Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-19 / 39. szám
HEVES MEGYEI I. évfolyam, 39. szám ÁRA: 1990. május 19., szombat 5,30 FORINT FRESKÓK KÖZÖTT, EGY VÉN KASTÉLYBAN Az Ahnássy-kastélyt a helyi tanács a park ősi fái alá varázsolt új, impozáns iskola kiegészítőjének szánja (3. oldal) MIT KELL TUDNI A TÖRTÉNELEMÉRETTSÉGIN ? .....minden azon múlik, hogy ki kérdez..." (3. oldal) Á LLATI DOLGOK „...nászra gyűlnek össze az egyébként magányosan kóborló viperák..." (7. oldal) „KORMOZÓDIK" A KÉMÉNYÜGY „...a vállalat igazgatója téves, nem ellenőrzött véleményt adott..." (16. oldal) A törvényhozás számos vezető' személyiségével tárgyalt — Látogatás az Amerika Hangja szerkesztőségében — Kitüntetés Tom Lantosnak Göncz Árpádot fogadta Bush elnök Emlékszoba-avatás a múzeumi világnapon Vitkovics újra otthonra lelt Egerben A megnyitó szereplői: Vujicsics Sztoján és Bárdos Margit Az amerikai törvényhozás sok vezető személyiségével folytatott megbeszéléseket csütörtökön Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök. Elsőnek George Mitchellel, a szenátus demokrata párti, illetve Robert Dole-lal, a testület republikánus tagozatának vezetőjével, majd a szenátus külügyi bizottságának tagjaival találkozott. Pénzügyi gondok, feszültségek jellemezték 1989-ben Heves megye termelőszövetkezeteinek és társulásainak munkáját. A szélsőséges időjárási körülmények ellenére összességében nehéz, de eredményes esztendőt zártak. Ez csendült ki a Heves Megyei Szövetkezetek Érdekvédelmi Szövetségének tegnap Egerben tartott küldöttközgyűlésén. A testület egyperces néma felállással adózott a közelmúltban elhunyt elnöke, dr. Pálos Lóránt emlékének. Ezután Szabó József, a szövetség titkára fűzött szóbeli kiegészítést a közös gazdaságok múlt Az utóbbiak között volt Claiborne Pell, a bizottság elnöke, Richard Lugar, Edward Kennedy, Paul Sarbanes és több társuk. Az igen szívélyes, baráti hangú eszmecseréken — hasonlóan a korábbi, képviselőkkel folytatott megbeszélésekhez — az államfő tájékoztatást adott a magyar belpolitikai helyzetről, az ország új, demokratikus vezeévi tevékenységéhez és az idei tervfeladatokhoz. Aktualitásokról beszélt, az új földtörvénytervezetről és a szövetkezeti vagyon nevesítéséről. Kiemelte a belső vállalkozási formák terjedését a nagyüzemekben. Ezt vita követte. Felszólalt többek között dr. Eleki János, a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetségének főtitkára is. Azt hangsúlyozta, hogy azérdek- képviselet a jövőben a szövetkezeti tagok foglalkoztatásának megőrzésében igyekszik kifejteni leginkább tevékenységét. A küldöttközgyűlés állást foglalt az új földtörvénytervezetről és a vatésének külpolitikai elgondolásairól. Szó volt arról, hogy milyen támogatást igényel és kaphat Magyarország. Göncz tiszteletére ebédet adott Bruce'Gelb, a kormány tájékoztatási hivatalának elnöke. Jelen voltak a szervezet irányítói, valamint vezető kormánytisztviselők a Nemzetbiztonsági Ta- (Folytatás a 2. oldalon) gyonnevesítésről, amelyet a közeljövőben közzétesz. A küldöttek titkos szavazás után egyhangú többséggel a szövetség elnökének választották Vágó Józsefet, a hatvani Lenin Termelőszövetkezet elnökét. Új szövetségi tagnak pedig Szabó Ferencet, a vámosgyörki Barátság Termelőszövetkezet elnökét. Döntöttek a szövetség idei költségvetéséről, az elnökség, valamint a küldöttközgyűlés munkatervéről is. Végezetül elköszöntek Tóth Mihálytól, a Teszöv korábbi elnökétől, aki nemrég nyugállományba vonult, és több mint két évtizeden át irányított. — Születésének 200. évfordulója után még 12 esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Eger szülötte, a szerb nemzetiségű Vitkovics Mihály költő, szülőhelyén igazán újra otthonra leljen. Ezekkel a gondolatokkal ajánlotta figyelmébe a megjelenteknek dr. Lőkös István egyetemi tanár azt a kiállítást, amelyet tegnap délután nyitottak meg Egerben. Hosszú előkészületek után került erre sor. A múlt év őszén időszaki képzőművészeti tárlatokkal nyitotta meg kapuit a felújított Vitkovics-ház azzal az ígérettel, hogy ez a hely a későbbiekben állandó irodalmi múzeuma lesz az egri származású alkotóknak. A közelmúltban Kálnoky László irodalmi hagyatéka kapott egy szobát, s most a Dobó István Vármúzeumban és a Megyei Könyvtárban őrzött emlékekből, kiadványokból, valamint Vujicsics Sztoján írónak, az MTA Irodalomtudományi Intézete munkatársának személyes tulajdonában lévő dokumentumokból állt össze az egri Vitko- vics-emlékszoba anyaga. Dr. Lőkös István készítette a kiállítás forgatókönyvét, Vujicsics Sztoján — aki egyben a Magyar — Jugoszláv Kulturális Együttműködési Vegyes Bizottság tagja — lektorálta és rendezte a hagyatékot. A kiállított kéziratok, nyomtatványok, Vitkovics-mű- vek különböző kiadásai mellett néhány korabeli bútor, berendezési tárgy idézi fel a két nyelven alkotó költő életművét. Olyan ritkaságok is megtekinthetők, mint az egykor Vitkovics tulajdonában lévő, 1764-ből származó, Velencében nyomtatott könyv, vagy az a portré, amelyet 1878-ban a költő születésének 100. évfordulójára festettek egy korabeli metszet alapján. A 200. évforduló alkalmából kiadott breviárium is ott van a tárlókban, s természetesen Vitkovics szerb népköltészeti fordításai, saját versei és nyelvújító munkásságának bizonyítékai. Tegnap délután 4 órakor Vujicsics Sztoján mondott bevezető szavakat az emlékszoba átadásakor: — Vitkovics Mihály személye és műve irodalom- és művelődéstörténeti köztudatunkban régtől fogva a magyar — szerb irodalmi kapcsolatok jelképévé vált. A halála után eltelt több mint másfél évszázad során még kedves versengés is folyt, vajon melyik irodalom mondhatja több joggal a magáénak. Aligha kétséges azonban, hogy életművét csak szerves egészében és kettős kötődésének párhuzamában értékelhetjük. Európai térségünkben alapvető és biztató változások időszakát éljük. E nagy felszabadító megújulás ösz- szetett folyamatában a közfigyelem hangsúlyosan fordul kelet- közép-európai régiónkban a nemzetiségi lét megannyi megoldatlan, sürgető kérdése felé. Aligha kétséges, hogy térségünk nemzeti kisebbségeinek régi problémáit csak az itt és együttélő, történelmileg egymásra utalt nemzetek és nemzetiségek kölcsönös és nyílt, őszintén egymást becsülő és tiszteletben tartó együttlétével tudjuk jól és hihe- tően, végérvényesen megoldani. Nem utolsósorban szellemi értékeink és nemzeti hagyományaink kölcsönös megbecsülésének szellemében. Évszázadokon át Eger volt az a legészakibb pont, ahol élt és virágzott a szerb szórványnemzetiségek kicsiny közössége. Ebben az emberöltőben e fogyatkozó közösség utolsó tagjai is kihaltak. Maradt a Ráchegy, a Ráckapu, a Ráckút, és a páratlan értékű, kivételes szépségű, tehetős megalkotóinak művészet iránti fogékonyságát tanúsító Ráctemplom. Maradt tehát az emlék és az emlékezet. Eger városa Vitkovics Mihály emlékének idézésével nemcsak nagy szülötte iránti tiszteletéről tesz tanúbizonyságot, de meggyőző példáját adja annak is, mint kell megbecsülni a történelmi és sorsközösségben élő nemzetiségek közös szellemi értékeit és hagyományát. A megnyitó gondolataihoz illeszkedett az a vers, amelyet Bárdos Margit színművész tolmácsolt: az Életfilozófia. Az ünnepség vendégeit Bak Józsefné, a ház vezetője egy zenés irodalmi emlékműsorra invitálta, melyet Pálffy Zoltán és Bárdos Margit egri színészek adtak elő. Pethő Károly és együttese a költő korát idéző dallamokat és szerb népdalfeldolgozásokat játszott. A hét végén további nemzetiségi rendezvényekre is sor kerül. Branyiszláv Brborics, a Szerb Köztársaság kulturális miniszterhelyettese is vasárnapra jelezte érkezését, amikor egyébként hagyományos szerb búcsú lesz, és több száz nemzetiségire számítanak. J. 1. 99Aa múltat végképp eltörölni...” Mottó: „Öntsünk tiszta benzint a tankokba...!” (Megyesi Gusztáv) Napok óta csak az Intemacionáléra gondolok, lassan, meg-meg állva. Fülemben az a dallam, ujja- im hegyével kopogom a ritmust, és mormolom a szöveget is, hogy: „Aa múltat végképp eltörölni, rabszolgahad indulj velünk, a Föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk, s minden leszünk...” (zene). Már ebből a kis részletből nem is annyira a rab- szolgahad.az érdekes (persze az is), hanem az, hogy a múltat végképp eltörölni. Ez, a mindenkori új idők hajnalát bevezető mondat mostantól kézzelfogható, konkrét jelentést hordoz. Megjelent a Minisztertanács ^22/1990. MT.) rendelete, amely lehetőséget kínai a személyzeti (káder) munka megújítására. A jövő demokratikus személyi adatlapjáról ugyanis törölni lehetséges oly rovatokat, mint: párt- és tömegszervezeti iskolai végzettsége, párt- és társadalmi tevékenységre vonatkozó adatok, valamint, hogy házastársa párttagságának kelte. Törölni kell a születési évet, hónapot, napot, ezt én magam ugyan nem értem, de mit lehet tudni ezt előre: talán ezt is jobb elfelejteni. Külön ajándék, hogy az érintettek minden további nélkül visszakapják önéletrajzukat — átírás céljából. A szövegből ki lehet húzni szabadon, részeket át lehet írni, egyáltalán: mindent lehet. Úttörő helyett cserkészt, MSZMP helyett mást, KISZ helyett Fideszt, s így tovább. (Amennyiben ez megoldható, akkor az ember a saját édesanyját azért ne tagadja le.) Ez a rendelet nagy jóindulatra vall, tálcán így még nem kínálták fel a múlt átírásának lehetőségét. A békés átmenet jele. Le kell tehát ülnünk egy csendes szobában vagy konyhában, ajtót becsukni, magunkra zárni, egyedül maradni és koncentrálni... Koncentrálni, amekkorát még soha. Úgy kell most emlékeznünk, hogy világossá váljon a legbalgább személyzetis előtt is, hogy mi tulajdonképpen már akkor is... A jelképes személyzetis mindent el fog hinni nekünk — ezt ne feledjük! —, hiszen mi is emlékezünk őrá, érdekeink közösek, fantáziánkat engedjük hát szabadjára. Bátorság plusz képzelőerő egyenlő hatalom. Úgy kell visszanéznünk, onnét előre, innét meg visszafelé, hogy látszódjon: mi már akkor aktív alakítói voltunk az eseményeknek: rendőr ütött minket a Lánchídon (szemtanúk és harcostársak felsorolása), továbbá illegális nyomdák megemlítése, házkutatások plasztikus leírása, stb. Jövőre körülbelül annyian leszünk a „mozgalomban”, mint amennyien az antifasiszta ellenállók és a fegyveres partizánok voltak 1945 után. A kellékek most persze egészen mások, hazudni nem is szükséges. Csak okosan emlékezni, azt szükséges. (- Te nem voltál Lakitelken? Tényleg nem? Na, gondolkozz...!) Én magam például AKKOR ott voltam Lakitelken. Ott horgásztam a barátaimmal. Igaz, nem teljesen Lakitelken, hanem inkább Tőserdőn, de Lakitelekre jártunk be náponta húsért meg Hubertusért. Ezt akár bizonyítani is tudom, a boltos ma is emlékszik rám. No, hát ott a Tisza-parton, amikor a harcostársaimmal pecáztam, majd valami miatt ösz- szeszólalkoztam a halőrrel (a pártállam képviselője!), már akkor is megállapítottuk, hogy a helyzet, az tarthatatlan. Mondtam is a barátomnak: — Te Pista, nem lesz ez így jó... Mire Pista nem szólt semmit, csak a fejét csóválta. így néztük a vizet, már 1987-ben. Megjegyzem mindjárt: nem mindegy, hogy nézi az ember a vizet. Nehéz idők voltak... Szóval, ilyesféle átiratokat javasolnék mindenkinek jó szívvel, legyünk bátrak, hiszen a múlt tisztaságáról van szó, és ez minden áldozatot megér. Az Intemacionálét pedig csak dalolgassuk, vannak benne aktuális sorok, múlt eltörléséről, meg ilyenekről. Igaz, a melódia egy kicsit megkopott, mintha már hallottuk volna valahol... Mintha már lett volna ilyen. Feszültségek jellemezték a múlt évi gazdálkodást — Belső vállalkozási formák a közös gazdaságokban — Nevesítik a vagyont Állásfoglalás az űj földtörvénytervezetről Havas András A résztvevők... Dr. Lőkös István a kiállítás szerkesztője irodalombarátok körében