Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-18 / 38. szám
1990. május 18., péntek Hírlap 3. A főorvos szerint rossz, a tanácselnök szerint nem „Betegeskedő” egészségház Pétervásárán? egy szárnyat, viszont tudom, hogy ez is jelentős költséggel járna. — Észrevételei ellenére tehát az építkezés rendületlenül folyik, és már a belső vakolást, a különféle szerelési munkákat végzik. Nem hinném, Jiogy sok esély van arra most már, hogy itt falakat helyezzenek át, hogy amit egyszer fölépítettek, azt most lerombolják... — Magam is kezdem így látni a helyzetet, de hivatásbeli kötelességem elmondani: úgy érzem, hogy nem lesz itt kényelmes és zökkenőmentes a munka, és ez a betegek közérzetére is kihat. Az emberek nagyon várják, hogy elkészüljön ez az egészségház, és könnyen lehet, hogy amikor használatba veszik, majd csalódni fognak. Annál is inkább, mert mindössze 2,2 millió forintnyi keret van az épület berendezésére és a szükséges orvosi felszerelések beszerzésére. Ez olyan kis ösz- szeg, amiből lehetetlen biztosítani a szükséges feltételeket. Köny- nyen lehetséges, hogy augusztusra lesz egy szép egészségház, amiben eszközök htján sem tudunk normálisan rendelni... Kívül szép lesz... A tanács álláspontját az ügyben Pál László elnök mondja el. — Valóban megkeresett a főorvos úr az észrevételeivel, és én mindannyiszor elmondtam neki, hogy nem vagyok sem orvos, sem építész, de az egészségház terveit, ahogy az szokásos, a különféle szakhatóságok véleményezték, és jóváhagyták. így nem látom értelmét a jelentősebb módosításoknak, de ami a nagyobb baj, hogy lehetőség sincs rá. A település anyagi lehetőségei rendkívül korlátozottak, rengeteg sürgető gondot kellene megoldanunk, ezek közül csak az egyik az egészségügyi központ. Sajnos, az erre a célra biztosított 13,5 millió forinton kívül többet nem tudunk átcsoportosítani, ez pedig éppenhogy fedezi az eredeti terv szerinti építkezést. Ha a főorvos aggályai a gyakorlatban is igazolódnak, egy következő ütemben még lehet bővíteni az épületet. De én nem vagyok biztos abban, hogy erre szükség lesz. Ma még minden cseppfolyós, nem lehet kiszámítani, hogy alakul majd a hozzánk tartozó társközségek sorsa. Az is elképzelhető, hogy egyik-másikuk önállósodni fog, és megszervezi a saját egészségügyi ellátását. A körzeti rendelések egyébként ősztől is mindenütt megmaradnak, ide csak akkor kell bejönni, hogyha labor- vizsgálatokra, fogorvosi beavatkozásra van szükség. Szerintem tehát a zsúfoltság korántsem lesz nagy. Egyébként Losonczy doktor kérésére két belső falat áthelyeztünk, és a portásfülkét is elhagyjuk, területét a váróteremhez csatoljuk. Többet nem tudunk tenni, mert tartani kell magunkat a tervhez, s különben is az épület készültségi foka már nyolcvanszázalékos. A padlástérben egyébként szolgálati lakás lesz a mindenkori gyermekorvosnak. Szerintem bűn lenne az építkezés leállítása, egyébként sincs semmüyen fedezet a módosításokra. Az is valóban gondot okoz, hogyan rendezzük be színvonalasan majd a rendelőket. Már a Máltai Szeretetszolgálatnak is írtunk segítségkérő levelet, és a különféle gazdálkodó- egységeknél is próbálkozunk, de mindenütt azt a választ kapjuk, hogy nincs pénz. Ez pedig a tanács kasszájára is jellemző, és nagyon behatárolja a lehetőségeinket... Koncz János Jelentős beruházással egészségügyi központ épül Pétervásárán, a városiasodás egyik jeleként. A négyszáz négyzetméteres intézményben a tervek szerint egy gyermekgyógyász, két körzeti orvos, két fogorvos, egy belgyógyász rendel majd, lesz laboratórium és fizikoterápiás kezelés is. Augusztusban szeretnék átadni a tornácos, sok ablakos épületet. Azt hihetnénk, hogy minden ok megvan az örömre, hiszen jelentős és fontos intézménnyel gyarapodik a fiatal város. A szerkesztőségünket fölkereső dr. Losonczy Kornél, a januárban kinevezett városi főorvos viszont aggodalmait sorolja, és úgy véli, hogy az épület alkalmatlan lesz a zökkenőmentes munkára. — Amikor először jártam az építkezésen, tetszett a palócos külső, ám ahogy belül előrehaladtak a munkák, és kirajzolódtak az egyes helyiségek, egyre több kifogásom támadt. A legnagyobb probléma, hogy kicsi a váróhelyiség. Ebben mindössze harminc-harmincöt beteg tud majd leülni, ám véleményem szerint (különösen járványok idején) ennek a létszámnak akár a háromszorosa is megfordulhat majd a rendeléseken. így sokan kénytelenek lesznek állva várakozni, ami lázas, legyengült állapotban rendkívül kellemetlen. A másik nagy probléma, hogy a rendelő és a kezelőhelyiség között csak a férfi-, illetve női öltözőn keresztül lehet közlekedni. Ezért, ha az orvos nem akaija a vetkőző betegeket zavarni, kénytelen lesz minden alkalommal a várótermen keresztül átmenni egyik helyiségből a másikba. A kezelő ráadásul kicsi is, ha berakják a szükséges bútorokat, kényelmetlen lesz dolgozni. A harmadik kifogás, hogy az ablakok ugyan szépek, de sajnos kicsik, és különösen az északi fronton (amerre a rendelők is néznek) nem engednek be elegendő fényt. Azt már szinte meg sem említem, hogy nem készült a majdan itt dolgozó közel húsz embernek személyzeti WC, öltöző, pihenőszoba. — Szólt ezekről a problémákról az illetékeseknek? — Természetesen több alkalommal is elsoroltam a kifogásokat, sőt március elején a választások előtt megbeszélést is tartottunk öt orvos, a beruházó Péter- vásárai Városi Tanács, a kivitelező egercsehi ktsz, és a megyei tanácsi tervező vállalat szakembereinek részvételével. Ezen fölvetettem, hogy függesszék fel az építkezést, és tervezzék át ráció1 “nálisabban, a szakmai igényeket figyelembe véve az épületet. Ám a kivitelező közölte, hogy ebben az esetbén körülbelül másfél millió forintra tartanak igényt. Az ablakok cseréjét a tervező megoldhatónak ítélte, ám kiderült, hogy ez legalább félmillió forintot igényelne. így pénzhiányra hivatkozva minden maradt a régiben. Azt is közölték, hogy a két vetkőzőfülke megépítésére Köjál-előírás van, azokat nem tudják elhagyni. Végül azt is fölajánlottam, hogy akkor bővítsék a tetőtér beépítésével az egészségházat, de kiderült, hogy a födém nem bírná el a nagyobb terhelést. Még egy ötletem van, hogy több helyet nyerjünk: hátrafelé, ahol üres a telek, lehetne építeni még ...de belül a főorvos szerint rosszul tervezett Inkább a mának, és nem a jövőnek élünk — Költekezünk, ami a bizonytalanság egyik jele Inflációs kötvénypiac Olyan korban élünk, amikor nap mint nap velünk van az infláció. Ennek ellenére lépten- nyomon plakátok, különféle hirdetések reklámozzák a takarékosságot, noha a jelenlegi pénzpolitika egyáltalán nem erre ösztönöz! Pedig egy ország életében nagyon fontos, mennyire ésszerűen spórolnak házuk táján a termelő- egységek, nem kevésbé az állampolgárok. Napjainkban viszont a bizonytalan gazdasági helyzet miatt jellemző, hogy inkább a mának, és nem a jövőnek élünk! Az elmúlt években gyakran szemben találtuk magunkat azzal a gyakori bejelentéssel, hogy folyamatosan csökken a betétállomány, az emberek költekeznek, ami a pazarlás egyik jele. Emlékezzünk csak vissza, amikor a kétszintű bankrendszert ugyan nagy késéssel, de bevezették, és megalakultak a kereskedelmi pénzintézetek, megjelentek a piacon az első kötvények. Újdonság volt ez, mégis akkor előremutató, hiszen a körülményekhez képest fix kamatozás mellett a megtakarításra serkentett! Arra, hogy a lakosság tulajdonában lévő pénzeket értékpapírok kibocsátásával bevonják a népgazdaság vérkeringésébe. Azóta persze rengeteget változott a világ, a gazdaságban is egyre erőteljesebben elmélyülő válság nyomokat hagyott az értékpapírpiacon is. Miután az antiinflációs politika nem volt sikeres, az ennek hatására növekvő általános kamatszint miatt a kötvények folyamatosan leértékelődtek. Az árfolyamcsökkenés eleinte nem váltott ki különösen felzúdulást. Sőt az értékpapír-tulajdonosok kezdetben nem is értették, mi történt. Csak később tudatosult bennük a döbbenet, hogy kamatostul sem kapják vissza azt a pénzt, amit évekkel előtte befektettek! Manapság a kereskedelmi bankok bruttó évi 25-től 26,2 százalékos kamatot ajánlanak azoknak, akik kötvényt vásárolnak. A kibocsátók hallgatnak, hiszen nekik kedvezett ez a fordulat, miután nyereségüket növelte. Aztán a kötvénytulajdonosok egyre inkább méltatlankodtak, és haragjuk az értékpapírokat forgalmazó kereskedelmi bankok ellen irányult. A pénzintézetek ezt látván, lépéseket tettek a kötvények árfolyamának javításáért. Kisebb-na- gyobb kamatprémiumot ajánlottak fel a vásárlóknak. Az utóbbi időszakban viszont az infláció erőteljesen növekedett, miközben a kibocsátók elálltak a kamatemeléstől. így a kötvények árfolyama csökkent! Az értékpapírok utáni kamatokat — mint már említettük — utólagosan emelték, amely először ellenkezést váltott ki szakmai körökben. Ennek oka az volt, hogy a kötvényeken feltüntették a kamat és a törlesztőrészletek pontos összegét, ületve időpontját. Tehát, ha valaki idő előtt akarja visszaváltani pénzét, az vállalja is annak összes következményeit. Jó, jó, mondhatja bárki, hiszen az értékpapír klasszikus piacijátékszer, de ott, ahol a piac is működik. Nem nálunk, ahol az utóbbi negyven esztendőben erről szó sem lehetett! Ebben a helyzetben tehát kiszolgáltatottak a befektetők, ami nem ösztönző nekik. Azoknak viszont előnyös, akik a kötvényeket kibocsátják. És hogy kik változtathatnak ezen? Elsősorban a kibocsátók, a forgalmazó kereskedelmi bankok, de az értékpapír-felügyelet is. Fontos lenne, hogy mielőbb általános árfolyamrendezést éljenek el ebben az inflációs helyzetben, a kötvények körében. Mentusz Károly Kívülről igazán impozáns a Rolitron Bioelektronikai Rt. gyöngyösi gyárának új épülete. Szó se róla, szembetűnőbb helyet nem is találhattak volna, mint a gyöngyöshalászi elágazó melletti terület. Miért is lenne baj, hogy tervezője a „Mako- vecz-istálló” építészeihez hasonlóan gondolkozott. Elég a rideg gyárépületekből, no de menjünk beljebb. Ä Rolitronban két fiatal vezető: Bognár József az elektronikai részleg és Palotai József az „EH”, ahogy ők nevezik, azaz az „egyszer használatos orvosi szerelékeket gyártó üzem” vezetője fogadott. Bognár Józseftől, az elektronikai részleg vezetőjétől megtudtuk: az 1990. évet azzal kezdték, hogy a korábbi helyükről átköltöztek az új épületbe. A profil nem változott: irodaautomatizálási, orvosi és ipari elektronikai berendezéseket gyártanak Gyöngyösön. Azért mégis van új a nap alatt, mert már legyártották a Rosytext „Mini” prototípusát. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy nyomtatóval egybeépített, táska kivitelű, mik- roszámítógépes szövegszerkesztő rendszer, az idén 2500 darabot gyártanak belőle. Idetartozik még, hogy folyamatban van az előbbihez hasonló, bármely számítástechnikai feladatokra alkalmas Rosytextplus belső gyártása. — Milyen orvoselektronikai berendezéseket készítenek? — A művesekészülékeken túl, a kardiológia területén már szinte nélkülözhetetlen, úgynevezett „bed-side” (ágy melletti) őrző monitorrendszereket. Ezeket az intenzív osztályokon használják. A berendezés EKG-t rögzít, vérnyomást mér, és más fontos szolgáltatásokat végez, észlel és jelez. Egyedi készülékként egy-egy beteg mellé úgynevezett „nővérközpontként” is alkalmazható. Erre van hazai igény, a gyöngyösi kórház is eszünkbe jutott — tájékoztatott Bognár József. Palotai József, az egyszer használatos orvosi szerelékeket gyártó üzem vezetője szellemesen azzal kezdi mondandóját, hogy: „se tű, sefecskendő.. ."Nos, a szóbeszéddel ellentétben ezeket nem gyártja a Rolitron. Amint megtudtuk, művese-vér- vonalakat, infúziós szerelékeket készítettek az új üzemben. Az sem titok, hogy az elképzelések szerint katéterek is lesznek a palettán. Az EH-üzemben mindössze 30 munkás dolgozik reggel 6-tól este 10 óráig, három műszakban, mert itt 5 óra 40perces a munkaidő. Igen szigorú higiéniai követelmények mellett, az úgynevezett „tiszta térben” kell a munkát végezniük. Az elhangzottakról az üzemben személyesen is meggyőződhettünk. Az elektronikai részleg tágas csarnokában a műveseké- szülékeket, Rosytext „Mini”-ket tesztelték, és a szereléseket végezték a szakemberek. Rövid bepillantás után az új EH-üzembe vettük utunkat. A „tiszta térbe” hétköznapi ruhában nem léphet be halandó. Előtte vannak az öltözők, fürdők, amelyek egyszerűek, de kulturáltak. Ezeken túljutni nekünk is csak patyolatfe- hér „csizmában” lehetett, „zsili- peltünk”, és így belépve tekintettük meg a szerelőcsarnokot. Itt a tisztaság, a higiénia, a megfelelő klíma elsődleges szempont. Belegondoltam: már önmagában az is elég munka, hogy az ember eleget tegyen a szigorú követelményeknek. No, de valamit — valamiért... Palotai József becsületére váljék, a „tiszta tér” után minden tőle telhetőt megmutatott, a sterilizáló berendezéstől kezdve a klímagépházig, készáruraktárig. Nos, minden rózsaszínű festék nélkül becsülettel állíthatom: a Rolitron gyöngyösi gyára belül is impozáns. Lehet, hogy ez már olyan munkakultúra Gyöngyösön, amelyről sok-sok vállalatvezető még csak álmodozik e vidéken...? KorcsogBéla Üzemi higiénia, tisztaság Mások még csak álmodnak róla...
