Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-12 / 33. szám
Hírlap, 1990. május 12., FIATALOKRÓL - FIATALOKNAK 5. ( Színházi sarok ) Román Judit: „Intrika helyett szeretetett” (Fotó: Koncz János) Beharangozó Új rovatokkal indul útjára lapunk kéthetenként megjelenő ifjúsági oldala. Legnagyobb örömünkre rengetegen vesznek részt a Hírlap, a Demisz és a Diákújságírók Országos Egyesülete által szervezett újságíró-stúdióban. Az itt született, illetve a hozzánk hozott alkotásokból mutatjuk be a legjobbakat A Hírlap-stúdióban írták... elnevezésű sorozatunkban. Három könnyű futam címmel életük apró történéseit villantják fel a szerzők. A Színházi sarok ifjú művészek portréinak ad helyet, s arra is módot kínál, hogy gyermekdarabok próbáira pillantsunk be. Ugyanakkor a színház láthatatlan, ám az előadások szempontjából nagyon fontos szakembereit — pirotechnikusokat, díszlet- és jelmeztervezőket, súgókat — is bemutatjuk majd. „Egy boldog, nagy gyerek”— jutott eszembe, amikor elkezdte kanalazni a tejszínhabot. Előtte mesélte, hogy vigyáznia kell arra, mennyit eszik, nemrég szült, Juli még csak féléves, a kilók meg észrevétlenül rakódnak az emberre. Mégis, először csak a kávéját púpozza tele, szinte „lebetonozza” a feketét, aztán komótos, félig-meddig incselkedő mozdulatokkal tünteti el a tálkában maradt habot. Ettől valahogy megnyugszik. A vörös hajjal finoman keretezett arcból egy békés, zöldeskék szempár csodálkozik bele a világba. Néha el is hiszem neki, hogy ennyire naiv, ártatlan. Aztán egyszer csak kibukik belőle a NŐ, játszik, magával ragad, majd néhány perc múlva már egy újabb arc: komoly, felelősségteljes anya ül szemben velem. Élvezet követni Román Judit hullámzásait... Juli — Nem terveztem előre, hogy márpedig én most mindenképpen szülök — de örültem a terhességnek. Kihagytam majdnem egy teljes évadot, de hál’ istennek most újra dolgozhatok az Ingyenélőkben, Csiky darabjában. Előfordulhatott volna, hogy betöltik a helyemet, legalább öt, az én szerepkörömre alkalmas színésznő van a társulatban. Boldog vagyok, hogy megvan a gyerek, és én tudom folytatni, aránylag zökkenő nélkül. Azt azért észrevettem, hogy nem megy úgy, mint előtte, kiestem a jó értelemben vett rutinból — nehezebben jutok el oda, hogy a szerep mélyére ássak, és őszinte, hiteles legyek. A napokban éreztem, hogy sikerül... Nem kapkodtam el... elég sokat görcsöltem, az biztos. Juli apjával, a párommal szerencsére együtt lehettünk a szülés előtt, tilatta és utána is. Színész, szabadúszó — szeptembertől szerződik a Nemzetibe, most majd Pest és Eger között rohangálunk. Nem baj, az utazás már hozzátartozik az életünkhöz. Több gyereket is szeretnék, hármat, ha lehet. Érzek kettőnkben annyi erőt, hogy a „pályánk” nem akadályozza ezt meg. A társulatban persze sokan meglepődtek, amikor meglátták a pocakomat. Sokat játszottam, rengeteg jó feladatot kaptam, nem gondolták, hogy pont most „kezdek el” szülni. Főiskola — Hiányzik az a közösség, ami a főiskolán megvolt. Heten jártunk egy osztályba, mindenhová együtt mentünk, éjfélekig próbáltunk, veszekedtünk, üvöltöztünk — de szerettük egymást. Most is vannak, igaz, elég ritkán, nagyon jó, igazi színházközösségi pillanatok. A Takarításban például fantasztikusan „együtt voltunk” Berek Katival és Epres Attilával— annak ellenére, hogy a rendezővel nem jöttünk ki. A Figaró... az egy hasonló élmény. Ott a világosítótól kezdve a főszereplőig a színház minden munkása azon dolgozott, hogy egy tökéletes előadást csináljunk. Persze, mindez az első évben, aminek nagy varázsa van a közönség és a színészek számára is. Azóta talán most, az Ingyenélők próbáin éltem át újra azokat a pillanatokat. Nyáron szinkronizáltam, forgattam is... de elég nehéz „kiszakadni”. Kinek jut eszébe Pesten, hogy Egerben van egy Román Judit, és esetleg alkalmas a feladatra? A főiskolán kialakult ismeretség révén jutok néha ilyenfajta munkához, de egy vidéki színész — akár Egerben, akár máshol — mindenképp hátrányban van. Annál is inkább, mert Horvai, az osztályfőnökünk elég szigorú elveket vallott: nemigen engedett el az első három évben forgatni; szerinte ennyi idő feltétlenül kell a mesterség alapjainak az elsajátításához. Színészet — Azokat az embereket szeretem, akiktől tanulhatok. Vannak abszolút színészek, a fiatalabbak között is — Törőcsik Mariról most nem beszélek, az ember megnézi őt, és azt mondja: ezt már nem lehet elérni... Nagyon csodálom Básti Julit, Udvaros Dorottyát, akikről látom, hogy minden mozdulatuk hihető, és Hernádi Jutkát, ő szerintem mindent tud a szakmáról. A férfiak közül? Gáspár Sándort, Eperjes Károlyt, Cserhalmit. Itt is van olyan nagyság, akiről csak felsőfokon lehet szólni, Darvas Iván például, aki úgy tud bejönni a színpadra, ahogy senki más. Mindig vitatkozunk azon, hogy milyen darab kell a közönségnek. Zenés vagy komoly? Én azt gondolom, hogy hajók a színészek, jó a rendezés, és „bejön” az előadás — akkor egy dráma is hatni tud... nem kell „röhögsé- gesnek” lenni. Ha engem kérdezel, nekem egy évadban egy zenés darab bőségesen elég, annak ellenére, hogy szeretek zenésben játszani. Azt mondják, a színészekhez hozzátartozik az intrika, a féltékenykedés. Tudom ezt, de mindig beleborzongok, ha saját magam is tapasztalom. Szeretettel annyi mindent meg lehet oldani. Most, hogy megvan a lányom, felerősödtek ezek az érzések bennem, látom rajta, hogy a türelmetlenségem rosszulesik neki. Ez a „nagyoknál” is így működik... Hogy mi lesz velem tíz év múlva? Soha nem gondolkoztam ezen. Nem akarok mindenáron pesti színésznő lenni. Tanulnom kell még. De ha úgy érzem, hogy kezdek elkényelmesedni, nincs rám szükség, vagy nem úgy használnak, ahogy én gondolom, akkor természetesen elmegyek. De előfordulhat, hogy tíz év múlva kövér családanya leszek, és terelgetem majd magam előtt a gyerekeimet. (Erre a lehetőségre hangosan felkacag... hát, igen... játszani mindig kell...) Doros Judit A Hírlap-stúdióban írták... A menzaleves A minap értesültem a hírről, hogy egy 8. b-s tanuló, nevezett Szlahorek Alajos kukacot talált a levesében. A körülbelül két és fél centis „hajótöröttet” megfelelő elemzésnek vetették alá. Parányi, szinte láthatatlan lábai lebegtek a zsírpacnik között, s csak néha kellett meglökdösni ahhoz, hogy a felszínen maradjon. Alapos tanulmányozás után a levest érintetlenül tolták el maguktól még a szomszéd asztalnál ülők is. „No igen, ennyit a menzalevesről...!” — mondhatja most az olvasó. De ha jobban belegondolunk: ilyen magas húsárak mellett még érthető is, ha a menzalevesbe csak kukac jut... Szilvás Gergely Egri 7-es számú Általános Iskola HÁROM fyimufU FUTAM A második napsütéses délután A második napsütéses délutánon visszafordíthatatlanul megkezdődik a nyár. Nem minden előzmény nélküli ez az örömteli esemény, a második napsütéses délutánt ugyanis mindig megelőzi az első napsütéses délután, amivel kapcsolatban rossz emlékeink vannak. Az első napsütéses délutánon idegesen húzogatjuk a pulóverünk ujját, meglazítjuk a nyakunkban a sálat, pokolba hajítanánk az esernyőt, izzad a hónaljunk és büdösek vagyunk, de nagyon. Nincsenek még kerthelyiségek, nem esik jól semmi, a lakásban izzik a tapéta, és minden nagyon piszkos. Másnapra levetkőznek a lányok, és ettől minden megváltozik. A második napsütéses délutánon szikrázóbban süt a nap, tisztára mosottak a padok, amelyeken ülünk, és bámuljuk a lányok zizegő mellét, ahogy a vékonyka fehér pólóban ide-oda bólogatnak felénk. A második napsütéses délutánon legszebb zokninkat vesszük fel, beülünk a már működő kerthelyiségbe, habzó német sört iszunk, és Új Skorpiót hallgatunk, akik arról éneklenek, hogy újra dübörög a banda. De ne vigyük félre a szót, szögezzük inkább mihamarabb le: a második napsütéses délután főszereplői kétségtelenül a miniszoknyás, körömcipős lányok, akik ezúttal már nem húznak harisnyát gyönyörű lábukra. Akik bájosan korzóznak reggeltől estig, direkt felkorbácsolva a férfiember vágyait, szemtelenül szexisen viselkednek. Ám még mielőtt elragadtatnánk végképp magunkat, nyugodtan legyünk tárgyilagosak, s körültekintve állapítsuk meg: a második napsütéses délután kitűnően alkalmas arra a felfedezésre, hogy hazánkban is roppant magas azoknak a nőknek az aránya, kiknek görbe a lábuk, csúnya a mellük, egyszóval tramplik. így hát lelkesedésünk rövid ideig tartson, majd a második napsütéses délutánon is menjünk csak szépen haza, és örüljünk a nyárnak. Bizonyos virág Bizonyos virágok mostanában minden kétséget kizáróan vesztettek népszerűségükből. Ezek a növények ugyanis rossz lány módjára eladták magukat egy-egy politikai szervezetnek, éppen olyan vérlázítóan viselkednek, akár egy narancs, vagy egy szabad madár. így hát nem kell meglepődnünk azon, hogy minap, amikor a virágárusok előtt haladtam el reggeli sétám idején, szinte menekültem bizonyos virágok láttán. Csakis a frézia hatott rám nyugtatóan, ám nem voltam abban egészen biztos, hogy jót tesz nekem, ha egy abszolúte pártsemleges növénnyel szimpatizálok. Ekkor találkoztam a sortól kissé elhúzódó biciklis emberrel, aki éppen egy bizonyos virágfajtát árult, kivíva ezzel mérhetetlen antipátiámat. — Hess — kiáltottam fennhangon. — Szaladj innen, csúnya botos, nem kell a csokrod. — Nem addig a — húzott közelebb magához a kedves öreg, s szájából kivillant csupasz fehér ínye. — Vegyen csak tőlem, fiatal barátom, egy csokrot az asz- szonykának, három szálat odaadok harminc forintért. Bizony, ez jó üzletnek ígérkezett. Néhány méterrel arrébb ugyanez a csokréta legalább kétszer annyit kóstált volna. Gavallér lévén, nem is nagyon tűnődtem tovább, hanem hagytam elcsábítani magam, s vásároltam három szálat a bizonyos virágból. Úgyhogy ezek most otthon virítanak, örök emlékeztetőként számomra, hogy egyrészt még bizonyos virágoknak sem lehet megtiltani, hogy ne nyíljanak, ha jön a szép kikelet, másrészt, hogy nem csak Saulusból, de belőlem is lehet Paulus. Rendszerváltás A szocializmus a történelemnek egy könnyű futam. Kovács Attila Jöhet a folyt. •.! Nagy sikerű diákgála Hatvanban Évek óta színes diákélet jellemzi a hatvani Bajza József Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolát. Közkedvelt a rendszeresen visszatérő „elsősök napja”, tömegek kísérik érdeklődő pillantással a vidám ballagásokat, s igazi mókás csemege a „fordított nap”, amikor diákönkormányzat kezébe kerül a „hatalom” e patinás, öreg iskolában. Milyen jó lenne mindezt sommásan a szélesebb közönség, az ezernyi szülő elé is tárni! Láthassák, mire képesek csemetéik, a város és környéke fiataljai! Igen, felvetődött már ez a gondolat korábban, de az ötlet megvalósulásának szárnyát szegte, hogy ilyen rendezvényre alkalmas nagy terme nincs az iskolának. A helyi áfész jóvoltából — amely átengedte az első Bajza-gála céljára újonnan épült, 600 személyes termét a Hangya Áruház emeletén — ez a probléma megoldódott. S íme, kibomolhatott üdén, frissen, hozzáértéssel és ráhangoltsággal mindaz a művészi jó, ami az iskola diákjaiban, segítőkész tanári közösségében lappangott mindmáig. Mert a most lezajlott Bajza-gála ellen aztán nem lehet kritikus szavunk! Volt e bő kétórás programban minden, ami csak szívhez, lélekhez szól. Nem sorolhatjuk végig a szereplők valahányát, de a változatosság érzékeltetésére hadd idézzük Kányádi Sándor, Áprily Lajos, Juhász Gyula, Ady, Bállá László verseit, amelyek Berecz Zsófia, Berczeli Bernadett, Csík Henrietta, Szálai Tünde, Papp Noémi, Szabó Beáta és Déry Kinga hangján zendültek fel szép átéléssel. Karinthy prózája, vagy Saint Exupéry A kis hercegének árnyalt előadásáért Székely Bea és Makarész Rita nevét kell fölemlítenünk, őszinte siker fogadta a harmadik E osztály rockoperáját, Zsíros Judit és Oravecz Viola harmonikaduóját, Horváth Zsuzsavisszafogott, finom gitáijátékát is éppen úgy, mint Bőze Réka LisztTetüdjét, az ismert musical-dalokkal pódiumra lépő Szabó Noémit, vagy éppen Túrái András együttesét, amely széki muzsikával ragadtatta tapsra a népes publikumot. A széles skála érzékeltetése végett meg kell említenünk a második A osztály vállalkozását is, amelynek során francia nyelven szólaltattak meg egy mesejelenetet, mindenképpen sikert hozott a Kővári Éva tanárnő dirigálta kamarakórus kis műsora, továbbá szívből ropta magyar táncát Szekeres Richard, míg a Horváth Izabella — Tóth Zoltán duó arról tett bizonyságot, hogy van még talaja a fiatalság körében a szép, szolid társastáncnak. Ha pedig mindehhez hozzátesszük, hogy az egyik tanteremben bemutatott képzőművészeti kiállítás szobrai, festményei, grafikái között is jó néhány értékes diákmunkát láthatott a közönség, Fogarasi Béláné tanárnő ösztönző pedagógiai készsége mellett mindez még jobban alátámasztja a „gálában” érdekeltek szándékának hitelét. És még nem is ejtettünk szót arról, hogy az est teljes bevételét az intézeti oktatóeszköztár fejlesztésére fordítja az igazgatóság, továbbá arról is döntött az önkormányzat, hogy rövidesen új fent bemutatják a friss műsort, s a sikeren felbuzdulva eztán minden tavaszon megrendezik majd a Bajza-gálát, amelyen részt venni nemcsak szándék, hanem elsősorban érdem kérdése, mivel ilyenkor csak az iskola legjobbjai léphetnek a „világot jelentő deszkákra.” (moldvay) Az iskolák körül feltűntek a „cukros bácsik” Növekszik a fiatalkorú bűnözők száma Tíz év óta folyamatosan növekszik a fiatalkorú bűnözők száma. Ez azért is aggasztó, mert ugyanebben a korosztályban csökken a népesség. Míg tavaly 10 ezer fiatalkorúra, azaz 14 — 18 évesre 148 bűnelkövető jutott, néhány éve még csak száz. Mintegy 10 ezer bűncselekmény vált az elmúlt évben ismertté, ami a szakemberek véleménye szerint 100 ezer látens bűncselekményt jelent. Ezek 60 — 70 százaléka csekélyebb súlyú, általában vagyon elleni bűncselekmény, ám éppen ebben a kategóriában a legalacsonyabb a felderítési mutató. A felmérések szerint téves az a hiedelem, hogy az elvált szülők gyermekei követik el a legtöbb kihágást. A gyermekek szempontjából sokkal veszélyesebb egybekényszeríteni az együttélésre képtelen szülőket. Á személyiségformálásban nem csak a család szerepe a meghatározó. Az életformaváltás, a falusi emberek tömeges városokba költözése azzal a nem kívánt hatással is jár, hogy elvész a kisebb közösségek összetartó ereje. A napjainkban megerősödött különböző tradicionális értékrendek — mint például a valláserkölcs — várhatóan hozzásegíthetnek a bűnözés csökkenéséhez. Évente mintegy 3 — 4000 gyermek sérelmére követnek el bűncselekményt. Magyarországon a szülők hetente megölnek egy gyermeket, évente 2 — 300- nak nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoznak. Hazánkban jelenleg minden ötödik gyermek a veszélyeztetett kategóriába tartozik. Aggályos, hogy a magyar jogrendszer alig tartalmaz paragrafusokat a gyermekek védelmére, valamint az is: nincsen kifejezetten gyermekek érdekvédelmét felvállaló szervezet. A statisztikák nem támasztják alá azt az aggodalmat, amely szerint a gyermekek körében terjedne a narkománia. Valóban fokozódott a fiatalok érdeklődése a drogok iránt, és az iskolák körül is feltűntek „cukros bácsik”, de az általuk osztogatott édességek a laboratóriumi vizsgálatok szerint nem tartalmaznak egészségre káros anyagot. Félő azonban, hogy az a „beetetésnek” csak a kezdetét jelenti, s később a valódi kábítószerek is megjelennek a fiatalok körében.
