Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-30 / 75. szám
8. _____ ______________ MEGYEI MŰVÉSZEI! FÓRUM ______________________ 1990. június 30-, szombat r H ELY SZÍN Báthory István: Gyufafénynél... Csend van, nesztelenség, vaksötét, kezem gyufa után kaparász. Sárga fény gyűl, görbül a parázs, Szőnyegre ejti elhamvadt fejét. Másikat gyújtok, s harmadikat: Fény, sötét, fény és ismét sötét — Mind fellobban, lángol, mind elég, — kezemből hulló csöppnyi lángnyilak. Egyiknél magamat vettem észre: sápadtan, fakón, tükör előtt — fejem imbolygón a plafonra nőtt, odaszögezte a gyufa fénye. Csöpp kis szikra, hogy megnöveltél! Sokkal nagyobb lettem! Óriás! — Ám kialszik a pici parázs, s lejjebb zuhanok a köveknél... (Fotó: Gál Gábor) Rénes György üvegtervező munkái Tudatalatti megálló Hát kell ez nekem? — kérdezgeti magától az Olvasd a könyv első lapjai után. Mit álldogáljak én egy tudatalatti megállóban, ami ráadásul nem is az enyém? Mért forgassam fel az agyamat, ha nem is muszáj? Aztán ködös kötelességtudásból vág neki újra Márton László Tudatalatti megálló című könyvheti kötetének. A szerző 1989 májusában fejezte be az elbeszélés megírását. Akkor, amikor már úgy fordult a helyzet, hogy „minden kimondható”, tehát legalább is mélázni érdemes azon, miért áll elő az író ilyen fantasztikus, valószínűtlen történettel. Ahelyett, hogy végre jól odamondogatna... A tér és az idő felborulását ugyanis nehezen tűri az ember. Ha már kezébe vesz egy könyvet, szaladna neki inkább a sztorinak, pergetné a lapokat, miközben jól- jabb Késő biztonsággal tölti el, hogy a szoba falai derékszöget zárnak be, a szoba házban van, a ház a föld felszínén áll, és süt a nap, va- lamint vannak tengerek. _______ „ Hohó, galambocskáim, tisztelt Olvasó! Hátrább az agarakkal!” — szól ekkor a Szerző, és megbillenti a biztonságos díszleteket, ami legalább is szemtelenség. Az elbeszélés arról szól, hogy D. János valahogyan a gépkocsi kerekei alá kerül. Egy ideig azt hiszi, hogy nem vele, hanem más valakivel történt az egész. Elindul valahova lefelé, ahol az idő már fölkeveredik és egyforma bizonyossággal bír a múlt meg a jövő. A képzelet szabad. Látomások sorát latjuk. Jóslatok ezek, vagy az eszméletvesztés té- vedései? Itt már mindegy. Abban a pontban, ahol a még élő és a már halott éppen együtt van, s ahol a kettő egyremegy. A képzelet megszabadulásinak talán egyedüli pontjában játszódik tehát a történet. A főhős egy földalatti városban bolyong valamikor a Legújabb Kor után, és furcsa, bizarr alakokat lát. Ott van mindenekelőtt Hudingulf, aki túláradó önteltséggel élvezi uralmát: „Én vagyok többen! Én vagyok többen!” — hangoztatja boldogan. Magabiztossága meg azt is lehetőve teszi, hogy (amúgy szőrmentén) pereljen önmagával, bizonygatva igazán-nagyon-jó szándékát. Öröme nem bír alábbhagyni, és valóban csak egy fantasztikus leírásba illő, ahogy felrikkant: Bámulatos, milyen jól tűröm a hazugságot! Bámulatos.” A városban kell lenni ezenkívül Prodicusnak, a bölcsnek is, akit D. János kétségbeesetten keres, hogy tanácsát kérve visz- szatalálj on a felszínre. Prodicust azonban egy szépen megrendezett pörben elítélik, és kivégzik, mielőtt hősünket útbaigazíthatná. így aztán csak Hudingulf önmagával folytatott csevegését halljuk: „ — Vajon szívesebben lennék szomorú Prodicus, mint vidám földigiliszta? — De hiszen te vagy mind a kettő.” Ez az a pillanat, ahol az Olvasó morogni kezd: ez egy hülye általánosítás, én azért mégse vagyok egy Hudingulf... Onnantól aztán bizalmatlanul figyeli a történetet. Esetleg megmoccanó képzeletét visszafogja, és csak kívülről méregeti D.Jánost, aki egyre lejjebb jut, a Fertőzöttek Üdülőjéig, majd az öngyilkosoknak fenntartott Legalsó Ligetig, ahol megtudja, hogy voltaképpen nem véletlenül került a kerekek alá. Nos, az üdülőig még eljut az Olvasó, ahol e mondatokra lel: „A kerítés az egyénnek idegrendszerén keresztül húzódik. Aki azt hiszi, hogy szögesdróttal, reflektorokkal, őrtornyokkal és más efféle kellékkel van az elkülönítés megoldvax az összetéveszti a Fertőzöttek Üdülőjét az emberiség történelmével”. Ugyanott ráadásul transzparensek is sorakoznak, és az egyiken ez áll: IDEG- RENDSZER + DRÓTKERÍTÉS = HÉTKÖZNAPOK FORRADALMISÁGA. És akkor a Tisztelt Olvasó lecsapja a kötetet, köszöni szépen a képzeletet, és őt ne ingerelje senki. Melyből is látszik, hogy a Tudatalatti megálló egy egészen jó könyv. (Palágyi) i p < < < I P Kulturális Bős-Naavmaros? gymaro Tisztelt Olvasó! Tudomásomra jutott, hogy az Európai Huszonnégyek művész- csoport soros elnöke felkereste a megyét és felajánlotta egy nagyszabású köztéri alkotás általunk történő elkészítését. Ez az alkotás egy Mementó, emlékeztető jel lenne, amelyet huszonnégy tankból, a művészi elidegenítés eszközeivel képzelnek megvalósítani. E műtárgy lenne hívatott Európa közös békeakaratát kifejezni. A soros elnök a polgári védelem, illetve a honvédség testületéivel is felvette a kapcsolatot tankok e célra történő felhasználása ügyében. Ugyanakkor, semmiféle vizuális dokumentációt, a mű rajzi vázlatát, tervrajzot nem mutatott be és mindennemű, a sajtó tájé- koztatására vonatkozó jogot magának tart fenn! Mivel itt egy olyan léptékű mű koncepciójáról van szó, amely egy vagy több művész anyagi és technológiai lehetőségeit messze meghaladja, csak állami pénzeszközökből lenne finanszírozható; már most, a tervezés legkorábbi szakaszában, a legszélesebb nyilvánosság ellenőrzése mellett vizsgálni és értékelni kell! Erre vállalkozom itt és gondolataimat Önnel, Tisztelt Olvasó kívánom megosztani. Természetesen az én gondolatmenetem csak egy, az elképzelhető gondolatmenetek közül. NEKÜNK, DE NÉLKÜLÜNK A művészeti alkotásra vonatkozó felajánlásról megállapítható, hogy az lényegében egy gondolati koncepció, verbális hipotézis. Hiányzik egy — a dolog lényegéből fakadó és minden képzőművészeti koncepciótól elvárható — minimális vizuális dokumentáció. E dokumentáció bemutathatná azt is, hogy az alkotók az elidegenítés — értsd itt: a műalkotásban felhasznált anyagok eredeti jelentésétől való eltávolítása — milyen érzékelhető, érzékelendő módjait, lehetőségeit, esetleg; változatait képzelik kimunkálni. El kell marasztalni a művészeti alkotásra vonatkozó ajánlásnak ezt a módját. A dokumentáció hiánya ellenére hipotetikusan lehet és kell is értelmezni és értékelni a művet. Erre bővebben, a későbbiekben kerítek sort. A soros elnök tájékoztatásra vonatkozó moratóriuma, a tájékoztatásra szóló halasztó tilalom sérelmes és súlyos kérdéseket vet fel. Feltéve, de meg nem engedve, a művészeti szakma, az állampolgárok, a különböző sajtófórumok és az azokon keresztül megnyilvánuló közvélemény megkerülésével olyan kész helyzetet kíván teremteni, amit napjaink kifejezésével élve, lépéskényszernek, illetve előre menekülésnek szokás nevezni? Mindez azt jelentené, hogy tekintet nélkül az elhatározott mű kvalitásaira, értékeinek művészi fokára, semmilyen akadály sem lenne gördíthető elkészülése elé. A moratórium ideje alatt kényelmesen folyhatnak a mű megvalósulását szolgáló egyeztetési tárgyalások, előkészítő munkák, az anyaggyűjtés. Remélhető, hogy a moratórium kizárólag a vizuális dokumentáció hiányával keletkezett űrt, a műalkotásra vonatkozó felajánlás lényeges folytonossági hiányát hivatott befedni csupán, vagy a szerzői jognak az ötletdíj- tétel alatt tárgyalt szakaszát kívánja ily módon védeni. Csak e, legutóbbi szempontból védhető a soros elnök eljárása, azzal a fenntartással, hogy a titkosítás módja, mértéke és meghatározatlan időre szóló hatálya furcsa, érthetetlen és nehezen indokolható. MIBE KERÜLNE? Az Európai Huszonnégyek művük elkészítéséhez nyersanyagként a Polgári Védelem és a Magyar Honvédség testületéitől huszonnégy darab kiselejtezett, nullára írt harckocsit, közismertebb nevén, tankot kémek. Vélhető, hogy ezek a testületek ingyen ajánlják fel a tankokat, de mert újra-feldolgozható nyersanyagokról van szó, érdemes elgondolkozni azon, hogy létezik itt egy ár, amely tonna/forint értékben kifejezhető. Nagyösszegű szálh'tási költségekkel kell számolni, hiszen a tankokat nyilván több helyről, egy ideiglenes munkaterületre kell eljuttatni. Már a szállítás folyamán speciális technikák, emelőberendezések (!) szükségesek a tankok mozgatásához és a mű elkészítése közben is, sőt újabb, más technikák működtetésére is számítani lehet. Ezek el nem hanyagolható energiaköltségeket jelentenek és a tecnikákkal dolgozó szakmunkások fizetését, munkabéreket. Végül, szükséges egy építészeti beruházás. Meg kell épülnie egy olyan alapzatnak, de legalábbis alapozásnak, amely egy ilyen rendkívüli, effektiv súlyt képes hordani. Mindent egybevetve, a költségek számszerűsítése nélkül is kiderül, hogy a mű megvalósítása igen nagy anyagi terhet jelent, mellyel az Európai Huszonnégyek művészcsoport egyáltalán nem számolt, igaz, elsődlegesen nem ez a dolguk. Kérdés, hogy rendelkezik-e az ország olyan forrásokkal, amelyek egyetlen ilyen költséges műalkotást képesek volnának finanszírozni? Aligha hihető. TANKOKKAL A BÉKÉÉRT Az Európai Huszonnégyek egy olyan Mementót kíván felállítani tankokból, amelyben egy nemes és tiszteletreméltó gondolat fogalmazódik meg. Európának elege van a véres, borzalmas, értelmetlen emberáldozatokat követelő és az emberi alkotóerő teremtette műveket, épületeket, alkotásokat, gondolatokat pusztító háborúkból. A legújabbkori történelem szörnyű háborúinak kitüntetett főszereplője a tank. Kitüntetett főszereplője, mert szinte előzmények nélkül, illetve kizárólag háborús célokra született! Ekép- pen az alkotó emberi gondolat, az emberi szellem legnegatívabb alkotása, melyet csak a nukleáris bombákban megfogalmazott pusztító erő gondolata volt képes túlszárnyalni. Ezért a tankok a mai napig háborút, erőszakot, levert forradalmakat és tankokkal szerzett békét jelentenek. A tank, akár mint békeszerző eszköz, csak a háború, a kitérj esztett erőszak értelmetlen ismételgetését jelentheti! A tankokkal csak tankok állíthatók szembe. Az emberi szellem Európában mégis elég erős volt, hogy igazi békéjét, polgári jogait és értékeit erőszakmentesen valósítsa meg és építse tovább. Valóban megvalósulni látszik egy olyan béke, amely fölött nem tankok őrködnek majd. Az Európai Huszonnégyek által körvonalazott mű nagy kérdőjele, éppen a tank. Az a huszonnégy tank, amelyben humánus alapgondolatuk megvalósulásának nyersanyagát vélik megtalálni, megtestesülni. Különösen aggályos, hogy országunkban és az országot körülölelő régióban számtalan, győzelemben megdicsőült tankot látni talapzatán magasodni. Ezek az emlékművek egy — már említett mentalitást tükröznek és sugallnak, sértve az erőszakmentesség kinyilvánított demokratikus elveit, sőt, egészen személyes érzelmeket is. A tank a győzelem allegóriája lett, de nem okvetlenül a békéé. Félő, hogy az elidegenítés semmilyen művészi eszközével sem feledtethető, hogy a tankok holtukban is csak tankok! A művészettől nem idegen a játékos kedv, az új és újabb anyagokkal való kísérletezés, sőt ezek a művészet ma már szabadon j árható útjai, területei. Be kell azonban látni, hogy a tankok előtt feszülő negatív előjelet még nagyon hosszú ideig nem tudjuk tudatunkból kitörölni. Ezért a mű alapanyagaként értelmezett tankok felhasználásával nem lehet egyetérteni, mert azok éppen a mű humánus gondolati tartalmát teszik idézőjelbe. Emlékeztetőjelből, győzelmi emlékművé ferdíthetik az eredeti gondolati szándékot. A mű terjedelme, léptékrendszere, — zavarbaejtő. Egy ilyen méretű műalkotás a totalitárius diktatúrák gigantizmusát, nagyzási mániáját sugallja. E gigan- tizmus nem szorul magyarázatra, ebből Európa, de különösen az úgynevezett kelet-európai régió már kivette a részét és nyomait még hosszú ideig viselni fogja, viselni fogja a tudatába^ is. Felmerül egy nyugati típusú, a miénkénél gazdagabb országok gigantizmusa, amely a totalitárius diktatúrákkal kísértetiesen egyező módon, mindig valamely monopólium diktatórikus arculatát jeleníti meg. Egy humanista tartalmú nemzetközi, vagy nemzetek feletti kulturális összefogás, ügy, nem okvetlenül hitelesül gigantikus méretekben, de semmi szín alatt sem kerülhet olyan gyanús szövegközi összefüggésbe, amely bármely típusú nagyzási mániával rokoni viszonyba hozhatja. Aligha hihető, hogy az iménti gigantizmusokkal versenyre kelve lenne üdvös Magyarországnak az Európai Házba való részvételi szándékát kifejeznie. Sarkadi Péter X 0 0
