Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-07 / 28. szám

Hírlap, 1990. május 7., hétfő GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3. Tanuljanak végre a kioktatók Szakmai körökben általános az a vélemény, hogy nagyon kicsi nálunk a megtakarítási hányad. Kicsi abban az értelemben, ahogy az ország vezetői, minde­nekelőtt a bankárok szeretnék. Az emberek nem takarítanak meg forintot, és nem teszik azt a bankba. Miért? Mert több eszük van annál. Ma az a legkevésbé hatékony megtakarítás, amit az emberek betesznek a bankba, vagy amin értékpapírokat vásá­rolnak. Mi a jo megtakarítás? Mindenekelőtt a lakás és a nya­raló, vagyis a családi ingatlan. Ezeknek az ára lépést tart az áre­melkedéssel, azon túl, hogy használják, drágán bérbe lehet adni, ha meghaladja a család igé­nyeit. Egyelőre szűk határok között — de jól jövedelmez a kisvállal­kozásba való befektetés is. En­nek a beruházási célnak igen biz­tató a jövője. Amíg a nagyválla­latok ma legalább kétszer akkora súlyt képviselnek a gazdaságban, mint amire szükség volna, a kis- és középvállalatokban évtizede­kig krónikus lesz a hiány. Ebből fakadóan a nagyvállalkozásokba fektetett tőke hozadéka évtize­deken keresztül messze a kisvál­lalkozásoké mögött kullog majd.rí legrosszabb befektetés azonban a bankbetét. Ez nem­csak azért rossz, mert a bankok pénzének nagy többsége eleve kis jövedelmet biztosító nagyválla­latokban van, de azért is, mert a bankok még nagyon éhesek, nem elégednek meg átlag körüli jöve­delmezőséggel. A lakossági pénzmegtakarításokat teljesen aláásta a pénzügyi kormányzat azzal, hogy megadóztatja a ka­matjövedelmeket. A rövidlátó bürokraták csak azt nézték, ho­gyan tehetnek szert néhány újabb milliárdra, de azt nem, hogy ezzel idővel elvész ennek az adóztatási forrásnak az alapja. Az előbbiek szerint már eleve nem biztosítanak a bankkama­tok versenyképes jövedelmet, hát még ha meg is adóztatják. Akik bevezették a kamatok adóztatását, most csodálkoznak azon, hogy kevés a lakosság pénzmegtakarítása. A lakosság azonban takaréko­sabb mint valaha. A lakossági va­gyongyarapodás nemzetközi vi­szonylatban is kiemelkedő. Erről meggyőződhet az, aki utazik az országban. A családi házak és nyaralók lázasan épülnek. De nemcsak erre jut a megtakarított jövedelemből. Az elmúlt év so­rán 50 ezer, az átlagosnál sokkal igényesebb és drágább autót hoztak be a gazdagabb, hűtő- szekrényt, televíziót, videót, sze­mélyi számítógépet a szerényebb jövedelműek. Nincs rá adatunk, hogy hány százmillió dollárt köl­töttek el a megtakarított pénzük­ből. Meg vagyok győződve, hogy ennek ellenere ma több deviza van a lakosság birtokában, mint a világútlevelek bevezetése előtt volt. Ez nem megtakarítás? Arról is sokat papolnak, hogy a lakosság okosabbra is költhette volna a pénzét. Ez talán igaz. De igaz az is, hogy a kritizálok, a gazdasági élet irányítói eddig mindig sokkal rosszabbul bántak az importkeretekkel, mint a la­kosság. A lakosságot ugyan kö­telességünk tanítani, hogyan használja fel a pénzét, de azt ne vezessük még egyszer be, hogy a pénzzel csak az állami hatósá­f ok, a monopolhelyzetet élvező ülker vállalatok és bankok gaz­dálkodhassanak, mert az sokkal rosszabb. Az is igaz, hogy jobb lett vol­na, ha a lakosság többet költ ter­melő célokra. A túlságosan nagy lakás helyett gépeket vásárol, műhelyt épít. Ezért is azonban elsősorban az illetékesek a fel­elősek. Miért tett megkülönböz­tetést a külkereskedelmi minisz­ter abba, hogy személyautót hoz be valaki vagy szerszámgépet? Ugyanis a legutóbbi ideig az előbbi élvezett vámmentességet. Hibás az adórendszer is. A nem­termelő vagyon adómentes, a ter­melő beruházás azonban nem. Ennél is fontosabb, hogy a ter­melő beruházás forrását be kell vallani, a luxusvilláét nem. Szinte nincs rá példa, hogy az illetékes hatóságok nem a saját és a társadalom érdekei ellen intéz­kedjenek, mégis ők a leghango­sabbak abban, hogy nem az el­képzeléseik szerint alakulnak a dolgok. Siránkoznak, hogy a la­kosság nem az ő érdekeik, ha­nem az általuk deformált egyéni érdeke alapján cselekszik. Sze­rencsénkre! Kopátsy Sándor Sorsjegyek a magyar szegényekért A hazai szegényeket támogató akcióinak megszervezéséhez sors­jegyek árusításával is hozzájárul a Magyar Vöröskereszt. A Vöröske­resztes Világnapra 30 ezer nyereménysorsjegyet bocsátott ki, s az eb­ből befolyt összeget ajánlotta fel az itthoni rászorulók segítésére. A mintegy 400 ezer forint értékű nyeremények — köztük kétsze­mélyes, Prágába szóló repülőjegy — sorsolását május 8-án, a világna­pon tartják. A darabonként 30 forintba kerülő sorsjegyeket a Magyar Vöröskereszt budapesti székházában és az Arany János utcai metró- megállóban árusítják. Ugyancsak a szegényekért gyűjt a Rák Alapítvány: gyűjtőládáit az OTP-fiókoknál helyezte el, hogy azokba május 7-én és 8-án bárki adakozhasson — a magyar szegényekért. Vallásgyakorlás a börtönökben Az igazságügy-miniszter má­jus 1-jén hatályba lépett rendele­té szerint a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak ezentúl részt vehetnek istentisz­teleteken, s lelkészek gondozá­sában is részesülhetnek. Joguk­ban áll, hogy vallásuk gyakorlá­sához szükséges könyveket, kegytárgyakat is maguknál tart­sanak — egyebek között ezt tar­talmazza a Magyar Közlöny 37. számában megjelent ren­delet. Az eh'téltek számára is lehető­ség nyűik egyházi házasságkö­tésre, keresztelésre és temetésre. Jogaik gyakorlása azonban nem sértheti a büntetés-végrehajtási intézet rendjét és biztonságát, ilyen esetben a fogvatartottat el­tilthatják vallása gyakorlásától. Duna-híd Esztergomban Jól jön az újabb hídépítési megrendelés — az Esztergom— Párkány közötti híd felújítása — a Ganz Acélszerkezeti Vállalat­nak, mert még nem heverték ki a nagymarosi erőmű építésének leállítása miatt elszenvedett ki­esést: a múlt évet némi veszte­séggel zárták. A Duna-híd felújítási tervei egyelőre még nem készültek el, a teljes átépítés azonban — mint Bazsó Gyula, a Ganz Acélszer­kezeti Vállalat műszaki igazga­tója az MTI munkatársának el­mondta — mintegy 300 millió fo­rintba kerül. A végleges tervek­től függ az is, hogy a két megma­radt hídnyflás felhasználható lesz-e, vagy le kell bontani. (Az 1895-ben épült híd épen maradt betonpillérei egyébként alkal­masak az új híd megtartására.) A régi rácsos szerkezet helyett azonban felsőpályás, vasbeton­lemezes hidat célszerű építeni, elsősorban korrózióvédelmi okokból. A helyhatósági választások előtt A képviselő-testület és bizottságai (ii/i.) A magyarság legújabb kori történelmének eseményei napjainkra jelentősen felgyorsultak. Átalakulóban van a társadalom, melynek struktúrái az erősödő pártok megjelenésével kezdenek kirajzolód­ni. A gazdasági életben megindult a privatizáció, és remélhetőleg a vállalkozások hozzájárulnak a valós piaci értékviszonyok mielőbbi kialakulásához. Az új gazdasági és társadalmi környezet szükség­szerűen igényli, hogy a közigazgatás minél előbb modernizálódjon, és feleljen meg az új évtized követelményeinek. Ahhoz, hogy ezt vállalhassa, szembe kell nézni a múlttal, és vállalni kell a jövőt. Azt a jövőt, amelyben néhány jelentős fogalmat kell megtölteni teljesen új tartalommal. Ezek közé sorolom, mint legfontosabbakat a hata­lom, a politika és az igazgatás kérdéskörét. A hatalom eredetét az egyre erősödő alkotmányos rend által garantált népfelség elvének kitel­jesedésével látom biztosítottnak. Jelen munkámban a témakör egy jelentős alkotóelemével a hata­lom helyi — önkormányzati típu­sú — megvalósításával kívánok foglalkozni. A politikában az ál­lampárti rendszert plurális, több­pártrendszerű politika váltja fel, melynek hatása egy európai de­mokrácia kialakulását fogja elő­segíteni. A két korábban említett fogalom tartalmi átalakulása már megkezdődött, ezért legfon­tosabb feladatunk, hogy feltár­juk az igazgatás többirányú problémáit. A jogszabályok radikális vál­toztatásával meg kell szüntetni a bürokráciát, és meg kell szaba­dulni a túlszabályozott jogkörök, hatáskörök és gazdasági szabá­lyok fojtogató szorításától. Szükség van egy kisebb létszá­mú, de igényesebb apparátusra, amely biztosíthatja a színvonalas közigazgatási munkát egy haté­konyabb — feladatra orientált — szervezetben. A hatékonyságot csak úgy lehet megvalósítani, ha a szervezetben dolgozók hivatá­suknak érzik a lakosság szolgála­tát, és az igazgatási szolgáltatás gyors és olcsó, rí hatalom és a po­litika letéteményese — helyi szin­ten — az önkormányzatot meg­testesítő testület. Az önkormány­zatnak integrálni kell a hatalom és a politika fogalmát, vagyis úgy kell működnie, hogy kifejezhes­se a település egészének érdeke­it. Ez viszont csak úgy lehetsé­ges, ha az új önkormányzati vá­lasztási törvény lehetővé teszi azt, hogy a politikai pártok jelen­tős szerepe mellett az érdekképvi­seletek, mozgalmak, egyesüle­tek, helyi állampolgári közössé­gek, sőt, esetleg független jelöltek is részesei lehessenek a helyi ha­talomnak. Csak egy sokszínű ér­dekképviselet tudja igazán meg­valósítani és működtetni a köz­vetlen demokrácia fórumrend­szerét, és ellátni az intézményesí­tett hatalom összlakossági kont­rollját. Az önkormányzat akkor tud­ná maradéktalanul ellátni mind­ezen funkcióit, ha az új választási rendszer gyökeresen szakítana a jelenlegi gyakorlattal, és a képvi­selő testület tagjait pártok, szer­vezetek, városrészek /«iákon vá­laszthatnák meg. A független je­löltekre pedig a település összes­sége szavazna. A mai, kiskörzeti választási rendszer csak partikuláris érde­keket tud a testület felé közvetí­teni, megköti a tanácstag gon­dolkodását és döntési kompe­tenciáját. Ma a tanácstag csak önmarcangoló kompromisszu­mok árán tud fölülemelkedni a szűk választói érdekeken akkor, amikor a saját utcáját „kell felál­dozni” a nagyközösség érdeké­ben. Egy jól működő önkor­mányzathoz tehát egy jó válasz­tási törvény megalkotására van szükség. Az új önkormányzat építkezé­sének fontos kérdése a képvise­lő-testület létszáma. Amennyi­ben majd az új választási rend­szer széles körben garantálja az érdekek megjelenését, akkor a jelenlegi 74 fős egri tanácstagsá­got 20-25 százalékkal lehet csökkenteni. A létszámot tovább nem volna célszerű szűkíteni, mert az önkormányzati ügyek je­lentős többségét kitevő operatív hatáskörök címzettjei a bizottsá­gok lennének. Egy Eger nagysá­gú városban a folyamatos műkö­déshez legalább 8-9 bizottságra van szükség. A bizottságok egy részénél alapvető követelmény lesz, hogy csak a képviselő-testü­let tagjaiból álljon, ugyanakkor lesznek olyan bizottságok, ahol viszont az a cél, hogy a téma sze­rint érintettek minél nagyobb számban legyenek képviselve. Természetesen ezekben a bizott­ságokban arra kell ügyelni, hogy a képviselő-testület választott tagjai legyenek túlsúlyban, mert ellenkező esetben a döntésekben nem jutna kifejeződésre a testü­let meghatározó hatalmi pozíci­ója. Megkísérlem vázlatosan be­mutatni, hogy a megjelent ön- kormányzati koncepcióra figye­lemmel hogyan tagozódhat a képviselő-testület bizottsági rendszere. 1. rí gazdaságpolitikai (terve­zéssel, költségvetéssel, városüze­meltetéssel foglalkozó) bizott­ság. A hatáskör felsorolásából kitűnik, hogy ez a bizottság lenne felelős a gazdálkodásért, a város működtetéséért. Ez akkor lenne működőképes, ha legalább 10- 11 választott képviselő-testületi taggal tevékenykedne. 2. Ügyrendi, szervezési bizott­ság feladata lenne egyrészt az ügyrendi tevékenység ellátása, másrészt a jelenlegi vb-től átven­né a testületi ülések előkészítésé­vel kapcsolatos adminisztratív tennivalókat. Kis létszámú (5 fős) bizottságként működhetne. 3. Hatósági bizottság. Az új jogszabályok a bizottság hatás­körébe utalnák azokat az egyedi ügyeket, ahol széles körű mérle­gelésre nyílna lehetőség, és a döntésben jelentős társadalom- politikai tartalom jelenne meg. Ez a bizottság irányítaná az ap­parátus munkáját is. Ebbe a bi­zottságba is legalább 5 fő képvi­selő-testületi tag lenne, lehetőleg olyanok, akik jogi jellegű mun­kakörben tevékenykednek. 4. Számvizsgáló bizottság. Ebben 4-5 testületi tag végezné a pénzügyi, számviteli munka irá­nyítását, gazdája lenne a belső el­lenőrzésnek. 5-6. Iskolatanács és közműve­lődési bizottság albizottsági rendszerben vagy külön-külön bizottságként irányítaná az okta­tást és a közművelődést. Ezek­ben a bizottságokban már helyet kell biztosítani a területen tevé­kenykedő (óvoda, iskola, közép- és felsőfokú oktatás, szülői mun­kaközösségek) képviselőinek. A külső tagok ellensúlyozása érde­kében ide legalább 15-16 fő kép­viselő-testületi tag kellene. 7. Egészségügyi és szociálpo­litikai bizottság. Ebbe a bizott­ságba 5-7 képviselő-testületi tag mellé elképzelhetők a körzeti or­vosi hálózat, családsegítő köz­pont, ESZU, egyházak, nyugdí­jasok, cigányság, a társadalom- biztosítás képviselői. 8. Vagyonfelügyelet. A 4-5 fős testületi tag mellett ott kell legye­nek az IKLV, a közműtulajdono­sok, lakásfenntartó szövetkeze­tek képviselői. Ennek a bizott­ságnak lenne a feladata az ön- kormányzati, városi vagyon fel­ügyelete, a vagyonkezelő szerve­zet elvi irányítása. Ellátná a va­gyonkezelés lakossági kontrollját. 9. Társadalompolitikai bizott­ság (választmány). Ennek a szer­vezetnek nem lenne önálló dön­tési és irányítási jogköre, de fon­tosságát az bizonyítja, hogy a bi­zottságok között koordinálni kell, meg kell teremteni a város egészét érintő összhangot. En­nek a bizottságnak tagjai lenné­nek a bizottsági elnökök és a pártfrakciók kepviselő-testületi vezetői. Ez a bizottsági struktúra tehát azt igényli, hogy a képviselő-tes­tület legalább 50-60főből álljon, de egyben azt is jelenti, hogy ak­kor mindegyik képviselő-testü­leti tag valamelyik bizottságban tevékenykedne, rí testület ren­delkezne a város gazdasági, tár­sadalmi életét döntően meghatá­rozó legfontosabb jogkörökkel. A többi, főleg operatív jellegű jogkört a bizottságok gyakorol­nak. Ez azt jelentené, hogy a bi­zottságok egy részének legalább havonta üléseznie kellene ahhoz, hogy a város folyamatos működ­tetése biztosítható legyen. Ter­mészetesen a jövőben lesznek olyan feladatok, amelyekben ru­galmas döntési rendszert kell ki­alakítani. A vállalkozások élén­külése, az önkormányzat vagyo­ni érdekeltsége, a helyi bevétel- források növelése megköveteli az üzleti életben elengedhetetlen gyors intézkedéseket. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha reális összeghatárok megjelölésével a testület kidolgozza a megfelelő döntési szinteket. Följogosíthat­ja például a polgármestert egy bizonyos összeghatárig a kötele­zettségvállalásra, majd ezt emel­ve biztosítana jogkört a bizottsá­goknak, és végül egy meghatáro­zott összegen túl magának tarta­ná fenn a döntési jogkört. (Folytatjuk) Dr. Gyula Zoltán Az elnök monológja Tőke vagy víz önti el a recski bányát? Nemrégiben lapunk munka­társai Egercsehiben jártak, ahol munka nélkül maradt bányá­szokkal beszélgettek arról, mi­képpen látják a saját jövőjüket. A recski bányában hasonló cipő­ben járnak, az üzem működését „tartósan szüneteltetik”, s jelen­leg azért folyik a harc, hogy a külföldi tőke lehetőleg minél ha­marabb szemet vessen rájuk, s ne kelljen vízzel elárasztani a vája- tokat, azaz bezárni a bányát. Eb­ben a tárgyalássorozatban vállal szerepet Gagyi Pálffy András, aki már az Ipari Minisztérium­ban dolgozva is Recsk ügyével foglalkozott, most pedig a bánya igazgatóhelyettese, valamint a helyi Hungarocopper Részvény- társaság elnöke. Ő kereste meg szerkesztőségünket, s kérte hall­gassuk meg, ők hogyan látják a cégük jövőjét. Az alábbiakban tehát az ő nézeteit olvashatjuk. "Nyilvánvaló, hogy amíg évi kétszázmillió forintot lehetett fi­zetni állagmegóvásból Recsken, és nem kellett piackutatás meg technológiai fejlesztés, csak el kellett költeni a pénzt, addig ez nem igényelt különösebb telje­sítményt. Sok embernek kedve­ző volt ez a szituáció, élüzem volt a rézércmű, és nagyon jól élt a budapesti központ is és a helyiek is. Akik ebben a környezetben jól meg voltak fizetve, azok nem vágyakoznak olyan körülmé­nyek közé, amelyekben fesze­sebb teljesítményt követelnek tőlük. Jelenleg hozzávetőlegesen ötven főt kell elbocsátanunk, de ha nem sikerül külföldi tőkét sze­rezni, akkor ez mindenkire vo­natkozik. A mostani helyzet el­sősorban a túlméretezett admi­nisztrációra vonatkozik. De mondok néhány előzményt: 1982-ben a bánya megkezdett feltárását és kutatását leállítot­ták, mert az állami beruházási keretek már ezt nem fedezték, s nagyobb politikai erő sem állt Recsk mögött. Ráadásul 1987-ig nagyon alacsony volt a világpiaci ár, s így gazdaságtalanul műkö­dött a bánya. Ha annak idején a pénzügyi kormányzat elfogadja az általunk prognosztizált ára­kat, akkor a bánya évi 200 millió dollár bevételt hozna. 1988-ban — mivel akkoriban felmerült, hogy a bányát be kell zárni — írá­sos javaslatot tettem a miniszter illetékes helyettesének, hogy mérje meg a tőke is ennek a va­gyonnak az értékét, ne olyanok, akik személyes szeszélyeik alap­ján adnak például pénzt egy mongóliai volframbányához. Ezen kívül még azt is ajánlottam, hogy adják oda a bányát egy ma­gyar vállalkozásnak, amely eb­ből üzletet tudna csinálni. Az öt­let annak ellenére, hogy meg­döbbenést is keltett, megtetszett a Tervhivatal vezetőinek, csak­hogy nem akadt jelentkező. Az önállóság kérdésében rengeteget kellett agitálni a recski kollégá­kat, hogy nincs más út, bár az még mindig kevés volt egy jelen­tős lépésnek. A kormány tavaly augusztusban úgy döntött, hogy fél év lehetőséget ad külföldi tár­gyalásokra. No, ez igen szűkös határidőt jelentett, ugyanis ko­rábban egyáltalán nem történt semmi. Nem volt egy olyan bankképes tanulmány amellyel elő lehetett volna állni, és a szak­emberek jelentős része is távo­zott. Ebben az időszakban je­lentkezett a Borsodi Ércelőké­szítő Mű, akiknek az emberei fel­térképezték a helyzetet, és part­nereket kerestünk egy gazdasági társasághoz, mivel ők láttak Recskben fantáziát, sőt hajlan­dóak voltak 105 millió forint készpénzzel beszállni, így alapí­tottunk egy részvénytársaságot. Nekünk már nem csak tárgyalni van jogunk, hanem az esetleges külföldi partnerrel szerződést is kötni. A határidőnk kicsi, bár a kormány nem döntött a bezárás­ról, ami azt jelentené, hogy min­den épen marad, de a vájatokat vízzel árasztják’el, ami nem zárja ki azt, hogy a későbbiekben ott termeljenek. Addig tudunk tár­gyalni, ameddig ez nem történik meg, s ez gyakorlatilag nem je­lent egy évet sem. Ezalatt az idő alatt semmi olyat nem csinálunk, ami jóvátehetetlen károkat okozna. A külföldi érdeklődés ahhoz képest, hogy egy kis válla­lat szervezi a kapcsolatokat, elég jó. Ami bizonytalanná teszi őket, az az a tény, hogy nem eléggé biz­tosak a magyar törvények állan­dóságában. Másrészt természe­tes módon saját maguk akarnak Gagyi Pálffy András (Fotó: Gál Gábor) meggyőződni mindenről, amely­ben még érezhető a korábbi rendszer hatása is. Amennyiben mégsem tudnánk ezt a törekvé­sünket megvalósítani, úgy mó­dot szeretnénk találni arra, hogy meglévő eszközeinkkel valami­lyen más vállalkozásba kezd­jünk. A létszámleépítés elsősor­ban továbbra is az adminisztratív dolgozók körében lesz számotte­vő, hiszen a fizikai munkásokra reméljük szükségünk lesz a ké­sőbbiekben is. Magam nemrégi­ben arra az elhatározásra jutot­tam, hogy az rt. elnökeként ka­pott honoráriumból egy alapít­ványt hozok létre, amellyel a Recskről továbbtanulni szándé­kozó fiatalokat kívánom támo­gatni, abban a reményben, hogy felhívásomhoz mások is csatla­koznak. Azért is tartom fontos­nak ezt, mivel én is régi recski di­ák vagyok.” Lejegyezte: Kovács Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom