyar egy Habsburg. Furcsa ez így első hallásra, de már sok paradoxonnal békéltetett meg bennünket XX. századi történelmünk. Ez a barátságos, nagy tudású, kitűnő diplomata ifjú korában bekerekezte egész Magyarországot, s egy életre szívébe zárta ezt a tájat, s az itt élő embereket. Aztán évtizedek múltán sem felejtette el a nyelvet, s az idetartozás érzését. A fejlett nyugati világból a szocialista országokba irányuló export ellenőrzését koordináló bizottság — COCOM-politiká- jában az utóbbi időben bizonyos hangsúlyváltás érzékelhető. E folyamat hátterére vonatkozóan az alábbiakban egy szovjet politológus — Vjacseszlav Dasicsov — fejti ki véleményét. — Az új feltételek között, amikor a két világrendszer merev szembenállása helyét az együttműködésnek engedi át, a COCOM működése egyre anakro- nisztikusabbá, a Nyugat érdekeinek is ellentmondó jelenséggé válik. Hiszen a technológiai fejlődés fékezése — mondjuk a Szovjetunióban — éppen a nemzetközi üzleti kapcsolatok alapját ássa alá. Nem beszélve arról, hogy manapság számos nyugati országban a „peresztrojka” konkrét támogatására keresik a különféle lehetőségeket. Ami e segítség módjait illeti, természetesen ma már nem a 70-es évekre jellemző jótékony akciókra — hitelek nyújtására gondolunk, hanem a Nyugat számára is előnyökkel járó, kölcsönösen kifizetődő szerződéses és programok megvalósítására. A Washingtonban nemrég a COCOM-ot illetően bejelentett új megközelítést illetően pedig az a véleményem, hogy itt egy jól kivehető kompromisszumról van szó. Hiszen jelenleg is folyik a harc a kereskedelmi korlátozások megszüntetéséért síkra szállók, valamint azok között, akik ebben fenyegetést látnak az Egyesült Államok biztonsága számára. Arról van szó, hogy meggyorsítanák a tiltott áruk listájának felülvizsgálatát, számos, máshonnan is beszerezhető árut törölnének belőle, hogy ezzel is támogassák a Közép-Európá- ban kibontakozó reformfolyamatot. Döntés született arról, hogy növelni fogják a korszerű számítástechnikai eszközök, híradástechnikai berendezések és szerszámgépek eladását — azzal a feltétellel, hogy e technológiák továbbra sem adhatók át a Szovjetuniónak. Washington egyidejűleg azt is bejelentette, hogy szigorítani fogja a valóban stratégiai árukra vonatkozó korlátozásokat. — Véleményem szerint — folytatta Dasicsov professzor — az USA-ban túlbecsülik a „szovjet fenyegetést” — hiszen Moszkva ma már nem a katonai szembenállásra, hanem a békés versengésre összpontosít. Tudatában vagyunk annak, hogy a XXI. század világképe sok tekintetben a szojvet „peresztrojka” sikerétől függ. A gazdasági kapcsolatok fejlesztésében — a COCOM kétségtelenül zavaró hatása ellenére — vannak biztató jelek is. Közöttük említhető például a BAM és a transzszibériai vasút felhasználása a Csendes-óceán menti országokból Európába irányuló szállításokra, vagy az egész Szovjetuniót átszelő nemzetközi száloptikás hírközlő rendszer kiépítése — mindkét témában folynak tárgyalások. Japán is kezd másképpen hozzáállni a COCOM-hoz, ahogy ezt a bizottság párizsi ülésén előterjesztett könnyítési javaslat is tanúsítja. Végezetül szólni kell a CO- COM-mal határozottan elégedetlen nyugat-európai országok irányvonaláról. E kontinens viszonylatában ugyanis már régóta anakronizmus a „keleti fenyegetés”. Másfelől számításba kell