Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)

1990-04-12 / 9. szám

4. __________________KULTÚRA - KÖZMŰVELŐDÉS_________________________Hírlap, 1990. április 12., csütörtök M inorita iskoladráma Kilián István könyvéről Kilián István egri születésű irodalomtörténész; gyermek- és ifjúko­rát szülővárosában töltötte, itt is érettségizett, édesanyja ma is vá­rosunkban él... Magyar — latin szakos diplomát szerzett a budapes­ti egyetemen. Sorsa — 1956 vihara indítóokként — messze vitte szülővárosától. Miskolcon és Debrecenben is dolgozott, jelenleg pedig az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa és az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának megbecsült oktatója. Útját kiemelkedő kutatói és oktatói eredmények kísérték. Mindig vállalta — tanulmányai, könyvei bizonyítják — a lokalitá- son túlmutató irodalomtörténé­szi feladatokat. A Régi Magyar Emlékek sorozatban jelent meg Minorita iskoladráma című kö­tete. (Közben napvilágot látott Varga Imre gondozásában a Pro­testáns iskoladráma is.) A Mino­rita iskoladráma címadás jelzi, hogy a ferences szerzetesrend — nálunk már a 13. századtól fogva működnek — egyik önálló ágáról van szó (ordo fratrum minorum Sancti Patris Francisci — Szent Ferenc Atya kisebb testvéreinek rendje). A régi magyar iskoladráma és az iskolai színjátszás történeté­nekjeles kutatój a volt a múlt szá­zad végén Bayer József, a század elején pedig Alszeghy Zsolt. Nagy szünet után folytatta mun­kájukat Kardos Tibor és Dömö­tör Tekla, majd pedig Staud Gé­za. Az örvendetesen gazdagodó kutatás bizonyította, hogy a ma­gyar iskolai színjátszás — Kele­men László társulata előtt is — virágzott, bár csak az utóbbi idő­ben fordult feléje igazi kutatói fi­gyelem. Felekezetek szerint szokás rendszerezni a 16. és 17. századi magyarországi iskoladrámákat és az iskolai színjátszás történe­tét. A karakteres barokk jegye­ket mutató, a katolikus arisztok­ráciához kötődő, az udvari iro­dalom szerves részeként fejlődő színjátszás művelésében a jezsui­ták jártak elöl, a népnek, a töme­geknek szóló népszerűbb szín­játszásban pedig a ferencesek töltöttek be vezető szerepet. Igaz, a jezsuiták Ut rendeztek a nép számára misztériumszerű drámai előadásokat ünnepek, körmenetek alkalmával. Az ud­vari élethez szorosan kötődő je­zsuita iskoladráma és színjátszás hatékonyan szolgálta a barokk reprezentációt. A kol­légiumok főrangú és nemesi ifjú­sága örömmel szerepelt az elő­adásokon. A kor főurai nemcsak támogatták, hanem művelték is a színjátszást és drámairodalmat: Eszterházy Miklós és Pál, Ke­mény János, stb. Amikor 1651 farsangján Zrínyi Zágrábba láto­gatott, tiszteletére a S. Gallica- nus Martyr et miles (Szent Galli- canus mártír és katona) című da­rabot adták elő. 1666-ban Sáros­patakon, I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona esküvőjének alkal­mával pedig a nagyszabású Co­media epithalamicát (Esküvői színjátékot) játszották. Pozsony, Nagyszombat, Kassa, Kolozsvár iskolái voltak ekkor a magyar is­kolai színjátszás fő színhelyei. A 16. századi protestáns isko­ladráma és színjátszás a biztató kezdetek után visszaesett, mert a protestáns egyház elítélte a ko- médiázást, bár az evangélikus és unitárius egyház ekkor is megér­tőbben viszonyult az iskolai szín­játszáshoz. A17. század második felében pedig már — az oktatás szükségleteit felismerve és a je­zsuita színjátszás hatását ellensú­lyozó szándékkal — a reformátu­sok is fontosnak tartják az iskola­drámák művelését, és egy élet­erős, magyar nyelvű ágának ki- fejlesztését. Comenius is fontos szerepet játszott ennek tudatosításában. Patakon — leküzdve a tanártár­sak ellenállását — sikerrel vitte színre Janus című művének egy részét, majd — már búcsúzóban a pataki alma matertől — kidol­gozta és megjelentette előadásra szánt műveit: Schola ludus seu encyklopedia viva (Az iskola mint játék, avagy élő enciklopé­dia, 1656.). Az erdélyi protestáns iskola­dráma és színjátszás főképpen a polgári gondolkodás kifejezője volt. Az evangélikus darabok egy része a felvidéki, ellenzéki nemesség igényeit és szemléletét tükrözte, erőteljes politikum és aktualitás jellemezte őket. Az iskoladrámák következe­tes latin nyelvűsége nem zárta ki teljesen a magyar nyelv haszná­latát, de ezek járulékos elemek voltak csupán. A darabok közjá­tékai magyar, német, sőt szlovák nyelven íródtak és szólaltak meg. Több darabot magyar nyelvű prológus vezetett be, talán ilyen színdarab éléről leszakadt proló­gus a Maga-siralmas sorsát ke­sergő Magyar Thália (Lőcse, 1694.) szép verse is: Halljátok meg zokogását, Magyar Thália siralmát, Miként kesergi romlását, Szomorú sorsát. Kilián István közel ezer olda­las kiadványában húsz drámát olvashatunk. Tömör, lényeglátó bevezető tanulmány és hasznos jegyzet segíti eligazodni az olva­sót. A drámákat kronológiai sor­rendben közli. Külön figyelmet érdemel a férjhez menni akaró vénlány esete Kertso Cyrják: Borka asszony és György deák, valamint a rajtavesztett zsugori története: Kintses Násó bált ren­dez... A kötetben három olyan drá­ma szerepel, amelyet Miskolcon mutattak be. A kölcsönös szere­lem bilincsei népszerű témájával Beethoven Fideliójának szöveg­könyve is rokonságot mutat. A minoriták iskolája — a jelenlegi Földes Ferenc Gimnázium he­lyén működött 1729-től — vitte színre az Iszonyán kegyetlenke- do Karakalla és az igazságért meghaló Papinianus, valamint a Jeroboam című darabokat, ame­lyek most először jelentek meg nyomtatásban. (Akadémiai Ki­adó, 1989.) Cs. Varga István Izraelben a berlini filharmonikusok A berlini filharmonikusok Daniel Barenboim vezénylete alatt, fennállásuk óta először hangversenykörutat kezdtek Iz­raelben. A világhírű karmester hasonló minőséget jelentő zene­karának e látogatását történel­minek minősítette, kijelentve: „Egyedül e zenekar képes az iz­raeli nép szemében megtisztítani a német zenét a náci Németor­szág által reá rakott szennytől”. A zenekar igazgatója, Ulrich Eckhardt bejelentette, hogy a két hétig tartó koncertsorozaton egy alkalommal sajátos „egyesítés­re” is sor kerül: a berlini filhar­monikusok és az izraeli filhar­móniai zenekar Tel-Avivban együtt koncertezik majd. „E koncertkörút annak igazolása, hogy létezik a megértés az izraeli és a német nép között — külö­nösképp Berlin egyesítése után” — nyilatkozta Eckhardt. Gina, a fotós Kamen, NSZK: Gina Lol- lobrigida, a világhírű olasz filmcsillag, aki az utóbbi években fotósként is tevé­kenykedik. Hírlap-telefotó — MTI Kül­földi Képszerkesztőség Támogatás a megyei tanács ifjúságpolitikai alapjából Pályázatok fiataloknak A Heves Megyei Tanács V. B. Ifjúsági és Sportosztálya az el­múlt évekhez hasonlóan idén is pályázatot hirdet a gyermek- és ifjúsági korosztály szabadidő-el­töltési, közéleti tevékenységé­nek fejlesztésére, támogatására. Először a gyermekkorosztály­ról: anyagi segítségben részesítik azokat az intézményeket, társa­dalmi szervezeteket, amelyek megszervezik településük gyer­meknapi programsorozatát, il­letve felhívják a figyelmet a fiata­lok érdekvédelmére gyermek- fesztiváli rendezvényeikkel (köz- igazgatási szervek pályázatát nem fogadják el). A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó(k) pontos nevét és címét, a program részletes leírását, költségvetését, valamint a pályázó szervek át­utalási számlaszámát. A pályá­zati keretösszeg 300 ezer forint. A középiskolás korosztálynál az öntevékeny, iskolai diákkörö­ket összefogó diákönkormány­zatok megerősítését kívánja se­gíteni a tanács pályázat formájá­ban, az alábbi feltételekkel: a diákönkormányzat fejlessze ki a szülőkkel és a pedagógusokkal azon együttműködési formáit, amelyek szükségesek a tanulói érdekképviselet megvalósításá­hoz; a diákönkormányzatban kapjon helyet minden olyan is­kolai közösség, amely hatással van a tanulók életére; a diákön­kormányzat közösségein, szol­gáltatásain keresztül segítse a problémákkal küszködő tanulók beilleszkedését; a programok megvalósításában működjön együtt az összes „iskolapolgár­ral” — tehát nemcsak a tanárok­kal, hanem például a technikai személyzettel is. Pályázhatnak a középfokú tanintézetek iskolai diákbizottságai, pályázatuknak tartalmaznia kell a megadott szempontok szerinti részletes programtervezetet, a program költségvetését, az iskola tanulói­nak létszámát, helyi sajátossága­it, valamint a diákbizottság önál­ló számlaszámát. A pályázati ke­retösszeg itt is 300 ezer forint. Jelenleg kevés az olyan társa­dalmi szervezet, intézmény, amely a fiatalok érdekképvisele­tét következetesen felvállalja, ezért lényeges, hogy a közelgő helyhatósági választásokon mi­nél több felkészült fiatal kerüljön be a helyi képviselő-testületek­be. E célból a tanács ”helyi vá­lasztások —- helyi érdekképvise­let” címmel népfőiskolát indít, amelyre ugyancsak pályázat út­ján lehet jelentkezni. A program­ra jelentkezhet minden Heves megyei illetékességű, 35 éven aluli fiatal, aki majd indulni kí­ván az önkormányzati választá­sokon. A pályázatnak tartalmaz­nia kell egy rövid életrajzot, a la­kóhely jellegzetes gyermek- és if­júsági problémáinak rövid leírá­sát, s a korosztály érdekében ed­dig végzett közéleti tevékenység összefoglalását. A pályázatok beküldésének ha­tárideje mindhárom kategóriában 1990. április 17.; a cím: Heves Me­gyei Tanács V. B. Ifjúsági és Sport­osztálya (Eger, Kossuth u. 9), „If­júságpolitikai alap” megjelöléssel. A pályázók az elbírálásról május 1. és 5. között kapnak értesítést. Húsvétköszöntő népdallal indít A Kincskereső áprilisi száma „Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára, / Új életet öltött ismét föl magára...” — egy húsvétköszön­tő népdalt találunk a Kincskere­ső áprilisi számának első olda­lán. Ezt követi Balassi Bálint egyik leghíresebb költeménye, az Egy katonaének. Fekete Ist­ván hangulatos tavaszábrázolá­sa, Az erdő ébredése található a következő oldalakon. Áprilist, április bolondságait, a tavasz szí­neit, örömeit idézik Szepesi Atti­la és Szőllősi Zoltán versei. Lo­vak, csodálatos lovak...! címmel lovakról szóló írásokat közöl a folyóirat: Maráz László, Simái Mihály és Lázár Ervin műveit — farkasokkal való küzdelemről, egy szabadon kóborló vemhes kanca megmentéséről és egy kü­lönös, kék, bár láthatatlan pari­páról olvashatunk bennük. Csa­ta Károly Mátyás király című képregényének újabb képei a ke­nyérmezei ütközetet mutatják be. A Nevető irodalomóra és az így írunk mi is a Mátyás-évfor­dulóhoz kapcsolódik: Mátyás ki­rály-anekdoták és egy szolnoki kislány mesejelenete idézi fel a nagy és bölcs király alakját. Jani- kovszky Éva sorozatának, a Te ezt még úgysem érted-nek új da­rabja napjainkra jellemző konf­liktust tár az olvasó elé — a szü­lők munkát, életformát kényte­lenek változtatni, s az ezzel járó feszültségnek, elbizonytalano­dásnak a gyerekek isszák meg a levét... Eric Knight „repülő em­bere” ugróbajnokságon indul, ahol minden számot megnyer, ám egyelőre még titkolja különös tehetségét... Az Ez fantasztikus Szentmihályi Szabó Péter mini sci-fi-jeil közli. A Kincskereső elődei sorozatban a Zászlónk cí­mű katolikus ifjúsági lapot mu­tatja be F. Komáromi Gabriella. Az Olvasólámpa rovat Rónay György elgondolkodtató napló­jegyzeteivel ismertet meg. A gaz­dag és változatos versválogatás­ban a felsoroltakon kívül Ady Endre, Mikul Sulgin, Fecske Csaba és Garai Péter verseit ol­vashatjuk. A Kincskereső Kisga- lériája Szyksznian Wanda grafi­kájával (a számjellegéhez illően: lóábrázolással) lepi meg a folyó­irat olvasóit. Az áprilisi szám többi illusztrátora: Csala Károly, Kaján Tibor, Pásztor Csaba, Pásztor Gábor, Reich Károly, Réber László. Zombi.. Néhány évvel ezelőtt azzal kezdtem a videózást, hogy megnéztem egy zombifilmet. A képernyőn megjelent egy csónak, benne négy ember, akik át­eveztek a tavon (egy tavon), kikötöttek, besiettek egy — valószínűleg az lehetett — kisebb szállodába, a 36-os szobába, a szerencsétlenségére épp ott tar­tózkodó hulladarab-festőt vasláncokkal agyba-fő- be verték, majd az alagsorban a falhoz szögezték, ezt követően pedig leöntötték oltott mésszel; mire a festő, mint egy jégkocka a nyári forróság idején, ol­vadásnak indult, csakhogy a víz helyett a vér csöpö­gött. Rendben van — gondoltam, horrorfilmtől mást nem is lehet várni, de azért titokban kicsit rosz- szul éreztem magam. Aztán, sok évvel később, magánlakás lett az egy­kori szállodából, s a háziak egyszer kihívták a vízve­zeték-szerelőt, aki persze a pincében kereste a hi­bát. Megtalálta ugyan; viszont a falból a rég halott festő is kibontakozott, először a keze, amivel ki­nyomta a szerelő egyik szemét. Innentől felgyorsul­tak az események: a szerelő élő halottá változott, zombi jött zombi után, mígnem az egész város meg­halt és feléledt, a két főszereplő kivételével. Végül számukra sem volt menekvés, ugyanis a fent emlí­tett festő egy, különböző testrészeket és hullákat ábrázoló képének kellős közepén találták magukat. Semmi hepiend; így kénytelen voltam borzongó, nyugvás nélküli lélekkel és nem kevésbé kavargó gyomorral kitámolyogni a WC-re, hányni egy jót. Ezután, az előbb leírtak ellenére, egyetlen horror­film sem tudott — tud — már felizgatni, gondolom, a „láttam a legszörnyűbbet, ennél csak jobb jöhet” megfontolás alapján. Az nem igaz, hogy a politika számomra úgy kez­dődött: beleszülettem egy szocialistának nevezett rendszerbe. Vele szemben csak akkor alakultak ki ellenérzéseim, mikor úgy-ahogy megismertem; először az állandóan harsogott üres jelszavakat — szocializmus, párt, satöbbi — utáltam meg, majd a rengeteg ötágú csillagot, s azt, hogy az iskolában plakátot kellett rajzolnunk november hetedike em­lékére. Rövidesen következett a „Fel, vörösök, pro­letárok” című népi induló is; én pedig már nem kí­vántam öntudatos kisdobos lenni, se úttörő, és a legkevésbé akartam úgy élni, hogy méltó legyek az ifjúkommunistaságra. Később, szükség esetén, meg is tudtam volna magyarázni, miért nem szeretem, de hát ki kérdezte, az ember egész kellemesen elél­degélhetett, ha nem figyelt oda, vagyis ha saját ma­gán kívül senkivel és semmivel nem foglalkozott. Csakhogy ez nem olyan volt, mint a horrorfilm: megnéztem — megéltem — a legrosszabbat, s most megerősödve, boldogan várom a jövőt, nincs olyan dolog, ami kihozna a sodromból. Egyrészt nem a pár hónapja kimúlt rendszer volt a legrosszabb, gondo­lok itt például Rákosira — bár a struktúra majdnem ugyanaz. Másrészt hiába a szabadság, a népfelkelés­forradalom, a temetés, a népszavazás, a Duna-gate, valamint a független, magyar, demokrata, szocialis­ta, keresztény vagy akármilyen párt: mégis hiányzik valami. Talán újra hánynom kéne, mint a zombik mi­att, hogy immunis legyek; aztán jöhetne ismét a vá­lasztás, új parlament, új kormány, új világ, Európa: és akkor már csak néhány vodka, sör elfogyasztása után szaladnék megszabadulni a felgyülemlett, kikí­vánkozó feleslegtől. Rénes Marcell Konferencia az idősekért Hazánkban az orvosok — mi­niszteri rendelet hiányában — nem rendelkeznek gerontológiai szakvizsgával, s ez is közrejátszik abban, hogy az idősekkel való foglalkozás nincs kellően meg­becsülve — hangzott el a 2. or­szágos szociális gerontológiai konferencián, Budapesten. Az öregkor élet- és kortanával, vala­mint szociális vonatkozásaival foglalkozó tudomány magyaror­szági szakemberei — szociális szervezők, orvosok, pszicholó­gusok, szociológusok —, mint­egy négyszázan folytattak ezúttal eszmecserét. A Bárczi Gusztáv Gyógype­dagógiai Tanárképző Főiskola és a Magyar Gerontológiai Társa­ság szervezte tudományos ta­nácskozáson megvitatták a szo­ciális munkások képzésének ta­pasztalatait, jövőbeni feladatait. Elhangzott: a főiskola nappali tagozatán ez év szeptemberétől általános szociálismunkás-kép- zés indul. Az itt végzendő szak­emberek felkészítése sokirányú lesz; kiterjed mindazokra a tud­nivalókra, amelyek nélkülözhe­tetlenek az idősek gondozásá­ban. A konferencián előadások hangzottak el a szociális gondo­zás minőségének javításáról, a hálózat bővítésének lehetőségeiről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom