Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-07 / 28. szám
Hírlap, 1990. május 7-, hétfő 4. Ion Iliescu ellen tüntetnek Kolozsvárott Jelentés a választás előtti napokról Romániából Aki mostanság Romániába készül, próbál mindenről tájékozódni, mielőtt útnak indul. Számit a meglepetésekre. Az április 30-i látogatásunk sem volt izgalomtól mentes. Nem célom ezúttal, hogy a magyarellenes hangulatról tájékoztassam az olvasókat, pedig volt benne részünk ezúttal is elég. Március végére némiképpen konszolidálódott a helyzet. Magyart, s románt most egy dolog izgat legfőképpen: a május 20-i választás. Nagy a szervezkedés, tervezgetés mindenfelé: újságok lapjain, transzparenseken, székházakban, sportcsarnokokban, utcákon és tereken. Kolozsvár főterén hangos tömeg fogadott bennünket. Nem volt olyan nagy és félelmetes, mint a március 19-én Marosvásárhelyen, mégis kicsit félszegen mertük megközelíteni. A transzparensek, melyek Mátyás király szobrának talapzatát elfedték, ezúttal nem tartalmaztak magyarellenes uszító szövegeket. Céltáblájuk egy hete: Ion Iliescu és a Nemzeti Megmentési Front (NMF). A fehér vászonra írt mondatok így puffognak: „A KOMMUNIZMUSNAK CSAK EGY ARCA VAN, AZ IS PISZKOS! VISSZA A SZOVJETUNIÓBA! TEGNAP TEMESVÁRON, MA AZ EGÉSZ ORSZÁGBAN! FELHÍVÁS TEMESVÁRRÓL: ÉBRESZD,URAM AZ ORSZÁGOT! LE A KOMMUNISTÁKKAL, LE AZ AKTIVISTÁKKAL, LE A SZEKURISTÁ KKAL - TI ALÁZTATOK MEG MINKET! LE A KOMMUNISTA KORMÁNNYAL!" A hangosbemondó néha letérdelted az embereket, hogy buzgó imádsággal mondják a Miatyánkot. Aki állva marad, ráordítanak. „ Te kommunista vagy, azért nem térdelsz le?” Próbáltam megtudni, hogy a választáson indulni kívánó mintegy 80 (!) párt közül melyik szervezte az itteni románok megmozdulásait, de nem kaptam rá biztos választ. Az látható volt, hogy többnyire fiatalok mozgatják az embereket, de ábrázatuk azt is elárulta, hogy nem verte meg az isten őket magas intellektussal. Négy-öt mérvadó pártról beszélnek, melyek eldöntik majd a versengést: NMF, Vatra, Liberális Párt, Nemzeti Parasztpárt, RMDSZ. Hírek szerint az NMF koalícióra lép a Vatrával. A magyarok semmilyen más szervezettel nem szövetkeznek. Most pedig néhány vélemény azoktól az Erdélyben élő magyaroktól, akiknek közelében történik a zavarosban való halászás. Választási plakátok és jelszavak Tényleg ilyen zavaros a helyzet? Markó Béla költő, Marosvásárhely: — A választásokat sajnos, manipulálják. Egyszerűen lefelejtik a magyarokat a listáról, aztán majd hiába mennek szavazni. Negyedikén lejár az ellenőrzés határideje is. Három szenátori és tíz képviselői hely megszerzésére számítunk. Az NMF — győzelme érdekében — mindenre képes. Úgy hírlik, koalíciót ajánl a Vatra Romanescanak. Iliescu tekintélye napról napra romlik a magyarok körében. Szerintem ez az ember a hatalombirtoklás érdekében még a katonai diktatúrát is bevezetné. Kérdésedre válaszolva azt mondhatom, hogy a magyarországi magyarok és a nyugaton élő magyarok esetleges Iliescu-ellenes tüntetése semmi kárt nem okozna az Erdélyben élő magyaroknak. Szilágyi István író. Kolozsvár: — Iliescu nagy tömeg támogatására számít. Mindazokéra, akiknek szükségük van egy atyára, aki megóvja őket a munkavégzés gyötrelmeitől, teljes foglalkoztatottságot és pénzügyi stabilizációt ígér. Az RMDSZ nem akar társulni az NMF-el. A Liberális Párttal pedig kisebbségben lennének. Ráadásul azok is csupa „színjátszó” emberekből állnak. A választások menetére külső tüntetéssel nem szabad hatni. Még majd ügy fordítanák le a románok, hogy mi biztattuk fel a külföldi magyarokat az Ili- escu-elleni megnyilatkozásokra. Magyari Lajos költő, Sepsiszentgyörgy: — A jelentősebb román pártok most még kevergetik a kártyát, sok minden van abban a pakliban. Iliescu ígérget a Vatrá- nak, de csak addig, amíg támogatják, s aztán lépésről lépésre próbál majd megszabadulni tőlük. — így gondolja ő! A Liberális Párt vezetője szimpatizál a magyarokkal, de mi senkivel nem akarunk koalíciót, csak a kisebbségi nemzetiségi csoportokkal. Ha a magyar nyelvű cigányok is ránk szavaznak, 30 parlamenti, és 10 szenátori helyre számítunk. Fontos, hogy május 20-ig ne legyen magyarellenes kirohanás, amely távoltarthatja a magyarokat a szavazóumáktól. Ha bármi szélsőséges megnyilatkozás csökkenti támogatóink számát, úgy teljes bojkottot hirdetünk, nem megyünk szavazni. Ennek pedig nemzetközi visszhangja lenne. Ötvenezer szavazat kell a szenátusi képviselethez, és 35 ezer a parlamentihez. A pártok mindent megtesznek a tömegek megnyerése érdekében. Meggyőződésem például az, hogy március 20-a után Iliescu azért reagált úgy a marosvásárhelyi eseményekre, ahogyan reagált, mert nem akarta pártolóit elveszíteni. A katonai diktatúra bevezetése ránk nézve katasztrofális lenne, mert a vezérkar a legsovénebb elemekből áll. Sajnos a tüntetésekkel semmi meg nem oldódik. Félő, hogy a temesvári kiáltványban megfogalmazott 8-as pont melletti tüntetések ellen- forradalomba torkollnak. Temesvár elszigetelődhet. Szenátorként Király Károlyiés Kozso- kál Károlyt indítjuk, képviselőnek Domokos Gézáiés Szilveszter L aj őst. Az RMDSZ sikere érdekében ezekre a hetekre a Háromszék című folyóiratot átadtuk az RMDSZ-nek. Fontos, hogy saját erőből oldjuk meg ezeket a heteket. Minden külső megnyilatkozást el kell halasztani a választás utánra. A magyar- országi kormánynak mielőbb fel kellene venni a kapcsolatot Iliescuval és a Liberális Párt vezetőségével — taktikai okokból. Látható tehát, hogy igen nagy feladatok várnak mind a Romániában élő magyarokra, és mindazokra, akik szívvel-lélek- kel támogatni szeretnénk a választásokon induló Magyar Demokrata Szövetséget. Húszadikáig mindenképpen türelemre van szükségünk. Addig várunk, izgalommal várunk... Sziki Károly Az én filmem Született július negyedikén Néhány hete még, amikor elhatároztam, hogy legnagyobb filmélményeimet megosztom Önökkel, ügy véltem, erre nem sűrűn adódik alkalom. A hazai filmforgalmazást elárasztották az akció- és karatefilmek (igyekszem szalonképes jelzőket alkalmazni) és egyéb „csemegék”. Ezeknek a többsége afféle szellemi rágógumi. Ami azonban örvendetes: egyre több „jó moziban” is van részünk. Mégiscsak van annak valami haszna, hogy a kultúrát ismét kezdjük áruként kezelni. Aki képes elválasztani az ocsut a búzától, az értékest az értéktelentől, jól jár. Nemigen volt példa arra a korábbi években, hogy egy friss Os- car-dijas filmet, már két-három hét múltával elkezdtek volna vetíteni a hazai mozikban. A Született július negyedikén tehát kivétel, s remélhetően nem az egyetlen, hanem egyre több ilyen eset fordul elő a továbbiakban. Beszéljünk inkább a filmről és Tom Cruise-ről,a Ron Kovi- cot, a főhőst alakító színészről, akinek ez valódi igazi és jogos kiugrás volt,s az amerikaiságról, és a nemzeti önismeretről. A minap hallhattunk nyilatkozni a rádióban egy fiatal lányt, aki megosztotta velünk az élményt, milyen amerikai állampolgárrá válni. „Először is le kell vizsgázni történelemből, földrajzból- mondta- és végül tréfásan megjegyezte: „a jövőben valószínű nem szidhatom az amerikaiakat.” Furcsa dolog ez a nemzethez tartozás. Amerikában- úgy vélem- mindig is ügyeltek arra, hogy ez az érzés a fiatalokban erős legyen. Erről szólt, meg szól az egész nevelési, oktatási rendszer. Meg arról, hogy aki amerikai, csak sikeres, magabiztos lehet: egyszerűen illik elsőnek lenni mindenben. S aztán ez a magát erősnek és nagynak tartó, magabízó nemzet hidegháborús demagógiával belehajszolja fiait egy igazságtalan és értelmetlen háborúba Vietnamban. 5 az átvert ifjak elmennek, s rájönnek, hogy a „ vörös rém ” helyett ártatlan kicsi embereket és gyerekeket kell gyilkolniuk a saját szülőföldjükön. S akik ezt túlélik testileg és lelkileg megnyomorodva térnek haza, hogy aztán rádöbbenjenek. Az amerikaiak nem tudnak mit kezdeni ezzel az áldozattal, s nagyon kellemetlen, hogy ezek a félkarú, féllábú, nemzőképtelen fiatalemberek itt vannak közöttük. Nem egy, és nem két film készült már Vietnamról, s a maga módján valamennyi a szembenézést szolgába. Egyik sem volt, egyik sem tudott ennyire őszinte lenni. Mindamellett, hogy ez a feldolgozás is megmaradt nagyon látványosnak és nagyon amerikainak (az emberi mélypontról, a háborúellenes küzdelemben végül mégiscsak felmagasodó hős, Ron Kovic története végül hepienddel zárult), de hát- borzongató volt. Hátborzongató volt, mert nem kímélt bennünket a testi és lelki szenvedés elemző részleteitől, mert tudjuk, hogy egy elő személy „élménybeszá- molóján”alapul, s mert az ügyeletes amerikai sztárból, a Rain man még bűbájos, könnyed fickójából most igazi művész lett. (Vette a fáradságot, s belülről építette fel szerepét). Az emberi önismeret próbája; a valóságnak megfelelően, reálisan szembenézni vétkeinkkel, bűneinkkel. Csak azután jöhet a feloldozás. így tesz a filmbeli Kovic is akkor, amikor felkeresi annak a baj társának családját, akit tévedésből ő lőtt le.( S mintegy ellenpontként: ott van a katolikus és hazafias lózungoktól elvakult anya, aki nem képes beismerni tévedését, inkább fiát tagadja meg). A nemzeti önismeret próbája, elkészíteni és a világ előtt vállalni egy ilyen filmet, mint az Oliver Stoné. Ehhez a fajta kiegyenesedéshez egy olyan kis nemzetnek is megvan a lehetősége mint a miénk. Jámbor Ildikó Kiállítás a győzelem napja alkalmából A fasizmus feletti győzelem 45. évfordulója alkalmából fotó és dokumentumkiállítás nyílt a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány házában. A szovjet hadsereg harcaiban részt vett magyarok antifasiszta tevékenységét nyomon követő bemutatót május 14-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A tablókon a látogatók nyomon követhetik az ország hadba lépését, a magyar partizánoknak a bijanszki erdőben és a Kárpátokban kifejtett tevékenységét, valamint a Szovjetunió hadifogolytáboraiban kibontakozott antifasiszta mozgalmak tevékenységét. Tájékozódhatnak továbbá a magyarok részvételéről a Vörös Hadsereg harcaiban. A tárlaton a magyar antifasiszta fegyveres ellenállás ismert hősei mellett láthatják Maiéter Pált, az egykori magyar— szovjet ejtőernyős partizánosztag parancsnokát, illetőleg Dál- noki Miklós Bélát, az 1. magyar kárpáti honvédhadsereg parancsnokát. A német nyelv kiváló tanára volt Lemle Rezső Egerben Lemle Rezső 1892-ben született Ferenchalmon. Az egyetemen magyar-német szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Pályáját 1915. november 1-jén kezdte el. A Dobó Reáliskolába a Jászberényi Állami Fő- gimnázimból került, ahol rendes tanári állását 1918. április végén foglalta el. Egerben szaktárgyait tanította. Heti óráinak száma 13-tól 21-ig váltakozott. Óráit kezdettől fogva magas színvonalon látta el. Különösen a német nyelvet oktatta kitűnően. Szaktársai számára tárgyaiból gyakran tartott bemutató órákat. Mint a német nyelv és irodalom kiváló tanárát a vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1938- 39-es tanévben megbízta a miskolci tankerületben a német nyelvi szakfelügyelet ellátásával. Ez irányú tevékenységével felettes hatósága nagyon elégedett volt. Erre a feladatra 1945 után is alkalmasnak találták. Ide helyezése után ő lett a tanári könyvtár őre, a Bajza József Ifjúsági Önképzőkör vezetőtanára, illetve tanárelnöke. E funkciót évtizedeken keresztül, még 1945 után is betöltötte. Az önképzőkör élén a diákokkal együtt több jeles ünnepséget szervezett. 1929-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem halálának 300. évfordulóját, 1932-ben Goethe német költő halála 200, Arany János halálának 50. évfordulóját ünnepelték meg. 1934- ben került sor Madách Imre halálának 70. évfordulója, 1935- ben pedig Horátius nagy római költő 2000. születési évfordulójának megünneplésére. Nem volt idegen tőle az ismeretek terjesztése sem. Különféle kulturális egyesületekben, egyházi rendezvényeken több előadást tartott, főként a magyar irodalom klasszikusairól. írói tehetséggel megáldott tanárként színművet írt Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája című regényéből, amelyet az önképzőkör színjátszói az 1926-27-es tanévben sikerrel mutattak be. A következő tanévben pedig Zsuzsukin című egy- felvonásos bohózatát mutatták be nagy tetszés mellett. Vérbeli tanárként fiatal korától kezdve végzett tudományos kutatómunkát, különös tekintettel a német nyelv és irodalom oktatására. Módszertani munkássága rendkívül gazdag. Túlzás nélkül tekinthetjük őt a német nyelvvel foglalkozó módszertani irodalom jelentős nagyságának, akit az utókor sajnos már mára elfeledett. A német nyelv és irodalom oktatásával kapcsolatos módszertani tapasztalatait a 30-as évek közepétől kezdve írásba öntötte. Ilyen jellegű tanulmányait 1944-45-ig az országos Középiskolai Tanári Egyesület Közlönyében, a Cselekvés Iskolájában, a Nevelésügyi Szemlében, a Protestáns Tanügyi Szemlében, a Magyar Pedagógiában tette közzé. Módszertani tapasztalatainak felhasználásával két önálló munkát is közreadott. 1937-ben jelent meg: hogyan valósítható meg a német beszédkészség elsajátítása az iskolában? című könyve, az 1943-44-es tanévben pedig: A stílusépítés módszere című munkája. A már említett folyóiratokon kívül publikált az Evangélikus Életbe, a Felső-Magyarországi Tanügybe. írói tehetségét nemcsak az önképzőkör által előadott alkotásai bizonyítják, hanem novellái is. Például az 1924-25-ös tanévben a Visszatérés című novelláját olvasta fel a Gárdonyi Társaság ■xm* . ■{d%ÍZ»&4A*> Z<# «VW.í | :'.i3*ii ; 1 kiíMbao, V j "J'4 , V; l.KVU; Jfv S v, z JM. - ' ■;%//, < *í hatvani ülésén. Az 1926-27-es tanévben ugyancsak Hatvanban: Egy különös leányzó című elbeszélését adta elő. Magas színvonalú oktatónevelő és tudományos munkája mellett más tudóstanár társaihoz hasonlóan ő is széleskörű társadalmi tevékenységet fejtett ki. Már alapításának évében rendes tagja lett az Egri Gárdonyi Társaságnak. Éveken keresztül ellátta a társaság pénztárosi teendőit is. A 20-as évek végén választmányi taggá fogadták. A 30-as évek elején megválasztották a helyi állami elemi iskolák gondnoksága és számvizsgáló bizottsága tagjának. Mint az evangélikus egyház hűséges fiát tanácstaggá választotta egyházközsége, sőt a nyíregyházi egyházi főhatóság háromtagú bizottságának is tagja lett. 1945 után még hosz- szú évekig oktatott. 1956-ban ment nyugdíjba. Halála után földi maradványait a Kisasz- szony temetőben hántolták el. Megérdemelné, hogy módszertani hagyatékát minél előbb feldolgozzák az arra illetékes szakemberek. Szecskó Károly
