Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-17 / 89. szám

3 1990. július 17., kedd Merre tarta világ? Ázsia gazdagodik, Afrika sorvad Az elmúlt negyven évben a hivatalos tájékoztatás csak a világ azon részén követte a változásokat, amelyet szocialistának deklaráltunk. Ott sem mindig az igazság keresését, a tárgyilagosságot, hanem a beteges egyoldalúságot tapasztalhattuk. Elég arra utalni, hogy a szomszédos szocialista országokról, kivéve a Szovjetuniót, keve­sebb hír jelent meg, mint a számunkra jelentéktelen Kubáról, Nica­raguáról és Angoláról. Az utóbbiakról könnyebb volt írni, hiszen a tényekről a közvé­leményhez nem jutott el semmi. Az utóbbi időben ebből az egyol­dalúságból kigyógyultunk, de most meg — szinte betegesen — csak azzal foglalkozik a sajtó, ami bennünket közvetlenül érint. A világot formáló, és ezért helyzetünket hosszú távon el­sődlegesen meghatározó jelen­ségekről alig esik szó. Pedig, ha teljes és összefüggő képet akarunk alkotni a világról, akkor sok megvilágításban, fo­lyamatosan fel kell tárni a korun­kat formáló eseményeket. Pél­daként csak egyet emelek ki: az elmúlt évtized világtörténelmi eseménye az marad, hogy Ázsiá­nak nagyobbat változott a világ- gazdaságban elfoglalt súlya, mint korábban, az elmúlt évez­red alatt. Ez az évtized Ázsia év­tizede volt, és ha a tendencia ma­rad, a következő generáció más világgazdasági erőviszonyokat foglatni. Tények: a'80-as években az egy lakosra jutó nemzeti jövede­lem Ázsiában (Japán nélkül) 60 százalékkal nőtt, Japánban „csak” 35, Európában és Észak Ámerikában 20 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor Latin- Amerikában és Afrikában 10, a Közép-Keleten 24 százalékkal csökkent. Tekintettel arra, hogy Ázsiában él az emberiség na­gyobbik fele, a világ egészében tíz év alatt mintegy másfélszere­sére nőtt az egy lakosra jutó nem­zeti jövedelem. Elgondolkodta­tó, hogy erről az „eseményről” Ma még Magyarországon évente tízezer felnőtt és gyermek hal meg, mert nem kap időben szakszerű sürgősségi ellátást — figyelmeztet az Aerocaritas, az országutakon közlekedők és a tanyákon, községekben élők mentőszolgálata. Az Aerocaritas Alapítvány fél éve közadakozásból született, működését vállalati támogatá­sok és százezres pártoló tagság segítik. A mentőszolgálat jelen­leg négy helikopterével 15 perc alatt juttat segítséget az életve­szélyben lévőknek. Az elmúlt időszakban több ízben kértek a még szakmai körökben is alig ta­lálható kellően informált sze­mély, a szaksajtóban megjelent adatok felett is rendre elsíklott a figyelem. Ezzel szemben egy le­zuhant repülőgépről, egy kis ál­lam drogcsempész elnökének sorsáról sok ezerszer annyi hír je­lenik meg. Ázsia előretörésében nagyon feltűnő helyet foglalt el Japán, majd a négy tigris gazdasági cso­dája. De szinte tudomásul sem vettük, hogy ezeknél sokszorta nagyobb szerepet játszott a föld­rész előretörésében a kínai és az indiai agrárforradalom, aminek következtében mintegy 1700 milliónyi ember munkájának termelekenysége kétszereződött meg az évtized során. A kínai ag­rárreform hatásához a világtör­ténelem eddigi egyetlen más gaz­dasági forradalma nem mérhető. Erről alig hallott valamit a köz­vélemény. Ez az érem pozitív oldala. La- tin-Amerika es Afrika viszont tragikus lemaradásba került. Nem hiszem, hogy volt valaha olyan évtized, amikor két konti­nensen abszolút mértékben tíz százalékkal csökkent volna az emberek életszínvonala. Ehhez járul a két földrész fergeteges népszaporulata, a társadalmi vi­szonyok fokozódó torzulása. Af­rika népessége szinte rákosán szaporodik, a gazdasági kibonta­kozás viszont egyre reménytele­nebb, hiányoznak azok a civili­zációs tulajdonságok, amelyek Ázsia népeit jellemzik, az ipar­kodás, a tanulni vágyás, a higié­nia fontossága. Latin-Amerika társadalmai pedig egyre jobban megoszlanak. Egy szűk városi polgári értelmiségi réteg gazda­godik, ugyanakkor a lakosság 90 százalékának a helyzete nem­csak abszolút, de meg relatíve is romlik, ugyanakkor olyan mére­tű a gazdasági feltételeket szinte teljesen nélkülöző urbanizáció, amivel a világ leggazdagabb tár­sadalmai sem volnának képesek megbirkózni. A legnagyobb a gazdasági visz- szaesés a Közép-Kelet társadal­maiban. Az olajárrobbanás dol- lár-százmilliárdokat adott nekik ajándékba, amit elpocsékoltak, egymás elleni háborúkra és egy maroknyi kisebbség elképzelhe­tetlen luxusára költöttek. Ennek következtében ma gazdaságilag és társadalmilag válságosabb helyzetben vannak, mint az olaj­válság előtt. Hol van az a közgaz­daság-tudomány, az a racionaliz­mus, ami meg tudja magyarázni, mi volt az oka annak, hogy az el­múlt évtized azok fejlődését hoz­ta, akik számára óriási többlet- költséget jelentett az olajválság, és elmaradtak azok, akiknek ez a történelemben példátlan aján­dékot hullatott az ölébe? Nálunk ez az évtized megfe- neklést hozott, ami a gyorsan fej­lődő világban ugyancsak lemara­dást jelent, sőt egyre inkább ver­senyképtelenséget. Ázsiához, de Nyugat-Európahoz, Észak- Amerikához képest ma 20 szá­zalékkal szegényebbek vagyunk, mint tíz évvel korábban voltunk, de még nem tartozunk a vésze­sen lemaradókhoz, Latin-Ame­rikához és Afrikához. Viszonyla­gos lemaradásunknak a ránk erőltetett természetellenes társa­dalmi-gazdasági rendszer volt az oka. Ám ne bízzuk el túlságosan magunkat, mert nemcsak az! Kopátsy Sándor életért szolgálattól díjmentes légi men­tőszállítást, ezeket csak kivétele­sen tudták teljesíteni. A költsé­gek egy-egy esetben 10 — 50 ezer nyugatnémet márka között mo­zogtak. Hogy a jövőben hatéko­nyabban tudjon segíteni, a Provi­dencia Biztosítóval kidolgozott egy rendszert. Ennek lényege, hogy az Aerocaritas minden 50 ezer forint alapítványi támogatás után egy évre szóló bianco euró­pai légi mentőszállítási lehetősé­get nyújt az adományozó szerv munkatársainak vagy közvetlen hozzátartozóinak. Az alapítvány a kockázat átvállalásáért biztosí­tási dijat fizet. Az M3-ason is ott van a mentőhelikopter Aerocaritas az Hogyan kell pályázni a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány hitelére? A pályázat kis- és közepes méretű vállalkozásnak tekint minden olyan egyéni és társas, jogi és nem jogi személyiségű vállalkozást, amelynél a munka- viszonyban állók száma kisvál­lalkozás esetében — éves átlag­ban — nem haladja meg a 60, kö­zepes méretű vállalkozás eseté­ben pedig a 150 alkalmazottat. A bankok az alapítványtól pá­lyázat útján nyerhetik el a hitelt. Mégpedig azok, amelyek vállal­ják, hogy a kedvezményes for­rást — és az ehhez kapcsolódó saját banki forrást — a pályázat feltételei szerint kis- és közepes méretűnek minősülő vállalkozá­sokhoz helyezik ki. További kívánalom, hogy az alapítványtól kapott hitelforrás­sal legalább azonos összegű saját hitelforrás álljon a pályázati fel­hívásban érintett vállalkozói kör rendelkezésére. Saját hitelfor­rásnak minősül az MNB által a magán- és kisvállalkozások élén­kítésére rendelkezésre bocsátott refinanszírozási hitelkeret igény- bevétele is. A bankok a hitelkihelyezés garanciájaként csak a fejlesztés keretében beszerzett, a vállalko­zás vagyonát képező eszközöket terhelik jelzáloggal, illetve zálog­joggal. A vállalkozónak a vállal­kozásban nem működő magán- vagyonára jelzálogot, illetve zá­logjogot nem kötnek ki. Hitelt csak az új, induló vállal­kozások álló- és fogyóeszközei­nek fedezetére, valamint a már működő vállalkozások beruhá­zásaira lehet adni. A bankok által a legfeljebb 60 embert foglalkoztató kisvállal­kozások részére nyújtott hitel ösz- szege nem haladhatja meg az évi 30 millió forintot, a legfeljebb 150 fős közepes méretű vállalko­zások esetében pedig a 80 millió forintot. * Nagyon fontos feltétel, hogy a hitelek lejárata maximum öt év. A vállalkozóknak nyújtott hi­telnek mozgó kamatlába van, amely a mindenkori állami alap­juttatás refinanszírozási jegyban­ki hitel kamatlábának a változá­sát követi. Hitelkérelemkor a vállalkozó­nak tudnia kell, hogy a fejlesztés­hez szükséges forrás legalább 25 százalékát saját erejéből, saját eszközeiből kell előteremtenie. Saját erőnek minősül a visszte- hermentesen kapott, egyéb for­rásból finanszírozott támogatás is. És végül: a vállalkozó hitelt csak akkor kaphat, ha vállalko­zását, a beruházás gazdaságossá­gát a bank megfelelőnek tartja. „Vagy alusznak, vagy nem hallják...” Pedig úgy szeretnék adózni! Ismerek egy népies alföldi nó­tát. így kezdődik: „Ki tanyája ez a nyárfás, nem hallik be a kuijan- tás, vagy alusznak, vagy nem hallják, vagy talán nem is akar­ják...” Valamikor, vásárhelyi ma- turandus koromban gyakorta énekeltük ezt az Oroszlán ven­déglő rejtett zubolyában, ahol esti eltévelyedésünket sokszor szakította félbe némely tanárunk „zavaró repülése”. Nos, a nóta első „struflija” — Tölcséry tanár úr titulálta így valamely vers egy- egy szakaszát! — az idén mind gyakrabban bukik elő boldog diákéveimből. Igen: vagy alusz­nak, vagy nem hallják, vagy talán nem is akarják! (Hangsúly az utolsó három szón.) Történt ugyanis, hogy a télen kínkeservesen nevemre írtak egy adóköteles gépkocsit erre illeté­kes helyen, ami után — jó állam­polgárként — siettem felhívni az ügyben érdekelt tanácsi hivatalt is, tudakolandó, mennyi adót kell hát fizetnem, s ez milyen mó­don történik? A vonal túlsó vé­géről egy kedves női hang tud­tomra adta: ki kell töltenem egy nyomtatványt, s majd ők annak alapján állapítják meg az adóté­telt, amit az általuk kiküldött csekken kell postára adnom. Si­ma ügy, gondoltam én, majd vár­tam bediktált címemre a befize­téshez szükséges csekket. S nem voltam dőre, mert a már idézett kedves női hang gazdája az ívet két napon belül ki is küldte laká­somra. Én pedig kitöltöttem, vi- szontpostáztam, majd csendes várakozásba merültem. A Hivatal viszont nekem vala­hol mindig gyanús! Még ha ilyen szívélyes gyorsan kezdi is a dol­gát. Mert legtöbbször valahol rendre megbotlik, elakad az ügy­intézés. Hanyagságból, lustaság­ból, vagy mit tudom én, minő rej­tett számítás okán. S ez, az örök gyanakvásom, íme, kezd most újfent beigazolódni. Mivelhogy hét telik hétre, hónap hónapra, továbbá instanciáztam én ezalatt személyesen is a hatvani tanács­nál adókivetésem megállapítása végett — fölvet ugyanis a pénz! —, de az istennek sem tudom tel­jesíteni állampolgári kötelessé­gemet. Magyarán: világ csodájá­ra itt nem kell az adóm! Nem te­lefonálnak, nem is leveleznek ve­lem, nem hordanak le miatta az utcán, csak ülhetek öreg tojó­tyúkként forinthalmaimon. De múlván az idő, az effajta lustaság kezd elgondolkoztatni, így jutott eszembe ma reggel, fi- zethetnékemben hánykolódva, a bevezetőként idézett népies dal „struflija” is, benne az utolsó két sorral: vagy alusznak, vagy nem hallják, vagy talán nem is akar­ják...! Mi több, derengeni kez­dett bennem egyféle sanda gya­nú, miszerint a Hivatal valóban nem akar hajlani ismételt fizet- hetnékemre. Miért? Várja talán, hogy romoljon a pénz, s kirótt évi kocsiadómat majdan egy pipa­dohány árából rendezni tudjam? No persze, ilyen balek nem va­gyok. Szerintem másként számol a Hivatal. Azaz, hogy nem szá­mol, hanem csak egyszerűen ki­vár. Éspedig addig, amíg fen­tebb, s még fentebb, valahol olyan intézkedés történjék, ami­nek nyomán az én gépkocsiadóm tetemesen több lesz az év elején kiróttnál, vagy annál is, ami mo­mentán legális lenne. Na már most! Ha adóm össze­gét beszorzom mindazon polgá­rok számával, akik január óta adóköteles kocsit írattak a ne­vükre, s velem együtt várakoz­nak, bizony a Hivatal jól számí­tott. Jól? Én ezt másként monda­nám. Szigorúbban. Egyszerűen tisztességtelenül rejti, fedezi szándékát, mi pedig legyünk há­lásak, ha valamikor egyáltalán „letejelhetünk” az államkasszá­nak. Moldvay Győző Egymilliárd szegény ember él a Földön Több mint egymilliárd ember, vagyis a Föld össznépességének negyede kénytelen a harmadik világban napi egy dollárnál keve­sebből megélni — állapítja meg a Világbanknak a világ gazdasági fejlődéséről és a szegénységről szóló idei jelentése. A harmadik világ szigorú gaz­daságpolitikával, a magánvállal­kozás pártfogolásával és társa­dalmi reformok révén a mostani 1,1 milliárdról 0,8 milliárdra csökkenthetné a szegények szá­mát a jövő évtizedben — véli a vasárnap nyilvánosságra hozott jelentés. Szigorú gazdaságpoliti­kán az infláció megzabolázását, a fölösleges közkiadások elkerü­lését és a külgazdasági egyensúly megőrzését érti.- Másfelől a fejlett országok­nak nagyobb mértékben kell se­gélyezniük a szegény országokat - áll a Világbank jelentésében, a jelentés szorgalmazza, hogy az ipari országok kettőzzék meg erőfeszítéseiket a szegénység el­leni globális harcban. A Világbank elnöke, Barber Bonable, a jelentés bemutatásá­ra összehívott washingtoni sajtó­tájékoztatón kifejtette, hogy erre nagy lehetőség nyílik most, ami­kor a hidegháború múlóban van és nincs szükség óriási hadigépe­zetek fenntartására. Ha a fejlett országok csupán 10 százalékkal csökkentenék katonai kiadásai­kat, már akkor is könnyűszerrel megkettőzhetnék segélyeiket — állapította meg Conable. Á 151 ország részvételével működő Világbank a harmadik világ fő segélyezési forrása: évente mintegy 20 milliárd dol­lárt folyósít e célra. (MTI) Különleges kábelhidak A nagy nyílású hidak szerke­zeti elve azonos a legősibb, liá­nokból összefont függőhidaké- val. Napjainkban azonban a liá­nokat roppant nagy szakítószi­lárdságú, és fatörzseknél is vasta­gabb kötegekbe font acélkábelek helyettesítik. E tartókábelekről lógnak alá a függesztőkábelek, amelyek azután magát, a pálya­testet tartják. Persze, az ezer mé­ternél hosszabb nyílású — és a vízszint fölött csaknem száz mé­ter magasan ívelő — hidak tartó­kábeleit csak hatalmas, a kétszáz métert is meghaladó magasságú hídkapukra, úgynevezett pilo­nokra lehet függeszteni (külön­ben — a „belógás” következté­ben — a pályatest a vizet érné). A nagy nyílású kábelhidak legtöbbször a tengeröblöket, vagy a folyók tengerparti tölcsér- torkolatát hidalják át. A folyók felett ugyanis általában nincs szükség ilyen nagy méretekre, hi­szen még ha hosszabb is egy-egy nagy folyón átívelő híd, nyílása alacsonyabb lehet: a folyami ha­jók így is átférnek alatta. Ha pe­dig alacsonyabb a híd, a folyó medrébe könnyen építhető pillé­rek közötti rövidebb nyílás is „megjáija” (még sekélyebb ten­gerrészeken is alkalmazható ez a megoldás). A kábelhidaknál a pályateste­ket általában az alájuk épített rá­csos szerkezetek merevítik, vagy lemezekből készítenek hosszanti merevítőtartókat. Van úgy, hogy egy ellapított csőhöz hasonlítha­tó, zárt acéllemez „szekrény” hordozza a pályatestet, mely szi­lárd és egyúttal rugalmas, így a rá merőlegesen fújó széllel szem­ben — áramvonalas lévén — cse­kély az ellenállása. (A kábelhi­dak ugyanis a kiszámíthatatlan irányú és erősségű szélviharok iránt a legérzékenyebbek.) Képünkön a közelmúltban el­készült japán technikai remeket, a Yokohama Bay Bridge-t lát­hatjuk. A világ második leghosz- szabb drótköteleken függő hídja ez, mely 800 méter hosszú, ka­puzata 172 méter magas. (MTI Külföldi Képszerkesztőség)

Next

/
Oldalképek
Tartalom