Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-30 / 23. szám
Hírlap, 1990. április 29-, vasárnap GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3. Május 1. ünnepének centenáriumán Május elseje 1890. óta az alkotó munkás, a szellemi és fizikai alkotómunka, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának, egyben a természet megújhodásának is csodálatosan szép, tavaszi ünnepe. Május elsejéhez köze van mindenkinek, aki a munkát, az alkotást tekinti a legemberibb tevékenységnek, az emberi lét alapjának. Május 1. sok évtizedes szerzett jog és gyakorlat alapján a bérből, fizetésből élők, a szervezett dolgozók, a szakszervezetek ünnepe is. Május elseje az az ünnep, amikor nem ünneprontás közös dolgainkról szólni. A munka ünnepén is természetszerűen sokan megfogalmazzák, hogy a szak- szervezetek eleget tesznek-e napjainkban hivatásuknak, kötelezettségeiknek. Válaszként elmondható, hogy a közelmúltban megteremtődtek a szakszervezetek — munkahelyekről kiinduló építkezéssel — önkormányzati jellegének szervezeti és jogi keretei. A szakszervezetek megszabadultak különböző felülről diktált feladatoktól, elvektől és módszerektől, ma már egyértelműen a bérből és fizetésből élők igazi érdekképviseleteként kívánnak működni. A szakszervezeti tagság, a szakmák és az ágazatok képviselői mindinkább elismerik, hogy érdekeik érvényesítése összefogással, szövetségben jobban megvalósítható. A tények sokaságával bizonyítható, hogy a mozgalom működési elve jellemzően a demokratizmus, a közmegegyezés, a szolidaritás, a tolerancia. A mozgalomban ez utóbbiaknak — a szolidaritásnak és a toleranciának — még inkább jellemzővé kell válni. Vagyis az egyének és közösségek egymás iránti türelmének, megértésének, egymás érdekei elfogadásának és támogatásának még a saját pillanatnyi érdekeken felülemelkedve is. Ez feltétele a személyi autonómia, az alkotó közösségek, a még működőképesebb demokrácia megvalósulásának. A szakszervezetek a Magyar Köztársaság átalakuló politikai viszonyai között azokat az iránya zatokat, kezdeményezéseket támogatják, azokkal az erőkkel működnek együtt, amelyek gyakorlata érzékelhetően megfelel törekvéseiknek, javítja a bérből és fizetésből élők életfeltételeit, helyzetét. Heves megye szakszervezetei, szervezett dolgozói is érdekeltek abban, hogy kikerüljünk a válság mély szakadékából, megújítsuk gazdaságunkat, politikai intézményrendszerünket. A szak- szervezetek is szorgalmazzák, hogy jogállamban éljünk, tisztább emberi viszonyokat teremtsünk, száműzzük a régi és az új hazugságokat. A szakszervezetek olyan gazdaságpolitikát támogatnak, amely az ésszerűség, a szükség- szerűség és a társadalmi tűrőképesség szempontjait a lehető legjobban képes összeegyeztetni, amely épít a dolgozók alkotóerejére, értékként kezeli az elvégzett munkát, s számol azzal, hogy a nagyobb, a jobb teljesítményt meg is kell fizetni. A megye százezernyi szervezett dolgozója olyan tulajdonreformban érdekelt, amely a nemzet értékteremtő erejét és eszközeit hatékonyan működteti, biztosítja a dolgozói és dolgozóközösségi részvénytulajdont, az ön- kormányzatban való részvételt. Érdekünk az infláció megfékezése. Az infláció leértékeli a bérből, fizetésből élők munkáját, elnyomorítja a nyugdíjasokat, ellehetetleníti az érték- és munkahelyteremtő vállalkozásokat, miközben tág teret nyit a társadalmilag káros spekulációs, monopolhelyzetekre épülő haszon- szerzés formáinak. Az adórendszer ne büntesse a fizikai, szellemi, gazdasági teljesítményt! A gazdaság átalakításával érintettek kapják meg a lehetőséget arra, hogy emberi méltóságuk, anyagi egzisztenciájuk megőrzésével válthassanak pályát. A fiataloknak legyen lehetősége, esélye képességei és ambíciói szerinti tanulásra, munkára, arra, hogy meg tudjanak birkózni a pályakezdés és családalapítás gondjaival. Elengedhetetlen az idősek védelme, hogy végigdolgozott élet után, munkaerejének fogytával se kerüljön senki kilátástalan helyzetbe. A munka ünnepén különösen hangsúlyozzuk a munkához való jogot és a munkahelyteremtés szükségességét, a tisztességes megélhetést a munkabérből. Az átmeneti munkanélküliséget tudomásul vesszük, de a tartós munkanélküliséget elfogadhatatlan élethelyzetnek tartjuk. A szakszervezetek törekvéseinek megvalósítását elősegíthetik más országok demokratikus szakszervezeti szerveivel kiépített kapcsolatuk, együttműködésük, a tapasztalatok kölcsönös megismerése és hasznosítása. A magyar szakszervezeti mozgalom is részese kíván lenni az Európához felzárkózás feltételei megteremtésének és végrehajtásának. Czibik Márton Szakszervezetek Heves Megyei Képviselete Május üzenete Luftballon, sör és virsli — kordon, macskakő és vörös zászló. Május elsejéről, a munkásünnep időszerűségéről elmélkedünk ilyenformán. A szabad választás után vajon most szabad-e a május? Eddig számlálta a propaganda, hogy hányadik alkalommal ünnepel „dolgozó népünk” szabadon. E mostanit vajon hány korábbi évhez adhatjuk hozzá valójában? Pedig a május szabad volt, szabad volt ünnepelni. Noha a leváltott rendszer alaposan körülhatárolta a módját, és kötelezés-elvárással vette el a kedvünket az ünnepléstől, mégis..., azért is... Nem hagyta magát a majálisos népi hagyomány, hisz az még részben a pogány tavaszünnepekben gyökerezhetett. Nem hagyta magát: csak azért is virsli tormával, mustárral! Most azonban, amikor a dolog agitációs sulykolása már a pártállam hamujába enyészett, most — éppen most — jut eszünkbe újra igazában a kordon és a macskakő. Mert az ideológiát érő minden megsemmisítő kritika igaza mellett is a város peremének munkásnyomora, és nyomában a mozgalom valóságos volt. A fejlett társadalom annak „öntőformáiba löttyintve” jött létre, ha nem is okvetlenül oly „forrón és szilajon”, most mégis emlékeztetve bennünket. Talán a válság, melyben ma nyakig vagyunk, és amely még tovább mélyülhet, nem a lopakodó nélkülözést, a munkanélküliség rémét és a további, kimondani sem mert félelmeket hordozza magában? A mai szabad május visszafogottnak ígérkezik. Nem, remélhetően nem akaija senki visszaparancsolni, csak a kiábrándulás tart majd vissza bennünket a felhőtlen ünnepléstől. A munka ünnepe idén elgondolkodásra int magáról a munkáról, a békés, szorgos és eredményes munka szükségéről; a szolidaritásról, erősebb társadalmi szolidaritás igényéről; a bizalomról, a jövőbe, végső soron az egymásba vetett bizalomról. Mindezek szabadíthatnak csak meg mostani terheinktől a munka előttünk álló hétköznapjaiban, és tehetik szabaddá majdani ünnepeinket. Az MSZP városi elnöksége megbízásából Kalmár Péter Menedzselés — Buddha tanaival? Mosolyogj, ha el akarsz adni egy kiskanalat! „Már az oktatás alatt is kereseti lehetőség. A tanfolyam sikeres elvégzője 50 ezer schilling jutalomban részesül...” Na, ez valami jókora humbuk lehet, gondoltam, amikor megláttam Egerben több helyen is a fenti szövegű papírdarabokat. Kétkedve tárcsáztam a megadott telefonszámot, es ugyanígy vettem tudomásul, hogy a vonal túlsó végén valaki engem győzköd: ez megér egy személyes beszélgetést, az emberekben annyi a kétely, a tévében is téma volt az akció, (ott a Bongó-játékhoz hasonlították...), higgyem el, nem át- ejtés az egész. A szerkesztőségbe már hárman kopogtatnak. Garabás Ágnes, Erdész Ede és Pogonyi Pál. „Bedolgozók” — ám a titulus félreérthető. Egy olyan láncolat legelső pontjai ők, amelynek csúcsán ott lebeg a cél, a vágy, az álom: FŐMENEDZSER - valamint a jutalom, ami — még ha hivatalosan számítjuk is — nem kis summa. Ök hárman optimisták. Persze ez nem hátrány egy ügynöki pályán, és főleg nem Magyarországon, ahol még idegenkedve fogadják az emberek, ha bekopogtatnak az ajtajukon, „belemásznak” az otthonuk békéjébe. Ók hárman hisznek abban, hogy ez a gát áttörhető... — Legelőször is szeretni kell az embereket — mondja hittel Erdész Ede. — Mogorván, kelletlenül nem lehet eladni semmit. És úgy sem, hogy egy tizenéves tanuTófiú nem tudja, hol kell bekapcsolni a videót. — Úgy érzi, hogy ön szimpatikussá tud válni egy idegen küszöb előtt? — A visszajelzésekből úgy tapasztalom, hogy igen. De ezen a tanfolyamon valószínűleg megtanulom, hogyan lehetek még jobb. Az első előadáson nem volt másról szó, mint arról, hogyan beszéljünk meg telefonon egy időpontot. Magánál is bevált a „taktika” — emlékszik, először még gondolkodni akart, hogy szóba álljon-e velünk — és most itt vagyunk. Lehet, hogy nem hiszi el, de egy menedzserképző könyv, amit épp most olvasok, teli van Buddha- idézetekkel. A kereskedelem nagyrészt pszichológia: magunk- kalkell legelőször tisztában lenni — de ugyanakkor a másik fél lehetséges reakcióit is fontos ismerni. Persze, vannak bizonyos fogások: mosolyogni például elengedhetetlen. De van olyan ügynök — kivételes képességű természetesen —, aki meg tudja jegyezni mások neveit, és legközelebb már ismerősként köszönti őket. — Erdész úr igazán bőbeszédű, valószínűleg „lehengerli” az ügyfeleket. Ön viszont jóval szótlanabb — fordulok Pogonyi Pálhoz —, ön mivel fog győzni? — Senki nem léphet at a saját stílusán, nekem valami mást kell kitalálni. Mi hárman egyébként szövetkeztünk, lehetőleg mindent együtt csinálunk. így jobban megtaláljuk a nekünk illő területet: lehet, hogy nem én leszek az, aki beszelni fog — nekem valami más jut. — Miért hiszik — vagy hitték — el, hogy ez jó üzlet? — Tulajdonképpen mindany- nyiunkban élt a vágy, hogy kipróbáljuk magunkat — magyarázza Ágnes. — Nem tudjuk, hogy valóban kapunk-e a vegén ötvenezer schillinget: még nem jutottunk el arra a szintre, amikor szembesülnünk kell ezzel a kérdéssel. Egy viszont biztos: amit a szervező osztrák M&T, valamint a magyar Hungaromar- keting idáig megígért, azt mind egy szálig teljesítette. A másik: nemcsak elméleti „kiképzést” kapunk, hanem ezzel egy időben gyakorlati feladatokat is meg kell oldani: a legelsőt például, nogy további embereket szervezünk a tanfolyamra. Az sem mindegy, hogy ezért fizetnek: 350 schillinget, minden egyes beszervezett ember után. — Találtak már újabb jelölteket? — Egyelőre nem — legalábbis olyat nem, aki befizette volna a csekken a tanfolyamért a 7000 forintot és a 2300 schillinget... — Jó borsos ár egy olyan kurzusért, amelyiknek még a végkimenetelesem biztos... — Minden rajtunk múlik. Kinek mennyi rejtett tartaléka, ötlete, tehetsége van. Lehet, hogy nem lesz mindenkiből főmenedzser, sőt, ez nagyon is valószínű. De lehet ügynök, szervező, egy bizonyos fokozat után saját irodát nyithat. Aki egyelőre csak „végigüli” a foglalkozásokat, de jelenleg még nem tud mit kezdeni a tudásával, az is öt évig kapcsolatban marad a céggel, na segítségre, információra van szüksége, megkapja. — Mit gondolnak, miért nem bízik meg mindenki a tanfolyamban olyan feltétlenül, mint önök? — Azt tényleg a szervezők szemére lehet vetni, hogy túlzottan titokzatosak. De ezt is meg lehet érteni: állítólag konkurens cégek emberei is „beépültek” a jelentkezők közé, ami üzleti szempontból nem feltétlenül szerencsés. Doros Judit Átadják, a stafétabotot Hütter Csaba: egy szélsőséges agrárelgondolás megvalósítója nem akarok lenni A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban a kormányváltást közvetlenül megelőző időszakban is zavartalan a munka, s csaknem minden előkészület megtörtént arra, hojy a minisztérium legfelső vezetői — szükségszerűen — átadják a stafétabotot az utódoknak — mondotta Hütter Csaba mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter Fehér Istvánnak, az MTI munkatársának érdeklődésére. — Olyan év zárszámadása után kerül sor a váltásra a kormányban és az agrárágazat vezetésében, amikor az élelmiszergazdaság teljesítette hazai ellátási kötelezettségét, a konvertibilis elszámolású exportban pedig rekordot döntött meg — mondotta a miniszter. — Meggyőződésem, hogy olyan irányító apparátus van a ház falai között, amely a jövőben is bármikor képes arra, hogy hasonló, vagy akár még jobb teljesítmények elérésében támogassa, segítse az agrártermelést. Kellő tapasztalat gyűlt össze az apparátusban mostanra, amikor a „féldirekt” irányítású gazdasági rendszerből a piacgazdasági rendszerre való áttérés első harmadánál tartunk. Adott az ágazati irányítás bevált, jó szervezeti rendszere, ez viszont nem jelenti azt, hogy ne volna rajta csiszolni való. Elkészült a 2000-ig teijedő időszakra szóló, ágazati irányítási koncepció, amelyet átadunk a leendő agrárvezetesnek. Készen van az agrároktatás koncepciója, amely a felsőfokú képzésen túl nagy hangsúlyt helyez a korábban igen eredményes középfokú oktatásra és gazdaképzésre. Befejezés előtt áll a kutatási és a műszaki fejlesztési koncepció kialakítása; már csupán a vélemények végső összegzése van hátra. Nemrégen látott napvilágot a kormány által elfogadott agrárpiaci rendtartás, megvalósításának részleteit a MÉM-ben kidolf óztuk; ám elfogadására az új ormányzat lesz hivatott. A földtörvénnyel kapcsolatos munkákról szólva kifejtette: — A törvény módosításában csak addig a pontig haladtak, ami megfelel a társadalom mai elvárásának. A minisztérium két változatban is elkészítette a vadgazdálkodási törvény tervezetet, s csaknem végleges az erdőkről és a borról szoló törvény tervezete is. A miniszter a továbbiakban elmondotta: sikeresen haladtak a deregulációs munkával, a fölösleges rendeletek, szabályok eltörlésével. Eddig több tucat miniszteri rendeletet vontak visz- sza. A „lábon maradt” rendeletek, — a szabványokkal együtt — már olyanok, hogy nem lehetnek akadályai az Európához való integrálódásnak, sőt, egyes élelmiszerszabványunk számos nyugat-európai országénál is szigorúbb előírásokat tartalmaz. Ugyancsak jelentős munka van agrárdiplomáciánk mögött, amely erőteljesen bekapcsolódott a reformfolyamatok kibontakoztatásába. A miniszter arra a kérdésre, hogy miben nem tudtak előbbre lépni, elmondotta: — A meglehetősen nagy kormányzati elfoglaltság miatt nem sikerült dűlőre jutni az agrár-érdekegyeztető tanács kialakításában, igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy a különböző érdekképviseleti szervezetek az utóbbi napokig sem fogadták el az agrárkamara koordinátori szerepét. A Magyar Agrárkamarának meg kell erősödnie az ágazat érdekeinek jobb érvényesítésére. Úgy látszik, hogy a kisebb-nagyobb politikai, illetve szakmai szervezeteket a csatlakozásban egyelőre túlságosan hátráltatja az „elsőbbségi jogához” való ragaszkodás. A személyes ambícióival kapcsolatos kérdésre Hütter Csaba kifejtette: a következő hónapokban nem kíván vezető pozíciót vállalni, a választások előtt sem törekedett a miniszteri bársonyszék mindenáron való megtartására. A mai pártok egyikének sem tudná külön-külön a programját magáévá tenni. Ám kethárom párt — így az MSZP, a Szabad Demokraták és a Kereszténydemokraták — terveiből képes lenne összeállítani egy szerinte igen alkalmas agrárkoncepciót. — Az elkövetkező éveket nem szeretném azzal tölteni — mondotta —, hogy három-négy holdakat méretek ki, ennél többre hivatottnak tartom magam. Egy szélsőséges agrárelgondolás gyakorlati megvalósítója amúgy sem akarok lenni. Ugyanakkor kifejtette: rendkívüli módon helyteleníti, hogy államtitkárokat és miniszterhelyetteseket is leváltanak. A miniszterek cseréjével teljes mértékig egyetért, mivel ez a politikai rendszerváltás természetes velejárója. Ám ha valaki kicsit is ért az államigazgatáshoz, az tudhatja, hogy egy-egy apparátus szakmai vezetését nem lehet, nem szabad elmozdítani; amennyiben ez bekövetkezne, s például a főosztályok éléről is leváltanák az ott dolgozókat, ez a cselekedet végérvényesen bolsevik-ízűnek tűnne. Hütter Csaba véleménye szerint a Kádár-rendszer sem alkalmazott az utolsó 20 évében ilyen módszereket — fejezte be nyilatkozatát a miniszter. Tisza-híd épül Szolnokon A Szolnokon áthaladó 4-es fő közlekedési út forgalmát lebonyolító Tisza-híd a jövőben mentesül az eddigi megterheléstől: új híd építése folyik a város határában. Képünkön a jobb parti fő- pillér munkaterülete, amelyet védőgáttal vesznek körül a vízügyi szakemberek. (MTl-fotó: Csíkos Ferenc)