venni azt is, hogy az Európában lévő gazdasági közösségek ma már szerződéses alapon bővítik gazdasági kapcsolataikat a Szovjetunióval és megfelelő formákat keresnek arra, hogy az EGK tevékenységébe Magyarország, az NDK, Csehszlovákia, Lengyel- ország és más kelet-európai országok is bekapcsolódhassanak. Említésre méltó emellett az is, hogy az Óvilág vállalatai komoly veszteségeket kénytelenk elszenvedni amiatt, hogy a COCOM nem járul hozzá ahhoz, hogy gépipari, elektronikai és kohászati vegyes vállalatokat alapítsanak a Szovjetunióba. A gyakorlat tanúsága szerint nemcsak a katonai titkok mgőrzése céljából lehet egy adott ügyeletet tilalmi listára helyezni, hanem sokkal inkább attól indíttatva, hogy fékezzék a tengerentúli társaikhoz képest egyre versenyképesebb nyugat-európai tudományigényes termékek kivitelének fejlődését. Erre utal például a nemrég foganatosított COCOM-tilalom francia cégek Szovjetunióba irányuló automatikus telefonközpont szállításaira, vagy spanyol cégek által a seremetyevoi repülőtér számára gyártandó forgalomirányító rendszerre. Ami pedig nyugati partnereinknek a „peresztrojka” sikerére vonatkozó aggodalmait illeti — jegyezte meg végezetül Dasicsov professzor -, azok megalapozatlanok: a múlthoz sem a Szovjetunióban, sem Kelet-Európábán nincs visszaút. Akkor kell-e egyáltalán a COCOM? Olga Trofimova Európai szintű politikussá vált. S végül is őseink harcát „békévé oldja az emlékezés”, s az a döntő, hogy ki mit tesz ezért a sokat szenvedett népért. Ezért is fogadták olyan hallatlan szeretettel az egriek is, amikor a városba látogatott. Szívesen jött, hiszen két évvel ezelőtt még jószerivel ismeretlenül végigj árta a város zegzugát. Ahogy mondja, a felesége, Regina főhercegasz- szony valósággal bele is szeretett ebbe a településbe. Alkalmam nyílt arra, hogy végigkísérjem látogatásán, s a találkozásokon, beszélgetéseken elhangzottakat idézem most fel. Helyünk Európában Sajátos, raccsoló hangján arról szólt legtöbbször; amire leginkább kíváncsi volt hallgatósága: mi is a helyünk Európában, hogyan léphetünk be ebbe a közösségbe? — Ahogy tudják — mondta —, én az Európa Parlamentben tizennégy éve vagyok tag, s amióta létezik, benne vagyok a politikai bizottságában. Másfél évvel ezelőtt szerveztük meg a magyar delegációt, amelynek elnöke vagyok. Ezenkívül dolgozom a költségvetési és a kontrollbizott- ságban is. Túl sokat vállalok, de örömmel teszem,hnert a politikai bizottságban döntünk a közösség nagy politikai vonalairól, és a költségvetési bizottságban is tehetek valamit gazdasági érdekeinkért. Éppen az elmúlt héten hoztunk egy nagy döntést az Európa Közösségben. Benyújtottam egy javaslatot, amely a Magyarországgal kapcsolatos politikai alapelvekettarta\mazta. Egyhangúlag elfogadták, még a kommunisták is rá szavaztak. Ez még szinte sohasem sikerült. A lengyel kérdéssel kapcsolatban is csak egészen kis többséggel hoztunk határozatot. Ennek pedig jelentős következménye, hogy leszögeztük — szinte biztos, hogy a plénum el is fogadja szép te m bér második hetében — azokat az elveket, amelyek a közösség és Magyarország közötti kapcsolatra vonatkoznak. Úgy érzem, hogy szeptember 17-én, mikor legközelebb ide jövök, már elhozhatom a végleges döntést. Ez egy óriási lépés előre. De miért is tartja ezt annyira lényegesnek? Egy másik alkalommal erről is beszélt. — Nem azzal kell foglalkozni elsősorban, hogy mi történt régen, hanem azzal, hogy mi lesz a jövő. Első a biztonság, ezért igen lényeges, hogy minél hamarabb tagja lehessen Magyarország az Európai Közösségnek. Nem lehet tudni, hogy mi történik Oroszországban, s ha egy diktatúra meg akarja oldani belpolitikai problémáit, gyakran fordul külpolitikai eszközökhöz. De a legnagyobb diktátor sem meri megtámadni azt, aki Európához tartozik. Ugyanis nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok nagyhatalom, de óriási gazdasági erőt jelent az Európai Gazdasági Közösség is: ez talán a világ legnagyobb gazdasági hatalma. Tudnunk kell, hogy egyedül vagyunk a világban. Árra kell gondolni, hogyan őrizhetjük meg egyéniségünket és kultúránkat. Magam megtartottam a nyelvet, bár találkoztam olyannal, aki 1956-ban ment ki, s tíz év alatt szinte elvesztette. Itt meg kell emlékeznem Mindszenty bíboros úrról és Márai Sándorról, az emigráció két oszlopáról, akik sokat tettek azért, hogy a kint élő magyarság megőrizze önmagát. Van mire büszkének lennünk. Legutóbb Lakitelken hallottam egy New York-i magyar költő versét, s akkor jöttem rá, hogy csak magyar nyelven lehet ilyen szép költeményeket írni. — A folyamat már elkezdődött, ősszel beléphetünk az Európa Tanácsba, s elindulhatunk a teljes közösségi tagság felé. Nem lesz egyszerű leküzdeni a problémákat, ez már bebizonyosult a kisebb gazdaságok — a görög vagy a spanyol — esetében is. Leggyorsabban is két-három- négy évig eltart. De nem érdemes pesszimistának lenni, mert a külső megítélése jó Magyarországnak, különösen 1956 mutatta meg, hogy milyen bátor és szabadságszerető ez a nemzet. Nemzeti megbékélés Sokan firtatták, hogy mi a véleménye a letűnt rendszer képviselőiről és bűneiről. Nem titkolta, hogy elítéli a közelmúltat, de azt sem, hogy a jövő érdekli legjobban. — Úgy éltek a vezetők, mint a török basák. Először május 2-án tapasztaltam ezt, amikor az első szabadon választott magyar Parlament ülésére érkeztem, az Európa Parlament delegációjának elnökeként. A kormány házában helyeztek el, amely éppen olyan luxusról árulkodott, mint ízléstelenségről. Nagy fényűzést préseltek ki ebből a népből, ráadásul ízlésük sem volt. De győzött a nemzet, s nagylelkűnek kell lenni. Nem népszerű, amit mondok, de a belső kibékülés barátja vagyok, mert előre gondolkodom. Van különbség a letűnt rendszer emberei között. Akadnak olyanok, akik bűnt követtek el, ezeket meg kelt büntetni. De sokan olyan opportunisták, akik a rendszerhez csatlakoztak, elvégre az negyven évig tartott, és rengeteg ember kényszer alatt állt. Éppen ezért hiszek abban a mondásban, hogy a bátorságot mindenki magától követelheti. Ha mások gyávák, sajnáljuk őket, de az ellentéteket ne szítsuk a nemzetben. Ezt őszintén mondom, mert azt kívánom, hogy minden erőt koncentráljunk arra, hogy egységesen menjünk a jövő felé. En is példát adtam egyszer — elnézést, hogy magamat citálom — erre, mert Horthy Miklóst nagyon utáltam azért, amit apám ellen vétett, és a politikáját is rossznak tekintettem. Mégis, amikor emigrációba került, s arról volt szó, hogy a kint élőket egységesítsük, odamentem, hogy kezet fogjak azzal az emberrel, aki apámra lövetett. Ezzel sikerült az emigrációt összefogni, ami használt az országunknak. Én azt mondom,1 hogy a bűntett az másvalami, de aki nem követett el ilyet, azzal próbáljunk kibékülni. A luxusukat nem kell meghagyni, az téijen vissza a nemzethez, de csináljunk — amennyire lehet — békét ebben az országban. Nézzék, óriási a feladatunk. Föl kell építeni egy országot, amelyet a marxizmus, két háború, Trianon és még sok minden más tönkretett. Most van kilátásunk először arra, hogy javuljon a nemzet élete, amikor bekerülhetünk Európa közösségébe. Úgy érzem, hogy a nemzet érdekében mindenre készen kell lennünk, hogy közösen menjünk a jövő felé. Ez az én véleményem, tudom, mások másként gondolkodnak. Sok a pesz- szimista hang, de ami történt a múltban, azon változtatni már nem lehet. A jövőt viszont széles összefogással -eldönthetjük. A kisebbségi sors Természetes módon szinte minden találkozásnál egyik legfontosabb kérdés a magyar—különösen az erdélyi — kisebbség sorsa volt. Mit tud erről Európa, s mit tehet az alapvető emberi jogokért? — A trianoni igazságtalanságról nincs elég tudása a világnak. Ez az előző magyar kormányzat hibája, mert az keveset tett a világ magyarságáért. A mai világban határokról beszélni nem lehet, viszont el lehet azokat tüntetni. Ott> van például Dél-Tirol, amely Olaszország része, de az ottani németség megtarthatta -önmagát. Az európai határok légneművé váltak, s ha valaki átlépi azokat, jószerivel rá sem eszmél. Az Európai Közösség sok mindent megtett ebben a kérdésben, amit csak meg lehetett tenni. Javaslataink alapján széles támogatást kaptunk: a románokkal leállítottunk minden tárgyalást, míg Bukarest nem folytat más politikát ^kisebbségekkel kapcsolatban. De sokkal nehezebb nyomást gyakorolni Romániára, mint bármelyik más országra. Az életszínvonal már olyan alacsony, hogy már nem is lehet alacsonyabb. Már Ceau- sescu idején kifizették az összes külföldi adósságokat. Én csak azt remélem,,hogy annyira izolálhatjuk őket, hogy a végén belső nyomás keletkezik. Úgy érzem, a bukaresti rendszer már nagyon ideges amiatt, hogy milyen a külföldi megítélésük. Ha Magyarországot fölveszik az Európa Tanácsba, akkor már hivatalosan is behozhatjuk a testület elé az erdélyi kérdést. De még csak a múlt héten volt az első pillanat, amikor a magyar állam megjelent, mert Antall miniszterelnök úr hivatalosan szólhatott a jelenlévőkhöz. Reális utat kell találnunk, hogy a magyarságon segítsünk. A megoldás egy- összeurópai kisebbségi rendezés. Napjaink politikai kérdései Kérdeztük napjaink politikai problémáiról, s nyíltan válaszolt ezekkel kapcsolatban is. (Fotó: Szántó György) — Az Antall-kormány tevékenységét csak jó másfél év után lehet igazából megítélni. Ilyen helyzetben, amikor ilyen óriásiak a nehézségek, nem könnyű bármit is elérni. Sok példát lehetne felhozni a lelkiismeretlen kormányzásra. Például azelőtt a rendőrséget nem arra használták fel, hogy a gonosztevőket elkapják, hanem arra, hogy elnyomják az állampolgárok politikai szándékait. Élosszú út lesz ez. — A magyar alkotmányt én három ponton módosítanám. Elsőként csak a közvetlen képviselő-választást tartom elfogadhatónak, mert a demokrácia nem abból áll, hogy néhány évenként a választó egy darab papírt dob egy dobozba. Ugyanolyan felelőssége a képviselőnek, mint a választónak: élő kapcsolat alakuljon ki. Az európai választókerületemben négy és fél millió embert képviselek. Sokat dolgozom ott. A gyűléseim egy- harmadát két-háromszáz lakosú kis falvakban tartom, ahol szót válthatok mindenkivel. Nem jó az, ha az emberek nem tudják, kit választanak meg. Másodikként én a kétkamarás parlamenti rendszer híve vagyok. Abban van idő, hogy átgondolják a dolgokat, nem születik rögtönzött döntés. Ez Angliában igen jól működik. Harmadikként a direkt köztársaságielnök- választást pártolom, mert ez a legszerencsésebb. A legmodernebb európai alkotmány a franciáké, ahol 1958-ig a parlament választotta az elnököt. Addig a pártok pakliztak. A nemzetnek nem volt beleszólása, nem véletlen, hogy a történelem nem is tudja, ki volt az elnök azokban az időkben. Aztán sorra jöttek az olyanok, mint Pompidou, Giscard d Estaine vagy Mitterrand. Olyan egyéniségek, akiknek volt súlyuk, és a pártok felett álltak: felelősséggel tartoztak—nemzetnek. Jellegzetes szófordulatok Végül szólni kell arról is, hogy dr. Habsburg Ottó jó szónokként mindig megfűszerezi szavait egykét történettel, szófordulattal. Ezek a jellegzetességek hozzátartoznak stílusához. — A legnagyobb szörnyűségeket mindig magyarul szoktam mondani. Csak hát akárhol is szóltam el magam külföldön, a legközelebbi kínai mindig visz- szafordult, és magyarul válaszolt. Tapasztalataim alapján legalábbis százmilliós ez a nemzet. — Jó lenne igazi magyar világ- szövetséget létrehozni, de előtte föl kéne oszlatni azt a sokat, amely most van, s általában hárman vannak benne: egy elnök, egy alelnök és egy tag. — Az európai kisebbségi kérdésekben Vaclav Havel szövetségesünk. Nagy látókörű ember, csak hát az egészsége... Sokat járt börtönben, meg aztán túldolgozza magát. Nemrég sokat beszélgettünk, egy kávéházba mentünk, mert tart attól, hogy az elnöki palotában még lehallgatják... És még sorolhatnám... Dr. Habsburg Ottóval valóban élmény volt a találkozás, s ezt az írást végül is több’beszélgetésből állítottam össze. Úgy érzem, így kapunk, kaphatunk képet egyéniségéről. Gábor László (APN) Tengeri „ciklon” A krími Feodoszija hajógyárban megépítették a „Ciklon” elnevezésű gázturbinás szárnyashajót, amely sebességét és tengeijáró-ké- pességét tekintve messze felülmúlja az előző típusokét. (Kométa, Voszhod, Kolhida). A 8000 LE teljesítményű gázturbinás hajtómű óránkénti 80 kilométeres maximális utazósebességet biztosít. Ennél nagyobb sebességre korábban egyetlen tengeri utasszállító sem volt képes. 10,5 tonnás üzemanyagtartalékkal a „Ciklon” utántöltés nélkül 600 kilométeres utat tehet meg. Szélcsendes időben és hatos erősségű viharban (ekkor már egyetlen más típusú szárnyashajó sem kockáztatja meg a kifutást) egyaránt jól hajózható. Á „Ciklon” befogadóképessége is meghaladja elődjeiét. A három szalonra osztott utastér 250 férőhelyes. A hullámokon „futó” hajó utasterében háromméteres magasságú hullámok között sem érezhető vibráció vagy dobálás. A légkondicionálás és a fűtőrendszer az utasok és a személyzet számára egyaránt kellemes mikroklímát biztosít. A gázturbinás szárnyashajó már közlekedik a Fekete-tengeren. A fedoszijai hajóépítők most a hasonló osztályba tartozó, új típusú dízelmeghajtású „Olimpia” vízrebocsájtásán dolgoznak. A „Ciklon” valamennyi jó tulajdonsággal rendelkező új hajó elődjénél megbízhatóbb és gazdaságosabb. D. Pavlov (APN)
