Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)

1990-04-23 / 17. szám

Hírlap, 1990. április 23., hétfő GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3. Erőteljes szerkezeti átalakulás kezdődött—Mérséklődött a rubelelszámolású kivitel — Ötven-hatvanezer munkanélkülit prognosztizálnak erre az évre — Megfelelő gazdaságpolitikával a 25 százalékos infláció tartható Elérhető-e az egymilliárd dolláros aktívum...? Beszélgetés dr. Vértes Andrással, a Gazdaságkutató Intézet igazgatójával Nehéz, ellentmondásokkal teli első negyedévet zártunk. Elsősor­ban politikai csatározásoknak lehettünk részesei és tanúi az elmúlt kilencven napban. Eközben a gazdaságról viszonylag kevesebb szó esett, holott a választások utáni politikai rendszerváltást természet­szerűen a gazdasági rendszerváltásnak is követnie kell. Noha ettől még messze vagyunk. Bizonyos összefüggéseket, a pillanatnyi hely­zetképre utaló folyamatokat azonban érzékelhetünk. Ezekről és a várható lehetőségekről beszélgettünk dr. Vértes Andrással,* Gaz­daságkutató Intézet igazgatójával. Kutyát is eresztenek az ellenőrre Száznegyvenmilliós tartozás a társadalombiztosítónak Csak a kőolaj-feldolgozás és az élelmiszeripar — Az első negyedév tapaszta­latai alapján miként összegezhe­tő a népgazdasági termelés? — Bár nincsenek végleges adataink, mégis azt mondhatom, hogy tovább tart a gazdasági re­cesszió. A termelés a múlt év ele- jihez képest 4 — 5 százalékkal csökkent. Természetesen ez ága­zatonként eltérő. A legnagyobb mérséklődés az alapanyag-ter­melésben, de a feldolgozóipar­ban is tapasztalható, különösen a kohászatban, a szénbányászat­ban, ahol 15 — 20százalék a visz- szaesés 1989-hez képest. Azt mondhatom, hogy csupán a kő­olaj-feldolgozás és az élelmiszer- ipar növelte termelését. A csök­kenés jellemzi az építőipart, ami elsősorban a beruházások továb­bi mérséklődésével is magyaráz­ható. — Miközben gazdasági recesz- szió van egyik oldalon, a mási­kon erőteljes szerkezeti átalaku­lás tapasztalható! — Ez valóban így van. Gon­doljunk csak vissza január máso­dik felére: a Kereskedelmi Mi­nisztérium — igaz, kézi vezény­léssel, de kényszerből — export­stopot rendelt el a rubelelszámo­lású kivitelre. Sokan támadták ezt az intézkedést, mégis, akár­mennyire is nehéz volt, lépni kel­lett. Bebizonyosodott a szüksé­gessége ugyanis, hogy partnere­ink nem tudnak fizetni! Ez vi­szont a korábbi évek kedvezőt­len tapasztalatai szerint nem tartható. Ennek köszönhetően az első negyedévben legalább 30 százalékkal csökkent a rubelel­számolású, ugyanakkor mintegy 3 százalékkal növekedett a kon­vertibilis elszámolású export. Ez önmagában is jelzi a változást, és várhatóan az esztendő hátralevő részében is így marad. Kedvező­en értékeljük, hiszen ha szerény mértékben is, de nem csupán az alapanyagok piacát, hanem a gép-, a könnyű- és az élelmiszer- ipari kivitelt is sikerült növelni az elmúlt időszakban a konvertibi­lis elszámolású területeken. Ez az üzemek, vállalatok fokozatos igazodását jelzi a megváltozott piaci körülményekéhez. Termé­szetesen, hogy ez erőteljesebben kibontakozhasson, ahhoz éveket igénylő műszaki fejlesztésre és a szellemi erőforrások átalakításá­ra lesz szükség. Svájc után a második — Ezeket látva nemrég a Ke­reskedelmi Minisztérium közle­ményt adott ki, amelyben olvas­ható, hogy ebben az évben elér­hetjük a 90-es évtized rekordját, az egymilliárd dolláros aktívu­mot. — Kétségtelen, bár hozzáte­szem, hogy optimista a Kereske­delmi Minisztérium prognózisa. Ugyanis figyelembe kell ven­nünk a kelet-európai országok rendkívül nehéz gazdasági hely­zetét, amely hatással van Ma­gyarország gazdaságára is. Ez vonatkozik főleg a nyersanyag, illetve az energiahordozók ellátá­sára, amelyhez még mindig sok szállal kötődünk. En óvatosabb vagyok, és inkább a tervben megfogalmazott 7 — 800 millió dolláros aktívum elérését tartom reálisabbnak 1990-ben. Bár nem kizárt az egymilliárd sem, kívá­nom: úgy legyen! — Már említette a termelés csökkenését az első negyedév­ben. Ez miként hat a munkanél­küliségre? Nem beszélve a rubel­elszámolású export visszafogá­sát, amely szintén kihatással van a termelőüzemek tevékenységé­re! — Igaz, mindez növeli a mun­kanélküliséget. Mégis azt tartjuk valószínűnek, hogy ebben az év­ben az említettek száma nem ha­ladja túl az 50 — 60 ezret. Bár ez Magyarország nagyságát és adottságait figyelembe véve sok, európai összehasonlításban vi­szont egy százalékot jelent. A ta­valyi adatokat figyelembe véve, kontinensünkön ez Svájc után a második. Példaként említem, hogy a szomszédos Ausztriában nagyobb, eléri a négy százalékot, amely legalább kétszázezer munkanélkülit jelent. — Naponta beszélünk az inf­lációról, amely velünk él. Milye­nek az idei várakozások ezzel kapcsolatban? — Magas, legalább 30 száza­lékos infláció prognosztizálható erre az évre, amely sújtja a válla­latokat és az egyéneket. Az esz­tendő első két hónapjában már elérte a 24 százalékot, elsősor­ban a központi, hatósági áreme­lések révén, amelyek terméke­ket, szolgáltatásokat érintettek. Az idei népgazdasági terv szerint további nagyobb áremelés nem várható. Kétségtelen, hamarosan új kormány alakul, és bizako­dunk, hogy az infláció megfelelő kezelésére törekszik. Ma még van esélyünk arra, hogy megfelelő gazdaságpolitikával 25 százalék körül tartható legyen. Arra szá­mítunk, hogy az esztendő során a lakosság jövedelmei is legalább ilyen arányban növekszenek, mint a jelzett infláció. így a reál- helyzet a tavalyihoz hasonló ma­rad. 1900 kft. alakult — Persze, a különböző rétege­ket más és másként érinti ez! — Valóban, nem inkább a sze­gényeket sújtja tovább, hanem a középrétegeket. Ez persze fog­lalkozási körönként változik és változhat. Szeretném elmonda­ni, hogy például azoknál a gép­ipari vállalatoknál, ahol a rubel- elszámolású export csökken, ott a bérből és fizetésből élő alkal­mazottak jövedelmének mér­séklődésére lehet számítani. Ugyanakkor a már említett kö­zéprétegeken belül a vállalkozók jövedelme növekszik. — Ebben az évben máris szép számmal gyarapodott ezek köre! — Tavaly több mint 14 ezer volt a gazdálkodóegységek szá­ma Magyarországon, és négye­zerre nőtt a számuk, főként az öt­ven fő alatt foglalkoztató vállala­toké. Az idei első negyedévben további 1900 új gazdálkodóegy­ség alakult, amelyek zöme kft. Ezek minden bizonnyal képesek lesznek arra, hogy javítsák anya­gi helyzetüket, miután életképe­sek, és rugalmasan alkalmaz­kodnak a változásokhoz. Legin­kább az iparban, így a gép- és a fémtömegcikkgyártás, illetve a nyomdaipari területen alakultak legutóbb új vállalkozások. Ezen­kívül az építő- és a tüzelőanyag­kereskedelemben, illetve a kül­kereskedelemben is. Mint már mondtam, erőteljes szerkezeti átalakulás kezdődött meg gazda­ságunkban, reméljük, ennek kedvező hatásai a következő idő­szakban még jobban érvényesül­nek majd. Mentusz Károly Morgunk a hivatalra, szidjuk az„SZTK-t”, ha késik a táppénz, a szülési, a gyermekgondozási és -nevelési segély, vagy netalán a nyugdíj. Hiszen nehezedő éle­tünkben több embernél, család­nál bizony akár egyetlen napos csúszás is komoly gondokat okozhat, felboríthatja az otthoni gazdálkodást. Jól tudják ezt a társadalombiz­tosítás munkatársai, de mint mondják: sajnos, nem tudnak el­lene sokat tenni. S amikor erről beszélgetünk, tulajdonképpen korábbi szavaikat ISMÉTLIK, csak más, újabb adatokkal. — Bevételeink lényegében a járulékokból képződnek — ma­gyarázza Törő /sí va'/mé csoport- vezetővel együtt Koczka József, a Heves Megyei Társadalombiz­tosítási Igazgatóság igazgatója —, s ha kevesebb gyűlik össze, nyilvánvalóan szerényebb a ke­ret is, amiből adhatunk. Jóllehet, immár milliárdokkal mérhető pénzforgalmunkban elég ele­nyésző a „kintlévőségünk”, azért a munkáltatók több mint 140 millió forintos hátraléka, a 2300 magánkisiparos és -kereskedő együttesen közel 30 milliós tar­tozása sem éppen jelentékte­len... Sorra-rendre sikertelenek maradnak követeléseink, az adósok vagy nem tudnak, vagy nem is akarnak fizetni. Arra hi­vatkoznak, hogy megrendelőik­től maguk is lassan, nehezen jut­nak járandóságaikhoz. Számo­sán pedig a lehető leggyorsabban eltüntetik számláikról — olykor eleve rá sem vezettetik — a csor­dogáló vagy ömlő pénzeket, hogy ne legyen honnan leemelni, ami mást illet. Teljességgel ért­hetetlen számunkra az ipar- és Részvényeseinek 12 százalé­kos osztalékot fizet a Mezőbank Rt. — nyilatkozta Kábái Gyula, a Mezőbank Rt. vezérigazgatója az MTI-nek. Elmondotta továb­bá, hogy a bank az elmúlt évet 405 millió forint adózatlan nye­reséggel zárta, ez közel 192 szá­zaléka az 1988. évi hasonló ered­ménynek. A vezérigazgató tájékoztatása kereskedelmi engedélyesek ber­zenkedése, bliccelése, hiszen vol­taképpen csak az évi 48 és 240 ezer forint közötti adóköteles jö­vedelem után kérjük tőlük a na­gyobb szervezetekben általános, 43 százalékos társadalombizto­sítási és 10 százalékos nyugdíj já­rulékot, ugyanekkor az állam a jövedelmek terheit egy sor ked­vezménnyel könnyíti. Többel, mint az alkalmazottakét, akik­nek ráadásul minden fillér bevé­telét pontosan tudja ellenőrizni az APEH, s ismerheti hivatalunk is. Nem kis probléma — sorolják tovább —, hogy az egyéni VÁLLALKOZÓK HÁTRALÉKA több mint felerészben 50 ezer fo­rinton felüli összegekből adódik, s hasonló arányban megszűnt jo­gosítványokhoz kötődik. Olya­nokéhoz is, amiknek gazdái ko­rábban elmulasztották forgal­muk önbevallását. Vagy történe­tesen megtették az ilyenféle be­jelentést, csak éppen elköltötték, amit kerestek, s egyelőre úgy­szólván semmi más megoldásuk nincs a békességre. Súlyosbítják a gondokat a gmk-k, ahonnan egy-egy esetben is több millió fo­rintot várnak, de a kötelességtől nem egy a legfondorlatosabb módon iparkodik szabadulni. Tagjaik megpróbálnak elérhetet­lenek lenni, „el-eltűnnek”, leta- gadtatják magukat, hamis kutyát tartanak a telepen póráz, lánc nélkül, szabadon, hogy a puszta látványtól elinaljon az ellenőr. Nem nagyon akarnak tudni az egyetemleges felelősségről, tilta­koznak, ha közös kötelességüket külön-külön is számon kérik. Aztán, amikor a hátralék miatt nem kapják a társadalombiztosí­szerint a Mezőbank közgyűlésén az eddigi több mint 2,3 milliárd forintos alaptőkét nem emelték fel. A részvényesek úgy határoz­tak, hogy a mostani, bemutatóra és névre szóló részvényeket be­vonják. Helyettük egységesen bemutatóra szóló, egyenként 10 ezer forint névértékű részvényt adnak a részvényeseknek. Ezzel azt akaiják elérni, hogy az induló tási ellátásukat, a tagok hirtelen alkalmazottakká változtatják magukat kis szervezeteikben úgy, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik a váratlan helyzet­ben. — Igyekszünk humánusan el­járni minden esetben. Az elsején esedékes befizetéseket a hónap közepéig elfogadjuk pótlékmen­tesen, helyet adunk az elfogad­ható kérelemnek, reális esetek­ben igazán méltányosak va­gyunk. Ám, ha már SEMMISEM HASZNÁL, kénytelenek vagyunk adók mód­ján is behajtani, ami intézmé­nyünknek jár. Ha kell, végrehaj­tást, árverést indítványozunk, netalán a működési engedély megvonását is követeljük a ható­ságoknál. Ami azért igencsak megfontolandó a szabálysértők­nél, vétkeseknél. Mivel ilyenkor az illető vagyonrésze, netalán teljes tulajdona, s egzisztenciája mellett a szolgálati idejéből is ve­szít... Mégsem akar javulni évek óta a helyzet, egyre csak szaporod­nak a kellemetlen tapasztalatok. Úgy, hogy a társadalombiztosí­tási alapból ma országosan kere­ken 10 milliárd forint hiányzik. Ami a Heves megyeivel össze­vetve bizony már igen tisztes summa! Ennélfogva pedig sem­miképpen sem veszhet el a ne­mesebb cél számára. Mert vala­mennyien megéreznénk, kárát vallanánk. A jelenlegi módszereknél fel­tétlenül célravezetőbb eszkö­zökre van hát szükség, a törvény jelenleginél sokkal nagyobb szi­gorára, hogy az ellátásban soha ne legyen zavar. tőzsdén magánszemélyek is hoz­zájuthassanak a Mezőbank rész­vényeihez. A részvényesek arról is döntöttek, hogy belátható időn belül külföldi tőkét nem vonnak a pénzintézetbe. A tavalyi év sikerességét bizo­nyítja az is, hogy a mérlegfőösz- szeg 8791 millió forint volt, ez 184.6 százaléka a bank 1988-as hasonló adatának. Az emberség nem üzlet A reflexológia tudomány, nem sarlatánság A Mezőbank Rt. 12 százalékos osztalékot fizet részvényeseinek Magyar-olasz bútorgyártó vegyes vállalat Mátészalkán Tre Esse Auro- mobili néven nemrég magyar — olasz bútor­gyártó rész­vénytársaság alakult máté­szalkai szék­hellyel, a Szat- már Bútorgyár, az olasz Snai- dero cég, a Skála-Coop Rt., valamint az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. részvételé­vel. A részvény- társaság alapí­tásában részt vevő Snaidero cég Olaszor­szág és Európa egyik legna­gyobb konyha- és irodabútor- gyártója. Kiterjedt kereskedelmi hálózattal rendelkezik, az Európai Gazdasági Közösség országaiba és más földrészekre is szállít. Mag 10 millió dollár gi leányvállalatának termékeiből évente mintegy értékű exportot vállalt el. Nemcsak a bútorokat, hanem a konyhák teljes berendezésiéhez tartozó ház­tartási gépeket — hűtőszekrényt, mélyhűtőt, mosogatót, tűzhelyet, szagelszívót stb. — is szállítja a ve­vők igényei szerint. Képünkön: A konyhabútorok végszerelése — egyelőre a bemutatóteremben (MTI-fotó: Oláh Tibor) Jó másfél esztendeje annak, hogy a Népújság és a Hevesi Szemle közéleti klubjának tagja­iból létrejött az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület. Az alapszabály egyértelműen rögzítette azt, hogy a humánus töltésű társulás, összefogás célja az, hogy fórumot kapjanak azok a sokáig el nem ismert, ám mégis neves kutatók, akik a megelőzést szolgálják, akiknek átlagon fe­lüli képességei garantálják a majdani sikert. A dokumentum azt is rögzíti, hogy ez a csoport a lelki, az eszté­tikai, az erkölcsi, a szellemi kör­nyezetvédelmet szolgálja, pro­pagálja, azaz küzd a vagdalkó- zás, a nyerseség ellen, s harcol a vélemények korrekt, tisztességes ütköztetéséért, egymás eddiginél jóval zavartalanabb megértésé­ért. Szép számmal akadtak jelent­kezők, és Kovács Adám rákku­tató személyében olyan szpon­zor lépett a színre, akivel régóta azonos hullámhosszon voltunk, hiszen népszerűsítettük igényes vállalkozását, a segítségnyújtás jegyében formálódó Celladam- szűrőállomások kiépítését is. Méghozzá a teljes nézetazonos- ság jegyében! Jó érzés leírni, hogy a hasonló gondolkodásúak vették a lapot, s rangos személyiségekkel készül­tek azok a nyilvános interjúk, amelyek a fentebb már említett programot gazdagították. Emiatt indultak a reflexoló- giai tanfolyamok, amelyek részt­vevői hat hónapig havonta két alkalommal sajátíthatták el az ősi keleti gyógymód fortélyait. Az első csapat már számot is adott felkészültségéről. Tanúsít­vány igazolja, hogy elvégezték ezt a kurzust, és végül sikeresen vizsgáztak. Aztán érkeztek a nem éppen szívderítő hírek. Természetesen nemcsak ebből a körből, hanem máshonnan is. Lényegük az, hogy olyanok is akadtak, akik úgy vélik: az emberség üzlet. Konkrétabban fogalmazva: bot­csinálta doktorként saját kurzu­sokat rajtoltattak, rá sem döb­benve arra, hogy ilyen rövid idő alatt aligha tehettek szert elegen­dő tapasztalatra. Ettől a szemlélettől valameny- nyien elhatároljuk magunkat, hi­szen mint Kulin Imre, választmá­nyunk tagja többször is hangsú­lyozta: az efféle felkészítés csu­pán arra jogosít, hogy az otthoni­ak gondjait enyhítsük, hogy ba­rátaink bajait előzzük meg. Arra azonban aligha, hogy iparenge­dély nélkül — ehhez minimum szakmunkás-bizonyítvány szük­ségeltetik — vagy annak birtoká­ban — vajon miként szerezhették meg — arcul csapják az embersé­get, s a régmúlt, hála Istennek vissza nem hozható Rákosi-éra gyakorlatának megfelelően a tu­dorok pózában tetszelegjenek, és haszonszerzésre fordítsák azt a keveset, amit magukénak mondhatnak. Nem értünk egyet ezzel, mert a reflexológia — ha jó néhányan vitatják is — tudomány, s annak lépcsőfoközönét végig kell járni mindazoknak, akik bensejükből fakadóan törődni óhajtanak má­sokkal. Ehhez sokesztendős kitartás, alázat, szerénység kívántatik, s az a fajta szeretet, amely nem szólamokban, hanem félreérthe­tetlen, egyértelmű tettekben mu­tatkozik meg. Az ilyesféle nemes buzga­lom aligha való azokba a „sza­lonokba”, ahol vak vezet világ­talant. Reméljük: nem sokáig... Pécsi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom