Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)

1990-04-21 / 16. szám

6. ISlII — HÍRLAP-HÉTVÉGE Hírlap, 1990. április 21., szombat Történelmet formált... Gianno Christoforo Romano: Mátyás királyt és Beatrix királynőt ábrázoló fehér márvány dom­borműpár a Budapesti Történeti Múzeumban A művészet­pártoló Mátyás király szobra Visegrádon 500 évvel ezelőtt, 1490. április 6-án halt meg Bécsben a talán legismertebb magyar uralkodó, Hunyadi Mátyás. A törökverő Hunyadi János kormányzó és Szilágyi Erzsébet fia 1443-ban Kolozsvárott született. Apja még 1456-ban, nándorfehérvári győ­zelme után elhunyt, bátyját, Lászlót 1457-ben V. László király kivégeztette, a 14 éves Mátyást fogságra vetette. A király halála után 1458. január 24-én a magyar országgyűlés királlyá választotta az akkor prágai fogságban tartóz­kodó, 15 éves Mátyást, az ország legnagyobb birtokosát. E gazdag­ság és apja híre egyaránt hozzájá­rult megválasztásához. Az új király előtt szinte meg­oldhatatlan feladatok álltak. Az Albert király (1430-1439) halála utáni belső harcokban felbomlott a rend, a királyi birtokok nagy ré­sze magánkézre került, külső és belső ellenség is veszélyeztette az országot. A Szent Koronát, Sop­ron városát, több nyugat-ma­gyarországi várat Albert özvegye annak idején elzálogosította III. Frigyes császárnak, aki V. László rokonaként igényt tartott a trónra is. A Felvidék nagy részén cseh huszita zsoldosok tartották ke­zükben a hatalmat, és nem ismer­ték el Mátyás királyságát. Idő­közben a törökök, kiheverték a nándorfehérvári csatavesztést, és újra folytatni akarták északi hódí­tásaikat. A huszita és a török veszély számos nagyhatalmú magyar urat a királyi politika támogatására késztetett. Mátyás mellett foglalt állást a pápa és a magyar püspöki kar is. így lassan sikerült helyreál­lítani a rendet és a királyi hatal­mat. Mátyás 1459-ben leverte azokat a nagybirtokosokat, akik vele szemben III. Frigyes császárt választották meg. Hosszas harcok után 1462-ben kiegyezett Jan Giskrával, a felvidéki cseh zsol­dosok vezetőjével is. A belső rendcsinálás miatt nem tudta megakadályozni a tö­rök balkáni térnyerését. 1459- ben II. Mehmed szultán Szerbiát, Mátyás király állandó hadsere­gének kiépítésekor nem feledke­zett meg a vízen érkező törökök­ről. Folyami haderejét fokozato­san építette ki. A naszádosok lét­számát először a török elől mene­külő szerbekkel — a magyarok rácoknak nevezték őket — gyara­pította, naszádokat pedig a már régebben működő hajóépítő tele­peken készíttetett. A hajóhad kiépítésének részle­teiről keveset tudunk. Mátyás ki­rálynak a pápához 1475.novem­ber 3-án intézett levelében ez ol­vasható: „... s dunai hajóhad föl­szereléséhez fogtam...” A hajó­had kiépítését és felszerelését 1476 tavaszára fejezték be. Erről a folyami flottáról fennmaradt egy kimutatás a firenzei levéltár­ban, amelynek alapján magunk előtt láthatjuk a hatalmas, 364 úszóegységből álló flottát. Közöt­tük 16 nagyméretű, negyvennégy evezős gálya és 34 naszád, vala­mint számtalan kiszolgáló és szál­lítóhajó, dereglye és más kisebb- nagyobb csónak volt. Egy-egy gályán 4 százfontos ágyú (bombarda) képviselte a tü­zérséget. Egy gályára 300 lövészt hajóztak be, akik közül kétszázan a kézi ágyú (pisside manuali), a többiek a szakállas ágyú (cerbot- tana) kezelői voltak. A gályákon a hajósokkal együtt hozzávetőleg 5850 ember szolgált. A naszádot 18 evezővel hajtot­ták. Orrában egy negyvenfontos vasgolyót kirepítő- ágyú állt. A naszádon, az evezőslegénységén kívül még 18 puskás vagy íjas ka­tona is elfért. A gályák és naszádok ágyúin kívül a hajóhadnak még a követ­kező tüzérségi felszerelése volt: 8 nagyméretű bombarda, ugyaneny- nyi balliszta és 4 mozsár (magasra vető nagy bombarda), továbbá 20, dézsa alakú óriáságyú, ame­lyek 100 kilós gyújtóköveket lőt­tek ki. És ez még nem minden. Ugyanis: „... Midőn a hajóhad parthoz közeledik — írja Szent­1463- ban Boszniát foglalta el. Mátyás azonban — a török főerő elvonulása után — 1463 őszén vissza tudta foglalni Bosznia északi részét és az ottani várakat. Mátyás pontosan látta, hogy Ma­gyarország katonai ereje arra al­kalmatlan, hogy a szultáni főerő­vel hosszabb ideig szembe tudjon szállni (II. Mehmed évi bevétele több mint kétszerese volt a Má­tyás alatt megnövelt magyar kirá­lyi jövedelmeknek), ezért csak ritkán vezetett török ellenes had­járatokat. Fő célja az egyes végvá­rak védelme volt. Mátyás állította fel ugyanis azt a magyar végvár- rendszert, amely Mohácsig meg­védte az országot. Visszaszerezte a Szent Koronát és Sopront is a császártól. Igaz, ennek fejéber el kellett ismernie a Habsburgok örökösödési jogát. Ez viszont lehetővé tette, hogy 1464- ben megkoronáztassa ma­gát, és ezzel megerősítse legitimi­tását. A koronázás után kor­mányzati reformokat léptetett életbe, szabályozta a kancelláriák és bíróságok működését, és ami még fontosabb, egységes pénz­ügyigazgatási szervezetet hozott létre, ami megakadályozta a kirá­lyi bevételek szétforgácsolódását. Bevételei alapját az 1458 óta — a külső és belső veszélyek elhárítá­sára — az országgyűlések által rendszeresen megszavazott rend­kívüli, gyakran évente kétszer is beszedett adó képezte. Ez a job­bágyságot sújtotta: egy jobbágy­gazdaság („porta”) egy aranyfo­rint adót fizetett, ami ötszöröse volt a rendes adónak. (Egy ökör két forintba került.) A pénzügyigazgatási reform és a magas adó lehetővé tette egy ál­landó hadsereg felállítását, amit viszont foglalkoztatni kellett. A pápa és a császár kérésére 1468- ban háborút indított a huszita cseh király, Podjebrád György el­len. Elfoglalta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, sőt a cseh királyi címet is felvette. A cseh háborút végül az 1479-ben ratifi­kált olmützi béke zárta le. Mátyás megtartotta hódításait és a cseh kláray Jenő, a téma múlt századi jeles kutatója —, módjában áll az e célra hozott póznákkal, rudak­kal és láncokkal két óra alatt olyan várat állítani fel, mely hét­nyolcezer harcost foglalhat ma­gába, s a szárazföld felől az egész hajóhadat fedezi. E vár 40 bom- bardával, tarackokkal és csatakí­gyókkal szerelhető fel. A víz felől erősen felszerelt 16 hajó fedezi a hajóhadat...” Ezzel a felszerelés­sel a hadsereg átkelésének bizto­sítására az ellenséges parton erős hídfőállást lehetett létrehozni. Mátyás ilyen felkészülten in­dult el 1476-ban Szendrő alá, hogy ott a Temesvár környékéről temérdek zsákmánnyal és fogoly- lyal érkező két szendrői béget, Alit és öccsét, Szkendert meg- büntessse. Az összecsapásban Szkender bég elesett, és a török hajóhad is megsemmisült. Mátyás flottájáról Bonfini is megemlékezik: „A Dunán nagy hajóhadat építtet, hogy azzal a fo­lyón lefelé szálljon alá. Különbö­ző, sokféle hadigépezetet készít­tet, továbbá eleségről, katonaság­ról és fegyverről gondoskodik... királyi címet. A császárral is meg­romlott a viszony. 1485-ben Má­tyás elfoglalta Bécset, majd az egész Alsó-Ausztriát, és felvette az osztrák hercegi címet. Ezzel — kisebb területen — létrejött a ké­sőbbi osztrák — magyar monar­chia előképe, de magyar vezetés­sel. Mátyás hatalmának kiterjesz­tésével — feltehetően — a török­kel szemben esélyesebben ellen­állható államra is gondolt. A magyar király azonban nem csupán katonai babérokra áhíto­zott, hanem jelentős kulturális központot hozott létre Magyaror­szágon. Az olasz humanizmus és a reneszánsz Közép-Európában először Mátyás udvarában vert gyökeret. Egykori nevelője, majd főkancellárja, Vitéz János érsek körül is humanista kör alakult. Vitéz unokaöccse volt Janus Pan­nonius pécsi püspök — különben királyi főkincstartó, szlavón bán, stb. —, a XV. század legnagyobb latin nyelvű humanista költője. Udvarának dolgozott a termé­szettudós Regiomontanus. Létre­hozott továbbá a király a budai várban egy csodálatosan festett, kéziratokból álló nagy könyvtárt (Bibliotheca Corviniana.) 1467- ben egyetem nyílik Pozsonyban. A király építkezései — főként Bu­dán és Visegrádon — részben re­neszánsz jellegűek. Joggal tartották kortársai Má­tyást az akkori Európa egyik leg­nagyobb uralkodójának. (Az egykorú francia diplomata, Phi­lippe át Commynes XI. Lajos francia, IV. Edward angol, Má­tyás magyar királyt és II. Meh­med szultánt sorolta közéjük.) 1458-tól 1490-ig tartó uralko­dása országunk fényes korszaka volt. A kemény kezű, igazságos király alakja versekben, legen­dákban, a nép emlékezetében is tovább élt. Fladitettei, a központi hatalmat megszilárdító ereje, és kultúrateremtő cselekedetei törté­nelmünk legnagyobbjai közé emelik. Dr. Kubinyi András De még hatalmas, fenyőgeren­dákkal erősített toronyszerű vesz- szőfonadékokat is szállíttatott le a Dunán, melyek sáncul, rögtön­zött erődítésül, valamint palánkul és hadieszközül szolgálnak.” A hajóhad többször vett részt elkeseredett ütközetekben, és biz­tosította a csapatoknak a folya­mon való átkelését, mint például 1480 őszén, amikor a török heves tüzelése ellenére 32 ezer katonát szállítottak át a Dunán Szendrő- nél. Mátyás fejedelmi díszhajót is építtetett, a Bucentaurust. Bonfi­ni elragadtatással ecseteli a hajó nagyságát, tágas, kazettás meny- nyezetű helyiségeit, ebédlőjét, hálótermét, női lakosztályát. Amikor a nagy király Bécsben meghalt, holttestét díszesen felra­vatalozott hadihajó szállította Budára. A folyami gyászmenet 50 fekete lepelbe burkolt hajóból állt. A királynaszádosok hajóhada így adott végtisztességet uralko­dójának. Csonkaréti Károly Mátyás, a legendás hírű király a kor élenjáró szellemi áramlatá­nak a humanizmusnak Európa- szerte nagyra értékelt alakja volt. Kiemelkedően művelt volt, a re­neszánsz nagyjaihoz, a vele ál­landóan vetélkedő firenzei feje­delemhez, Lorenzo Medicihez hasonlóan, aki Mátyás halálakor megkönnyebbülten kiáltott fel: „Most már olcsóbbak lesznek a könyvek!” Udvarában a művé­szetek minden neme felvirágzott, de különösen büszke volt világ­hírű könyvtárára, amely újjáépí­tett palotájának a Dunára néző szárnyában helyezkedett el. Ud­vartartásának reneszánsz ural­kodóhoz méltó fényét leírták a történetírók és a Budán megfor­dultkövetek, elsősorban az olasz Bonfini, de szelleméről tanús­kodnak palotáinak a törökdúlást átvészelt maradványai is. (Ezek részben visegrádi nyaralójában a helyszínen, részben a Magyar Nemzeti Galéria kőtárában és a Budapesti Történeti Múzeum­ban láthatók.) 1473 és 1490 között volt leg­aktívabb az uralkodó, akkor erő­södtek fel leginkább kulturális és politikai ambíciói, melyeket olasz felesége, a fejedelmi vérből származó Arragóniai Beatrix is teljes lelkesedéssel támogatott. Mátyás ez időben gyűjtötte maga köré a haladó irodalom és művé­szet kiváló képviselőit Európá­ból. Palotái építésére és berende­zésére művészeket és mesterem­bereket hozatott Itáliából. Udva­rában — igazi reneszánsz fejede­lemhez méltóan — a kultúra minden ága virágzott. Kincstára A Bibliotheca Corviniana Bibliotheca Corviniana, vagy­is Mátyás király világhírű bu­dai „hollós könyvtárának”nevét a Hunyadiak címerállata, a holló (corvus) adta. A kódexeket ugyanis a Hunyadiak címere dí­szítette amolyan XV.századi „ex libris”-ként. Mátyás, miután visszaszerezte Frigyes császártól a Szent Koro­nát, és 1464-ben megkoronáz­ták, elkezdte fejleszteni azt a kó­dexgyűjteményt, amely a várnai csatában elesett, könyvkedvelő I.Ulászló király után maradt. Könyvgyűjtő szenvedélye Beat­rixszal kötött házassága után öl­tött nagyobb méretet, amikor a budai királyi udvar az itáliai hu­manisták fő gyülekezőhelyévé vált. A király elsősorban a fényesen ékesített, szép betűkkel írt XV.századi, reneszánsz szelle­met árasztó kéziratokat kedvelte és vásárolta. De saját kódexmá­soló műhelyt is tartott Budán. Ezt Felix Ragusanus vezette. Hozzávetőleg harmincán írták- festették itt a könyveket. Többek között itt készült a legszebben dí­szített korvina, az ún. Mátyás- graduálé. A külföldről származó korvi­nák egy részét Rómában, Bolo­gnában, Firenzében és Nápolyban készítették a kor legkiválóbb másolói és miniátorai (illusztrá­torai). Más részük egy Nápoly­ban dolgozó, francia miniátor fényűző pompájától, amelyet Bonfini is csodálattal emh't, már csak hírmondók maradtak. Igaz, ezek az európai ötvösség oly utol­érhetetlen remekei, mint az esz­tergomi főszékesegyház színes zománcos, arany Mátyás-kálvá­riája, vagy a wienerneustadti Mátyás-serleg, bőkezű ajándé­kainak egyike. Azt is megírták, hogy esküyő- je alkalmával háromezernél több arany- és ezüstedény díszítette pohárszékeit, köztük több nagy­méretű díszedény is. Ő karolta fel először Itálián kí­vül a majolikakészítőket, budai palotáinak padlózatát a faenzai Bettini műhely mesterei készítet­ték, akik asztalkészleteket is for­máztak a királyi pár kettős címe­rével. Ilyen tányérok és tálak tö­redékei a budai királyi palota ásatásainál is napfényre kerül­tek, de a londoni Victoria and Albert múzeum is őriz belőlük teljesen ép példányokat, mint a reneszánsz művészet világraszó­ló remekeit. A majolikások hazai segédei a mesterség fogásait el­sajátítva színes mázas, alakos díszű kályhákat készítettek a ki­rályi palota termeibe. Bár a török Mátyás uralkodá­sa egész időszakán át veszélyez­tette déli határainkat, a király az országos gondok közepette is tu­dott időt szakítani arra, hogy tu­dósaival könyvtártermében nagy disputákat rendezzen, és a kül­földi követeknek lakomákat ad­jon, zenét hallgasson, vadászato­kon vegyen részt, vagy olykor­olykor kedvenc tartózkodási he­lyére, a buda-szentlőrinci pálos kolostorba vonuljon vissza egy kis elmélkedésre. Kiváló hadvezér volt. Híres seregének fennmaradt fegyver­zete ma a nagy fegyvertárak kin­csei közé tartozik. A halála óta eltelt pusztító év­századok megsemmisítették pa­lotáit, a törökök elrabolták kin­cseit, könyvtárának híres kötete­it széthordták, de szellemének ereje, fénye minden hozzá kap­csolódó emléken átsüt. Energi­kus, valóban királyi arcvonásait merész sasorrával legméltóbban fehér márvány domborműve és a bautzeni várkapu tornyán elhe­lyezett, egész alakos ülőszobra tolmácsolják. Még a kor divatjá­nak megfelelően arannyal át­szőtt fejedelmi palástjai, ruhái, trónkárpitja is a vezető firenzei és velencei selyemszövő műhe­lyekből kerültek ki, és a legkivá­lóbb művészek tervezték. Hirtelen halála a legnagyobb — évszázadokra kiható — csapás volt, amely országunkat a fenye­gető török veszélyben érhette. Öröksége, a reneszánsz művelt­ség azonban mély gyökeret vert hazánkban. Az udvarához tarto­zó főurak, főpapok, Báthory Miklós, Vetési Albert, Emuszt Zsigmond, Váradi Péter, Ippoli- to DEste, majd Bakócz Tamás, Geréb László, Kinizsi Pál, Bá­thory István építkezései az egész országban elterjesztették az új szellemet, melynek utóhatásai még a XVII. század elején is él­tek, főleg a töröktől meg nem szállt Erdélyben. Brestyánszky Ilona Kódex Mátyás műhelyéből került ki, ahonnan Mátyás apósa, Ferdinánd nápo­lyi király is szerezte könyveit. A rajzokkal, festményekkel és díszítő motívumokkal tele kéz­iratokat bekötötték. A kötéstáb­lákat bársonnyal, aranyozott vö­rös vagy fekete kecskebőrrel bo­rították. A könyvkötésnek ez a módja a keleti könyvkötési tech­nika első európai utánzása volt. Mátyás hétezer kötetnyi könyvtárát a vár délkeleti szár­nyán, külön teremben helyezte el. A kötetek zárt szekrényben vagy nyitott polcokon feküdtek. A terem közepén állt a király he- verője, jeléül annak, hogy az uralkodó gyakran vonult félre ol­vasni. Bár könyvtárát magán- használatra állította össze ( állí­tólag évente több mint 30.000 aranyat fordított bővítésére), nem zárta el alattvalói elől, amint ezt az egyik korvinában felfede­zett, több kéztől eredő magyar nyelvű bejegyzések mutatják. Mátyás 1490.április 6-án be­következett halála után az or­szággyűlés a korvinákat nemzeti tulajdonba vette, ám Il.Ulászló Corvináiból hanyagsága következtében — a könyvtár őre időközben meghalt —, megkezdődött a nagyszerű könyvtár kifosztása. Volt, aki kölcsönkért egy korvinát, aztán egyszerűen levakarta róla a hol­lós címert, és nem adta vissza, voltak akik ajándékba kaptak egy-egy korvinát, mert egyéb ajándékra a megcsappant királyi jövedelmekből nem futotta, mígnem Buda török kézre kerül- tével a Bibliotheca Corviniana sorsa végérvényesen megpecsé­telődött. A korvin-kódexek így idővel csaknem minden nagyobb euró­pai közkönyvtárba eljutottak. Közülük 129 - példányt állít ki most az Országos Széchenyi Könyvtár. Ezek többségét kül­földi könyvtárak bocsátották rendelkezésére, hiszen Magyar- országon napjainkban mindösz- sze 53 példány van Mátyás király korvináiból, ezek is legnagyobb részt csak az utóbbi évszázadban jutottak vissza cserével, vásárlás­sal, vagy például Törökország­ból 1875-ben ajándékozással. Cs. K. Mátyás király hajóhada Naszád Mátyás király korából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom